Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-19 / 142. szám
1982. június 19., szombat M6YVIU6 j Árnyék az üvegpalotán Q fegyverkezési cápák busás üzlete Előreláthatóan egy hónapig tart az ENSZ második, rendkívüli leszerelési ülésszaka. Az első 1978 nyarán zajlott le. E fontos nemzetközi fórumon, az első időszakban, számos ország állam- és kormányfőjével vagy külügyminiszterével képviselteti' magát. A többi közölt Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke is fel kíván szólalni a világszervezet New York-i üvegpalotájában. A vitákon ott lesznek a béke- ^.£s leszereléskutató intézetek neves szakértői, de nem lesznek ott — legalább fizikailag nem — a fegyverkezés közvetlen haszonélvezői, a katonai-hadiipari körök ,,üzletkötői”, s maguk a halálgyárosok. " Árnyékuk azonban rávetődik az ülésterem falaira ... KIDOBOTT MILLIÄRDOK A hetvenes évek végén a világon 500 milliárd dollárt költöttek katonai célokra. Ez a csillagászati összeg tavaly 600 milliárdra emelkedett. Ha nem sikerül gátat vetni ennek a folyamatnak, - a fegyverkezési kiadósok az ezredfordulóig elérhetik az évi 820 milliárd dollárt. A szakemberek szerint a hadi- technikai eszközök minden újabb nemzedéke 3—5-ször annyiba kerül, mint a megelőző generáció. Hogy némi fogalmunk legyen arról, mi. mibe kerül a külföldi vevőnek, íme egykét adat, A második világháború idején a korszerű vadászgépek darabonkénti ára 55—90 ezer dollár volt. Napjainkban az amerikai gyárak egy F—14-esért több mint 20 millió dollárt kérnek. Valaha egy-egy tengeri rombolóért 6,5—8,7 millió dollárt fizetett' a vevő, ma már 200 milliót számláznak érte. Ha valamely ország kormánya repülőgép-anya- hajót akar beszerezni az Egyesült Államokból, ezért nem kevesebb, mint kétmilliárd dollárt fizethet, vagyis annyit, amiből nem. oly rég tekintélyes flottát építhetett magának. „GIGANTOK” PROFITJA Ma az USA a világ első számú fegyverexportőre. 1980-ban mintegy 15 milliárd dollárt kitevő üzletet bonyolított le külföldön. A Christian Science Monitor című amerikai lap beszámolt arról, hogy 1965. és 1980. között a 42 fejlődő országba irányuló amerikai fegyverkivitel 50 százalékkal volt nagyobb, mint az 1950—1965. közötti periódusban. A szállítmányok túlnyomó része a Közel-Keletre áramlott. Az exportban elsősorban nyolc konszern érdekelt: a Boeing, a General Dinamics, a Grumman, • a Lockheed, a McDonnel—Douglas, a Northrop, a Rockwell International és a United Technologies. A békés iparágakban átlagos 8—12 százalékos nyereség a hadiiparban elérheti a 30—40 százalékot. Egy amerikai szenátusi vizsgálat szerint a felmérésbe bevont és katonai megrendelésekre dolgozó 169 nagyvállalat közül 94 megközelítően 50 százalékos tiszta nyereségre tett szert, 49 vállalat száz, 22 több mint 200, három 500, egy konszern pedig' 2000 százalékos profitot könyvelhetett el. Az említett nyolc „gigantnak" természetesen szava van a hivatalos amerikai kül- és katonapolitika alakításában. VÄLASZÜTHOZ ÉRKEZTÜNK Az ENSZ második rendkívüli leszerelési ülésszakán ott vannak a kárvallottak — a fejlődő országok — képviselői is. A fokozott fegyverkezés őket sújtja a legérzékenyebben. Ez az államcsoport jelenti a hadiipari monopóliumok piacának háromnegyedét. És hozzá olyan régióról van szó, ahol az egy főre eső nemzeti jövedelem még az évi 200 dollárt sem éri el . . . Az eladósodásuk 1960. és 1976. között még „csak” 160 milliárd dollár volt, 1980-ra azonban már csaknem elérte a 400 milli- árdot. A fegyverkezés — bármilyen oldalról vizsgáljuk — roppant tehertétel a népekre, mérgezi a nemzetközi kapcsolatokat, s azzal a reális veszéllyel járhat, hogy az „ágyúk szinte önmaguktól megszólalnak". Ebben a helyzetben, amikor a háború és a béke kérdésében az emberiség válaszúthoz érkezett, az ENSZ rendkívüli leszerelési ülésszakának felelősségteljes és konstruktív választ kell adnia korunk legégetőbb problémáira. A magyar álláspont szerint hasznos lenne egy átfogó leszerelési program kidolgozása, különös tekintettel a rakéta nukleáris háború fenyegetésének elhárítására. Serfőző László alezredes Sri Lanka 65.6 ezer négyzetkilométer területű, 14,7 millió lakosságú, elmaradott mezőgazdasági ország. Az egy főre jutó nemzeti össztermék nem éri el a 200 dollárt sem (Magyarország 3450). Területét az i. e. VI. században indiai származású népesség hódította meg. 1505-től portugál gyarmat. 1658-ban a hollandok kiszorították a portugálokat, majd 1802-től az angol gyarmatbirodalom része lett. Függetlenségét 1948-ban nyerte cl. mai nevét 1972-ben vette fel (addig Ceylon). Fő gazdasági ágazata a mezőgazdaság, ez szolgáltatja a nemzeti jövedelem harmadát. foglalkoztatja az aktív népesség felét, s ebből származik az exportjövede- lem 80 százaléka. To terményei: a rizs, a tea, a cukornád és a fűszernövények. Legfontosabb ásványkincse a grafit, évi 10 ezer tonna termelésével (1980) 12. a világon. Az ipar a nemzeti jöHo Si Minh-város ötödik kerületében működik a ..Szeptember másodika" kisipari szövetkezet. amely öt évvel ezelőtt kezdett munkához. Akkor még mindössze 13 mesterember dolgozott két régi gépen, ma 65-en tevékenykednek a korszerűen, felszerelt műhelyekben, s méltán szolgáinak mintaként a kisipari. kézműipari szolgáltatást végző hasonló szövetkezeteknek. Egyszerű kézi szerszámoktól, eszközöktől kezdve a mezőgazdasági kisgépekig sok mindent készítenek itt. többek között takarmány darálókat. rizscséplőket, olajtartályokat. vedelem negyedét adja. Fontos szerepet a hazai alapanyagokat feldolgozó élelmiszer- és bőripar játszik. A cement-, a gép-, a vegyipar, valamint á kőolaj-feldolgozás fejlesztése még folyamatban van, melyhez számos ország (Szovjetunió, Jugoszlávia, NSZK, Kína, Japán stb.) segítségét is igénybe veszi. Tavaly a teljesítményük értéke elérte az egy. és háromnegyed millió dongot. Termelési értékük kétszer akkora volt, mint a megelőző esztendőben. Az itt dolgozó szövetkezeti tagok jövedelme ugyancsak megduplázódott. Az idei feladatok sem csekélyek: tervükben a többi között száz rizscséplő gép elkészítése szerepel, amelyek óránkénti 'teljesítménye 1,2 tonna. Ha sikerül céljaikat valóra váltaniuk, akkor a termelési értékük Pilisben meghaladja a négymillió dongot. (BUDAPRESS — VNA) Újvidék Petöfi-iskolák találkozója Immár hagyomány, hogy a jugoszláviai vajdasági- és baranyai, Petőfi Sándorról elnevezett 12 általános iskola diákjai találkozóra gyűlnek össze. Az idei jubileumi, 10 . találkozót Űjvidéken tartották, és azon — mint más években szintén — részt vettek a topolyai Petőfi brigád nevét viselő laktanya katonái is. Az ünnepség résztvevőit Jontovics Rudolf vezérőrnagy, a XV. vajdasági magyar rohambrigád, a Petőfi brigád egykori politikai biztosa üdvözölte. Az újvidéki Magyar Szó részletes tudósításokban számolt be a háromnapos rendezvényről. Az ünnepi megnyitó után a részt vevő iskolák diákjai, a katonák és a Petőfi brigád volt harcosai elültették a barátság fáit az. újvidéki Petőfi Sándor iskola bejárata • előtt. Ezután megkezdődtek a vetélkedők. A Gyermekrádió történelmi versenyt rendezett. A Jó Pajtás című ifjúsági lap irodalmi vetélkedőjén Petőfi- verseket szavaltak a ver- senyzők. Sor került a „kis forgalmista” elnevezésű kerékpáros ügyességi és közlekedési versenyre, majd a Fruska Gora hegyeiben ugyancsak a Gyermekrádió „Leleményes futár” elnevezésű vetélkedőjét szervezték meg. A találkozó résztvevői kiránduláson is részt vettek, miközben a hegyekben megtekintették a partizán harcosok emlékművét. A petőfi- sek találkozója színvonalas kultúrműsorral zárult. Egy vietnami ipari szövetkezet Feielőtien washingtoni játék Az afgán valóság gondjai Uabrak Karmai, a Forradalmi Tanács elnöke, miniszterelnök (balról) találkozott az algán teológusok első kongresszusának résztvevőivel (MTI Külföldi Képszolgálat — TASZSZ — KS) Az afgán valóságot csak úgy fogadhatjuk fej a maga teljességében, ha mind a belső viszonyok, mind az országra nehezedő külső nyomás tükrében nézzük. A belső képből nem hagyhatjuk ki a korábbi világ vonásait, a feudalizmus szorító béklyóját, a széles tömegek nyomorát, az egy főre jutó évi 110 dolláros jövedelmet, a 95 százalékos analfabétizmust. A forradalom előtt a lakosság óriási többsége, európai szemmel nézve, szinte valószerűtlen körülmények között tengődött. II belviszálv ellen A tömegek felemelkedéséért, a társadalmi kizsákmányolás ellen szállt síkra az 1965. január i-én megalakult Afganisztáni Népi Demokratikus Párt. Sok évig tartott a keserves küzdelem: harc a hatalomért — harc- egymással. A máig is sokszor érthetetlen belviszály — a Parcsam és a Khalk nevű frakció küzdelme — sokáig gyengítette a pártot. Az egység helyreállítása később megnyitotta az utat a győzelem felé. Babrak Karmai pártfőtitkár erre így emlékezett: „Az ideológiai platformban gyakorlatilag nem volt különbség . . . 1977- ben a vezető elvtársak és az egyszerű párttagok erőfeszítéseinek eredményeképpen, külföldi barátaink és testvéreink segítségével, a párt helyre tudta állítani egységét. így vált lehetővé, hogy a párt elvezesse az országot az 1978. április 27-i forradalom győzelméhez”. Ez a forradalom nemzeti, demokratikus és antiimperia- lista volt. Demokratikus, mert célul tűzte ki a nagybirtok felszámolását. Nagy szó ez olyan országban, ahol a földbirtokosok öt százaléka a föld negyvenöt százalékát magáénak mondhatta. Nemzeti jellegű a forradalom, mert figyelembe veszi az ország sajátosságait, a lakosság mély vallásos érzelmeit. a törzsi s az etnikai különbségeket. És antiimperia- lista, mért gyökeresen új élet építését tűzi célul, és ehhez a természetes szövetségeseket a szocialista országokban, a haladó erőkben találja meg. Kinek segített Amin ? A feladat még békés körülmények között sem csekély, hiszen nehéz örökséget kell felszámolni. 1978 szeptembere és 1980 decembere között ráadásul súlyos vezetési hibák, torzulások tetézték a bajokat. Az Amin-féle diktatúra olajat öntött a tűzre, táplálta az ellenforradalmi aknamunkát. Ez utóbbi persze hamar kifulladt volna, ha nem kap külső segítséget. Ám az afgán forradalom történetével egy idős az afgán ügyekbe való beavatkozás története. Az ellenforradalmárok legjelentősebb fegyverszállítóí között éppúgy ott találjuk az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát. mint Kínát, Szaúd-Arábiát és Egyiptomot. A legjelentősebb a pakisztáni szerepvállalás. A Khyber-hágótól délkeletre. főként Peshawar város környékén. húsz nagy kiképzőtáborban és ötven katonai bázison készítik fel az ellenforradalmárokat, a többi között amerikai és kínai kiképzők. Pakisztán üzlete Pakisztánt több tényező fordítja szembe az afgán forradalommal. Kormánya egyfelől tart a saját területén élő pastu nemzetiségűek radikalizálódásától. (A brit gyarmatosító mesterkedések következtében a pastu nép egyik fele, körülbelül 6,5 millió ember Pakisztánban él, a másik fele Afganisztánban.) Másfelől a pakisztáni katonai kormány, amely belpolitikai nehézségekkel bajlódik, háborús hangulat- keltéssel próbál nemzeti egységet teremteni. Ily módon remélhet a nyugati országoktól mind nagyobb támogatást. Ilyen értelemben Afganisztán valósággal „kapóra jött” Pakisztánnak. A fél évvel ezelőtt megszavazott amerikai katonai és gazdasági segélycsomag 3,2 milliárd dollárt tartalmaz. Jóllehet, hamarosan napirendre kerül a genfi „Af- ganisztán-értekezlet", s ez a nemzetközi politikai kibontakozás lehetőségét nyithatja meg, az USA mindent elkövet azért, hogy a Hindukus hegyeiben ne hallgassanak el a fegyverek. Az új feltételek között — a külső agressziós veszély miatt jelenlevő szovjet katonai kontingens mellett — arra persze már nem számíthat, hogy betömje az Irán kiesésével támadt úgynevezett stratégiai rést. „Átütő sikert” az afgán ellenforradalmárok sem érhetnek el. De ez együtt csak aláhúzza, hogy mennyire felelőtlen Washington afganisztáni játéka, s az elkerülhetetlen politikai rendezés megzavarása. A moszkvai és a kabuli álláspont világos, egyértelmű. A szovjet kontingCTis távozására akkor kerül sor. ha a behívását szükségessé tevő okok megszűnnek, vagyis ha abbamaradnak a határon kívülről indított támadások. Az Egyesült Államok azonban éppen azért mindent elkövet. hogy az okok megmaradjanak. Az afganisztáni szovjet katonai jelenlétet ugyanis minden lehetséges módon igyekszik kihasználni ahhoz, hogy hidegháborús módszerekkel operáljon, és közben a másik félre mutogasson. Halász György A kabuli nőgyógyászati és gyermekvédelmi központban szovjet és afgán orvosok dolgoznak együtt. A képen: K. M. Fedotova, moszkvai gyermekgyógyász és Marie Samadi egy kis beteget vizsgál (MTI Külföldi Képszolgálat — TASZSZ — KS) Szovjet segítséggel épült házgyár Kabulban — a házgyár készíti Kabul Mikrorajon nevű lakótelepe részére az előre gyártott elemeket. Kabul új lakótelepén jelenleg már 1620 lakásban laknak (MTI-fotó — Benkő Imre felvétele — KS)
