Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-14 / 111. szám

1982. május 14., péntek Helyzetjelentés az 56-os lakókörzetből Az 56-os körzet nem nagy. Olyan átlagos méretű Bé­késcsabán. Mindössze 140 lakást, és körülbelül öt­száz—ötszázötven lakót foglal magába. Az aktivitás azonban, ahogy környezetüket igyekeznek széppé va­rázsolni Irázi László lakóbizottsági elnök szervezésével az itteniek, az, bizton mondhatjuk: nagyobb az átlagos­nál. Lényegében ezt az aktivitást ismerte el, és dicsér­te a városi tanács, amikor nemrégiben Érdemes Társa­dalmi Munkáért jelvényt és oklevelet adományozott a körzet megbízottjának, és levélben köszönte meg fára­dozásait körzetükben végzett tevékenységükért Szántó Ferenc, Vasvári Pál, Sarnyai Ferenc, Csávás Lajos la­kóknak. Korábban úgy mondták: az új városnegyedek beton­tömbjeinek lakói elidegened­tek egymástól, sokszor még az egyazon lépcsőházban élők sem ismerik szomszéd­jaikat. Ez a megállapítás kezd a múlté válni, s ebben nagy szerepük van a lakóbí­zottsági elnököknek, akik közül nagyon sokan fárad­hatatlanul szervezik a lakók egymásra lelését éppen a közös érdekek képviseleté­ben. Ilyen ember Irázi László is, körzetének „Laci bácsija”. Csak 57 éves, de 1975-ben súlyos betegség miatt (agy­vérzést kapott) abba kellett hagynia hivatását. Honvéd őrnagy volt, az egyik város- környéki laktanya parancs­noka. — Mindig a tenniakarás embere voltam — mondja, és hozzáteszi: — Amíg mo­zogni tudok, nem is ha­gyom abba a munkát, mert azt vallom, hogy addig él az ember, ameddig érzi, hogy szükség van rá. (Csak zárójelben jegyez­zük meg, hogy Irázi László a körzeti munkája mellett nyugdíjasklub vezetőségi tag, iskolapatronáló, bírósági ül­nök is, s jelen van minden megbeszélésen, amelyen la­kókörzete ügyeiről van szó.) Egyszóval van tennivaló elég. — Sajnos, még ma is el­mondhatjuk, hogy sokan itt laknak, de ennél kevesebben élnek itt. Akik itt élünk is, már rájöttünk, hogy nem mindegy, milyen a környe­zetünk. Ezért egyre többen tesznek is ilyen, vagy olyan módon. Nem maximalista a lakó­bizottsági elnök, bár néha hallani megjegyzéseket, hogy „ezért-azért zsörtölődik”, ha nem megy minden a rend­jén. Mégis azt vallja: — Tudjuk, hogy sokan aktívan éppen a saját mun­kájuk miatt nem tudnak lakóterületükön részt venni a társadalmi tevékenységben. Közvetve azért ők is ehhez járulnak, ha egy-egy össze­fogáskor fuvar előteremtésé­ben, a szállításokban, egyéb szervezésben segítenek. Ilyen módon kaptunk sok esetben segítséget a kertésze­ti vállalattól a parkok szé­pítésében a téglagyártól, kö­töttárugyártói a játszóterek rendben tartásában stb. Sőt. Azt mondom, hogy aki nem tesz semmit fizikailag, de vigyáz, és óvja a rongálóktól a környezetét, az is «nagy hasznára van a közösség­nek. És ilyenek sokan akad­nak az 56-os körzetben ... Néhány évvel ezelőtt nagy dimbes-dombos grund volt a két tömb között, és vadon nőtt cserjék, gaznövényzet csúfították az 56-os körzet környékét. Irázi Lászlóék megállapodtak a környező lakóbizottsági elnökökkel, hogy összefognak, és emberi körülményeket teremtenek a házak körül, . társadalmi munkára szervezik ennek érdekében a lakókat. Bese­gített végül a munkába még a Lenin Tsz is, s a már említett üzemek szocialista brigádjai. De főleg a lakók. Még az úttörők is, hiszen nekik alakították ki és füve­sítették végül a két ház közötti nagy, futballpályának is beillő részt. Több száz facsemetét ültettek a házak körül, gyepesítették az elő­tereket, s szép virágos kis­kerteket létesítettek balkon­jaik alá a lakók. Üjjávará- zsolódott az 56-os körzet. Ma már lombot hajtanak a fák, árnyékot adnak majd a meleg nyári napokon. De ál­landóan vannak új tenniva­lók. Ilyen például, hogy akad­nak éretlen, kamaszkorú fia­talok, akik nemcsak elkerü­lik a társadalmi munkát, fianem meggondolatlan cse­lekedeteikkel ártanak is a közösségnek, saját maguk­nak is. Rongálják, szétsze­dik a padokat, a kő ping­pongasztalt a játszótéren, tördelik a fákat, „felgyújt­ják” a lépcsőházak hirdető- tábláira tűzött felhívásokat stb. E rongálásokat pótolan- dóan fogtak össze nemrég a lakók, hogy új padokat ál­lítsanak a játszóterekre, be­tonból készülteket, hogy ne tudják elhurcolni azokat. Az alkatrészek odaszállításában, kifestésében, összerakásában és elhelyezésében sokan vet­tek részt felnőttek (mint Busa János), és fiatalok egy­aránt. Az úttörők Andrej Bandi oldalán tevékenyked­tek lázasan. Van aztán egy olyan része is a lakóbizottsági elnöki tevékenységnek, amiben „egyedül” kell tenni, ez pe­dig a lakók egyedi érdekvé­delme. — Ezt is csak úgy lehet eredményesen csinálni, ha az ember jó kapcsolatokat alakít ki a tanáccsal, IKV- val, üzemekkel stb. — mond­ja Laci bácsi. — Ilyen jó­nak mondható Vándor Pál- lal, a Volán igazgatójával kialakított kapcsolatunk, aki körzetünk tanácstagjaként már eddig is sok mindenben segített. Legutóbb azt ígérte meg, hogy elintézi: a két tömb közötti nagy füves térségben a futballozó gye­rekek kaphassanak kis ka­pukat is labdajátékaikhoz. Sajnos, az IKV-val már nem ilyen jó a kapcsolat. Két éve kértük ugyanis a lakók megbízásából, hogy ha már van technika, tegyék is lehe­tővé az elromlott lépcsőházi jelzőcsengők használatát. Azért el kell mondani, hogy végre a napokban kérésün­ket megvalósították, aho­gyan korábban egyes meg­rongálódott lakások falait, fűtésbiztonságát stb. is rend­be hozták. I A körzet új padjaira, ha jó idő van, kiülnek a lakók, főleg a kisgyerekes anyák, a rendbe hozott játszótere­ken egészséget és erőt nö­velő mozgásban nő a legif­jabb úttörőnemzedék, amely a felnőtteket követve, maga is besegít a környezet szé­pítésébe, még a fák ülteté­sébe is a mamák, papák ol­dalán. Akik pedig fát ültet­nek, azok bíznak a jövőben, közös holnapukban, és nem idegenek egymástól — így mondta ezt Laci bácsi is. Varga Dezső Kettős alkalom a beszélgetésre Épitési tanácsadó A magánerőből történő építkezések számának növe­kedése, a minőségi követel­mények emelkedése az épí­tésvezetés folyamatos szak­mai és szervezeti korszerű­sítését teszi szükségessé. Ezért is módosította áz idén az építésügyi és városfejlesz­tési miniszter a magánterve­zési tevékenységről 1980 szep­temberében kiadott rendele­tet. A módosítás a magán­tervezési tevékenységet ki­bővítette, és ugyanakkor megnövekedtek a tervező munkát végzőkkel szemben támasztott szakmai, képesí­tési feltételek is. Ebből kö­vetkezik, hogy csak azok kérhetik felvételüket a ma­gántervezők névjegyzékébe, akik a magasabb, módosított szakmai követelményeknek is megfelelnek. Alapvető sza­bály például, hogy magán­tervezési tevékenység főfog- lalkozásszerűen — a gazda­sági munkaközösségben vég­zett tevékenységet kivéve — nem folytatható. A főváros területén a magántervező névjegyzéket az V. kerületi, a megyék területén a me­gyeszékhely (Pest megyében Szentendre) városi tanácsa végrehajtó bizottságának épí­tésügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve vezeti. Az Építésügyi Tájékozta­tási Központ gondozásában látott napvilágot a magán- tervezői névjegyzék, amely országos adatokat összegez. A kötetben mintegy 4000 ma­gántervezési tevékenységre jogosult személy adatai ta­lálhatók, s egyebek közt fel­tüntették a tervezők képesí­tését, lakhelyét, munkahelyét és a szakmai besorolás kate­góriáit is. Á kötet megvásá­rolható az ETK terjesztési osztályán. Különleges padló* csempe Romhányból A padlóburkoló csempe iránt megnyilvánuló élénk kereslet kielégítésére a Rom- hányi Építési Kerámiagyár­ban különleges minőségű padlóburkoló lapok előállítá­sát kezdték meg. A szoká­sosnál nagyobb méretű, mo- zaikszerűen összerakható for­májúra kiképzett csempék­ből a vállalat már az idén kétszázharmincnégyezer négyeetméternyit bocsát ki. Valentinyi Mártonná, a HVDSZ Békés megyei bizott­ságának titkára május 1-én kapta meg a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát. A Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete pedig ezen a nyáron ünnepli megalakulá­sának 30. évfordulóját. — Szinte kislány volt még, amikor 1955-ben adminiszt­rátor lett a KPVDSZ-nél. Aztán néhány év múlva a mostani szakszervezetéhez került ugyanebben a minő­ségben. Később, állami és mozgalmi iskolák után poli­tikai munkatárs volt, majd megyei titkárrá választották. Mi adta az indítékot a hi­vatásos politikai munkához? — Kezdetben csak dolgoz­ni akartam, de ahogy mind jobban megismertem a szak- szervezeti életet, az emberek ügyes-bajos dolgaival való foglalkozást, és a mozgalmi munka szépségeit, nem tud­tam magamnak, mást elkép­zelni. Hivatássá vált. — A HVDSZ-nek még nincs nagy múltja, de súlya igen. Miért? — A közvetLen kapcsolat a lakossággal már az alakulás­kor is meghatározó volt. Az üzemek, mint a faipari Oros­házán, a kötőipari Gyulán, a vegyesipari a megyében, de a többiek is, helyiipari felada­tot láttak el. A kommunális vállalatok pedig azóta is az alapvető szolgáltatásokkal foglalkoznak: vízellátás, in­gatlankezelés, köztisztaság, •kéményseprés, temetkezés stb. A kezdet igen nehéz volt, mivel még az ipari üzemek sem rendelkeztek olyan ha­gyománnyal, mint az államo­sított nagyobbak. Főleg vi­déki viszonylatban, az akko­ri dolgozók többsége itt lett először szakszervezeti tag életében. — Vagyis akkor tanulta a mozgalmi — a szakszervezeti — munkát, és adta át a ta­pasztalatot folyamatosan a következőknek ? — Igen. És ehhez már a három évtized komoly idő, s alkalom is akadt hozzá. So­káig mostoha feltételek közt folyt a munka, s nem egy helyen a lavór és a vizes­kanta volt a „szociális léte­sítmény”. Aztán ahogy erő­södtek a vállalatok, úgy ja­vultak a munkakörülmények is: ma már az üzemi épület, a fürdő-öltöző, ebédlő a leg­több helyen korszerű. — De épp a fejlődés ered­ményeként — bár nem az ér­dekvédelem rovására — fel­erősödött a termelést segítő jelleg. Nem nehéz ezt a mozgalomnak ellátni pont a szolgáltatásban? — Semmi esetre sem köny- nyű, mivel az életszínvonal növekedésével együtt nőtt meg a szolgáltatások iránti követelmény. Ilyen például a községek vízellátása vagy a kulturáltabb temetkezés. De említhetném a tiszta, szép környezetet is. És ez mind olyan — a nem említettek is —, amit ha jól látnak el, föl sem tűnik, inkább természe­tes, de ha hiba csúszik be, mindenki azonnal észreveszi, hiszen érintve van. Szakszer­vezeti bizottságaink ezért is tartják fontos feladatuknak a közmegelégedést kiváltó munka elősegítését. Főleg a szocialista brigádok verseny­mozgalma által. — Az érdekvédelmi és a termelést segítő szakszerve­zeti munka közt a gyakorlat­ban nincs ellentét? — Valóban nincs, sem itt, sem másutt, hiszen jól ki­egészítik egymást. Ha jobb és eredményesebb a munka, több a kereset és a béren kí­vüli juttatás is. Érdemes te­hát erre ösztönözni, akár a jól képviselt érdekvédelem­re, amely ugyancsak a köz­érzetet javítja. És ezáltal hat vissza a munkára. Vass Márta Fotó: Veress Erzsi Fejér és Komárom megyei Tejipari Vállalat tatabányai üze­mében megkezdték az ultrapasztőrözött, féltartós tej gyártá­sát, amely hűtés nélkül hét napig tárolható. A finn gépsoron óránként kétezer tartósított tej állítható elő félliteres csoma­golásban. A huszonnyolc millió forintos beruházásból részt vállalt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a MÉM, valamint a forgalmazó és gyártó tejipari vállalat (MTI-fotó — KS) Szakszervezeti jogok 0 A bizalmiak hatásköre A bizalmiak egyetértési jo­ga bizonyos esetekben közös döntést jelent a munkahelyi vezetőkkel, más esetekben pedig a szakszervezeti bizott­sággal. A munkahelyi vezető a következő kérdésekben kö­teles a szakszervezeti bizal­mi egyetértését megszerezni ahhoz, hogy érvényesen dönthessen: — a dolgozók személyi alapbérének megállapítása; — a miniszteri vagy ma­gasabb szintű kitüntetésre történő javaslattétel, vala­mint a dolgozók jutalmazá­sa; — a vállalati lakástámoga- . tás, valamint szociális jutta­tás. A szakszervezeti bizottság döntési jogkörébe tartozó kérdések közül a bizalmi egyetértése kell: — a vállalati, hivatali, in­tézményi és szakszervezeti külföldi és hazai üdülési be­utalók személy szerinti oda­ítéléséhez, a beutalók téríté­si költségeinek részbeni vagy teljes elengedéséhez; — a szakszervezeti segély­ben részesülő személyek meg­határozásához; • — a szakszervezeti kitünte­tésre vonatkozó javaslatté­telekhez. Mit jelent az egyetértési jog? Ha a bizalmi és a gazda­sági vezető között nem ala­kul ki egyetértés, a vitatott témát a felsőbb szintű gaz­dasági vezető a szakszerveze­ti szervvel egyetértésben dön­ti -el. Az egyetértési jog érvé­nyesítését természetesen je­lentősen befolyásolja az, hogy a bizalmival partner gazdasági vezetőnek milyen hatásköre van. A legegysze­rűbb a helyzet akkor, ha a döntési hatásköröket megfe­lelően decentralizálták, s a partner gazdasági vezető a bérmegállapítás, jutalmazás kérdésében önállóan dönthet. Ilyenkor a bizalmi egyetér­tési joga teljes egészében és közvetlenül érvényesül. Ha persze a gazdasági vezető ezt az önállóságot úgy értelmezi, hogy neki még a bizalmi egyetértését sem kell kikér­nie, akkor ez a döntés sza­bálytalan, érvénytelen. A bi­zalminak jogában áll az ilyen intézkedés ellen kifo­gást emelni, vétót kezdemé­nyezni a szakszervezeti ' bi­zottságnál. Ha a bizalmival partner gazdasági vezetőnek nincs megfelelő hatásköre, s az egyetértési jog körébe tarto­zó kérdésekben a munkahely magasabb szintű vezetője jo­gosult dönteni — ez termé­szetesen nem jelentheti a bi­zalmi jogkörének megsérté­sét. Helyileg szükséges sza­bályozni — a sajátos' körül­ményeket figyelembe véve —, hogy ilyen esetekben mi a helyes és, követendő eljárás. A legcélszerűbb, ha az alsóbb szintű gazdasági vezető a bi­zalmival egyetértve tesz ja­vaslatot a döntésre illetéke­sekhez. A bizalmi vélemé­nyét azonban ilyenkor is minden esetben figyelembe kell venni. Egy konkrét esetben a vál­lalatnál valamennyi dolgozó béremelésben részesült, köz­tük a csoportvezető is. A ■ munkahelyi vezető előzőleg kikérte a bizalmi vélemé­nyét, aki egyet is értett a ja­vasolt béremelésekkel. Egyet­len kivétellel. A csoportve­zetőnek szánt bérfejlesztést nem javasolta, mert az véle­ménye szerint több alkalom­mal is fegyelmezetlen maga­tartást tanúsított. Ennek megfelelően gépelték le a bérfejlesztési listát, amit a bi­zalmi aláírt. Ezt az üzemi hirdetőtáblán is kifüggesztet­ték. Minden rendben ment tehát. Egészen addig, amíg a felemelt béreket kifizették. Ekkor ugyanis kiderült, hogy a csoportvezető mégis meg­kapta a béremelést. Amikor a bizalmi ezt számon kérte a vezetőkön, azt a választ kap­ta, hogy a bizalmiak csak a munkások órabérrendezésébe szólhatnak bele. Ez az álláspont törvénysér­tő. Való igaz, hogy a bizal­mi egyetértési joga nem vo­natkozik a választott, vala­mint a vezető állású dolgo­zókra. De azt is tudni illik, hogy minden iparágban csak azokat a gazdasági, állami vezetőket lehet e kategóriá­ba sorolni, akiket a felügye­leti szerv nevez ki. így pél­dául a vállalati igazgatókat, gyáregységvezetőket, telepve­zetőket és helyetteseiket. A korlátozás azonban nem ter­jed ki az alsóbb szintű veze­tőkre, valamint a társadalmi tisztségre megválasztott, párt- és tömegszervezetben tevékenykedő dolgozókra. Az ő bérfejlesztésüknél, jutal­mazásuknál is ki kell tehát kérni a bizalmiak egyetérté­sét. Az adott esetben a sza­bálytalan munkáltatói intéz^ kedést a szakszervezeti bi­zottság által benyújtott vétó­val kellett megváltoztatni. Ez is bizonyítja, hogy ma még egyes gazdasági vezetők nincsenek megfelelően tisztá­ban a szakszervezeti jogok­kal, amelyeknek pedig a kö­vetkező években tovább nö­vekszik a jelentőségük. Elke­rülhetetlen feltétele ez az ér­dekképviseleti, érdekvédelmi munka javításának, az üzemi demokrácia továbbfejleszté­sének. Deák András (Vége)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents