Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-05 / 103. szám
NÉPÚJSÁG 1982. május 5., szerda Nem összeadásra valók! Számítógépek és érdekek Az állami gazdaságok nemzetközi összehasonlításban meglehetősen elmaradtak a számítógépes fejlesztésekben. Az Állami Gazdaságok Országos Központjának a számítógépes információs rendszer helyzetéről és fejlesztéséről készített tanulmánya szerint a beszerezhető számítógépek választéka meglehetősen szegényes. Különösen, ami a kisebb kategóriájú gépeket illeti. Az is igaz, hogy a gazdaságok vezetői a szűkös fejlesztési alapokat inkább termelőberendezések vásárlására fordítják. Több szocialista országban (például Csehszlovákiában és az NDK-ban) a számítógépekkel való ellátást központilag finanszírozott ágazati számítógéphálózat kialakításával oldják meg. Ezekben az országokban a vállalatoknak kizárólag a feldolgozási költséget kell fizetniük, amely alacsonyabb a nálunk alkalmazott áraknál. Magyarországon még mindig általános gyakorlat, hogy egy számítógépes rendszer egyedi megrendelés alapján valamilyen kutató- vagy szervezőintézet kivitelezésében egy adott mezőgazdasági nagyüzem (megrendelő) részére készül el. Gyakran ugyanarra az ügyviteli vagy gazdálkodási funkcióra egy időben több rendszer készül, sokszor ugyanannál a szervezőintézetnél. A megrendelő nagyüzemek nem tudnak a már alkalmazott megoldásokról, illetve nem kellően informáltak azokról. A szervezőintézetek viszont — bár jobban tájékozottak — az egységes rendszerek kidolgozása, azaz a hatékony, olcsóbb rendszerfejlesztés helyett — a nagyobb árbevétel miatt — inkább az egyedi programkészítésben érdekeltek. A gazdaságok jórészt okkal kifogásolják, hogy ezek az intézmények elsősorban matematikai képletekben, elvont, elméleti modellekben gondolkodnak, és nem értik meg a gazdasági élet mindennapi problémáit, nem tudnak igazán használható megoldással szolgálni. Más szempontból viszont az is igaz, hogy az állami gazdaságok szinte kizárólag primitív, nem számítástechnikát igénylő feladatokra (egyszerű összeadásra vagy könyvelésre) kívánják a széf- mítógépet felhasználni. Miután ezek a feladatok jóval elmaradnak a technika nyújtotta lehetőségektől, és nem gazdálkodási problémák megoldására irányulnak, úgyszólván lehetetlen a drága számítógépek valamiféle gazdasági megtérülését kimutatni . . . A számítógépek alkalmazásának két egymástól elválaszthatatlan területéről van szó: az adatfeldolgozásról és a döntés-előkészítésről. A kutatók nagyobb része inkább az utóbbival foglalkozik, s az operációkutatás címszó alatti sokszor valóban • közvetlen gazdasági eredménnyel kecsegtető kisebb vagy összetettebb modelleket dolgoznak ki. Ezen „tudományos” terület mellett nem foglalkoznak a másik, „nem tudományos” területtel, nem ismerik kellőképpen, és nem is veszik figyelembe a mindenkor alkalmazott ügyviteli, számviteli és statisztikai rendszert. “Nemigen vesznek részt az ügyviteli adatfeldolgozási rendszer korszerűsítésében. Az állami gazdaságok viszont az ügyvitel számítógépes korszerűsítését részesítik előnyben, miután a napi problémák ezen a területen a legégetőbbek. A különféle modellek alapadattal történő manuális kiszolgálása azonban általában csak növeli az ügyviteli apparátus amúgy is jelentős terhelését, és nem ösztönöz a számítógépre alapozott szervezési, nyilvántartási programok alkalmazására. Bonyhádi Péter II termelőszövetkezetek együttműködésének lehetőségei Részben az eltérő feltételek, másrészt a lehetőségek kihasználásában mutatkozó különbségek a mezőgazdaságban is egyenlőtlen fejlődéshez vezettek. Az egyik oldalon létrejött a kis nyereséggel, vagy éppen veszteséggel gazdálkodó, magas kamattal terhelt üzemek csoportja, a másik oldalon pedig a nyereséges, tőkeerős termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, amelyek közül több hitel nélkül oldja meg fejlesztéseit. Elkép- zelhétő-e a két gazdálkodó csoport együttműködése az indokolatlan különbségek felszámolásáért, a fejlesztésre rendelkezésre álló pénzek ésszerűbb felhasználásával? Erről beszélgettünk Csukás Gyulával, a Békés megyei Tsz-ek Területi Szövetségének titkárhelyettesével. — A Köyisök Vidéke Tsz- szövetség elnöksége, küldöttközgyűlése már 19 78- ban tárgyalt a tsz-ek differenciálódásának okairól. Akkor milyen megállapításokat tettek? — A megye és a tsz-szö- vetség vezetőit évek óta foglalkoztatja a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó tsz-ek megerősödésének lehetősége, az indokoltnál nagyobb differenciálódás csökkentése. Lényegében négy évvel ezelőtt állapítottuk meg először az okokat, sokoldalúan elemezve, hogy a Körösök völgyében gazdálkodó, tartósan veszteséges tsz-ek helyzetüket önerőből nem tudják megváltoztatni. A szövetség vezetése ettől kezdve kezdemé- nyezően lépett fel- a szövetkezeteken belüli, a közös gazdaságok közötti, és az ezt meghaladó rendezési feltételek biztosításában. — Ennek szellemében kezdeményezték akkor a gazdaságilag erős, és kedvezőtlen adottságú tsz-ek szocialista együttműködését is? — Ügy van, de azt is hozzáteszem, hogy a lehetőségek is adottak voltak, hiszen a megyében szép számmal találhatók olyan tsz-ek, amelyek jó földön, megfelelő eszközállománnyal, magas szellemi tőkével rendelkeztek, és tartósan jövedelmezően gazdálkodtak. E tsz-ek szívesen vállalták az együttműködést a mély fekvésű, belvizes réti, agyagtalajon gazdálkodó és többnyire veszteséges vagy alaphiányos tsz-ekkel. Az együttműködés lehetőségét az eltérő talajminőség és eszközellátottság adta. Az erős tsz-ek talaján ugyanis egy-két héttel korábban fejeződik be a tavaszi vetés és a búza aratása. Az így felszabaduló eszközökkel segíteni tudtak a munkában lemaradó társüzemeknek. Az együttműködés emellett kiterjedt a jobb minőségű növényfajták, vetőmagvak, takarmányok kedvezményes áron történő átengedésére is. — így ezek az együttműködések egyoldalúnak, ingatagnak tűnnek, és tulajdonképpen nem is lehet együttműködésnek nevezni. .. — Az előbb nem szóltam arról, hogy bizonyos időszakokban a kedvezőtlen adottságú tsz is vissza tud segíteni, különösen ősszel, kukoricabetakarítás idején, kombájnnal, szállítójárművel, munkaerővel. Az együttműködések kedvező tapasztalatainak volt köszönhető, -hogy 1978-ban kilenc, 1979ben további kilenc tsz-pár, összesen harminchat közös gazdaság kötött egymással szocialista együttműködési megállapodást. Az újszerű kezdeményezések kapcsán az irányító szervek többször is elismerésüket fejezték ki. A szövetkezetek a továbbiakban kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági együttműködések létrehozását, közös beruházásokat terveztek. — Minden elképzelés any- nyit ér, amennyi abból megvalósítható. A közös fejlesztésekre viszont, legalábbis eddig, ritkán nyílt lehetőség. Mi lehet ennek az oka? — Az elmúlt négy évben a jó tsz-ekben sem képződött annyi szabad fejlesztési alap, hogy azt az üzem helyben, gazdaságosan ne tudta volna felhasználni. Az elmúlt évben a MÉM és a PM is vizsgálta a tsz-ek differenciálódásának okait, és előterjesztést készítettek az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai bizottságának. Rövidesen magas szintű politikai és állami döntések születtek az indokolatlan differenciálódás mérséklésére. — Az állami tervbizottság határozata többek között kimondja: „Biztosítani kell, hogy a gazdaságilag erős tsz- ek anyagilag is érdekeltek legyenek a gyengék segítésébenMit jelent ez a gyakorlatban? — Egy sor új határozat jelent meg ezzel kapcsolatod san. Jelentős változás, hogy a kijelölt, kedvezőtlen adottságú, a tizenhét aranykoronás földeken gazdálkodó tsz- eknek járó árkiegészítést a jó adottságú szövetkezet is megkaphatja, ha olyan gazdasági együttműködésbe lép be, amelyekben a gesztor a kedvezőtlen adottságú üzem, Az ilyen vállalkozást* egyébként adókedvezmény illeti meg. A közös vállalkozások létrejöttét segíti, hogy 1981-től a tőkeerős gazdaságok kötelező tartalékalapjuk terhére is fejleszthetnek bizonyos tevékenységeket (például szarvasmarha- és juhtenyésztést) a kedvezőtlen adottságú tsz-ekben. A szakemberek esetében lehetőség nyílik kettős tagság megtartására is. Ennek lényege, hogy az erős tsz-ben dolgozó szakember vagy szakembercsoport két-három évre munkát vállalhat a kedvezőtlen adottságú közös gazdaságban. anélkül, hogy eredeti munkahelyét feladná. Erre az időre állami bérkiegészítésben és egyéb állami támogatásban részesülhet, és a vállalt idő letelte ütán minden hátrányos következmény nélkül visszamehet eredeti munkahelyére. — Az utóbbi hetekben a szóban forgó témában több megbeszélésre került sor .. . —• A MÉM és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa illetékes vezetői ez év április 22-én Szegeden négy "megye szakembereinek részvételével megbeszélést tartottak, ahol külön is hangsúlyozták, hogy az együttműködés nem kampányfeladat, és csak ott kell vele élni, ahol ennek gazdasági, személyi feltételei is megvannak. Lényeges kitétel, hogy az együttműködés kölcsönös előnyökön alapuljon, és hogy az üzemek ezt ne egy esetleges egyesülés előkészítésének tekintsék. Békés megyében az MSZMP megyei végrehajtó bizottságé is megtárgyalta a tsz-ek differenciálódásának okait. A végrehajtó bizottság határozata kimondja, hogy az üzemek együttműködésének erősítésével is hozzá kell járulni az indokolatlan különbségek mérsékléséhez. Egy, a közelmúltban megtartott tanácskozáson a termelőszövetkezetek vezetői is egyetértettek az együttműködés kiszélesítésével. — A konkrét feltételek, ajánlások kidolgozására előkészítő bizottságot hoztak létre. — Ügy gondoljuk, hogy a megyében a gazdasági szabályzók által biztosított legújabb lehetőségek mellett szervezetileg is ösztönöznünk kell a kapcsolatok kiszélesítését. A két tsz-szövetség egyesülésével az északi és a déli tsz-ek együttműködése egyébként is felgyorsult. Az együttműködésre nagy lehetőséget kínál a rétek és legelők hasznosítása. Az északi térségben több ezer hektár olyan rét és legelő terül el, amely hasznosításra vár, ugyanakkor a déli üzemeknek nagy mennyiségű szálas takarmányra van szükségük. Mindemellett hangsúlyozni szeretném, hogy a kapcsolatok lehetségesek megyén kívüli termelőszövetkezetekkel, és természetesen állami gazdaságokkal, állami vállalatokkal is. Kepenyes János Öntödéről az öntödében Eredményes 15 év a gyulai vízműveknél Az új fürdő alapkövet a megyei tanács elnöke, Gyulavári Pál helyezte el Az Alföldi Kőolajipari Gépgyár öntödéjében tavaly decemberben volt az első próbagyártás, ami néhány napig tartott. Ez év januárjában megismételték, majd a február 3-tól március 3-ig tar-tó próbagyártás után április 22-ig ismét szünet következett. Azóta a két kemencében naponta négyszeri-négyszeri csapolással tart a három hónapra tervezett próbagyártás. Mindezekről Soós István gépészmérnök, a vállalat beruházási osztályvezetője tájékoztat, aki azt is elmondja, hogy az osztrák céggel kötött szerződés alapján a termelésnek már a múlt év december 10-én el kellett volna kezdődnie. — Most milyen a teljesítmény? — 60—70 százalékos. A minőség sem éri el a meghatározott szintet, és a gazdaságossággal kapcsolatban is vannak kívánnivalók. Várható azonban, hogy két- három hónap múlva már elérjük a garantált mennyiséget és minőséget, ami a gazdaságos termelés feltétele is. — Egyelőre vannak-e akadályok? — Késik a minták, a vizsgáló- és a levágóberendezések szállítása, részben pedig az is, hogy a már itt levő berendezések kapacitása között nem teljes az összhang. — Milyenek a kilátások? — Várható, hogy 2-3 hónap alatt a szerződésben meghatározott műszaki és gazdasági követelményeknek eleget tud tenni majd az öntöde. — A vállalat részéről is? — A dolgozók betanítása, megfelelő gyakorlati felkészítése egyelőre nem éri el a kívánt szintet. — Eddig (a próbagyártás alatt) mennyi acélöntvény készült? — A legfontosabb megrendeléseket teljesíteni tudtuk. A termeléskiesés természetesen jelentős anyagi hátránnyal jár. De_ha meggondoljuk, hogy ez az öntöde, amely viszonylag rövid idő alatt készült el, és amely az alapkőletételt követő 27. hónapban már folyamatosan acélt fog gyártani, a beruházást mégis sikeresnek mondhatjuk. Häselbarth Ullrich öntödei mérnök az osztrák cég részéről megbízott beüzemelési vezető. Tizenkét új öntödénél látott már el hasonló feladatot. Vele is váltok néhány szót. — Milyennek tartja ezt az acélöntődét? — Igen korszerűnek. — Véleménye szerint mikor kezdődhet a folyamatos termelés? — Remélem, hogy júliusban már minden rendben lesz. — Mi a véleménye az öntöde dolgozóiról? — Értenek a szakmához, biztos vagyok abban, hogy segítség nélkül is helyt fognak állni a munkában. P. B. Erkölcsi elismerések átadása Mezöberényben (Tudósítónktól) Mezöberényben a napokban a művelődési központ nagytermében az 1981-ben legtöbb társadalmi munkát végzett lakosoknak és a legjobban tevékenykedő szocialista brigádoknak a nagyközségi közös tanács nevében Szűcs Lajos tanácselnök jelvény és oklevél elismeréseket adott át. Mezöberényben és Csárdaszálláson már hagyománnyá vált, hogy május elseje előtt értékelik a települések fejlődése, építése és szépítése érdekében végzett társadalmi tevékenységet. Ebben a településfejlesztő’ munkában Csárdaszállás lakosai kiemelkedő eredményeket értek el. Az egy lakosra eső társadalmi munka értéke 2519 forint, mely munkáért a település- kategóriájukban első helyezést értek el. A községpolitikai célokat szolgáló társadalmi munka elismerésére alapított vándorzászlót a DÉMASZ Üj Élet Szocialista Brigádja nyerte el. A megyei tanács által a településfejlesztő munkáért adományozott kitüntetéseket Hentcz Teréz, Gajdán Ferencné, Szabó Antal és id. Bereczki Dénes kapta. Kiemelkedő munkáért 46 szocialista brigád részesült oklevél-kitüntetésben. A nagyközségi tanács és a község lakosai közül a „Társadalmi Munkáért” arany fokozattal 26, ezüst fokozattal 33, bronz fokozattal 47 személyt jutalmazott. Oklevél elismerésben 33-an részesültek. Barna Mihály A napokban emlékezett meg Gyulán a vízművek vezetése a vállalat 15 éves fennállásának évfordulójáról. Az Erkel Művelődési Központban ott volt Váradi József, az OVH főosztályvezetője, Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke, dr. Marsi Gyula, az MSZMP városi bizottságának első titkára. dr. Takács Lőrinc, a városi tanács elnöke és Kovács Ferenc, a HVDSZ megyei titkárhelyettese. A vízművek 15 éves fennállásának munkájáról, eredményeiről Nádházi András vállalati igazgató számolt be, felelevenítve a vízművek másfél évtizedes eredmény- listáját. 1967-ben, alakuláskor mindössze 38 dolgozójuk volt, és egy év alatt a vízművek 840 ezer köbméter vizet adott a város lakosságának. Termelési értékük még a 7 millió forintot sem érte el, szemben az elmúlt évi 90 millióval. Tavaly a lakosságnak biztosított ivóvíz mennyisége már meghaladta a 3 millió köbmétert. 15 év alatt pedig 33 millió köbméter ivóvizet adtak. A várfürdő akkori vendégforgalma nem érte el a 400 ezret, és fejlődésére jellemző, hogy 10 évvel később már megjutalmazhatták az egymilliomodik fürdővendéget abban az évben. 1969-től került kezelésükbe a szennyvíztelep, amely országosan is egyedülálló volt, hiszen új módszereket kísérleteztek ki az egyre szaporodó szennyvíz elvezetésében, hasznosításában. A nyárfás elöntöző szennyvíztelep azóta már polgárjogot nyert és egyre több helyen gondolnak a gyulai példa követésére. Szó volt a vízművek előtt álló fejlesztési elképzelésekről. A VI. ötéves terv során mintegy 160 millió forintot szeretnének fordítani az Európa-hírű fürdő továbbfejlesztésére. Különösen a gyógyászati rész fejlesztésére kívánnak nagyobb összegeket költeni. Az ünnepség után Gyulavári határában megnyitották azt az ivóvízszelepet, amelynek segítségével ezután a váriak is a gyulai vízművek által termelt jó ivóvizet fogyasztják. Ezt követően a várfürdőben Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke elhelyezte az alapkövét annak a fedett fürdőnek, amelynek építéséhez hamarosan hozzákezdenek, és amit szeretnének 1983-ban átadni a közönségnek. Kép, szöveg: Béla Ottó
