Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-05 / 103. szám

1982. május 5,, szerda Szomszédolás OÉLMABYARORSZÁB Hatások. Harkányban üdül­tünk. A téli fürdő büféjében kávét akartunk inni. A lány hosszasan társalgóit barátnő­jével. Tíz perc múltán meg­kértük, ugyan szolgáljon már ki bennünket. Ordítozott ve­lünk. Nagyon felháborított a viselkedése. Autóval szabály­talanságot követtem el. Nem voltam ittas. Az eljárást in­dító hatósági közegnek telje­sen igaza volt. Olyan hangot használt azonban, hogy szí­ven ütött. Pedig ugye egyen­lő állampolgárok volnánk. Mit csináljunk? Ki kellene kapcsolni az agyunkat, vagy úgy beprogramozni, hogy ne lássuk-halljuk a rosszat. De ez még nem megy. Így hát egyre bátrabban támad az infarktus? Pedig egymás jobb megértésével, nagyobb fi­gyelmességgel, több humá­nummal visszaszoríthatnánk talán. Ha a szívünk gazda­gabb, nyugodtabb lenne! — írja Markovits Tibor. Egy tollvonás?! A röplabda NB II-ben eldőlt, melyik csa­pat végzett csoportjában az első és a második helyen. Az MRSZ eredeti kiírása értel­mében május 1-én és 2-án kezdődött volna az osztályo- z.ósorqzat. Nyári Sándor, a DÉLÉP SC vezető edzője el­mondotta: „Kedden, 27-én reggel az MRSZ telefonon értesített: az előző nap esté­jéig nem tudták kideríteni, a nyugati csoportból melyik csapat indulhat, ezért két héttel később kezdődnek az osztályozok. Ebbe nem nyu­godtunk bele, az érintett csa­patok vezetői akcióba lép­tek, és rövid egy-két óra alatt kiderítették a férficso­portokban szereplőket. Vala­mennyien távirat útján ad tunk hangot óhajunknak: ragaszkodunk az eredeti ki­íráshoz, a csapatok ismertek, tehát kezdődhet az-osztályo­zó.” Röviddel később távira­tot hozott a posta a DÉLÉP SC-hez, amelyben ez állt: „Kérem, vegyék fel a kap­csolatot az MRSZ versenybi­zottságával. A B csoport ne­gyedik csapatáról még nincs döntés. Így az osztályozót nem lehet megrendezni! Alá­írás — főtitkár.” Mit lehet mindehhez hozzátenni? Az osztályozok időpontját a szö­vetség a múlt év szeptembe­rében jelölte ki! — mert nem tudia a jobb kéz. mit tesz a bal ... — írja Gyürki Ernő. százával vásárolták a szín­házi bérleteket, jegyeket — aztán a színház az előadás idején kongott az ürességtől, holott a kassza telt házat jel­zett, — „fantom”-nézőkkel volt teli a nézőtér. A Tisza menti kis faluban immár év­tizede értő kezek gondozzák a könyvtár állományát, s a könyvtáros utánjárásának eredményeképp elég tisztes­séges összegből gazdálkodhat a könyvtár. Szépséghibája csak annyi a dolognak, hogy a könyvtárat jóval keveseb­ben látogatják, mint megér­demelné. A közfhűvelődési törvény a művelődésre való jogot — de a művelődés kö­telességét, a lehetőségek ki­használásának fontosságát is hangsúlyozza. A művelődés kötelessége — állampolgári kötelesség, ami — közvetve kifejezi a társadalom közös­ségéhez való tartozást is — írja Szabó János. »Mo nmirimi. BnMuoau jgf Ml||ril ktmdéa CSŐ H G RÁD U V n W M n * Mtsrei XI j W, Ai/I, * Száinüzctés-c a napközi? Gyakran fogalmazódik meg a szülők és a gyerekek ellenér­zése a napközi otthonnal szemben. Gyakori vád a nap­közi otthonok ellen, hogy ri­degek, nélkülözik a családias légkört. Ez semmiképpen nem mondható el a magyar- csanádi napközi otthonról, hiszen tavaly épült. „Szám- üzetés”-e a pedagógusok és a tanulók számára a napközi otthon? — Könnyen azzá válhat, ha nem tisztázzuk ennek a sajátos oktatási, ne­velési formának a lényegét, s a helyét a pedagógiai mun­kában. A napközi olyan ott­hon, ahol — kialakítva egy sajátos életritmust — a kedv­vel végzett munkához, szó­rakozáshoz, a játékhoz egy­aránt lehetőséget kell terem­tenünk — mondja Jesity Lá­zár, az iskola igazgatója. Cipőből: 262 ezer pár. A makói Maros Cipőkészítő Szövetkezet az idén 262 ezer divatos lábbeli gyártását ter­vezi. A külkereskedelmi vál­lalatok már le is kötötték az üzem éves termelésének 95 százalékát. Eszerint a női bo­kacipők és körömcipők a Szovjetunióba és Lengyelor­szágba kerülnek. Belföldre csak minimális mennyiséget szállítanak. CILlC>«MI I ÁRJAI IC llSOlltTÍR ’ HAJDÚ­BIHARI NAPLÓ „»-SZOLNOK MEGYEI VILÁG «WlfTAWAlEGYtSUlJOKI Néplap ___________________ ?S^p*inBizorTSAoesAMKrBT«w*csiAivi» Á prilisi hűhó helyett. Hol van már a tavalyi hó? Elol­vadt. Jött helyette új, még­hozzá áprilisban. Borzasztó ez, és a tetejében még fi­gyelmeztetnek is a pelyhek. Méghozzá például a sóra. Becslések szerint 100 ezer tonnára tehető, amit a hó út- ravalóul kapott. Az ára több mint 65 millió forint, ennyit sóztunk el, hogy ne csúsz- szunk. S mire figyelmeztet még az áprilisi hó? Anélkül, hogy nagyobb hűhót csap­nánk: arra, hogy azért még­iscsak tavasz van. És el kell, el kellene végezni az ilyen­kor szokásos teendőket a föl­deken. S hogy a vegyi anya­goknál maradjunk: már ed­dig is tömegével szóródott ebből, no nem az utakra, ha­nem a földekre, hogy pótolja az elveszett tápanyagokat. Április közepéig több mint 200 ezer hektáron megtörtént a megyében az őszi kalászo­sok és az „álló” kutúrák fejtrágyázása. A művelődés kötelesség is. Szűkebb pátriánk, Szolnok megye közelmúltbeli közmű­velődési életéből valók az itt következő példák. A vállala­ti szakszervezeti bizottságok Névtelen levél. Nem elő­ször találkozom a címmel említett fogalom megtestesü­lésével. A névtelen levél nemcsak a benne foglalt problémát jelzi, hanem azt is, hogy a feladó munkahelyi környezetében nincs valami rendben a demokratizmussal. A levél, amelyről most írok, nem a gyávaság termékei kö­zé tartozik. Igaz, nem is bá­torság lenne a feladó névalá­írása, hanem botorság. Ugyanis a benne foglaltak enyhén szólva hadilábon áll­nak az igazsággal. Kellő ki­fejezést használva: hazudott a névtelen levélíró egyik el­lenőrzéssel foglalkozó szer­vünknek. Vajon mire gon­dolt a névtelen szerző, mi történik valótlan bejelentése nyomán? Az ellenőrző szer­vek minden esetben körülte­kintően járnak el. Ha a be­jelentés hamis, a gyanúnak még az árnyéka sem esik az aljas célból kiszemelt mit sem sejtő áldozatra, nemhogy a sara. Mindez következik abból is, hogy nálunk a tör­vényesség szilárd, lakolniuk csak a valóban vétkeseknek kell. Például a névtelenség mögött rejtőző rágalmazónak — írja Gőz József. összeállította: Verasztó Lajos fl Pravda 70 éve Ma 70 éve, hogy Oroszor­szág egykori fővárosában, Pétervá'ron megjelent a Pravda című legális mun­kásújság. A lapnak Lenin nemcsak eszmei alapítója volt, de közvetlenül is irá­nyította tevékenységét, óvta az újság osztályharcos jelle­gét. Ahhoz, hogy valaki a munkás sajtóban dolgozzék — mutatott rá — nemcsak jó stílusra, éleselméjűségre és népszerűsítői hajlamra van szükség, de arra is, hogy az újságíró újat adjon olva­sóinak, valóban segítse a munkások felvilágosítását. A Pravda első lépéseitől fogva hozzájárult a bolsevik párt erősítéséhez, a dolgo­zók széles tömegeivel való kapcsolatainak1 szilárdításá­hoz. Eleinte 40 ezer példány­ban jelent meg. Az újság körül hamarosan nagyszámú munkáslevelező-tudósító cso­portosult. Az Októberi Forradalom győzelme után a Pravda igyekezett bemutatni az oroszországi dolgozók törté­nelmi alkotását, a szocia­lista társadalom kialakulá­sát. Nagy figyelmet fordított „az új élet tényleges építé­sére”, arra, ahogyan a mun­kás és paraszt tömegek va­lóban valami újat, forradal­mit hoztak1 létre mindennapi munkájukkal. A Szovjetunió fejlődésének valamennyi sza­kaszában következetesen, a rá jellemző szenvedélyesség­gel segítette elő a szocializ­mus építése lenini tervének megvalósítását. Feltárta, mi­lyen sikereket értek el a szovjetek1 országában az ipa­rosítás, a szövetkezetek szer­vezése, a riépjólét emelése, a. tudomány és kultúra fejlesz­tése terén. Az'újság a maga eszközeivel hozzájárult a hitleri fasizmus ellen folyta­tott harcban a nehéz győze­lem kivívásához is. Jelenleg a Pravda csak­úgy, mint az egész szovjet sajtó, publicisztikai eszkö­zökkel igyekszik elősegíteni az SZKP XXVI. kongresszu­sán a XI. ötéves tervre ki­jelölt gazdasági és szociális fejlesztési tervek megvaló­sítását. A lap fontos felada­ta a nemzetközi élet esemé­nyeinek bemutatása, az SZKP és a szovjet állam bé­keszerető külpolitikai irány­vonalának népszerűsítése is. A Pravda síkraszáll a béke erősítésének, a kölcsönösen előnyös együttműködés és a népek biztonsága szavatolá­sának eszméje, a különböző társadalmi berendezkedésű országok1 békés egymás mel­lett élése elvei mellett. A Pravda tovább folytat­va a munkás és kommunis­ta sajtó hagyományait, ál­landóan bővíti kapcsolatait az olvasókkal, rendszeresen tart olvasói konferenciákat. A lap példányszáma jelen­leg 10,7 millió. Moszkván kí­vül az ország 47 városában nyomják. A szerkesztőség évente 500—600 ezer levelet kap olvasóitól: ezek érdekes és értékes információk for­rósai, segítenek a legjobb ta­pasztalatok terjesztésében, a hiányosságok kiküszöbölésé­ben, és segítenek az újság­írók témaválasztásában. Az SZKP Központi Bi­zottságának sajtóorgánuma, a Pravda, a szovjet sajtó ve­zető lapja. Mindig a párt megbízható segítője, a párt össznépi fóruma volt és ma­rad. A lap mostani jubileu­ma fontos esemény a Szov­jetunió társadalmi-politikai életében, s egyben az egész szovjet sajtó nagy ünnepe. Ivan Vorozsejkin, a Pravda főszerkesztő-helyettese (APN — KS) Úttörő honvédelmi verseny (Tudósítónktól) A napokban rendezte meg összetett honvédelmi verse­nyét a szeghalmi járás út­törőelnöksége, a Dévaványai 2. számú Általános Iskolá­ban. A járási UHV-ra 10 úttörőcsapat 12 raja neve­zett be. A felsorakozott ra­jokat Fekete János járási úttörőelnök köszöntötte. A 400 méteres akadálypá­lyán 10 akadályelemet kel­lett a kis honvédelmiseknek leküzdeni. A járási összetett UHV-n az alábbi eredmé­nyek születtek: egyéni leány 1. korcsoport: Bertalan Má­ria (Okány), II. korcsoport: Papp Erika (Dévaványa, 2. sz. ólt. isk.), fiú 1. korcso­port: Hégely Sándor (Okány), II. korcsoport: Hagymási Ká­roly (Vésztő). Csapatban: 1. Dévaványai 2. számú Általá­nos Iskola (Szilágyi Edit, Papp Erika, Balogh József, Tóth Mihály), 2. és 3. a körösújfalui általános isko­la, valamint a vésztői álta­lános iskola. Hanó Pál, a megyei úttö­rőgárda parancsnoka az eredményhirdetést követő értékelésében szólt a járás­ban folyó magas szintű hon­védelmi nevelésről, a verse­nyen részt vevő pajtások ügyességéről, bátorságáról, majd ismertette az úttörő honvédelmi versenyek to­vábbi menetét. A verseny technikai felté­teleinek megteremtéséért so­kat fáradoztak a nagyközség üzemei: a Csepel Autógyár helyi egysége, a költségveté­si üzem, a vas, fém ktsz és az Aranykalász Tsz. A se­gítségnyújtást viszonozva a 2. számú általános iskola 1904. sz. Dobó Katalin út­törőcsapata harminc taggal a Csepel Autó helyi gyár­egységében társadalmi mun­kán vett részt. Ágoston Sándor Készül a Pravda nyagyár helyi részlegében vi­szont nyereséges a termelés. Az álláslehetőség szűkös voltára utal az is, hogy a doboziaknak csak 50 száza­léka dolgozik lakóhelyén, míg a többieknek Békéscsa­bán, illetve Gyulán van a munkahelye. Mivel nincs vasúti összeköttetés, az eljá­rók buszon utaznak. A köz­lekedés — néhány fogyaté­kosságot leszámítva — meg­felel a kívánalmaknak, s so­kat javít a helyzeten, ha megépül az új híd. Tömören még annyit le­hetne megjegyezni, hogy az egészségügyi ellátás feltéte­lei. alközponti iskola, a ven­déglátó egységek jelenlegi állapota és a szolgáltatás színvonala több kívánnivalót Nemes, és sok hasznot ho­zó gyakorlati elképzelések­ről esett szó azon a tanács­kozáson, amelyet a HNF megyei elnöksége a közel­múltban Dobozon rendezett. A nagyközség több vezetője — ki-ki a maga területével kapcsolatban — részletesen tájékoztatta a helyi politi­kai, társadalmi, gazdasági helyzetről; az egészségügyi ellátásról; valamint a kul­turális és sportéletről a tes­tületet. Egyebek között el­hangzott, hogy ezen a több mint 9Ö0 éves, mezőgazda- sági jellegű településen mintegy 5 ezer ember él, s a lakosság 8 százaléka ci­gány származású. Szatmári János tanácselnök nagy megelégedéssel beszélt arról is, hogy „a szociális követel­ményeknek meg nem felelő” telep felszámolása lényegé­ben befejeződött. Hasonló jelentőségű előrelépésnek tudható be két további ered­mény. Az egyik: a munkaké­pes korú cigányok foglalkoz­tatása részben megoldódott. Például a Budapesti Haris­nyagyár dobozi üzemében eleinte egyetlenegy cigánynő sem dolgozott, s számuk ma már meghaladja a húszat. A tsz-ben is hasonló számban megtalálhatók, de még elég sok cigány él alkalmi mun­kából. A másik: a cigány- gyerekek kezdetben kimara- doztak az iskolából, s ezért a szülőkkel szemben szabály­sértési eljárást kellett kez­deményeznie a tanácsnak. A jelenlegi gyakorlat: az ilyen tanulók többsége ma már el­végzi az általános iskola nyolc osztályát. Ám tovább­ra is gondot jelent, hogy a 43 óvodás korúból mind­össze egy jár óvodába. A népfront minden évben szorgalmazza a háztáji és kisegítő gazdaságok támo­gatását, és részt vállal a kisállattenyésztés szervezési munkálataiból is. A háztá­jiból eredő bevételek ösz- szege tavaly elérte a 26 millió forintot. Nem lebe­csülendő az az eredmény sem, hogy a lakosság mint­egy 4500 sertést ad el a felvásárlóknak évente. A baj az: nem mindig egyenletes a takarmányellátás, noha két tápbolt is működik a köz­ségben. Várható, hogy a köz­ponti támogatással folyta-, tott meliorációs munkálatok bevezetésével a Petőfi Tsz kedvezőtlen adottságú terü­letein megszűnik a vesztesé­ges gazdálkodás. A 360 dol­gozót foglalkoztató haris­Doboz Népfrontmunka mérlegen hagy maga után. Nehézsé­gekbe ütközik például a ház­tartási gépek javítása is. A település természeti adottságait tekintve, nagy előnyükre szolgál a helybe­lieknek az, hogy a dobozi kastélyparkot 3 évvel ez­előtt védetté nyilvánították, s az ott levő neoromán ká­polnát, valamint kriptát műemlékként tartják szá­mon a megyében. A park és a közterületek rendben tartásáról közös összefogás­sal gondoskodik a lakosság. A társadalmi munka értéke tavaly meghaladta a másfél millió forintot, ami figye­lemre méltó haladásnak számít, ugyanis egy , évvel előtte mindössze 860 ezer fo­rint volt ez a fajta hozzá­járulás. Komlósi Lajos, a HNF elnöke elmondta, hogy mostanában már jobban le­het számítani az eljáró dol­gozókra, s köztük a fiatalok­ra is. örvendetes, hogy egy­re többen kezdenek hozzá a házépítéshez. Akik viszont már túl vannak ezen. ma­gukra nézve is kötelezőnek tartják a porták, utcafron­tok környékének tisztítását, takarítását. A népfrontbi­zottság a helyi párt- és ta­nácsi szervekkel együtt azon van, hogy minél nagyobb számban ültessenek virágo­kat, gyümölcsfákat az ut­cákra, s egyúttal vállalják azok gondozását. A fásítás, parkosítás, az utak, jár­dák és közterületek, vala­mint árkok rendben tartása nem csupán környezetvédel­mi, hanem esztétikai szem­pontból is fontos. Hiszen így még vonzóbbá, otthonosab­bá tehetik a környezetet, a faluképet, ami viszont pozi­tívan befolyásolja a lakos­ság közérzetét, hangulatát. Mint hallottuk, sajnos, a szanazugi terület fejlesztési nehézségeivel a tanácsi szer­vek pénz, idő és energia hiányában nemigen tudnak foglalkozni. Ezeknek a fel­adatoknak a megoldásánál az ottlevő üdülők tulajdono­sainak, illetve fenntartóinak kellene jobban közreműköd­ni. Kép, szöveg: Bukovinszky István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents