Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-29 / 124. szám
1982. május 29., szombat Török basa, nagy a hasa Őértiik, őnekik Három éve patronálja a Fővárosi Ruhaipari Vállalat szeghalmi paplanüzemének két brigádja a csökmői óvodát. A kicsik szívesen jönnek az üzembe megnézni, hol is dolgozik anyuka. A gyermeknapot most már hagyományosan az üzemi ebédlőben ünnepelik, itt játszanak felnőttek és gyerekek egyaránt jókedvvel. A gyerekek kis műsorát ajándékozás, majd nagy evés-ivás követi. C$oda, ha nehéz őket hazavinni? Kicsik és nagyok együtt táncolnak és egy legény . Egy leány ... Terülj, asztalkám Pillanatok alatt eltűnik minden az asztalról Veress Erzsi képriportja minimagazin Peti monológja nyukám azt mondta, hogy csak akkor mehetek el a gyereknapra, amit az ő dolgozójában szoktak tartani, ha jó leszek. Hát ez engem nagyon elkeserít, ez az örökös zsarolás. Hogy csak akkor mehetek > le játszani, ha jó leszek, akkor kapok csokit, ha jó leszek, akkor vesz apu tűzoltóautót, meg bábeltornyot, ha jó leszek. Bezzeg az anyu tegnap is új cipőt kapott, pedig nem is volt jó, mert eltörte az apu kedvenc söröspoharát! Szóval, én azt javaslom, hogy a gyereknapon az legyen az ajándék, hogy ne kelljen jónak lenni. És még azt is javaslom, hogy most nekünk fogadjanak szót a felnőttek. Akkor az lenne, hogy reggel először is lehúzom anyuról a takarót, nagy puszit adok a fülébe, aztán kizavarom mosakodni. Persze, ha megint mezítláb ténfe- reg, ahogy szokott, hát kénytelen leszek megrakni. No, és szó se lehet róla, hogy félóráig szöszmötöljön a tükör előtt, azokkal a fekete, meg lila festékekkel, amiket sose ad ide nekem, elvégre ö se engedi, hogy reggel játsszak egy kicsit az új billenős teherautóval. Apu pedig igenis megissza a kakaót! Anyunak nyafoghat, hogy az nagyon nyomja a gyomrát, vagy micsoda, de én hallani sem akarok ilyen kifogást. Aztán az ingek között se válogasson, a kék, hosszú ujjút veszi fel és kész, indulás, mert elkésünk. Délután pedig tessék időben hazajönni, és bizony nem engedem el aput túlórázni, és anyut se a barátnőjéhez, a Panni nénihez, akire különben is haragszom, mert mindig akkor jön hozzánk, mikor apuval kettesben vagyunk, és végre játszana velem. Csak azt nem értem, hogy miért pont ilyenkor állít be, mikor tudja, hogy anyu mindig pénteken megy fodrászhoz. Szóval, inkább anyuval, meg apuval együtt elbicajozunk arra a klassz, nagy üres gyepre, ahol május elsején voltunk. Focizunk egyet, és megnézzük közelről azokat a furcsa levelű fákat is. Este pedig anyut, aput még a mese előtt ágyba dugom, mert felhívom a barátaimat, és igenis játszani fogunk, amíg csak kedvünk tartja, és sok-sok csokit is eszünk, és rosszalkodunk. Másnaptól úgyis megint jónak kell lenni, tudom, vége a gyereknapnak. Lejegyezte: T. I. Úttörőparlament A békéscsabai Szabó Pál téri általános iskola úttörő- csapata május 25-én, kedden délután tartotta első úttörőparlamentjét, ezzel vette kezdetét az iskolában a gyermekhét. A pajtásokat Dila Zoltán úttörő tanácstitkár-helyettes köszöntötte. Ezután következett az úttörőtanács beszámolója, amelyet a rajok beszámolói alapján állítottunk össze. Négy csoportban folytatódott a parlament, a rajok képviselői itt mondták el javaslataikat a közösségi élettel; a tanulással, műve- lődésseí; a közhasznú és társadalmi munkával; illetve a sporttal, játékkal, táborozással kapcsolatban. S amíg a küldöttek tanácskoztak, addig a többi pajtás játékot és dalt tanult, sportolt, vagy megnézhette a Lúdas Matyi című filmet. Végül ismét az iskola aulájában gyűltek össze a parlament résztvevői, ahol a pajtások felolvasták, milyen határozatokat hoztak a szekcióüléseken. Ezek között szerepel a tanulmányi munka javítása, tanulmányi verseny hirdetése, egy iskolábolt létesítése, társadalmi munka, s az eddigi egy helyett évente két alkalommal papír- és rongygyűjtés. Szeretnénk továbbá egy tiniklubot vagy ifjúsági klubot alakítani, főzőtanfolyamot szervezni, és szívesen vennénk részt tánc- tanfolyamon is. Természetesen minél több sport jellegű vetélkedőt, kirándulást is szeretnénk szervezni a következő úttörőévben. Fehér Veronika, úttörőtanács-titkár A bőrdíszműre úgy tekint az ember, mint a különlegességekre, s a bőrből varrott, fonott tárgyak funkcionális szerepét hajlamosak vagyunk inkább csak nép- művészeti vagy iparművészeti tárgynak tekinteni. Ami a különlegességet illeti, valóban az, hiszen eredeti alkotói fantázia nélkül nem születhet művészi alkotás. Orosházán a KAZEP mérnöke Kishonti Pál, akit ma már nem is a szűkebb pátriában, vagy leginkább nem is ott igazán sallangkészítő művészként ismernek.. Néhány kiállítását már odahaza is megcsodálhatták a laikusok és a hozzáértők egyaránt, de há csak azokat a meghívókat megszámlálnám, amit az utóbbi években kaptam az ország különböző pontjairól, ahol munkáival Kishonti Pál is szerepelt, akkor azt is nyugodtan állíthatom, hogy máshol nevesebb ő. A bőr mestere. — Még egyetemista voltam, amikor megszerettem ezt a munkát — vallotta meg egy alkalommal, s így, munMunka közben Micsoda sallang! kának nevezte, pedig amit és ahogyan készít, amilyen tudatossággal felkutatja a bőrfonás népi motívumait, amint a régi mesterkönyvekben búvárkodik, az egyrészt a mérnök emberre vall, másrészt pedig a tudatosan alkotó művészre. Lakása mandzard szobája a „műhely”, itt alkot, s ez az alkotás már mind több és több mesterségbeli tudást mutat fel, mind elmélyültebb a kapcsolata a sallangkészítés alapanyagával, szinte a megmunkálás minden jelentős fázisát szereti önmaga elvégezni. Aki saját örömére tesz mindent, csak az tud olyan nagy szeretettel beszélni erről a mesterségről — ahogyan ő. Okleveles gépészmérnök, egykor az orosházi Táncsics Mihály Simnázium tanulója volt, így a kötődés jogán nemrég meg is rendezték a középiskolában igen nagysikert aratott kiállítását. Művészi munkájáról így vall: — Budapesten, a Templom utcában Pánczél Attila, a Népművészet Ifjú Mestere révén kerültem igazán kapcsolatba ezzel a mesterséggel. Érdeklődve jártam ide, ahol megtanultam a két alapfogást, aztán az élfonást kuporgóval. így készültek az első sallangok. De aztán arra is rájöttem, hogy a sallang csak akkor nyeri el igazi funkcióját, ha a kantárra kerül. így kezdtem kantárt is készíteni, s van már teljes lószerszám is. — Van-e valamilyen csa- , ládi hagyomány ilyen téren? — Nem mondhatom ... vagyis azt hiszem, maga a táj, az Alföld is felébreszt bennem ilyen indulatokat. Nagyon szeretem a lovakat. Aztán meg édesanyám igen sokat hímzett. Egy régi erdélyi út pedig, azt hiszem, magának a népművészetnek a szépségét tudatosította bennem. Sok ilyen tényező van. De hát magának a mesterségnek a szépsége es ritkasága, azt hiszem az is nagyon meghatározó lehetett. Kishonti Pál a szép megszállottjaként, úgy hiszem, végérvényesen eljegyezte magát ezzel az igen szép munkával. Kezdeti kedvtelése művészi rangú alkotás lett. Az ország igen sok helyén ismerik már, népművészeti kiállításokon jelentkezik munkáival. Egy régi mesterség, ím, megújul, újjászületik általa Orosházán. Ez a mesterség funkcionálisan már más, mint régen, de múltat és jelent más módon megújító. —fb— Művészi alkotás
