Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-28 / 123. szám
Szarvas 1982. május 28., péntek Köztisztasági körúton — Tiszta-e ez a város? — szólítok meg Szarvas központjában egy idősebb asz- szonyt. Akkurátusán körülnéz, a fagylaltjáról közben majd’ megfeledkezik. — Eléggé tiszta, de any- nyira nem is ismerem. Kon- dorosi vagyok, kéthetente járok ide szemészetre, sajnos. Azt látom, állandóan söprögetnek, meg az épületek, a parkok is rendesek, vannak szemétgyűjtők. Mert ugye, nemcsak söpörni kell. Továbbsétálunk. A fürdő előtt szépen ápolt virágágyások, pár fa, sok tulipán. Az ágyásban hajladozik, és közben hangosan dohog Bata János, a fürdő mindenese: — Nézzék csak meg, micsoda népek vannak. Kitépik tövestől a virágot, aztán itthagyják. Még csak nem is a tulipán, miatt csinálják, hanem a pusztításért! Indulatosan csap egyet a ciroksöprűvel, amit naponta többször is kézbe vesz, mert „ugye, a járdának tisztának kell lennie”. S hogy az egész város tiszta-e? A kérdés hallatán tarkójára löki ellenzős sapkáját, vakargatja a feje - búbját: — Hát, lehetne tisztább! Itt a város közepén ugye szép, de például, ahogy kiér az ember a városból, az országút szélén az árokban ott virít a szemét, sokszor zsákokban, van abban a döglött tyúktól kezdve minden. Autóval viszik oda, szoktam látni, ugyanis tanyasi vagyok, hat kilométerről járok be dolgozni. „Szórakozóhelyek, vendéglátóipari egységek, üzlethelyiségek és más elárusítóhelyek előtt a járdát a kereskedőnek, állami vállalatnak, szövetkezetnek, kisiparosnak a járdák tisztán tartására vonatkozó rendelkezésekben meghatározott módon, a nyitva tartás ideje alatt állandóan tisztán kell tartani, függetlenül attól, hogy a szemét üzleti tevékenységből keletkezett-e, vagy sem.” Szarvas város Tanácsának a köztisztaság fenntartásáról és az állattartásról szóló rendeletéből való az idézet. Az Árpád Szálló szép sarki épülete körül jókora járdaszakaszt kell takarítani. Szemetet, rendetlenséget nem látunk. S ez nem lehet véletlen — a téli hónapokban nem egyszer itt, az utcán találkoztunk a szálló fiatal vezetőjével, amint éppen a jeget-havat lapátolta a járdáról. , Átvágtunk a parkon, végigsétálunk az üzletek előtt, szemét, rendetlenség itt sincs. A kis rövidáruboltban egy fiatal kereskedőnő áll a pult mögött. — Hogyne, mi szoktunk söpörni. Mikor, melyikünk ér rá, húzódozni egyikünk se szokott ettől a munkától — mondja kiszolgálás közben. , A fürdő előtt — A vizes nyolcast ismeri-e? Értetlenül néz rám, a fejét rázza. A régi kereskedők még emlékeznek: a bolt, vagy műhely előtt fellocsolták, rendszerint az inasok a járdát, mégpedig nagy, fekvő nyolcasokat „írva”, s utána következhetett a söprés. A városi tanács legutóbbi ülésén önálló napirend volt Szarvas köztisztasága. Lássuk tehát a beszámolót. Először is; ki a „tisztasági felelős” a városban? A költség- vetési üzem, amelynek feladata, egyebek között a köz- tisztasági és a településtisztasági tevékenység. Az üzem külön részlege foglalkozik ezzel a munkával. Nem csekély a dolguk, ők tartják tisztán a tanácsi közterületeket, seprjk, mossák az utakat, takarítják a buszmegállókat, a zárt •csatornákat, elszállítják a szemetet, szennyvizet. Az utóbbi években sikerült tervszerűen gépesíteni a részleg munkáját — enélkül ma már valószínűleg el sem tudnák látni megnövekedett feladataikat. Mert amíg 1972-ben 2400 köbméter szemetet és mintegy 5 ezer köbméter szennyvizet szállítottak el, tavaly ez a mennyiség már 19 ezer köbméter, illetve 47 ezer 700 köbméter volt. Jelenleg 113 ezer négyzetméter utat naponta, 78 ezer négyzetmétert pedig hetente takarítanak. A városi szeméttelep jelenleg az úgynevezett cigányéri csatorna mellett van, ezt azonban a tervidőszak vége felé meg kell szüntetni, ha elkészül az új telep. S addig is rendezik ezt a környéket; az ipartelepre vezető út felőli oldalt bekerítik, f ásítják. Egy'korábbi tanácsrendelet előírja ugyan a lerakóhelyen a szemét égetését is, erre azonban nincs lehetőség, közel a város. A telep rendben tartása egyébként nem kis bajjal jár, a teherautókról ugyanis sokszor félig az útra borítják a szemetet, törmeléket, az ipartelepről igyekvő járművek, főleg esős időben alig tudnak itt közlekedni. S legalább ennyi gondot és bosszúságot okoznak a részlegnek az illegális szemétlerakóhelyek, melyek teljes felszámolása már-már reménytelennek tűnő vállalkozás. Hiába tiltják táblákkal a szemét lerakását, hiába a lehetőség, hogy hívásra elszállítják háztól, üzemből. Szabálysértési eljárást se nagyon tudnak kezdeményezni, mert rendszerint „a tettes ismeretlen”. Igaz is, vajon gyakori-e a városi tanácsnál a köztisztasági szabálysértési ügy? Erről kérdezzük Futaki Gé- záné dr., szabálysértési előadót, aki pontos adatokkal szolgál: — Tavaly 18 esetben történt köztisztasági szabálysértési eljárás, s ugyanezért a szabálysértésért helyszíni bírságot 34 esetben szabtak ki dolgozóink. Az idén eddig nyolc feljelentés érkezett ilyen szabálysértés miatt. Tőle tudtuk meg azt is, hogy a köztisztasági szabály- sértéseken Tielül a legtöbb problémát az illegális szemétlerakóhelyek, és a lótartás jelenti. Az a bizonyos, a város köztisztaságáról és az állattartásról szóló tanácsi rendelet a belterületen tiltja a lótartást, aminek többen fittyet hánynak, a maximálisan kiszabható 3 ezer forintos büntetést évente nem is egyszer könnyűszerrel kifizetik, s marad minden a régiben. A városi tanács minden törvényes eszköze kevés ahhoz, hogy az áldatlan állapot megszűnjék. A városközpontban Fotó: Veress Erzsi A 44-es úton igyekszünk kifelé a városból Békéscsaba irányába. Itt a város szélén, balra találjuk azt a bizonyos ipartelepi utat, ami elhalad a költségvetési üzem, és a szeméttelep előtt, illetve mellett. Regős Mátyás, a költségvetési üzpm vezetője egyenes beszédű, határozott, energikus fiatalember. Amikor elmondjuk, hogy a köztisztaságról írunk, gondterhelt arccal zökken a szomszédos fotelbe. — A külterületen jártak? Az árkokban poshadó víz, némelyik utcában gaz, szemét. — Valóban sok az illegális szemétlerakóhely? — Rengeteg. Az egyiket felszámoljuk, máris keletkezik másik. Általában éjjel hordják ide a hulladékot, lomot, szemetet, így nagyon nehéz tetten érni a szabály- sértőket. — Az üzemek is szaporítják a szemetet az ilyen helyeken? — Hogyne. Legutóbb például a leendő mini gázcseretelep helyéről elhordtuk a nagy halom szemetet. Még nem is végeztünk, amikor fényes nappal egy tehergépkocsi újra odaborította a szemetet. Az utóbbi két-háAz NDK iparának egyik büszkesége a mozdonyokat és elektrotechnikai berendezéseket gyártó LEW kombinát. Törzsüzeme a Berlintől 17 kilométerre fekvő Hen- nigsdorfban van. Itt, e gyáróriásban foglalkoztatják a vállalat 13 500 dolgozójának több mint hatvan százalékát. A hennigsdorfi üzemet 1909- ben alapították, s az AEG monopoltőkés csoporthoz tartozott. A háború alatt az üzem nyolcvan' százaléka tönkrement, s a dolgozók szinte a semmiből építették újjá. Ma a népi tulajdonná vált gyáróriás termelési volumene a hatszorosa az 1939. évinek. Mindezt Werner Kurz, a hennigsdorfi üzem vezér- igazgatóságának sajtóreferense mondja el beszélgetésünk során. A hennigsdorfi gyár 1951-ben a spanyol polgárháborúban hősi halált halt német kommunista, Hans Beimler nevét vette fel. A dolgozók kiváló munkáját dicséri, hogy 1974-ben az üzemet a Munka Zászlórendjével tüntették ki, s azóta is minden évben elnyerte az NSZEP vagy a Minisztertanács és a szakszervezetek zászlaját. Az üzem leglátványosabb része a hatalmas szerelő- csarnok, ahol az elektromos mozdonyokon a végső munka folyik. Mint elmondják, a legutóbbi három évtizedben 10 ezer 500 különböző típusú lokomotív hagyta el a szerelőcsarnokot; az itt gyártott mozdonyok a világ sok vasútvonalán közlekednek. A rom héten úgy 150—160 köbméter szemetet szállítottunk el az ilyen illegális lerakóhelyekről. Kezét széttárja, jelezvén, ez van. Pedig ott a városi szeméttelep, egyre több lakást és intézményt vonnak be a rendszeres szemétszállításba. Jövőre újabb kukáskocsit vásárolnak, s ezzel várhatóan tovább javul a helyzet. A szemétszállítási díjat is a családok, és nem az igényelt kukák számától függően állapították meg. — Tiszta város-e hát Szarvas? — A városközpont igen, de a külső területeken nem ilyen kedvező a kép, ott még többet szeretnénk tenni. Nem jutottunk el még mindenhová, s ennek anyagi okai vannak, hiszen köztisztasági részlegünknek az idén egymillió 557 ezer forint jut, ebből kell megoldani a feladatait. Egyszóval az eredményekkel nem vagyunk elégedettek, de szerintem sokkal jobban állnánk, ha a maga területén mindenki csak egy kicsit is tenne. Ha a saját portája előtt mindenki rendben tartaná az árkot, az árokpartot, sokkal több pénz jutna más, valóban csak a részleg által elvégezhető munkára. Tóth Ibolya szerelőcsarnokban látható az üzem új büszkesége, a BR 212-es villanymozdony, amely a legutóbbi lipcsei vásáron aranyérmet nyert. A híres gyárra az elkövetkező években is rendkívüli feladatok várnak. Az NDK- ban nagy erővel folytatódik az olaj-energiatakarékossági program végrehajtása, és ennek keretében a vasútvonalak villamosítása. A Dieselmozdonyokat új elektromos Sorozáson Ezekben a napokban izgatottak az 1964-es korosztály tagjai, hiszen országszerte most zajlanak a sorozások. Megyénkben is így van ez, ezért is látogattunk el a Békés megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságra. — Sok fiatalt érint megyénkben az idei sorozás — kezdi a beszélgetést Juhász András alezredes, Békés megyei hadkiegészítő és területvédelmi parancsnok. A fiúk katonai nyilvántartásba kerülnek, majd orvosi vizsgálaton vesznek részt. Az egészségügyi alkalmassági fok elbírálása mellett sor kerül annak a megállapítására is, hogy milyen fegyvernemhez vonuljon majd be a fiatal. Ez lényeges kérdés, hiszen figyelembe vesszük a szakmai felkészültséget is — folytatja a parancsnok. — Tapasztalataink szerint fiataljaink megfelelően készülnek fel a haza fegyveres védelmére, s érdeklődés is mutatkozik a katonai szolgálat iránt a hadköteles korba kerülőknél. Az új honvédelmi törvény lehetőséget ad arra is, hogy igény és szükség szerint korábban is bevonuljanak a fiatalok. — A sorozáson megjelentek hány százaléka alkalmas a katonai szolgálat ellátására? — Megyénkben nyolcvanhat százalék körüli .az alkalmasok aránya, s ez kedvezőbb az országos átlagnál. Gondot jelent, hogy néhány esetben kiszűrhető alkalmatlanság jelentkezik. Ilyenek például a foghibá- sodás, és a különböző szem- betegségek, - amelyek pedig időbeni észlelés esetén megelőzhetők lennének. Megállapítható, hogy amíg az utóbbi 10—15 évben a test- magasság növekvő tendenciát mutat a sorköteleseknél, a fizikai állóképesség azonlokomotívokkal váltják fel. Ezek közül sok készül majd a hennigsdorfi gyárban. Túl ezen, növelik az exportot is. A gyár termékei — amelyeknek csupán egy része a mozdony —. a szocialista országokon kívül már eddig is 29 kapitalista államba is eljutottak. A gyárban 398 szakszervezeti bizalmi látja el a dolgozók érdekképviseletét. Magas fokú a szociális gondosban sok fiatalnál igen gyenge. A sorozásra érkező fiataloknak létszámellenőrzést tartanak, majd ismertetik a napi programot. A kötelező orvosi vizsgálat után tájékoztatást kapnak a hadköte- * lesek kötelességeiről, jogairól, majd különböző filmeket tekintenek meg. A sorozó bizottság tagjai nagy szakértelemmel teljesítik felelősségteljes feladatukat, meghallgatják a fiatalok gondjait, s elképzeléseit is a jövőjüket illetően. — Milyen ismeretei voltak eddig a katonaéletről? — kérdezem Balázs Mihályt, a Medgyesegyházi Vas- és Fémipari Ktsz esztergályosát. — Az idősebb fiúktól hallottam már a katonai életről, a kiképzés nehézségeiről. Én gépkocsivezető szeretnék majd lenni — mondja. Litauszki Balázs Nagyszénásról érkezett, s jelenleg még a szolnoki Szamuely Tibor Gépészeti Szakközépiskola negyedikes diákja. — Én gnár gyerekkoromban is repülős szerettem volna lenni, ezért is jelentkeztem a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára. Remélem, felvesznek, és akkor végzés után a néphadsereg állományába kerülhetek — mondja nem kis büszkeséggel. — Én is medgyesegyházi vagyok — kezdi a beszélgetést Varga Márton — majd így folytatja —, a Haladás Tsz-ben dolgozom, az idősebb kollégák mondták, hogy meg lehet szokni a katonai életet. Én is szeretnék, mint ahogy sokan mások, minél előbb túllenni rajta — fejezi be. A sorozást folytatók számára mindennaposak ezek a feladatok, ám a félénken s izgatottan érkező fiatalok számára az első lépés a felnőtté válás útján. (verasztó) kodás, túlterjed a gyárkapukon is. Az üzemi konyhán főzött ebédekkel látják el a hennigsdorfi iskolákat, és a nyugdíjas dolgozóknak térítés nélküli étkezést biztosítanak. Az üzemi poliklini- kán 14 orvos és 4 fogorvos áll a dolgozók és családtagjaik rendelkezésére. Ezek az orvosok rendszeres „őrjáratokat” tartanak az üzemrészekben, és állandóan ellenőrzik az egészségügyi követelmények megtartását, így például azt is, hogy a megengedettnél nem magasabb-e a zajszint? A Hans Beimler gyárnak 1587 szolgálati bérlakása van, ezenkívül jelentős összegekkel járult hozzá 1794 szövetkezeti lakás építéséhez. Túl ezen, az üzem segítséget nyújt Hennigsdorf tanácsának is a lakásépítési program megvalósításához. A dolgozók kulturális ellátására évente 6,5 millió márkát fordít a gyár. Ezt az ösz- szeget a szakszervezeti bizottság kezeli. Ezer dolgozó vesz részt a különböző szakkörökben. 17 900 kötetből álló üzemi könyvtáruknak 2330 állandó olvasója van. Élénk az üzem sportélete is. A Hans Beimler gyár kooperációs és exporttevékenységéről Hans-Jörg Schirrmeister, a külkereskedelmi osztály egyik vezetője tájékoztat. A hét termékcsoport mintegy felét kivitelre termelik. A minielektronikus technika élvonalában haladnak, a szocialista országokon kívül sok terméküket egyebek közt az Egyesült Államokba és Japánba is szállítják. Schirrmeister elmondja, hogy Magyarországra 1974 óta exportálnak elektromos gyártmányokat, s büszkén A végszerelde Berlini beszélgetések Q A hennigsdorfi gyáróriásban
