Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-27 / 122. szám

o 1982. május 27., csütörtök Ha virágzik a repce... n méztermelés fullánkjai — Méz a zöldségboltban? Ne tartsa föl a sort, kérem! — Miért? — makacsko- dom. — Étolaj, csokoládé, rá­gógumi van, méz nincs ... — Micsoda maga, nyomo­zó? — replikázik a kereske­dő. — Menjen az ABC-be... Elmegyek. Az eladó kellet­lenül rámutat a gondolára: — Parancsoljon. Ott a méhpempő, a vegyes méz, üvegben, műanyag tasakban. Hogy milyen? Nézze meg, rá van írva. Igaz, alig vásárol­ják. Még szerencse, hogy sokáig eláll. A statisztika szerint ná­lunk az egy emberre jutó évi mézfogyasztás két esz­tendővel ezelőtt 35 deka volt, ma viszont 50 dekagramm. Néhány nyugat-európai és távol^keleti országban ez a szám 600—1200 gramm körül van, pedig ezek az államok drága pénzen külföldről — többek között tőlünk — vá­sárolják a sokféle betegség megelőzésére szolgáló, arany­sárga, édes folyadékot. For­gatom az üveget, és magam­tól kérdem: mit tudok a mézről? Alig valamit. Jar­vis doktor híres könyvében leírja: az évezredek hosszú során át a méhek által a vi­rágok nektárjából gyártott méi volt az egyetlen édes tápláléka az emberiségnek. Valóban, csak most kezdünk rájönni arra, hogy szokásos táplálékunkból hiányoznak az ásványi elemek. A méz egyebek mellett vasat, man­gánt, klórt, káliumot, nát­riumot, foszfort és magné­ziumot tartalmaz. Ugyanak­kor számos növény virágpo­rában több C-vitamin van, mint a legtöbb gyümölcs­ben, zöldségben, vagy főze­lékfélében. A békéscsabai vásárcsar­nokban mézárust keresek. Fél órát bolyongok, míg ta- láok egyet. Béla bácsi rossz­kedvűen legyint: — Engem ne kérdezzen, mert csak rosszat mondok. Régen kezdtem, 1953 óta méhészkedem, de egyre ne­hezebb. Nem csupán azért, mert lassan 70 éves leszek. Most 30 kaptár méhhel baj­lódom, tavaly 22,5 mázsa mézet pergettem. Látja, a szerződésen felül jut még a piacra is. — Akkor hol a hiba? — Hol, hol? — toporog az öreg mérgesen. — Vala­mikor bejárhattam az egész országot, Gödöllőtől Debre­cenig. Elmentem a méhek­kel Nagyorosziba, Erdőhátra. Ennek befellegzett. A fertő­zés veszélye miatt még Dé- vaványára sem engednek be, pedig ott rengeteg a repce. Szeghalom és Vésztő kör­nyékén meg sokan vannak. Képzelje, a Volántól 3 nap­ra előre kell gépkocsit ren­delnem. És ha közben elrom­lik az idő? Aztán 100 kilo­méteren belül nem adnak fu­varkedvezményt. Tagja va­gyok a'szakcsoportnak, még­sem kapok olcsó kannákat. Azt mondják: vegyek a bolt­ban, 700 forintért. Drágultak az eszközök, a felvásárlási ár viszont maradt. Sok ba­junk van a téeszekkel és az állami gazdaságokkal. A per­metezést rendszerint utólag jelentik be. Miért csodálko­zunk, hogy nincs utánpót­lás? Mondja a magáét, csak győzzem hallgatni. Tudom, hiába pöröl: a méhészkedés­ről már úgysem mond le. Meghív az otthonába, muto­gatja a kaptárakat. a meleg­vizű itatót, miközben pa­naszkodik. Persze, érdemes a szavain elgondolkodni. Ezért is keresem meg a MESZÖV- székházban Erdei Lajost, a Békés megyei méhészek tit­kárát, aki 1950 óta méhész- kedik, jelenleg 60 családot gondoz. — Szereti a mézet? — Hogyne. Nálunk mindig van egy üveg méz és kiska- nál az asztalon. A gyerekek és az unokák is kedvelik. Sokfélét beszélnek a fogyasz­tásáról. A biztos: a méz könnyen emészthető, ellen­állóvá teszi a szervezetet a betegségekkel szemben. — A Méhészek Világszer­vezete, az Apimondia végre­hajtó bizottsága áprilisban Budapesten ülésezett. Ez bi­zonyára jelent valamit. — A magyar méhészek munkáját elismerik. Jövőre nálunk lesz a méhészek vi­lágkongresszusa. Hazánkban a 400—600 ezer méhcsalád évente 1200—1800 vagon mé­zet gyűjt. Ebből 700 vagon­nal a Hungaronektár Or­szágos Méhészeti Szövetke­zeti Vállalat vesz meg, 300 —400 vagont a lakosság, a sütőipar és egyéb élelmi­szerüzemek használnak fel. Ezenkívül nagyon fontos a viasz, a virágpor, a propo­lisz előállítása, forgalmazá­sa. Most építik Egerben a 4-5 millió forintba kerülő viaszolvasztót. A rengeteg vitamint tartalmazó virág­port, amely erősítő is, álta­lában exportáljuk. Ugyanak­kor szorgalmazzuk a lépes méz termelését. — Mit tudnak megyénk méhészei? — Szűkebb hazánkban a 25—30 ezer méhcsaláddal 1000—1200 méhész foglalko­zik. Évente 45—70 vagon mézet, 50—80 mázsa virág- nort. 20 ezer üveges és 60 —70 mázsa táblás lépes mé­zet termelnek. Az utóbbit leginkább a gyomai ÁFÉSZ műveli. A virággyűjtés 15 éve kezdődött. Ebben jeles­kedik a gyulai, a sarkadi, a vésztői, a szeghalmi és a békéscsabai fogyasztási szö­vetkezet. A méz előállításá­ban esztendők óta a szarvasi ÁFÉSZ az első, hiszen éven­te 8—11 vagon mézet adnak a népgazdaságnak. Itt van a legtöbb fiatal méhész. Szarvason és Gyomán már alig van hagyományos nagy- boconádi kaptár, helyette a méz elkülönítésére alkalmas, korszerű konténereket, mé­hesházakat használnak. — Érdemes-e belépni a szakcsoportba? — Felismeréseink szerint jelenleg 35 ÁFÉSZ-szakcso- port működik a megyében. Az összes méhész 2-3 száza­léka nem tagja a szakcso­portnak. Hogy mit nyúj­tunk? Csak a legfontosabba­kat említem: együttes véde­kezés a méhbetegségek el­len. a közös értékesítés és továbbképzés. A cukorsziru- not például nagykereskedel­mi áron vásárolják, 30—40 százalékos fuvartérítést él­vezhetnek, több nélkülözhe­tetlen eszközt önköltséges áron kapnak, évente egv-két csoport tanul Zalaaoátiban, a méhészszakmunkás-isko- lán. — A méhészek mégis elé­gedetlenek ... — Menjünk sorjában. A felvásárlási árak emelésére egyelőre nincs fedezet. Egy­szerűen arról van szó: ta­valy a Hungaronektár nye­resége a felére csökkent, és a külkereskedelmi elszámo­lás is változott. Ami az esz­közöket illeti: évtizedekig nem rendezték az árakat. Csak egyetlen példa: 650 forintért adtak egy kaptárt. Senki nem tagadhatja, hogy az anyaga többe került. Az­tán azt sem szabad elfelej­teni: ki, mennyi méz átadá­sára köt szerződést. A szál­lítás három lépcsős, örü­lünk, ha az első szállítás ide­jére tudunk olcsó kannákat adni. Megváltoztak a szállí­tás feltételei is. Nem kis teljesítmény, hogy viszonylag rövid idő alatt — májusban és júniusban — kell a mé­hek vándoroltatását megol­dani. Az elmúlt évben több mint 10 ezer fuvarigényt elé­gített ki a Volán. Ezért ettől az esztendőtől a SZŐ VAUT is vállal méhszállítást. A fu­varkedvezmény 5 • tonnás, vagy nagyobb teherbírású gépkocsi esetében 50 kilomé­teren felüli fuvarnál adha­tó. .Ezt két nappal előbb szükséges bejelenteni. Az üresen megtett kilométerek után járó díjat viszont nem számíthatják fel a fuvaroz­A közösségért érdemes dolgozni Tavaly októberben nyílt meg Békéscsabán megyénk egyetlen méhészeti szaküzlete. A Hungaronektár és a békéscsabai ÁFÉSZ közös boltja havonta 300—320 ezer forint forgalmat ér el Fotó: Fazekas László tatónak. Még egy dolog: az átvételi ár kilogrammonként, a méz minőségétől függően 32—38, a lépes mézé 80 fo­rint. Az utóbbi különösen keresett cikk idehaza és kül­földön. — A vándoroltatással sincs minden rendben. — Való igaz, némileg meg van kötve a méhészek keze. A Békés megyeiek nem me­hetnek a Üunántúlra. Eset­leg Hajdú és Szabolcs me­gye akácosait kereshetik meg. Áz utóbbi időben egyre több méhcsaládot telepítenek a repce-, a maglucerna- és a napraforgótáblák közelébe. Megyénkben 5 ezer hektáron termesztenek repcét, ez ré­gen sokkal több volt. A déli részen alig vannak ilyen nö­vények. A mezőgazdasági nagyüzemek félnek a fertő­ző betegségektől, ami érthe­tő. Azonban nem mindenki ismerte fel az eredményt: a méhek megporzó munkája mázsákban mérhető termés­többlettel jár. — De mennyit keres a méhész? — A méhészkedés sokak­nak hobbi, hasznos időtöl­tés. Békés megyében mind­össze 15—20-an űzik főfog­lalkozásban. Véleményem szerint a 30 kaptárnál keve­sebb méhcsalád nem hoz hasznot, legfeljebb megtérül a munkabér. Akinek 50 kap­tára van, évente 20—25 ezer forint jövedelemre tehet szert. A 100 kaptárosok szá­ma jelenleg 150. Megyek, megint keresem Béla bácsit. — Kihúztam a fullánkot! — újságolom. — Tényleg? — mozdul az öreg, és kíváncsian méreget. — Jó, sok mindent elhi­szek, de jócskán marad még bennem tüske, elhiheti. Pél­dául? A fuvartérítést csak hónapok múltán kapom meg, annyira bürokratikus az el­járás, és . .. — Tudja mit? Adjon egy üveg mézet — fojtom belé a szót kissé türelmetlenül, és nyúlok a pénztárcám után. — Szívesen, tessék... Az akácmézet ajánlom, az so­hasem kristályosodik meg — mondja, miközben huncutul rámkacsint. .. Seres Sándor Árpikor telefonon meg­kérdeztem, mikor tudna időt szakítani egy beszélgetésre, szabadkozott: ez bizony na­gyon nehéz lesz. Késő dél­utánig a gyógyszertárban van, utána TIT-előadást tart vagy Hazafias Népfront­ügyeket intéz. Végül meg­állapodtunk, hogy munka közben zavarom. A megbe­szélt időpontban felkeres­tem és azonnal föl is tettem az első kérdést Kukucskáné dr. Boncza Ibolya gyógysze­résznek, aki a Békéscsaba IV. kerületében működő Hazafi­as Népfront bizottságának titkára. Mikor kapcsolódott be a Hazafias Népfront munká­jába? — 1978-ban egy tanácstagi beszámolón voltam. Egy idős bácsika bejelentette, hogy nem tudja tovább vállalni a körzeti megbízottsággal járó kötelezettségeket. Megkezdő­dött a győzködés ... Hogy még egy kicsit... H%t iga­zán ... Ekkor azt mondtam, hogy ezt a társadalmi mun­kát csak önkéntes alapon le­het ellátni, amennyiben a többiek is jónak látják, én szívesen csinálom. Így let­tem körzeti megbízott. — mondta dr. Bonca Ibolya. Mielőtt megkérdezném, hogy miért vállalta el a fel­adatot, így folytatta gondo­latait: — A megyeszékhely eme körzetében zömmel idős em­berek laknak. Ismertem tén- niakarásukat, amit a fiata­labb generációk is követhet­nének. Ügy éreztem, érde­mes összefogni a lakosság­nak azt a részét, akik haj­landók tenni valamit szű­kebb környezetükért, a vá­rosrészükért. Éppen csak befejezi a mondatot és egy asszisztens- nő gyógyszereket és recepte­ket tesz le elé az asztalra és megkérdezi: — kiadha­tom? Néhány mondatos uta­sítás után folytatjuk a be­szélgetést. — Mivel egyszemélyes gyógyszertárban dolgozik, egyszemélyben vezető, be­osztott, gyógyszerész, gond­nok és szervező. Mikor jut ideje a társadalmi felada­tokra? — Munkaidőben a legrit­kábban, és akkor is csak úgy, ha megfelelő helyettes- TŐl gondoskodom. Szerencse, ha minden kötél szakad, a gyógyszertári központban segítenek ebben. Természe­tesen, igyekszem minél rit­kábban élni ezzel a lehető­séggel. Marad tehát a sza­bad idő. Az utcák 90 százalékában földút van, és a szemét- elszállítás sincs megoldva Fotó: Veress Erzsi — Békéscsabának ez a körzete, — amelyet sokan a „csabai Szajna” néven is is­mernek —, nem a legjob­ban kiépített. Az utcák 90 százalékában földút van és a szemételszállítás sincs megoldva. Milyen feladato­kat ró ez az aktívákra? — A társadalmi munkák szervezésekor kiemelten fog­lalkozunk az útjainkkal és az utcáink tisztaságával. Áp­rilis utolsó hetében tisztasá­gi akciót tartottunk, a kije­lölt helyeken a zsákokba rakott szemetet összegyűjtöt­ték és elvitték. Az akcióban segítségünkre volt a PATEX és a vízművek igazgatója is. Visszatérve az útjainkra, összefogással sokat tehet­nénk a földutak minőségé­nek javításáért is. Az már előrelépés lenne, ha megcsi­nálnánk a talaj egyengetést. Ehhez az kellene, hogy is­merjük azokat a dokumen­tációkat, melyekből kiderül: hol, és milyen mélységben futnak a különböző vezeté­kek. De nemcsak a föld- utakkal vannak problémá­ink. Például, a Bocskai ut­cában süllyed az aszfalto­zott úttest, — mert a teher­forgalmat nem bírja el, — sőt ennek következtében egyes lakóépületek is, az egyik ház oldala nemrégiben kidőlt. Az asszisztensnő újra és újra vényeket, gyógyszereket hoz. Ä gyógyszerkiadó asztal előtt egyre többen állnak. Ideje befejezni a beszélge­tést. Megköszönöm a tájé­koztatást és magamban már azt számolgatom, vajon eze­ket a kisebb-nagyobb gondo­kat mikor sikerül orvosolni. Lovász Sándor kell a. hústermelést is. Erre új kezdeményezések szület­nek. A munkaversenyben részt vevő állattenyésztő dol­gozók vállalják bizonyos számú sertés, szarvasmarha, vagy juh hizlalását, s sze­mélyes felelősségüket írás­ban is rögzítik. Ez megjelöli, mekkora lehet az elhullás, beleértve a kényszervágáso­kat is, mennyit kell súlyban gyarapodniuk az állatoknak hónapról hónapra és hogy ehhez mennyi takarmányt használnak fel. A verseny­ben résztvevők vállalásukat tartalmazó füzetet kapnak, és a gazdaság vezetői hó­napról hónapra igazolják, hogy mennyiben tettek ele­get kötelezettségüknek. Jó eredményeket értek el az energiatakarékossági ver­senyben is. Fritz Müller megjegyzi, hogy a paraszt­kongresszus téziseihez sok javaslat érkezett az energia­takarékosság (növelésére. Ez mutatja, hogy a dolgozók mennyire megértik e prob­léma fontosságát. Sok helyütt felismerték, hogy érdemes például külön dolgozót csu­pán azzal foglalkoztatni, hogy naponta ellenőrizze a mezőgazdasági gépek üzem­anyag-fogyasztását. Hiszen így, ha egy-egy gépnél na­ponta csak egy liter dízel­olajat takarítanak meg, már akkor is megérte ess, a gon­doskodás. Berlini beszélgetések Parasztkongresszus után Az Unter den Lindenen van az NDK egyik legna­gyobb, a taglétszámban az ötödik helyen álló szak- szervezetének székháza. A Mező-, Erdőgazdálkodási és Élelmiszer-termelő Dolgozók Szakszervezete dinamikusan fejlődik. Taglétszáma jelen­leg 640 ezer, nyolcvanezer­rel több, mint öt esztende­je. -Elnöke Fritz Müller, akit húsz esztendeje választot­tak meg erre a tisztségre. Az agrárkérdések egyik legkivá­lóbb ismerője az NDK-ban, a XII. parasztkongresszus egyik fő szervezője volt. íróasztalán ott vannak az NDK mezőgazdaságának há­rom évtizedes eredményei­nek számai abban a határo­zati javaslatban, amelyet a parasztkongresszus elé ter­jesztettek. A számok impo­zánsak. A gabonafélék ter­A Halle megyei Bernburg-Hadmerslebeni Kutató Intézetben új búza- és kukoricafajtákat nemesítenek melése harminc év alatt 1,65-szorosára, az állatállo­mány 4,6-szorosára növeke­dett, a mezőgazdaság jelen­leg 3,4-szer annyi tejet és 9,5-ször annyi tojást ad az NDK dolgozóinak, mint há­rom évtizeddel ezelőtt. Fritz Müller azonban inkább a nyolcvanas évek nagy fel­adatairól beszél. Arra büsz­ke, hogy a sajtóban vitára bocsátott kongresszusi tézi­sekhez 11 ezer javaslat ér­kezett. Egyaránt tettek indít­ványokat az állami gazdasá­gok, a termelőszövetkezetek dolgozói és az élelmiszerfel­dolgozó üzemek munkásai. Az NSZEP X. kongresszu­sa azt a feladatot tűzte a mezőgazdaság elé, hogy 1985-ig 10,4 millió tonnára emelje a gabonatermelést. Ezt egyrészt úgy lehet elér­ni, hogy a hektáronkénti át­lagos termést évente leg­alább 0,5 mázsával. 50 kilo­grammal emelik. Másrészt művelésbe vesznek még 120 ezer hektárnyi, eddig ki­használatlan földterületet. Fontos feladat a takarmány­termelés növelése is. Mindebben nagy feladatok várnak az állami mezőgaz­dasági üzemekben dolgozó szakszervezeti tagokra. A termelőszövetkezetek tagsá­gának képviselői szintén nagy számban vettek részt i

Next

/
Thumbnails
Contents