Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-04 / 102. szám

1982. május 4., kedd Jó kezekben van a szakmunkásképzés Pontosan tíz évvel ezelőtt nyílt meg Békéscsabán, a 611. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet, a Puskin téren. A ma is impozáns, külsejű épületekben több, mint 900 diák tanulja a választott szakmát, s közülük 200-an kapnak kollégiumi ellátást. A különböző tago­zatokat is beszámítva, 48 tanár és mintegy 100 szak­oktató vesz részt az elméleti-gyakorlati ismeretek elsajátításában. Amint hallottuk, az ötnapos munka­hétre Viló áttérés szükségessé teszi, hogy az utóbbiak létszáma némiképp növekedjék a jövő tanévben. D szakma kiváló tanulói László István, a szak­munkásképző igazgatója ép­pen egy koszorúzási ünnep­ségre készülődik, amikor irodájába lépünk. Bizonyára még frissen élnek benne a Szakma Kiváló Tanulója országos verseny élményei, tapasztalatai, ugyanis né­hány perc múlva nem kis büszkességgel éppen az elért eredményekről kezd beszélni. — Ebben, a vizsgabizott­ság szerint is, magas színvo­nalú tantárgyi versenyben tanulóink egy első, a szak­maiban pedig két második helyezést szereztek, ök és még egy-egy pályázónk fel is szabadult a lakatos, illetve a villanyszerelő szakmában. — Mi volt a legjelentő­sebb vizsgafeladat? —A résztvevőknek ösz- szesen 24 lakásban kellett beszerelni, a víz-, gázveze­tékeket és -készülékeket. A csabaiak jó hírnevet vívtak ki maguknak, amit egye­bek között egy nemrég ér­kezett levél is tanúsít. Eb­ben Tóth Csabáné, Csong- rád megyei vezető szakfel­ügyelő nagy elismeréssel ír tanulóink kellően megalapo­zott tudásáról, szakmai jár­tasságáról és készségéről, amely részben a felkészítő tanárok és szakoktatók fá­radtságot nem ismerő mun­kájának is köszönhető. Csicsely Mátyás, kitűnő eredménnyel tett szakmun­kásvizsgát és hamarosan a téglagyár motorszerelő mű­helyében fog dolgozni. — Hogyan tudtál megbir­kózni a kapott feladatokkal a versenyen? — Először is igyekeztem minden kérdést többször, pontosan átolvasni, és meg­érteni. Csak ezután fogtam hozzá a megoldáshoz. Sze­rencsére akkor sem kerül­tem időzavarba, amikor egy hajtóműtengelyt kellett 100 perc alatt készre megmun­kálni . .. — Milyen céljaid vannak a jövőre vonatkozóan? — A Kemény Gábor Szak­középiskola levelező tago­zatán szeretnék továbbtanul­ni. ' A másik szakmunkásbizo­nyítvány tulajdonosa Kiss Ferenc, aki második helye­zést ért el az országos ver­senyen. Ö a dolgozók esti tagozatára szeretne beirat­kozni, majd érettségi bizo­nyítványt szerezni. — Mit szóltak szüleid, sikeres szereplésedhez? — Nagyon örültek neki, és családi körben meg is ünnepeltük. — Hol kívánsz dolgozni? — Az ÁÉV-vel kötött szerződés szerint, valószínű­leg már májusban munkába állok. Ügy érzem, nem el­érhetetlen célt tűztem ki magam elé, amikor elhatá­roztam : szeretnék kiváló dolgozó lenni. Elsők a társadalmi munkában Mind több nevelőt és ta­nulót lehet látni a folyóso­kon, meg a lépcsőkön. Nem­sokára kezdődik az iskola­gyűlés, a tornateremben. Ezen — mint halljuk — Gyulafalvi Ernő igazgató- helyettes a tanulmányi munkát értékeli, Marik László, az intézet KISZ-bi- zottságának titkára, pedig az országos ifjúsági parla­ment tapasztalatairól szá­mol be, röviden. Majd sor kerül az eredményes társa­dalmi munkáért járó jutal­mak kiosztására is. De erről a témáról már Szegedi Pál, műszaki, és Nagy Jánosné, nevelési igazgatóhelyettesek tájékoztatnak részletesebben. — Mihez szokták kérni se­gítségüket? — Például a városi tanács képviselői minden évben felkeresik intézetünket, és általában a szakipari mun­kákkal kapcsolatos felada­tok teljesítésére kérnek meg bennünket... A KlSZ-tá- borban kerítést építettünk, s az egészségügyi gyermek- otthon részire lámpatest­burkolatokat készítettünk. Ugyanakkor folyamatosan részt veszünk a művelődési és gyermekintézmények, va­lamint a sportpályák fel­szereléseinek, berendezései­nek javításában, illetve a karbantartásában is. — Mennyi volt a társadal­mi munka értéke összesen? — Ez megközelíti a 600— 700 ezer forintot évente. El­ért eredményeink alapján már többször kaptunk kitün­tetést, elismerést az előző években. A középiskolák és szakmunkásképző intézetek közötti versenyben most legutóbb az első helyezést szereztük meg, s így átve­hettük a „Békéscsaba vá­rosért” oklevelet, meg az ez­zel járó pénzjutalmat is. — Mire fordítják az ösz- szeget? — Valószínű, hogy a KISZ-klub fejlesztésére és a kirándulások költségeinek fedezésére. Az idei társadalmi válla­lásokról Szadai László, KISZ-tanácsadó tanár be­szél. Azt mondja, nemsoká­ra hozzákezdenek a Pus­kin tér rendezéséhez. II mozgalmi életről - vázlatosan Ha már a KISZ-élet té­májánál tartunk, hadd em­lítsük meg, hogy a 80—85 százalékos szervezettségű mozgalom tevékenységét 13 tagú KISZ-bizottság irányít­ja az intézetben. A dolgozó­kat tömörítő KlSZ-alapszer- vezet élén viszont öttagú vezetőség áll. — Hány alapszervezetük van? — A textiltagozatot is ide­számítva', összesen 35 alap­szervezet működik nálunk. Szeretnénk, ha a KISZ-bi- zottság jelenlegi titkára a ta­nulmányok befejezése után is itt maradna, és mint füg­getlenített KISZ-vezető lát­ná el az idő- és energia- igényes szervezőmunkát... Egyébként a KISZ-en be­lül és kívül számos alkalom kínálkozik a művelődésre, a szabad idő hasznos eltölté­sére. Kedvező lehetőséget nyújt erre a szépen beren­dezett könyvtár, ahol 13 ezer kötet könyv és 76 féle folyóirat, napilap és egyéb _ sajtótermék között válogat­hatnak az érdeklődők. Szat­mári Lászióné, és Nagy Éva, szakképzett könyvtárosoknak nem kis szerepük van a fia­talok művelődését, szakmai képzését segítő rendezvé­nyek szervezésében. A csa­bai Gyopár-klubbal közösen tartott irodalmi és egyéb jellegű összejövetelek száma évente megközelíti a hatva- nat. Ezen kívül szakköri fog­lalkozások, tanulmányi ki­rándulások, s egyéb esemé­nyek teszik változatossá az intézmény életét. Mintegy 30 tagú kézilabdacsapat járt már két alkalommal az NDK-ban, míg a szakmun­kásvizsgát tett tanulók Ber­lin mellett, az egyik építő­táborban fognak majd dol­gozni. ; ♦ Nem kétséges: ahhoz, hogy egy oktatási intézmény megfelelő szinten betöltse szerepét, nem nélkülözheti az iskolavezetés és az egész oktató-nevelő gárda szak­mai elhivatottságát, ráter­mettségét, s nem utolsó­sorban ifjúságszeretetét. Ott, ahol a fegyelmezett tanulók nemcsak a munkában, a ta­nulásban, hanem — közülük többen — még az országos versenyeken is igyekeznek helytállni, az elért eredmé­nyek összegzése, időnkénti számvetése korántsem tű­nik hivalkodásnak. Ennek tudatában sem túlzás azt állítani, hogy a jövő szak­munkásnemzedékének fele­lősségteljes politikai, szak­mai, erkölcsi nevelése jó ke­zekbe került; legalábbis ez­zel a benyomással távoztunk az intézményben tett láto­gatásunk után. Bukovinszky István Fotó: Fazekas László f fl kitüntetett: Papp Ferenc Sokan ismerik — és nem csak Gyulán — Papp Feren­cet, a Könnyűfémöntő és Be- tonelemgyártó Vállalat most nyugdíjba vonuló főkönyve­lőjét, a HVDSZ Békés me­gyei bizottságának elnökét. Pályafutását 1951-ben kezd­te a Temetkezési Vállalat gyulai kirendeltségén, onnan helyezte a tanács főkönyve­lőnek a betoniparhoz. Ered­ményes munkáját az elmúlt harminc év vállalati sikerei jelzik. — Mi ennek a titka? — Titok nincs, de vannak irányelvek, és van jó mun­kastílus. S ha ezeket a gya­korlatban sikerül érvényesí­teni, akkor — a körülmé­nyekhez képest — jól kell mennie a vállalatnak, s jól keresnek az emberek is. S ha a vállalatnál találják meg a boldogulásukat, itt érzik jól magukat. — A munkához kedv kell és megbecsülés, anyagi és erkölcsi értelemben is? — Mindkettő lényeges, az első — a keresetet is bele­értve — a megélhetés szem­pontjából. A másik nem ki­sebb jelentőségű a tartás, az, hogy hasznos és elismert tagja az ember a társada­lomnak. Valaki — a szó jó értelmében. S ha ezt mind többen érzik, szárnyai nőnek egy-egy kollektívának. Any- nyi az egész, hogy a veze­tőnek tovább kell látni a pillanatnyi személyes érde­kén. Időlegesen lemondani róla a többiek érdekében, vagyis azt nézni, a dolgozó hogyan jár jobban. (Tudósítónktól) A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat haj- dúszoboszlói üzeme, az üzem szakszervezeti bizottsága, a szolnoki Olajbányász. Hor­gászegyesület hajdúszobosz- lói szakosztálya április 24- én tartotta a Keleti-főcsator­na partján megépített pihe­nőközpont átadását. A pihenőközpont létreho­zásában kifejtett fáradságos munkájáért oklevelet kapott a Békés Szocialista Brigád, valamint tíz vállalati dolgo­zó. Mihály Kálmán, az olaj­bányász horgászegyesület el­Új üzemben ünnepeltek A Békési Kosárgyár 9-es számú biharugrai telepe tíz évvel ezelőtt létesült, s az addig háztartásban dolgozó nők egy részének így lehe­tősége nyílt a községben el­helyezkedni. Az üresen álló parasztházakból lett műhe­lyekben a viszontagságos kö­— Azon kevesek közé tar­tozik, aki főkönyvelő létére újítási kitüntetéssel is dicse­kedhet. — Mindig érdekelt a ter­melés, és igyekeztem alapo­san megismerni. S abban az időben, amikor még nem kaptunk megfelelő gépeket, s pénzünk sem volt rá, ki­spekuláltam egy teljesen új betonelem-sorozatgyártó gé­pet. Olyan jól sikerült, hogy nemcsak mi használtuk, de másoknak is adtunk el be­lőlük. Előtte és utána is vol­tak kisebb-nagyobb újítása­im. — A harminc éve alakult helyiipari szakszervezet ala­pító tagja, huszonöt éve részt vesz a megyei bizottság munkájában. A gazdasági vezető és szakszervezeti ak­tíva mindig „jól megfért” önben? — Nincs ellentétben a ket­tő, sőt jól kiegészítik egy­mást, s a tapasztalatok egyik területről a másikra átvihe­tők. Végtére is közügyről van szó itt is, ott is. nöke a létesítmény építésé­nek támogatásáért kifejtett kimagasló munkájukért em­lékplakettet nyújtott át Czi- bulka Péter főosztályvezető­nek, Lékai Gusztáv üzem­igazgatónak, valamint Ko­vács Mátyás művezetőnek. A pihenőközpont átadási ünnepsége után horgászver­seny volt, amelyen részt vett a többi között az olajbá­nyász horgászegyesület oros­házi szakosztályának három­tagú csapata is, amely az összetett csapatversenyben 3. helyezést ért el. rülmények dacára is ered­ményes munkát folytattak; tavaly is a második helyet szerezték meg a telepek ver­senyében. Nemrég lett ké­szen a négy, korszerű mun­katermes, fürdővel, öltözővel ellátott új üzem, s a telep 38 kosárfonója már ebben ünnepelte a május elsejét. v. m. Vass Márta Pihenőközpont átadása Hajdúszoboszlón Prokop Gyula Csak rosszabb ne... Ezzel a közkeletű szó­lással kezdődött a múlt héten szerdán este a televízióban a Havasi Ferenc­cel folytatott beszélgetés gazdasági életünk időszerű kérdéseiről, mert hiszen na­gyon sokak véleményét fe­jezi ki a megjegyzés: „Csak rosszabb ne legyen!” S- amint a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára félig komolyan, félig tréfásan, de találóan utalt rá: ebben az immár szólás­mondásban éppúgy rejlik elismerés, mint aggódás, hogy tartani tudjuk-e, amit elértünk, de a vezetés szá­mára egyben felelősséget is jelent, s mindenki számára a cselekvés feladatát. Ahhoz ugyanis, hogy ne legyen rosszabb a helyzetünk, min­denekelőtt tennünk kell, mégpedig az eddiginél töb­bet. Azért volt hasznos és el­gondolkodtató ez a tévéin­terjú, mert részletesen elénk tárta, miért kell többet ten­nünk, s hogyan. Az tulaj­donképpen ma már a gaz­dasággal kicsit is foglalko­zók számára köztudott, hogy 1976-ban az ötödik ötéves tervünk jó gazdaságpolitikai célokat tűzött ki, de idő­közben a körülmények — főként a külső tényezők ha­tására — erősen változtak, így azután a dinamikus gaz­dasági növekedéshez olyan nagyarányú importra szo­rultunk, amelynek ellenté­teleként nem állt rendelke­zésünkre elegendő export­képes árualap. A hiányt hi­telekből kellett fedeznünk, viszont ez az út hosszú ide­ig nem járható. Ezért volt szükség arra a „pályamódo­sításra”, amelyre 1978-ban tértünk rá, s amelyet a XII. pártkongresszus is jóváha­gyott. Az útkeresés talán kissé sokáig tartott, s tulaj­donképpen gyakorlatilag még most sem fejeződött be, de az eredmények érzékelhető­en mutatkoznak. A legör- vendetesebb, hogy felszá­moltuk a tőkés fizetési mér­legben levő hiányt, már a második évben lényegében egyenleggel zárult a külke­reskedelmi mérleg. Sikeres az energiatakarékossági moz­galom, a munkaerő-gazdál­kodásban is előreléptünk, a korábbinál lényegesen ke­vesebb munkaórával, tehát termelékenyebb munkával érjük el ugyanazt a nemzeti jövedelmet. A konkrét ada­tokon túlmenően a tanulság­ra érdemes figyelni: a ma­gyar gazdaságban, iparban rengeteg a tartalék, csak él­ni kell tudni vele. Hogyan érinti ez a csalá­dokat, vagyis hogyan felel arra az óhajra: csak rosz- szabb ne?... Világosan és tényszerűen kiderült ez a beszélgetésből, különösen az életszínvonal-politika fej­tegetésekor. Megnyugtató­an jelentette ki Havasi Fe­renc, hogy az elért színvo­nalat társadalmi méretek­ben megvédj ük. Az egy főre eső reálbérben és az egy fő­re jutó fogyasztásban mér­ve ez bizonyosság már is. Továbbra is követjük azt a bevált elvet, hogy a pénzhez jutás feltételeit kell igazsá­gosan megszabni, egyes ese­tekben szigorítani, de a tisz­tességgel megdolgozott pén­zéért mindenki megvehesse, amit szeretne, vagyis legyen megfelelő áruválaszték, -kí­nálat. Túlságosan rózsás képet festett volna a párt Politikai Bizottságának tagja? Ko­rántsem, de mindenesetre reálisat és optimistát, amit az eredményekre alapozott, és az utóbbi években hatá­rozottan körvonalazódott gazdaságpolitikai koncepció­ra. Mondhatnánk úgy is, hogy a körülményekhez al­kalmazkodó gazdaságpoli­tikára, amelyben azonban — igen hangsúlyozottan — nemcsak a vezetésnek, ha­nem minden dolgozónak is megvan a feladata, az eddi­ginél tudatosabb részvál­lalása. A népgazdaság egyen­súlyának megóvása és az életszínvonal megőrzése ugyanis állandó megújulást kíván, s állandó alkalmazko­dást a változó viszonyokhoz. Ez egyébként vissza-vissza- térő fontos motívumként sze­repelt a beszélgetésben, ki­emelve, hogy az új körül­ményekhez új megoldásokat kell keresni „fent” is, „lent” is. Ez minden területre ér­vényes, a vállalati termék- váltásra éppúgy, mint a szabályozó rendszerünkre. Nem mellékesen a bér- és jövedelemszabályozásra, amiben egyébként jövőre megint egy kicsit előbbre szeretnénk lépni. Ám na­gyon nehéz volna csupán központilag javítani ezen. Helyi vezetői, vállalati önte­vékenység, bátorság is nagy­mértékben szükséges hozzá. Mint ahogyan napjaink gaz­dasági életében mindenütt megnőtt a helyi felelősség- vállalás, kezdeményező­készség jelentősége. A megújulás, az újhoz al­kalmazkodás, a külgazdasá­gi tényezők rugalmas figye­lembevételének időszakában vagyunk, amihez előbb- utóbb sok mindenfélének kell idomulnia a legfőbb cél, a lakosság jobb ellátása ér­dekében. Az interjúban is hangot kapott kisvállalko­zások, a szolgáltatási igé­nyek szervezett kielégítése éppúgy beletartozik ebbe, mint a takarékos, de diffe­renciált beruházáspolitika vagy az intézményrendsze­rünk továbbfejlesztése. To­vábblépésünknek ma már kimutathatók a konkrét ga­ranciái, s ez volt a legbiz­tatóbb pontja a csaknem egyórás áttekintésnek. Né­hány olyan ágazatunk fejlő­dött ki az elmúlt években, amely ma nemzetközi ösz- szehasonlításban is tisztelet­reméltót produkál, s komoly stabilizáló tényezői a magyar iparnak. Biztos támaszunk a szocialista mezőgazdaságunk is. Garanciális tényező az irányítási rendszerünk, amely miközben jogosan apellál az emberek kezde­ményezésére, tehetségére, egyben kifejezi az anyagi érdekeltséget is. Erőt jelent a KGST-hez tartozás, s mellette a fejlett tőkés vagy a harmadik világhoz tartozó országokkal is kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törek­szünk. Mindent egybevetve: a magyar szocialista gazda­ságnak olyan stabil, biztató pontjai vannak, amelyekre támaszkodva felszámolhat­juk a viszonylagos elmara­dásokat. A szerda esti tévébeszél­getés erről győzött meg cse- lekvésre ösztönzően, hogy a „csak rosszabb .ne legyen” gondolata puszta óhajból mindinkább akarattá vál­jék. Lőkös Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents