Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-15 / 112. szám

1982. május 15-, szombat MHiWkWcl NAGYVILÁG Ebhotel és szegénynegyed A távolodás programja „Felgyorsult a két Ameri­ka kialakulásának folyama­ta” — írta nemrégiben Pat M. Holt, az ismert amerikai esszéista. S valóban, nincs olyan nagyváros az Egyesült Államokban, amely ne szol­gálna a „két Amerika” tö­mérdek bizonyítékával. Wa­shingtonban a külügyminisz­tériumtól egy sarokra a hí­res-hírhedt Watergate épület- komplexuma, plüss álomvá­ros a Potomac partján, lakó­it saját rendőrség vigyázza, ékszerüzleteiben a különleges aranyóra, a Polex a sláger, ezer dollár körüli kezdő árakkal. A legújabb kutya­hotelben napi háromszori ét­kezés, garantált kalóriameny- nyiség', állatorvosi felügyelet, légkondicionálás, halk zene várja az "ebeket. No persze nem azokat, akik légvonal­ban két kilométerre, a 12. és 13. utcát összekötő bűzös si­kátorban laknak . . . MITŐL FÁJ A FEJÜK? A „két Amerika” — Pat M. Holt véleménye szerint — rohamosan távolodik egy­mástól, s ha Reagan gazda­sági programját végrehajt­ják, talán soha többé nem találkozik. A szegénynegye­dek lakóit ugyanis — akik történetesen azonosak a munkanélküliek tömegével — alig vigasztalja az amerikai elnök minapi üzenete. Rea­gan Ugyanis azzal nyugtat­gatja őket, hogy „az ameri­kai nép túlnyomó többségé­nek mégiscsak van munká­ja”. Hozzáteszi: „Valójában még meg sem kezdődött a gazdaság fellendítésének prógramja.” Amerikai gazdasági elem­zőknek nem attól fáj a fejük, hogy a szegénynegyedek la­kói nem bíznak az elnök programjában. Fenyegetőbb előjelnek vélik, hogy Reagan drasztikus terve még a re­publikánus párton belül is vitát kavart, és egyre többen vannak, akik nem vállalnak felelősséget a program kö­vetkezményeiért. Szemlélte­tésül álljon itt egy példa: a kabinet a pénzügyi politika két építőmesterét, Donald Regan pénzügyminisztert és David Stockmant, a költség- vetési hivatal igazgatóját je­lölte ki, hogy tájékoztassák a büdzséről a republikánus képviselőket. A képviselőház­ban 192 köztársasági párti honatya van, de közülük mindössze tízen „voltak kí­váncsiak a kormányzat ér­velésére. Jellemző, hogy a kabinet már a vita kezdete­kor kérte a kormánypárti törvénhyozókat, „ne hagyják Laosz A titokzatos dobok Laosz évszázadokon át a titokzatosság földje volt. Az ország területének túlnyomó részét szinte hozzáférhetetlen dzsungelek vagy megközelít­hetetlen sziklás hegyvidékek alkották. Utak alig voltak, az egyes tisztásokon vagy völgyekben lakó törzsek alig- alig érintkeztek egymással. Csak a fennsíkokon alakul­tak ki nagyobb városok, ahol a buddhista pagodák komor falai és szobrai szinte átha­tották az életet. S bár az élet a laoszi nép felszabadító har­ca nyomán alapjában meg­változott, s a régi törzsi tár­sadalomból szorgos munká­val halad a szocializmus fe­lé, egyes hagyományok még mindig élnek. Amikor a haj­nali napsugarak feltűnnek a szent hegy, a Phousi felett, az egykori laoszi fővárosban, Luang Prabangban megszó­lalnak a pagodák dobjai. Minden templomnak megvan a maga dobja, amit Kong Vatnak neveznek. Óra híján ezek a dobok szabályozzák az élet ritmusát. A hagyomá­nyok szerint minden dobnak lelke van, és készítésüket ősi előírások szabályozzák. Mindenekelőtt a megfelelő fát választják ki. Lehetőleg a medufát használják. Azt mondják, hogy az ebből ké­szült jdob értékesebb a gyé­mántnál. Persze, a méretek­nek is nagy a jelentősége, így például a 3 kam átmérő­jű és 2 kam magas dob sze­rencsét hoz. A kam 4 hüvely­ket, mintegy 12 centimétert jelent. A legnagyobb dobot Uttamonak nevezik, és 8 kam átmérőjű. Ha á dobkészítés­nél nem sikerül a megfelelő méreteket elérni, a dobot el­lenségnek tekintik és meg­semmisítik. Az sem mindegy, hogy az év melyik szakában készül a dob. Az első holdhónapban készült dob békét, hoz a fa­lura, a második győzelmet, a negyedik jó termést, a ha­todik bő gyermekáldást és hűséges feleséget. És csak akkor, ha minden feltételnek megfelel, költöz­het be a dob ünnepélyesen a pagodákba, s töltheti be hivatását: jelzi az időt, éb­reszt. ebédre, imádságra hív­ja a falu lakóit. S este, ami­kor a nap lenyugszik, a do­bok mély hangjai töltik be a völgyeket, hogy nyugodal­mas és békés éjszakát kíván­janak. —ti viantianci templom bejárata (Fotó: TASZSZ—MTI—KS) el a hajót”, bármily erős a hullámverés. WEINBERGER VÉLEMÉNYE A költségvetés jellemzői közül az első az „új” szociál­politika, amelyről igen talá­lóan fogalmazott Marcus Ras­kin, a politikai tanulmányok intézetének vezetője: „Az az irány, amelyet a Reagan- kormány választott, állam­polgárai felének másodosztá­lyú állampolgárságot jelent.” Raskin szerint a kormányzat tudatosan likvidálja azt a szociálpolitikát, amelyet a roosewelti New Deal óta te­remtettek. A második jel­lemző vonás a vita közép­pontjába került. A hadiki­adások békeidőben páratlan méretű, csaknem 20 százalé­kos emeléséről van szó. Te­szik ezt egy olyan' gazdasági recesszió idején, amely mé­lyebb és hosszabb annál, mint amire a kormányzat vagy bármely közgazdász számított. Weinberger had­ügyminiszter, a katonai ki­adások növelésének szorgal­mas „kitalálója” a vita so­rán kijelentette: „Itt az ide­je, hogy a politika alkalmaz­kodjon á katonapolitikához!” A WALL SRTEET NYUGTALAN A deficit a maga inflációs hatásával, s azt a bankok vi­lága, a Wall' Street nem tit­kolja, mélységesen nyugtala­nítja a nagytőke vezető kö­reit, amelyek eddig Reagan mögött álltak. A pénzügyi élet egyik legnagyobb tekin­télye, Norman Robertson a Mellon-bankháztól azt mond­ta: „Ha nem hoznak gyors és határozott intézkedéseket, hogy csökkentsék a. várható deficitet, akkor az amerikai gazdaság végképp az inflá­ció, á magas kamatlábak és a recesszió bénító ciklusának foglya marad." Ez esetben azonban már nemcsak a „két Amerika” nem találkozik többé egy­mással. de feltehető, hogy Reagan ismételt elnökké vá­lasztásának ambícióia sem a választók akaratával. Seres Attila Jugoszlávia Üvegpalackgyárak Ez év .végére Jugoszlávia saját erőből fogja fedezni üvegpalack­szükségletét. A közeljövőben a szerbiai Paracinben és a horvát­országi Hum na Sutliban -két új üvegpalackgyár kezdi meg mű­ködését. Jelenleg két üvegpa­lacküzem működik az országban: Szkopjében és Hrastnikban. Tavaly januártól októberig az üzemek 320 ezer tonna árut ter­meltek. Hazai célokra viszont 350 ezer tonnányi üvegpalackra van szükség. Ebből- 10 millió a sö­rös, 115 millió a boros. 68.5 mil­lió az ásványvizes, 67 millió a whiskys, 47 miliő az olajos. 48 millió a gyümölcsleves, 27 millió a brandys és 105 millió a külön­féle egyéb palackok száma. A gyártási kapacitás bővülé­sével 1985-ben már 474 ezer ton­na árut állítanak elő. A gyógyszer- és kozmetikai ipar igényeit azonban még to­vábbra is importból fedezik. A gyártás növelése mellett a technológiát is fejlesztik. Csök­kentik az üvegek súlyát, ellen- állóbbá teszik külső felületüket, hogy a kezelés és a szállítás so­rán kisebb legyen- a veszteség. (BUDAPRESS — TANJUG) Mongólia Ifjúsági Turistairoda A Mongol Forradalmi Ifjúsági Szervezet fontos feladatként ke­zeli az ifjúsági turizmus segíté­sét. A különféle utakat az ifjú­sági szervezet keretében működő Ifjúsági Turistairoda szervezi. Segítségével a szocialista orszá­gokból érkező fiatalok ezFei is­merkedhetnek meg a természeti szépségekben és történelmi em­lékekben gazdag távoli ország­gal. A programok során a látoga­tók eljutnak az új ipari és me­zőgazdasági üzemekbe, az épülő- szépülő városokba is. ahol bará­ti találkozókon cserélhetnek ta­pasztalatokat a mongol fiatalok­kal. Az Ifjúsági Turistairoda to­vább bővíti kapcsolatait a szo­cialista-országok hasonló szerve­zeteivel. A közelmúltban például a magvar és bolgár ifjúsági irá- dákkal épített ki kapcsolatokat.­Egyre növekszik azoknak a mongol fiataloknak a száma is, akik külföldre látogatnak. 1981. és 1985. között előreláthatólag mintegy 4000 ifjú turistát utaz­tatnak külföldre, illetve várnak Mongóliába. Az ifjúsági turiz­musban részt vevők száma — a korábbi ötéves időszakot tekint­ve -T- megkétszereződött. (BU­DAPRESS — MONCAME) Made in USD: II „linkage”-torpedó A Lengyelország válságát kísérő álláspontban felbuk­kant és mindmáig él az amerikai erőpolitikának egy sajátos vonása, amely bé­nítja a legnagyobb nemzet­közi problémák megoldását. Amikor a lengyel válság kiéleződött, majd december közepén a katonák stabili­zálási lépésével a megoldás felé mozdult — a világ és Európa sorsát alapvetően be­folyásoló probléma a közép­hatósugarú rakéták ügye volt. Az Egyesült Államok sokáig Lengyelországra hi­vatkozva állt ellen annak a javaslatnak, hogy a Szovjet­unióval üljön ebben az ügy­ben tárgyalóasztalhoz. Ami­kor végül a megbeszélés nagy nehezen elkezdődött Genfben, rövid idő múltán szünetet rendeltek el. Ez azonban csak a legutolsó példája annak az amerikai­ak által először alkalmazott gyakorlatnak, amely a nem­zetközi diplomácia szótárá­ban „összekapcsolás” (linka­ge) néven már közismert. KISSINGER ÖTLETE Mit jelent hát a „linkage”? A módszert és magát a szót az utóbbi évtizedek két­ségkívül legtehetségesebb és legmélyebben gondolkodó amerikai politikusa, Henry Kissinger alkalmazta elő­ször. Az ő eredeti megköze­lítésében az ügy még elmé­letinek és ártalmatlannak tűnt. Kissinger azt fejtegette ugyanis, hogy a zsugorodó világban a hatalmak kölcsö­nös függésben állanak egy­mással, és valamilyen mó­don minden nemzetközi kér­dés összefügg a másikkal. Ezzel az elgondolással még alig lehetett volna vitába szállni. Csakhamar kiderült azonban, hogy a „linkage” kifejezés gyakorlatilag a Szovjetunióra gyakorolt po­litikai nyomás sajátos mód­szerét jelenti.' ELTORZÍTOTT IGAZSÁG Voltaképpen két dolog tor­zította el azt az egyébként nyilvánvaló politikai alap­igazságot, hogy a nemzetkö­zi kérdések egymással össze­függenek. Az első ilyen tor­zítást azzal követte el Wa­shington, hogy a helyi jelen­tőségű problémákat az egész világot érintő, globális je­lentőségű, sorsdöntő kérdé­sekkel kapcsolta össze. A torzítás második és hasonló­képpen megengedhetetlen módszere: a nemzetközi kér­dések megoldását attól tette függővé, hogy a Szovjetunió, illetve a szocialista országok mennyire teljesítenek bizo­nyos, Washington által elő- rejelzett kívánságokat, ame­lyek rendszerint az ő belső ügyeiket érintik. Épült a 60. évfordulóra Örményország új légikikötője Pillantás az új repülőtérre (Fotó: APN—KS) Az Ararát völgyében leg­inkább egy óriás gombára hasonlító épület áll. Ez az örmény főváros új repülő­terének központja. A szokat­lan formát funkcionális kö­vetelmények szülték — a ter­vezők az örmény nemzeti építészet hagyományait kö­vették — az építményen semmi sem öncélú, semmi sem felesleges. 1933 óta ez a kicsiny kau­kázusi köztársaság harmadik légikikötője. Bizony, szükség is van erre a lenyűgöző, óriási épületre, hisz a hegy­csúcsok és szakadékok vál­tozatos világában igen gyé­ren fektethetnek le vasút­vonalat. Talán ezért is lett Jereván a kaukázusi és a Közép-Belső-Ázsiába vezető légi utak központja. A város második, nem­zetközi forgalmat is lebo­nyolító repülőterén óránként mintegy kétszáz utassal fog­lalkozhattak. Az új épület óránként több mint kétezer Aeroflot-vendéget szolgál -ki. Ha erre a forgalomra téglalap alakú épületet ter­veztek volna, annak több, mint 500 méter hosszúnak kellene lenie. Ehelyett az építők egy 160 méter átmé­rőjű körben helyezték el mind a tizennégy beszálló­állást, ahonnan az utas, út­levél- vagy személyi iga­zolvány-, csomag- és jegy­vizsgálat -után egy teleszkó­pos lépcsőn egyenest a re­pülőgépbe juthat, A „gombában” a felső szint gyűrűjét az elutazók vehetik birtokukba. Itt hét mini váró van, mindegyik 300-300 utast képes egyszer­re eUátni. A városból érke­ző buszok egyenesen a meg­felelő részleghez szállítják az utasokat. A repülőtéri személyzet az érkezőket egyetlen óriási te­remben fogadja, ahová több szállítószalagon, érkeznek a csomagok. Az utasokat foga­dók egy galérián várakoznak, így" könnyen felfedezhetik hozzátartozójukat. Az utasok részére rendszeresített óriási parkolót az indulási csarnok alatt körívben helyezték el. A központi teremben van­nak a posta, a. távirda, az interurbán telefonközpont, a fodrász, a büfék és az eláru­sító pavilonok. A második' szint a légi­irányítóké és a kiszolgáló személyzeté. A kör alakzat lehetővé teszi, hogy a disz­pécserek valamennyi repü­lőgépállást jól láthassák. Ez megkönnyíti az óriási légi­buszok földi mozgatását. A jereváni légikikötőből a Szovjetunió hatvan városá­ba, Szíriába és Libanonba indul rendszeres légijárat. Moszkvába például naponta hat—nyolc is. Jelentős helyet foglalnak el a nemzetközi légi teherszállításban az itt landoló charterjáratok is, amelyek forgalma a nyári hónapokban különösen meg­nő. A Zvartnoc légikikötő — Jereván legnagyobb és leg­újabb repülőtere ■— Szovjet- örményország megalakulá­sának 60. évfordulójára ké­szült el. Mihail Csernisov APN—KS A „linkage” első nagy kí­sérlete 1968 decemberében zajlott le. Akkor maga Kis­singer a stratégiai interkon­tinentális rakéták ellenőrzé­sére vonatkozó megbeszélés, a híres SALT-folyamat sor­sát attól kívánta függővé tenni, hogy a Szovjetunió „milysn magatartást tanúsít” a Közel-Kelet, vagy Vietnam ügyében. Mindmáig ez a „linkage” egyik klasszikus formája. Ezt próbálták al­kalmazni a genfi euroraké- ta-tárgyalás ügyében is. A másik megközelítési tí­pus jellegzetes példája a Jackson-szenátor által erő­szakolt és a törvényhozás ál­tal később elfogadott dön­tés. Ez a szocialista országok viszonylatában az úgyneve­zett „legnagyobb kereskedel­mi kedvezmény” elvének al­kalmazását attól tette füg­gővé, hogy ezekben az or­szágokban milyen belső kor­mányzati módszereket alkal­maznak. Sőt, a Szovjetunió esetében kifejezetten a ki­vándorlás engedélyezésének módszerét és ütemét szab­ták feltételül. AMERIKAI SZÁJÍZ SZERINT A „linkage” mindkét tí­pusa — különösképpen az első — azóta állandó szere­pet játszik az amerikai kül­politikában. Sőt:’ azt lehet mondani, hogy Kissinger tá­vozása után az ő árnyalatok iránti érzékét és a nemzet­közi egyensúly követelmé­nyeinek reális felmérését utódai nem örökölték. Azóta a „linkage” durvább formát öltött. Ennek leglátványo­sabb példája az a döntés, amely Afganisztánra — te­hát egy helyi, vagy legjobb esetben körzeti problémára — hivatkozva egy olyan „em­beriség-méretű” egyezményt torpedózott meg, mint a SALT. A „linkage” önmagában hordja kudarcának okait. Hosszabb távon, történelmi szemszögből nézve törvény­szerűen kiderül a módszer képtelensége, amely a világ sorsdöntő problémáinak és mindenekelőtt a leszerelés­sel kapcsolatos gondoknak a megoldását aránytalanul ki­sebb, helyi jelentőségű né­zeteltérések amerikai „száj­íz” szerinti rendezésétől kí­vánja függővé tenni. A tanulság az, hogy a tör­ténelmi folyamatok tovább­haladnak. .Annak idején — a Kissinger által támasztott feltételek ellenére — mégis­csak megszületett a SALT- folyamat. Ezúttal is rövide­sen újra összeül a genfi szovjet—amerikai rakétaér­tekezlet, mégpedig Lengyel- ország nehéz helyzetétől tel­jesen függetlenül. A „linkage” káros hatását azonban elkerülhetetlen tör­ténelmi kudarca ellenére sem szabad lebecsülni. A ki­fejezés első tagja, a „link” szó angolul nemcsak kapcso­latot, hanem a lánc egyik szemét is jelenti. És a „linkage” arra mindenkép­pen alkalmas, hogy „lelán­colja”, tehát lassítsa a nem­zetközi kérdések békés meg­oldását. (—i—e>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents