Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-14 / 86. szám
o 1982. április 14,, szerda NÉPÚJSÁG Szomszédolás WmmioRszÁB Béke. Kemény, próbákkal terhes esztendőknek nézünk elébe, s országunk egész népe. Ám, hogy szerintem mi a legfontosabb: hadd illusztráljam egy régi igaz történettel. Jó harmincegynéhány éve történt. Néhány hónap Óta, kezdő újságíróként — Cseres Tibor főszerkesztő oldalán — ügyködtem a Viharsarok című munkás, és parasztújság egyetlen szerkesztőségi helyiségében, s egy délelőttön Lipták Pali barátom — azóta Kossuth- díjas — nyitotta ránk az ajtót: — Láttátok-e már Jankai kiállítását. Olajképek, szénrajzok — tele van velük a múzeum nagyterme. A kupolaterem legközepén, a bejárattal szemközt élénk koloritú, masszív kontúrokkal megalkotott női akt vonta magára a figyelmet. Élettel teljes, vonzó idomú, modellt ábrázoló alkotás. — Ezt becsalogatónak szán- tad-e? — kérdeztem a mestertől kicsit évődve tán. — Nem egészen — válaszolta komolyan. Inkább azért, hogy az élet és az enyészet kontrasztjára hívjam fel a figyelmet. Arra: a halálnak az élet parancsol: nem fordítva. Kemény, „szorítós” esztendőknek nézünk elébe. Nem lesz könnyű az élet. Mégis a legfontosabb az legyen, hogy a halálnak az élet parancsoljon. Hogy megmaradjon — a béke — írja Dér Endre. Az építész társakat keres. — Gőgös házak épülnek'sorban. Gőgösek vagyunk? — Az igényen felüli méretekre gondol? — A terebélyes, puccos házakra. — Ezt is meg lehet magyarázni. Sok mással is kimutathatná valaki, hogy sok a pénze, és ő az átlagon fölüli ember, de ő a magamutogatásnak csak ezt az egyetlen változatát ismeri. — Ezeken a házakon is tervezők dolgoznak. — Igaz, az építő sokat tehet, de nem mindent. Meddig mehet el, ha a megrendelőnek fals elképzelései vannak? Az is tudja ezt, aki a tervet kéri, sőt talán jobban érzi, de rögeszméjétől nem tud megszabadulni: neki le kell pipálnia mindenkit. — Kény- szerk'épzet? — Kiszolgáltatottságnak is mondhatnánk. A szomszéd ízlésének is ki van szolgáltatva. — Mit lehet tenni? — Társadalmunkból hiányzik a környezeti kultúra. Sehol nem tanítják. — mondja Borvendég Béla építészmérnök. désemre így válaszolt: — Nincs jelentősége, ugye leszakadhatna a lépcső, de ez úgysem szakad le. Előírás, hogy ki kell tenni a figyelmeztetést. — Tehát felesleges? — Azt nem mondanám, mert ha mégis leszakadna, akkor azonnal azt kérdeznék, hogy ki volt-e téve a tábla... — így ha most rászakad valakire, akkor az a szerencsétlen a hibás? — Hát hogyne! — És akik a mozgólépcsőn lennének? — ??? Ötperces interjú — Kajdi Jánossal. Érdemes volt Debrecenbe utazni ? — Feltétlenül. Jó színvonalú mérkőzéseket láthattunk, a Bocskai- emlékversenyen — kezdi a beszélgetést az ökölvívó-válogatott edzője. — Teljes csapattal indul Magyarország a VB-n? — Legfeljebb köny- nyüsúlyban nem nevezünk versenyzőt. De még ezt sem döntöttük el véglegesen. — Hogyan szolgálta a Bocskai- emlékverseny a felkészülést? — Kitűnően. Felmérő verseny volt. Most már tudjuk', ki hol tart, és a hátralevő egy hónap alatt technikailag és taktikailag még pótoljuk a hiányosságokat. Százhúsz éve szól a dal. Hazánk énekkari kultúrája a XIX. század második felében indult erőteljesebb fejlődésnek. A magyar dal, a magyar zenei kultúra terjesztése céljából ebben az időben több vidéki városunkban alakítottak dalárdát. Jászberényben is 1862-ben szervezte meg az ott élő lelkes kis muzsikusok csoportjának tagjaiból az első városi dalárdát az úgynevezett „Jászsági Kör”. Áz egyelőre kis létszámú férfikar karigazgatója, Riszner József „nőnevelde- tulajdonos” igazgató elnöke pedig az akkor már országszerte ismert ,,dalköltő” Pa- lotásy János lett. Halála után az ő nevét vette fel a kórus. Egészségnevelési diszkó. A megyei KÖJÁL kezdeményezésére és a KISZ városi bizottságának, valamint a Vöröskereszt városi vezetőségének támogatásával április 10-én, szombaton este egészségnevelési diszkóprogramot rendeztek a megyei művelődési és ifjúsági központban. Az összejövetel érdekessége volt, hogy csak azok a fiatalok kaptak belépési engedélyt, akiknek a bejáratnál megmérték a vérnyomását. niM proliiRrjai icrisoi/irexi HAJDÚBIHARI NAPÚI MIGTIIlWOCIIllStlMUIUSriftl Étterem cukorbetegeknek. A legfrissebb egészségügyi kimutatások szerint Debrecenben jelenleg mintegy háromezer cukorbeteg él. Ez a meglehetősen nagy számarány arra késztette a Haj- dú-Bihar megyei Vendéglátó Vállalat Debrecen, éttermét, hogy a jövőben diabetikus étkeztetésre is lehetőség kínálkozzon az arra rászorulóknak. A harmadosztályú áron kapható ételféleségeket külön, jól látható táblázaton tüntetik fel árával, de megjelölik a fehérje- és szénhidráttartalmat, valamint a kalóriaértéket is. Leszakad vagy nem szakad? Nap mint nap százan, ezren megfordulnak Debrecenben, az Unió Áruházban. A mozgólépcső alatti táblát is ki tudja hányszor elolvastam már, de csak legutóbb gondolkodtam el rajta igazán. „A mozgólépcső alatt tartózkodni tilos!” Miért? — kérdeztem én. — Nem tudom, fogalmam sincs — rándította meg vállát egy eladónő. Talán a karbantartó, az a barna köpenyes meg tudja mondani. Szerencsém volt. A karbantartó érdeklőnun TKXBU1U. mm«urai gf Nttfri M«<*l CSOHGBÁD ft V D W Ä D » Hiorti ItilCLAJr Elégedett üzletfelek. Nem is olyan régen, mintegy fél évtizede még, egyszerű áru- kapcsolatok fűzték a Bútoripari Tröszt vállalatait a sző- lészkedő gazdaságokhoz. Az önállósuló gazdálkodás magával hozta a tröszti keretek megszűnését, és így a Délalföldi Pincegazdaság is szabadabban dönthetett az anyagi lehetőségek felhasználásáról. A cég vezetése először azokat a téeszeket kereste fel, ahol vállalkozó kedvet sejtett a közös teherviselésen alap'uló kockázatvállaláshoz. Az ajánlat a következő volt: a pincegazdaság 49 százalékos tőkerésszel száll be az új szőlőtelepítésekbe. Eddig 1350 hektáron, főleg homoki területen ültettek nagyüzemi művelésre alkalmas, minőségi borszőlőt. Tavaly mintegy három és fél millió forint folyt be a pincegazdaság kasszájába a partnerek szőlészeti ágazatainak termelési hasznából. Jó hasznot hozott a borfeldolgozás is, így a nyereségből hétmillió forintot osztott szét a pincegazdaság a társak között. Az ilyenre mondják, hogy tisztességes üzlet. Adni és kapni a haszonból a befektetés arányában. összeállította: Verasztó Lajos Egy hét múlva négy szakkiállítás Kőbányán Egy hét múlva, április 20- án négy nemzetközi szakkiállítás nyílik a kőbányai vásárvárosban. A 6. Const'ruma építőipari és klímatechnikai bemutatón 165 hazai kiállító és 13 ország 50 cége mutatja be újdonságait. A szervezők hét árucsoportot alakítottak ki — többet mint az előző kiállításokon —, s így szemléletesebbé válik az egyes témakörök, az építéskutatás, az építésiparosítás, az energia- takarékos építőanyag-gyártás, a lakásépítés, a szakipari munkák, a légtechnikai eszközök és az építésgépesítés anyaga. A bemutató idején is nyitva tart az állandó építőipari kiállítás. Az Autoservice ’82 szak- kiállítás jelentőségét növeli a rendkívül gyors ütemű hazai motorizáció, 15 év alatt az autóbusz-állomány több mint háromszorosára, a tehergépkocsipark két és félszeresére, a személygépkocsiké pedig hétszeresére növekedett. Mind nagyobb szerepet kap az infrastruktúra fejlesztése, vagyis a közút- és üzemanyagtöltő-hálózat, a szervizkapacitás bővítése és korszerűsítése. A hazai ipar is körülbelül 15 éve foglalkozik a javítóipar berendezéseinek, műszereinek gyártásával, s a most kiállító 34 iparvállalat és szövetkezet a legújabb fejlesztési eredményekről ad számot. Az első tömítéstechnikai kiállítással egy időben nemzetközi konferenciát is rendeznek Budapesten. A kiállításon hat magyar és 11 külföldi cég mutatkozik be, a konferencia előadásainak egyötödét hazai szakemberek tartják. A bemutatón láthatók majd a vegyipar nélkülözhetetlen gépelemei, az úgynevezett csúszógyűrűs tömítések, amelyeket az Április 4. Gépipari Művek világ- színvonalon gyárt. A Taurus kooperációban előállított precíziós tömítőgyűrűket hoz a kiállításra. Az ugyancsak első innovációs kiállításon 30 magyar és 14 külföldi vállalat vesz részt, 50 olyan új terméket mutatnak be, amelyek hazánkban újdonságnak számítanak. Ez a kiállítás április 27-ig tart nyitva, a többi 23- igBrigádvezetők tanácskozása A múlt évben 527 dolgozó vett részt szervezetten a szocialista munkaverseny-moz- galomban a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ-nél. Vagyis a dolgozók 69 százaléka. Mint minden év hasonló időszakában, most a napokban is 33 szocialista brigádvezető, s a Kiváló Egység cím elnyerését megpályázott boltok képviselői ültek asztalhoz. Nem kevesebbről volt szó, mint szemtől szemben véleményt mondani egymás munkájáról, és egyetérteni abban, hogy 1981. évi gazdasági, illetve mozgalmi eredményei alapján melyik kollektíva, milyen fokozatú brigádkitüntetést érdemelt ki. A brigádvezetők tanácskozása úgy döntött, hogy az arany fokozatú kitüntetést 3, az ezüstöt 7, a bronzot 11 kollektíva érdemelte ki múlt évi munkájának eredményeként. Egy kollektíva pedig a szocialista brigád zászlót veheti át'. A „Kiváló Egység” címet 11 boltnak ítélték oda. E kitüntető címeket április 28-án ünnepi termelési tanácskozáson veszik át az említett kollektívák. Ezen a tanácskozáson hallottuk azt is, hpgy a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ történetében először adnak át törzsgárda- kitüntetéseket az 5—10—15 éve ott dolgozóknak. Az ünnepi termelési tanácskozáson vehetik át a szövetkezetben 25—30 éve dolgozók az őket megillető díszes emlékplakettet és a vele járó tekintélyes pénzjutalmat. A tanácskozáson a Jubileum Szocialista Brigád vezetője azzal a felhívással fordult a többi kollektíva képviselőjéhez, hogy alakítsák meg az ÁFÉSZ-nél az önálló vöröskeresztes alapszervezetet. Balkus Imre Gyeptégla a Hanságból Megkezdte a hansági gyep- ’ tégla idei kitermelését a Győri Városgazdálkodási Vállalat. Farád térségében fogtak hozzá a késő őszig tartó idénymunkához. A hansági ősgyepet gondosan előkészítették a kivágásra: trágyázták, gyomtalanították, és többször kaszálták, hogy tömörebb, selymesebb legyen. A kitermelést két gyeptégla- vágó géppel végzik, amelyek óránként 2000 30-szor 60 centiméteres szeletet metszenek ki a hatalmas gyepterületből. Ebben az évben a tavalyihoz hasonló mennyiség, csaknem 650 ezer gyeptégla kitermelését irányozták elő. Ebből mintegy 150—200 ezer darabot Ausztriába szállítanak, a többivel fővárosi, kecskeméti, ózdi és győri sportpályákat, parkokat és szabadidőközpontokat újítanak fel. Napsütésben Fotó: Fazekas László Nyugdíjban Három, ceruzával írt kusza sor. Aki írta, 92 éves. A három sorban benne az élete: „Hadirokkant 1917-ben. Bénult, agyvérzés utáni állapot 1930. Munkaképtelenségi járadékos 1960.” S itt a másik, apró, szögletes betűkkel írt feljegyzés:: „ A problémám az, hogy nyugdíjazáskor nem vették figyelembe a katonasági és a fogsági időt, pedig megszenvedtem. A feleségem szíves. Így is meg vagyok elégedve, csak azt kívánom, hogy soha többé ne legyen háború, se fogság”. Áz a 80 felé járó bácsi pedig, aki a következőket vetette papírra, nyilván napi bosszúságát adta ki magából: „A legközelebbi üzletben nem lehet pipadohányt kapni.” Szinte magam előtt látom, amint mellényzsebbe csúsztatja a pipáját, előkotorja az asztalfiából a tollat, orrára illeszti a szemüvegét, majd akkurátusán az asztalra simítja a kérdőívet, amelyre az idézett mondatot jegyezte. Szarvason ugyanis tavaly kérdőívet küldött a nyugdíjasoknak a városi tanács vb egészségügyi osztálya, s a beérkezett válaszokat’ is felhasználta egy, a városban élő nyugdíjasok helyzetéről szóló beszámolóhoz. De maradjunk most a kérdőívnél, annak is a következő bekezdésénél: „Kérjük, véleményét, problémáját, javaslatait közölje velünk: „S a kettőspont után néhány üresen hagyott sor. A kérésre sokan, nagyon sokan hajlottak. Vélemény, javaslat, köszönet és panasz — a néhány soros feljegyzésekből sorsok jó és rossz emberi kapcsolatok tárulnak elénk. ♦ „Kevés a nyugdíjam” — sokan írják le ezt. Ám a panaszos sorokból kiviláglik; nem az anyagi gond, hanem a magány ekozza a legtöbb szomorú órát. napot.” „Családom nincs, magam körül elvégzek mindent, ami köny- nyebb, amit nem bírok, emberrel csináltatom. így teljesen tanácstalan vagyok, hova kerülök. Csak a halált várom.” A következő is özvegyasszony, túl a nyolcvanon : „Egyedül élek, nap közben 8Í éves testvérem van velem.” S a harmadik idős asszony: „Saját erőmből tatarozni, sem takarítani nem bírok, mert naponta betegebb és gyengébb vagyok. Nincs senkim se. Egyedüli hozzátartozóm: egy beteg házőrző kutya”. Szerencsére nem sokan élnek ennyire magukra maradottam elhagyatottan. ♦ „A mai fiatalok jobban is gondoskodhatnának a szüléikről. Mi, 60 éven felüliek nagy árat adtunk mindenért, és a szülőket is vállaltuk, nem adtuk szociális otthonba. Ezt minden gyerek kötelességének tudhatná. Akkor kevesebb gond hárulna a társadalomra. Biztos, hogy könnyebb dolog kapni, mint adni.” A következő 75 éves néni adott is. kap is: „Nagyon szépen köszönöm az önök felajánlását, kedvesek, hogy gondoskodnak az öregekről és a betegekről. Van egyetlen egy lányom, annak férje és egy unokám, aki hűségesen ápol, mint ahogy elvárja minden szülő az édesgyermekétől, mert teljesen járó- képtelen vagyok.” Szomorúság, titkolt szégyen árad ezekből a sorokból: „Keresőképes ugyan a fiam, de nagyon iszik, és elissza a pénzét, engem nem támogat, sőt még én tartom élelemmel és lakással, és ő semmi anyagi támogatást nem ad. Velem él idős édesanyám is. és a fiam mindkettőnkhöz nagyon durva és goromba.” A másik: „Akivel eltartási szerződésem van, az nem ad és nem is támogat, mivel a fiaim meghaltak, a menyeim elküldték. Jelenleg a lányomnál vagyok, de vele tartási szerződésem nincs.” „Magam gondoskodok magamról, a volt házamban lakok. Most a fiamé, mert neki adtuk. A férjem adta oda, míg élt. Most a menyem azt mondja, hogy nem ad egy pohár vizet se, hát magam kínlódok mindennel.” S egy másik: „Az a probléma, hogy a hat gyerek közül a legidősebbnél lakom, és az öt gyerekem felém se néz, és az egyik kötekszik ... Nekem jött a sok tömeg előtt... Ha nem nála lakom, akkor miért bánt engem, és miért követelődzik?” Lehet másképpen is: „Fiammal és menyemmel élek, akik teljes ellátásomról gondoskodnak. Fiam beteg, mindketten ápolásra szorulunk, így menyem munkát vállalni nem tud. Ez az egy gyerekem van, így mindketten menyemre vagyunk utalva, aki rajtunk kívül még özvegy édesapjáról is gondoskodik, aki külön háztartásban él.” S még egy példa: „Köszönjük érdeklődésüket és jókívánságukat, de mi édesanyánkat családtagként kiszolgálni kívánjuk.” Mennyi ötlet, javaslat, vélemény!” „öregek napközi otthonába járok, nagyon jól érzem magam, legalább akkor nem vagyok egyedül, elbeszélgetünk, jól bánnak velünk.” Más téma: „Szívesen venném, ha munkáltatómmal jobb lenne a kapcsolat. Nem hívtak nyugdíjas-találkozóra se, csak az első évben.” S a kérések: ne engedélyezzék a járdán való kerékpározást, szigorúbban- ellenőrizzék, hogy télen letakarítják, felszórják-e a járdákat; a városban nincs nyilvános vécé; legalább a nyugdíjat és a táviratot vigyék ki a tanyán élő idős embereknek. Két kisgyereket nevelő rokkantnyugdíjas fiatalasszony panaszolja, hogy amikor a férje a munkahelyén segélyt kért, csak egy megjegyzést kapott: Ugyan, kisegítené az a párszáz forint?! No és figyelemre méltó a következő néhány sor is: „Az üzletekben miért nincs számunkra 10 dekagrammos konzerv? Mirelitet és felvágottat, sajtot, egy szelet húst ha kérünk, megjegyzéseket tesznek.” ♦ Még sok-sok feljegyzést lehetne idézni, jó és rossz példákat, véleményeket többek között arról, hogy legyen nyugdíjasok háza, hogy minden munkahely becsülje a maga öregjeit, s egyáltalán: törődjünk még többet az idősekkel. A következő néhány sor az átlagot képviseli a sok közül, idézzük tehát ezt befejezésként: „Kérem szépen, ha van egészség, úgy munkalehetőség van. A nyugdíj nem nagy, lehet hozzá keresni. Egy disznót mindig eladásra is hizlalunk, így az is pótol egy kicsit. Csak bírja az ember erővel és egészséggel. Azt hiszem, a mi korosztályurfk meg van elégedve a rendszerrel.” Tóth Ibolya
