Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-10 / 84. szám
NÉPÚJSÁG 1982. április 10-, szombat o Régi . magyar szokás szerint a húsvéti terített asztal szinte elképzelhetetlen sonka nélkül. Készítése az évszázadok során úgymond semmit sem változott. Napjainkra viszont a húsfeldolgozás iparosításával az elkészítés technológiája némileg módosult, de a receptúra a régi. De hogyan is készül a húsvéti sonka? Ezt kutattuk a Gyulai Húskombinátban. Beszélgetőpartnereim vérbeli „húsosok”, Matula László, termelési osztályvezető, Kiss Gábor, üzemvezető-helyettes és Bálint István húsipari szakmunkás. — A hentesszakmán belül régen külön foglalkozási ág volt a sonkakészítő — kezdi Matula László. — A sonkakészítés speciális feladat, nem elég csak levágni a sertést, annak termékeit fel kell dolgozni, s tartósítani is kell — hallom, s máris a szép sonkával szembeni kívánalmakat sorolja. — Nagyon fontos a küllem. Legyen szép, telt a sonka. Mindezt szépen fejlett combokból lehet kiformálni. A magyar parasztsonkának régmúltról híre van a világban. A_ házi disznóöléskor manapság is a régi szokások szerint készül a húsvétra- való. A sertésből — melegen — gondosan kiemelik a telt combot, majd levegőre téve hűtik. Miután kihűlt, éles késsel formázzák. A szokástól függően a körmöket rajta hagyják, vagy eltávolítják. Négy-öt hétig sózzák, majd négy—hat napig lehetőleg kemény fával füstölik. Egyes vidékeken a sózás időszakában fokhagymával be is dörzsölik. — Mi a helyzet napjainkban? — fordulok Bálint Istvánhoz, aki több mint húsz éve mestere a sonkakészítésnek. — Jó sonkát ma is csak jó alapanyagból tudunk készíteni. A nagyüzemi technológia annyiban változott, hogy a hasított sertés előbb egy napra a hűtőbe kerül, majd a szalagon kerül levételre a sonka. A többi folyamat lé- nvegében megegyezik a több évszázados hagyománnyal. Hogy milyen a jó sonka? Felvágva a húsa rózsaszín, a szalonnaréteg pedig enyhén rózsaszín, a vágási felület fényes, zamata kitűnő. Mindezt a jó pácolással érjük el. A páclét lágy vízből, nagyon tiszta, finom sóból készítjük, teszünk bele kevéske cukrot. Ez utóbbit azért, hogy a vágásfelület fényt kapjon. Á pácba kevés salétromsót is rakunk, ami a színt adja — hallom^ A Gyulai Húskombinát az idén hét vagon sonkafélét adott a hazai üzletekbe, jóllehet e termék ma már idényjellegű, kimondottan húsvétra készül legnagyobb tételben. A paraszt- és a kötözött sonkán kívül — a szokások változása nyomán — más füstölt árut is készítenek. S otthon hogyan is főzzük meg a húsvéti sonkát? Ahogy mondani szokták: ízlések és pofonok különbözők. Beszélgetőpartnereim válaszaiból is ez derült ki. Véleményük csupán abban egyezett meg, hogy főzés előtt a sonkát ki kell áztatni, és lassú tűzön főzni. Egyikük szerint akkor tartja ráeg szép formáját, ha a főzőlében hül ki, más vélemény szerint ha megfőtt, célszerű azonnal tálra tenni. A kötözött sonka akkor tartja meg alakját, ha a hálót főzés után, hideg állapotban távolítjuk el. S mindehhez mit lehet kívánni? Jó étvágyat! Készül a kötözött sonka Kiszállítás előtt a húsvéti áru Fordulópont Szőrmentén az angóráról — Még nem tapsolhatunk magunknak, az év végére azonban eldől, hogy sikeres a vállalkozás, vagy nem — mondja Hrabovszki Mihály, a békésszentandrási Zalka Tsz elnöke. A kétesélyes vállalkozás — jobb szavuk még nincs rá — az angóranyúl-tenyésztési, kihelyezési akció. Lényege, hogy a szövetkezet ad állatot, ketrecet és takarmányt a háztájiban termelőknek, majd felvásárolja tőlük az értékes gyapjút. Az előzményekről és a mostani helyzetről beszélgettünk a tszel nőkkel és a szövetkezet főállattenyésztőjével, Koppányi Pállal. Eszerint hárord éve, 1979- ben érkezett az 'első 300 an- góra Békésszentandrásra az NSZK-ból. A tsz-vezetés előtt két lehetőség állott: folyamatosan vásárolják külföldön a nyulakat, vagy az egyszer ' megvásároltakból hoznak létre egy saját törzs- tenyészetet. Ez utóbbi mellett döntöttek, bízva, hogy a megvásárolt takarmányozási receptúrával és technológiai ismeretekkel önállóan is képesek lesznek az angóra tartására. A vállalkozásnak ez a része — úgy tűnik — sikerült. Jelenleg a tenyésztés feladatát ellátó telepen nyolcszáz anya és szaporulata, a gyap- jútermelőn tízezer nyúl növeszti a gyapjút. Ezerötszáz állatot háztájikba . helyeztek ki, harmincöt termelőnél. Szerződésük értelmében: a kistermelő hitelbe megkapja a háromemeletes ketreceket, az ápa- és anyaállatokat — majd az átadott gyapjú árából törleszti tartozását. A Phylaxia Gyártól vett pre- mixböl a tsz keveri a tápot, amelyért azonnal fizet a vásárló. Biztosítja a szövetkezet a 75 naponkénti esedékes nyíráshoz a nyírógépet, beszállítja a levágott gyapjút. A „verkli” tehát beindult. De mintha nem forogna elég gyorsan ... — Ez egyelőre nem is baj — mondja a főállattenyésztő — hiszen most állunk a nagy változás előtt. Egymásfél hónap múlva lesz annyi nyúlunk, hogy ugrásszerűen megnövelhetjük a kihelyezést a háztájiba. Meghirdettük az akciót, csináltattunk plakátokat, reklámtáskákat. Egyelőre nem nagy az érdeklődés, pedig 1984. végére 50 ezer nyulat szeretnénk termeltetni a háztájiban. Tegyük hozzá: nem rossz üzlet vele foglalkozni... * * * Az általános állategészségügyi zárlat miatt a nagyüzemi telepre nem mehetünk be. Ez arra „kényszerít”, hogy egy háztájiba látogassunk el. íme, az érem másik oldala. Lengyel Józsefné szívesen fogad újkígyósi lakásán. Azonnal a tiszta, világos nyúltartó épületbe vezet: — Korábban az ÁFÉSZ- nél dolgoztam, ottani munkám mellett láttam el a nyulakat. Nehéz volt, ezért tavaly nyáron megváltam a vállalattól, azóta csak angó- rákkal foglalkozom. Mint mondja, két éve gondozza, nyírja a nyuszikat. Először félt, hogy felsül velük, de a két év alatt sok tapasztalatra tett szert: meg is szerette az állatokat. A férje — aki kőműves —ólat épített bontásból származó anyagokból, viszonylag olcsón. Jelenleg nyolcvan nyulat tartanak. Betessékel a konyhába, majd egy pénztárkönyvet vesz elő: — Pénzügyi adminisztrátor voltam. Gpndoltam, nem árt, ha itthon is pontosan vezetem. Tavaly példáúl kilencvenezer forint bevételt könyvelhettem el. Anyagilag megéri, de higgye el, nem jön könnyen ez a pénz! És sorolja a napi munkákat. Hogy ötkor kell, azonnal etetni kezdi az állatokat. Van három kislánya, őket csak reggelizés után engedi az iskolába. A délelőttöt takarítással, főzéssel töl- tit. Este ismét etet, itat. Kéthetenként fertőtleníti az istállót — van elég dolga, nem unatkozik. — Nincs nekem semmi bajom a szentandrási tsz-szel — folytatja — időben kapom a tápot, a nyírógépet, a pénzt is. Az elején persze nehéz volt, gyakrabban is kijöhettek volna szaktanácsot adni. Férjemmel az elsők között jelentkeztünk a felhívásra. Az fáj egy kicsit, hogy mi hatezer forintért kaptuk a ketrecet, az utánunk következők ennek a feléért. Már kifizettük a tartozásunkat, csak a tápért adok ki pénzt, és télen a fűtésért. Természetesen a saját munkám is benne van abban a jövedelemben, amit kapok. Még egy dologra felhívja a figyelmünket. Hogy szerinte az első osztályúhoz képest túl keveset fizetnek a hulladékgyapjúért. Ezért — bár nincs sok — inkább paplant készít belőle. Jó lesz majd, ha a lányai férjhez mennek... * * * Meghallgattuk mindkét felet. Az apró hiányosságok ellenére biztató, ahogyan a szövetkezet a termelést szervezi. Bizonyíték erre, hogy a 35 vállalkozó közül eddig egy sem mondta fel a szerződést. Akadnak érdeklődők a nagyobbak között is. Így pédául az öcsödi szakcsoport, amellyel most keresik a kapcsolatteremtés hivatalos, jogi formáját. De büszkélkedhet a tsz szakvezetése már egy termelési technológia, módszer — úgynevezett: know-how — átadásával is. A Komárom megyében gazdálkodó bajnai Alkotmány Tsz-szel jött létre a félmilliós üzlet. És olyan partneri, baráti kapcsolat, amely alapja a jó együttműködésnek. Az elképzelések szerint két éven belül a két tsz a háztáji megszervezésével együtt évi 25 tonnára futtatja fel a termelését. Hatalmas mennyiség ez, ha összevetjük egy másik számmal. A Népszabarjság cikkírója szerint 1976-ban mindössze három (!) kilogramm angóragyapjút sikerült felvásárolni az egész országban. Tegyük hozzá: jelenleg nemcsak a két említett szövetkezet tart angórát, létrejött hazánkban mér egy 'versenytárs is, az Angóra GT. Az angóragyapjú értékes, keresett cikk a világpiacon. Jó árat kapnak érte a kis- és nagytermelők. De kaphatnának többet is! Ha feldolgozva, . felfonva, szőve kerül- íie ki az országból, illetve a hazai piacra. Ez a tény indokolja, hogy most még csak óvatosan, szőrmentén beszéljünk a távlatokról. Mert nemcsak a termelésben, hanem a feldolgozásban is megkezdődött valami. Korai lenne elkiabálni a dolgot, de a békésszentandrásiak sokat várnak az ipari tevékenységben jártas Komárom megyei tsz-től, hogy segítségükkel talán ők is beléphetnének az „iparosodó” szövetkezetek közé. Ha megtanulták a nyúl tartását, miért ne boldogulnának a gyapjúfeldolgozással is? A kérdés egyelőre nyitott. Egy azonban biztos: ez hozná az igazi nagy pénzt — nemcsak nekik, hanem a népgazdaságnak is. M. Szabó Zsuzsa Egy nyúl egy év alatt ad egy kilogramm gyapjút, azaz — ha első osztályú — 1300 forintot. Fotó: Veress Erzsi „Megszerettem őket” — mondja Lengyel Józsefné Kép, szöveg: Szekeres András
