Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-09 / 83. szám

1982. április 9., péntek Nevezetes dátum marad a település életében 1982. áp­rilis 2-a, amikor is Lökösháza megkapta a „Kiváló ha­tárőrközség” kitüntető címet. A felszabadulási évfor­duló alkalmából tartott ünnepségen — a járási és helyi párt-, állami, gazdasági, társadalmi szervek, tömegszer­vezetek vezetőin és aktivistáin kívül — részt vett és felszólalt dr. Csentes Mihály ezredes, az orosházi határ­őrkerület parancsnoka is. Nemcsak a zenés köszöntő, va­lamint a megérdemelt kitüntetések, jutalmak és egyéb elismerések átadása, hanem a gyulai művelődési köz­pont néptáncegyüttesének színvonalas műsora, a fegyve­res szolgálat hivatásosainak és önkénteseinek rendezett díszvacsora is emlékezetessé tette az ünnepi eseményt. Április 4-én pedig kispályás labdarúgótorna zajlott le. s a Felszabadulási Kupát a határőrség csapata nyerte cl. fl közvélemény elítéli Szigorúbb belső ellenőrzést! Szemet és szívet gyö­nyörködtető tavaszi napsü­tésben fürdik a táj, de a zöldellő határ egységes képét itt-ott még megtöri a kisebb- nagyobb foltokban álló bel­víz. A portákat figyelve lát­ni, hogy már mindenki csi­nált, vagy csinál valamit. Gergely László, a községi pártbizottság titkára szintén kertészkedik. Jelenleg sza­badságon van, és a jó időt ő is igyekszik kihasználni. Mindennapi témával kez­dődik a beszélgetés, amely­be Kátai Sándorné, a HNF községi bizottságának titkára és Kelemen László határőr százados is bekapcsolódik. — Hogyan alakult a né­pesség számaránya a köz' ségben? — Ezzel kapcsolatban úgy fogalmazhatok — mondja a párttitkár —, hogy minimá­lis emelkedés tapasztalható ezen a téren. Szerencsére csökkent az elvándorlás az utóbbi években. Tíz eszten­dővel ezelőtt mintegy 2300 ember lakta Lökösházát, most meg több mint 2 ezer négyszázan vagyunk. Ez fő­ként annak tudható be, hogy a fiatalok megfelelő munkát és életkörülményeket talál­nak maguknak a községben. — Milyen társadalmi munkákra mozgósított a népfront az elmúlt időben? — Elöljáróban hadd em­lítsem meg —- feleli a nép­fronttitkár —, hogy az ilyen akciók szervezésében nem csekély érdemet szerzett Hadobás János, a HNF'bi- zottság elnöke is. Két év­vel ezelőtt 800 ezer, tavaly már több mint másfél mil­lió forint volt a társadalmi munka értéke. Az 5. általá­nos iskolásoktól kezdve — a határőrökön át — a nyugdí­jasokig bezárólag, szinte mindenki részt vett a község közművesítésében, fásításá­ban, az új park létrehozásá­ban, és a meglevők gondo­zásában. Ugyanakkor a munkahelyi kollektívák szí­vesen vállaltak feladatokat az intézmények felújítása; a berendezések, eszközök kar­bantartása céljából. — Miben tud még segíteni a határőrség? — Örömmel jelenthetem ki — válaszolja Kelemen Lász­ló határőr százados —, ki­tűnő együttműködés jött létre a párt-, állami, gazda­sági szervekkel és a község lakosságával. Katonáink rendszeresen kiveszik része­ket — mint hallotta — a te­lepülésfejlesztéssel össze­függő munkálatokból, és természetesen az őszi beta­karításból is. Sőt, gyorsan kellett cselekednünk a nö­vekvő belvízveszély esetén. Vagy: az évekkel ezelőtt, a vasúti átjáróban bekövetke­zett tömegszerencsétlenség idején is sürgős segítséget nyújtottunk. Mentőkocsink­kal igyekeztünk minél előbb kórházba szállítani a sérül­teket ... — Hogyan látja el a ci­vil lakosság a határvédelem­re vonatkozó feladatokat? — Ügy érzem, név szerint is érdemes megemlíteni a legeredményesebben tevé­kenykedő önkénteseket. így Túrák András tévéműsze­részt, Vágó András tsz-dol- gozót, valamint Simon La­jos és Lévai György MÁV- alkalmazottakat, akik eddig is példásan helytálltak a ha­tár őrzésével járó feladatok pontos teljesítésében. Önkén­teseink teendői közé tarto­zik az idegen személyekkel kapcsolatos jelzés, a körö­zésben való részvétel, sőt, alkalomadtán a határsértők elfogása is. — Van-e kapcsolatuk az oktatási intézményekkel? — Igen. Éspedig a hely­beli általános iskolában há­rom úttörőhatárőr- és a két- egyházi szakmunkásképző­ben pedig egy ifjúgárdasza- kaszunk működik. A tanulók egyébként a honvédelmi ne­velés keretében szerzik meg az ilyen irányú tevékenysé­gükhöz tartozó elméleti és gyakorlati ismereteket. — Milyen a viszony a he­lyi ifjúsági mozgalommal? — Sikerült szoros együtt­működést kialakítani a te­rületi KISZ-szervekkel. Pél­dául klubnapokon úgyneve­zett műveltségi vetélkedőket szervezünk. Közösen ve­Az idén csaknem 17 millió fo­rintot — a tavalyinál 7 száza­lékkal többet — fordítanak szo­ciális és munkavédelmi célokra a Szellőző Müvekben. Ebből 300 ezer forintért a sarkadi és a mázaszászvári gyáregységükben üzemorvosi rendelőt alakítanak ki, és korszerűsítik, az öltözőket és fürdőket is. Az üzemegészségügy hiányaira a vállalat szakszervezeti bizott­sága hívta fel a vállalatvezetés figyelmét. A többi között rámu­tatott: bár az elmúlt évekhez képest tavaly némi fejlődést el­értek, a dolgozók egészségének védelmében még sok a feladat. Üzemorvosi ellátásban csak a fővárosi és hajdúnánási gyár­egységükben részesülnek dolgo­zóik. Sarkadi és mázaszászvári dolgozóik számára nagy idő- veszteség, hogy panaszaikkal szünk részt a sportrendezvé­nyeken is. A jó tartalmi mun­ka eredményességét bizo­nyítja, hogy most az április 2-i ünnepségen a határőrség KISZ-alapszervezete átvette a KISZ Központi Bizottsá­gának vándorzászlaját. — Honnan jönnek ide a fiatalok, és milyen a felké­szültségük? — Békésből, valamint a szomszéd megyékből kerül­nek hozzánk. Általában egy esztendő szükséges ahhoz, hogy elsajátítsák azokat a szakmai és politikai ismere­teket, amelyek a szolgálat­tal összefüggő feladatok pre­cíz, fegyelmezett ellátásához szükségesek. Határőreink és a polgári lakosok közötti kapcsolat a kölcsönös tiszte­leten alapszik. Évente átla­gosan 750 ezer utas fordul meg ezen az átkelőhelyen. Mind a sorkatonák, mind a tiszti állomány között jó né" hányan vannak olyanok, akik több idegen nyelven is beszélnek közép-, illetve fel­ső fokon. — Tartják-e a kapcsolatot a leszerelt fiatalokkal? — Természetesen — ve­szi át a szót Gergely László, aki maga is kétszeres kiváló határőrként szerelt le még 1962-ben. S azután mint ön­kéntes segítő még két alka­lommal vehette át ezt a ki­tüntetést. — A fiatalok egy része visszajön, részben azért, mert itt akar dolgoz­ni, vagy azért, mert idenő­sül. Én az utóbbiakhoz tar­tozom, ugyaniá Szabolcs me­gyei vagyok. — Mi volt az eredeti fog­lalkozása? —• Tanítóképzőt végeztem. Azután a szegedi tanár­képző főiskolán oklevelet szereztem, és a mezőgazdasá­gi ismeretek, gyakorlatok cí­mű tantárgyat tanítottam 1970-ig itt Lökösházán, az általános iskolában. Majd az újonnan megalakult köz­ségi pártbizottság titkára lettem. Feleségem szintén pedagógus. Kép, szöveg: Bukovinszky István csak lakóhelyükön fordulhatnak orvoshoz. A szakszervezeti akti­visták figyelmét pedig arra hív­ták fel, hogy az eddigieknél jobb kapcsolatot építsenek ki az üzemegészségügy dolgozóival, így a vállalat egészségügyi helyze­tét is jobban megismerhetik. Kü­lönösen fontos, hogy a szak- szervezet tevékenyebben vegyen részt a gyáregységekben műkö­dő rehabilitációs bizottságok munkájában. A vállalati szakszervezeti bi­zottság szükségesnek tartja a zajos munkaterületek feltérké­pezését, s a vizsgálatok alapján a gyors intézkedéseket, mert a termelőüzemek jó részében a megengedettnél nagyobb a zaj* A szakszervezeti bizottság ja­vaslatai alapján intézkedési ter­vet dolgoznak ki a Szellőző Mű­vekben. Fejlesztési lehetőségek Mezőkovácsházán (Tudósítónktól) Mezőkovácsháza városia- sodni kívánó nagyközség. Ez azonban lényegesen több be­ruházást, megfontolt, céltu­datos fejlesztést kíván az ed­digieknél. A falvak, közsé­gek elmaradottságát nem le­het máról holnapra pótolni. Hosszú idő, rengeteg energia, hatalmas anyagi fedezet, meg­felelő építő kapacitás, ele­gendő nyersanyag szükséges a tervek megvalósításához, így van ez a községben is, ezért igen nagy a felelőssége a tanácsi vezetésnek, de fe­lelősség az itt levő és ide te­lepült vállalatok, szövetkeze­tek vezetőinek, kollektívái­nak is. A lakosság felelősség- tudatát példázza, hogy társa­dalmi munkavállalás szem­pontjából országos viszony­latban az elsők között van­nak. A nemzeti jövedelem ala­kulásából adódóan 1982. év­ben a költségvetések elkészí­tésénél több kedvezőtlen ha­tást isfigyelembe kellett ven­ni. A tanács úgy döntött, hogy a kedvezőtlen jelensé­gektől függetlenül Mezőko­vácsházán biztosítja az alap­ellátást nyújtó intézmények zavartalan működését, és a meglevő ellátás szinten tar­tását, a költségvetéshez nem kötött feladatok legszüksége­sebb megoldását. Az elmúlt esztendőről át­húzódott, s ez évben befeje­ződik egy új bölcsőde hat­millió forintos beruházása. November 7-re átadásra ke­rül az új tanácsháza épülete. Az elkezdett 24 lakás telje­sen felépül és folytatódik a járdaépítés, úthálózat felújí­tása. Ez évben kezdődik egy új Állami Biztosító- és OTP- székház, valamint az új rendőrségi épület felépítése, amit három épí^ővállalat egymást kiegészítve készít. Az idén fejeződik még be a gyermekorvosi rendelő épí­tése és a 2. számú óvoda bő­vítése. A fejlesztési alap sa­ját tervezett bevételei és ki­adásai igen feszítettek, telje­sítése egyáltalán nem lesz könnyű. Épp ezért a község vezetői számítanak a lakos­ságra, a vállalatok, intézmé­nyek anyagi és eszközbeni segítségnyújtására. Halasi Mária — A kereskedelempolitika irányelvei változatlanok. Ez viszont azt is jelenti, hogy a követelmények szigorúak maradnak. Következésképp, a fejlődés legfontosabb ki­tétele ezután is a hatékony­ság fokozása. Hogy e felté­teleknek megfeleljünk, szö­vetkezetünk áruforgalmát még rugalmasabbá kell ten­ni, amihez elengedhetetlen dolgozóink kezdeményező készsége és a tagsági kap­csolatok kiszélesítése. Mind­ez eddigi tevékenységünk sokrétűbbé és gazdaságosab­bá tételét feltételezi. Paulik János, a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ elnöke kezd­te így válaszadását, amikor a napokban felkerestük, hogy az idei esztendő üzletpoliti­kai elképzeléseiről kérdez­zük. — Területrendezés miatt ez év január elseje óta Sza­badkígyós és Gerla a mi mű­ködési területünkből kivált. E valós helyzetünket figye­lembe véve. 1982. évi összes árbevételünket 702 millió fo­rintban határoztuk meg. És bár az említett két telepü­léssel csökkent működési te­rületünk nagysága, az idei tervezett árbevételünk 6 százalékkal lesz magasabb, mint az 1981. évi volt. Te­gyem máris hozzá, 1982-ben is a kiskereskedelmi ágazat­tól várjuk a legnagyobb — 578 millió forint nagyság- ■•endű — árbevételt. Ezt kö­Több mint 19 és fél ezren követtek el 1981-ben lopást és betöréses lopást. De csak­nem négyezer azok száma is, akik ellen az elmúlt évben a társadalmi tulajdon sérel­mére elkövetett sikkasztás vagy csalás miatt emeltek vádat. Ök azok, akik „ösz- szetévesztik” a köztulajdont saját, személyi tulajdonuk­kal. Pontosan fogalmazva: saját zsebükbe teszik azt, aminek a közös kasszában van a helye. Mint például az a boltvezető — a legfőbb ügyész legutóbbi tájékozta­tójából idézve az esetet —, aki nem létező árucikkek „el­adásából”, továbbá árdrágí­tásból és egyéb, mindezekkel összefüggő bűncselekmé­nyekből több millió forint értéket harácsolt össze. Má­sok — a Pénzügyminisztéri­um vizsgálata szerint — pa­píron igazoltak el nem vég­zett munkákat, s gyorsan fel­vették érte a pénzt. Nem egyszer előfordul az is, hogy vállalati vagy szövetkezeti vezető nevetségesen olcsón vásárolja meg szolgálati la­kását. A példákat még le­hetne sorolni... Korántsem azért, mintha ez lenne a jellemző. Mint ahogy azt a legfőbb ügyész megállapította: „a gazdasági egységeket irányító vezetők döntő többsége magas er­kölcsi felelősséggel végzi munkáját. A teljességhez azonban hozzá tartozik, hogy akadtak olyanok is, akik kü­lönböző bűncselekményeket követtek el”. Az ember ter­mészete pedig olyan, hogy a jót, a becsületest magától ér­tetődőnek tekinti, tudomásul veszi, de szinte szót sem ejt róla — a rosszat, az erkölcs­telent, a felelőtlent pedig nemcsak észreveszi, de sok­szor ok nélkül fel is nagyít­ja. Közvéleményünk mélysé­gesen elítéli a közvagyon dézsmálóit. Ez nem amolyan légből kapott megállapítás: alátámasztja a Központi Né­pi Ellenőrzési Bizottságnak nemrég a kormány által tár­gyalt és elfogadott jelentése is. Ez többek között megál­lapítja: „Növekszik a KNEB- hez közvetlenül intézett la­kossági beadványok szá­ma ... A bejelentések né­hány csoportjánál a hang­vétel változása is megfigyel­hető. Élesebben, türelmetle­veti 74 millióval a vendég­látó, 44 millióval a felvásár­lási, 6 millióval az ipari te­vékenység. Csak ilyen tel­jesítés következtében szá­míthatunk arra, hogy az idén 5,6 százalékkal növekedjék a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ nye­resége. — A milliós tervek telje­sülésének minden bizonnyal vannak emberi és tagsági feltételei is?. — Nagyon is vannak. Ilyen például, hogy a dolgozók lét­száma csak 0,5 százalékkal emelkedhet. Ugyanakkor az átlagkeresetnek legalább 4,5 százalékkal kell nőnie. Ami a kérdés másik oldalát illeti, mindent elkövetünk azért, hogy az idén 110 fővel nö­veljük szövetkezetünk tag­létszámát. És ez még nem minden. Az ÁFÉSZ vezető gárdájának eltökélt szándé­ka, hogy év végéig a rész­jegyállomány további 350 ezer, a célrészjegy- és tagsá­gi kölcsönállomány pedig másfél millió forinttal növe­kedjen. A fentiekből ítélve úgy is mondhatnánk, hogy az ÁFÉSZ, igazgatósága minden eddiginél jobban számít a tagság anyagi támogatására? — Igen, így van . .. Kö­vetkezik ez abból, hogy a nehezebb körülmények kö­zepette is fejlesztenünk, kor­szerűsítenünk kell működési területünk üzlethálózatát. nebbül vetik fel a szervezet­lenséget, a hanyagságot, a közélet tisztaságát sértő je­lenségeket”. Joggal kérdezheti erre bárki: hát nincsenek megfe­lelő jogszabályok, amelyek meggátolják a felsoroltakhoz hasonló ügyleteket? Termé­szetesen vannak, s nem is új rendelkezések meghozata­lára van szükség, hanem — mindenekelőtt — a meglevők megtartására és megtartatá- sára. Mitagadás, manapság gyakori, hogy egyes, közva­gyon elleni bűncselekménye­ket éppen az összefonódás segíti elő. Az idézett boltve­zető csak úgy tudta „játsza­ni kisded játékait”, hogy a munkáját kontrollálni hiva­tott leltárellenőr jókora ösz- szegű készpénzt és nagy mennyiségű árucikket k&pott tőle. Szemet szúr a helyenként még most is dívó, sok. nagy eszem-iszom. íratlan szabály, hogy nem illik megkérdezni, ugyan kinek a számláját ter­heli a roskadásig rakott fe­hér asztal, meg az a sok minden, ami „csak úgy” be­került a vendégek kocsijá­nak csomagtartójába. Mint ahogyan illetlen kíváncsiság volna az is, ha érdeklődne valaki: milyen számlát ter­hel a vendégeskedéshez igénybe vett gépkocsi. Az ilyesmit elsősorban a vállalatok belső ellenőreinek, a szövetkezeti felügyelő bi­zottságoknak kell észreven- niük. A legfőbb ügyész min­denesetre okkal utalt az el­lenőrzés hiányosságaira: „Csak elvétve fordult elő, hogy a büntető eljárás a bel­ső ellenőrzés vagy más, el­lenőrzésre hivatott szervek vizsgálata és feljelentése alapján indult meg ... Azok­ban az ügyekben, amelyek- ben az ellenőrzésnek szerepe lehetett volna, majdnem minden esetben kimutatható volt az ellenőrzés hiányossá­ga, késedelmessége, sőt nem­egyszer teljes hiánya is”. Jogszabály, ellenőrzési, el­számoltatási lehetőség tehát van. „Csupán” élni kell vele. Mégpedig a belső ellenőrnek, hivatali fölöttesnek, pénz­ügyi szakértőnek vagy bár­milyen néven nevezett, el­lenőrzésre hivatott személy­nek. Várkonyi Endre Miért is tagadnám, az ÁFÉSZ saját anyagi forrá­saiból erre nem lenne ké­pes. Hogy csak a lényege­sebb — és nagyon szüksé­ges — fejlesztéseket említ­sem. Gyulán egy kis vegyes­boltot kell építeni még az idén. Bővíteni és korszerűsí­teni akarjuk savanyítóüze­münket. Gyulavári-Üjvári- ban a felvásárlóhelyet BU- BlV-márka bútorszaküzletté tervezzük átalakítani. Dobo­zon, a 28. számú vendéglő rekonstrukciójára és ugyan­ott új konyha kialakítására kerül sor. Eleken a presszó másik épületbe történő át­helyezését, Üjtelepen a 43. számú élelmiszerbolt kis ABC-áruház jellegűvé alakí­tását, a 40. számú ABC-áru­ház korszerűsítését ütemez­tük be. Geszten a 43. számú cukrászdát alakítjuk át biszt­róvá. Lökösházán az üzlet­ház központi fűtését kell megoldani. Kétegyházán és Mezőgyánban az ABC-áru­ház, illetve üzletház közpon­ti fűtését állítjuk át olajtü­zelésről szénfűtésűre. Ezt a hálózatfejlesztést csak úgy és akkor tudjuk valóra váltani, ha a tagság segíti saját szö­vetkezetét. Mi bízunk abban, hogy e célkitűzésekkel nem maradunk magunkra — fe­jezte be válaszadását Paulik János, a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ elnöke. Balkus Imre Gergely László párttitkár, Kátai Sándorné, a HNF titkára cs Kelemen László határőr százados üzemegészségügy a Szellőző Müvekben Üzletpolitika a Gyula és Vidéke ÍFÉSZ-nél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents