Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-08 / 82. szám
1982, április 8., csütörtök Űjszalonta... Kétszáznegyven—kétszázötven lelkes település a határ közelében. A községtől Kötegyán — amelynek társközsége — 16 kilométerre terül el. A tanácstörvénynek megfelelően öt éve működik közös tanács a két településen. Hazánkban a falvak több mint 75 százalékában, mintegy 2300 közigazgatási egységben működik közös tanács. A tanácsok munkájáról szóló rendelkezés előírja: évente legalább egy alkalommal falugyűlésen kell ismertetni a lakossággal a végzett munkát, a fejlesztési elképzeléseket. Ilyen rendezvény színhelye volt a közelmúltban az újszalontai művelődési ház. Este 6 óra.' Csak lassan gyülekeznek a “helyiek. A tanácsi vezetők elmondották: sok a jószág a faluban, s ilyenkor munka után végzi a lakosság az állatok körüli teendőket. Végű] is fél 7 körül, harminc—harmincöt résztvevő — többségük idős ember — jelenlétében megkezdődhetett a falugyűlés. A kötegyáni Közös Tanács elnöke számolt be az elmúlt évi tevékenységükről és az idei, valamint a VI. ötéves terv várható feladatairól. * * * Többek között elmondotta, tavaly több mint hétmillió forinttal gazdálkodhattak, ám fejlesztésre összesen 400 ezer forint jutott a két községben. Üjszalontán tavaly felújították az autóbuszvárót, a belvízelvezetés is megoldódott. Hangsúlyozta: a közös tanácsban négyen képviselik a települést, akik megfelelően látják el mím- kájukat. A szolgáltatás területén gondok jelentkeznek, ám ez a hasonlóan kis lélekszámú falvakra általában jellemző. A kisiparosok nem szívesen telepednek le, a szolgáltató vállalatok is idegenkednek a néhány száz lakosú településeken történő önálló egységek létrehozásától. Az újszalontaiak zömmel a kötegyáni és a méhkeréki termelőszövetkezetben dolgoznak, ám többen vállalnak munkát Gyulán és Sarkadon is. A körzetesítés óta Kötegyánba kell járniuk iskolába a tanulóknak. Gondot elsősorban az jelent, hogy a délutáni foglalkozásokon a szalontai gyerekek nem vehetnek részt, mert az autóbusz-menetrend ehhez nem alkalmazkodik. Remélhetőleg a jövőben a Volán rugalmasabban kezeli ezt a kérdést. A közművelődés egyik színtere a helyi könyvtár, amely hetente két alkalommal várja az olvasókat. Az újszalontaiak több mint 40 százaléka rendszeres látogatója az intézménynek, és ez az arány megyei szinten is jónak mondható. A fiatalok Kötegyánba járnak át szórakozni, s jó a kapcsolatuk az ottaniakkal. * * * A beszámoló után egy ideig néma csend uralkodott a teremben. Elsőként egy idős ember emelkedett szólásra: — A szalontai fiataloknak nem sok a helyi szórakozási lehetőségük. A kultúrház nagyterme igen tágas klub- foglalkozások lebonyolítására, és a téli hónapokban bizony fűteni is kellene, ami ugye nem olcsó mulatság. Javaslom, mivel a tanácsházán úgyis felszabadult több szoba, kapjanak ott egy helyiséget a mi fiataljaink, ahol tartalmasán tölthetnék, ei a szabad idejüket. Vízgondokról beszélt a helyi vendéglátóipari egység vezetője: — Szeretnénk fagylaltot árulni a faluban, be is küldtük a vízmintát a KÖJÁL-nak, de sajnos nem megfelelő a víz tisztasága. Tavaly is háromszor kellett a mintákat beküldenem, mire nagy nehezen megkaptam az engedélyt — fejezte be. A hozzászólók többek között a tápellátásról és az elhullott állati tetemek elhelyezésének mielőbbi megoldásáról beszéltek még. * * * A felvetésekre válaszolva a kötegyáni Petőfi Tsz elnöke elmondotta: a közeljövőben elvégzik a vízvezetékrendszer fertőtlenítését, az állati hullák elhelyezésére gödröt biztosítanak, ám a lakosok kötelessége a kisebb állati tetemek kiszállítása. Szólt a tápellátás megoldásának lehetőségéről is: ha az állattartók az állatszaporulatot a közös gazdaságnak adják le, akkor a takarmány kiszállításáról a szövetkezet gondoskodik. A tanács vezetői hangsúlyozták, megoldódik a fiatalok művelődési, szórakozási igényének kielégítése is, hiszen a kultúrház- ban lerekesztenek egy kisebb termet, ahol ifjúsági rendezvényeket tarthatnak. Jó hír az újszalontaiaknak, hogy a téesz kétkilométe- res üzemi út építésére kapott állami támogatást, a bökkenő csupán ott van, hogy majdnem három kilométer a két település közötti legkisebb távolság. Jelenleg a járás párt- és állami vezetői gondolkoznak e kérdés mielőbbi megnyugtató megoldásán. * * * A társközségek munkájának irányítására a jogszabályi keretek adottak — ami a nehezebb —, ezeket kell megtölteni tartalommal. A megyében a tanácsi vezetők nem közömbösek a kistelepülések lakóinak sorsa iránt. Jól tudják: a háztájikban és a kisüzemekben jelentős értéket állítanak elő az apró falvak lakói. A jelenlegi gazdasági helyzetben minderre nagy szüksége is van az országnak. Ha a felsorolt elképzelések megvalósulnak, valóban igazi társsá válik a két község, s a nehezedő gazdasági feltételek mellett is nagyobb léptekkel indulhat el a fejlődés útján. Hallgatva a falugyűlés őszinte hangvételű, többre, jobbra törekvő vitáját, ismerve a közös tanács és a szalontaiak eddigi munkáját, minderre valós lehetőség van. (verasztó) Vajon mi van a kirakatban? — Okányban, a Körösmenti ÁFÉSZ korszerű ruházati áruházát bármelyik városlakó megirigyelhetné Fotó: Fazekas László Kenyérellátás Kisnyéken (Tudósítónktól) . A napokban a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ sarkad keresztúri intéző bizottsága beszámoltatta a helyi 19. számú élelmiszerüzlet vezetőjét az elmúlt évben végzett munkájáról. A beszámolót követő vita után az intéző bizottság elnöke határozati javaslatként terjesztette elő az üzlet kenyérellátásának megoldását, melyet az intéző bizottság a beszámolóval együtt elfogadott. A 19. számú élelmiszerüzlet látja el Kisnyék lakosságát. Minden kedden a kisnyékiek ötnapos kenyeret esznek. Ennek az az oka, hogy a sütőüzem délelőtt nem szállít Kisnyékre, így az utolsó szállítás péntek délután történik, pedig az üzlet szombaton délelőtt is nyiva tart. Hétfőn viszont szünnap van, mert az üzletvezető iskolába jár, így a következő szállítás kedd délutánra esik. Az intéző bizottság tagjai ezért foglaltak állást úgy, hogy ezt az állapotot sürgősen meg kell szüntetni. Kisnyék kenyérellátása nem először került napirendre. Győrfi András igazgatósági tag elmondta, hogy küldöttgyűlésen már felvetették ezt a problémát. A beszámoló után Nagy Sán- dorné, az ellenőrzési osztály vezetője részletes, jól kidolgozott ellenőrzési programot terjesztett elő. Ezt követően ismertette és a gyakorlatban is bemutatta, hogyan és hol ellenőrizhető az egyes áruféleségek szavatosságának lejárta. Drozdik József Társadalmi munkában is szépül a megyeszékhely Társadalmi munkások a Szabó Pál téren Fotó: Fazekas László Már több tanácskozáson elhangzott, hogy Békéscsabán nem volt még ilyen magas a társadalmi munka értéke (kb. 35 millió forint), mint 1981-ben. Ennek meg is lett az eredménye, ugyanis a sok építkezés, a kisebb-nagyobb felújítási, karbantartási, parkosítási tevékenység mellett 25 ezer fát, 3500 tő rózsát és 4 ezen díszcserjét is elültettek a munkahelyi kollektívák, a diákok és a lakosok a megyeszékhelyen. E közhasznú cél érdekében ledolgozott társadalmi munkaórák száma meghaladta a 730 ezret. Igaz, ez így soknak tűnik, de ha az egy lakosra eső 515 forintot vesz- szük alapul, s az országos átlaghoz viszonyítjuk — amely 2 ezer forint körül mozog évente —, akkor ez bizony elég kevés. Valószínű, amint hallottuk, valamivel magasabb lett volna ez az ösz- szeg, ha valamennyi érdekelt gazdasági egység és kollektíva időben elküldte volna a szükséges összesítést a befejezett munkákról. Mindezeket a kissé kedvezőtlen jelenségeket leszámítva, méltó erkölcsi és anyagi elismerésben volt részük a legjobb eredményt elért vállalatok, üzemek, intézmények, szövetkezetek dolgozóinak; iskolák tanulóinak és a. település állampolgárainak is. Nos, vegyük sorra név szerint is: kik, milyen kitüntetést, illetve jutalmat vehettek át a lapunk április 3-i számában ismertetetteken kívül. A társadalmi munkaversenyben első helyen a 111., a másodikon a Ví., és a harmadikon az V. kerület végzett. A kiemelkedő tevékenységük elismeréséül ösz- szesen 300 ezer forintot kaptak, amelyből a rájuk eső részt ugyancsak közhasznú célokra fordíthatja majd az ott élő lakosság. A „Kiváló Társadalmi Munkáért” kitüntető jelvényt Megyei György tanácstag, Bozó Dezső, a 2—7. sz. iskola igazgatóhelyettese és Pikó József, a HNF tanyai (Fényes) körzeti bizottságának titkára vehette át. Varga István, HNF-tisztségviseíő ugyanezért a munkáért megkapta a népfront országos titkárságának plakettjét. A városi tanács és a helyi HNF-bizottság méltányolta azoknak az alsó- és középfokú oktatási intézményeknek a teljesítményét is, amelyek kiemelkedő tevékenységükkel segítették a megye- székhely fejlesztését; szebbé, tisztábbá tették a környezetet. Az értékelés alapján oklevelet és jutalmat vehettek át a 611-es és 635-ös Szakmunkásképző Intézet, valamint a Kemény Gábor Szak- középiskola képviselői. Ugyancsak hasonló elismerést kapott az 1—3. helyezést szerzett Szabó Pál téri, valamint a Padrah Lajos, és 9-es sz. általános iskola. A „Településfejlesztő Társadalmi Munkáért” járó és a megyei tanács által adományozott emlékérmet kapta: a pósteleki konzervgyár Rákóczi Szocialista Brigádja, a magyar néphadsereg 9068. sz. KISZ-bizottsága és a Volán 8-as sz. Vállalat kollektívája. Ezen kívül mint már beszámoltunk róla — másokat is kitüntettek a közösség érdekében tanúsított, odaadó, lelkes munkájukért. Bukovinszky István Vitaképes bizalmiak „Üzemben” az üzemi demokrácia — Megélénkült a szakszervezeti élet az utóbbi években — mondja Bácsfalvi Mihály, a Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalat szb- titkára — minden iránt érdeklődnek az emberek. Mégsem tolt olyan igazi, érdemi vita addig, amíg az év elején az első testületi ülést meg nem tartottuk. Ez volt az az emlékezetes áttörés, amelyet megelőzött a bizalmiak közgazdasági felkészítése a tervtárgyalásra. Az ötlet Dobóvári Béla főmérnöké, meg az érdem is. Amikor az igazgatóval és az szb-titkárral lapozták a rengeteg írásos anyagot, a nagy „számlepedőket”, azon tűnődtek, hogyan lehetne mindezt a nem szakemberek részére is érthetővé tenni. Abban mindjárt egyetértettek, hogy egy rövidített és köznyelven megfogalmazott változatot kell készíteni a bizalmiaknak, másképp érdemben tárgyalni képtelenek. De ennél is tovább léptek. — Azt mondtam: még mindig olyan lényegi fontosságú kifejezések, mint bértömeg, bérszínvonal stb. maradnak benne, amik mögött a legtöbb ember érzi a tartalmat. Ezért — miután megkapják a rövidebb szöveget a bizalmiak, de még mielőtt a csoportjukkal beszélnének —én szívesen tartok nekik köz- gazdasági előkészítést. Jó, kiadós magyarázattal — idézi vissza akkori szavait Dobóvári Béla. Mint utólag mondja, akkor döbbent rá a legfontosabbra. A gazdasági vezetőnek nemcsak feladata az üzemi demokrácia biztosítása, de a feltételek megteremtése is kötelessége. Ez pedig másképp nem lehetséges, csak ha folyamatosan és mindenkor időben megadja a szükséges tájékoztatást. De az sem mindegy, hogy hogyan. Eleve nem tud élni a bizalmi a jogkörével, ha az információktól elzárják vagy — és ebben az esetben pont ez a lényeg — ha az számára „kínaiul” íródott. Azaz nem érti. Akkor hiába kapja meg, felhasználni nem képes. — Arra gondoltam: a vállalati problémák megoldásában a szakszervezet társunk, tehát hozzá kell segíteni, hogy ismerje az egészet, de a részletekkel is tisztában legyen. Enélkül például az éves tervet véleményezni, jóváhagyni nem lehet. összehívták hát a bizalmiakat Csabán és Nagyszénáson, külön-külön, s egyszerű, hétköznapi nyelven elkezdődött a tájékoztatás, az eszmecsere. Mi rejlik az adatlapok számai mögött, mik az összefüggések? Ezt, majd a régi és új szabályzókat ismertette a főmérnök. Előbb teljesítményhez kötött bérszínvonal-gazdálkodásuk volt, most pedig relativitással egybekapcsolt bértömegszabályozás. Jó, jó, de mi a különbség? Ezt is megtárgyalták, és egy bizalmi sem felejtette el a lényeget. Bér- színvonal : tartani az átlagbért, ha létszámfelhigítással is. Bértömeg: a vállalat éves bére összegszerűen számít: ha kevesebb ember dolgozik, többet kereshetnek. — Nekem is rengeteget jelentett, hogy végighallgattam — emlékszik vissza az szb- titkár —, mert szó volt itt mindenről. Mi a bérfejlesztési mutató, a központi szabályozás, a saját erő, a re- lativitási mutató stb. Részletekbe menően és addig, míg mindenki meg nem értette. Ezután jöhettek a csoportértekezletek, ahol a bizalmiak már nemcsak a puszta tervet ismertették, de minden azzal összefüggő dolgot meg is magyaráztak. És feleltek a kérdésekre, meghallgatták és összegyűjtötték a véleményeket. Így került az éves terv a testületi ülés elé, s hogy az miként zajlott le, egyhamar nem felejtik el, akik ott voltak. A terv számos vonatkozásához szóltak értően a bizalmiak. A műszaki tervhez, a szociális ellátáshoz, a gyártáshoz, a piaci igényekhez való gyors és rugalmas alkalmazkodást sürgetve. Mindezt felelősséggel, s azzal a pótolhatatlan, jó érzéssel, hogy nemcsak illetékesek erre, mert a hatáskörükbe tartozik, de tudják is, mit akarnak. Indokaik, érveik vannak. Vitaképesek. Vass Márta
