Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-07 / 81. szám
/ NÉPÚJSÁG 1982, április 7., szerda flz első nagy vállalkozás Legenda és valóság a Dunai Vasműről Nyílt pályán Bedolgozókkal a piacokért A Dunai Vasmű. Az ország felszabadulása óta eltelt alig négy évtized alatt ha született is olyan létesítmény, amely jelentőségében vetekszik vele, bizonyos, hogy a Dunai Vasmű a szocializmust építő Magyarország első nagy vállalkozása. Ebből a tényből fakad az építkezés legendás volta is: sokáig reprezentatív példája a szocializmus felépítéséért minden áldozatra kész emberek hősiességének, teremtő erejének. És talán éppen e sokszor túlértékelt, legendás hőskor miatt tapasztalható még ma is bizonyos tartózkodás a hazai közvéleményben, ha a Dunai Vasmű lehetőségeiről, az e léteseítményben koncentrált anyagi és szellemi tőke lehetséges — és szükséges — hasznosításáról esik szó. Mégpedig annak ellenére, hogy e lehetőség megteremtéséhez többé-kevésbé valamennyiünknek köze van: ebben az országban aligha él olyan család, amelynek tagja vagy közeli ismerőse ne vett volna részt ebben a vállalkozásban ... A Dunai Vasmű jelentőségének megítélése azért ellentmondásos még ma is, mert — noha csaknem közismert tény, hogy erre a vállalkozásra a felszabadulás előtti Magyarország is készült — a „szükség volt-e rá?”-jellegű kérdésfeltevés csak lassan törlődik a köztudatból. Az 1938-as győri programban kulcsfontosságú helyet kapó kohászati kombinát kivitelezését — a hazai magántőke elégtelen nagysága és tartózkodása miatt — már akkor is állami tulajdonú vállalatra bízták (tervezési megbízást külföldi cég kapott), s e nagyarányú nehézipari fejlesztés időszerűsége már akkor sem volt vitatható. Más kérdés, hogy a háború elodázta az ország iparosítását, s erre csak a felszabadulás után, a sikeres hároméves tervet követően kerülhetett sor. Az ehhez az iparosításhoz nélkülözhetetlen, a magyar gazdaság struktúráját alapvetően átalakító, és sok ezer ember sorsát, életkörülményeit gyökeresen megváltoztató hatalmas vállalkozás a legnagyobb csendben kezdődött a mai Dunaújváros helyén: a munka megkezdésekor mindössze a környékbeli közégek- ben terjedt el a híre, no nem annak, hogy országos jelentőségű építkezés folyik, hanem munkalehetőség kínálkozik. A nagy csendnek politika oka volt: a tömegkommunikációs eszközök nem tájékoztatták arról a közvéleményt, hogy a jugoszláv határhoz túlságosan közeli Mohácsról a pentelei fennsíkra „terelték át” az építkezést. Országos hírverésre és mozgósításra csak akkor került sor, amikor kiderült, hogy a munka alig- alig halad, pontosabban, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy egy ilyen gigantikus vállalkozást az addigi módszerekkel lehetetlen megvalósítani. Ekkor kezdődött a „hőskorszak”. Tudvalevő, hogy az országnak nem pusztán „az ötéves terv büszkesége: a Dunai Vasmű" felépítése, hanem magának az ötéves tervnek a megvalósítása, ezen belül a termelési viszonyok megváltoztatásának sürgetése, a termelőerők aránytalan és erőltetett fejlesztési üteme okozott nehézségeket. A nehézségek mindenekelőtt abból fakadtak, hogy a tervben megszabott, majd felemelt előirányzatok — noha az ország valóságos szükségleteit tükrözték — figyelmen kívül hagyták az ország valóságos adottságait. Nem volt elegendő a tervezői, az építőipari kapacitás, az országszerte meginduló építkezések egyik napról a másikra felszippantották a még meglevő munkaerő-felesleget, kevés volt a gép, kevés volt a szakember, és mindenütt . anyaghiánnyal is küszködtek'. Amikor tehát a propaganda hősökké avatta a Dunai Vasmű és a hozzá tervezett lakótelep — a későbbi város — építőit, részint alig túlzott — hiszen akiket nem riasztottak el az építkezéstől a hallatlanul mostoha körülmények, azok az áldozatvállalásra is rákényszerültek —, részint azonban ugyanennek az építőket dicsőítő, de a nélkülözésekről hallgató propagandának „köszönhető”, hogy amikor az egész gazdaságra jellemző túlhajtott felhalmozás miatt szorosabbra kellett húzni a nadrágszíjat, az életkörülmények rosz- szabbodásáért a közvélemény elsősorban a pentelei vállalkozást okolta, s ugyanezért a befejezett létesítmény későbbi sikereit is kétkedéssel fogadta. így eshetett, hogy a hatvanas évek elején, amikor kifizetődővé vált ez a vállalkozás, és napjainkban is, Ebből a termekből acélválság idején is lehet jól eladható árut készíteni (Bárándy István felvétele — KS) A bedolgozok a háziipari szövetkezettől kapják a szövőgépet Fotó: Veress Erzsi amikorra a Dunai Vasmű már kamatostól megtérítette a gazdaságnak, amibe került, s exporttermékei révén évek óta dollármilliókkal javítja az ország fizetési mérlegét: még mindig nélkülözni kénytelen azt a rangot, azt a figyelmet, amelyet gazdaságunkban betöltött szerepe, termelékenysége, nyereségessége, s nem utolsósorban önálló vállalkozási készsége révén méltán megérdemelne. Pedig valóságos csoda, hogy a Dunai Vasmű az ehhez feltétlenül szükséges fejlesztések nélkül — szabadalmak, újítások bevezetésével, valamint a nem éppen kifizetődő lemezválogatással — megfelelő minőségű alapanyaggal tudja ellátni a hűtőgépgyár- tó ipart vagy például a közismerten exportképes magyar autóbuszgyártást. És különös figyelmet érdemelne, hogy ez a vállalat az egyetlen a magyar kohászatban, amely tavaly, az acélgyártás világméretű recessziója közepette, s annak ellenére, hogy csakis a tőkés export rovására tudta kielégíteni a hazai igényeket; ötvenegymillió dollár bevételhez juttatta az országot. Ehhez ugyanis — az eddigi „hagyományos” tőkés piacain bevezetett diszkriminációs intézkedések ellen- súlyozása érdekében — újabb piacokra kellett „betörnie”, ami tudvalevőleg jóval nehezebb, mint egy-egy piacot megtartani. A legfigyelemreméltóbb azonban az az önállóságra alapozott optimizmus, amely a Dunai Vasmű terveiben tükröződik, hiszen az elhúzódó acélipari válság ellenére, több eladható termék gyártásában bízva, a dollárbevétel megduplázását irányozták elő, amihez a közvetlen külkapcsolatok kiépítését is tervezik . . . Hosszú idő telt el azóta, hogy a szocialista iparosítás első nagy vállalkozása maga is a vállalkozók kollektívájává akarjon lenni. Napjainkban ilyen törekvésnek vagyunk tanúi. A minden szinten szükséges vállalkozókedv felkeltését célozza egyebek között a Dunai Vasműnek a legújabb kísérlete: a saját dolgozóiból alakult csoportok, a saját kockázatukra, de személyi jövedelmüket munkájuk nyereségességének arányában korlátlanul növelve, szabad idejükben kisvállalkozókként végezhetnek el egyes, a vállalat számára fontos feladatokat. Mindez pedig az ország szempontjából azért jelentős, mert a gazdaság fejlődésének elsősorban azok a meghatározói, akik legjobb anyagi és szellemi értékeink birtokában végzik a munkájukat. A Dunai Vasmű ilyen érték. Aczél Gábor Néhány évvel ezelőtt még biztos piaca volt a Csaba Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet csomózott és torontáli szőnyegeinek. Az exportárak gazdaságos termelést tettek lehetővé. A külföldi megrendelők elfogadható árat kínáltak. Az utóbbi két évben azonban kedvezőtlen változás ment végbe termékeik megszokott piacán. Egyre több távol-keleti és afrikai ország kínált hasonló portékát a szövetkezetben megállapított ár töredékéért. Az Afrikában, Távol-Keleten, Indiában alkalmazott rendkívül olcsó női és gyermekmunkaerő az árak hihetetlen mértékű csökkenésével járt. A Csaba Szőnyeg- szövő csak úgy maradhatott volna versenyben, ha az értékesített áruk árában nem számítja fel a munkabér egy-egy termékre eső részét. Átmeneti megoldásnak bizonyult az is, hogy iparművészek által tervezett különleges mintájú csomózott szőnyegeket értékesítsenek magasabb áron. A szövetkezet vezetői ezért döntő elhatározásra jutottak. Nincs más választás — állapították meg —, a munkaerő fokozatos átcsoportosításával módosítani kell a termékszerkezetet. A szövött (kelim) szőnyegek gazdaságos exportja, a nagy kereslet, halaszthatatlan feladattá tette a vállalást. Segít a rendelet Mindez nem mehetett végbe egyik napról a másikra. Annak ellenére, hogy a csomózott szőnyegek négyzet- méterenként 230 forintos veszteséggel készültek(nek), a több évtizedfes gyakorlattal rendelkező idősebb asszonyok miatt, csak fokozatos átszervezésre lehetett, lehet gondolni. Tavaly így is 230- ról 170-re csökkentették a „csomózórészlegben” dolgozók számát. Ennek ellenére, és mert a munkafolyamatok nem gé- pesíthetők, a kelimszőnyeg kínálata jóval alatta maradt a keresletnek. A neves iparművészek által tervezett és zsűrizett termékek viszonylag kevés érdeklődőhöz, megrendelőhöz jutottak el. A termékeinek 60 százalékát exportáló szövetkezet Békéscsabán épülő üzeme minden bizonnyal javítja majd a munkakörülményeket. de a termelés számottevő növekedéséhez — változatlan marad a dolgozók száma — alighanem kevés lesz. Márpedig több kelimszőnyeg gyártásához, több munkáskézre lenne szükség. Gaika Pál, a háziipari szövetkezet elnöke erről a következőket mondja: — A legnagyobb lehetőséget a bedolgozói rendszerben látom. A háziipari szövetkezet most háromszáz bedolgozót foglalkoztat, jóval kevesebbet, mint ameny- nyire szükségünk lenne. A termeléscsökkenés veszélye nélkül évente 50 nőt tudnánk betanítani erre a munkára, de kevés a jelentkező. Mi már többször is kísérletet tettünk a számunkra legkedvezőbb módszer alkalmazására. A rendeletek eddig nem adtak lehetőséget arra, hogy a gyermek- gondozási segélyen, levőket bedolgozóként alkalmazzuk. A szövetkezet asszonyai közül az idén több mint százötvenen veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt. Többségük gyakorlott, betanításukra nem kell időt vesztegetni, ezért is örülünk az április elsején nyilvánosságra hozott új rendeletnek, amely a gyesen levők munkavállalásához teremtett kereteket. A szövetkezet néhány éve már részt vett egyébként egy hasonló jellegű kísérMűszaki nap lesz Orosházán Jól haladnak az első orosházi műszaki nap előkészületei, melyet április 16-án rendez a Gépipari Tudományos Egyesület helyi csoportja és a Petőfi Művelődési Központ. A tervezett program szerint a művelődési központban találkoznak a műszakiak, és bevezetőként egy előadást hallhatnak az iparvállalatok és a GTE kapcsolatáról. Ezt követően műszaki totót töltenek ki, majd az elemekből összerakható készülékek használatával‘ismerkedhetnek meg a résztvevők. Előadást hallhatnak az ERI—250-típusú CNC-megmunkálóközpont programozásáról és az üzemeltetés gyakorlati tapasztalatairól. A MEZŐGÉP orosházi gyárának szakemberei a hagyományos szerszámgépek pótlólagos automatizálásának lehetőségeivel ismertetik meg a résztvevőket. Levetítik nekik az Orosháza iparáról készült színes filmet is. A művelődési központban az AKG új acélöntődéjéről hangzik el az utolsó előadás, majd a résztvevők a helyszínen is megtekinthetik a város legújabb ipari létesítményét. A szervezők a város valamennyi GTE-tagját meghívták a rendezvényre, várják a társ GTE-szervezetek vezetőit, valamint a város gazdálkodóegységeinek vezetőit, de szívesen látnak bárkit, akit a fenti téma érdekel. Ennek a műszaki napnak ugyanis az a legfőbb célja, hogy a műszaki szakemberek megismerjék egymást, tisztában legyenek azzal, hogy, hol milyen munka folyik. L. L. letben. Az asszonyoknak le kellett volna mondaniuk a gyes feléről, ami már eleve gondolkodásra késztette őket. A feltételeket tovább szigorította, hogy ezer forintnál nagyobb értékű munkát nem vállalhattak. A kísérlet végül is kudarccal végződött. A szövetkezet sajátos helyzetére, az exportlehetőségekre hivatkozva többször is próbálkozott menet közben jtz egyedi elbírálás megszerzésével. Eredménytelenül. Ebben hozott most alapvető változást a jogszabályok módosítása, korszerűsítése. Nélkülük nem megy A bedolgozói munkamódszer mellett egyébként sok indok szól. Nincs szükség például új munkahelyek létrehozására és a szociális jellegű kiadások egy része megtakarítható. A háziipari szövetkezetben a bedolgozók nélkül ma már szinte elképzelhetetlen a termelés. A szövetkezet termékei közül a kelimszőnyegek 10, a nép- művészeti szőttesek 30, a csomózott szőnyegek 40 százalékát a bedolgozók készítik. A kisméretű szőnyegeknél még ennél is nagyobb az arány. Ezeknek a termékeknek csaknem 70 százalékát házaknál szövik. Több szempontból is előnyös lenne, ha a fennmaradó 30 százalékot is bedolgozók készítenék el, hogy a szövetkezet munkatermeiben elhelyezett szövőszékeket nagyobb méretű szőnyegek gyártására használhassák. Az igazsághoz hozzátartozik persze, hogy az elmondottak mellett még több intézkedés is született a bedolgozók védelmére, ök is tagjai a szövetkezetnek, nyugdíj, táppénz jár a havonta 700 forint értékű munkát végzőknek. A szövetkezettől ezenkívül rezsiköltséget kapnak. S, hogy ennek ellenére is kevés a jelentkező, az nem utolsósorban a bedolgozói munkáról alkotott szemléletnek tulajdonítható. Sokan ugyanakkor csak a nyugdíjjogosultság megszerzésének eszközét látják benne. Gyesre is mehetnek A bedolgozók maguk is vegyes érzelmekkel beszélnek saját helyzetükről. Kovács Jánosné például 17 éve a háziipari szövetkezet bedolgozója. — Egy-egy munkáért ugyanannyit kapunk, mint az üzemben dolgozók — magyarázza —, és a keresetem is megközelíti a szövetkezet szövőnőinek bérét. De a 17 éves tagsági viszony ellenére sem kaphattam gyermekgondozási segélyt. (Az új rendelet már ezt is lehetővé teszi). Sutyák Pálné, a Háziipari Szövetkezetnél dolgozott, amikor gyermekgondozási segélyre ment. Három éve családi okok miatt kilépett a szövetkezetből, azóta bedolgozóként szövi a szőnyeget. — Hetente bejárunk a szövetkezetbe. Ha valami miatt nem tudjuk elvégezni a vállalt munkát, előtte két nappal szólunk. Részt veszünk a közgyűléseken és nyereségrészesedést is kapunk. Az asszonyok többsége családi okok miatt vállalja a bedolgozást. A család ellátása után maguk határozzák meg, hogy mikor, mennyit dolgoznak. Nem tagadják, ez számukra jobb, kényelmesebb megoldás, több idő jut a későbbiekben is a gyerek- nevelésre. A háziipari szövetkezet szakemberei kiszámították, ha nyolcvannal növelnék a bedolgozók számát, egy év alatt, 8,5 millió forinttal több terméket exportálhatnának. KepeHycs János
