Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-30 / 100. szám

1982. április 30., péntek HZHUUmcj Havannai üzenet Alig két hónapja zaj­lott le a X. szakszerve­zeti világkongresszus. Az első visszhangokat már ismerjük, s azt is, mi újat hozott a nemzetközi munkásosztály, a szerve­zett dolgozók számára a havannai találkozó. Er­ről, valamint saját tenni­valóinkról beszélgettünk Herczeg Károllyal, a va­sasszakszervezet főtitká­rával, aki Gáspár Sán­dor, a SZOT főtitkára ál­tal vezetett magyar kül­döttség tagjaként vett részt a világfórumon. — Miben különbözött a X. szakszervezeti világkong­resszus a korábbiaktól? — A legfontosabb, hogy amióta létezik munkásmoz­galom, soha még ilyen szé­les körű részvétellel nem ke­rült sor szakszervezeti kong­resszusra. Havannában 126 országból több mint 200 nem­zeti és nemzetközi szervezet küldötteként 269 millió dol­gozó képviseletében tanács­koztak a résztvevők. Bebizo­nyosodott, hogy amikor a nemzetközi politikai életben a hűvösebb áramlatok az uralkodók, a szervezett dol­gozók képviselői nem mon­danak le felelősségteljes kül­detésükről; nem az elválasz­tó, hanem az összekötő té­nyezőket helyezik előtérbe. S még valami: először került sor világkongresszusra Euró­pán kívül., A nyugati félteke első szocialista államának, Kubának a fővárosában ta­lálkoztunk, s a helyszín ön­magában is indokolja, hogy világkongresszusunkon — az egész világot érintő kérdések megvitatás.-) mellett — erő­teljes hangsúlyt kapott a gyarmati sorból felszabadult népek harca. Erre egyébként már az előkészítés időszaká­ban is törekedtünk. — Melyek voltak a legfon­tosabb kérdések, amelyek a vitában szóba kerültek? — Voltaképpen négy olyan kérdéscsoport volt, amelyek­kel a felszólalók mindegyike foglalkozott, s amelyek a bi­zottsági munkában is meg­különböztetett hangsúlyt kaptak. Az első: a béke megőrzé­se, a biztonság megszilárdí­tása, a fegyverkezési hajsza megfékezése, a leszerelés ügyének előmozdítása. Ezzel kapcsolatban fontosnak tar­tom hangsúlyozni, hogy ko­rábban a nemzetközi szak- szervezeti mozgalomban sok vita zajlott erről. Sokan úgy vélték, hogy a béke és a le­szerelés ügyét rá kell bízni a kormányokra és a békemoz­galmakra, minthogy ez — ezek szerint — nem szak- szervezeti feladat. A nem­zetközi helyzet alakulása, a Ronald Reagan vezette ame­rikai kormány által meghir­detett erőpolitika, a fegyver­kezési hajsza felújítására irá­nyuló törekvések azonban világszerte felerősítették a szakszervezetek felelősségér­zetét, s bebizonyosodott, hogy a legalapvetőbb embe­ri jog, az élethez való jog vé­delme igenis szakszervezeti feladat. Hisz ez alapfeltéte­le a munkásérdekek ér­vényre jutásának. Egységes álláspont született arról, hogy nemzetközi akcióegység megteremtésére törekedve, gátat kell vetni a fenyegetés­nek, el kell hárítani a hábo­rús veszélyt. A második: a tőkés világ elhúzódó válsága, a transz­nacionális vállalatok befo­lyásának növekedése arra készteti a szakszervezeti mozgalmat, hogy nemzetközi összefogással lépjen fel a dolgozó emberek, a bérből és fizetésből élők védelmében, hogy a válság terheit ne rak­hassák a dolgozó tömegek vállára. A harmadik: a lengyel válság. A felszólalók szinte kivétel nélkül foglalkoztak a lengyel szakszervezetek hely­zetével. Az elhangzottakból azonban szinte egyöntetűen a féltés, az aggodalom és a se­gítő szándék csendült ki. Természetesen a legtöbben annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy Lengyel- országban mihamarabb olyan helyzetet kell — és tudnak — teremteni, hogy a szak- szervezetek tevékenysége le­hetővé váljék, mert ezt kí­vánja meg a dolgozók érde­ke. A negyedik: a szakszerve­zetek helye, szerepe a mun­káshatalom körülményei kö­zött, a szocialista országok­ban. Ez a kérdés — érthető­en — gyakran a lengyel hely­zettel összefüggésben merült fel. De nemcsak bíráló hang­súllyal. Sokan példának te­kintik a szocialista országok­ban a szakszervezetek mun­káját. Különösen az úgyne­vezett harmadik világban, el­sősorban a latin-amerikai és az afrikai országokban. Ez­zel a kérdéskörrel kapcso­latban nagy figyelmet keltett a magyar küldöttség vezető­jének, Gáspár elvtársnak a felszólalása, aki beszédében tételesen bizonyította, hogy a szakszervezeteknek éppen a szocializmus viszonyai között vannak a legnagyobb lehető­ségeik. Nagy figyelmet kel­tett az a gondolat, hogy a múnkáshatalom viszonyai közt, ahol a szakszervezetek részesei a hatalomnak, part­nerei mind a pártnak, mind pedig az államnak. És e fe­lelősségről a szakszervezetek nem mondhatnak le. Egyszó­val, a szocialista országok szakszervezeteinek "felelőssé­gét nagymértékben növeli, hogy munkájukat sokhe­lyütt példaként vizsgálják, tanulmányozzák. — Mindezt hogyan hasz­nosítják a világ szakszerve­zetei, s milyen feladatok várnak a magyar szakszer­vezetekre? — Az említett kérdések­ben jóval több állásfogla­lás, határozat született, mint amennyivel itt, most foglalkozhattam. Ezek a ha­tározatok jó orientációval szolgálnak a világ dolgozói­nak, hogy megfelelő választ adhassanak a nyolcvanas évek őket érintő kihívásaira, az együttes fellépésre és ak­ciókra ... A magyar szak- szervezetek ismerik helyüket és szerepüket a nemzetközi életben. Helytelen lenne, ha túlbecsülnénk jelentőségün­ket. Mégis, hazánk lélekszá- mát, a szervezett dolgozók számát tekintve, a kötelező szerénység mellett fontos­nak tartom kiemelni, hogy felelősségünk ennél jóval nagyobb. Azért is, mert is­mét a SZOT főtitkárát vá­lasztották meg a Szakszerve­zeti Világszövetség elnöké­vé, és azért is, mert a ma­gyar szakszervezetek az el­múlt negyedszázadban hét­köznapi munkájukkal, társa­dalomformáló szerepükkel, azzal, hogy tevékenységük középpontjába a dolgozó emberek érdekeinek képvi­seletét állították; hazai és nemzetközi tekintélyre tet­tek szert. Ez kétségtelenül növeli felelősségünket. To­vább kell fejleszteni, ma­gasabb szintre kell emelni munkánkat, a politika és a társadalom adta lehetősége­inket maximálisan kihasz­nálva, hogy nemzetközi te­vékenységünk aranyfedezeté­ül hazai munkánk szolgál­jon. v Thurzó Tibor Ládaszegezö asszonyok Békéscsabán, Erzsébethe- lyen működik a Zöldség— Gyümölcs, Göngyöleg Ellátó és Gyártó Országos Szövet­kezeti Vállalat gyáregysége. Harminc évvel ezelőtt ala­kult azzal a céllal, hogy a szállítás és a raktározás so­rán „megrokkant” ládákat kijavítsa. Bár alapvető fel­adatát megőrizte, három év­tized alatt bővült tevékeny­ségi köre, a termelés is szá­mottevően emelkedett. Nap­jainkban a négy telephelyen évente csaknem egymillió lá­dát készítenek. A termelési érték megközelíti az 50 mil­lió forintot. A gyáregységet megalaku­lása óta igazgatja Almássy János. Elmondta, hogy a bé­késcsabai telephelyen a fű­résztelepen készítik el az alapanyagot, amely a láda- szegezők keze nyomán for­málódik kész termékké. Ezt a munkát a Kállai Éva Szo­cialista Brigád tagjai végzik. — Le a kalappal, ahogy dolgoznak. Bizony nehéz a munkájuk. Férfiaknak is be­csületére válna. Le a kalappal előttük! — Az igazgatónak milyen a kapcsolata a brigáddal? — Kapcsolatunk őszinte véleménycserén alapszik. Többen fiatalon kezdték a vállalatnál a munkát. Néha felkeresnek, hogy adjak fel­adatot a brigádvállalásukhoz. Ez jó érzéssel tölt el. Me­rek rájuk építeni. Majd meg­látja, ha beszél velük. Vé­kony, törékeny asszonyok, de nagyszerűen dolgoznak. # Az udvaron farönkök, lá­dák, glédába rakott deszkák asztagjai sorakoznak. A földszintes műhelyből kiszű- dődik a fűrészgépek csikorgó sivítása. Szomszédságban van a ládaszegező terem. Az elő­csarnokban lapra tűző gép körül fiatalok szorgoskod­nak. Ismerkednek a faipari szakmával. A műhelyterem­ből fülsiketítő kopácsolás hallatszik, elnyeli a szava­kat. — Itt nem lehet beszél­getni, mindig ilyen nagy a zaj — mondja Sferle Mi- hályné. Határozott fellépésű, vi­dám tekintetű asszony, húsz éve dolgozik a gyáregység­ben. Alaposan ismeri a kü­lönböző munkafolyamatokat. Munka mellett elvégezte a gimnáziumot, majd a faipari szakközépiskolát. Négy éve nevezték ki művezetőnek. Hozzá tartozik a készlet, az export, a híradótechnikai csomagolóládák gyártásának és a raklapok készítésének irányítása. — Mi a művezető felada­ta? — Biztosítanom kell a termeléshez az anyagot. Ez a lényeg, hogy a termelés folyamatos legyen. — Gondolom, ezt ígyköny- nyű kimondani, de mi áll mögötte? Milyen jellegű munka? — Elsősorban a szervezés. Szoros kapcsolatban állunk a másik részleggel, ahol az alapanyag készül. Természe­tesen azt is tudni kell, mi­lyen megrendeléseknek kell eleget tenni. A dolgozókat ennek megfelelően tájékoz­tatom a feladatokról. E nél­kül bizony nem menne a do­log. — Az információhálózat­ban a művezető a dolgozók és a gyáregység vezetői kö­zött tehát fontos láncszemet képez. Mindez munkahelyi demokráciát feltételez. — Lehetne ilyen nagy sza­vakban is fogalmazni. Én egyszerűen azt mondom, jó a légkör. Szeretem a mun­kámat. — Gond? — Bizony, az is akad. Két gyereket nevelek egyedül, a férjem meghalt. # — Én jászberényi vagyok, de Csabára jöttem férjhez. Húszonkét éves koromban toppantam be a vállalathoz. Akkoriban nem gondoltam, hogy itt eresztek gyökeret. Ennek már 18 éve. Matuska Jánosné törékeny alkatú fiatalasszony. Kezé­nek szorítása azonban erő­teljes. Nem is csoda, hiszen kalapácsot forgat a kezében. Ö a Kállai Éva Szocialista Brigád vezetője. — Mikor alakult a brigád? Egy pillanatra elgondolko­zik. — Ha jól emlékszem, 1974- ben. Igen, igen, akkor. Volt itt több brigád is. De vala­hogy döcögött a dolog, cse­rélődtek az emberek. Akkor úgy döntöttünk, hogy bri­gádba egyesülünk. Azóta tartjuk magunkat. — És az eredmény? — Mit mondjak? — tárja szét a kezét. — Beneveztünk a szocialista brigádmozga­lomba, háromszor nyertük el az aranykoszorús jelvényt. Legutóbb most április 4-én kaptuk meg. Részt vettem Pesten, a vállalat központjá­ban rendezett szocialista bri­gádok tanácskozásán. Jóér­zés volt hallani, hogy elis­merik munkánkat. Mikor ha­zajöttem a hírrel, hát gon­dolhatja, valamennyien örül­tünk. — Mivel érdemelték ki ezt a magas elismerést? Látszik az arcán, nem a szavak embere. Röviden, tárgyilagosan válaszol, ne­hogy dicsekvésnek tűnjön, amit mond. — A napi feladatunkat 130 százalékra teljesítjük. Ezt vállaltuk. Részt veszünk tár­sadalmi munkában, kommu­nista műszakokban. Amit én legfontosabbnak tartok, hogy munkánk kifogástalan. Ez van, ezt csináljuk. Tegnap, csütörtökön dél­előtt Békéscsabán, dr. Sajti Imre rendőr ezredesnek, az MKBT elnökének vezetésé­vel elnökségi ülést tartott a Békés megyei Közlekedés- biztonsági Tanács. Az el­nökség Békés közlekedését tárgyalta meg. Az első napirendi pont keretében Takács Imre, a városi tanács műszaki osz­tályának csoportvezetője adott tájékoztatást a város tanácsi útjainak forgalmá­ról, forgalombiztonságáról és a közlekedésbiztonsági szempontok érvényesüléséről. A városban a tanácsi keze­lésű utak hossza csaknem 100 kilométer, melyből 16,6 kilométer a burkolt út. Az utak, hidak, járdák fenntar­tására évente 3 millió fo­Kezükben nem áll meg a kalapács. Naponta sok raklapot javítanak meg Fotó: Fazekas László A műhely végében, egy kis asztalkán vaskos dosszié lapul. — Itt van a kollektív szer­ződésünk — mondja Fodor Zoltánná szakszervezeti bi­zalmi. — A napokban részt vettem Pesten, a vállalat központjában, a kollektív szerződés vitáján. Több pon­tot módosítottunk. — Ismertette már a brigád tagjaival? — Még nem, de beszéltem róla, úgy munka közben. Majd időt kerítünk valame­lyik nap az ismertetésre. A kollektív szerződés mindig kéznél van, bárki belete­kinthet. Mint szakszervezeti bizalmi, könnyű helyzetben vagyok. Együtt dolgozok a kollektívával, mindent meg­beszélünk, olykor még a csa­ládi ügyeket is. összetartó a brigád. — Hogy lett bizalmi? — Ügy, hogy az elődöm itthagyta a vállalatot, s a kollektíva választása rám esett. Akkoriban többen, el­mentek. Nem mindig volt munka. Előfordult, hogy a ZÖLDÉRT-nél hagymát vá­logattunk. — Most ? — El vagyunk látva mun­kával, csakhogy egyre nehe­zebbé válik. Néhány éve ki­sebb ládákat készítettünk, most meg itt vannak ezek a dögnehéz raklapok! m — Visszafogadta a brigád? — Igen, úgy tekintenek, mintha el se mentem volna. A' brigád tagjai teljesít­ményben dolgoznak. Napon­ta 15—16 raklapot javíta­nak meg. A kezük egy pil­lanatra sem áll meg. A ka­lapács súlyosakat koppan. Monoton, egyhangú és ne­héz ez a munka. Olyan nagy a zaj, hogy a kiabálást is nehezen érti meg az ember. — Mire gondol munka köz­ben? — A napi kereset 100—200 forint. Ez attól függ, milyen anyaggal dolgozunk. Jó a kereset — ez a véleménye Vörös Károlynénak, de még hozzáteszi —, ezért a pénzért azonban hajtani kell. Nem könnyű emelgetni a rakla­pokat. Sudár, fekete hajú asszony. Gyorsan mozog a keze. Már 15 éve csinálja ezt a mun­kát. Megszokta, megszerette, de estefelé sokszor fájlalja a kezét. A kórházat is megjár­ta. Akkor úgy döntött, más­hol helyezkedik el. Két évet töltött a kereskedelemben. — Miért jött vissza? — Mindig jól éreztem itt magamat, de amikor elmen­tem, nem volt ilyen jó mun­kalehetőség, mint most. Háromszor nyertük el az aranykoszorús jelvényt Tekintete messze réved, el­tűnik szeméből a fény. — A fiamra, Nagykani­zsán katona. Arra gondolok, hogy most mit csinál az öcsike. Így hívjuk a fér­jemmel a fiunkat, pedig na­gyobb már mindkettőnknél. Az én szememben azonban mindig öcsike marad. Nincs rossz dolga, azt tudom, csak­hogy olyan messzire került tűlünk ... A Kállai Éva háromszoros aranykoszorús szocialista brigádnak nyolc tagja van. Nyolc sudár, törékeny asz- szony. Izmos kezükkel gyor­san forgatják a kalapácsot. A műhelyből messze hang­zik a kopácsolásuk. Mintha az igazgató szavait vissz- hangzaná: le a kalappal előttük! Serédi János Napirenden Békés közlekedése rintot fordítanak, melynek kétharmadát az utak javítá­sára költik. A város arculatának for­málásával egy időben folyik az úthálózat korszerűsítése is. Ez évben elkészül a vá­rosközpont részletes rende­zési terve, s kiviteli tervek készülnek a 47-es út kor­szerűsítésére is. Az új Ket- tős-Körös-híd megépítésé­vel párhuzamosan sor kerül a Rákóczi út szélesítésére. Az elkövetkező időben forgalomtechnikai szem­pontból indokoltnak látszik felülvizsgálni, újraszabá­lyozni azokat a csomóponto­kat, ahol a forgalom nagy­ságrendje az utóbbi időben jelentősen változott. A második napirendi pont keretében dr. Hajdú Antal rendőr főhadnagy, a városi KBT elnöke a békési városi KBT elmúlt két évi mun­kájáról adott áttekintést. Mint mondotta; az utóbbi két esztendőben sok nehéz­séggel küszködtek, ennek el­lenére a szakbizottságok munkájának színvonala nőtt, s a gyarapodó járművekkel szemben a balesetek az em­lített időszak alatt nem nőttek. A legtöbb balesetet a személygépkocsik és a ke­rékpárosok okozták, többsé­gük figyelmetlen vezetés miatt. Az MKBT elnöksége a két előterjesztést a vita után elfogadta, s elismerését fejezte ki azért az erőfeszí­tésért, amit a városban a közlekedés biztonságáért tesznek. —sz—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents