Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-30 / 100. szám
NÉPÚJSÁG 1982. április 30-, péntek Békési sikerek a tejtermelési versenyben Több mint hat év telt el azóta, hogy Kiss István — a Mezőhegyest Állami Gazdaság Kossuth-díjas tehenészeti brigádvezetője — felhívással fordult a mező- gazdasági nagyüzemekhez és tehéntartó gazdákhoz. Nevezetesen : hogy versenyezzenek, ki termel több tejet. A felhívásból országos mozgalom lett; a MÉM, a TOT, a MEDOSZ és az ÉDOSZ évente meghirdeti a legjobb tehenészeti kollektívák, kistermelők versenyét. A sikert bizonyítja, hogy 1975-höz képest a múlt esztendőben az állami gazdaságok ötven, a termelőszövetkezetek 75 százalékkal több tejet adtak a népgazdaságnak és a fogyasztóknak. Érdemes megemlíteni, hogy ehhez hasonló, nagyarányú növekedést a világon még három ország ért el az utóbbi években. A KGST-országok között hazánk az első helyre került tejtermelésének átlagos eredményeivel, Európában a középmezőnybe tartozunk. Figyelemre méltó, hogy a múlt évben 45 millió literrel több tejet termeltek a kis- és nagygazdaságok, mint amennyit a VI. ötéves terv utolsó évére — 1985-re — előirányzott. Ugyanakkor örvendetesen nőtt a lakosság fogyasztása, tavaly egy magyar polgár átlagosan 171 kilogramm tejet és tejterméket, két kilogrammnál több vajat fogyasztott. Mint a fentiekből is kitűnik, a termelési versenyfelhívás megtette .hatását. Nemcsak önellátóak lettünk tejből, hanem nőtt a tejtermékek választéka, étkezési szokásaink is javultak a jó ellátás hatására. A múlt évben országosan 780 nagyüzem nevezett be a tejtermelési versenybe, 390 ezer tehénnel. A kistermelők közül 17 ezren, 34 ezer tehénnel pályázták meg valamelyik kategória díjait. A kiírás szerint a nagyüzemek három, a kistermelők két kategóriában versenyezhettek. A tegnap, csütörtökön Budapesten megtartott díjkiosztó ünnepélyen 15 állami gazdasági, 28 termelőszövetkezeti vezetőt és szakembert, valamint tíz tehéntartó gazdát jutalmaztak meg. A tavaly különdíjas Mezőhegyest Mezőgazdasági Kombinát magyartarka állományával országos harmadik helyezést ért el az egy tehénre jutó, legtöbb tejet termelők kategóriájában. A szarvasi Dózsa Tsz magyartarka állományával második díjat kapott. A kistermelők vetélkedésében a gyo- maendrődi Tímár Sándor ért el szép sikert. Egy tehénre jutó tejtermelése alapján kategóriájában országos első helyezett lett. Mint a verseny értékelésén elhangzott, a tejtermeléssel kapcsolatos 1976-os kormányhatározat célkitűzéseinek megvalósításában még csak a kezdeti lépéseket tettük meg. Legfontosabb feladatunk a továbbiakban, hogy növeljük a nagyüzemi tehénállomány létszámát, és állítsuk meg a kisgazdaságok tehénlétszámának csökkenését. El kell érni, hogy a háromezer liternél kisebb átlagmennyiséget fejő üzemek zárkózzanak fel a legjobbakhoz, javítani kell a tenyésztői munkát és a termelés gazdaságosságát. m. sz. zs. Június 10-13: Újítási kiállítás Szarvason Nem kétséges, hogy egy újítás, amelyet csak egy-egy műhelyben, üzemben ismernek és használnak, bezárt kincs. Csak akkor válik valós értékké, ha mind többen megismerik és a gyakorlatba átültetik. Ez a gondolat vezette a DATB Szarvasi Mezőgazdasági Főiskolai Karának, valamint a megyei tanács és a tsz-szövetség vezetőit arra, hogy megyei újítási és találmányi kiállítást szervezzenek. A seregszemle célja, hogy széles körben bemutassák ^ mezőgazdaságban született újításokat, módszereket, amelyek közvetlenül a termelést szolgálják, a gazdálkodás eredményességét javítják. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy mind több termelőszövetkezet, állami gazdaság vegye át a máshol már bevált ötleteket, újdonságokat. A megyei tanács mező- gazdasági osztálya a napokban felhívással fordult az érintett kollektívákhoz, munkabrigádokhoz, egyéni újítókhoz, hogy újításaikkal, találmányaikkal vegyenek részt a kiállításon. A rendezők várják az újítások bizonyítékául szolgáló tárgyakat vagy az azokról készült ábrákat, fotókat, filmeket. Az újítómozgalom megyei rendezvénye június 10—13-ig lesz a szarvas ifőiskolán. m. sz. zs. A magyar ruhaipar élvonalában Mindig újat teremteni Az ország — sőt, Közép- Európa — egyik legnagyobb ruhagyára 30 évvel ezelőtt, 1952-ben a munkásnemzetköziség ünnepén vette fel a Május 1. nevet. A három évtized — egy gyár történetében szokatlan a regényes meghatározás, de így igaz — tele volt izgalmas vállalkozásokkal, meglepetésekkel, fordulatos cselekményekkel. Ezt az időszakot a kiemelkedés, a gyors fejlődés jellemzi, amellyel a magyar ruhaipar élvonalába került az Elegant Május 1. Ruhagyár. A SZOVJETUNIÓTÓL KANADÁIG Székely Andor vezérigazgató-helyettes szavai szerint már 1952 előtt is létezett a budapesti gyár, jogelődjét az Osztrák—Magyar Monarchia idején alapították. Az épület a mai napig is a régi — természetesen bővítéssel, emeletráépítéssel kiegészült —, de az öreg falakon belül minden újjászületett. A géppark kicserélődött, korszerű lett: modern szabásza ti berendezéseken, nagy teljesítményű speciális varrógépeken dolgoznak a szakmunkások. Nyolcvan százalékban mindent a gépek végeznek. A kísérleti műhely Az utóbbi évtizedekben új gyáregységekkel, telephelyekkel gyarapodtak Cegléden, Szolnokon, Komlón, Marcaliban, Túrkevén, Karódon, öreglakon és Dorogon. Mintegy 5000 dolgozót foglalkoztatnak, évente 600—700 szakmunkástanulót képeznek, a vállalat, éves termelése 2,5 millió darab konfekcióáru. Ennek nagy része belföldi piacra kerül, és tekintélyes az export is: a Szovjetunióba, az Egyesült Államokba, Kanadába, az NSZK-ba, Hollandiába szállítanak rendszeresen. 1977-ben kooperációs szerződést kötöttek a Levi Strauss céggel, eredeti farmernadrágok gyártására. A szabadidő-ruházati program egyik célja a fiatalok divatigényének kielégítése. MINDEN TIZEDIK MAGYART ÖLTÖZTETIK Az ország csaknem valamennyi áruházában, szakboltjában és* a gyár öt budapesti, valamint öt vidéki saját üzletében hozzájuthatnak a vásárlók az Elegant termékeihez, amelyekből bő a választék, mivel kis szériás (1000—2000 tételes) és sok finom konfekciós árut kínálnak. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy Magyarországon minden tizedik lakos a Május 1. Ruhagyár kabátját, nadrágját, szoknyáját viseli. Azt hiszem, a könnyűiparban a leglátványosabb egy ruhagyári látogatás, amikor a divattervező asztalától a készáruraktárig nyomon kísérhetjük egy modell születését, ahogy az anyagból formát ölt, s végül megsokszorozódva, gondosan konténerbe csomagolva kamionokba rakják, útnak indítják Amszterdamba vagy Montrealba. Deés Enikő művészeti vezető hét divattervező, szerkesztő társával alakítja a divatot, mondhatnánk: formálja a közízlést. Csak egy példa erre: az ő kezdeményezésükre kezdték el gyártani a sportos steppelt rövid és hosszú pufajka kabátokat, különféle színekben, amelyekből a télen sokat láthattunk az utcán. — Évente 1500—1700 modellt tervezünk, figyelemmel kísérve az európai divat- irányzatot, tehát a franciát, az angolt, a németet, askan- dinávot — mondja a fiatal, manöken megjelenésű művészeti vezető. — Mindezt ötvözzük egy mértéktartó, szolidan elegáns stílusban, óvakodva a szélsőségektől, méltányoljuk a vevők kívánságait. Azért, hogy piacainkat megtarthassuk, anyagban és formában mindig valami újat kell teremtenünk, gyorsan reagálva a divat változásaira. Amíg a modellt a mérettáblázatnak megfelelően előkészítik a szériagyártásra, sok kézen megy keresztül. Rajz után megszerkesztik, majd a szabásminta a kísérleti műhelybe kerül, s az elkészült modellt bemutatják a kereskedelem szakembereinek. Ha elfogadták, és renMunkában munkaidő után is... . Szakcsoportok — ipari szövetkezetben? A fusizás legalizálása? Kérdezik még ma is néhányan a szakcsoport, az egyik új kisvállalkozási forma kapcsán. — Ugyanazt csináljuk, mint régen, csak most már engedéllyel — vélekedik egy szakcsoporttag. Ki ne akarna többet keresni, jövedelmét akár munkaidőn túli vállalásokkal is kiegészíteni? Ennek az „akaratnak” ad törvényes keretet többek között a szakcsoport, segítve, könnyítve a nagyobb teljesítmények kibontakozását, az emberekben rejlő tartalékok mozgósítását. A Sarkadi Építőipari Szövetkezetben az elmúlt hónapokban több ipari-szolgáltató szövetkezeti szakcsoport is alakult, három mellékfoglalkozású a vasipari szakmában és egy főfoglalkozású, építőipari tevékenységre. Létrehozásukat a szövetkezet vezetősége is szorgalmazta, magyarázva az új szervezeti forma előnyeit és maguk a dolgozók is érdeklődtek a lehetőségek iránt. Jelenleg harmincegy munkásuk egyben szakcsoporttag is. harminc és negyven év közötti. — Ez nem jelenti azt — magyarázza az 1-es számú, s vasipari szakcsoport vezetője, Szilágyi Károly —, hogy életkort követelménye lenne a csoportba lépésnek. Csupán arról van szó, hogy a fiatalabbakat a kellő szakmai gyakorlat hiánya, az idősebbeket pedig a változásoktól, az ismeretlentől való óvakodás tartja vissza. delnek, kezdődhet a sorozat- gyártás. PERCEK ÉS FORINTOK Takács Györgynek, a budapesti üzem vezetőjének köszönhetem, hogy nem tévedek el a gyári labirintusban, ahol minden ajtónyitásra újabb és újabb gépcsodákkal találkozom: A laboratóriumban holland gyártmányú terítékrajz-készítő, fénymásoló berendezéssel, a szabászaton egyidejűleg ötven lapot (szövetet) vágnak át a daraboló, fűrészelő gépek, 25 kabát anyagát. — A termelékenység növelése mellett a kifogástalan minőség szigorú követelmény. Tavaly augusztustól átszerveztük az üzemet, most egy műszakban dolgozunk, összevontuk a szalagokat. 24 szalagvezető helyett 14 el tudja látni a szalagok irányítását. A többiből csoport- vezető vagy előmunkás lett, többen nyugdíjba is mentek — tájékoztat az üzemvezető. — Nem esett vissza a termelés? — Sőt, 5—6 százalékkal növekedett. Hangulatosabb lett a varroda a csoportos elhelyezéssel. Nem hallani a gépek zaját, szól a rádió. Az örökzöld dallamok jó kedélyt, a falon levő hatalmas poszter tavaszi erdők hangulatát lopja a terembe. Persze, a munka ritmusa cseppet sem hasonlít az árnyas sétányokon, patakparton andalgók lassú— És mi indokolja azt, hogy azonos szakmán belül nem egy, hanem három szakcsoportot alakítottak? — Az üzemben is három brigádban dolgozunk. Amikor kezdtük a kiscsoportokat kialakítani, a brigádon belül szervezkedtünk. Azokat válogattuk, akiket jól ismertünk, akikről tudtuk, hogy „belevaló”, hajtós gyerekek, szóval, akikben bízunk. Volt olyan is, aki szeretett volna a csoportba kerülni, de nem tudott. Sőt a szakcsoport mindössze néhány hónapos fennállása alatt előfordult, hogy néhány tagot el kellett küldeniük. ök, elképzelhető, hogy ellenérzéseket táplálnak e szakcsoport iránt. — Lehet, hogy haragszanak, de a „haragosok” alakíthatnak egy másik szakcsoportot. Nálunk lényeges, hogy a tagok egyforma intenzitással dolgozzanak, mert a különmunkáért kapott pénzt is egyenlően osztjuk el. Régi „fusiszabály”, hogy nem a munka jellege, hanem a mennyisége számít. Ez azonban nem általános. A másik szakcsoportban differenciálnak, mégpedig aszerint, hogy kinek, milyen és hány szakmája van. A vasipari dolgozók jelentős hányada két-három szakmával is rendelkezik, lakatosok, hegesztők, víz-, gáz- és fűtés- szerelők. Ez utóbbi végzettség megszerzése tette lehetővé, hogy a szövetkezet — a munkaidőn túl tevékenykedő szakcsoportjai révén — átvállalja a sarkadi gázszeságára. Itt minden mozdulatot percekkel és forintokkal mérnek. Csoportos bérezésben dolgoznak. A terven felüli teljesítmény után differenciált és mozgóbért kapnak. Ez 400—500 forinttal is megnöveli a havi keresetet, általában egy gyakorlott szakmunkás fizetése eléri a 4500 forintot. TUDNAK ÖRÜLNI ÉS SZERETNI Kétségtelen, nem könnyű munka: háromnegyed hatkor kezdenek, s a 8 óra 24 perc alatt mindössze háromszor van pihenőjük. Viszont tiszta a környezet, nem rossz a kereset, és sokan nemcsak a pénzért szeretnek itt varrni. Igaz, öt nap fárasztó munkával telik el, de most a hosz- szabb hétvégek után köny- nyebb a hétfői kezdés. A gyár törődik a dolgozóival, megfelelő szociális körülményeket teremt részükre. Nagyon jó az egészség- ügyi, orvosi ellátásuk, a bölcsődei, óvodai elhelyezés, a vállalati üdültetés is kielégítő. Sok munkással találkoztam a rövid délelőttön, s egy közös tulajdonságukra figyeltem fel: úgy tudnak örülni a szép prémnek, a puha tapintású bőrnek, az élénk színű szövetnek, úgy simítanak végig az elkészült ruhán, hogy mozdulatukban benne van gyáruk, munkájuk szeretete. H. A. relési programot a ÜÉGÁZ- tól. Ez az idén mintegy száz lakás belső gázszerelési munkálatainak elvégzését jelenti, nem munkaidőben. Vajon mi a haszna ebből a szövetkezetnek? — Rugalmasabb lett a gazdálkodás — állapítja meg Mocsári Zoltán, a szövetkezet elnöke. — Nincsenek bér- színvonal-, túlórakorlátok, nagyobb teljesítményeket, munkacsúcsokat érhetünk el. Ez leginkább egy példával érzékeltethető. A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat nagy karbantartásra kért fel bennünket, igényelve a szombati és vasárnapi munkavégzést is. Ezt szakcsoportok nélkül nem vállalhattuk volna el a százszázalékos túlórapótlék miatt és a vállalattal sem fizettethettünk irreálisan magasabb árat. De mivel e vállalást a szakcsoport kapta, mindenki jól járt. A dolgozók jelentős jövedelemhez jutottak, beleegyezve a hétvégi munkába, mi megtartottuk „ügyfelünket”, a barnevál karbantartási munkái pedig rendben, és gyorsan haladnak. — A sok munkaidőn túli teljesítés nem megy-e a munkahelyi teljesítmény rovására? Erre leginkább a vasipari részleg vezetője, Kocsor András tud válaszolni: — Nem, sőt én úgy veszem észre, inkább javult a munkafegyelem, mintha felfokozódott volna a munkatempó. Jobban összekovácso- lódott a gárda, nagyobb a becsülete a jó munkának. Valóban? A szakcsoportok puszta léte növelné a munka becsületét? Az elnök szavai oszlatják el kételyeimet. — Az elégedettség, az, hogy az emberek megtalálják számításaikat, az serkent jobb, lelkiismeretesebb munkára. Ez is érzékelhető egy példán keresztül, öt évvel ezelőtt melegedőbódékat készítettünk a KPM-nek. Időközben az eredeti meny- nyiségen felül még tizenkét bódé szállítását kérték tőlünk. A dolgozóink elvállalták, 260 százalékra növelték teljesítményüket, napi nyolc óránál jóval többet dolgoztak. Határidőre elkészültek a termékek, és mi kifizettük az ezért járó megemelt munkabért, kis híján 20 ezer forintot. Ez annyira fellelkesítette a gárdát, hogy a következő hónapban egymillió forinttal nagyobb nyereséget termeltek meg a szövetkezetnek, mint egyébként. Hozzá kell tenni azonban, hogy hosszú időn át nem lehet megfeszítve dolgozni. A munkacsúcsokat szinte természetesen egy lazító, pihenő szakasz követi, amikor a szakcsoport nem vállal különmunkát. Aztán megint ráhajtanak, mert megéri. Szatmári Ilona KÖTELEZŐ IRTANI! Nagy ellenség a hörcsög Megyénk földjein — főként az évelő pillangós és művelésből kivont területeken — az utóbbi 1-2 évben lassan, de biztosan szaporodnak a hörcsögök. A növényvédelem szakemberei szerint már akkor nagy veszélyt jelentenek a növényzetre, há hektáronkénti számuk eléri az úgynevezett veszélyességi szintet, azaz 1-2 példány él ezen a területegységen. A hörcsög rág- csálásával, a növények pusztításával hatalmas károkat okozhat, ezért irtása a területek tulajdonosának, bérlőjének kötelező. A védekező, pusztító munka megkezdése előtt tartsuk szemmel a földet, figyeljük az állatokat. Ha meggyőződtünk a jelenlétükről, haladéktalanul lássunk munkához. A hörcsög ellen felállíthatunk csapdákat, a lakhelyükül szolgáló lyukakat vízzel eláraszthatjuk, használhatunk füstképző patront és Po- lytanol vegyszert is. Most, a te- nyészidő kezdetén nagy károkat előzhetünk meg a rágcsáló pusztításával. m. sz. ,s. Varrodai miliő (Hauer Lajos felvételei — KS) ■v
