Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-27 / 97. szám

1982. április 27., kedd „Nem bírok munka nélkül élni” / Kovács l’ál egyik kedvenc hobbija a kézzel festett tányérok és köröndi vázák gyűjtése A csinos ház és a rende­zett porta valóságos kis oá­zisnak tűnik a hatalmas gyárak, raktárépületek és göngyöleghegyek fojtó szorí­tásában. Az egyik helyen látni, hogy a masszív beton­kerítés szilárdan állja útját a terjeszkedő gyomnövény-' zetnek és nádnak. Békéscsa­bán, a Hajnóczy utcának ezt a szakaszát a' nyugdíjasok lakják, akik már nemigen tudnak megbirkózni az ösz- szegyűlt csapadékkal. .Amint hallottuk, senki se tisztítja az árkokat, senki sem törő­dik a vízelvezetéssel, no meg a sárral. Ezekről a bosszúságokról egy tiszta ősz, 60 év körüli joviális férfi beszél, aki eközben valamivel szöszmö- töl a nyitott garázsban. Be­mutatkozunk egymásnak. — Kovács Pálnak hívnak — és még gyorsan hozzáte­szi —, 1980. november 1-ével mentem nyugdíjba. — Hol dolgozott legutoljá­ra? — A Generálnál hat évig, az építőipari részleg vezető­je voltam. Azelőtt a Békés megyei Szolgáltató Szövetke­zet alkalmazott ugyanilyen beosztásban. Amikor kezdtük visszaper­getni az éveket, egy olyan ember sorsa tárult fel előt­tem, akinek mindennapi te­vékenységét, életmódját a tanulás és a munka szerete- te, s nem utolsósorban a ta­karékosság jellemezte. Pél­dául a 30-as években szülei­nek és neki is szinte minden betevő falatért nagyon szí­vósan meg kellett küzdenie. — Hol jár iskolába? — Az elemit Újkígyóson és a négy polgárit Csabán fejeztem be. A háború előtt napszámból éltünk, majd a Kerekitanyán felesi minő­ségben földet műveltünk. Ez így ment 1941-ig. Azután be­hívtak katonának és hábo­rúba vittek. Később francia fogságba estem, ahonnan 1946 májusában szabadul­tam. Hazatérésem után ismét munkába álltam, és 1950 ele­jén Csabán a magasépítő vál­lalathoz kerültem segédmun­kásnak. Közben elvégeztem a bér- és normaelszámoló tan­folyamot, s azután pedig be­iratkoztam a szegedi magas­építőipari technikum kihe­lyezett esti tagozatára. A technikusi • képesítés meg­szerzését követően főként a szövetkezeti iparban dolgoz­tam a megye különböző te­lepülésein, mindig ott, ahol a vállalt feladótok elvégzése ezt megkívánta. — Tudott-e időt szakítani a közéleti munkára? — Igen. Negyvenhétben léptem be a szakszervezetbe. Noha mindig pártonkívüli voltam, korábbi munkahe­lyemen elsősorban, mint propagandista tevékenyked­tem. Például a tagosításkor az építőipari vállalat kultúr- gárdájával jártuk a kör­nyékbeli falvakat, tanyákat, és ezekre az utakra olykor magammal vittem a tangó­harmonikámat. Ugyanis na­gyon szerettek ezen a hang­szeren játszani... — Hogyan vélekedtek te­vékenységéről felettesei? — őszintén szólva mind anyagilag, mind erkölcsileg megbecsültek munkahelye­imen. A törzsgárda jel vényen kívül 1979-ben vehettem át a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója kitüntetést, s ez hallatlan nagy örömmel töl­tött el engemet és családo­mat is. Aztán néhány évre rá infarktust kaptam ... — Hogyhogy? — Hadd mondjam meg, hogy ennek különös történe­te van. De elég, ha csupán dióhéjban foglalom össze a lényeget. Ügy történt, hogy az egyik munkámba becsú­szott a hiba, amelyet tavaly azután NEB-vizsgálat köve­tett. Abban az időben már mint nyugdíjas dolgoztam a Generálnál, ahol mulasztá­somért figyelmeztetést kap­tam. Sőt, meg is Szüntették a napi négyórás munkaviszo­nyomat. Ez időközben any- nyira megviselte idegrend­szeremet, egészségemet, hogy infarktussal kellett kórházba szállítani. Most már szeren­csére gyógyulófélben vagyok. — Volt-e a szívével más­kor is probléma? — Nem és sose betegedtem meg, hacsak egy régi sérv­műtétemet nem számítom ide. Egyébként káros szenve­délyeknek sosem hódoltam. Kovács Pál nyugdíjas építésztechnikus 44 évi mun­ka után ment nyugdíjba. Egykori munkatársai meglá­togatták, de a vezetőség kö­zül eddig még senki sem ke­reste fel. Ha felépül és telje­sen rendbejön, valószínű, hogy a sütőiparnál fog el­helyezkedni. Mint mondotta: „Nem bírok munka nélkül élni. Ugyanis világéletemben örökmozgó ember voltam.” Kép, szöveg: Bukovinszky István Határidő előtt átadják a tunyogmatolcsi hidat A tervezettnél több mint egy hónappal korábban, az alkot­mány ünnepén átadják a for­galomnak a Szamos új, tunyog­matolcsi hídját. Bár a Szamos tavasz előtti jeges árhulláma megrongálta a mederben elhe­lyezett egyik kisegítő berende­zést, a munka és a brigádok átcsoportosításával az építők pó­tolták az emiatt elmaradt teen­dőket. A víz fölé csörlőkkel be­emelt mederhídon a generálki­vitelező Nyíregyházi Közúti Épí­tő Vállalat dolgozói ezekben a napokban már szigetelnek, áp­rilis utolsó napjaiban végleges helyükre teszik a szegélykorlá­tokat és védő betonréteggel bo­rítják be a pályatestet. Ezt kö­vetően befejezik az átkelőhely­hez vezető közút kiépítését, a 311 méter hosszúságú hídhoz ugyanis öt kilométer hosszú új útszakasz vezet. Bővül a kevermesi takarékszövetkezel üzleti kapcsolata Sorkötelesek zárógyakorlata az MHSZ-nél Hat községre terjed ki a Kevermes és Vidéke Taka­rékszövetkezet tevékenysé­ge. A közelmúltban, amikor felkerestük Nagy Pált, a szövetkezet elnökét, hosszan sorolta azokat a pénzügyi szolgáltatásokat, melyeket hosszabb vagy rövidebb ide­je folytatnak. Ilyen többek között a betétgyűjtés, a hi­telnyújtás, az egyéb pénz­ügyi jellegű feladatok, me­lyekre az „OTP-vel és az Ál­lami Biztosítóval történt megállapodások teremtenek lehetőséget. Ezeket követik az alaptevékenységen túli kiegészítő szolgáltatások. Most arra kértünk választ a szövetkezet elnökétől, ho­gyan teljesítette terveit 1981- ben a kevermesi takarékszö­vetkezet. — Tavaly a takarékbetét­növelési tervünk 10 millió forint volt. Ez az előző évi tényszámokhoz képest he­lyesnek bizonyult. Szervező munkánk és gazdálkodóegy­ségeink tevékenységének eredményeként azonban csaknem 18 millió forintos betétnövekedést értünk el, ami 14,2 százalékos emelke­désnek felelt meg. Ehhez az eredményhez jelentősen hozzájárult a múlt év jú­liusa óta nálunk is beveze­tett ifjúsági betét, az átuta­lási betétszámlák s a nye­reménybetétek kezelése. — Hogyan alakult a múlt évben a kölcsönnyújtás? — Másik fontos alaptevé­kenységünknek, tavaly is a tagságot szolgáló kölcsön­nyújtást tekintettük. A hi­telpolitikai irányelvek meg­tartása a múlt évben nehéz feladat elé állított bennün­ket. Elsőbbséget élveztek azok a kölcsönök, amelyek a háztáji és egyéb kisgazdasá­gok árutermelését segítet­ték. Végül is az alig több mint 15 és fél millió forintos köl­csönkeretünk forgási sebes­ségének növelésével elértük, hogy tavaly 2 ezer 357 eset­ben csaknem 23 millió fo­rinttal tudtuk szövetkeze­tünk tagságát segíteni. Eb­ből a mezőgazdasági terme­lést közvetlenül szolgáló kölcsön összege mintegy hét­millió forint volt,- amit 637 igénylőnek folyósítottunk. E milliókat alapvetően állat­férőhelyek építésére, bővíté­sére, növendék állatok be­szerzésére, takarmányvásár­lásra, mezőgazdasági kisgé­pek, kertészeti eszközök be­szerzésére fordította a tag­ság. — Mi jellemzi a takarék- szövetkezet és más gazdálko­dóegységek kapcsolatait? — Hogy csak a jellem­zőbbeket említsem. A ke­vermesi Lenin, a dombegy­házi Petőfi, a nagykamarási Ságvári, á dombiratosi Pe­tőfi Tsz háztáji gazdaságai­ból felvásárolt sertések, szarvasmarhák ellenértékét — amely tavaly több mint 75 millió forintot tett ki — megbízás alapján takarék- szövetkezetünk fizette ki. A nagybánhegyesi Zalka Tsz által felvásárolt tejért to­vábbi több mint 11 millió forintot fizettünk ki a ház­táji állattartóknak. A mezőkovácsházi CITÉV által felvásárolt cirokszakáll ellenértékeként kunágotai egységünk 850 ezer forintot fizetett ki a kistermelőknek. Egyéb pénzügyi szolgáltatá­saink köréből hadd említ­sem az Állami Biztosítóval kötött megállapodásunkat. Ugyanis a múlt évben már négy üzletházunkban — Ke- vermesen, Nagykamaráson, Kunágotán, Lökösházán — biztosítási tevékenységet is folytattunk. így 1981-ben megkötöttünk 2 ezer 51 új biztosítást, és beszedtünk több mint egymillió 200 ezer forint összegű biztosítási díjat — mondta befejezésül Nagy Pál. Balkus Imre (Tudósítónktól) Az új honvédelmi tör­vény megjelenése óta rend­szeressé vált a sorköteles fiatalok honvédelmi előkép­zése. Az orosházi járásban a városi MHSZ Zalka Máté honvédelmi klubot jelölték ki a honvédelmi oktatás bá­zisává, ahol évente több cso­porttal hajtják végre — eredményesen — e fontos kiképzési feladatot. Ez év­ben a járásból 112 fiatalt ké­szítetek fel a katonai szol­gálatra, akiknek a közel­múltban rendezték meg a zárógyakorlatot. Orvosi tanácsok Régészeti leletek vizsgála­tai bizonyítják, hogy a hon­foglalás idején az átlagos életkor 20—25 év volt, alig egyharmada a mostaninak. Azóta sokat fejlődött az or­vostudomány, bizonyos be­tegségfajták szinte teljesen kiszorultak a halálokok lis­tájáról, ugyanakkor újabb betegségek kerültek előtérbe, amelyeket ma civilizációs ártalmaknak nevezünk. Eze­ket az emberi szervezet és környezete összhangjának megbomlása okozza. A moz­gáshiány, a túltápláltság, a környezet szennyezése, hogy csak a legfontosabbakat em­lítsük — mondják az orszá­gos egészségnevelési intézet munkatársai. Mégis mit tehetnek ez el­len az emberek? A megvál­tozott környezethez való al­kalmazkodás legmegfelelőbb és kulturált formáit kell megtalálniuk. Az első: kiegyensúlyozot­tan kell élni. Ha egyszerre túl »sok dologgal foglalkozik az ember, ha nem pihen ele­get, felbomlik az egyensúly, és a következmény: ideges­ség, fejfájás, kiborulás. Ilyenkor lassítani, lazítani, Az utóbbi időben a sor­kötelesek előképzésében is tért hódított a szocialista versenymozgalom, melyet az évzáró gyakorlaton raj­verseny formájában bonyo­lítanak le, és értékelnek. Az ez évben végzett sorkötele­sek zárógyakorlatán az orosházi 1-es csapat bizo­nyult a legjobbnak. Tagjai: Babar András, Csikány László, Holecska Mihály, Miszlai Imre, Rucz Sándor és Sarkadi József. Ez a csa­pat vesz részt a május 9_én, Geszten rendezendő megyei döntőn. kikapcsolódni kell. Ebben segít például a sport, a rend­szeres testmozgás. A mozgás hatására ugyan­is fokozódik az izommunka, amely a szívben, az erekben, a tüdőben kedvező változá­sokat hoz létre. A szív meg­erősödik, gyorsul a vérke­ringés, jobb lesz az izmok oxigén- és tápanyagellátása. A légzés javul, nő a tüdő befogadóképessége. Az iz­mok szemmel láthatóan megvastagodnak, rugalmas­ságuk, teherbírásuk nő. így az egész szervezet kiegyen­súlyozottabb, ellenállóbb lesz. A fiatalok természetes mozgásszükséglete szinte ha­tártalan. Sajnos a felnőttek nagy része már egyáltalán nem, vagy csak kevéssé ed­zi testét. A rendszeres spor­tolást ne hagyják abba, sőt a barátokat, a rokonokat is rá kell bírni erre. A lehető­ségekhez mérten minél töb­bet kell a szabadban tartóz­kodni, kirándulni, úszni, ke­rékpározni. A régi bölcsek mondják. A mozgástevékenység olyan ősi eredetű, akár az élet. Mozgás nélkül pedig nincs élet! Kiss Horváth Sándorné Ifjúsági turizmus Ébredés rigófüttyre Az ablakom a Szabó-hegy­re néz. Érzem a fenyvesek, gesztenyeerdők friss lehele­tét, s nyakamig húzom a kék virágos paplant. Az egész szoba megtelt hajnali szél hozta alpesi levegővel. Este ébresztőt kértem a szálloda portáján, hét órára. Felesle­ges volt madárdalra ébred­tem. Csodálatos itt a reggel. Kőszeg egyre több turistát vonz történelmi légkörével, páfrányös, ciklámenes erdői­vel, tiszta vizű forrásait szí­vesen keresik fel a kirándu­lók. Nem elég egy nap a környék bebarangolására, aki ide jön szállás után kell, hogy nézzen. Ma már ott tart a kis nyugat-dunántúli vá- ,ros, hogy válogathat szállo­dái között a vendég: az írott­kő és a Strucc Hotel a köz­pontban, a turistaszállók a Jurisics-várban és a Szabó­hegyen, közvetlen a Hotel Panoráma mellett, ahonnan lelátni a miniatűr város ka­nyargós utcáira. A várfal mögött, a Király­völgybe vivő út mellett az Express Ifjúsági és Diák Uta­zási Iroda nemrég nyitotta meg a Park Hotelt, az ország legszebb ifjúsági szállodáját, amely egyszerre 203 vendéget tud fogadni. Ezek egyike va­gyok most én is ebben a ha­bos függönyös, diófa-moha- zöld színű bútorokkal beren­dezett, hangulatos szobában. A vastag falak, a magas mennyezet arról árulkodik, hogy az épület missziós rend­ház volt a harmincas-negy­venes években. Igaz, a hábo­rú után általános iskolaként használták, majd a határőr­ségé lett, de a kastélynak is beülő épület most érkezett el fénykorához: az átalakítás, az Express nyugat-magyaror­szági üdülőközpontjának má­sodik szállodájává avatta. Elegáns, ízléses, barátságos szobáival, termeivel megelő­zi a Hotel Panorámát is. Korán kelő lányok kedves viháncolása szűrődik be hoz­zám, a tanulmányi kirándu­lásra érkezett diákcsoportot a szálloda bejárata előtt vár­ja már a piros autóbusz. Te­hát szabad a fürdő. Ugyanis a szobákban csak hideg-me­leg vizes mosdó van, viszont minden szinten négy zuha­nyozós fürdőt találni: sárga virágos csempékkel burkol­tak a falak, fényesfehérek a zuhanytálcák ... — Ugyan, meddig lesz ilyen takaros, tiszta ez a szálloda? — bujkál bennem a kisördög. — Ha majd egy év múlva visszajövök ... Most örülök az újnak, a szépnek, a forró vízsugár­nak ... Az étterem önkiszolgáló, azonban lehet rendelni az asztaloknál is. Reggeli után a presszóban kávé mellett beszélgetünk a hotel fiatal vezetőjével, Horváth Lajos­sal (egyébként a személyzet nagy része huszonéves, vagy alig van túl a harmincon). — Egész évben nyitva tar­tunk. Egycsillagos kategóriá­jú a szálló, harmadosztályú az étterem. — Ha minősíthetném: en­nél sokkal jobb a szolgálta­tás. — Egyezik a véleményünk. Valójában a fiatalok pénz­tárcájához mértek az árak, a kétágyas szoba például 210 forint, a pótágy 40 forint, di­ákigazolvánnyal 30—33 szá­zalékkal még olcsóbb. — Csak fiatalok jöhetnek? — Nem, szívesen látunk kortól függetlenül bárkit, csoporttal vagy egyedül ér­kezőt. Nemcsak előre rende­léssel, hanem itt a helyszí­nen és a városban levő Ex- press-irodában is foglalható szoba. Jelenleg 62 százalékos a szálloda kihasználtsága. " Ha esős, szeles az idő, vagy este valaki „itthon” akar maradni, beülhet-^ té­vészobába, s kedve szerint nézheti a magyar vagy az osztrák tv-adást. Hetenként kétszer diszkódélutánt is rendeznek. A szálloda létesítésének ötlete az ifjúsági Expressé. Megtalálták hozzá a mecéná­sokat is, akik fantáziát lát­tak benne, olyannyira, hogy tetemes összegekkel támogat­ták megvalósítását: A határőrség könyvjóvá­írással, tehát ingyen adta át az épületet, az idegenforgal­mi alapból tízmillió forintot kaptak, másik hétmilliót hi­tebe, az Állami Ifjúsági Bi­zottság hatmillióval járult hpzzá, az Express 15 millió­val „alapozott” saját forrás­ból, a Vas megyei Tanács pedig 2,5 millió forint köz­műfejlesztési költségtől men­tesítette a szálloda tulajdo­nosát. így összesen 40,5 mil­lió forintot költöttek a fel­újításra, egy-egy ágyra szá­mítva alig 200 ezer forint jutott. Persze, sok társadalmi munkát vállaltak a helyi mezőgazdasági szakmunkás­képző iskola tanulói, a váro- a KISZ-szervezetek, a határ­őrök, pénzben kifejezve mindez szintén milliókat ér­ne. Itt, a hegy lábánál négy­holdas park veszi körül a szállodát, már megkezdték a rendezéseket, fákat, díszcser­jéket, virágos bokrokat ültet­nek a fiatalok, valóságos kis arborétumot varázsolnak ide. Lesznek sportpályák, fe­dett uszoda és szauna is. Szép tervek, s minden bi­zonnyal valóra is válnak. Évente 750 ezer diák, egye­temista, dolgozó fiatal járja az országot, több százezren érkeznek külföldről is. Az Express szállodái, üdülőköz­pontjai — Kiliántelepen, Ve­rőcemaroson, Balatonföldvá- ron, Velencén, hogy csak pá­rat említsek — kulturált kö­rülmények között fogadják a turistákat. A szállodák, mo­telek, kempingek sorában a kőszegi Park Hotel hamaro­san minden bizonnyal a leg­közkedveltebb turistaállo­mások közé tartozik majd, s akik itt szállnak meg, akár három megyét is bejárhat­nak. Óhatatlanul arra gondolok: milyen kár, hogy nem most vagyok fiatal. Horváth Anita Az ország legszebb ifjúsági szállodája (MTI-fotó: Czika László felvétele — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents