Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-27 / 97. szám
1982. április 27., kedd o l?l=ü»Mlcl Rét- és legelőgazdálkodás Kihasználatlan Az állam az V. ötéves terv során évente 300 millió forint támogatást nyújtott -a mezőgazdasági üzemeknek a rétek, legelők ésszerűbb hasznosításához. Ez a támogatás azonban kevésnek bizonyult. Sok állami gazdaság, . termelőszövetkezet kísérletet tett ugyan az intenzív rét- és legelőgazdálkodásra, de egy hektárról or- "szágos átlagban ma sem takarítanak be több szénát, mint például hat'van évvel ezelőtt. ♦ Mintha rohamosan fejlődő mezőgazdaságunk e területén megállt volna az idő. Ennél sokkal valószínűbb persze az, hogy a rét- és legelőgazdálkodás, beleértve a hasznosítást is, egészen más természetű okok miatt maradt vissza a fejlődésben. Ügy tűnik, hogy az állami támogatások rendszere sem segítette kellően a kibontakozást, s az egy-egy gazdaságnak juttatott pénz kevésnek bizonyult a termésátlagok növeléséhez, a hasznosító ágazatok, elsősorban a juh- és szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséhez. Ráadásul az elaprózott ösz- szegek felhasználása sem volt mindig körültekintő. Nem utolsósorban azért, mert a hasznosítás feltételeinek biztosítása nélkül a termelés növeléséhez, szinten tartásához a gazdaságoknak nem sok érdekük fűződött. A nagy mennyiségű fű, széna etetéséhez hiányzott az állatállomány, és a széna feldolgozása, szállítása, a növekvő energiaárak miatt gazdaságtalanná vált. Ezért az üzemek a látszólag legelfogadhatótíb megoldást, a gyepek feltörését választották. De az esetek többségében csalódniuk kellett, mert az egykori legelőket szántóként csak nagy ráfordítások árán művelhették. A kísérletekre nagyobb kockázat nélkül, egyébként is csak ott vállalkozhattak, ahol ennek költségeit a gazdaság el tudta viselni. A rétekkel, legelőkkel rendelkező üzemek többsége kedvezőtlen adottságú, tőkeszegény vagy veszteséges. Ezért az intenzív rét- és legelőgazdálkodásban állami támogatás nélkül nem sok remény van a kibontakozáshoz. Ezt mind többen elismerik, de ma már azt is hangsúlyozzák, a támogatás más módszereire van szükség, mint eddig. ♦ A támogatást mindenekelőtt olyan célokra érdemes fordítani, amelyek a befektetést követően pénzt, több pénzt szülnek. És úgy lehet, hogy ugyanannyi vagy kevesebb támogatással, fejlesztést szolgáló pénzzel kell a korábbinál nagyobb hatékonyságú vállalkozásokba kezdeni. Ezért kerülnek újabban előtérbe a költség- takarékos megoldások, amelyekre az ország egyik legnagyobb termelési rendszere, a Füzesgyarmati Lucernatermesztési Rendszer és a lehetőségek Szarvasi Öntözési Kutató Intézet is szép számmal kínál lehetőséget. Az üzemek akár válogathatnak is, hogy fejlesztési alapjuk mellett tartalék alapjukból — mert erre is lehetőségük van — melyik gazdaságos rét- és legelőgazdálkodási módszer mellett döntenek. Ám mindezzel még nem oldódik meg a hasznosítás nagyon is fontos kérdése. A legkézenfekvőbb az lenne, ha a réttel, legelővel bíró gazdaságok az eddiginél is gyorsabb ütemben fejlesztenék állattenyésztésüket. A juh- és szarvasmarhatartással kapcsolatos beruházásokra azonban éppen ezekben az üzemekben a legkevesebb a pénz, mert többségük gyenge termőképességű földeken gazdálkodik. Mindemellett az állami támogatások mértéke a minimálisra csökken, és az újabb hitelek felvétele további terheket jelent. A szinte kilátástalan helyzeten segít az a rendelet, amely módot ad arra, hogy az „erős” gazdaságok tartalékalapjuk felhasználásával a nehéz helyzetbe került üzemekkel közösen rét- és legelőgazdálkodást, valamint -hasznosítást szolgáló beruházásokba kezdjenek. Ez a lehetőség már önmagában is az együttműködések új formáira ad módot. Egyébként több tízezer hektár rét, legelő intenzív hasznosítását az ésszerűbb termékszerkezet kialakítása indokolja. A föld célszerű hasznosítása a termékszerkezet üzemek közötti egyeztetését is sürgeti. Minderre nem véletlenül van szükség, hiszen az elkövetkezendő időszakban a szálas- és tö- megtakarmány-termö terület további csökkentése elengedhetetlen ahhoz, hogy a gazdaságok nagyobb területen állíthassanak elő ipari növényeket, gabonaféléket. ♦ Ma már nyilvánvaló az olyan együttműködéseké a jövő, amelyekben a gazdaságok adottságaiknak megfelelően néhány növény termesztésére, állat tartására szakosodnak, hogy azután termékeik cseréje, eladása, vásárlása útján jussanak a többi szükségeshez. Az sem kizárt, hogy mindez közös beruházások, fejlesztések útján történjen, s hogy ezekben a mezőgazdaságunk fejlettsége követelte vállalkozásokban a tőkeerős gazdaságok járjanak az élen, legyenek a kezdeményezők. Csak így érhető el, hogy a rétek, legelők mielőbb jelentőségüknek megfelelő helyet kapjanak a magyar mezőgazdaságban, hogy a több évtizedes lemaradást néhány év alatt behozzák az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek. A rétek, legelők valamikor nagyon sok kérődzőt tartottak el, ma talán még többet — ez bizonyítja, hogy az utóbbi években is értünk el eredményeket — de sokkal kevesebbet, mint amennyire a fejlett technológiák, módszerek lehetőséget nyújtanak. Kepenyes János A kohászat által előállított acél nagy részét hengerléssel dolgozzák fel tovább, amelynek során számos fontos terméket gyártanak, különféle vastagságú lemezeket, rudakat stb. A folyamat lényege, hogy az acéltömböket hengersoron, hengerpárok között engedik át. A nagyméretű acéltuskók, blokkok méretét először rendszerint blokksoron csökkentik. Az itt kihengerelt félterméket, a bugát, az előnyújtó soron, majd a készsoron hengerük tovább, egymáshoz egyre közeledő hengerek között. A nehéz idom- és rúdvasakat a durvasoron, a közepeseket a középsoron, a könnyebbeket, abroncsacélt és drótot finomsoron nyújtják. A hengerművekben több hengerállványból álló hengersoron történik a hengerlés, ennek alakító szerszámai a hengerek. Sima hengerek között lemezt, profílozott hengerek között idomacélokat hengerelnek. Az anyag korlátozott képlékenysége miatt a kiindulási szelvényből a kész szelvény csak többszöri át- hengerléssel, vagy ahogy a A Salgótarjáni Síküveggyárban megkezdték a színes szélvédők előállítását. A Lada, Dacia, Trabant, Wartburg és Volga személygépkocsikhoz készülnek zöld, kék, és barna színárnyalatban is ragasztott biztonsági szélvédő üvegek; színüket a két üvegréteg közé különleges ragasztási eljárással kerülő fólia adja. Csinálnak biztonsági üveget sávos fóliával is. Ezek kék, zöld vagy barna színe fentről lefelé fokozatoszakma mondja, szúrással, több kaliberen alakítható ki. A hengerlés általában magas hőfokon, az anyag izzított állapotában történik: a darabokat izzó kemencében hevítik fel. A normál hőmérsékletű anyag is hengerelhető, ily módon finomlemezek, szalag-, vagy abronösacélok készülnek. Hengerelt áruk az ötvözetlen és ötvözött rúd-, idom-, abroncs- és szélesacélok, a hengerelt huzal, a sínek, lemezek, acélcsövek. Ide tartoznak az alumínium termékek is. A hengerelt árukat rendkívül széles körben dolgozzák fel, így például a legtöbb gépipari termék előállításához, de nagy szerepük van az építőiparban, valamint a híd- és vasútépítésben. Nemesfémek (arany, ezüst) hengerlését már a középkorban is elvégezték. Az acél hengerlése először Angliában alakult ki: 1728-ban J. Han- bury bevezette a lemezhengerlést. H. Cort pedig 1784- ben megteremtette a korszerű hengerléstechnikát. san halványodik és beleolvad az üveg természetes színébe. A Salgótarjáni Síküveggyár- az idén húszezer ragasztott személygépkocsi-szélvédőt bocsát ki, amelynek egy része — a kereskedelem igényeihez igazodva — színes, illetve felül színes sávos kivitelű lesz. Az új salgótarjáni termék lehetővé teszi az import helyettesítését jó minőségű és olcsóbb hazai áruval. Színes szélvédőket gyártanak A jó időt kihasználva megyeszerte vetik a kukoricát a közös gazdaságokban. Képünk a battonyai Május 1. Tsz földjén készült Fotó: Veress Erzsi Tessék választani — tessék vállalkozni! Új formák, új lehetőségek a gazdálkodásban 1. Leányvállalat 2. Kisvállalat 3. Kisszövetkezet 4. Gazdasági munkaközösség 5. Vállalati gazdasági munka- közösség 6. Szerződéses üzemeltetés £ Ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport 8. Átalányelszámolásos rendszer 9. Költségtérítéses rendszer 10. Egységek bérlete 11. Fejlődő magánkisipar Mint olvasóink előtt is ismert, megyénkben az ipari és háziipari szövetkezetek az országos aránynál nagyobb részt vállalnak mind az ipari termelésből, mind a lakossági szolgáltatásokból. Az utóbbi években azonban a szövetkezetek többsége fokozta az árutermelést. Ezzel a folyamattal párhuzamosan csökkent területi ellátó tevékenységük. Az ipai'i szövetkezetek, amelyek korábban az úgynevezett „háttéripari” termelésből — alkatrész- és részegységgyártásból — is kivették részüket, ma már maguk is mástól várják a hiánycikklista kurtítását. A lakosság szolgáltatási és ellátási igényeinek, valamint a szövetkezetek „háttéripari” termékek iránti igényeinek kielégítésére az új vállalkozási formák közül az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportok látszanak a legalkalmasabbnak. A szakcsoport a szövetkezetek — sajátságos — önelszámoló egysége. A szövetkezetek keretében működik, meghatározott önkormányzati és gazdasági önállósággal. Létrehozásának és működésének szabályait a 26 1981. (IX. 5.) MT sz. rendelet tartalmazza A szakcsoport alakításához legalább öt fő szükséges, akik betöltötték 16. életévüket. Szakcsoporttag lehet valaki főállásban és mellékfoglalkozás keretében. Tag lehet meghatározott feltételek mellett az adott szövetkezet tagja, illetve nyugdíjasa is. Alkalmazottat is foglalkoztathat a szakcsoport, azonos számuk legfeljebb a taglétszám 10 százaléka lehet. A szakcsoport megalakulásának előfeltétele, hogy a szövetkezet küldöttközgyűlése hagyja jóvá létrehozásukat. A megalakulás' ezt követően történik az alakuló tagértekezleten, ahol a tagok elfogadják a szakcsoport alapvető dokumentumát, a működési szabályzatot, megválasztják az elnököt, valamint a szabályzatban megnevezett más testületi szerveket, például az intéző bizottságot. A működési szabályzatnak tartalmaznia kell a szakcsoport nevét, célját, tevékenységi körét, és a gazdálkodásra vonatkozó főbb elveket. A szakcsoportok tevékenységi körének jogi keretei igen tágak: bármely olyan gazdasági tevékenységet folytathat, amelyet a kisszövetkezetek, a tevékenység feltételei általában szintén azonosak. Ha a jogszabály valamely tevékenység folytatását külön képesítéshez köti, a szakcsoport csak abban az esetben folytathatja a tevékenységet, ha valamely tagja vagy alkalmazottja a képesítési követelménynek megfelel. A jogi aktusok mellett fokozott figyelmet érdemelnek az alakulás anyagi feltételei. A Szakcsoport megalakításának döntő feltétele, hogy a működés megkezdéséhez szükséges pénz vagy más anyagi eszközök, például: műhely, gép, alapanyag stb. rendelkezésre álljanak. Az eszközök előteremtése történhet saját erő- bqh de a szövetkezet vagy más gazdálkodó egység is átengedheti azokat meghatározott vagy határozatlan időre bizonyos ellenszolgáltatás fejében. Ezek a következők lehetnek: használati díj, egyéb térítés, meghatározott szolgáltatás, vagy nyereség meghatározott része. Mindezekről megállapodást kell kötnia a szakcsoportnak a szövetkezettel. A szakcsoport önkormányzati szervezete és működése a lehető legegyszerűbb. Független a szövetkezet ön- kormányzati szervezetétől, és gazdasági tevékenységét is maga választja meg, továbbá maga dönt a gazdálkodás eredményének felhasználásáról. A taggyűlés az általános hatáskörű vezető testületi szerv. A szakcsoport és az anyaszövetkezet sajátos partneri kapcsolata az önkormányzat terén is megnyilvánul — elsősorban a tagsági viták lebonyolítása terén —, mivel döntőbizottság létrehozására a szakcsoportban nincs lehetőség. A szakcsoport önálló gazdálkodást folytat. Ennek megfelelően önálló elszámolása, saját számvitele és nyilvántartása van. Bevételeiből fedezi a termelési költségeket, és teljesíti az egyéb kiadásokat. A szakcsoport a tevékenységével összefüggő tartozásokért tagjai vagyoni hozzájárulásával felel, ezen túlmenően viszont az anyaszövetkezet vállal kötelezettségeket. A szakcsoport — mivel nem jogi személy — így külső kapcsolataiban csak a szövetkezet nevében és részére szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket.- A szakcsoport a szövetkezettől függetlenül önálló adóbevallás alapján fizeti adóit a 35 1978. (XII. 22.) PM sz. rendelet, a 42 1971. (XII. 17.) Korm. sz. rendelet, valamint a 38 1980. (XI. 22. ) PM sz. rendelet alapján. Az adózásról szóló rendeletek egységes * szerkezetben találhatók az 1981. évi 23. sz. Pénzügyi Közlönyben. Az előzőek alapján a szakcsoport az adóköteles nyereség 3 százalékát fizeti be társasági adó címén, emellett az alkalmazottak bére után 20 százalékos alkalmazotti adót is fizetnek. A felosztott nyereség után minden tag általános jövedelemadót, KÖFA-t és társadalombiztosítási járulékot fizet. A szakcsoport tevékenységét. gazdálkodását a szövetkezet vezetősége a felügyelő bizottsággal együttműködve, időszakonként köteles felülvizsgálni. A szakcsoport törvényességi felügyeletét az illetékes tanács, érdekvédelmét a KISZÖV látja el. A pénzügyi gazdasági ellenőrzést a PM Ellenőrzési Fő- igazgatóságának megyei igazgatósága gyakorolja. Megyénk szövetkezeti mozgalmában a szövetkezetek részéről jelentős kezdeményező kedv nyilvánult meg a szakcsoportok létrehozására. Jelen ideig öt szakcsoport működéséről — ebből négy a Sarkadi Építőipari Szövetkezetnél alakult —, emellett ugyanakkor több szövetkezetnél folynak az előkészítési munkák továbbiak létrehozására. Várhatóan már a II. negyedév során újabb szakcsoportok tudnak bekapcsolódni a szövetkezeti gazdálkodás vérkeringésébe. Nővé Zoltán Képünkön a meleghengermű részlete (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Hengerek munkában