Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-24 / 95. szám

1982. április 24., szombat Meddig forr a tejháború? Lefokozott bizalom Eleken __ _______ _______ __ _ F orgatom a hétoldalas le­velet. Kovács Jánosné írta Elekről, a Petőfi utcából. Több mint 200 soros panasz­áradat. Nevek, adatok, szá­zalékok, keserű mondatok. Mintha mindenki összeeskü­dött volna a háztáji tehén­tartók ellen. A csarnokosok rosszul mérték a tej zsírtar­talmát, emiatt napirenden voltak a veszekedések, az intrikák, a Lenin Tsz veze­tői meghallgatták a gazdá­kat, de minden maradt a ré­giben. Megvallom, nem nagy lelkesedéssel kezdtem a szálak kibogozásához. Személyes ellentétet, tor­zsalkodást véltem felfedezni, amely nyilván elfogulttá te­szi a levélírót. Az viszont mindenképpen figyelemre méltó, hogy nagyjából egy év alatt három tejátvevőt is leváltottak a községben. * * * Némi kérdezősködés után megtalálom a panaszos ott­honát. A szép és nagy csalá­di ház előtt kisgyerek bicik­lizik, mellette egy fiatal- asszony, Kovácsné lánya lé­peget. A szomszédban lak­nak, az anyjával közösen szállítják a tejet a csarnok­ba. Nagy robajjal becsapó­dik mögöttünk a vaskapu, a láncra fogott hatalmas ku­tya sunyin figyeli az ide­gent. Az előszobában ala­csony, őszülő asszony fogad: — Éppen ma emlegettük magukat, azt hittük, hogy elfelejtkeztek rólunk — kezdi, és hellyel kínál. Magabiztos, igaza tudatá­ban pöröl a régebbi és a mostani tejátvevőkkel. — Tessék, nézze meg! — csúsztatja elém a papírokat. — Ezen is látszik a javítás. Amikor reklamáltam, 0,2 százalékkal többet írtak a bizonylatra. Szerintem még így is 0,6 százalékot téved­tek a kárunkra. — Mikor kezdődtek a ba­jok? — Tavaly, év elején. Egy­szerűen nem akarták elhin­ni, hogy magas zsírtartalmú a tejünk. Pedig a tehenek legelnek, zöldtakarmányt esznek. Azzal rágalmaztak, hogy vajjal, bivaly- és bir­katejjel javítom a zsírtar­talmat. Soha nem voltak ilyen állataink. A végén azt mondták: vigyem a te­jet, ahova akarom (!?). A harmadik átvevővel sem tudtam zöldágra vergődni. A nézeteltérések naponta is­métlődtek. Senki nem ma­gyarázta meg, hogy miért, és milyen jogon veszik el tőlünk a forintokat. Renge­teget dolgozunk, feláldozzuk a szabad időnket, sok pénzt költünk takarmányra. Se­gítség helyett megkeserítik az életünket. Ez aligha ser­kenti a fiatalokat a .hús- és tejtermelésre. — Nem akadt ember, aki eldöntse a vitát? — Emlékszem, az egyik szabad szombaton 4,4 szá­zalékot mértek a csarnok­ban, és a fejemhez vágták: ez nem természetes tejzsír. Ekkor elvittem a .mintát a Gyulai Tejporgyárba. Az eredmény: a félsavanyú tej is 4,5 százalékos volt. De tovább kötözködtek. írtam a járási népi ellenőröknek. Júniusban ki is jöttek. Reg­gel 4, este meg 5 százalékot mutatott a műszer. Az előbbit nem fogadtam el. És csodák csodája, Gyulán ugyanaz a tej 5,3 százalékos lett. Egy este az ellenőr is ott volt a fejésen. Elmen­tünk a tejházba, ahol 4,9 százalékot hoztak ki. Ké­sőbb a tsz-elnök és az el­lenőrző bizottság elnöke is végignézte a fejést. Az egyik minta itthon 3,9, a másik Békéscsabán 4,6 szá­zalékos volt. Koszta Jánosné ügyesen bá­nik a butirométerrel Üjabb nevek, vizes tejet szállító termelők, meghami­sított bizonylatok, vélt és valódi sérelmek zúdulnak rám a csaknem másfél esz­tendő távlatából. Akik jó­ban voltak a tejátvevőkkel, azoktól a 3 százalékos tejet is átvették. Kovácsnéra vi­szont rácsukták az ajtót, le­locsolták vízzel. Ember le­gyen a talpán, aki követni tudja, amiből csak egy vi­lágos: megcsappant a köl­csönös bizalom a tehéntartók és a közös gazdaság között. — Kár, hogy a tsz-ben nem orvosolták azonnal a panaszt — folytatja az asszony. — Ezért értesítettem a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottságot. A megyei népi el­lenőrök vizsgálata bebizo­nyította, hogy igazam van. A 26 ezer forintot szétosz­tották a megkárosított ter­melők között. A lányom 2 ezer 500, én pedig több mint 3 ezer forintot kaptam. A két porta egymásba nyílik. Orrfacsaró trágyale­vet kerülgetve érünk az is­tállókhoz. Megáll az ajtó­ban, és hevesen magyaráz­za: — Huszonöt éve tartunk szarvasmarhát, most 9 te­henünk van. Ezek nem ad­nak sok tejet, de annál ma­gasabb a zsírtartalom. Mi­ért kételkednek folyton? Ha nem tiszta a lelkiismeretem, gondolja, hogy kihívom az ellenőröket, szaladgálok a tejjel fűhöz-fához? Én. csak azt akarom: a munkám után megkapjam, ami tisztessé­gesen jár. — Mi lenne a megoldás? — Elektromos műszert kellene vásárolni a tsz-nek, amelyik tizedpontosságú. De erről hallani sem akarnak. Azt javasolják, hogy a tej­mintákat küldjük be Békés­csabára, és fizessünk 40—50 forintot a vizsgálatért. A nyitott üvegbe viszont akár vizet is önthetnek. Az utolsó mondat is pél­dázza: némi szélcsend után újra kitör a vihar és felüti fejét a bizalmatlanság. A tsz-központban Hotya Péter háztáji ágazatvezető szürke arccal, idegesen ül az asz­tal végén. Ki tudja, hány­szor kérdezték már erről. Előrebocsátja, hogy 1981. októbere óta van ebben a beosztásában, az elődei munkájáról semmit sem tud. A 81 kistermelőtől 50 ezer liter tejet vesznek át ha­vonta. Elismeri: a csarnok­ban használt Gerber-féle butirométer és a laborató­riumi dán Milkotester mű­szer között legalább 0,4 az eltérés. Ugyanakkor nem mindegy, hogy reggeli, vagy esti fejésű tejet vizsgálnak. Ennyi különbség ebből is adódhat. — Az előző átvevők tehát nem hibáztak? Rám néz, szeme alatt megsötétednek az árnyak. — Mindhárman figyel­meztetés, fegyelmi után mondtak fel. A legutóbbi­nak semmiféle szakképzett­sége nem volt, most takarí­tónő az egyik telepen. , — Valóban meghamisí­tották a naplót, a tejköny­vet? — Sajnos, volt rá példa. — Kovácsnét meg slaggal lelocsolták... — Az rágalom, kérem. — Mennyi a fizetése a csarnok vezetőjének? — Régebben 1800 forint alapot kapott, és minden li­ter tej után 2 fillért szá­moltunk el. Most már az új bérezés szerint 3200 fo­rintot is megkeres. — Milyen változást hozott még a NEB-vizsgálat? — A legfontosabb, hogy ez év január 1-től nagy gyakorlattal rendelkező tej­kezelőt vettünk fel. Jelen­leg héthetes iskolán van. Ideiglenesen Koszta János* né a főnök. Havonta há­romszor megmérjük a zsír- tartalmat, így alakítjuk ki az átlagszámot. A csarnok reggel és este másfél órát van nyitva, lehetetlen min­denkitől mintát venni. Arra is lehetőség van, hogy 15 fo­rintért elküldjük a tejet a megyei állattenyésztési fel­ügyelőségre, ahol elektromos műszerrel dolgoznak. Ne­künk nincs pénzünk ilyen drága eszközre. A tejcsarnokban Koszta Jánosné bemutatja, hogy ügyesen bánik a butiromé­terrel. A kémcsőbe kénsa­vat, tejet, amialkoholt tesz. Óvatosan összerázza, majd 5 percig centrifugázza, ugyanennyi ideig 65 'fokos vízbe mártja. A művelet így is eltart legalább 15 percig. Ha nem figyel oda, bizony komoly eltérések is lehetnek. — Kovácsné önre is pa­naszkodik ... — Tudom — mosolyog az asszony. — Állandóan aka­dékoskodik, mindig a más tejére kíváncsi. Azt taná­csoltam neki, hogy vigye a portékáját Kétegyházára. * * * Békéscsabán, a megyei Népi Ellenőrzési Bizottságon Blahut Károly főrevizor vaskos dossziét tesz elém. Beadványok, jegyzőkönyvek, levelek. Beleszédülök az ol­vasásukba. A lényeg: Ko­vács Jánosné közérdekű be­jelentése jogosnak bizonyult. Megállapították, hogy az eleki tej csarnokban sem a személyi, sem a tárgyi fel­tételeket nem teremtették meg. Csupán a reggeli tej­ről vettek mintát, az előírás szerinti napi tíz vizsgálatot is elmulasztották. A sav minősége sem volt kifogás­talan, a centrifuga gyorsító fokozata nem működött. Ek­kor 7 hónapra visszamenő­leg megnézték a háztáji tej bevételét és a kifizetést. A kettő közötti különbség csak­nem 142 ezer forintot tett ki. Ebből levonták a nagy­üzemi felárat (?), ami a tsz­fl kitüntetett: dr. Sülé József nél maradt. így végül az ál­lattartók 26 ezer forinttal károsodtak. Nagyjából 10 nap múlva újabb vizsgálat­ra került sor, de jószerivel semmi nem változott. Ez­után felgyorsultak az ese­mények. A NEB határozott fellépésére rendet teremtet­tek a csarnokban, visszafi­zették a 26 ezer forintot, ta­nácskozásra hívták össze a kistermelőket. Fegyelmi tár­gyalást tartottak, viszont az érdekelt vezetők felelősségét nem tudták egyértelműen megállapítani. Bárki kérdezheti: a tej­ipar hogyan veszi át a tejet a tsz-től? Nos, nem titok: bizalmi alapon. Néha szúró­próbaszerűen ellenőrzik a bemondott zsírtartalmat. Ha a kárukra tévednek, elő­ször ötszörös, másodszorra és további esetekben tízsze­res levonást alkalmaznak, természetesen zsírkilo­grammban. Az is kiderült: a Gyula Tejporgyár ellen­őrei sem álltak feladatuk magaslatán. Ezért is kap­tak ketten figyelmeztetést és fegyelmi büntetést. De hát miért érdekük a tejátvevőknek — mondjuk ki kereken —, hogy csalja­nak? Ugyanis pénzt nem bíznak rájuk. A képlet egy­szerű. Csak egy-két termelő segítségével képesek mani­pulálni. A gyenge minőségű tejet szállítók nevére írják a mástól elvett zsírszázalé­kot. A „hasznon” pedig kö­zösen osztoznak. Persze, ez feltételezés, nehéz bizonyí­tani. Ezért hívta fel a NEB a tsz-szövetség, az állatte­nyésztési* felügyelőség fi­gyelmét a gyakoribb és a szigorúbb ellenőrzésre. An­nál is inkább, mivel Batto- nya, Nagyszénás és Gádoros térségéből ugyanilyen pana­szok érkeztek. Kár lenne, ha a bizalom másutt is meginogna. Seres Sándor Édesapja, az orosházi mol­nársegéd 1936-ban- géplaka­tosinasnak adta a Nagy Ist­ván fiai céghez. Itt szerezte meg a szakmát, és itt is dol­gozott 1941-ig, amíg be nem hívták katonának. Ekkor 21 éves volt. A négyéves kato­naidő utolsó nyolc hónapját a Magyarországhoz mind gyorsabban közeledő fronton töltötte, mígnem 1944 de­cemberében sikerült „elsza­kadnia” egységétől, s a hó­nap közepén már — gyalo­gosan — meg is érkezett Orosházára. Szülővárosában ezekben .a hetekben indult újra az élet. Sülé József édesapja, aki az első világháborúban Orosz­országban esett hadifogság­ba, ekkor már az orosházi városparancsnokságnál tevé­kenykedett tolmácsként. Fia 1945 áprilisáig ugyanitt ka­pott munkát. Ezt követően egy hónapra bevonult a de­mokratikus hadseregbe, majd az év közepétől újra a szak­májában dolgozott odahaza. A felszabadulás utáni első munkahelye, ahol több mint hét évet töltött el, az álla­mosítás során a szegedi 11-es autójavító vállalat telephelye lett. Itt vették fel 195Q-ben a párt tagjainak sorába, a szakszervezetnek pedig már 1945 óta tagja volt. Élete akkor vett alapvető fordulatot, amikor 1952 áp­rilisában kinevezték az Oros­házi Vasöntöde igazgatójá­nak, majd egy év után erről a posztról a megyei tanács­hoz került, ahol az ipari osz­tály vezetőjeként 1954 végé­ig dolgozott. Ettől az idő­szaktól kezdve sorsát, min­dennapjait a közösségért végzett munka határozta meg. Tíz éven át a Gyulai Járási Tanács V. B. elnöke, közben 1958-ban elvégzi a tanácsakadémiát, majd 1962-. ben a pártfőiskolát. Három évvel később szülővárosa ha­zahívja és városi tanácsa el­nökéül választja Sülé Józse­fet, aki 1966-ban fejezi be tanulmányait Szegeden, az Állami és Jogtudományi Egyetemen. Az Orosházi Faipari Vál­lalat élére 1969-ben nevezik ki, s itt is dolgozik 1981 de­cemberéig, nyugdíjba vonu­lásáig. Nyugdíjasként to­vábbra is tagja a városi ta­nácsnak, s elnöke a tanács ügyrendi bizottságának. Kitüntetéseinek sorából ki­emelkedik az 1975-ben meg­kapott Munka Érdemrend ezüst fokozata, majd az arany fokozat, amelyet ta­nár- lánya esküvője után egy nappal, most április 4-én ka­pott meg. KÉP Kifogásolható az áruellátás Szarvason A lakosság áruellátásának helyzetéről és problémáiról tanácskozott a közelmúltban a népfront városi elnöksége Szarvason. Ezt követően Trnovszki János titkár, a Tes- sedik HNF körzeti bizottság titkára értékelte a választá­sok óta eltelt időszak mun­káját. ♦ Az első napirendi pontban Móricz Tibor, a gazdaságpo­litikai munkabizottság el­nöke — az országos-színvo­nalra utalva — javuló ten­denciáról beszélt. Ám a leg­utóbbi HNF-testületi ülésen nem is az eredmények is­mertetését, hanem a jelen­legi állapotoknak a „gondok felőli oldaláról” való meg­közelítését tűzték ki célul. A tájékoztatóban a saját ta­pasztalatokon kívül szó esett a NEB ilyen jellegű anyagá­ról is. Eszerint az előző öt­éves tervben épült négy ABC közül csak a vásártéri és az Alkotmány úti egysé­gek képesek leginkább kielé­gíteni a vásárlók igényeit. Sok kifogás merült fel a városközpontban található áruházra vonatkozóan, ahol sem az ellátás minősége, sem néhány eladó magatar­tása nem felel meg a kívá­nalmaknak. Ezt erősítette meg Vaskor Pál, a HNF vá­rosi titkára is. A Dózsa György úti ABC-ben viszont lényegesen javultak a körül­mények. Ami a bizonyos élelmiszerek mennyiségét, választékát illeti, sajnos, a töltelékáruval, valamint a kenyérrel kapcsolatban ne­hézségek adódnak. Alföldi ugyan nem kapható, de hiányzik a rozslisztből és a kukoricadarából sütött ke­nyér. Hasonló a helyzet a rostos ételekkel, s a házi tej­föllel is. Többen sérelmez­ték, hogy megszűnt a tejivó, amelynek helyén most rö­vidáru üzlet működik. A ko­rábban 30 ételféleséget kíná­ló talponállót viszont a cse­kély forgalom miatt kellett bezárni. Kovács György, az ÁFÉSZ- étterem vezetője hozzászólá­sában kifejtette: a péksüte­mény minősége esetenként olyan, hogy lehetetlen fel­szolgálni a vendégeknek. A hidegkonyhai készítménye­ket pedig a KÖJÁL szigorú előírásai miatt a vendéglátó- hely nem tudja folyamatosan előállítani. Mivel az Árpád Szálló étterme 137 százalékos haszonkulccsal dolgozik, ilyen drágán már nem lehet a gyümölcsöt sem eladni. ♦ Egyébként hadd emlékez­tessünk arra, hogy a HNF megyei és helyi bizottsága a korszerűbb táplálkozás elő­segítése céljából ez év janu­árjában kóstolóval egybekö­tött termékbemutatót tartott Szarvason. Az élelmiszereket árusító boltok mostani vá­lasztéka alapján megállapít­ható, hogy az említett ren­dezvény sajnálatos módon nemigen érezteti hatását. Pe­dig sokkal több diabetikus készítményre is szüksége lenne ennek a városnak, ahol jelenleg 800—900 cukorbeteg él. Többen a birkahús árát, mások a halkínálat szegénye­sebb voltát kifogásolják. Akadt továbbá olyan hoz­zászóló, aki azt nehezmé­nyezte, hogy az amúgy is elavult TÜZÉP-telepen csak a poros berenteivel együtt veheti meg a jobb minőségű lengyel szenet. Előfordul, hogy mésziszapból sem egyenletes az ellátás. Ked­vezőbb tapasztalatok vannak viszont a műszaki áruk ér­tékesítésében, míg a ruháza­ti cikkek raktározása gondot okoz a kereskedelemnek. A HNF elnöksége javasol­ta, hogy még ebben az öt­éves tervidőszakban, vagy a következőben egy új, min­den igényt kielégítő (Ská­la?) áruház épüljön Szarva­son. A jelenlegi helyzet az, hogy konfekcióból, cipőből a meglevő választék egy-két évvel a divat után „kullog”. Dr. Tóth Lajos, a HNF vá­rosi elnöke összefoglalójában indítványozta: az elhangzott panaszok, javaslatok meg­tárgyalását a júliusi ülésen soron kívül tűzze napirend­re a népfront bizottság, s a jegyzőkönyv teljes anyagát juttassa majd el a szakigaz­gatási szervekhez. ♦ A második napirendi téma ismertetése szintén hasznos­nak bizonyult a tanácskozá­son. A Tessedik HNF kör­zeti bizottság által szervezett előadások minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy a közügyek a lakosságot igen élénken foglalkoztatják. A lakóterületi munka elérte célját, mert sikerült jól mű­ködő jelző- és visszajelző­rendszert szervezni ebben a kerületben. Ennek kézzel fogható eredménye éppen a Zöldpázsit és az Ezüstszőlő térségében létesítendő, úgy­nevezett kiskonténeres gáz­cseretelep lesz. A HNF kör­zeti bizottsága beszámolt ar­ról is, hogy járdaépítésben, a közterületek rendezésében és tisztántartásában példás helytállást tanúsít a lakosság. A társadalmi munka értéke tavaly elérte a 200 ezer fo­rintot. Egyebek -között meg­oldódott a Tessedik Sámuel sírjának rendbe hozása körüli probléma. Az lenne kívána­tos, ha a latin és német nyelvű szöveg mellé elhe­lyezhetnék a magyar fel­iratú márványtáblát is. Jó lenne, ha a sírhely további gondozását a főiskola vállal­ná magára. Ugyancsak ha­sonló társadalmi összefogást igényelne á Benka György és Vajda Péter utcák össze­kötésével kapcsolatos felada­tok elvégzése is. Bukovinszky István Kovács Jánosné: én csak azt követelem, ami jár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents