Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-23 / 94. szám
NÉPÚJSÁG 1982. április 23,, péntek Magyar—szovjet barátsági nap Tótkomlóson Országosan is a legjobbak között Tegnap, csütörtökön Békéscsabán a MESZÖV-szék- házban tartotta tanácskozását a takarékszövetkezetek megyei választmánya. Nagy Pál választmányi elnök megnyitó beszédét követően Galambos! László, a MÉSZÖV takarékszövetkezeti titkárságának vezetője adott tájékoztatót a szövetkezetek múlt évi tevékenységéről, az idei esztendő legfontosabb feladatairól. Többek között hangsúlyozta: a megye takarékszövetkezetei országosan is a legjobbak között vannak. Ugyanis 1981-ben a betétállomány-növekedés mértékében országos másodikok voltak. Ezzel egy időben összes betétállományuk meghaladta a megye posta- hivatalainál kezelt betétek összegét. Az egy dolgozóra vetített termelékenységi mutató is Békés megye takarékszövetkezeteiben a legjobb. Míg a takarékszövetkezetek országos átlagban összes kölcsönállományuk 20 százalékát folyósították a mezőgazdasági kisáruterme- lés céljára, Békés megyében ez 34,3 százalékos részarányt képviselt. A kölcsönkeret kihasználásában Békés megye takarékszövetkezetei országosan a három legjobb megye között foglalnak helyet. Az eredmények mellett azonban a gondokat sem hallgatta el Galambosi László. így szóvá tette a nyereségnövelés fontosságát, mivel a hatékonysági mutatók e szövetkezeteknél 1981-ben nem megfelelően alakultak. Majd az idei feladatok közül kiemelte az átutalási és ifjúsági betétek intenzívebb szervezésének fontosságát, továbbá a belső ellenőrzés fokozását, a hitelpolitikai előírások még pontosabb betartását. Ezután Nagy Pál elnök ismertette a ' választmány 1982. második félévi munkatervét, melyet a testület egyhangúlag elfogadott. — Balkus — fl KISZ-életre készülnek V. I. Lenin születésének 122. évfordulóján gazdag programú magyar—szovjet barátsági napot rendezett tegnap Tótkomlóson a Hazafias Népfront Békés megyei bizottsága a helyi párt- és állami, valamint társadalmi szervekkel közösen. Délelőtt a nagyközségi párt- bizottság nagytermében — a meghívott pártpropagandistáknak — Vlagyimir Iváno- vics Klepko, a filológiai tudományok kandidátusa, egyetemi docens, a Puskin Orosz Nyelvi Intézet budapesti kirendeltségének igazgatója (képünkön) Lenin munkássága, emberi varázsa címmel tartott magyar nyelvű előadást. Ezt követően került sor a propagandisták elmúlt évi munkájának értékelésére, jutalmazásokra. A találkozón részt vett Antali Károly, az MSZMP orosházi járási bizottságának titkára is. Ebéd után ünnepi emlékműsort rendeztek Tótkomlóson, amelynek keretében úttörők emlékeztek meg az államalapító forradalmárról, életművéről, munkásságáról. Fotó: Fazekas László Mielőtt a tagok sorába lépnek, ismerjék meg alaposan a kommunista ifjúsági mozgalmat a ma még úttörők, holnap már KISZ- tagok. E célból előkészítő foglalkozást szervez a hét végén, április 23—24-én a békéscsabai Padrah Lajos úttörőcsapat és az általános iskola a három 8. osztályos raj tagjai számára. A KISZ- iskolán lesz a kétnapos program. s a két nap alatt a KISZ, a KIMSZ történetéről hallhatnak a fiatalok, sőt képeket is láthatnak, hiszen diaporáma vetítés lesz. Találkoznak a leendő KISZ- tagok azon intézmények KISZ-vezetőivel is, ahol majd továbbtanulnak. S hogy ki, mennyit jegyzett meg, tanult az elhangzottakból? Erről egy járőrversenyen adnak számot. A program összeállítóit külön elismerés illeti azért, hogy a foglalkozások sorába moz- galmidal-tanulást is iktattak. Ki a szakma kiváló tanulója? Gyomaendrődön, a Kiss Lajos Gimnázium és Szak- középiskola adott otthont tegnap, április 22-én a köny- nyűipari szakmák közül a cipő-, a fa-, a kötő-hurkoló-, a bőr és textilvegyész-, a szövő-, valamint a ruhaipari tanulók már hagyományos szakma kiváló tanulója verseny országos döntőjének. A területi selejtezők után 22 versenyző érkezett többnyire a budapesti szakközépiskolákból, Győrből, Új- fehértóról, és Zalaegerszegről. A hazai pályán nincs ellenfél, mert a rendező szakközépiskola diákjai közül nem került be senki a döntőbe. Három fordulóból állt a próbatétel, amire a tananyagból alaposan felkészültek a résztvevők. Érdemes volt küzdeniük, hiszen a negyedik osztályosok közül a verseny első 5 helyezettje a szakmai és műszaki tantárgyból nem érettségizik és felvételi nélkül kerülhet be a szakmabeli egyetemekre és főiskolákra. Ezek a tanulók: Tamási István, Szabó Gizella, a budapesti Than Károly vegyipari, Zo- doma Károly, Maár István, a győri Rejtő Sándor textilipari, valamint Nagy Miklós, az újfehértói Bajcsy- Zsilinszky Textilipari Szak- középiskola diákjai. Az első három helyezett az országos központi ünnepségen pénzjutalomban részesül. A döntő minden résztvevője a rendező iskolától emléklapot és a megyei tanácstól egy Békés megyei útikönyvet kapott búcsúzóul. A versenyzők csoportja az utolsó feladat megoldásán dolgo- zik Kép, szöveg: Számadó Julianna Fásítási ankét Mezőhegyesen Tegnap egész napos programú fásítási ankétot rendezett a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a Hazafias Népfront megyei környezetvédelmi munkabizottsága, a megyei KISZ-bizottság, a kecskeméti erdőfelügyelőség, az Országos Erdészeti Egyesület megyei csoportja, valamint a nagyközségi tanács Mezőhegyesen, a mezőgazdasági kombinátban. A több mint száz megjelent szakembert Hankó László, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetője üdvözölte a rendező szervek nevében. Rövid beszédében hangsúlyozta: hazánk erdőben szegény ország, Békés megye különösen az. Területének mindössze alig több mint 3 százalékát fedi erdő, ami 21 ezer hektárt jelent. Az újabb telepítések aránya is kevés; az elmúlt ötéves tervidőszakban 430 hektár erdőt ültettek. Megyénk tsz-ei a VI. ötéves tervidőszakban már 520 hektárnyi erdőt, sok ezer folyóméternyi fasort telepítenek. Ebben a munkában korábban is és a jövőben még inkább, mind nagyobb munka hárul a társadalmi erőkre. Az osztályvezető kiemelte a favédelem fontosságát. Az engedély nélküli kitermelés, az erdőtüzeket okozó gondatlan tűzgyújtás minden évben szinte felbecsülhetetlen károkat okoz, Ahhoz, hogy mindez megszűnjék, a társadalmi szemlélet megváltozása szükséges. S hogy ezt az ankétot éppen itt rendezik meg, azt a nagyközség vezetőinek, lakosságának fatelepítő, erdőgyarapító, természetvédő munkája indokolja. Az ankét előadója dr. Berdár Béla, a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője volt, aki a jelen ötéves tervidőszak erdőtelepítési lehetőségeit elemezte. Ezt követően elismeréseket nyújtottak át, majd a résztvevők a tanácskozás színhelye melletti lakótelepen facsemetéket ültettek. A napi program lovasbemutatóval ért véget. („I) Próba, szerencse A héten, április 23-án megyénkben, Csorváson húzzák a lottó 17. heti nyerőszámait. Az OTP Békés megyei Igazgatóságának tájékoztatása szerint nagy az érdeklődés a sorsolás iránt Csorváson és a környékén, a szokásos heti forgalomhoz képest a csorvási OTP-fiók vonzási körzetében a lottó- szelvények több mint hatszorosa került forgalomba. Megyénkben egyébként legutóbb 1981. augusztusában. Mezőkovácsházán volt lottóhúzás, amikor a következő nyerőszámokat sorsolták ki: 4, 25, 60, 69, 85. A lottógömb, melyben az idén eddig két alkalommal született ötös találat, április 22-én érkezett Csorvásra. Ismét lehet próbálkozni a szerencsével borítékos sorsjeggyel is. Ezek most is ötforintos névértékben kerülnek forgalomba, a szokásos 50 ezer, 20 ezer, 10 ezer, 5 ezer, ezer, 500, 200, 100, 50, 20 és 10 forintos nyereménnyel. A legkisebb nyeremény 5 forintnak felel meg, és arra ad lehetőséget a játékosnak, hogy újra húzzon. A nyereményeket a bizományosok 500 forintig a helyszínen kifizetik, nagyobb összeget az. OTP-fió- koknál és a totó-lottó kirendeltségeken lehet felvenni. Az előző aciók során megyénkben Békésen négy, Gyulán három, Békéscsabán kettő, Csabacsüdön és Szeghalmon egy-egy 50 ezer forintos nyereményt húztak ki, és akadt számos 20 és 10 ezer forintos nyertes sorsjegy is. Az újabb borítékos sorsjegyek árusítása április 22-én, csütörtökön kezdődött. Decentralizálás — demokratizálás gazdaság- és a társadalomfejlesztés fő irányát jelzi e két címszó. Korunk kihívásaira elvileg reagálhatnánk centralizálással, a központi irányítás közvetlen módszereinek, utasításos jellegének erősítésével, a társadalmi demokratizmus mozgásterének szűkítésével is. De mint ismeretes, hazánkban a demokratizmus fejlesztésének útját választották. Mert igazi erőforrásnak azt a fajta népi, nemzeti egységet tekintjük, amely nem a lappangó feszültségek el leplezésére épül, hanem amely a viták, a közös gondolkodás során kovácsolódik össze. A gazdaságban a decentralizálás útján haladunk. Következetesen, a szükséges szervezeti, módszerbeli konzekvenciákat vállalva. Az 1968. évi gazdasági reform a vállalati méretstruktúrát érintetlenül hagyta. A trösztök és a nagyvállalatok tovább éltek, sőt újabb ösz- szevonásokkal még terebélyesedtek is, így akartuk ugyanis munkaerő- és beruházási gondjainkat enyhíteni. A 70-es évek végén azután kiléptünk a gazdasági és vele együtt a szervezeti növekedés bűvköréből. A decentralizálás a tiatékony munka, a változó szükségletekhez és lehetőségekhez való ésszerű, rugalmas alkalmazkodás eszközévé vált. Mindenütt, ahol indokolt, ösztönzzük a gazdasági társulásokat, a vállalatok, szövetkezetek összefogását, az integrációs folyamatokat, érdekközösséget, a tényleges gazdasági koncentrációt — tehát a valós tartalmat — részesítjük előnyben a formai-szervezeti keretekkel szemben. A jelenlegi gyakorlat, a decentralizálás nem a korábbi nagyszervezetek mechanikus tagadása, sommás elvetése. A trösztök, a nagy- vállalatok jelentős gazdasági erőik koncentrálásával nagyarányú fejlesztéseket, korszerűsítéseket hajtottak végre. Sok új gyár, korszerű üzem, telephely tanúsítja ezt. Új gyártási ágak születtek, a magas fokon gépesített nagyüzemi technológiák nem is hasonlítanak a 20 évvel ezelőtti manufakturális módszerekre. Bár az is igaz, hogy egyes részlegek, üzemek éppen a koncentrált fejlesztések kárvallottjai: ők ugvanis nem kerültek sorra, s kedvezőtlen feltételek közt léptek az önállósodás útjára. Miután az extenzív fejlődés lehetőségei beszűkültek, a belső és külső piacok minőségi igényei ugrásszerűen megnövekedtek, s a konkur- renciaharc kiéleződésével a nagyszervezetek már nem bizonyultak elég rugalmasnak, kezdeményezőnek. Egyebek közt azért, mert az új helyzetben hatásosabb anyagi érdekeltségre, olyan feltételekre volt szükség, amelyek mellett a jól és a rosz- szul gazdálkodó egységek közötti teljesítménykülönbségek nem mosódnak el, ami kifejezésre jut az anyagi érdekeltségben, a személyes jövedelmek és fejlesztési alapok képződésében is. A decentralizálástól azt várjuk, hogy megteremti a hatékony termelés, a növekvő piaci követelményekhez való gyors, rugalmas alkalmazkodás feltételeit. Az 1981., illetve 1982. januárjában a tröszti kötelékektől megszabadult útépítő-, baromfi-, konzerv-, sör-, cukor-, édes-, bor- és dohányipari vállalatok, a nagyvál- * látótokból kivált és önállósult gép- és könnyűipari üzemek első tapasztalatai félreérthetetlenül bizonyítják a decentralizálás időszerűségét. Az önállósított vezetők szinte roskadoznak a megnövekedett felelősség súlya alatt. A nosztalgia ilyenkor egyértelműen visszahúzó erő. A vezetés eleinte nem a felszabaduló nagy lehetőségeket latolgatja, hanem a start nehézségeit méricskéli, nem egyszer felnagyítja azokat. Ilyen lélektani helyzetben természetes az óvatosság, a kockázatvállalás hiánya. Az idő és a munka azonban hónapok alatt eloszlatja a szorongást, és megteremti az önbizalmat. Az önállósult gazdasági egységek vezetői közvetlenül és nyomban érzékelik a piaci hatásokat. Ezekre a hatásokra így vagy úgy reagálni kell. A rendelők, a vevők szüntelenül minősítik a döntéseket csakúgy, mint a dolgozó kollektíva öntevékenységét. A piaci impulzusok ébren tartják a felelősségérzetet, és cselekvésre késztetnek. Most már nem lehet a tröszti, a nagyvállalati döntések és emblémák mögött személytelenül meghúzódni, hanem nyíltan színre kell lépni. Az önállóság bizonyára több dicsőséget hozna és kevesebb erőfeszítést igényelne kedvező piaci-konjunkturális viszonyok, gyorsabb ütemű műszaki-gazdasági fejlesztési lehetőségek közepette. De hát helytállni, az önállósággal jól élni, a piacok megszerzéséből és megtartásából vizsgázni itt és most, a jelenlegi nehéz helyzetben kell. S a monopol jellegű, centralizált nagyszervezetek felbontásával a verseny feltételei nyílttá, egyértelművé váltak. A versenyben az győz, aki jobban, magasabb szinten, olcsóbban képes a fogyasztói igényeket kielégíteni. Mivel csökkennek a profil és a tevékenységi kör kötöttségei, nő a versenyben a rugalmasság, a manőverezési készség szerepe. Sok mezőgazdasági üzem példát mutat nemcsak tevékenységi körök ésszerű, rugalmas alakításában, a hagyományos és korszerű termelési rendszerek összekapcsolásában, hanem a megyehatárokon túllépő társulások létrehozásában, a termelési integráció kibontakoztatásában is. A vállalatok közötti verseny nem zárja ki, sőt feltételezi az együttműködést minden kölcsönös előnyökkel járó tevékenységben. (Például közös anyagbeszerzés, szakosított gépjavítás, közös vállalkozások társulásos alapon stb.) A lényeg az, hogy az ilyen közös tevékenység ne a tröszti, a nagyvállalati örökség kényszerű továbbélését jelentse, hanem az önálló vállalatok szuverén döntését, érdekeinek összehangolását, közös cselekvését. A decentralizálás, az önállóság növekedése lehetőség az eredményes, hatékony munkára. A lehetőségek nem aknázzák ki önmagukat. A meglevő tartalékok kihasználása attól függ, hogy milyen mértékben sikerül növelni a dolgozók közvetlen érdekeltségét, az alkotókedvet, a kezdeményezőkészséget, a felelősségtudatot. A decentralizálás gazdasági, társadalmi szükségszerűség, tehát nem állhat meg az új — a korábbinál kisebb — szervezetek kapujában, át kell, hogy járja minden vállalat belső irányítási rendszerét, módszerét. Nem lehet például a fővárosból vagy más távoleső központból eredményesen irányítani a vidéki telephely napi munkáját. Az anyavállalat szó szerint kezelje leányvállalatként — csaknem teljes körű önállósággal és felelősséggel — a serdülőkorból kinőtt távoli részlegeit. növekvő vállalati önállóság a demokratikus fórumok hatékonyabb működésével, a tömeges alkotó kezdeményezések felszabadításával csak megtermékenyítheti az egész kollektíva munkáját, s lehetővé teszi, hogy a nehezebb gazdasági, piaci helyzetben mindenütt sikeresen oldják meg gazdasági feladatainkat. Kovács József
