Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-22 / 93. szám

1982. április 22., csütörtök

Egy pillanat...

n csodaedény

Régi prospektusokat lapozgatok. Kezembe akad az 1980- as őszi BNV nagydíjas termékének, a Cyrkotopf légkeveréses sütő-főző edénynek a műszaki leírása, amelyet a VBKM pápai Elektermax gyára dobott piacra. Emlékszem, nagy volt a lelkesedés, a várakozás. Az ipar és a kereskedelem szakemberei csodás karriert jósoltak a „csodaedényre” keresztelt árunak. Mi tagadás, nem alaptalanul! A magyar találmány egyedülálló a világon. A korszerű háztartásban szinte nélkülözhetetlen edény felkeltette a külföldiek érdeklődését. Ráadásul a beharangozáskor aránylag elfogadható fogyasztói árat ígértek.

Csakhogy változnak az idők és az árak is. Mire az üzletekbe került a termék, 2550 forintért ajánlották. Legutóbb a kedvezményes műszaki vásár idején találkoztam e cikkel, amelyet már 1990 forintért kínáltak. Meg kell hagyni, nem nagy sikerrel. Az Univerzál szaküzletei vállalva a kockázatot, ma is ezen az áron árusítják, mégis kevesen érdeklődnek utána. Az okokat kutatva érdekes ellentmondásokra derült fény. Aligha feladatom az új elektromos edény előnyeiről beszélni. Az viszont tény: rendkívül energiatakarékos, és ez egyáltalán nem lehet közömbös senkinek. Az egyik kereskedelmi szakember szerint Magyarországon kevésbé ismert ez a kétségkívül több figyelmet érdemlő iparcikk. A gondot abban látja, hogy nájnnk alacsony szinten van a háztartási kultúra, az asszonyok idegenkednek az újtól, inkább a megszokott, időt rabló, hosszadalmas sütést-' főzést választják.

Amikor megkérdeztem, hogy akkor miért nem reklámozzák, népszerűsítik, köntörfálazás nélkül elismerte: erre nincs pénzük, hiszen a főzőedény értékesítéséből sohasem lesznek gazdagok. Nem tudom, hogy a gyártó mit felelne ugyanerre a kérdésre, ugyanis ők sem fordítanak nagy hangsúlyt a propagandára. Ezért érdemes logikusan végiggondolni a lehetőségeket. A főzőedény önköltsége meglehetősen magas, magyarul: veszteséges az előállítása. Az NSZK-beli Lorenz cégtől vásárolják a motort, a ventillátort, a fedő Angliából jön, ugyancsak külföldi a különleges üvegedény «is. Ügy vélem, az sem elhanyagolható, hogy a terméket túlnyomórészt exportálják, tavaly a belkereskedelem csupán 8 ezret rendelt. Sebaj, mondhatja bárki, fontos a valuta. Igen ám, de a gazdaságosság és a kapacitáskihasználás sem mellékes. Mert az évi 100—150 ezres gyártás a kifizetődő. Egyszóval: nagyon hiányzik a hazai felvevőpiac, a szűkös termelés a további fejlesztéseket is akadályozza.

A kereskedő és a vásárló tehát óvatos. Mindenekelőtt a magas ár miatt. Többen állítják: ha jó. pár száz forinttal kevesebbe kerülne, beindulna a hazai piac is. De mi kellene ehhez? Elsősorban olcsó üvegedény, magyar motor és alkatrész. Állítólag a gyár keresi a megoldás kulcsát, mert bizonyára tisztában van azzal, hogy manapság nem lehet, nem szabad a csodára várni, még ha a „csodacdényről” van is szó.

—seres—

HNF-elnökségi ülés Gyulán

Kedden délután tartotta ülését Gyulán a HNF városi bizottságának elnöksége. Nádházi András elnökletével. Elsőként dr. Ökrös István adott tájékoztatást a béke- és barátsági munkáról és annak feladatairól. Ezt követően dr. Donka Ferencné számolt be a románvárosi körzet munkájáról. Egyebek között megállapította, hogy a körzet az utóbbi években jelentősen fejlődött, sok új ház épült, a lakosság aktívan közreműködik a körzet szépítésében, gazdagításában. Gázvezetéket kapott a Románváros, javult a közvilágítás, felépült a román tanítási nyelvű gimnázium, és román klub alakult. Természetesen az eredmények mellett akadnak még gondok ebben a városrészben is. Sok az elavult, öreg ház, amely a nagy idegenforgalom mellett szépséghiba. A körzeti bizottság mozgósítja az itt élőket a- különböző társadalmi munkaakciókra. A körzeti bizottság több közös rendezvényt tartott, ismeretterjesztő előadásokat és vacsorával egybekötött táncesteket. Ezek mind jól szolgálják a lakosság bevonását a közéletbe.

Ezen az elnökségi ülésen Kovács Lajos, az MSZMP városi bizottságának titkára — az orosházi határőrkerület megbízásából — emlékplakettet adott át Nagy Lajos- né alelnöknek, a határőrizeti munka segítésében végzett társadalmi munkájáért.

B. O.

BÁV-aukció

Sorrendben az 57. művészi kép-, a 3. ékszer- és az 1. hangszeraukció anyagát kiállításon mutatja be a Bizományi Áruház — az árverés szokásos helyszínén — Budapesten, a MOM Szaka- sits Árpád Művelődési Központ kupolatermében, a XII., Csörsz utca 18. szám alatt.

A bemutató kiállítást először május 8-án, szombaton 12 órától este 6 óráig láthatják az érdeklődők, a következő időszakban május 9- től 16-ig, naponta 10 és 18 'őrá között lesz nyitva.

A művészi képek, valamint az ékszerek árverése május 18-án, kedden és 19- én, szerdán délután 5 órakor kezdődik a kiállítás helyszínén, a művelődési központban. A hangszeraukció időpontja: május 20., délután 5 óra.

A képaukción 262 festmény kerül kalapács alá. A

16. és 17. század olasz, valamint holland remekművei mellett az árverés egyik érdekessége egy 18. századbeli angol festő Anya gyermekeivel című, sajátos színvilágot képviselő alkotása, amelyet 25 ezer forintért kínálnak eladásra.

Az ékszeraukción 64 ékszert kínálnak, többségük a 19. és 20. század terméke. A legrégibb magyar darab egy 18. századból származó ezüst foglalású násfa.

A mostani árverés 41 hangszerének kikiáltási ára megközelíti a 230 ezer forintot. Az eladásra kínált hangszerek többsége zenekari hegedű, de akad kuriózum is: a 19. században készült hárfa-citera, délszláv népi hangszerként ismert guzla, valamint gombos harmonika.

Az árverésen az államnak — például valamelyik múzeum képviselőjének — elővásárlási joga van a védett tárgyak, alkotások megvételekor.

II kitüntetett:

Madách Pál

Munkásruhában, gumicsizmában lép be az ajtón az 58 esztendős Madách Pál. Az egykori — mindössze nyolc hold földet művelő — négygyermekes parasztcsalád fia máig sem lett hűtlen a mezőgazdasághoz. „Amióta dolgozni kezdtem, még nem láttam a munkakönyvemet” — mondja.

Eddigi, első munkahelye a Szarvasi Állami Tangazdaság csabacsüdi kerülete. Kitanulta a géplakatos szakmát, s vezette az ötvenes évek zörgő, rázó traktorait. Most a szerelőműhely főnöke, mintegy harminc ember munkájáért felelős. „Irányítok is, meg persze szerelek is. Ha valakinek még kevés a gyakorlata, s nem tud megjavítani valamit, kiveszem a kezéből, s ha tudom, megcsinálom.” Mint kiderült, a családban akadt folytatója az általa megkezdett útnak: fia szintén ebben a gazdaságban dolgozik: gépészmérnök.

Madách Pál az általános iskola első osztályát szülővárosában, Szarvason végezte, majd Csabacsüdön folytatta a tanulást. Ifjúkorának egyik szerencsés kimenetelű kalandja a világháborúhoz kapcsolódik. „A háború vége felé, 1944. szeptemberének utolsó napjaiban engem is behívtak katonának. Gyalog mentünk Tiszaföldvárra, onnan pedig bizonyára a Dunántúlra- vittek volna bennünket harcolni. Nekem Földváron laktak rokonaim, s nagy nehezen engedélyt kaptam arra, hogy meglátogassam őket. Elmentem, s többé nem is tértem vissza. Megszöktem. Szarvas környékén rejtőztem el. Szerencsére csak néhány napig kellett bujkálnom: október elején aztán bejöttek a szovjet csapatok.”

A felszabadulás után, még 1945-ben belépett a pártba, melynek azóta is tagja. Most a gazdaság alapszervezetének végrehajtó bizottságában tevékenykedik. Nemcsak a párt, de a munkásőrség tagjainak sorába is beállt: alapító tagja volt a szarvasi munkásőrségnek. Jó néhány kitüntetést kapott*már, de szerény ember lévén, amikor ezekről kérdezem csak any- nyit mond: „Hagyjuk ezt”.

Madách Pál 1970-ben kapta meg a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, április ,2-án pedig az arany fokozatot vette át.

— lipták —

Munkavédelmi őrjárat az üveggyárban

V. GOGYIN:

Dmiröl

a dokumentumok beszélnek

A • penzai kormányzósági levéltár 1924. évi jelentésében ez olvasható: „A volt penzai 1-es sz. í'iúgimnázium archívanyagának válogatásakor olyan dokumentumok kerültek elő, amelyek I. Ny. Uljanov életrajzával vannak összefüggésben ... A helyi kormányzósági, bizottság (párt) agitációs és propagandaosztálya megkért bennünket arra: bocsássuk, rendelkezésére az okmányokat, hogy elküldhesse Moszkvába, a Lenin Intézetbe.”

így kezdődött mindazoknak a tárgyi emlékeknek, bizonyítékoknak a feltárása és összegyűjtése. amelyek Uljanov életének, tevékenységének penzai periódusához fűződnek.

Archívumunkban Hja Nyiko- lájeviccsel kapcsolatos anyagok általában a nemesi nevelőintézet, a penzai kormányzósági kancellária, a nemesi küldöttgyűlés és a népiskola felirattal ellátott fondokban találhatók. Nincs kizárva, hogy más, egyéb iratcsomók is tartalmaznak adatokat. Érdemes folytatni a kutatást.

Az archivált anyagokon Lenin édesapjának számos sajátkezű aláírása látható. Fölöttébb érdekes a tanári pályafutásának megkezdésekor aláírt eskü szövege. Féltve őrizzük azokat a tárgyakat, melyek Uljanov tudományos tevékenységére vonatkoznak. Ugyancsak megmaradt a nevelőintézet igazgatójának 1863. július 4-i levele is. Ebben arról értesíti a kormányzósági nemesség vezetőjét, hogy I. Ny. Uljanov saját áthelyezését kéri Nyizsnyij Novgorodba.

A megyei archívum az Ulja- nov-dokumentumokat állandóan kutatja és tanulmányozza. Ezeket felhasználva írnak könyveket, brosúrákat, szövegkönyveket, cikkeket a * tudósok, írók és publicisták is. Ebben az évben újabb archív anyagokat, s egyéb írásokat tartalmazó kötet jelenik meg a kiváló pedagógus penzai munkásságáról. (Pen- zenszkaja Pravda)

Tóth János, az Orosházi Üveggyár egyik öblösüveg- gyártó automata gépének a kezelője volt. Egy nap — pontosan emlékszik, 1970. június 4-én —, a leállított automata gépet az ő tudtán kívül valaki elindította, és a keze a 300—400 fokos üveggyártó formák közé szorult... A rendkívül súlyos sérülés miatt 8 hónapig állt orvosi kezelés alatt, de az egészségét teljesen nem nyerte vissza. Emiatt előbb a csomagolás minőségének az ellenőrzésével bízták meg, majd az egyik üzemben az szb társadalmi munkavédelmi felügyelő is lett, 1972. júniusától pedig az szb tagja, és a társadalmi munka' védelmi felügyelői tisztséget tölti be.

ö szívügyének tartja, hogy ne forduljon elő üzemi baleset. Sem olyan, amilyet ő szenvedett el, sem más. E tevékenységében 36 üzemi szb társadalmi munka- védelmi felügyelővel, 150 munkavédelmi őrrel, tíz tagú bizottsággal és a gyár munkavédelmi csoportjával működik együtt. Ennek a szervezetnek sikerült elérnie, hogy a vezetők a biztonságos munkát, az eredményes termelés nélkülözhetetlen feltételének tartsák és munkájukban ezt kifejezésre is juttassák.

* * *

Milyen foglalkozási ártalmak veszélyeztetik -a dolgozók egészségét? A kérdésre dr. Resetár Márta, üzemorvos így válaszol:

— Ólommérgezés a szita- nyomógépeknél, és a Hun- garopan-üveggyártásnál, zaj az üveggyártó gépeknél, az üvegcsiszolásnál, szilikózis a kemenceépítésnél, hő az üveggyártásnál és a keverék berakásánál.

— Évenként hány ilyen jellegű megbetegedés fordul elő?

— Lényegében egy sem, mert rendszeres ellenőrzéseket, szűrővizsgákat tartunk és szükség esetén a dolgozók más munkakörbe való áthelyezését javasoljuk.

— Milyen lehetőség van még a megelőzésre?

— Kellő mennyiségben rendelkezésre állnak szanatóriumi és üdülői beutalók. Ha pedig valakit mégis foglalkozási ártalom érne, minden mód megvan a gyógyítására. Külön kell szólnom arról, hogy üzemenként három műszakban mindig két- három képzett elsősegély- nyújtó is dolgozik.

A megelőzésnek a legbiz- ' tosabb módja természetesen az, ha kiiktatják a veszélyes termelési tényezőket. Ez pedig az üzemek építésénél kezdődik, a termelésnél, majd a felújításnál folytatódik. Most például a II. számú öblösüveghuta felújítása van soron. Tervezője és a megvalósítás egyik irányítója Dobróczki Pál, üzemmérnök, az üzemfenntartó gyáregység műszaki osztályának a vezetője, aki a következőket mondja:

— Más lesz, mint amilyen a régi volt, mert jobban figyelembe vesszük a munkavédelmi követelményeket.

* * *

A felújítási munkáknál nagy a sürgés-forgás. A néhány méter magasban vasállványok és tartók között a kemenceépítés nem tűnik veszélytelennek. De Nagy János, kemencekőműves, egyben munkavédelmi őr, megnyugtatásul kijelenti:

— Február végén kezdtük, és baj még nem történt. Csak korlát kellene az állványzatra, sürgősen. Már nem egyszer közöltem ezt a műszaki ellenőrrel.

— Mint munkavédelmi őrnek, mi a feladata?

— Minden reggel a művezetővel együtt szemlét tartok a munkahelyen: alkalmasak-e a körülmények a munkakezdésre, hogyan

hagyták ott a „placcot” az előző műszak után? Antali Károly, a művezetőm sem kevésbé törekszik arra, mint én, hogy előzzük meg a baleseteket. Majd* mind családosak vagyunk, haza várnak minket az asszonyok, a gyerekek.

Szluka Andrásné, a IV-es öblösüveghutában üvegosztályozó, s évek óta munka- védelmi őr is.

— Egy műszakban, egy gépen két asszony és egy férfi 50 ezer üveget osztályoz — mutat feléjük. El is magyarázza, hogy mi a teendőjük az üvegosztályozók- nak. És mivel az üveg törik,

meghatározott esetekben szemüveget, valamint kesztyűt és zárt cipőt kell viselniük.

— Előfordul baleset?

— Évek óta nem volt. A Zrínyi Ilona aranykoszorús szocialista brigád tagjai vagyunk, mi nagyon vigyázunk egymásra. Ha új dolgozó jön, betanítjuk a vmunka fogásaira.

* * *

Nehéz a munka az üveggyártó automata gépeknél, ahol á — III-as számú hutában — a Zalka Máté háromszoros kiváló ifjúsági brigádban dolgozik Simon András gépész, aki egyúttal szakszervezeti bizalmi is.

— Mik itt a veszélyforrások? — érdeklődöm.

—■ A hőség, a zaj, a forró víz, az olaj és az üvegtörés.

— Előfordul baleset?

— Egyik fő célkitűzésünk a balesetmentes munka, amit 1979. óta minden évben sikerült elérnünk.

— Mit tesznek? — kérdezem Vitális József brigádvezetőtől:

— Még kissé italosán sem lehet nálunk dolgozni, a védő felszerelést használni kell. Betegen, vagy esetleg ideges állapotban ugyancsak nem engedünk senkit a géphez.

— Akkor minden rendben van?

— Nincs. Sajnos, létszám- hiány miatt néha más helyett, és nem eléggé kipihenten kell dolgozni. És van még valami a munkahelyünkön: az álmennyezet, ami miatt szűk a tér, és igen nagy a hőség. Már nem egyszer kértem, hogy bontsák le az álmennyezetet, de hát úgy látszik, hogy szükség van erre.

Szűcs László munkavédelmi előadó ma egyebek közt új dolgozókat oktat az általános tudnivalókra. Máskor a dolgozók havonta ismétlődő gyakorlati oktatásán vesz részt, félévenként pedig a munkavédelmi őrök kerülnek sorra. És időszakonként vizsgázik a művezetőtől az igazgatóig mindenki.

Készül majd egy munka- védelmi oktatóterem, megfelelő eszközökkel felszerelve. Már elkészült a gyárban egy oktatófilm az üveg- osztályozók részére, és készül egy másik film is. Rendszeresek a filmvetítéssel egybekötött előadások. Érdemes megemlíteni még, hogy két mérnök szakmérnöki tanfolyamra jár, hogy a gyár az eddiginél is sikeresebben oldhassa meg a munkavédelemmel kapcsolatos feladatokat.

* * *

Vágréti László, a Szak- szervezetek Békés megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelője több, mint másfél évtizede működik együtt a gyár vezetőivel, szakszervezeti bizottságával. Jó ismerője a gyár fejlődésének, a termelési folyamatok korszerűsítésének, a munkavédelem kedvező változásainak. A munkavédelmi helyzetről a következőket mondja:

— Kezdetben igen sok volt a nehéz fizikai munkát végzők száma. Különösen az öblösüveg-gyártásnál, ahol többségben nők dolgoznak. Az üveg tört, sok volt a kézsérülés. Az automata- üveggyártógépeknél nem volt ritka az égés, a forrázás, a zúzódás. Előfordult csonkulásos üzemi baleset is. Az utóbbi években a rekonstrukciók során azonban korszerűsítették a gyártást. AT huták csarnokait több részre osztották, és a gyártás közben keletkező törött üveget zá£t rendszerben juttatják vissza a kemencébe. Folyamatban van 5 keverőüzem korszerűsítése, zárt rendszerűvé való alakítása is.

Az Üvegipari Művek 13 egysége között az Orosházi Üveggyár munkavédelmi téren elért eredménye alapján a legjobbak közé tartozik. Ez főként a termelés és a munkavédelem összehangolt fejlesztésében, az emberekről való gondoskodásban, és az oktatás-nevelésben (amiben a Gyári Híradónak is szerepe van), mutatkozik meg. Ezt igazolja a balesetek és a kiesett munkanapok számának a többi gyár létszámához viszonyított kedvező aránya is.

Pásztor Béla Fotó: Veress Erzsi