Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-21 / 92. szám
NÉPÚJSÁG 1982. április 21., szerda ló tapasztalatokat kínálunk Gazdálkodjunk közösen! A készletgazdálkodás problémái — sajnos — nagy múltra tekintenek vissza. Ennek egyik oka, hogy a termelőeszköz-kereskedelmi (TEK) vállalatok életre hívása sem csökkentette a felhasználói készletek nagyságát, és érdemben nem módosította eloszlásuk aránytalanságát sem. Sokan az egyedüli megoldásnak az adminisztratív beavatkozást tartották. Ez azonban ösz- szeegyeztethetetlen a válla' lati önállóság elvével. Nem maradt más: a közös érdekek felkutatását kellett előtérbe helyezni, s csak abban lehet bízni, hogy ha közös pénzügyi alapokra helyezik a termelőeszköz-ellátást, javul a készletgazdálkodás. De vajon igazolja-e ezt a gyakorlat? Erre kerestünk elsőként választ a Metallo- globusnál. Mär ez Henrik vezérigazgató szerint a közös érdekeltség megteremtésére van lehetőség, legalábbis távlatokban. — A jelenlegi helyzet azonban ennek ellentmond, hiszen a készletek 70 százaléka található a felhasználóknál, mintegy 15 százaléka a termelőknél és hozzávetőleg ugyanennyi a TEK-vál- lalatoknál. Ez a tény rendkívül aránytalan készletszer kezetet tükröz. Kiegyensúlyozására a kereskedelmi vállalatok más-más módon törekszenek. Mi tavaly társasági szerződésekkel próbálkoztunk, sikeresen. A Metalloglobus 1981-ben öt vállalattal: a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyárral, a Kontakta Alkatrészgyárral, a Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalatai (PEVDI), a Magyar Alumíniumipari Tröszttel (MAT) és a Világítástechnikai Gyárral alakított ki ilyen kapcsolatot. — Mi a lényege e társadalmi szerződésnek? — A forgalom és a készletek finanszírozásához szükséges forgóalapot a felhasználóval közösen fedezzük. A szerződés életbe lépésekor felvásároltuk a vállalatok korábbi készleteit. Partnereink az ily módon felszabadult forgóalapjuk meghatározott részét — külön megállapodások alapján — a mi rendelkezésünkre bocsátották, másik részével viszont ők gazdálkodnak. A szükséges forgóalap nagyobb hányadát minden esetben a Metalloglobus adja. A tényleges forgalom után az érvényben levő TEK-felárat számítjuk fel; ez közös tevékenységünk bruttó eredménye. (A raktározási és készletezési költségekkel csökkentett nettó eredmény az, amelyen a társuló féllel a befektetett forgóalapok arányában osztozunk.) A Magyar Alumíniumipari Tröszt például csak úgy látta „biztosítottnak” gyártási programját, ha . legalább annyi ötvözőanyag-készlete van, amennyi 120 napos zavartalan termeléshez szükséges. Ennek a mennyiségnek a negyedét a-gyár készletezi, a többi raktározását mi vállaltuk. A MAT raktárainak folyamatos feltöltéséről, és szükség esetén az azonnali kiszolgálásról a továbbiakban mi gondoskodunk. Együttműködésünk bevált. A megoldás egyszerű: a központi készletek tartása mellett a biztonsági tételekkel jól kell gazdálkodni és megfelelő tőkével kell rendelkezni. — Miért nem alkalmazzák másutt is ezt a megoldást, holott a közös érdekek minden oldalról igazolják a létjogosultságát? — Egy vállalat nem könnyen adja át a pénzét, amihez nehezen jutott hozzá. A másik ok nem a vállalatoknál keresendő. A bank ugyanis bármikor megkérdezheti: ha annyi pénzed van, hogy még másoknak is tudsz adni, akkor miért kérsz hitelt? Pedig a közös pénzügyi alapokra helyezett termelőeszköz-ellátás egy év alatt is bizonyította, hogy az említett társasági szerződés hosszabb távon a népgazdasági készletek ösz- szetételére is kedvező hatást gyakorol. A felhasználók túlzott biztonságra való törekvésének oka a termelők, a készletezők és a felhasználók közötti kapcsolatok rendezetlensége is. Hogyan lehetne mindezen változtatni ? Erre a kérdésre Horváth István főelőadó, az Országos Anyag- és Árhivatal kohó- és gépipari főosztályának munkatársa válaszolt: — A legfontosabb a megrendelők bizalmának a megnyerése, mert enélkül nem lehet előrelépni. Ennek viszont előíelétele, hogy a vállalatok az általuk igényelt anyagokat — közvetlen raktári kiszolgálás formájában — tetszőleges időben átvehessék a TEK-vállalat- tól. (A jelenlegi gyakorlat azonban merőben más.) A felhasználók ezért kénytelenek ideje korán megrendelni, amire szükségük van, holott általában a készletezéshez szükséges raktároknak is híján vannak. Új raktárak építése pedig közvetlen nyereséget nem hoz, így hitelt sem lehet rá kapni .. . Megoldást jelenthet az ipari vállalatok forgóalapátengedésének további szorgalmazása. Erre addig lesz szükség, amíg a TEK-válla- latok pénzügyi eszközei nem gyarapodnak. Központilag is megpróbálunk javítani a helyzeten. Az idén például felülvizsgáljuk a vaskohászati termékek forgalmazási rendjét. Ennek megfelelően a Ferroglobusnál olyan listát állítunk össze, amelyben meghatározzuk, hogy milyen termékekből kell a vevőt azonnal kiszolgálni. — Jelenleg kedvezőbb helyzetben van-e a vevő, ha közvetlenül a gyártóhoz fordul? — Bizonyos értelemben igen, mert hamarabb jut áruhoz. Ma még a TEK-vál- lalat nem kockáztat, összegyűjti a vállalatok megrendeléseit, s azok alapján fordul a gyártóhoz. Így legalább egy hónappal meghosszabbodik a rendelési idő. Más kérdés, hogy a kohászat termékforgalmazási rendje előírja, mely nagy- vállalatok fordulhatnak közvetlenül a gyártóhoz. A kis- és középüzemek a TEK-től szerezhetik be termékeiket. Előfordul persze, hogy nagyobb vállalatoknak is célszerű lenne beszerzéseiket a TEK segítségével végezniük. — Nem segítene a beszerzési kötöttség feloldása? — Erről megoszlanak a vélemények. Vannak, akik a kötöttségek feloldását látják jónak, mások viszont attól félnek, hogy ha teljesen kötetlenné válna a beszerzés, akkor ellenőrizhetetlen lenne a készletek elhelyezkedése. A kérdés tehát az, hogy a lehetséges megoldások közül melyik segíteni elő az ésszerű készletgazdál kodást ? A válasz remélhetőleg nem sokáig várat magára. Győri M. Hajnal Négy VGMK a tervezőknél Miért éppen a kisvállalkozás? Építőanyagot egy helyen Az építőanyag-telepek többségén, ahol a tartós használatra rendeltetett, nemzedékeket kiszolgáló házak, lakások, nyaralók „alapanyagait” árusítják, szinte sosem lehet egyszerre mindent beszerezni. Nem véletlenül mondják, hogy nem építkezni nehéz, hanem az ehhez szükséges anyagot megvásárolni. Elsősorban ezért minősíthető jelentős eseménynek, hogy meghonosítjuk az osztrák Brau- Welt áruházi lánc szisztémáját — know-how-ját —; s ennék főbb elemeit már alkalmazzák a szolnoki Fészek Áruházban. Aki most Szolnokon vagy környékén kezd építkezni, nem kényszerül sártengerben, anyaghalmok között botladozni, tervdokumentációért szaladgálni, boltról boltra járni, míg a vasbeton gerendától az utolsó villanykapcsolóig összeszed mindent, ami lakásához szükséges. Szolnokon mindezt egy helyen meg lehet vásárolni, nemcsak az árut. hanem a szolgáltatást is. A Fészek Áruház többet nyújt, mint amennyit a rövidítés ígér: többet, mint faanyagok, építőanyagok. szerszámok, szerelvények, elektromos cikkek, kerti áruk együttesét: kaphatók itt csempék, tapéták, festékek, típustervek is: kölcsönöznek építkezéshez szükséges gépeket: vállalják fa, fém, üveg méretre vágását; kötnek anyagbiztosítási szerződést, és megrendelhető minden áru házhoz szállítása. Mindez csak a kezdet. Szolnokon még csak részben alkalmazzák a Bau-Welt szisztémát: itt már építkezett a TÜZÉP. amikor az osztrák—magyar üzlet létrejött, nem volt mód és idő a rendszer teljes adaptálására. Lesz viszont abban az országos áruházi láncban, amelynek megvalósításán a TÜZEP-vállalatok mellett egy sor más kereskedelmi cég — például a RAVILL. az Amfora —, valamint számos iparvállalat dolgozik. Gondját viseli az ügynek több minisztérium. az építésügyi, a belkereskedelmi, a mezőgazdasági és a külkereskedelmi is. (A Bau- Welt rendszerért építőanyaggal fizetünk, és alakulóban vannak a Brau-Welt, valamint a Fészekáruházak közötti árucsere feltételei is.) A sok bába között remélhetőleg nem vész el a gyerek, vagyis. egy olyan építőanyag-áruház láncolat kiépítése, ami minőségi fordulatot hoz a kereskedelemnek ebben az elmaradott ágában. A TÜZÉP-egyesülés máris védjegyeztette a Fészek elnevezést, ami azért indokolt, mert ennek az áruházláncnak belső, szervezeti és külső jegyei egységesek lesznek. Az egységes működési, irányítási. ‘ ellenőrzési rendszer mellett az áruházak azonos képet nyújtanak narancssárga és barna színükkel, fehér belsőjükkel. a dolgozók munkaruhájával. a cég emblémájával. A célszerűségnek megfelelően a Fészek-áruházak, illetve a hozzájuk tartozó, most már csak raktárként szolgáló nyitott és fedett telepek betonutakkal. iparvágányokkal kapcsolódnak az országos út- és vasúthálózathoz. Az áruházak egyszerű szerkezetűek és berendezésűek, ezért viszonylag olcsón és gyorsan megépíthetők. A tervek szerint az idén elkészül a budapesti és az érdi. később a kecskeméti, a győri, a zalaegerszegi, a debreceni, a nyíregyházi, a nyírbátori és a pécsi Fészek is. g. zs. A Békés megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál szinte a legelső pillanatban megragadták a lehetőséget: a szervezést már januárban megkezdték, februárra kialakult a végleges formula, márciusban kidolgozták, elfogadták a tervezetet, s áprilistól hivatalos bejelentés alapján is négy vállalati gazdasági munkaközösség, azaz VGMK dolgozik a1 tervezőknél. •* A Az új lehetőség, hogy kisebb vállalkozások alakulhatnak a kötelezőn felüli többletfeladatok teljesítésére, méghozzá vállalati keretekben igazán kapóra jött a megyei tervezőknek. Több megfontolásból is. Egyszer azért, mert az már az év elején kiderült, hogy a vállalat legfeljebb a beérkezett igények- kétharmadának lesz képes eleget tenni 1982-ben kapacitásainak mégoly teljes körű mozgósításával is. A négy munkaközösség létrejötte pedig — az előzetes számítások szerint — ezeket a kapacitásokat 15—20 százalékkal bővíti. Ebből kiindulva és innen kezdve az okok elég szorosan összefüggnek egymással. Ha ugyanis a vállalat lehetőséget teremt a többletenergiák, a „munkaidőn túli” vállalkozások helyi hasznosítására, joggal remélheti ettől a kezdeményezéstől, hogy elejét veszi az adottnál is többre törekvők elvándorlásának. Utóbbiak ugyanis hamar átlátják, milyen előnyökkel jár, ha vállalati szervezésben. a vállalat eszközeivel és előre tervezett megbízásai / alapján „maszekolnak”, s nem kell önállósult magánkezdeményezésüknek, a gazdasági munkaközösségnek a könyvelésével, életben tartásának egyéb követelményeivel veszkődniük. Nézzük a harmadik indokot ezek után — amely, mint állítottuk, összefügg az előbbi kettővel — jelesen arról van szó, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek a műszaki értelmiség anyagi helyzetének jobbításában utat nyitnak abba az irányba is, amelyet egyébként a bérszabályozás erőteljesen behatárolt vállalati keretei és lehetőségei nyitható kiskapuk nélkül zárnak le jelenleg. Nem azt jelenti ez természetesen, hogy a vállalati gazdasági munkaközösség, mint forma ad ahhoz törvényes alapot, hogy a tervező- mérnökök fizetését a szabá- lvozók kikerülésével emeljék elvárható szintre. Egyszerűen az egyéni és kiscsoportos tartalékok mozgósításával juthatnak a vállalkozók többletmunkával — és ezen van a hangsúly — többletjövedelemhez. Az eddig sorolt magyarázó tényezők önmagukban is, de együttesen is lényeges dolgokra világítanak rá a gazdálkodás új formáinak értékelésekor. Nerh kevésbé fon- 'tos azonban a negyedik ösz- szetevő sem, amelyről a Békés megyei Tanácsi Tervező Vállalat vezérkara már ma is örömmel szól. Napi tapasztalataik szerint is újabb aktívákkal, mi több káderekkel gyarapodott a vállalat, létszámnövelés nélkül, csupán azzal, hogy a négy VGMK megalakult. A négyszer harminc vállalkozó vezetői a vállalati gazdasági munkaközösségek irányításában ugyanis mélységében élik meg mindazt, ami a vállalatvezetést foglalkoztatja kezdve a feladatok teljesítésének megszervezésétől, a legmegfelelőbb anyagi ösztönzési rendszer kidolgozásán, működtetésén át. egészen az elvégzett munkák minőségéért vállalt nem kis felelősségig. Érdekes lehet mindezek után rövid áttekintése annak is, hogy miként működik konkrétan ez a négy VGMK a megyei tervezőknél? A munkaközösségek közül kettő komplex tervezésekre vállalkozik, így az építés mellett statikai, épületgépészeti és villamossági tervezésre, de tervezi az ezekhez a folyamatokhoz szorosan kapcsolódó költségvetést és szervezést is. A harmadik közösség a közmű, és útépítés terveinek elkészítését, a negyedik nedig az előtervezés feladatait vállalja. A vállalati gazdasági munkaközösségek és a vállalat együttműködését szerződés szabályozza. Ennek értelmében a megrendelőkkel a megállapodásokat a vállalat köti, majd a feladatok rangsorolásával kialakul a vállalat saját éves terve, a terven felüli munkákkal pedig — ugyancsak meghatározott időre szóló munkaterv alapján — a négy munkaközösséget bízza meg. Az elkészült munkaközösségi terveket a vállalat veszi át — minőségi ellenőrzéssel — a vállalkozók csoportjától, ami a megrendelőknek is teljes biztonságot ad. Ebben a láncolatban a tervezővállalat és a négy munkaközösség érdekei majdhogynem egybeesnek; de legalábbis kedvező mértékben összefonódnak. Ahol pedig elválhatnának, ott az együttműködési szerződés biztosítékokat épít be: munkaközösség' tagja többek között a Békés megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál csak- az lehet és csak az maradhat, aki a vállalati munkatérvből a reá háruló feladatokat kifogástalanul teljesíti. S, hogy milyen, munkákat kapott a négy VGMK a vállalattól? Nos néhány példát: virágkorát éli ma a termelőszövetkezetekben az „ener- giaracionalizálás”-pályázat alapján, ennek felmérési munkáit a tervező munka- közösségre bízta: a gyulai malomipari szaküzlet, a lö- kösházi művelődési ház átalakítási munkáit, az orosházi rendelőintézet szükség- energia-ellátását ugyancsak a VGMK-ben tervezik meg vállalati feladataikon túl „külön pénzért”, de vállalati szervezésben. Ha tehát föl kellene tenni a témában a legvégső kérdést, akkor az nem lehetne más, mint az, hogy: kinek jó mindez? És a válasz: a megrendelőnek, mert kapacitáshiány miatt nem mondják vissza a megbízást, tehát rövidesen nekikezdhet a beruházásnak. A vállalatnak, mert nem kell elutasítania a „vevőt”, a munkaközösségnek; mert ideális körülmények között vállalkozhat többletmunkára. A munka- közösségben _ dolgozónak, mert töbletjövedelemhez juthat. S végül ha ebben az ügyletben mindenki jól járt — megfelelő szabályozással —, az a népgazdasági érdekkel is egybevág, és ez a lényeg! Kőváry E. Péter Több fa a termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás módszereivel Az erdők hozama 30 év alatt megkétszereződött. A lehetőségeket mindenekelőtt a jól felkészült és a szakmai munkában is erős állami erdészetek használták ki; a tsz-ek tulajdonában levő erdők hasznosítása sokáig vontatottan haladt. Az elmúlt egykét évben azonban a termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás legalább 10 éves lemaradást hozott be, a tsz-gazdálkodásnak ebben az ágazatában is az intenzív fejlődés jelei mutatkoznak. Tavaly már 1,9 millió köbméter fát adjak a termelő- szövetkezetek és az idei tervek szerint ezt a teljesítményt 5—10 százalékkal javítják. A termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás egyik jellemzője az elaprózottság. A közös gazdaságok a kiutat a társulásos formában találták meg. Nemcsak egymás között alakítottak tsz-erdő- társulásokat, hanem a környékbeli erdőgazdaságok segítségével élve több helyen azokat is bevonták a fej- lesztési elképzelések megvalósításába. A MÉM felmérése szerint a termelőszövetkezeti erdőknek már csaknem felét társulásos formában művelik, gondozzák. Hozzávetőleg 230 ezer hektáron dolgoznak már közös elképzelések alapján, szemben az 1979. évi 48 ezer hektárral. Átlagos erdőterületük — egy-egy gazdaság 300 hektáréval szemben — általában 3000—5000 hektárt tesz ki, ami már megfelel egy kisebb erdő- gazdaság művelési körzetének, és ennélfogva a gépeket és a modern technikát is jó hatásfokkal lehet alkalmazni a társulások keretében. Szeghalmi ötletekről képekben A Szeghalmi Állami Gazdaság igyekszik minden lehetőséget megragadni, hogy a kedvezőtlen természeti körülmények ellenére növelje bevételét. E meggondolásból egy korábbi gazdasági irodaépületet viszonylag kis ráfordítással átalakítottak, s itt működik az azóta már népszerűvé vált Puszta csárda Az idén újabb lehetőséget ragadtak meg, a csárda mellett faházas kempinget létesítettek, ahol elsősorban az átutazóknak — kamionosoknak, a személygépkocsival külföldre tartóknak — biztosítanak éjszakai szállást (SF)
