Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-18 / 90. szám

1982, április 18., vasárnap Megjelent dr. Takács János: Terület- és településfejlesztés Békés megyéken című könyve Takarékszövetkezet a háztáji termelésért A közelmúltban jelent meg , a Békés megyei Tanács V. B. tudományos koordinációs szakbizottságának kiadásá­ban dr. Takács Jánosnak, a megyei tanács építési, közle­kedési és vízügyi osztálya ve­zetőjének könyve Terület- és településfejlesztés Békés me­gyében címmel. A könyv cél­ja — mint ezt előszavában Gyulavári Pál, a megyei ta­nács elnöke írja — a felsza­badulás óta eltelt időszak bemutatása, a múltból örö­költ elmaradottságra utaló fejlődési sajátosságaink ok- ' okozati összefüggésének fel­tárása, az ország más terüle­tével történő összehasonlítá­sával és a megye egyes te­rületeinek egymáshoz viszo­nyításával. Mindezekből olyan következtetések levo­nása, amelyek megalapozottá teszik a kiegyensúlyozott és hatékony fejlődést. A könyv három időszakot ölel. fel, a felszabadulástól a szocializmus alapjainak lera­kásáig, majd az 1960-as évektől 1971-ig (a terület- és településfejlesztésre vonatko­zó alaphatározatok megjele­néséig) és 1971-től napjain­kig, amikor előtérbe került a településhálózat korszerű­sítése. A könyv mindezt 8 fejezetben, az alapvető ösz­szefüggések és problémák feltárásával mutatja be. Be­vezetőben ismerteti Békés megyének az' országban el­foglalt helyzetét, szerepét a területi munkamegosztásban. A téma súlyának megfelelő­en foglalkozik a megye de­mográfiai és munkaerőhely­zetével, hangsúlyozva, hogy e folyamatok kedvező megvál­toztatása nemcsak szükséges, hanem a feltételek is adottak hozzá. Nagy teret szentel a termelőerők fejlődésének be­mutatására, az ipar, az épí­tőipar, a mezőgazdaság, majd az infrastruktúra és az idegenforgalom elemzésére. Gazdag adattárral egészíti ki az egyes ágazatok bemutatá­sát, s ugyanez mondható el a településhálózattal foglal­kozó fejezetről is. Ez utóbbi keretében foglalkozik a tele­pülésrendszer sajátosságai­val, a tanyakérdéssel, a ta­nácshálózattal, a fejlesztés célszerű irányaival. Végül a VI. ötéves terv célkitűzéseit ismerteti. Két mellékletében 29 ábrát és 31 fotót közöl. összegzésként annyit, hogy tudományos igényességgel megírt, ám mégis könnyű nyelvezetű, a gyakorlatban jól hasznosítható könyvvel lett gazdagabb megyénk. A Szarvas és Vidéke Kör­zeti Takarékszövetkezet ne­gyedszázada alakult. Első ki- rendeltségét 1962-ben hozta létre Békésszentandráson, hét évre rá a másodikat Kardoson, a csabacsüdi 1970- ben kezdte meg működését, míg a „legfiatalabb” Ör- ménykúton az elmúlt eszten­dőben állt a lakosság, a tag­ság szolgálatába, s novem­bertől mostanáig máris egy­millió forintra gyarapította a betétállományt. A takarékszövetkezet már a kezdetek óta segíti az Ál­lami Biztosító munkáját, biz­tosítási díjbeszedéssel viszont csak 1979 óta foglalkozik. Tevékenysége az elmúlt esz­tendőben a társasutazások szervezésével bővült a COOPTOURIST megbízásá­ból. Napjainkban a körzeti ta­karékszövetkezet 22 dolgozó­ja mintegy 9 ezer tag külön­böző pénzügyeit intézi, kezeli már, ami igazán nem kis tel­Az orosházi Üj Élet Ter­melőszövetkezet állatfelvá­sárlási irodája több mint 1600 kistermelővel áll szerző­déses kapcsolatban. Szinte valamennyien termelőszövet­kezeti tagok, jelentős részük nyugdíjas. Az iroda minden szerződött sertés után 200 ki­logramm kukoricát kedvez­ményes áron ad el nekik. Évente körülbelül húszezer hízósertést vesznek át, de ki­sebb mennyiségben foglal­koznak hízómarha-felvásár­lással is. Az iroda a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombináttal közösen ebben a hónapban új akciót indít a termelői kedv fokozására. A mező­jesítmény, ha tudjuk, hogy olyan versenyképes partner mellett érte ezt el, mint ami­lyen az OTP szarvasi járási fiókja. Az ügyintézés gyorsaságát, szakszerűségét a takarékszö­vetkezet dolgozói szocialista brigádba tömörülve garan­tálják. Ez a brigád három­szor nyerte már el az arany­koszorús kitüntetést, egy íz­ben pedig a Kiváló Brigád címet. Ami bizonyítja azt is, hogy a kollektíva elismerésre méltó szinten vesz részt a tagság, a lakosság takarékos életmódjának alakításában. Jelentős szerepet tölt be a körzeti takarékszövetkezet vonzáskörzete kisárutermelé- sének fejlesztésében is, ami abból állapítható meg, hogy az elmúlt évben folyósított 18 millió forint kölcsönből ötmilliót tenyészállatok, fólia és egyéb mezőgazdasági ter­melőeszközök vásárlására vettek fel az igénylők. gazdasági kombináttól kapott kocák árát a kistermelők csak egy év múlva, a serté­sek leadásakor törlesztik. A kocakihelyezési akció kereté­ben még egy kedvezményt kapnak a termelők: hatszáz kilogramm takarmányt jutá­nyos áron vásárolhatnak meg. A termelőszövetkezet ál­latfelvásárlási irodája egy esztendeje exportra is szál­lít hízósertést. Tavaly ezret küldtek a Szovjetunióba, az idén ezt a mennyiséget to­vább kívánják növelni. Az exportált állatok után a termelők két forint export­felárat is kapnak. L. J. S. F. Szeghalmon sok gondot okoz a belvíz és a csapadékvíz-elvezető hi­ánya. A nagyközség szélén most több száz méter hosszúságban szé­lesítik, építik az árkot, amely összegyűjti és elvezeti az alacsonyan fekvő területek vizét (S. F.) KÉP Évente húszezer sertés amikor hallom a gyerekek boldog csivitelését Tótkomlós, Kulich Gyula utca. Üj házak sorakoznak egymás mellett. Az egyik­nek zöld a kerítése. Oszlo­pos' tornácán négy kislány kapucnis anorákban. Az esőt nézik. Vigasztalan az idő. Egy szőke asszony lép ki az ajtón. A kapuig kíséri őket. Kettesével mennek, egymás kezét fogják. Távolabb meg­állnak, integetnek. — Szervusz, mama! Szer­vusz, mama! Elekes Mihályné kissé el- érzékenyül, ahogy tekinteté­vel követi őket, ahogy visz- szainteget. — Látja, ilyenek. Mamá­nak szólítanak, pedig nem vagyok az édesanyjuk. Az igazi mamájukat nem isme­rik. Benn, a szobában beszél­getünk. A háznak négy szo­bája van. Az egyik, az ut­cára nyíló, nagyablakos _ a gyerekeké. Van ott tévé, szék, ágy, a padlón szőnyeg, a sarokban játékok. Igen, ez az ő birodalmuk. _ Elekes Mihályné immár 10 éve ne­vel gyerekeket. Háromszor kapott „Kiváló Nevelőszü­lő” kitüntetést. Vékony, halk beszédű asszony. Fény­képeket mutogat. Arról be­szél, hogyan vállalta el az első gyereket. —. Volt itt a szomszédban egy cigány kislány. Gyulá­ról, az intézetből hozták a nevelőszülők. Szegénykével igen sok baj volt. Vissza akarták vinni. Én megked­veltem a gyereket. Azt mondtam, hozzák hozzám, majd én felnevelem. így is történt, miután hivatalosan is engedélyezték, hogy hoz­zám kerüljön. — A férje mit szólt? — Először nem nagyon tetszett neki a dolog. Mit fognak szólni az ismerősök, a munkatársak? Valami ilyesmi járt a fejében. Ké­sőbb nagyon megszerette a gyereket. Egy szép arcú kislány fényképét mutogatja. Ö volt az első, aki a házába ke­rült. — Mi lett később a kis­lánnyal? — Nem sokáig maradt nálunk. Fél év múlva érte jöttek a szülei, elvitték. Ügy tudom, lakást kaptak. Azelőtt olyasfajta házban laktak, amely rájuk akart dűlni. Azt hallottam, tizen­négy gyerekük volt. Elekes Mihályné 10 év alatt nyolc gyermeket ne­velt. Közülük négy kirepült a fészekből. Róluk beszél gyöngéd, szeretetteljes han­gon. Olykor féltés, aggoda­lom suhan át az arcán'. Mert különös sorsú gyerekek ezek. Ahogy az indíttatásuk is az volt. Az egyik lány már húsz éves, s a közelmúltban ment másodszor férjhez Szegeden. Első házasságát Orosházán kötötte. Alig né­hány hét eltelte után a fér­je bevonult katonának. Anyósa nem jó szemmel nézte a menyét. Amolyan jöttmentnek tartotta. Né­hány hónap múlva fel is bontották a házasságot. De talán most, ott Szegeden, minden jobbra fordul. Igyekvő, szorgalmas kis­lány, vélekedik róla. — Az az igazság, hogy ezek a gyerekek nagy hát­ránnyal indulnak. Marikát 3 éves korában vettem ki a gyulai csecsemőotthonból. Tessék megfogódzkodni, még beszélni sem tudott. Most kisegítő iskolába jár. Ren­geteget foglalkozom vele. — A szüleik látogatják őket? — Nem, de jobb is így. Volt -egy kislányom, olyan volt, mint egy falat kenyér, hát bizony az ő édesanyja alkoholizált. Ügy képzelje el, hogy a hatóság elvonó­kúrára kötelezte. Jobb erről nem beszélni. A gyerek hoz­zámnőtt. Aztán egy szép na­pon jött az anyja és elvitte. Azért mégis reménykedem. — Miben? Szeme kerekre tágul, mintha valahol a messze­ségben annak a kislánynak a sorsát fürkészné. Még az ujját is felemeli. — Abban reménykedem, hogy az anyja végérvénye­sen abbahagyta az italozást. ■ Az asszony 40 éves. Az arcán a gondredők perük az időt.' Kezén is meglátszik a munka nyoma: — Hol dolgozik? — A gyerekek mellett nem vállalhatok munkát. Tíz évvel ezelőtt Kardoskúton, az olajosoknál dolgoztam, ott, ahol a férjem. Reggel ■ fél hatkor kelek. Elkészítem a reggelit, aztán felöltözte­tem a gyerekeket. Tiszta ru­hát adok rájuk. Amikor el­mennek, hozzálátok a taka­rításhoz, mosáshoz, 1 majd bevásárolok. — Mennyibe kerül a napi bevásárlás? — Sokba. Csak húsból naponta egy kilót veszek, aztán a többi hozzávalót. A gyerekek az intézet út­ján kapják a ruhát, a fehér­neműt. Elekesék azonban egyéb dolgokat is vásárol­nak nekik. A legutóbb tele­víziót vettek, játékokat, le­mezjátszót. A közelmúltban pedig kívánságukra meg­vettek egy boxerkutyát. Ta­lán ennek örülnek a leg­jobban az apróságok. Ter­mészetesen pénzt is kapnak az államtól. — Vajon mennyit? Az asszony lassan emeli fel a tekintetét. Tele van gyanakvással. — Kell erről -egyáltalán beszélni? Elég annyit mon­f dánom, hogy szépen kapunk. Ki lehet belőle jönni. A fér­jemnek folyósítják a négy gyerek után a családi pót­lékot. Azért nem beszélek erről szívesen, mert tudja, milyen a falusi ember nyel­ve. Egyszer már azt is sze­memre vetették, hogy mit akarok kezdeni ezekkel a cigánygyerekekkel. Mert kö­zülük kettő az. Hát, mon­dom, én embert faragok be­lőlük. Mi még nem voltunk nyaralni a férjemmel. Kire is hagynánk a gyerekeket? Feláll. Bemegy a másik szobába. Átöltözködik. . Ra­gaszkodik hozzá, hogy el­menjünk az óvodába. Érző­dik a mozdulatán, a hang­ján, hogy legalább a két kisebbel szeretne eldicse­kedni. Amikor meglátják, rohannak feléje. Ebéd után már haza tart a két óvodás kislány. Egyszerre megele­venedik a ház. Aztán jön a két általános iskolás. Ágika a legértelmesebb, magyaráz­za az asszony. Intelligenciá­jával kitűnik a többi közül. Ö biztosan tovább fog ta­nulni. Viszi majd az élet­ben valamire. Jaj. csak a többiek meg ne hallják. Fél­tékenyek egymásra, s ő va­lamennyit egyformán szere­ti. Ha kinövik az iskolás­kort, akkor is itt maradhat­nak a házban. Elférnek a négy szobában. De legalább Ági! Ehhez a kislányhoz nagyon ragaszkodik a neve­lőanyja. Képzeletében már a jövőjét ecseteli. Aztán mint­ha a gondolatait akarná összefoglalni, valamennyiük­re tereli a szót: — Nélkülük nem tud­nám elképzelni az életemet. Tisztelettudóak, ragaszko- dóak, hozzá nőttek a szí­vemhez. Elérzékenyülök. amikor hallom a Szobában- boldog csivitelésüket. Higy- gye el, ezek a gyerekek bol­doggá tettek. Serédi János Az egri AGKIA Bútorgyárban az idén ötven százalékkal több ADONISZ ülőgarnitúrát készítenek, mint az elmúlt év­ben. A négy darabból álló kényelmes, elegáns bútoregyüt­tesből idén 1500 kerül forgalomba (MTI fotó: Tóth Bálint felvétele — KS) Felkészülés a középiskolára Táncsics-szeminárium a nyolcadikosoknak Alig hogy megkezdődött a tavaszi szünet, s csak éppen elcsendesedtek az orosházi Táncsics Gimnázium és Szakközépiskola tantermei, folyosói, újra zsibongás töl­tötte azt meg. Három napra érkeztek azok a nyolcadikos tanulók, akik úgy döntöttek, hogy ebben az iskolában kí­vánják folytatni tanulmá­nyaikat a nyolcadik osztály elvégzése után. Három napig tartott az a középiskolára fel­készítő tanfolyam, amelyet erre az alkalomra szerveztek. Mit is jelöl a cím, hogy Táncsics-szeminárium? Ki lehet a Táncsics-szeminári­um hallgatója? Már a korábbi években is voltak kísérletek arra, hogy a középiskola segítséget ad­jon a nyolcadikosoknak ab­ban, hogy minél alaposabban felkészülhessenek. Nem más­ról van szó, mint rendsze­rezni azt az ismeretanyagot, amelyet elsajátítottak az ál­talános iskolában. Magyar nyelv és irodalom, matema­tika, kémia, orosz nyelvre terjed ki a felkészítés, illet­ve a rendszerezés. A cél nem más, mint a középiskolai fel­zárkóztató foglalkozásokat előre hozni, remélhetőleg si­kerrel, s ezze-l diák és tanár számára nagyobb időt bizto­sítani már elsőben az új anyag elsajátítására. Ez ter­mészetesen nem zárja ki a későbbi felzárkóztatás lehe­tőségét, de amennyiben sike­rül tudatosítani a leendő el­sősökben, hogy mi az, amit még "pótolni lehet, úgy re­mélhetőleg jobb indulási esé­lyek' alakulhatnak ki. Nem azt jelenti a Táncsics-szemi- náriumok szervezése, hogy ott az egész általános iskolai anyagot átismételik, hanem súlyponti részeket kiemelnek, az új követelmények rend­szerébe ágyazva felvillant­ják. A Táncsics-szeminárium szervezésében két forma lé­tezik az idei gyakorlat sze­rint. Az' orosháziak és a kör­nyékbeliek részére hetente más-más tárgyakból szervez­tek foglalkozásokat, azok a jelentkezők pedig, akik nem tudtak részt venni ezeken, mivel távol laknak, ők há­romnapos bentlakásos felké­szítőre jelentkezhettek. Mintegy félszáz nyolcadi­kos diák vette három napra birtokba a gimnáziumot, és' ismerkedett a kollégiummal. Megtekintették a Darvas­emlékházat is, ahol Nagy Gyula nyugalmazott múze­umigazgató tartott rövid elő­adást Orosháza jeles szülöt­téről. Az általános iskolások Táncsics-szemináriuma azok számára indult, akik az oros­házi középiskolában akar­nak továbbtanulni. Az első tapasztalatok kedvezőek, de hasznossága akkor igazoló­dik majd igazán, ha a hiá­nyok pótlása valóban meg­történik, és -így kiegyenlí­tődnek a felkészültségi szin­tek. Ha ehhez csak -közelít­hetnek is, akkor érdemes a fáradozás. — fb — Vándorkiállításokat, kiadványokat tervez a szeghalmi helytörténeti gyűjtemény baráti köre A közelmúltban tartotta köz­gyűlését a szeghalmi helytörté­neti gyűjtemény baráti köre. Az ülésen Miklya Jenő, a kör tit­kára számolt be a vezetőség munkájáról, mely az elmúlt év­ben a baráti kör tevékenységé­nek témaköreit és anyagi alap­ját igyekezett meghatározni, megteremteni. Elmondotta, hogy amíg a múltban a Szeghalom- vidéki Régészeti és Közművelő­dési Társaság, majd a Péter András Gimnázium volt a gaz­dája a tárgyi és szellemi kin­csek gyűjtésének, most ez a feladat a helyi múzeumra, illet­ve a baráti körre hárul. A sár­réti táj iránt országszerte igen nagy az érdeklődés, a gazda sze­repét mégis a szeghalmiaknak, a baráti körnek kell átvennie, nemcsak a szorosan vett gyűj­tést és feldolgozást, a kiadvá­nyok sorsát, hanem a természet- és műemlékvédelmet is. A közgyűlés ezután megvitatta és jóváhagyta az 1982-es év munkatervjavaslatát. A tervek szerint Sárréti Füzetek címmel kiádványsorozatot jelentetnek meg. az első füzetben a járás községeinek története, a máso­dikban három néprajzi dolgozat kap helyet, míg a harmadik az Ugrai tájoló címet viseli. Ebben Szabó Pál Biharugráról szóló írásainak néhányát teszik közzé. az író leányának, Bertalan Ág­nesnek válogatásában. A köz­gyűlés jegyzőkönyvi köszönetét mondott Fekete Gyula tűzoltó alezredesnek és beosztottjainak, akik csaknem százezer forintos társadalmi munkával vetették meg az alapját az ország első vidéki1 tűzoltógyűjteményének. A hozzászólások során többen hangsúlyozták, hogy nagyobb védettséget kellene biztosítani a régészeti, természeti és műemlé­ki kincseknek, értékeknek, és a törvény szigorát alkalmazni azokkal szemben, akik ez euen vétenek. A kisközségek képvi- seői .kérték, hogy majd a mú­zeumi hónap során, de máskor is. szervezzenek vándorkiállítá­sokat, tartson a baráti kör elő­adásokat, jobban támogassák a honismereti mozgalmat. Többen vállaltak újabb feladatokat, töb­bek között Homoki Lajos egy sárréti növénygyűjtemény ösz- összeállítását, Teleki József to­vábbi tűzoltóemlékek gyűjtését ígérte. Szó volt a szeghalmi helytörténeti gyűjtemény továb­bi sorsáról, a múzeummá nyil­vánítás hosszadalmasságáról, melyet a baráti kör nem tart indokoltnak. Az elhangzott hozzászólásokra dr. Nagy Zoltán elnök és Miklya Jenő titkár válaszolt. (—n)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents