Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-17 / 89. szám
1982. április 1*., szombat minimagazin Hagymácskakendő Ha van még egy kis plusz az emberben... Sokukkal az ünnepségen találkoztam, amikor átvették a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. Nagy volt az öröm, látszott az. elégedettség, a büszkeség, hiszen a megalakulás óta nem kis utat tettek meg, egy nemzedék váltotta egymást. Sokat kellett dolgozni, hogy méltóak legyenek a múlt eredményeihez. A régiek, az alapító tagok is ott voltak az ünnepségen. legalábbis azok. aJíi- ket nem szólított más területre egyéb megbízatás. Ott hangzott el: „Ä ma ifjúsága büszke elődeire, s tetteivel bizonyítja, hogy méltó a folytatásra.” Méltó-e? Az nem vitás a Volán íl-as számú Vállalatánál. Ök azok, akik immár másodszor nyerték el a zászlót. de vajon milyenek közelről. a szürke hétköznapokon? Ez foglalkoztatott, útban a vállalat központja felé. ahol a KISZ-ések zömét találhatom. Mindenkit lehetetlen megismerni, de beszélgető partnereim révén, segítségükkel az egész KTSZ- munkáról, a fiatalok gondolkodásáról. élet- és munkakörülményeikről. alkotó-. kezdeményezőkészségükről képet kaphattam. Dz a bizonyos plusz — Tulajdonképpen ez olyan dolog, hogyha az erőben nem akar magára Jfna- radni. akkor igyekszik valami közösséghez tartozói, S ha még van benne egy kis plusz, akkor megtalálja a helyét, célját, jól érzi magát, és nincs ideje an<?T; sem, hogy unatkozzék. EZa KISZ. Legalábbis nálunk, ii Volánnál — mondja mintegy hitvallásként Földesig Lajos, a Tel tomat-ki rendeltség KW,- alapSzervezeténeki titkára, — Nekem történeteden szükségem van erye, és ez nem túlzás. Vegyük jfsak a munkát: gyakorlati# ember- vagyok — jelenleg hibaelhárító szerelő, korábeán gépkocsi- vezető —. som ötletem van. de ahhoz, homr ezek megvalósuljanak, ajrhozzáértő műszakiak szal^mai segítsége elengedhetetlen. És ezt megkapom töbjá-d magammal együtt. K Aktívan Äiüködik. és mindenkinek ®gít a Fiatal Műszakiak Közgazdasági Tanácsa. Meggkrkulása óta (1979) 103 újítást adtak be a fiatalok. ami a vállalatnak egymillió forintot jelentett. De nem is ez a leglényegesebb, hanem az emberi kapcsolatok kialakítása. A mi alap- szervezetünk ebben sokat tesz. Talán országos példa is lehetne, hogy 100 százalékos a taglétszám. Ezt hogyan értük el? Minden újonnan érkező KISZ-korú dolgozóval ■ már az alsó napokban felvesszük a kapcsolatot. Beszélgetünk vele. elmondjuk a programjainkat, de nem erőszakoljuk a részvételt, sem a belépést, csak felhívjuk a figyelmet a közös rendezvényekre. Ha akar belép, ha akar részt vehet minden kötelezettség nélkül, és ha bajban van. segítünk, éppen úgy. mintha tag lenne. A tapasztalat? Jól bevált ez a módszer. Volt olyan, aki azonnal lelkesedett, akadt, aki vonakodott, de a rendezvényeken részt vett. Aztán hat hónap múlva belépett. Később elmondta, hogy mi volt a tartózkodás oka. Előző munkahelyén is volt KISZ. szép programmal, de minden csak ígéret maradt. nem történt semmi. Hát nem akart csalódni. Megértettük! És nem csinálok belőle titkot: engem is úgy győztek meg. Aztán ittmaradtam, és vállaltam többet is. Ügy éreztem, megvan beüinem az a -bizonyos plusz, ami a KlSZ-munká- hoz kell. Tagja vagyok 1967. óta, KISZ-titkár 1979. óta. és két éve beléptem a pártba is. Hogy jelen pillanatban mi tart itt? Szép ez a munka. Emberekkel bánni, segíteni, s tudni, hogy ebben a vezetők támogatnak. hát ez jó érzés. És az is jó. hogy saját akcióprogramunk lehet, a rendezvények -— sport. játék, vetélkedők, kirándulások stb. — kezdeményezésénél sincs megkötve a kezünk. Négy kicsi mellé kell a nagy... Nadabán Demeter, a KISZ- bizottság titkára energikus, jó megjelenésű ember, szinte árad belőle a 'szervező- készség, valahogy ráragad a temperamentuma pásra is. Ilyennek képzelhető egy jó KISZ-titkár. Szobájának falán már ott díszük a zászló. .Tekintetemet követve megjegyzi : — Igen. a négy kicsi mellé már odakívánkozott a nagy is. A négy „kicsi” a Kiváló KISZ-szervezet címet hirdető négy zászló. Hölgyön sikerült? Tudatosán törekedtünk arra, hogy elérjük a nagyot is. De ez további jobb munkára is kötelez. -A vállalat központjában 10, az. egységekben li alapsz.ervezet van összesen, és Békéscsabán, több üzemegységnél. kirendeltségnél vannak az alapszervejíetek. érthető, hogy nem lehet erőszakolni az. összevont, nagy „rendezvényeket'. Ezért elsősorban ezen a szemléleten változTá'ftünk. leágazóba önállóságot -- adtunk az alap- szerveiteknek. Kpz.ciemé- nyez,zenék, szervezzenek ák-; cióijrogramokat. kirándulásokat. kiállításiját, szóval, olyan összejöveteleket.; amelyek érdeklik a fiatalokat! de ezek azért összhangban legyenek a mi elképzeléseinkkel. terveinkkel. Szívesebben dolgoznak a fiatalok, ha hagyjuk a saját elképzeléseiknek megfelelően cselekedni. Munkastílusunkat is emberközpontúvá tettük. Hozzánk bármikor jöhetnek egyéni és közösségi problémákkal. igyekszünk segíteni. És jönnek kai inkább nekünk, korúnak mondja el a gondját, mint az. felettesének. A politikai képzés sematizmusát is igyekeztünk feloldani. Érdekessé, vonzóvá tettük. Mivel? A témakörök megválasztásával, technikai eszközök — magnó, film, dia - beszerzésével. Az üzemi újságban politikai totót írtunk y mindig is. Sok- hasonló a fiatal idősebb ki, a helyes megfejtéseket jutalmaztuk. A termelésben is olyan szellemet igyekeztünk megvalósítani, hogy ne legven teher, hanem öröm a munka. II tettek emberei Sztvorecz. Erzsébet kellemes hangú, kevés beszédű, alig lehet szóra bírni. — Mit csinálunk? Mindent. ami kell — mondja végül is. hosszabb biztatás után. — Én szeretem a KISZ-munkát, mindenben benne vagyok, és, a többi lány is. Itt nincs olyan, hogy ezt a lányok, azt á fiúk csinálják. közösen megy minden. Most is ez. a kiállítás. Már több mint hatszázan nézték meg Jakab Károly és Kelemen Kristóf műveit. A nyugdíjasokat kértük meg, hogy ügyeljenek a kiállításra. Jó velük a kapcsolatunk. Minden hónapban van nyugdíjastalálkozó, ezeken mi adunk műsort. Járunk a KISZ-klubba is. a programjáról különbizottság gondoskodik. Jók a műsorok, és vannak estek, író-olvasó találkozók': zajlik az. élet, nem unatkozunk ... — Erzsiké a tettek embere, keveset beszél, annál többet tesz. — így a KISZ-titkár. — Tavaly éppen ezért jutalom- útra küldtük őt a Szovjetunióba, és Földesi Lajost is. Ha valakit kitüntetésre javasol a KISZ. azt biztosan megkapja, a vállalat vezetőivel ilyen a kapcsolatunk ebben is. Az, összhang a munkában is megvan. Ifjúsági brigádjaink között vannak kiémelkedőek. mint -a Radnóti brigád,, amely elnyerte a kiváló címet, a Htffadás pedig a Tröszt Kiváló' Brigádja cím /ulajdonos Zsótér János közülük való. Amikor találWiztunk. kissé zavart az 'olajos ruha miatt. pedig ez te#mészetes. hiszen szerelni a járművek motorjait nem lehet fehér .ingben. uniformisban. A ! KISZ;-munkáfől csak annyit mond: - JóJÉmi kollektívánk. oS’szet árt. és’ örülünk a zászlónak. méh^iez. mi is hozzájárultunk. Tavaly, a rokkantak nemzetközi évében vállaltuk, hogy megjavítjuk a rokkant dolgozók gépkocsijait, ezt az. idén sem hagyjuk abba. Csak együtt tudunk segíteni másokon és magunkon is. így szép ez. Sorolni kéne még tovább azokat, akik tettekkel „beszélnek”. az. eredményeket, a kezdeményezéseket és mindent, amivel a zászlót kiérdemelték. De felesleges. Elég, ha azzal fejezem be, amit Zsótér János-- mondott: „Ha minden csoport úgy dolgozott, mint a miénk, akkor megérdemeltük a zászlót.” Ügy dolgoztak ... Kasnyik Judit KISZ-csek egy közös kiránduláson Vetélkedni jó! — Te, Sanyi! Nézted vasárnap a Hét műsorát? — Jaj, lányok! A béke- felhívást még nem csináltuk meg. Maradjunk itt suli után. Ilyen és hasonló párbeszédek hangzottak el a közelmúltban az orosházi József Attila Általános Iskola folyosóján. A lázas készülődés pedig az úttörőcsapat „Három nemzedék" című politikai csapatversenyét előzte meg. amelyet az iskola pártalapszervezete rendezett, s melynek témájp volt az úttörőszövetség, a KISZ és a párt története. Évek óta visszatérő programja ez a csapatnak. ,s népszerűségét elsősorban annak köszönheti. hogy játékosan, vetélkedő formájában bonyolítják le. A verseny előtt az iskolarádióban többször is elhangzott a felhívás. A vetélkedőket évfolyamszinten bonyolították ie. Hol az egyik, hol a másik teremből hangzott fel az úttörők nótázá- sa. Az izgalom akkor hágott a tetőfokára, amikor a zsűri összegezte a pontszámokat, és kiosztotta a jutalmakat. A győztesek boldogan ujjongtak. hiszen nem hiába készültek olyan lelkesen, és főleg gondosan. — Ugye milyen jó, hogy megnéztük a lexikont is — mondtetk a 8. a~s lányok. — Jó. hogy többször is elpróbáltuk a dalt —sígy az 5. b-sek. ' Az első helyen ugyanis a 8. a-sok, az 5. b-sek, a 6. a- sok és a 7. ersek végeztek, de a többi csapat is jól szerepelt. — d — Lehet, hogy sokan még nem láttak ilyet, de az is lehet, hogy G. Rodari: Hagymácska című mesejátékának első nézői közül már jó néhány pajtás kincsgyűjteményének féltve őrzött darabja a Hagymádska-kendő. El kell ismerni, hogy nagyszerű ötlet! Kigondoló* ja Dóró János, a Jókai Színház közművelődési titkára, rajzolója-tervezője Kállai Júlia grafikusművész, kivitelezői: a Dürer Nyomda és a FÉKON békéscsabai gyárának munkásai szép ajándékkal lepik meg a színház- látogató gyerekeket. Hogy kik kaphatnak Hagymácska-kendőt? Amint mesélik, azok. akik rendszéresen járnak színházba, és jó tanulók ... Ugyancsak a Hagymácska bemutatóján érdekes kiállítás nyílt a színház előcsarnokában. A mesejátékot rendező Katkics Ilona érdemes művész és Békés József vezető dramaturg televíziós filmjeinek, tévéjátékainak képeit, jelmezeit láthatják az érdeklődők. Ez is jó ötlet volt. gratulálunk! S. E. ! Részlet a színházi kiállításból Fotó: Veress Erzsi Fiilöp Béla: |_g g j^ppal Tizennegyedik rész, amelyben kinevetik azon jámbor szándékúakat, akik egy lakótelepen eltakarítják a szemetet Életkép a Kökörcsin lakótelepen. Ragyogó napsütés. Csendes hétvége. A házak által iiatárolt kisebb terek, utak sajátos labirintusában eltéved az idegen. Az itt élők tájékozódási pontjai már jól kialakultak: egy-egy öreg fa. üzlet nyújt eliga- zodási lehetőséget. Mesélik, hogy a gyerekek miatt, akik a játékpa belefeledkezve néha alig találtak a sok egyforma lépcső-, ház közül a sajátjukra, az ötletes szülők különféle jeleket találtak még ki. így aztán a bejárati ajtón látható piros pöttyös labda, tulipán és rezeda, piros autó és barna lovacska az, ami alapján az apróságok hazataláltak. Egyébként éli mindenki a maga életét. A házak előtt autót szerelnek és kismotort javítanak. A srácok -kerékpárral cikáznak a lent foglalatoskodók között. Van, aki talán csak nosztalgiából a földszinti ablaka előtti kiskertet műveli, beülteti dáliával és díszbabbal, estikével és dísznáddal, kinek mire van kedve, sőt még szölölugast is teremtett egy idős, bácsi. A legtöbbje azonban az ablakból szemléli a világot. Egy hatodik emeleti ablakból egy anyuka sűrű egymásután kikiabál az ablakon: — Jancsi, merre vagy? El ne menj innen. Számolj húszig, és mindig nyomd meg a csengőt, halljam, hogy itt vagy. Érted? Nem hallom! A gyerek csak bólint, s miután megette a papírszalvétába csomagolt vajas kenyeret, eldobja a papírt. Egy néni az ablakból kirázza az étkezési maradékokkal teli abroszt ... és folytatni lehetne. Aztán feltűnik az úton egy fiatalokból álló lelkes csapat. Vállukon gereblye, kapa. seprű. Társadalmi munkára jöttek. Alig kezdenek munkához, megélénkül az ablakoknál a forgalom. Többen kikönyökölnek, nézik őket. van, aki még kispárnát is tesz az ablakparkányra, hogy a könyöklés kényelmes legyen. A fiúk. lányok pedig javában serénykednek. Gereblyével gyűjtögetik a pázsit „díszeit". Valaki fenéről lekiabál: — Hé, srácok, minek ez a matatás? Az egyik mondana valamit, de a többiek rászólnak: — Ugyan, hagyd már... csináljuk ésf kész! De a diskurzus nem marad abba: — Nem a ti dolgotok ez... — és aztan még valamit mondanak, de azt már nem lehet tisztán érteni, mert kialakult az ablakban könyöklők párbeszéde... majd in- nen-onnan nevetés is hallatszik. A fiatalok dolgoznak, hordják a szemetet, kapálnak és gereblyéznek, s egyre inkább új formát mutat a tér. A zöld is megélénkül, s egyszerre igen érdekes dologra leszünk figyelmesek. Nagyobbacska gyerekek, fiúk és lányok, akik eddig csak lötyögtek, bekapcsolódnak a munkába. A fiatalok mesélik, hogy elhatározták, . szebbé kell tenni a környezettet. Az egyik leányka mondta: — Nagyapám, aki falun él, minden szombaton felsepri az udvart, rendbe teszi a ház előtti utat, hogy csinos legyen. Ügy mondja mindig, hogy pihenni is csak úgy lehet igazán, ha takaros a porta és a környéke. De hát ott mindenki ezt teszi. Itt miért nem lehet ezt? — Elhatároztuk, hogy mozgalmat indítunk — veszi át a szót az egyik fiatalember. — Hetente eljövünk ide, hozzuk a szerszámokat, és munkához látunk. Mindig van néhány fölösleges gereblye, ásó, kapa, mert többet is hozunk. Azt csak úgy letesszük, s arra gondolunk, hátha kedve kerekedik valakinek, és ideáll mellénk. Volt már rá példa, persze még gyakoribb a heccelés. Van egy ifjúsági lakótelep a városban, ahol mi is élünk, ott már szokás ez. Minden szombaton kettőtől háromig csinosítjuk a ház elejét, a parkokat. Nem nagy ügy különben az egész... — S meddig csináljátok? — Meddig . .. hát addig — tétovázik egy pillanatra az egyik fiatal —, szóval úgy beszéltük, hogy addig csináljuk, amig nem ér bennünket meglepetés. — Milyen meglepetés? — Hát arra a meglepetésre várunk, hogy egyszer idejövünk, és azt látjuk, hogy az itt lakók megelőznek bennünket, s heten- . te, műit ahogyan a falusi gazda teszi, rendet tesznekJtt ezen a nagy közös portán. — S hisztek benne? — Igen. mert másképpen nem csinálnánk az egészet... Tisztelni való, nemes szándék. Köszönthetném e fiatalokat és követőiket régi szokás szerint is: le a^alappal előttük. De az lenne az igazi, ha egy ország előtt kellene kalapot emelni. Milyen csodálatos látvány lenne: mindenütt csillogás, rendezettség, harmonikus környezet, amelyet mindenki egy emberként ápolgat, véd és csinosít. Én hiszek ezekben a fiatalokban! Fotó: Bikfalvi Ferenc
