Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-17 / 89. szám
1982. április 17., szombat 1 KOROSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Költők és versek Körültekintés a mezőkovácsházi járásban „A költő... az adott világ varázsainak mérnöke ...” — írta József Attila. E sorok újraolvasása adta azt az ötletet, hogy ha már foglalkozom helytörténeti kutatással, nézzek utána, hogy a költők, az adott világ varázsainak mérnökei, mikor milyen verseket írtak a szőkébb pátriánkról, a mezőkovácsházi járásról. Kutatásaim elején mindjárt megállapíthattam, hogy jó néhány jelentős költő van, akik járásunk területén, valamelyik községben születtek, éltek, alkottak, műveiket megjelentették — de a mai nemzedék semmit nem tud róluk. Ezek közül a legjelentősebbek közé tartozik Balsaráti Vitus János, aki 1529-ben Dombegyházán, jobbágyszülők, gyermekeként született. Szomorúan kalandos körülmények után kerül Sárospatakra, majd- a wittenbergi és páduai egyetemeken tölt el U évet, s eb- ■ből hármat tanárként. Két évig a pápa udvari orvosa. Korának egyik legkiválóbb humanistája. Orvosdoktor, csillagász és költő. Mikor hazája hívja, mert mint orvosdoktorra nagy szükség van rá ..Búcsú tudóstársai- tór című versében (melyet latinból 1890-ben Gulyás József főiskolai tanár fordított le) így írt: ..Itt az idő cihe- lődjünk már. hívnak honi tájak. Hogy az elég terhes útra kilépjen a láb" ... és kilépett a láb. Több versét ismerjük. melyeket latin nyelven. írt. Korának jó nevű humanista költője volt, 47 éves korában, 1575-ben. nagy nélkülözések között. Sárospatakon halt meg. Földes János 1846-ban Me- zőkovácsházán született. Egyik legjelentősebb alkotása ,,A teremtés" címmel Arat dón jelent meg 1860-ban. Ebben a művében a legősibb finn, ugor és magyar hitregéket dolgozta fel a Kalevalában használt nyolc szótagas és előrímes (alliterációs) versekben. Nagy Károly 1858-ban Re- formátuskovácsházán született, s református lelkész lett. „Költemények” címmel 1880-ban, Debrecenben, majd „Üjabb költemények” címen 1901-ben Makón jelent meg «önálló verseskötete. A vég előtt című versében így írt önmagáról: Nem szóltam rosszat. Halk melódiában Csendült szívem dala, S bár az egeket nem verdeste: ' Újultak, általa Kik reményt vesztve félték a jövőt.. Fia, i/j. Nagy Károly szintén lelkész, 1925-től a „Harangzúgás" című egyházi lapnak a társszerkesztője volt, s e lapban jelentette meg írásait is. Leánya Nagy Ilona a makói polgári leányiskola tanárnője és költő. Költeményei 1920-tól főleg a makói és Makó környéki lapokban jelentek meg. Verseiben a női sors nehézségét, a falusi értelmiség, kilá- ' tástalan helyzetét' is meg- énekli. „Átok” című versében például így ír: „Falusi csönd és kurta kis szobák. Egy óra zeng a szürke, bús falon. Innen . elrepülnék messze-messze, De lenyűgöz pogány, szent hatalom ... Várnak rám emésztő, büszke célok. Tüzes borok és vad melódiák ... Várnak rám... Itt halkan felkacagnak Falusi csönd és kurta kis szobák ..." Balogh István 1902-ben, Battonyán született. ..Csók'-' címmel 1926-ban jelent meg önálló verseskötete Rákosi Jenő előszavával. „Két nő” című versében kora társadalmi felépítését így mutatja be: „Az egyik: A bálák, szalonok, korzók szépe S megbámulja az utca népe .. . A másik:: Sáros falukra, tanyákra kivetve Él nehéz munkából, soha nem nevetve.” S talán a költő hitvallása e vers befejező része, melyet e másik nőhöz, így ír le: „S én megemelem kalapom előtte , Asszony, faluk, tanyák ékessége Te vagy a nemzet örök reménysége." A mai korosztály közül e csoportnál megemlítem még Karsai Ervint, aki Med- gyesegyházán született és Rostás Farkas Györgyöt, aki Eleken, de Medgyes.egyházán nevelkedett fel. Mindketten a cigányokról- cigány nyelven írják verseiket. A „Cigány bölcsődal” címen 1980-ban megjelent kötetben mutatkoztak be. A teljes felsorolás igénye nélkül e részt lezárSzitás Erzsébet: Szabó bácsi va, a következőkben azokról a költőkről szólok, akik a kovácsházi járásban születtek, s e tényt verseikkel megerősítik, igazolják. Közülük elsőnek Barátos Endre, aki „Vallomás” című versében így ír: „Magyar állampolgár vagyok, . Születtem Mezőhegyesen, december hó hatodikán időre és törvényesen ...’ Bruder Endre volt az igazi neve. „Érés közben” ' címmel 1942- ben jelent meg önálló kötete. A szocialista irodalom nagy ígérete volt — 1943- ban a fronton halt meg. Magdu Lucián fiatalon, tragikus körülmények között halt meg. Battonyán született, román nemzetiségű volt. Versei a különböjő lapokban és antológiákban jelentek meg. Több verset’ írt szülőfalujáról, Battonyáról. A szülőfalu szeretetét talán a legszebben a „Híd az éren át” című versének ezen soraival mutatja be: .......Fahíd az É ren át . . . csak teveled együtt szeretem Batto- nyát .. ." Ipacs Lajos, a másik bat- tonyai születésű költő nem a hídról, hanem a Battonyát átszelő érről zengi dalát. A „Zöldül az ér" című versében így ír: „Fut szabadon. Csörgő vize . nem görnyed hideg jégpáncélban , és táncol száz kicsi tört kavicson, , és beletúrja magát a partok zöldet tartó karja közé, , és tapadó csókjától indul a mag, , indul a barna partok alatt." Verseit egyébként a Békés megyei Népújság Köröstáj mellékletéből, a Köz- alkalmazott című lapból és a Híd az éren át című kötetből — a battonyai költők antológiájából ismerhetjük meg. Ménesi György verseivel egyre gyakrabban találkozhatunk a Köröstáj hasábjain. Kunágotán született. „Szeretlek Ágota — Szülőfalumnak: Kunágotának" című versében így ír: „S nekem nincs lelkem bírálni földhöz ragadt, íöld-éhű parasztjaid. Álmom az ő álmuk, vágyam az ő vágyuk, , Szeretem arcod konok , kunos vonásait, istenkáromló . szentjeid, , ökörfarnál gyökeredző szerelmeid. . Szeretlek Ágota." Jelenleg Battonyán tanít. Simái Mihály több önálló kötette] jelentkezett eddig irodalmunkban. Medgyes- egyházán született. „Med- gyesegyháza” című versében olvassuk: „Anyám, a jám-. bor kis falu , egy dűlőútra vitt, / és eleresztett, mint okos , pintypang a magvait. Azóta vándorlók, futok, és szállók, szeretek, de legszebb forróságaimat felé fújják a szelek.” Simái Mihály az a költő, aki verseiben többször visszatér a szülőföldhöz, a szülőföld egy jelesebb személyiségéhez, többek között a medgyesegy- házi születésű festőművész. Schéner Mihályhoz. több versében is bemutatva őt. Mucsi József költő Nagy- becskereken született. ma Békésen él. A battonyaiak között kell megemlítenem, mert családja odavaló. ő maga évekig tanított ott, s verseiben egy kicsit ő is battonyáinak vallja magát. Battonya felszabadulásáról. „Látogatóban” címmel. a battonyai szülői házról „Nyaral a nyár" címmel a battonyai tájról írt igen szép verseket. Ujházy László ugyan Jánoshalmán született, de 1975 óta Battonyán él. Verseit a Nők Lapja, az Ifjúsági Magazin, az Élet és Irodalom, a Békés megyei Népújság Köröstáj melléklete, az Új Aurora, a Madárúton és a Híd az éren át című antológiák közölték. Zelei Miklós Kiskunhalason született, Mezőkovács- házán nevelkedett, Battonyán járt középiskolában, s ott 'is érettségizett. Ott jelentek meg első versei. Különböző lapokban publikált. „Alapítólevél" címmel 198Ó- ban önálló verseskötete jelent meg. Olyan költőkről is gyűjtöttünk anyagot, akik nem itt születtek, nem itt éltek, de valamiért írtak erről a tájról, az itt történt eseményekről, az itt született, itt élt jeles személyiségekről. Közöttük van Vörös Mihály költő, akinek műve 1807-ben jelent meg „Bajnokok” címmel Toronyi Tamás magyar vitézről, akinek török elleni küzdelmeit írja le. Járásunkat annyiban érinti, hogy egyik fejezetének címe: „Toronyi török foglyot ejt Dombegyházán". Ady Endre, József Attila is irt erről a vidékről, József Attila „Tavaszi ének" című versét 1922. június 18-án Mezőhegyesen dátumozta. Idekíván„ kozik még Barát Endre, Pá- kozdi Ferenc, Rónai Mihály neve is. Szeverényi Erzsébet irodalomtörténész Medgyesegyházán született 1928- ban. Juhász Ferenc Kos- suth-díjas költő felesége volt. Tragikus körülmények között. fiatalon halt meg. Emlékét Juhász Ferenc hozzáírott szép versei is megőrzik. Ezek. többek között a „Rövid vers feleségemnek. Juhász Ferencné, született Szeverényi Erzsébetnek." Ezt a versét a költő így fejezi be: „Szeresd hűséges Férjedet, ezt a hegyi lelencet, Fölségedet húsz éve imádó Juhász Ferencet." Már említettem, hogy Simái Mihály a medgyesegy- házi szülesű költő versekben is megemlékezett a község jeles szülöttéről. Schéner Mihály festőművészről. Ágh István költő a „Krumplinyomó huszár" című kötetében az „Itt a bicska, bugylibicska" című versében ír a művészről : „ .... itt a bicska, bugylibicska. öreganyám evvel hámoz kolompárt a vacsorához, öregapám evvel farag fasípot a fűzfa alatt, még a sípja is azt fújja, itt a bicska, bugylibicska, ingyen adja Miska bátyja. vagyis SCHÉNER M. és TSA. / ha kinyitom, ha becsukom tíz forint az ára! Nagy László Kossuth- díjas költő „Schéner Mihály festő-, szobrász és kapagyűjtő művésznek” címmel írt verset: „Síkba vésve forma-gondja. Hogy milyen a szöcske combja s milyen formák, milyen hálók ti' pi-tupi és alápok. S druszája Mihályka angyal őrzi önt piros fakarddal én meg verssel, s a mi ritka: itt vagyok méghumorítva. Önnel vagyok én valóban / ládahasú szép falóban, fölkuncogunk, a nemjóját. Bevesszük mi játszva Tróját! Figurával, ezerszázzal. / bevonulunk szivárvánnyal, ott'cikázunk mint a csíkhal babaszerető kocsikkal." „Szűkébb hazánkról" címmel szépirodalmi szöveggyűl- leménvt jelentettünk meg sokszorosított formában 1976-ban. Ennek előszavában az szerepel, hogy a kiadványt a közművelődés a közoktatásnak ajánlja. Most a teljesség igénye nélkül, a rendelkezésre álló terjedelem figyelembevételével készült ez az írás. Tervezzük, hogy részletesebb feldolgozásban, bővítve, egy helyismereti szakköri kiadványt készítünk ebből az anyagból, melyet elsősorban szintén a közoktatásnak, s azon túlmenően járásunk verset szerető lakóinak ajánlunk. Balogh György A magyar nép hiedelemvilága Dömötör Tekla könyve Míg. olvasom ezt a hatalmas ismeretanyagot- felölelő könyvet, régi emlékek bukkannak föl falusi gyermekkoromból. Háuyszor álltunk meg az utcán iskolából útban hazafelé, és kiáltottunk föl: süt a nap, esik az eső, veri az ördög a feleségét. 1-fa átmentünk a nagyokkal a szomszédba, hogy megnézzük az épp akkor vásárolt kismalacokat vagy süldőket, igen rossz néven vették volna. ha nem köpködjük meg azokat. De még a pici babát is így illik üdvözölni, a szemverés ellen. Milyen sokszor hallottam, főleg asz- szonyoktól: az én átkom fog! ■S ha leesett egy kenyérdarab. fölvettük, letisztogattuk és megcsókoltuk. De ma is hányán és hányszor mondjuk önkéntelenül — ha valami jó bekövetkeztét várjuk, és szóba kerül —: el ne kiabáljam! Eszünkbe sem jut, nem is tudjuk miért, de ösztönösen félünk, hogy a kimondott szó bajt hoz. És folytathatnám még a Luca- cédulákkal, a szilveszteri ólomöntéssel, mert ezek is szokásban voltak a nem különösebben vallásos, és babonásnak sem mondható faluban. Messzire nyúlnak a néphit hagyományai, a pogány és keresztény ősi szokásokig, melyekhez az évszázadok alatti újabbak társultak. A szerző az ősvalláskutatás történetével ' kezdi a könyvet, majd a kereszténység fölvételének hatásával folytatja, hogy a reformáció, a magyarországi boszorkányperek és a felvilágosodás kora után eljusson a XIX—XX. századba. Ez. az időszak a mű gerince, s terjedelemben a kötet kétharmadát teszi ki. Démonok, boszorkányok, mitikus lények — lidérc, szépasszony, tündér —, hazajáró halottak, kísértetek, s hosz- szan sorolhatnám mi minden elevenedik meg a történeti visszatekintés és az adatközlők szavai nyomán. Minden, ami a' hiedelmek fogalmába tartozik, s épppen ezért minden kis fejezet hallatlanul érdekes. A gyűjtés hosszú időszaka alatt a szerző és segítőtársai az ország nagy részét bejárták. Az emlékező öregek mintegy fele csángó magyar, ők azok, akik elzártságukban a legjobban megőrizték a régi szokásokat. De még Békés megyei példákat is találhatunk, főleg . Vésztőről. Az idézett történetek képtelenségükben is — vagy éppen ezért — sokszor lenyű- gözőek, s van jó pár. amelyiket olyan szépen adott elő egy-egy öregasszony, öregember, mint egy jól felépített mesét. A boszorkány- perek anyaga azonban hiteles dokumentum, fennmaradt jegyzőkönyvek , bizonyítják, hogy a rendistől kezdve mi mindenben hittek az akkori emberek. S az is jól kiviláglik, hogy a babonás félelem mögött többnyire a személyes bosszú húzódott meg. Épp ezért nem csodálkozik a mai olvasó a szomorú. ám jellemző megállapí- son. „A XVI. század . hazánkban nemcsak a humanizmus és a reformáció kora, hanem ugyanakkor áz az évszázad is, amikor a szervezett boszorkányüldözés megindul, s ezt katolikusok és protestánsok egyaránt buzgón támogatják.” (Corvina J Vass Márta Fülöp Béla: Világos Hegyorom csúcsán a vár, néma tanú; Nézi a Bohus-kastély szégyenét. Fent madarak köröznek, a szél csak fú. S a völgy éli a maga életét. *
