Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-15 / 87. szám

1982. április 15., csütörtök NÉPÚJSÁG Meditáció « Reggelente még foga van az időnek, de később, mikor kissé fölenged, Józsi bácsi már kiül a paára a város leg­szebb terén, amelynek közepéből magasodik ki a Kulich- szobor. Két háborút megélt öreg csontjait melegíti a kora tavaszi napfényben. Csak ül, szótlanul érzékeli a délelőtt lüktetését, s magában meditál... .. . Hosszúra nyúlt ez a fránya tél, de azért a domb körüli szabályosan nyesett bokrok nemsokára kirügyez­nek. Vajon az idén széthordják-e a sétányokra a pado­kat, vagy itthagyják őket egy kupacba, mint tavaly? Most már nem tudom elhúzni a mienket a házunk elé. Hiába, gyöngülök. Elszállt „az első nyolcvan év” — mo­solyog, ahogy eszébe jut a dal a rádióból. Bámulja a csarnokba igyekvő asszonyokat. Milyen fiatalok, húsz— harminc évesekf De nem mindegyik fegyelmezett. Sokan ösvényt taposnak a zsendülö pázsiton, nem a sétányon mennek a parkőr bosszúságára. Elképzeli őket, milyenek lesznek harminc—negyven év múlva. Akkor már nem rohannak úgy, leülnek majd valamelyik padra, mint most ö, s — mosolyog magában — megszólják majd a gyepen sétálókat. Aztán elképzeli magát fiatalon, egészen gyer­mekként. Tanyán élt, s szüleivel együtt úgy gondolta, a világ vé­get ér saját ösvényeiknél. Furcsa — gondolja tovább —, mégis ott fedeztem fel a boldogságot. A kenyérsütések után a fölséges illatú krumplis lángosok képében. Az egyszerű élet örömét, mind a hét testvéremmel együtt. Közülük csak a legkisebb, az Áron maradt meg. Az is már nyugdíjas, és Dániában él. A többit elvitték a há­borúk, a szegény nép nyavalyái. Áron ez elöl menekült még a harmincas években. Vágyik haza, de már nincs ereje költözködni. Nemrég járt nála. Szép a város, ahol lakik. Tiszta levegőjű. Az élet azonban! Ahogy leszállt a vonatról, a pályaudvar előtti téren lerongyolódott külsejű, kócos hajú fiatalasszony ült a kö­vön. Karjai között csecsemő aludt. Mellettük egy táblán szöveg a megrokkant férjről, a kétségbeejtő helyzetük­ről, a munkanélküliségről, hogy szánják meg őket a jó lelkű járókelők. Áron mondta: a jómódúak és a koldusok országa ez ... Csak én tudom, hogy milyen más ez a miénk. Igaz, a nyugdíj nem sok. Az asszony még dolgozik, hogy több legyen. Meg segítenek a gyerekek is. Nem vagyunk te­her nekik. Talán azért, hogy majd ők is visszakapják a gondoskodást saját gyerekeiktől, mikor már kezdenek kiapadni az élet élvezeteinek forrásai... Jó látni, hogy tisztelik a múltat a mai fiatalok. A szobor talpazatát■ most is telehordták, virágokkal. Csak olyan maradjon a világ, hogy szépségeinek, békéjének mindenki örülni tudjon élete végéig! V. D. Betonacél megtakarítás — csökkenő lakásépítési költség Csaknem hároméves kuta­tó- és fejlesztő munkával alapozták meg az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium új rendelkezését, amellyel módosították a pa­neles épületek tervezésének, a panelek gyártásának és szerelésének műszaki előírá­sát. A változtatás betonacél­megtakarítást eredményez, amelynek haszna lakáson­ként mintegy 10 ezer forint. A minisztérium és a ház­gyárral rendelkező ÉVM- vállalatok megbízásából a Budapesti Műszaki Egyetem és több kutató intézet fo­gott össze erre a fejlesztési munkára. A paneles épüle­tek statikai erőhatásainak ésszerű felhasználását tették lehetővé újabb tudományos vizsgálati eredményeikkel. Egyebek között megállapítot­ták, hogy a függőleges pa­nelekben elhelyezett beton- vasbetét nem növeli az elem teherbírását, következéskép­pen csak annyi acélra van szükség, amennyi az emelés­hez, a panelsarkok letörede- zésének megakadályozásához szükséges, és lehetővé teszi, hogy szilárdan kapcsolják össze és rögzítsék az eleme­ket. Így a betonacél 40 szá­zalékát takarítják meg, la­kásonként átlagosan 1200-ból 300 kilót, tehát ami évente, az összes épülő paneles la­kással számolva 9000 tonna betonacél megtakarítását je­lenti. A tervezőasztalokon már az új műszaki előírások sze­rint készülnek a paneles épü­letek műszaki dokumentá­ciói, s október 1-től folyama­tosan hasznosítják azt a mód­szert az elemek gyártásában, és szerelésében is. A lakás- építési költségek csökkenté­se érdekében most a paneles házak alapozásának takaré­kos megoldására keresnek ésszerű lehetőséget, hogy ahol a talajviszonyok megenge­dik, a drágább cölöpözés, rés­falas és mélyalapozás helyett a gazdaságosabb síkalapokat használják. Ennek az elkép­zelésnek kedvez az is, hogy a változatosabb városképek kialakítása érdekében vidéki településeink nagy részén nö­velik az alacsonyabb, a két- háromemeletes paneles épü­letek arányát. Családosán — SZOT-üdülökben Hányán üdülhetnek idén családjukkal együtt SZOT- beutalóval? Minden harmadik szak- szervezeti beutaló családos üdülésre jogosít. Ebben az évben 27 ezerrel, a főidény­ben 12 ezer 500-zal többen üdülhetnek családosán. Ter­mészetesen ezzel arányban csökkent a felnőtt üdültetés száma, összesen 40 ezer csa­lád, azaz 129 ezer személy kaphat beutalót. A főszezonban, június ele­jétől, augusztus végéig 22 ezer család, összesen 69 ezer személy nyaralhat. Az igény­be vételt befolyásolja az is­kolai tanév késői befejezése és korai kezdése. Ezért fon­tos, hogy a nyári családos üdültetés 6 csoportjából az első és az utolsó turnusra leginkább olyan szülők kap­janak beutalót, akiknek a gyermeke még nem iskolás korú. Megoldást jelentene az is, ha az iskolák a jól tanuló diákokat már a tanév végén az osztályzatok lezárása után elengednék, és a szeptember eleji egy-két napos hiány­zást sem vennék rossz néven. A családos beutalók mint­egy 60 százalékával két fel­nőtt és egy gyermek üdülhet, illetve az egyedülálló szülő két gyermekét viheti magá­val. A szobák mérete és az étterem nagysága miatt kö­tött a létszám, viszont az új üdülőket már úgy alakítot­ták ki, hogy egy családban két felnőttet és két gyerme­ket tudnak fogadni. Ilyen a tavaly nyáron megnyílt sop­roni pedagógusüdülő, és a júniustól működő . gyulái üdülő is. A beutalók mintegy 20 szá­zaléka két, 10 százaléka több gyermekkel való üdülésre jo­gosít. A nagycsaládosok össz­komfortos faházakban nya­ralhatnak a Balaton partján, a Bakonyban, Leányfalun, valamint Szilvásváradon. Családos üdülésben csak két gyermek után kell fizetni, ha többgyermekes a család, ak­kor két gyermeken felül minden további kis beutalt üdülőjegye térítésmentes. Például egy négygyermekes házaspár a két hétre Össze­sen 2044 forintot fizet. A na­gyobb családok elhelyezésére is nyílik lehetőség, ez eset­ben — ha szükséges — a többgyermekes szülők két fa­házat vehetnek igénybe. B. J. Tanácsadó szolgálat értelmi fogyatékosok szüleinek Szülői tanácsadó szolgála­tot szervezett az Értelmi Fo­gyatékosok Országos Érdek- védelmi Szekciója. A szolgá­lat munkába- helyezési, jogi, egészségügyi kérdésekben nyújt felvilágosítást a hozzá­juk fordulóknak, s nevelési tanácsadással is igyekszik se­gíteni a szülőket. Az érdek- védelmi szervezet munkatár­sai a szekció hivatali helyi­ségében (Budapest V., Októ­ber 6. utca 22.) várják min­den hét péntekjén 13 és 16 óra között az érdeklődőket. A tavaly megalakult or­szágos érdekvédelmi szekció célul tűzte az értelmi fogya­Turista-biztosítás Az elmúlt években sok ma­gyar turistát ért küldföldön kellemetlenség azért, mert nem ismerte a biztosítási sza­bályokat. A külföldön történt balese­tek és koccanások után a magyar turisták nem egyszer számukra teljesen ismeretlen nyelvű és tartalmú nyilatko­zatot írtak alá, amelyek kö­vetkezményeként az Állami Biztosító már nem tudta ér­vényesíteni a külföldi part­nerrel szembeni jogos kár­igényét. Általános a tapasz­talat, hogy a biztosítási for­mákat itthon meglepően ke­vesen ismerik pontosan. 1980 őszétől például az Ál­lami Biztosító új CASCO- biztosítási módozatokat veze­tett be. Ezek egyike az úgy­nevezett határozatlan időtar­tékos gyermekeket nevelő családok, illetve a velük fog­lalkozó pedagógusok társa­dalmi összefogását, azzal a szándékkal, hogy a fogyaté­kos emberek speciális to­vábbképzésével elősegítsék munkába állásukat. Emellett szervezett kulturális és sport- lehetőségeket igyekeznek te­remteni az értelmi fogyaté­kosoknak, hozzájárulva sza­bad idejük hasznos eltölté­séhez. Érdekvédelmi tevé­kenységük során a családi problémák megoldását, az érintett fiatalok családi és társadalmi beilleszkedését kívánják szolgálni. tamú hazai CASCO, például valamennyi európai szocia­lista országban érvényes. Akiknek nincs teljes körű CASCO-juk, azok a külföldi tartózkodás idejére Európa egész területére érvényes ki­egészítő biztosítást köthet­nek. Fontos tudnivaló, hogy azokban az országokban, ahol a magyar CASCO érvé­nyes, poggyászkárok kivéte­lével ugyanazokat a szolgál­tatásokat várhatják el az autós turisták az Állami,Biz­tosítótól, mint itthon. Ha va­laki külföldön összetöri a kocsiját, és nem tudja haza­hozni, annak a biztosító megtéríti a hazautazás vo­natköltségét. Ez is újféle kártalanítás, ráadásul elég jelentős, hiszen Európa tá­volabbi pontjairól egy haza­utazás egy családnak akár 8-9 ezer forintba is kerülhet. A Romét Pony új típusú kismotorkerékpár eladás előtti alapos próbáját láthatjuk Fotó: Fazekas László Háztáji gyapjútermelés Itt a tavasz, többek között a juhok nyírásának időszaka. A Gyapjú- és Textilnyersanyag- .forgalmi Vállalat Békés megyei kirendeltségén elmondották: a korábbi évek gyakorlatának megfelelően ütemezik felvásár­ló egységeiknél a kistermelők­től a gyapjú átvételét. A me­gyeszékhelyen minden héten szerdán vásárolják fel ezt az ál­lati terméket. Évről évre nő az átvett gyapjú mennyisége me­gyénkben. Míg 1976-ban csak mintegy 9—9 és fél vagon volt a háztájiból felvásárolt termék mennyisége, tavaly már csak­nem 15 vagon gyapjút adtak a népgazdaságnak a Békés megyei kistermelők. Az idei gyapjú minősége va­lamivel kedvezőbb az elmúlt évinél. A kistermelők továbtTi támogatására bővítik kapcsola­taikat a megyei állattenyésztési felügyelőséggel, az FLR-rel. va­lamint a DÉTE-vel is. V. L. 0 metróépítö „Csodákat lehet elérni...” Ma már egyre ritkábban lehet találkozni olyan em­berekkel, akik szép és érde­kes, sok-sok örömet adó foglalkozásként emlegetik például az átlagosnál ke* ményebb fizikai megpróbál­tatást, a hallatlanul' nagy pontosságot és gyorsaságot igénylő vasútépítést. Már- már apotézisnak tűntek Bal- langó János, békéscsabai nyugdíjas pályamester sza­vai, amikor több évtizeden keresztül folytatott te­vékenységéről, beosztottaival kialakított, igazi egyenran­gúságra épülő munkatársi kapcsolatairól beszólt. Az utóbbira utalva nem egy­szer hangsúlyozta, milyen meghatározó szerepe volt annak, hogy a reájuk bízott feladatokat — a különféle akadályok és a - szélsőséges időjárás ellenére — mindig határidőre, vagy néhány héttel előtte teljesíteni tud­ták. Volt, amikor 24, s volt, amikor ezer dolgozó munká­ját irányította. Mint mon­dotta: „Csodákat lehet elér­ni, ha a vezető nemi érezteti környezetével az alá-, és fö­lérendeltségi viszonyt. Kép­letesen szólva: legyen olyan a felettes, mint a meleg kályha, amelyhez nem kell külön odacsalogatni a hi­degben didergőket...” — Mikor került a vasút­hoz? —■ Mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, szeretném meg­jegyezni, hogy apámat is ott alkalmazták egy ideig. Bal­oldali gondolkodása miatt azonban elbocsátották, és mint földműves kereste ke­nyerét a későbbiekben. Én 1921-ben lettem cipészta- nonc, majd miután fölsza­badultam, rövidebb-hosszabb megszakításokkal a tanult szakmában dolgoztam. A vasúthoz 1940-ben kerül­tem pályamunkásnak. Sze­rencsére, a katonai szolgálat alól a MÁV felmentett, s így nem vettem részt a vi­lágháborúban. Abból az ala­kulatból, amelyhez be kel­lett volna vonulnom —, amint hallottam —sajnos senki sem tért haza. — Hogyan alakult a sorsa a felszabadulás után? — Akkor sem változtattam munkahelyet. Negyvenöt januárjában azt indítvá­nyoztam. hogy alakítsuk meg a csabai vasutas szakszerve­zetet. Kezdeményezésemet Vlcskó András és Marik György pályamunkások is szívvel-lélekkel támogatták. Éveken át az akkori üb.- ben tevékenykedtem. Egyéb­ként Aszódi Pál lett a szak- szervezet elnöke. Mind a tag­ság, mind a tisztségviselők teljes odaadással segítették a munkahelyi vezetést, hi­szen közösek voltak a cél­jaink, amelyek a feladatok precíz és felelősségteljes tel­jesítését jelentették szá­munkra. Ez a kimondottan munkásérdekvédelmi teen­dőket ellátó szakszervezet akkoriban mindent ellenőr­zött. Például nagyon ügyelt arra, hogy a lehető legigaz­ságosabb legyen az élelem, és a ruha elosztása. Az érdekes élményekkel, jó emberismerettel és gaz­dag élettapasztalattal bíró ember több epizódot is el­mesélt, s ily módon még szí­nesebbé vált előttem a pá­lyakép. Sajnos, ezennel csak a megtett életút fontosabb állomásainak ismertetésére szorítkozhatunk, s ezért eb­ben az irányban .folytattuk tovább a beszélgetést. — Milyen - nehézségekkel kellett megküzdeni a 40-es és 50-es években? — Akkoriban bizony elő­fordult. hogy nem volt mi­vel fűteni a mozdonyokat, és úgy kellett innen-onnan be­szerezni a fát, meg a szenet. Sőt, esetenként — még a vizet is vödrökkel hordtuk a tartályokba. Egyébként 1949-ben átkerültem a gaz­dasági vasúthoz, ahol veze­tő lettem. Többedmagammal azt a feladatot kaptuk, hogy a romokban heverő dél-ma­gyarországi kisvasutat újjá­építsük. Ügy kellett össze­szedni a síneket, a talpfá­kat és az egyéb anyagokat, mert a környékbeliek szét­hordták és ezekből építkez­tek. Emlékszem, hogy 1949. május l-ére kellett átadni a Gyula—Dénesmajor . közötti pályaszakaszt. A cél elérésé­hez sok segítséget adtak az akkori párt-, állami, gazda­sági szervek és maguk a la­kosok. Még ma is magam előtt látom, amint a Komló Szálló összes zenésze hatal­mas lendülettel dolgozott társadalmi munkában. — Ügy hallottam, részt vett a Metró építésében is. — Igen. Közben elvégez­tem a pályamesteri tanfo­lyamot, és visszamentem a vasúthoz. 1957-ben a buda­pesti Metróhoz kerültem. Nemsokára tapasztaltuk, hogy azokkal a drága szer­számokkal nem tudunk kel­lően haladni. Elhatároztuk, hogy a 24 méter hosszú, ma- gánbetonaljjal felszerelt sínmezőnyt öt talpfával ösz- szefogjuk és sínszállító da­ruskocsin bevisszük az alag­útba. A betonozás, a szint­re emelés óriási erőfeszítést követelt mindenkitől. Egy­szerre 26 féle szakipari mun­ka folyt ott lent a föld alatt. Olyan szűk volt a hely, hogy munkánkban egymást aka­dályoztuk. Mi, vasútépítők végül elhatároztuk, hogy in­kább éjjel fogunk dolgozni. Sikerült is két héttel a ha­táridő előtt átadni a forga­lomnak a Metró Fehér út és Deák tér közötti szakaszát. Remélem, nem hat dicsek­vésnek, ha megmutatom ezt a plakettet, amelyet az 1970. április 4.-i megnyitás alkalmából a hosszú időn át végzett eredményes munka elismeréséül kaptam. — Van-e más kitüntetése is? — Két ízben vehettem át a „Kiváló Dolgozó” kitünte­tést, és van még egy pla­kett is, amellyel „a legne­hezebb időben” tanúsított helytállásomért tüntettek ki. — Hol dolgozott még nyugdíjazásáig? — Dunaújvárosban, Szol­nokon, a hegyeshalmi határ- állomáson, Győrben, és így tovább. Végül Bácsalmás pályaudvarának víztelenítési és átépítési munkálataiban vettem részt, és 1973*ban mentem nyugdíjba. A kitartás, a szorgalom, a kemény és pontos munka inkább megedzette, semmint kikezdte a ma 75 esztendős pályamester egészségét. Fá­radhatatlanságát bizonyítja, hogy nyugdíja mellett is dolgozik. Jelenleg a város egyik sporttelepén a gond­noki. szertárosi teendőket igyekszik ellátni. Kép, szöveg: Bukovinszky István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents