Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-15 / 87. szám

NÉPÚJSÁG 1982. április 15., csütörtök i Tegnap délután mutatta be a Jókai Színház gyermekszínhá­za Katkics Ilona érdemes művész rendezésében G. Rodari: Hagymácska című mesejátékát. Képünk az előadás egyik je­lenetét mutatja be, középen Hagymácska — Geszty Glória és Alma mester — Csiszár Nándor Fotó: Veress Erzsi Tanácsi ügyiratkezelés A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke módosí­totta a tanácsi szervek ügy- iratkezelésének szabályairól 1973'ban kiadott előírást. Az új, egységes szöveg a Taná­csok Közlönyének a napok­ban megjelent, 5. számában olvasható. Az utasítás meghatározza az ügyiratkezelés fogalmát, rendszerét, szervezetét és felügyeletét. Intézkedik ar­ról, hogy egy-egy külde­ményt hogyan kell átvenni, elosztani, felbontani. Meg­határozza, miként lehet az iratokat nyilvántartásba ven­ni, mik az iktatás előírásai, mikor alkalmazható gyűjtő­szám, mi a módja az iktató­bélyegző, -könyv kezelésé­nek, hogyan kell az egyes ügyiratokat „szerelni’ és csa­tolni egymáshoz. Az utasítás intézkedik arról, hogy az írásbeli ügyintézéshez milyen előadói ív használandó, ho­gyan kell egy-egy kiadványt elkészíteni, az ügyiratokat továbbítani, milyen bejegy­zések tehetők az iktató­könyvbe. Részletesen foglal­kozik az iratok mikrofilm- re-vételével, azzal, hogyan, mikor lehet a különböző ira­tokat selejtezni, levéltárak­nak átadni. Az új utasítás az ügyirat- kezeléssel kapcsolatos tudni­valóit egyértelművé, pontos­sá tételével jól szolgálja a tanácshoz forduló állampol­gárokat is: ügyeik még egy­szerűbben, gyorsabban intéz­hetők. Vers- és prózamondó verseny. a Kner Nyomdában A Kner Nyomda művelődési bizottsága vers- és prózamondó­versenyt hirdetett a vállalat dolgozói részére, melyet a Köl­tészet napja tiszteletére, április 10-én, szombaton délelőtt, a vál­lalat ifjúsági klubjában rendez­tek meg. A versenyre tizenegyen neveztek be, hárman a gyomai, ketten a gyulai, s hatan a vál­lalat békéscsabai üzemeinek dol­gozói közül. Az-indulók között volt kirakónő, kéziszedő, gép- meter, TMK-szerelő, revizor és montőr. Az előadott művek kö­zött pedig szeretjeit Arany-balla­da, József Attila, Petőfi Sándor, Baranyi Ferenc, Simon István, Edgar Poe, Váci Mihály, Dsida Jenő-vers, melyet a versenyzők szabadon választottak. A zsűriben dr. Tóth Béláné, a szakszervezetek megyei tanácsa, Lenthár Márta, a Megyei Műve­lődési Központ munkatársa, és Székely Tamás, a Békés me­gyei Jókai Színház művésze ér­tékelt. Az első hat helyezett 300 forinttól i000 forintig terjedően pénzjutalomban, s a többi részt­vevő könyvjutalomban részesült. A verseny első három helyezett­je : Sánta Zsuzsanna, Mag And­rás és Szűcs József lett. B Magyar Nemzeti Bank tájékoztatója HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1982. ÁPRILIS 14-TÖL Devizanem Angol font Ausztrál dollár Belga frank Dán korona Francia frank Holland forint Japán yen (1000) Kanadai dollár Kuvaiti dinár Norvég korona NSZK márka Olasz líra (1000) Osztrák schilling Portugál, escudo Spanyol peseta Svájci frank Svéd korona Tr. és cl. rubel USA dollár vételi közép eladási árf. 100 egységre forintban 6175,60 6181,78 6187,96 3676,64 3680,32 3684,00 76,73 76,81 76,89 424,46 424,88 425,30 555,91 556,47 557,03 1306,49 1307,80 1309,11 141,22 141,36 141,50 2841,12 2843,96 2846,80 12190,11 12202,31 12214,51 571,06 571,63 572,20 1451,16 1452,61 1454,06 26,41 26,44 26,47 206,51 206,72 206,93 48,30 48,35 48,40 32,79 32,82 32,85 1778,51 1780,29 1782,07 588,49 589,08 589,67 2597,40 2600,00 2602,60 3494,77 3498,27 3501,77 Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolya- mok változatlanul az 1982. február 9-i közlésnek megfe­lelően vannak érvényben. VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK) ÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1982. ÁPRILIS 14-TŐL Pénznem vásárolható vételi eladási legmagasabb árf. 100 egys. bankjegy­forintban címletek Angol font 50 5996,33 6367,23 Ausztrál dollár 50 3569,91 3790,73 Belga frank 5000 74,51 79,11 Dán korona 1000 412,13 437,63 Finn márka 100 735,51 781,01 Francia frank 500 539,78 573,16 Görög drachma 500 53,99 57,33 Holland forint 1000 1268,57 1347,03 Japán yen (1000) 10000 137,12 145,60 Jugoszláv dinár 100 65,52 69,58 'Kanadai dollár 100 2758,64 2929,28 Kuvaiti dinár 10 11836,24 12568,38 Norvég korona 1000 554,48 588,78 NSZK márka 1000 1409,03 1496,19 Olasz líra (1000) 50000 25,65 27,23 Osztrák schilling 1000 200,52 212,92 Portugál escudo 5000 46,90 49,80 Spanyol peseta 5000 31,84 33,80 Svájci frank 1000 1726,88 1833,70 Svéd korona 100 571,41 606,75 Török líra 1000 23,00 24,42 USA dollár 100 3393,32' 3603,22 Az Országos Anyag- és Arhivatal tájékoztatója az energiahordozók új fogyasztói áráról Az Országos Anyag- és Ár­hivatal, a Minisztertanácstól kapott felhatalmazás alap­ján, a háztartási energiahor­dozók és energiaszolgáltatá­sok fogyasztói árát,— a vil­lamos energiáét kivéve — 1982. április 15-től átlag 25 százalékkal felemeli. Az ed­digi fogyasztói árak ugyanis jelentősen elszakadtak az el­múlt években megnöveke­dett termelői áraktól, ezért igen nagy költségvetési tá­mogatást tartalmaznak, és nem ösztönöznek az energia takarékos felhasználására. Az egyes tüzelőanyagok és energiaszolgáltatások ára a következők szerint módosul: A szén ára átlag 15 száza­lékkal emelkedik. Az ajkai, a balinkai kockaszén és az oroszlányi rostált dara ára nem változik, a jobb minő- ségűeké az átlágosnál na­gyobb mértékben emelkedik. Néhány főbb szénfajta ára a következőképpen alakul: Szén Megnevezése Régi ár Ft 100 kg Új ár Ft 100 kg Arem. mértéke százalék Háztartási szén 40,30 45,10 12 Berentei diószén 26,00 29,10 12 Egercsehi diószén 35,20 38,10 8 Dorogi brikett 60,90 75,20 23 NDK brikett 101,00 119,20 18 A felsorolt árak budapes­ti vasúti pályaudvari tele­pen érvényesek. Az eltérő fuvarköltség miatt egyes me­gyékben a szenek ára — az eddigieknek megfelelően — ennél magasabb, illetve ala­csonyabb. Nem változnak a kedvez­ményes lakossági tüzelőak­cióban meghirdetett szénfé­leségekre és mennyiségekre érvényes engedményes árak. A koksz fogyasztói ára át­lag 25 százalékkal emelke­dik. A dió I. koksz például mázsánként 188,40 forint, a dió II. pedig 154,40 forint lesz, budapesti pályaudvari telepi áron. Egyidejűleg megszűnik a koksztüzelésű központi fűté- ses lakóházak mázsánkénti 8,00 forintos árengedménye. A tűzifa fogyasztói ára — a kiszolgálás helyétől és a feldolgozás fokától függően eltérő mértékben — átlag 30 százalékkal emelkedik. A szilárd tüzelőanyagok új fogyasztói áráról az értéke­sítő vállalatoknál kifüggesz­tett tájékoztató ad részletes felvilágosítást. A vezetékes gázszolgálta­tás díja átlag 10 százalékkal emelkedik. A gáz köbméte­renkénti ára, fűtőértéktől függően és helységenként to­vábbra is eltérő, de az emel­kedés aránya mindenütt azo­nos. Budapesten a városi gáz új ára 1,14 forint, a földgá­zé 2,22 forint. A propán-bután gáz ára szintén 10 százalékkal nő. A távfűtés díja 30 száza­lékkal — légköbméterenként 5,40 forinttal —, a távme- legvíz-szolgáltatásé pedig 9,7 százalékkal — köbméteren­ként 90 fillérrel — emelke­dik. " A szilárd tüzelőanyag és a propán-bután gáz házhoz­szállítási díja átlagosan 15 százalékkal emelkedik. (MTI) Közlemény Egyes nyugdíjak és nyugdíjszerű ellátások kiegészítéséről, a házastársi pótlék emeléséről. A Minisztertanács — fi­gyelembe véve a Szakszer­vezetek Országos Tanácsá­nak véleményét — úgy ren­delkezett, hogy a háztartási energiahordozók áremelésé­ből adódó többlet-terhek enyhítésére 1982. április l'től havi 50 forinttal ki kell egé­szíteni : — az 1971. január 1. előtt megállapított nyugdíjakat, mezőgazdasági szövetkezeti járadékokat, és az ezeken alapuló hozzátartozói ellá­tásokat; — a súlyos rokkantságon, munkaképtelenségen alapuló nyugellátásokat; — azoknak a házastársi pótlékát, akik egyébként ki­egészítésben nem 'részesül­nek, valamint —• a vájtok személyi jára­dékát ; — a hadigondozási pénz­ellátást, ha mellettük más ellátást nem folyósítanak. Egyúttal havi 2600 forint­ra emelkedik az az összeg­határ, ameddig — a kiegé­szítéssel együtt — a nyug­díjhoz házastársi pótlék megállapítható. A havi 50 forint kiegészítés ugyanan­nak a személynek csak egy jogcímen jár. Az intézkedést hivatalból — tehát külön kérelem nél­kül — végrehajtják. Az érin­tettek április havi ellátásu­kat már 50 forinttal kiegé­szítve kapják. (MTI) Sarkad nagyközség külső területének élelmiszerellátását kí­vánta javítani a helyi ÁFÉSZ ezzel az új élelmiszerbolttal. Sikerrel — bizonyítja ezt a tervezett forgalom elérése is Fotó: Fazekas László Megőrzés és megújulás T íz esztendő az okta­tásban meglehetősen tetemes idő, meg ak­kor is, ha tudjuk, hogy en­nél hosszabb szakaszokra ta­golódik az oktatásügy törté­nete. Hiszen a mégoly je­lentős változások sem szün­tetik meg az előző korszakok továbbvihető hagyományait. Ugyanakkor egy évtized a ta­nulók jelentős részének csak­nem a teljes iskolában töl­tött idejét jelenti, a pedagó­gusok pályájának pedig ne­gyedét-harmadát. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának 1972. jú­nius 15-i határozata az álla­mi oktatásról tehát megha­tározó jelentőségű, végrehaj­tásának eredményei, fogyaté­kosságai hatással voltak és vannak a tanulóifjúságra, a pedagógusokra, s — miután közvetve vagy közvetlenül valamennyien érdekeltek va­gyunk — az egész társada­lomra. Ez a felismerés ma­gyarázza egyebek között az oktató-nevelő munka iránt megnyilvánuló széles körű érdeklődést, a tennivalókról folytatott viták sorát. Mit hozott az elmúlt tíz év a magyar oktatásnak? A Központi Bizottság április 7-i ülésén tárgyalt a tapasztala­tokról és a további felada­tokról. Az eredmények kö­zül elsőként a mennyiségi fejlődés érdemel említést. A cél az ugyanis, hogy az isko­la a jelen és a jövő felada­tainak megoldására képez- zen-neveljen, ami természet­szerűleg minőségi és nem mennyiségi kérdés, ám az is nyilvánvaló, hogy mennyiség és minőség között szorosan összefüggés van. Nevezete­sen: az általános iskola mindaddig egyenlőtlen felté­telekkel volt kénytelen szá­molni, míg az óvodai hálózat nem épült ki, amíg a gyere­kek iskolára való előkészíté­se hiányos volt. Évről évre gyarapodott az óvodák szá­ma, az idén első osztályba lé­pők több mint kilencven szá­zaléka járt óvodába. Tanult verset, éneket, megfelelő szintre fejlődött beszédkész­sége, nem idegen számára a közösség. Következésképpen az első osztályokban maga­sabb szinten kezdődhet az oktatás. A nyolcosztályos ál­talános iskola immár a fel- szabadulás óta kötelező. De valóban általánossá — abban az értelemben, hogy a gye­rekek nemcsak elkezdik, ha­nem tanköteles korban be is fejezik tanulmányaikat —az utóbbi években vált. A 95 százalékos arány figyelemre­méltó siker, kiváltképp, ha számításba vesszük, hogy ve­szélyeztetett gyerekek — akik a szülői háztól igen­csak gyér biztatást kapnak — a többiekhez hasonlóan megszerzik az alapműveltsé­get. Olykor a környezet visz- szahúzó erejét legyőzve. A nyolc osztály hiányát eddig is, ezután is pótolhatják fel­nőttként, a dolgozók iskolá­jában — a szocialista isko­larendszer egyik sajátossága a hátrányos indulás fölszá­molására való készség — ám tagadhatatlan, hogy a-pálya- választás, a továbbtanulás többnyire tizenéves korban dől el, és kétségkívül előnyt élvez, aki időben fejezi be iáltalános iskolai tanulmá­nyait. Hogy mennyien élnek ezzel az előnnyel? A nyolc osztály befejezése után a diákok 93 százaléka tovább tanul. Ez a mennyiségi fejlődés teszi lehetővé a minőségi kö­vetelmények növelését. Az általános iskolákban is. Ma még előfordul ugyanis, hogy a szakmunkásképzők peda­gógusai számtani alapműve­letekre, folyamatos olvasás- ra-írásra kénytelenek taníta­ni növendékeiket. Az elégsé­ges általános iskolai bizo- i nyítvány elégtelennek bizo­nyul. Ha elfogadottá vált — márpedig az adatok szerint azzá vált —, hogy az alap­ismeretek elsajátítása nélkül senki nem boldogulhat vagy nagyon nehezen boldogulhat az életben, akkor ragaszkod­ni lehet és kell ezeknek az ismereteknek az elsajátítta­tásához, számonkéréséhez. Könnyű belátni, hogy az ál­talános iskolai oktatás szín­vonalától függ a középisko­lák tevékenysége. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy mindin­kább szükség van a közép­fokú tanintézetekben elsajá­títható ismeretekre, művelt­ségre. A középfokú képzés belső arányai a következő években az érettségit adó középiskolák javára módo­sulnak. Ez az arányváltozás sem pusztán mennyiségi, ha­nem elsődlegesen minőségi fejlődés. A népgazdaság szakember-szükségletéhez igazodó fejlődés. Az iskola- rendszer ugyanis soha sem formálódhat a gazdaságtól,'a termeléstől, a társadalmi igé­nyektől függetlenül. Mindaz, ami az oktatáspo­litikai határozat végrehajtá­sa közben elhibázottnak bi­zonyult, a társadalmi igé­nyekkel valamilyen módon ellentétes intézkedésekből származott. Ha nem is min­dig a termeléssel közvetlen összefüggésben. A történe­lemtanítás hiányosságai pél­dának okáért nem gátolták egy-egy szakma jó elsajátítá­sát, de azt igen, hogy — a Központi Bizottság üléséről kiadott közleményt idézve — „az iskola kiemelkedő fel­adata a felnövekvő nemze­dékek tudásának, műveltsé­gének, tudományos világné­zetének szilárd megalapozá­sa” legyen. Egy-egy tantárgy indokolatlan háttérbe szoru­lása, a kötelező Ismeret- anyag túlságosan gyakori módosulása, pedagógiai mód­szerek múló divatja kedve­zőtlenül hatott az iskola sta­bilitására. Az iskolának — valamennyi fokon — szüksé­ge van a folyamatos megúju­lásra, de szüksége van az ál­landóságra is, az értékek megőrzésére. E nélkül bi­zonytalanná válik a pedagó­gus, nehezen érti, követi az iskola szándékait a szülő. Amint a közleményben ol­vashatjuk: „A Központi Bi­zottság hangsúlyozza, hogy az eredményes, kiegyensú­lyozott iskolai munkához nél­külözhetetlen a stabilitás. Az alsó- és középfokú oktatást a jelenlegi iskolarendszer meg­őrzése mellett — a nagyobb megrázkódtatások és a fe­lesleges szervezeti változta­tások kerülésével — úgy kell fejleszteni, hogy mind job­ban teljesítse alapfunkcióit, s egyben képes legyen a szükséges megújulásra.” mostani központi bi­zottsági ülésen el­fogadott irányelvek elsődlegesen az állami teen­dőket, az oktatás tárgyi és személyi feltételeiről való gondoskodást, a központi irá­nyítással és a helyi öntevé­kenységgel kapcsolatos fel­adatokat összegzik. Mégsem csak szűk szakmai körhöz szólnak. Politikai és társa­dalmi szervezeteknek, moz­galmaknak és az egyéneknek is megvan a maguk felelős­sége az iskolák további fej­lődésében. Hogy mást ne em­lítsünk: a szülői gondosko­dást, a család ösztönző pél­dáját semmilyen intézmény nem pótolhatja. A pedagógu­soknak elismerést, megbe­csülést mi, az ifjúság sorsát magunkénak érző felnőttek adhatunk. A tudás, a mű­veltség értékét a gyerek azon méri le, hogy mi, az előző nemzedékek mennyire tart­juk fontosnak. Az iskola csak velünk együtt győzheti tneg növendékeit a tanulás hasznosságáról. Tőlünk is függ tehát, hogy a megala­pozott elképzelésekből, ter­vekből mi válik valóra, hogy milyenné lesz a következő években, évtizedekben az is­kolai oktatás-nevelés hatás­foka, társadalmi presztízse. M. D.

Next

/
Thumbnails
Contents