Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-14 / 62. szám
NÉPÚJSÁG 1982, március 14., vasárnap A gyulai Erkel Ferenc Múzeum cs a kecskeméti Bács-Kis- kun megyei Múzeum közösen rendezi a nagyalföld: művészek alkotásait bemutató tárlatsorozatot. E'sorozat legújabb, hetedik kiállítását a minap nyitotta meg a Dürer teremben dr. Bánszky Pál művészettörténész. A festő életművét bemutató tárlat május 16-ig tekinthető meg Fotó: Lónyai László Képek és szobrok a Volán KISZ-klubjában Március 15-én, hétfőn délután 14 órakor Béres Ferenc SZOT- és Liszt-díjas dalénekes mond megnyitót azon a kép. és szobortárlaton, melyet Békéscsabán, a 8. sz. Volán Vállalat KlSZ-klub- jában rendeznek „jpe. A kiállítók: Jakab Károly festőművész és Kelemen Kristóf szobrászművész közös kiállításának címe: „Ahogy egy festő és ahogy egy szobrász látta". A csaknem száz portré zömmel művészeti életünk jeleseit mutatja be a látogatóknak. Jakab Károly Rudnay-nö- vendék volt a Képzőművészeti Főiskolán, 1930 óta kiállító művész. Európai tanulmányútjai közben restaurátori munkákat is végzett. 1969-ben Brüsszelben voll önálló tárlata, majd Budapesten, Sárospatakon, Szegeden, a békési Jantyik Má tvás Múzeumban és sok helyen másutt. Kelemen Kristóf Temesvárott majd Budapesten járt művészeti szakiskolákba, a Képzőművészeti Főiskolát 1949-ben végezte el. Kiállításokon 1953 óta szerepel, Budapesten, Sárospatakon, Békésen. Balatonfüreden és sok más városban és községben láthatták műveit. A békéscsabai megnyitón Lipcsey Edit operetténekesnő és Hegedűs Valér zongoraművész működik közre. A kiállítást az érdeklődők április 4-ig tekinthetik meg. (—n) Ütvén év a volánnál A gépjárművezetők összetartozásának szép példája az orosházi: időszakonként találkozóra hívják össze a fiatalabb „hivatásosok” a volánnál megöregedett „régi motorosokat”. A lelkes szervező gárda, élén a Volán személyforgalmi részlegének vezetőivel, dolgozóival, a múlt hét végén rendezte meg az orosházi gépjárművezetők 50 éves találkozóját, melyre nyolc üzem idős sofőrjei kaptak meghívást. Több min^ 300- an ültek terített asztalhoz az Alföld Szálló éttermében, ahol Barta Imre tanácselnök-helyettes mondott köszöntőt. A „régi motorosok” nevében dr. Bárány Aladár. a legidősebb orosházi autós kért szót, és mesélt a gépjárművezetés, az autózás múltjáról és a mai gondokról. Ö egyébként 60 évvel ezelőtt szerezte meg a jogosítványt, és még ma is odaül a volánhoz. A jól sikerült találkozón a szervezők emlékplakettel ajándékozták meg a meghívottakat. t. i. Úttörőszemle Dévaványán (Tudósítónktól) Rendhagyó jutalomosztás volt a Dévaványai 1. sz. Általános Iskola 3336. sz. Gábor Áron úttörőcsapatánál. A legeredményesebben szereplő pajtások a társadalmi és természettudományi úttöröszemle járási fordulóin is túljutva. könyvjutalomban részesültek. Az esemény a művelődési házban volt, nyolcvan- három pajtás kapott érdeklődésének megfelelő könyvet. Ez a rendezvény hagyományos színfoltja az úttörőcsapatnak, hiszen minden uttörőévben sor kerül az értékelésre. Most azonban nemcsak a jutalmazottak. hanem valamennyi résztvevő együtt ünnepelhetett, örülhetett a gyulai Névtelen 0 (nulla) együttes szereplésének. Több mint kétszázan nézték és hallgatták végig műsorukat. A vendégek olyan nagyszerű hangulatot teremtettek, hogy kicsil: és nagyok együtt énekeltek tapsoltak velük. Az úttörőcsapat minden ágban megrendezte a szemlét, kisdobosoknak, úttörőknek külön-kii- lön. így 279 pajtás vett részt n versenyben. Ezt egészítették ki a szakköri bemutatók, vetélkedők, kiállítások. Szűcs József né Olajfürdő. Nem tejben-vajban, „csak” olajban fürödhetnek azok, akik átmerészkednek Békéscsabán a Szerdahelyi út végén levő aluljárón. Néhány napja ugyanis a közeli ÄFOR felől csendesen folydogál az olaj vagy olajos víz, s lévén az aluljáró alacsonyabban környezeténél, itt gyűlik össze csöndes és csúszós tóvá. Az még csak hagyján, hogy a gusztustalan folyadék összepiszkítja az átkelők lábbelijét; balesetveszélyességét azonban nem lehet szó nélkül hagyni. Mit tehet az a szegény gyalogos, aki mindenképpen át akar jutni a vasúti sorompó túloldalára? Egy: lábtörést kockáztatva „olajfürdőt” vesz az aluljáróban. Kettő: kivárja azt a néhány órát, amíg felnyitják a sorompót. Három: valahogy átkel a síneken, különböző szabályokat szegve meg ezzel. Persze, lenne még egy megoldás: kitisztitani az aluljárót. Méghozzá sürgősen, amíg nem történik baleset! _ gubuez _ M HSZ-sportolók kitüntetése Az MHSZ Országos Központ repülőfőnöksége és a Magyar Repülőszövetség tizedik alkalommal rendezte meg hagyományos díjkiosztó ünnepségét a Csepel Művek Munkásotthonának színház- termében. Kudlik Júlia régi repülőaktíva bevezetője után Pentz János alezredes, MHSZ-re- pülőfőnök, a Magyar Repülőszövetség főtitkára mondott ünnepi köszöntőt. Ezután Rónai Rudolf, az MRSZ elnöke adta ót a repülés, ejtőernyőzés, sárkányrepülés és hőlégballon szakágak tavalyi legeredményesebb sportolóinak a díjakat. Harmincöt sportoló kapott ' oklevelet és serleget, így többek között a vitorlázó repülősben dr. Daróczi Éva (MHSZ Csepel) és Kassai Béla (MHSZ Csepel), vitorlázó műrepülésben Matuz 'István, motoros repülésben Baka Olga (MHSZ MÁV) és Simon László ’ (MHSZ Postás), ejtőernyőzésben Tóthné Papp Zsuzsa (MHSZ Miskolc) és Timár Vince (MHSZ Békéscsaba) és sárkányrepülésben Várkonyi Miklós (MHSZ Rozmaring). Gyémántkoszorús teljesítményjelvényt szerzett Molnár Géza (MHSZ Szeged) a vitorlázó repülésben, míg aranykoszorút 13 sportoló kapott. A sárkányrepülők között a nemzetközileg is rangos ezüst teljesítményjelvényt Magyarországon elsőként Hegyi Endre . (MHSZ Rozmaring) és Kiss Ferenc (MHSZ MMRK Klub) szerezték meg. A hőlégballon-sportágban az MHSZ MALÉV Repülőklub tagjai bizonyultak a legeredményesebbnek. Polgár László az AX 8-as kategóriában 4605 m-es magassági és az AX 9es kategóriában 5 óra 28 perces időtartamrekordot repült. Cseraljai István AX 8-as kategóriában 131,5 km-es távolsági és 4 óra 24 perces időrekordot állított fel. Az AX 6-os kategóriában pedig Tőröcsik Emilnek a 4 óra 6 perces repülése volt rekord- teljesítmény. A díjak átadása utárf filmvetítésre került sor. Egy ejtőernyősfilm után Edelényi Gábor Kötelék című dokumentumfilmjét mutatták be. amely egyben ősbemutató is volt. A magyar repülés története című film második részével zárult az MHSZ repülőinek díjkiosztó ünnepsége. V héten nyitotta meg üzletét Sarkadon a Gyulai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. A mintaboltban a gyulain kívül több más szövetkezet terméke is kapható Fotó: Béla Ottó Játszóház Gyulán „Játsszunk most együtt” címmel egész napos játszóházat rendeznek .Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Központban. A változatos programból minden gyerek választhat kedvérevalót. Délelőtt bábkészítés, ötletrajzverseny lesz. Szórakoztatónak ígérkezik a cserebere, amely jó alkalom arra. hogy a megunt játékok, könyvek, lemezek gazdát cseréljenek. Aki szereti a szabad levegőt, jó idő esetén benevezhet a kispályás focira vagy a kerékpár ügyességi versenyre. Akik jobban kedvelik a szellemi tornát, azok vers- és mesemondó versenyen mérhetik össze tudásukat, előadókészségüket. Délután vidám vetélkedőre várják a kicsiket és a nagyokat. A zene kedvelőit úttörő beatzenekar és a Ken- derkóc együttes szórakoztatja, ezenkíVül lesz táncház és diszkó is. G. K. Q tárgyalóteremből Kirabolt egy idős embert A Szeghalmi Járásbíróság tárgyalta Balogh István, Bu- csa, Lehel út 21. szám alatti lakos bűnügyét. A 25 éves fiatalember már volt büntetve. Rablás és súlyos testi sértés bűntette miatt vonta felelősségre a bíróság. Szabadulás után több munkahelyen dolgozott Budapesten. A múlt év végén hazautazott Bucsára édesanyjához. Ekkor 600 forint volt nála. Szilveszterkor délután elment a bucsai presszóba. A pénz java részét italra költötte, több ismerősének fizetett. Amikor a bisztróból távozott, mindössze 3 forint 80 fillér maradt a zsebében. Ekkor gondolt arra, hogy valahonnan pénzt kellene előteremtenie. A bisztróból az egyik ismerőséhez látogatott. Ott tartózkodott P. János 72 éves idős ember is. Amikor elővette a pénztárcáját, látta, hogy százasok lapulnak nála. Néhány pohár bor elfogyasztása után együtt távoztak. Ütközben beszélgettek, majd Balogh pénzt kért az idős embertől. A kölcsönt P. János megtagadta. A Kossuth utcában találkoztak F. Józseffel. Néhány szót váltottak vele. majd tovább haladtak. Amikor az idős ember egy bontás alatt levő épületnél letért a Kossuth utcáról, a fiatalember hátulról megfogta a nyakát jobb kezével, bal kezével pedig kivette a pénztárcáját. Az idős ember segítségért akart kiabálni, a vádlott azonban még erőteljesebben megszorította a nyakát, ‘úgy, hogy a sértett a földre rogyott. Balogh ezután elmenekült a pénztárcával a helyszínről. A gyanús zajt meghallotta F. József. Az idős ember segítségére sietett, majd üldözőbe vette a fiatalembert. A Teleki és a Kossuth utca sarkán elvette tőle a pénztárcát, és átadta a rendőröknek. A járásbíróság Balogh Istvánt rablás bűntette miatt 3 év és 3 hónap szabadság- vesztésre ítélte. Mellékbüntetésként 4 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A szabadságvesztést börtönben kell letöltenie. Az ítélet nem jogerős. A vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. S. J. Elmenőben N emzedékváltás: az a jelenség, hogy a fiatalabb nemzedék elfoglalja az előzőnek a helyét — így magyarázza a kifejezést az értelmező szótár. A hetvenes évek közepétől felgyorsult a mezőgazdaságban a generáció'k cseréje. Azok búcsúztak ,a munkától, akik elkezdték a közös nagyüzemi gazdálkodást. „Passzív állományba" — Vészi Endre kifejezését kölcsönöztem — kerültek azok az idős emberek. akiknek a föld mint tápláló tulajdon mindent jelentett: eszközt és célt. A paraszt kerül velük örökre nyugdíjba. Utódaik már nem nevezhetők majd meg az osztálytartalmú, ugyanakkor lesajnáló, pejoratív értelemben is gyakran használt kifejezéssel. A paraszt utolsó nemzedékei tűnnek el szemünk láttára. A nagyüzemi gazdaság tagjai már nem parasztok a szó iiagyományos értelmében, inkább illik rájuk a mezőgazdasági (betanított, segéd-, szak-) munkás meghatározás. Mást kíván tőlük a termelőszövetkezet, mint elődeiktől a törpebirtok, vagy a kezdeti évek olykor valóban kezdetleges közös gazdálkodása. Ugyanezt lehet mondani a paraszti léthez oly közeli falusi mesteremberekről is. Embere válogatja, ki hogyan válaszolja meg környezetének a nyugdíjaztatását. Környezete válogatja, milyen körülmények között búcsúzik a közösségtől — de nem a munkától — az elöregedett generáció. Az azonban szociológiai tény, hogy a nagyobb kereset, hiányán kívül elsősorban a rendszeres közösségi tevékenység hiánya keseríti meg a felváltott nemzedék életét. Egy somogyi faluban tapasztaltam : a kocsmában tartják meg paraszti-iparosi munkásságuk végén a „tort” a termelőszövetkezet tagjai, alkalmazottai. Majd évente egyszer összetrombitálják őket a tsz-öregek napjára. Az úttörők műsort adnak, íztán a szövetkezet elnöke kisebb összeggel, vagy ajándékkal kedveskedik nekik. Mindig akad valaki, aki elsírja magát. Mindig akad valaki, aki megköszönve a gondoskodást,, belebonyolódik a „hőskor” emlegetésébe, mire szelíd erőszakkal letámogatják a színpadról. A hivatalos ünnepséget követő „spontán” beszélgetés sehogy sem akar létrejönni: ugyan miről is diskurálhat- nának- a mammutgépek kezelői, a szakosított telep au- tomatikához szokott szakmunkásai, vagy a helikopteres növényvédelem specialistái ezekkel az „értetlen” kis öregemberkkel, öregasszonyokkal. akik a maguk néhány holdját univerzumnak tudták? Mit is kezdhetnének azokkal, akik zavart heheré- széssel fogadják az ő „meséiket”? Nemzedékváltás és öregség! „Oly árvák ők, mind az öregek” — bensőségesen, és mégis vádlón hangzik föl a rádióban a kodályi—weöresi dal. öregember hallgatja. Napernyőnek is beillő, széles karimájú kalapjának árnyékában üldögél a ház előtti kispadon, és embertelenül fölöslegesnek érzi magát. Magyarország több mint kétmillió nyugdíjasából egy ember. Néha feltarisznyái, és kiballag a högybe szomorkodni a szőlőn, gyümölcsösön. Nem tud már lehajolni a termésért. Ha sikerülne is, a teli vékával hogyan botorkálna le onnan? Évről évre hullik, rothad veszendőbe a gyümölcs, szőlőszem. Azt kérdezi napernyős öreg beszélgetőtársam? „Minek is él az ember, ha egyedül marad?” A falu neuralgikus pontja az öregek sorsa. Vagy nemcsak a falué? „Az öregség száműzetés. Egy korszakból, amely főleg délelőttökből állt. Kiutasítás egy édenkertből; illetve kitévelyedés belőle merő figyelmetlenség folytán” — ezt írja Illyés Gyula a Khóron ladikjában. A legkedvezőbb helyzetben azok vannak, akik egy fedél alatt élnek a fiatalokkal. Ház körüli munkákban, unokák pesztrálásában számítanak rájuk. Az eljáró házaspárok kisgyerekeit a valósággal visszafiatalodott nagyanyák szinte szülőanyaként nevelik. Szükség van rájuk, ez újra értelmet és célt ad létezésüknek; mintegy elodázva az öregkort is. Hatvanon felül azonban gyakran önkéntes száműzetésbe — rendszerint a nyári konyhába kiköltözve — élik le hátralevő életüket. E mögött azt a mára morális érvényét vesztett, embertelen hagyományt kell keresnünk, amely íratlanul is kötelező törvénye volt a régi paraszti világnak: a teljes értékű fizikai munkát végző, birtokba került fiatal gazda és családja lakjon kényelmesen, az elerőtlenedett idősebb nemzedék pedig húzódjon vissza „arra a kis időre” a mellék- épületbe! Öt-hat ilyen példát produkál ma is szinte minden falu. A legszorultabb helyzetben az egyedülálló, egyedül élő öregek vannak. Mivel a szükség parancsolta gyakorlat szerint — főként munkacsúcsok, kampányfeladatok idején a mezőgazdaság ma még nem nélkülözheti nyugdíjasaink, járadékosaink munkáját —, amíg el nem erőtlenednek, moccanásképtelenné nem betegszenek; nem érzik fölösleges embernek magukat: mennek dolgozni az első hívó szóra. a „tolvaj öregség” — Babits jelzős szerke- - zete ez — a fiatalságot, az erőt és egészséget lopja el az embertől. Az idős falusiak szinte kivétel nélkül gerinc- és mozgásszer-' vi betegségektől szenvednek, ízületeik deformálódtak. Gyakoriak az emésztőrendszeri bántalmak, a szív-, érés keringési zavarok. Talán ennél is fájdalmasabb azonban. amiről felmérés beszél: szociológiai értelemben magányosan él a hatvan éven felüliek 14 százaléka. A szociológiai magányt hangsúlyozzuk, mert ez a szám nem egyezik a magukat ténylegesen magányosnak érzők számával. Örkény István sorait joggal idézem: „Mindnyájan akarunk egymástól valamit. Csak az öregektől nem akar már senki semmit”. Őket nem kérdezte senki. Talán akarnának tőlünk valamit. Leskó László Dgrárklub Gyomaendrődön (Tudósítónktól) Március 10-én Gyomaendrődön, a helyi Lenin Termelőszövetkezet kultúrtermében csaknem száz szövetkezeti szakember részvételével megalakult a Gyomaendrődi agrárklub. A klub a kulturális és szakmai programok rendezése mellett tapasztalatcserére, ismerkedésre és nem utolsósorban ’ szórakozásra ad lehetőséget. A kilenctagú vezetőség három, a szervezet mezőgazdasági jellegéből adódó növénytermesztő, állattenyésztő és műszaki szekciók munkáját irányítja és vezeti majd. Az agrárklub elnöke Hornok József, a gyomaendrődi Lenin Termelőszövetkezet műszaki vezetője lett. Polányi László
