Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-14 / 62. szám

1982. március lí., vasárnap NÉPÚJSÁG Tisztújítás után BÉKÉS MEGYEI n irrsffrcnH Okányban M em is olyan régen még több mint ötezer_iakosa volt a szeghalmi járás községének, Okánynak. Most pe­dig mindössze 3700. Szarvas Lajosné vb-titkár sze­rint tízévenként úgy 500—000-zal csökken a lakosság. Hogy mi ennek az oka? Kincses Imre tanácselnök azon a vélemé­nyen van. hogy az elvándorlás elsősorban a nem kielégítő munkalehetőségek miatt történt. Ez érthető, hiszen hosszú ideig a termelőszövetkezet és a háztáji gazdaság volt itt a megélhetés egyetlen forrása. Logikus tehát, hogy igyekeznek bővíteni a helybeli munkalehetőségeket. A tsz-ben fejlődnek a melléküzemágak: a férfiak fa- és vasipari, a nők varrodai munkát végezhetnek. Az ÁFÉSZ faüzeme, a Mezőberényi Faipari Szövetkezet kihelyezett üzeme tovább bővíti a mun­kalehetőségek sorát. Valószínűleg ez az oka annak, hogy az utóbbi 2—3 évben mintha megállt volna az elvándorlás. Sőt! Az innen elkerült fiatalok egy része visszajött. Visszahúzta őket a család, a városinál jobb lakáskörülmények, a jó jö­vedelmi viszonyok. Azért akad még ingázó bőven. Főleg a Gyulai Húskombinát, a békéscsabai téglagyár gyakorol erős húzóerőt: a két nagyüzem autóbuszai hozzák-viszik a mun­kásokat. Egyébként Okány sem mentes a főútvonalaktól tá­vol eső községek gondjától: hiányzik a megfelelő közlekedés. Ezt a hátrányt viszont sok dolog ellensúlyozza. Igen jó az egészségügyi ellátás (egy körzeti orvosra 1700 ember jut),/a fiatal értelmiségiek letelepedését szolgálati lakásokkal segí­tik. Bizonyára ez is oka annak, hogy az utóbbi években mintha megindult volna Okány lassú fiatalodása. Szülők az iskolában Ez a hét különleges az általános iskola felső tago­zatos osztályaiban. A tanító' si órákra ugyanis — 8 éves gyakorlat szerint. — meghív­ták a szülőket is. Az 5 b osz­tályban matematikaóra van. Az anyukúk-apukák feszül­ten figyelik, mi mindent kell megtanulniuk csemetéiknek. Ahogy vége az órának, mint­ha nagyobb tisztelettel néz­nének saját gyerekeikre. — Évente egy alkalommal minden osztályban tartunk nyílt napot — tájékoztat Vas Józsefné igazgatóhe­lyettes. — Ezen a héten a felsä tagozatosok, a jövő hé­ten pedig a kicsik szüleit hívjuk meg. Részt vesznek az első-második órán, a nagyszünetben pedig - kérdé­seket tehetnek fel az osztály­főnöknek. — Miket kérdeznek a szü­lök? — Általában csodálkoznak, hogy milyen sok és nehéz a tananyag.. Nemcsak afféle látványos ,,akció” ez; meg­van a maga haszna. A szü­lők jobban odafigyelnek a gyerekek otthoni tanulására. És persze egy ilyen nyílt nap a gyerekeket is jobb tanu­lásra buzdítja. Kazinczky Gyula fiatal technikus nemrég lett a mintegy 70 embert foglal­koztató tanácsi költségvetési üzem vezetője. Tájékoztatá­sa szerint évekkel ezelőtt kedvezőtlen munkakörülmé­nyek között, elavult gépek­kel dolgoztak. A termelési érték tavaly meghaladta a 8 millió 860 ezer forintot, amely a kívülállók szemében elég alacsony összegnek tűn­het. Ha viszont a vállalások jellegét vesszük alapul, ak­kor annak is megvan a ma­gyarázata. Ugyanis az egyes részlegek számos munkaigé­nyes megbízást teljesítettek az elmúlt évben. Például á gabonaipar részére 1 millió forint értékű tárolót létesí­tettek: Vésztőn pedig hozzá­kezdtek négy lakás építésé­hez. Az okányi tanácsháza felújítása mellett egyéb köz­épületek kivitelezését is el­vállalta a költségvetési üzem. Az idei feladatok közé tar­tozik az okányi és biharug- rai célcsoportos lakások, va­lamint a zsadányi egészség­ügyi centrum felépítése, to­vábbá Okány ban egy 500 ezer forint értékű betonút elkészítése. E felsorolás ko­rántsem teljes, hiszen évek — Ar apukák, vagy az anyukák jöttek többségben? — Az anyukák még min­dig jobban érdeklődnek, mint az édesapák. A szülői értekezleteken is a nők van­nak többségben, bár az utóbbi időben egyre több apuka merészkedik el. A szülők nagy részének nem idegen ez az épület, hi­szen maguk is itt szerezték a óta ez a gazdasági egység vesz részt a vésztői, bélme­gyeri, sarkadkeresztúri és körösújfalui postahivatalok korszerűsítési, illetve karban­tartási munkálataiban is. S mi tette lehetővé a fel­lendülést? Elsősorban a me­gyei tanácstól kapott anyagi támogatás, amelyet a bér- színvonal növelésére fordí­tottak, s ez kedvezően ha­tott á munkaerő megtartásá­ra. Sőt, öt fiatal szakmun­kás képesítést szerzett az el­múlt két évben, három dol­gozó pedig a gimnázium es­ti tagozatán érettségizett. Az önerőre való támaszko­dás jellemzi a fejlesztésre irányuló törekvéseket. Jó­kora összegeket költöttek szállító járművek, kisgépek és egyéb felszerelések be­szerzésére. Az idén 110 ezer forintért vásároltak szalag- fűrészt és új műhelycsarno­kot is létesítettek. Szó van arról, hogy a költségvetési üzem dolgozóiból gazdasági munkaközösség alakul ebben az évben. A 12—14 tagú komplex brigádba főként kőművesek, épületasztalosok és szobafestők kerülnek majd be. Ha szabad így fogalmazni: két évvel ezelőtt teljes tisztújítás volt a helyi párt­ós tanácsi szervek, valamint a tsz vezetőségében. Szívós László is, aki azelőtt a Hala­dás Tsz-ben dolgozott, ak­kor került az MSZMP, köz­ségi bizottságának élére. Érdekelt bennünket, mi a je­lenlegi párttitkár véleménye a változásokról, s milyennek látja az ifjúság helyzetét a községben. — Ügy érzem — mondja —, hogy a korábbi vezetés is megfelelően összehangolt te­vékenységet folytatott az utóbbi tíz évben. Többek kö­zött ennek tudható be. hogy á beruházással, felújítással, a lakosság jobb ellátásával kapcsolatos tervek megvaló­sultak. — Javult-e a foglalkozta­tottak aránya a településen? — Igen. Az 1976. évi tsz- egyesítés után stabilabbá vált a gazdálkodás, s fel­lendült a melléküzemági te­vékenység. Mivel a tészta­üzem működtetése nem fize­tődön ki, 1980 őszén megnyi­tottuk a varrodát, amely 50—55 lánynak és asszony­nak teremtett kereseti lehe­tőségen A férfimunkaerő je­lentős hányadát az ÁFÉSZ faipari részlegében, illetve a Mezőberényi Faipari Szövet­tudományt. Az emeletre ve­zető lépcső melletti táblá­kon talán még egykori kisis­kolás fényképüket is megta­lálják. Pár évtized alatt bi­zony keveset változott az épület. Korszerűtlen a vil­lanyvilágítás, a meleget cse­rép- és olajkályhákból kap­ják. s nagyon hiányzik a vizesblokk. Ha igaz. ebben az ötéves tervben megoldódnak ezek a gondok. Tavaly 8 tanterem olajos padlóját cse­rélték ki, s most már „csak” 10 tanterem vár parkettá­zásra. Kevés az a tizenéves falu­si fiatal, aki titokban ' ne vá­gyódna a városba. Oda, ahol jóval töb a diszkó, a mozi, egyszóval a szórakozási, ba- rátkozási lehetőség. Márpe­dig Fekete Zoltán ezek közé a fiatalok közé tartozik. A 19 éves fiúnak nemcsak a neve, a haja és a szeme fekete, de a tenyerén is • sö­tét foltok éktelenkednek. Nem rejti el a kezét, hiszen nincs mit szégyellnie ezeken a foltokon. A foglalkozásával járnak, csakúgy, mint a vé­delmet nyújtó jókora bőrkö­tény, vagy az olajos munka­ruha. Zoli ugyanis gépszere­lő. Amikor elvégezte az álta­lános iskolát. Gyulára je­lentkezett a 613-as ipari szakmunkásképzőbe. Tetszett neki a város, de azért — már szakmával kezében visszajött a szülőfalujába. Először a Hidasháti Állami Gazdaságban dolgozott, azon­ban - nehéz volt a bejárás. így került mostani munkahelyé­re. a Haladás Tsz mellék­üzemágába. Azt mondja, jól érzi itt magát, s nem is akar elmenni Okányból. Azért a szórakozási lehetőségekre pa­naszkodik kicsit. — Hét végén diszkóba já­rok a művelődési házba, vasárnaponként megnézek egy-egy filmet a moziban. Legjobban a kalandfilmeket, meg a fantasztikus történe­teket szeretem — csillan fel a szeme. — Van a faluban egy ifjúsági klub. ott is ösz- sze lehet hozni néha egy- egy vetélkedőt, klubvacsorát. Az igazság az, hogy nem könnyű összeszedni a társa­ságot egy-egy színvonala­sabb rendezvényre. kezet okányi üzemegységében- foglalkoztatják. — Hová jelentkezhetnek azok, akik szereiének to­vábbtanulni? — Nem kis eredménynek tartjuk, hogy 1978'ban ötve- nen, 1981-ben pedig huszon- hatan végezték el itt hely­ben a dolgozók esti gimná­ziumát, s jelenleg 37_en most is tanulnak. Főként azok a fiatalok kapcsolódnak be, akik emelt szintű szakmun­kásképzésben vettek részt. Közülük többen megszerez­ték a technikusi minősítést. A mezőgazdasági gépész vizs­ga letétele már csak azért is fontos, mert így nagy értékű gépeket bízhatnak rájuk a tsz-ben. — Milyen hatékony a KISZ munkája a községben? — Jó érzés tudni, hogy megerősödtek az alapszerve­zetek az utóbbi időben. Pél­dául a tsz KISZ-esei tavaly már második alkalommal kapták meg a KISZ KB Vö­rös Vándorzászlaját, ami egyúttal az eredményes poli­tikai és gazdasági munka el­ismerését jelenti. Az ÁFÉSZ- nél dolgozó fiatalok mellett ebben az évben a fiatal pe­dagógusok is bekapcsolód­tak az ifjúsági mozgalomba. Az utóbbiak KlSZ-alapszer- vezete különösen a község közművelődését segíti majd. Az- eljáró fiatalokkal a terü­leti KISZ-alapszervezet fog­lalkozik . . . — Vannak'e elhelyezési gondok az óvodában és az iskolai napköziben? — Örömmel jelenthetem ki, hogy valamennyi gyer­meket fel tudtunk venni a gyermekintézménybe. Ami pedig az iskolai tantermeket illeti, ezeknek majdnem fe­lét sikerült már leparkettáz- ni, és hátra van még a vil­lanyvilágítás korszerűsítésé. A-diákok csak délelőtt jár­nak iskolába, s 40 százalékuk napközis. Ezt talán Zoli tudja a leg­jobban, hiszen augusztustól ő a klub veztője. Emellett KISZ-szervező titkár, ifjú­gárdista, sőt,' úWörőgárda- parancsnok is. — Nemrég például egy politikai vetélkedőt rendez­tünk. Egyedül szerveztem, nem volt könnyű, de aztán egész jól sikerült — mondja. — Néha kifogásolják a munkahelyemen, hogy min­dig „klubozok”. Különösen akkor van probléma, ha délutános műszakban dolgo­zom, és valamilyen program van. Ilyenkor műszakot cse­rélek, de az is előfordul, hogy elengednek. Most egy klub­vacsorát szervezek, s aztán — ha jobb idő lesz — tata­rozzuk, festjük a klubházat. Az oldalt írták: Bukovinszky István, Fábián István, Gubucz Katalin és M. Szabó Zsuzsa. A fotókat készítette: Fazekas László. Fellendült az építőipar Egy fiatal, aki nem vágyódik el Most még bizakodók Ahogy mondani szokás: az okányi Haladás-Tsz mindig a léc közelében mozog. A majd­nem hatezer hektár szántón gazdálkodó üzemet gyakran látogatja a belvíz. Igaz. hogy tavaly kétmillió forint nyereséget könyvelhettek el, de lehetett volna több is. Mégpedig jóval, hiszen hat­milliós terméskiesést okozott a hívatlan, pusztító víz. Mi a helyzet most a földe­ken? Erről Gonda Károly el­nökhelyettessel beszélget­tünk. — A múlt évben ezer hek­tárral több búzát vetettünk, hogy részesedjünk a gabona- mennyiség növeléséért járó prémiumból. Ősszel jól elvo­nult a víz a vetésről. Re­méltük, hogy kibírja így ta­vaszig. Sajnos, decemberben 130 milliméter, esőt kap­tunk, aztán jött a fagy és a hó. Nem csoda, hogy ez a csa­padék a terület felszínén ma­radt. Az okányi földek nem épp a jó vízgazdálkodásuk­ról híresek. Jelenleg a bú­za és a tavaszi vetésre váró talajok húsz százalékán állt foltokban, vagy nagyobb tük­röt formálva víz. Szerencsé­re, száraz, napos az időjárás, sietteti a száradást. De tesz­nek a belvíz ellen a tsz tag­jai is. — Ahel lehet, leeresztjük a vizet. Dolgoznak nálunk a sarkadi szakaszmérnökség munkásai is — folytatja Gonda Károly. — Két nagy teljesítményű szivattyújuk működik kint a területen, és nekünk is. van egy. Húsz em­berünk foglalkozik most bel­vízvédelemmel. Adunk a sarkadiaknak is erőgépet: csak vonulna le a víz! A helyzet- most még nem tra­gikus. Bízunk benne,, hogy a búzánkban nem lesz nagy kár, és a tavaszi munkához is időben hozzáláthatunk. Nemes József ts/.-tag nyug­díjas éveit is hasznos mun­kával tölti. Ért a szíjgyártó­mesterséghez, s ezt a tudá­sát a termelőszövetkezet ló­szerszámainak javításában kamatoztatja fl 800 éves „nagy szemű ember” Házi Albert, a Haladás Tsz nyugdíjas főkönyvelőjé nagy vállalkozásba fogott. Elhatározta, hogy megírja Okány krónikáját. Hogy mi késztette erre, beszéljen ró­la ő maga: — Már az általános isko­lában feltűnt, hogy az egye­temes és hazai történelem mellett semmit nem tanul­tunk szülőhelyünk történe­téről. Közben elvégeztem az iskoláimat, főkönyvelő let­tem, és 1980-ig a szövetke­zetben .dolgoztam. Így nyug­díjba vonulásom után nyílt alkalmam arra. hogy felke­ressem a debreceni, a gyu­lai levéltárat, és megkezd­jem a kutatást. A községi tanácstól megbízást kaptam; ahová mentem, mindenütt szívesen fogadtak, komolyan vettek. Elég sok anyag gyűlt össze, egész az Árpád-korig visszanyúló adatokra tettem szert. Tudja, a kutatás során újabb és újabb nyomokat, talál az ember, újabb és újabb szálakon haladhat to­vább. Szinte minden irattár­ban vannak adójegyzékek, tizedjegyzékek, birtokcserére vonatkozó papírok — ezek­ből sokat lehet megtudni. Közben kialakult bennem egv kép a falumról. — Milyen ez a kép? — Egy jelentős nagyságú falu képe. Árpád-házi kirá­lyok alapították. II. András, az Aranybulla kiadójának egy oklevelén, ám Anony­mus egyik írásában is nyoma van Okány községnek, tehát mostanában nyolcszáz éves. — Kiderült a falu nevének eredete? — Igen. Délszláv eredetű, jelentése „nagy szemű em­ber". Nagy valószínűség sze­rint egy család neve. taláp az alapítóé. Mindig sokféle nép élt ezen a helyen. A honfoglaló magyarok nem verték ki őket, itt maradtak a gepidák, avarok és szlá­vok. — Milyen volt az okányiak élete? — Sokáig nem volt itt bel­víz. Gazdag vízi világ és száraz életterek váltották egymást a környéken. Hogy csak egy érdekességet mond­jak: a vizek szélén össze­gyűjtött madártojást még Bécsbe. Nagyváradra is szál­lították. Egyszer, a török vi­lág végén megsemmisült a falu, az 1670 és ’80 közötti időkről semmi nyomra nem leltem. Négy—öt évtized telt el az új betelepülésig. — Mikor olvashatjuk az Okány történelméről készült kiadványt? — Előreláthatóan még két év kell a munkához. Nem tagadom, van egy kis becs­vágy bennem, hogy belefog­tam. De az is biztos, sem­miféle törést nem okozott nálam a nyugdíjba vonulás. Ügy érzem, hasznosan élek. — Sok sikert és jó egész­séget kívánok hozzá. II sport fehér folt? Nem! — hogy hamar vála­szoljunk a címbeli kérdésre. Miként is lehetne fehér fölt, amikor olyan , edzője van a futballcsapatnak, aki a híres Nagyváradi AC öltözőjében egy tus alatt zuhanyozott Bodola Gyulával. Márpedig a nyugdíjas Méhes Sándor ilyen . . . Róla érdemes tudni, hogy megszakításokkal immár húsz éve edzője a helyi csapatnak, miközben volt sportegyesületi elnök, és „mellesleg” tíz esz­tendeig a község tanácselnöke. „Most a körzeti bajnokságban szerepelünk, a 7. helyen fordul­tunk. Volt itt valamikor jobb csapat is, az ötvenes években, amikor ez volt jószerivel az egyetlen . szórakozás. A megyei II. osztályban évekig a bajnoki címet döngettük. Kár, hogy még vízben áll a pályánk, így ott még nem tudunk készülni. Megmutathatom nyugodtan a szertárat is, nemrég vettünk húszezer forintért felszerelést. Sokat segít a tsz, ingyen bizto­sit kocsit, ez rengeteget jelent. De támogatják a helyi vezetők is a sportot. Tavaly az iskola udvarán bitumenes kispályát avattunk fel, nyugodtan mond­hatom, a 378 gyerek reggeltől estig lefoglalja.” Marton János, a községi KISZ-titkár éppen továbbképzé­sen van Szeghalmon, de sokan mondják: ügyes szervezője a fiatalok tömegsportjának, s Ba­logh László tanár személyében agilis elnöke van a Haladás Tsz sportkörnek is. Ami gond: rég^ óta nincs szakos testnevelő ta­nár, akik voltak, családi okok miatt elmentek. Tari István, az innen elszár­mazott kitűnő sportújságíró egyszer Okány sportjáról írt ri­portjában még szénás szekerek­ről leugráló, s edzésre igyekvő labdarúgókról beszélhetett. Vagy húsz éve ennek. Most Zsigulik fékeznek a pálya mellett, ed­zésnapokon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents