Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-13 / 61. szám
1982. március 13., szombat o Megháromszorozott export a KAZÉP-nál Kedvező körülmények között kezdhette múlt évi gazdálkodását az orosházi KA- ZÉP Ipari Szövetkezet, és ezzel a lehetőséggel jól éltek egész éven át. Számot vetettek a realitásokkal, azzal, hogy évközben közbejöhettek elháríthatatlan termelés- kiesések, ezért mindjárt az év elején feszített ütemet diktáltak. így sikerült olyan előnyt szerezniük, amely biztonságot nyújtott a későbbiekben. Sőt, amikor már látszott, hogy az év jobban sikerül a vártnál, felemelték tervüket, de még ezt a'módosított előirányzatot is túlteljesítették. A szövetkezet legjelentősebb termelési területe a kazángyártás, a múlt évben 566 korszerű Thermopress- kazánt értékesítettek. -Ennél azonban többet mond, ha a kazánok összteljesítményét nézzük: 1980-ban 153 ezer kilowatt, tavaly már 170,5 ezer kilowatt volt a gyártott kazánok összteljesítménye. A kazángyártás mellett — felhasználva a rendelkezésre álló értékes gépi berendezéseket — megkezdték az atomerőművi berendezésekhez szükséges pillangószé- lepek gyártását. Ezek a szelepek tőkés piacon találtak vevőre. A szövetkezet jórészt maga szereli és helyezi üzembe az általa gyártott kazánokat, tavaly például 196 munkahelyen dolgoztak a KA- ZÉP szakemberei. Részt vettek olyan kiemelt beruházások kivitelezésében, mint a szobi szörpüzem, de határidőre és jő minőségben végezték el az Algériába szállított kazántelepek- beüzemelését is. A megrendelők megelégedettségét mutatja, hogy a szerelőrészleg kapacitását az idei évre már teljesen lekötötték. Egyre jelentősebb értéket képvisel a szövetkezet gyártmányai között az oxidkerámia-üzem. Egy újítás bevezetése lehetővé tette, hogy fokozzák a termelést, és csökkentsék az önköltséget. A gyártás korszerűbbé tételét szolgálja egy új égetőkemence, melyet az innovációs alapból felvett pénzből vásároltak. Ez a kemence lényegesen magasabb hőfokon végzi az égetést, mint a régiek, és alkalmas biokerámia, vagyis emberbe ültethető protézis készítésére is. . A szövetkezet építési üzeme sokáig veszteséges volt, de az elmúlt évben már ők produkálták a legnagyobb termelésfelfutást. Irakban például 6.1 millió forintos, anyagmentes árbevételt biztosító munkát végeztek, több hűtőház rekonstrukcióján. Az arab megrendelés és a magyar fővállalkozó elégedett a szövetkezeteiek munkájával, és máris folynak a tárgyalások hasonló megbízatások teljesítésére. A KAZÉP értékesítési helyzete stabil, gyártókapacitását már teljesen lekötötték az idei évre. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy kazánjaik az azonos paraméterekkel rendelkező külföldi típusokéhoz képest 40 százalékkal olcsóbbak. így a hazai piacon cs’ak ’szerény nyereséget realizálnak, de ezt a külföldi üzletek magasabb jövedelmezőségével pótolják. A KAZÉP az idén teljesített 154 millió forintos árbevétellel szemben 158 millió forint értékű terméket és szolgáltatást kíván értékesíteni. összexportjukat 24 százalékkal növelik, ennek többségét a tőkés piacokon való további értékesítéssel, illetve munkavállalással érik el. A tervezett, csaknem 16 millió forintnyi eredmény lehetővé teszi majd, hogy minden kötelezettségünknek eleget tegyenek és jut még pénz a gyártás fejlesztésére is. Kép, szöveg: Lónyai László A háztáji virul - a közös pirul? Fele annyi tsz-ben fele annyi veszteség Lapunk az elmúlt hónapban nagy figyelmet szentelt a termelőszövetkezeti zárszámadásoknak. Jó néhány friss tudósításban és elemző írásban adtunk számot arról, hogy megyénk mezőgazdasági üzemei jobbára a reméltnél is kedvezőbb, eredményekkel zárták az 1981-es gazdálkodást. Legtöbb helyen — kiugró hozamok és a főszerephez jutott ésszerű takarékosság nyomán — tízmillió forintokban mérhették az egész éves erőfeszítések hasznát, A kép azonban nem lenne teljes, ha elhallgatnánk, hogy megyénk agrártermelése az elmúlt esztendőben is cipelte még az immár tartósan veszteséges termelőszövetkezetek kudarcainak terhét. Az árnyoldalra vetíteni a figyelem fényét akkor sem örömteli kötelesség, ha tudjuk, hogy a lemaradók száma is kevesebb 1981-ben 1980-hoz képest, meg az általuk összehozott veszteség összege is jóval kisebb, mint egy évvel korábban. Mindenesetre ez a tény némi bizakodással tölthet már el bennünket, tudva azt is, hogy nemcsak a mezőgazda-- ságban keletkezett veszteségek összege csökkent, hanem az itt megtermelt nyereség is jelentősen növekedett. A számok nyelvén: a nyereség gyarapodása csaknem 26 és fél százalékos egyetlen esztendő alatt, míg ugyanezen időszakban a veszteség csupán 47 százalékát teszi ki az egy évvel korábbinak! Nem közömbös továbbá az sem, hogy míg az 1980-at tíz közös gazdaság zárta fiaskóval, most mindössze hatan maradtak alul a költségeket meghaladó árbevételért vívott küzdelemben. így emelkedett a felszínre immár az árvíztől leterített békési Egyetértés Tsz, a bélmegyeri Űj Barázda Tsz, a kötegyáni Petőfi, meg a mezőgyáni Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet. Négyüknek együtt több mint 30 millió forint „hiányzott” a mérlegből 1980 végén. Jelenleg tehát hat termelőszövetkezetünk további sorsa függ a már megalakult szanálási bizottságok vizsgálatának eredményétől, illetve javaslataitól, pontosabban a javaslatokra alapozott megyei döntésektől. Nézzük néhány sorban, milyen helyzetben várják e döntéseket az érintettek! A dobozi Petőfi Tsz tulajdonképpen veszteség nélkül zárt, de az árvíz miatt eladott állatokat később már csak magasabb tenyészérté- ken vásárolhatta vissza, ráadásul a takarmányt is vennie kellett, miután a víz mindent elvitt. Mindez végül is tetemes hiányokat okozott az alapokban. A biharugrai Felszabadult Föld Tsz-ben nem sikerült megállítani a tartós romlás folyamatát. Ebben a rossz adottságok mellett szerépet játszik a nem megfelelő termékszerkezet, s a közös gazdaság azon törekvése, hogy. a meglevő eszközök iobb kihasználása helyett újabb eladósodáshoz vezető fejlesztésekkel próbál a nehéz helyzetből kitörni. Hasonló gondokkal küzd a vésztői .Körösmenti Tsz is, ahol az 1980-as egyedi rendezés — amely azért koránt sem volt a szükséges mértékű — szemmel láthatóan nem hozta meg a remélt változásokat. Fojtogatta a víz is az ittenieket, csúszik a talajrendező program, és ami a legsúlyosabb: megemészthetetlen mértékű eladósodás nyomasztja a termelő közösséget. Hiába értek el a búza-, a kender- és szójater- mesztésben szokatlanul szép eredményeket, mert ez kevésnek bizonyult a kukorica- és a napraforgó-ágazat terven aluli teljesítésének ellensúlyozására. Méhkeréken, a Nicolae Balcescu Tsz-ben az 1981-es év sem hozott még csak rész- megoldásokat sem az évtizedes ellentmondásban, miszerint a háztáji virul, a közös meg pirul. Egy év alatt kétszeresére nőtt a tsz vesztesége, s mondhatni: a nagyüzemi gazdálkodás „felrázásának” halaszthatatlan szüksége a 24. óráját éli. A nehéz helyzetűek sorát a zsadányi Magyar—Lengyel Barátság Tsz zárja: a megye legnagyobb összegű veszteségét mondhatják magukénak a szövetkezetiek. Ennek ellenére a tavalyi évközi vezetés- váltás új reményeket ébresztett. Belső szervezettségben, fnunkafegyelemben máris jelentős változásoknak lehetünk tanúi, önmagáért beszél az is, hogy élen- a szakvezetővel a nagy vizek idején a tagok nagy része a határban tevékenykedett a belvíz levezetésén. * Végül a sarkadi Lenin Tsz-ről kell még szólnunk, amely jóval kisebb veszteséget mutatott most ki, mint egy éve ilyenkor. Igaz mindenki jobb eredményt várt tőlük még enpél is, ám ázt is be kell számítani, hogy a szakemberek cserélődése következtében a szervezettség még nem érte el a megfelelő szintet. Van mit javítani az. ágazati eredményeken, összességében azonban úgy ■tetszik: az egyedi rendezéssel együtt a sarkadi téeszben látható közelségbe került a régóta áhított egyensúly. A mélyebbre ható elemzés már a szanáló bizottságok dolga. Kőváry E. Péter A birka is Kicsalta a napfény a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz asszonyait a hosszúi juh- telép udvarára. Éppen "egy kis szünetet tartanak a birkanyírásban, várják, hogy a férfiak újabb állatokat tereljenek elő. Sárvári Lajosr.é és Csák Jánosné csak ilyenkor. tavasszal hagyja ott állandó munkahelyét. Nem tagadják, a jó kereset reményében jelentkeztek pár éve, hogy megtanulják ezt a munkát. — Nehéz nyírni a birkát — mondja Sárváriné —, figyelni kell, nehogy megvágjuk őket, és tartani, irányítani a nehéz gépet. De tűrik azért az állatok. ♦ * Sállá Józsefné még tanuló, három napja állt -be a csapatba : — Az első nap ötöt, tegnap tízet nyírtam meg, ma pedig délelőtt hetet. Előbb meg kell szokni a gép tartákibírja sát, mert kezünk remeg tőle. de úgy érzem, menni fog. Közben a hodály „fodrászatnak” berendezett részébe megérkeztek az újabb „vendégek”. Erős kezű férfiak feltesznek egyet-egyet a tíz nyíróasztalra, majd lábuknál lekötözik a tiltakozó juhokat. Az asszonyok bekapcsolják a gépet,, egyenletes berregés hangzik fel, valódi munkahangulat, sürgésforgás tölti be a termet. Hajdú Sándor gépbeállító köszörűsön sok múlik. Ha elromlik egy-egy masina, és nem tudja megjavítani, csökken az. asszonyok teljesítménye és keresete. — Szovjet -vágógéppel dolgozunk, a fésűrésíük Ausztráliából származik. így együtt nagyon jók. Van, ami- kot alig győzöm javítani őket, máskor alig akad munkám. Közben cserélődnek a nyírásra váró alanyok, fennakadás nélkül dolgoznak a gépek és az asszonycsapat. Az egyik asztalnál siltes sapkás fiatalasszony, Csák Jánosné hajol a lekötött, mozgolódó állat fölé. Jobb kezében a vágógép’ ballal a bundát igazítja alá. Sérülés nélkül válik le az értékes gyapjú a bőrről, a fésű finom barázdákat hagy maga után. A zúgásban nehezen értjük egymás szavát: — A fejénél és a nyakánál kell nagyon vigyázni. Ott ráncos a bőr, és könnyen megsérülhet — mondja hangosan. — Nagyon szeretem ezt a rnunkát. Hogy miért? Hát, olyan jó csinálni — mosolyodik el. — És fontos az is, hogy jól lehet vele keresni. Tegnap negyvenegyet nyírtam meg, egy darabért nyolc forintot kapok. Ez pedig már jó pénz. • ♦ Megkérem, hogy kicsit ad- ja ide a vágógépet. • Valóban súlyos, lehet úgy másfél— két kiló. Egész nap tartani és vezetni, biztos nem könnyű. Amíg beszélgetünk, a „villanyborotva'’ végigszánt a mocorgó birkán, akkor Csák- né egyik társa összemarkQl- ja a végeredményt: a jókora gyapjúhalmot. Fonott kosárba teszi, majd mérlegelés után egy rácsos válogatóasztalra. Ött ketten nekilátnak, és kapkodják ki a piszkos csomókat. Ungi Erzsébet magyarázza: ■ — Megnézzük, van-e selejt. szalmás, gazos közötte, azt külön szedjük. A többit összehajtogatjuk, és odaadjuk a kartársnak a zsákjába. Olyan túlságosan nem jó munka, de érdemes csinálni. Társa Bereczki Ferencnél — Van nekem is egy gyapjúkosztümöm, az az ünneplő ruhám. Szeretem, mert kellemes, meleg viselet. Ungi Erzsébet közbeszól: ;— Sajnáljuk szegény állatokat, különösen, ha a bőrük is megsérül. De meg kell őket nyírni, mert abból van a gazdaságnak pénze, ha eladja a gyapjút. A jövedelem pedig nagyon fontos, hiszen mi is abból élünk. Látja, milyen szép ez a csomó — és egy kívül kissé piszkos, de belső felén fehér darabot mutat. — Tudja, néha kellemetlen a válogatás. Meg kell szokni, akkor minden rendben van. Mint kiderül. Bereczkiné ismeri már régebbről is a szakmát: — Ki készült a kezem. így aztán abba kellett hagynom. De én is nagyon szerettem a nyírást. Most van helyettem más, a tíz asszony közül négy tanuló. ♦ Jámbor István, a megyei takarmányozási és állattenyésztési felügyelőség munkatársa az egyetlen „külsős”. Nagy füzetbe jegyzi fel, melyik birka hány kilogramm gyapjút adott: — Törzskönyvezett állomány van ezen a telepen, ezért nagy figyelemmel kísérjük, hogyan termel. Nemcsak az én munkahelyem, hanem a téesz szakemberei is megkapják az erről készülő feljegyzésekét. Ennek alapján selejtezik ki az állatokat, amelyek kevés gyap- jat növesztenek. Ez itt egy fiatal állomány, az idén nyírják először. Biztató, hogy egy—másfél kilóval adnak több gyapjút, mint a múlt évben nyírt hasonló korú társaik. A munkáról Tóth Ferenc telepvezető összegzéséből-.tudunk meg többet: — Ezen a hosszúi telepen négyezer birka van, a nyírókon kívül válogatók és az őket kiszolgáló munkások dolgoznak a csapatban. Naponta átlagosan 280 állatot nyírnak meg. Az értéktelenebb has-lábgyapjút és az értékes színgyapjút külön zsákoljuk, majd a gyapjúfor- galmisok minősítik, veszik át. Ha minden jól megy, a hónap utolsó napjaiban végzünk vele. Hogy nem fáz- nak-e az állatok? Biztosan szokatlan nekik, de remélem, jó lesz az idő, és nem fáznak meg,- hamar új bundát növesztenek. M. Szabó Zsuzsa Lcomló bundák Eáznak, de kibírták Fotó: Veress Erzsi
