Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

MOZI 1982. március 13., szombat Startol a Zene és Ifjúság rendezvénysorozata Szülők a nyílt tanítási napokon A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség az utóbbi időszakban minden évben más-más művészeti ág nép­szerűsítését helyezi előtérbe. Az ideit, az 1982-eset úgy­mond zenei évvé nyilvánítot­ta a Művészet és Ifjúság ak­ciósorozat keretében. A Ko­dály Zoltán születésének centenáriumi évében sorra kerülő nagyszabású országos rendezvénysorozatba minden fiatal — KISZ-tag és KISZ- en kívüli, minden ifjúsági közösség, klub, baráti kör — bekapcsolódhat, hiszen a legváltozatosabb skálájú kí­nálatot ígérik az országos és a helyi szervezők. A Zene és Ifjúság elnevezésű program- sorozatnak az elsődleges cél­ja az, hogy a zeneművészet minden ágát .népszerűsítse a komoly zenétől a popzené­ig, a népzenétől a dzsesszig. Az értékes alkotások megis­mertetése és megszeretteté­se, valamint a zenehallgatás mellett természetesen nem titkolt cél a közős éneklés, a közös zenélés lehetőségeinek felmutatása, népszerűsítése is. Ahogyan az országos akci­ót az ifjúsági szövetség Köz­ponti Bizottsága, úgy a Békés megyeit a KISZ Békés me­gyei bizottsága fogja össze, szervezi a társszervezetek­kel, társművészetekkel fog­— Mit panaszkodnak foly­ton a fiamra? A maguk dol­ga foglalkozni vele! Külön­ben is, úgy tudom, a neve­lés társadalmi ügy! — vág­ja ki az egyik öntudatos apu­ka. Az addig szótlan igazgató ezt már nem hagyja: — És mondja, ön nem tagja en­nek a társadalomnak? A párbeszéd egy „hátrá­nyos helyzetű” általános is­kolában hangzott el. Ahol a rendőrség megjelenése már nem is kelt feltűnést. A ta­nulók 9 százaléka anyagilag, erkölcsileg veszélyeztetett. Ha a szülői nemtörődömséget is ide számíthatnánk, az arány háromszorosa is igaz lenne. — A felsősök többsége ne­hezen viseli az iskolai kö­töttségeket. A napközit dedós dolognak tartják. így a dél­utánjaikat csak részben irá­nyíthatjuk. Az pedig képte­lenség, hogy minden gyerek méllé egy pedagógust állít­sunk. Nagyon kellene egy iskolapszichológus. De hóm nan? Az ifjúságvédelmi fe­lelősünk, aki teljes óraszám­ban dolgozik, nem képes ele­get foglalkozni a problémás gyerekekkel és családjukkal. S ami nehezíti a dolgunkat: egyre több szülő és gyerek fordul szembe az iskolával. Mit tehetünk mi? Egyedül a pedagógus kevés ahhoz, hogy tartós javulást érjen el -r- mondja az igazgató. D „szakadt” „Öltözködése kirívó. Meg­félemlíti a kicsiket. Pénzt, uzsonnát szed el tőlük. Do­hányzik. Az egyik reggel ré­szegen jött iskolába. Banda­tag. Szereti viszont a törté­nelmet, sokat olvas. Ügy ér­zem, beszélgetéseink alatt megértjük egymást, de ez nem tartós kapcsolat.” Zotya, azaz Zoltán fekete haja ápolatlan. Fufruja alól csak időnként villan élő élénk tekintete. Sokat moso­lyog, kialakult egyéniségnek látszik. Vékony alakja nem árul el túl nagy erőt. Szülei szeretik, mindent megenged­nek neki. De még néhány éve annyit túlóráztak a lakás megszerzése miatt, hogy köz^ ben egy idősebbekből álló banda vette Zotyát „gondo­zásba”. A fiú most ismét he­tedikbe jár. lalkozó intézményekkel kö­zösen. A megyénkben „zenei év” nyitóprogramja március 15-én, hétfőn lesz. kapcso­lódva a hagyományos FIN- megnyitóhoz: a forradalmi dalok fesztiváljának hang­versenye. A következő ki­emelt megyei eseménynek a békés-tarhosi zenei napok országos hírnévre szert tett rendezvénye ad helyet és le­hetőséget: június végén, Tarhoson úgynevezett orszá­gos éneklőtábor lesz. A zeneszerető Békés me­gyei fiatalok — egyénileg és közösségekben — még be­kapcsolódhatnak abba a já­tékos vetélkedősorozatba. amelyet néhány hete kereszt­rejtvényfejtő versennyel in­dítottak. Lapunkban á szom­bati számok 15. oldalán idő­közönként jelennek meg a rejtvények, a megfejtéshez, beküldéshez kapcsolódó tud­nivalók. A járási-városi for­dulókat — amelyeket alkal­manként helyi elődöntők előzhetnek meg — a megyei döntő követi. A versenyhez — melyben csapatok mérhe­tik össze a zenei és a társ­művészetekkel kapcsolatos ismeretüket — április folya­mán segédkiadvány jelenik meg. Természetesen, akik sze­retnének részt venni az ak­ció játékaiban, azok egyrészt a helyi közművelődési intéz­ményektől, könyvtáraktól, valamint az Országos Filhar­mónia békéscsabai megyei kirendeltségétől igényelhet­nek segítséget. A játékos ve­télkedők lebonyolításáról, a zenei ismeretek bővítését szolgáló programokról, a ze­nei bemutatósoorozatokról a megyei KÍSZ-bizottságon kí­vül a helyi ifjúsági szerve­zetek vezetői, képviselői ad­nak részletesebb felvilágosí­tást. . Az országos rendező szer­vek Zene és Ifjúság címmel magnókazettás pályázatot is hirdetnek két kategóriában. A pályázatnak az a célja, hogy az amatőr együttesek, szólisták bekapcsolódhassa­nak a kis települések, ifjú­sági klubok .műsorellátásába, a zenei ismeretterjesztés nem kis áldozatokat követelő, de szép munkájába. A legjobb programokat kínáló pályá­zók a megyei rendezvények keretében bemutathatják műsorukat a közönség előtt. sőt, azok, akik a legmaga­sabb művészi teljesítményt nyújtják, szereplési lehetősé­get kapnak a Magyar Rádió­ban is. A magnóspályázatokat március 31-ig kell eljuttatni a KISZ Békés megyei bizott­sága címére. (ni) Nyílt tanítási napokat, he­tet, már nemegyszer tartot­tak Gyulán, a Semmelweis Egészségügyi Szakiskolában, de ezeken mindig a pályát választóknak mutatták be, mit tanulnak itt a diákok. Sikeresek voltak ezek a na­pok. hiszen nem egy általá­nos iskolás választotta ezt a pályát, annak eredménye­ként. hogy szüleivel együtt a nyílt tanítási napokon ismer­kedett meg közelebbről a tantárgyakkal, a pálya szép­ségeivel és nehézségeivel. A mostani elsősök között is tíz olyan diák van, aki egy ilyen bemutató alkalmával döntött úgy: ezt a pályát választja. — Most elsősorban a cél az volt, hogy a nyílt tanítási napokon azok a szülők ve­hessenek részt az órákon, akiknek gyermekei már itt tanulnak. Ez volt az első ilyen alkalom — mondotta Pataki Józsefné igazgató —, 3 bár az érdeklődés a szülők részéről a vártnál kisebbnek bizonyult, de aki eljött, meg­ismerhette. hogy nem is olyan könnyű gyermekének a szakma elsajátítása, ugyan­akkor nagyon szép és felelős­ségteljes ez a pálya. Volt akiket a gyakorlati foglalko­zások érdekeltek, de részt vettek elméleti órán is. Élményszerű volt Patkás Istvánné tanárnő gyakorlati mukkal. Akkor 11 éves volt. Most 12. Megszökött otthon­ról. Mikor a rendőrök előke­rítették, a szülei úgy vallat­ták, hogy meztelenre vetkőz- tették. Egy újabb megalázta- tás után megint elszökött. Akkor egy barátjától pénzt, órát, magnót is lopott. Me­gint a rendőrök hozták visz- sza. A gyerek csöndes, ma­gába roskadt. Nem panasz­kodik. Otthon ebédtől a szó- bájában kell kuksolnia. Mint a börtönben. Sehova sem en­gedik, tévét se nézhet. Mozi­ban sok-sok éve nem volt. Retteg a mostohaapjától. Két szökésének oka: szeret­ne K"ban élő édesapjához jutni. Szinte szomjazza a szép szót. Állami gondozását a rendőrség javasolta. Az anya, mikor megtudta, új fe­hérneműt vett neki, ha vi­szik, legalább rendesen. Nem is tartóztatta..” Jóskáék lakása tiszta. A fiú éppen mossa föl a kony­hapadlót. A nagylány pelen- káza a kicsit. A hároméves Vili közli: — „Nem szejetem Jószkát.” A nagylány: — Jóska rossz gyerek. Sokat veszekszünk. Megérkezik az édesanya. Eleinte egészen másként be­szél, majd kibuggyan belőle az elkeseredettség. — Az uram mindig iszik, akkor olyan, mint az állat. Veri a gyerekeket. Persze, neki nem borja, nem nyalja — ahogyan mondják. Alig tudunk megélni a pénzből. Nincs egy rendes ruhája se a gyerekeknek, se nekem. De nehogy azt higyje, csak a két nagyobbat veri. A saját fiát másfél éves korában magnózsinórral verte véres­re. El is válnék én, sajná­lom a gyerekeket, de zsarol a férjem. Nem, ebből nincs menekvés. És még ez.a Jó­zsika is! Kétszer is megszö­kött. Az apjához akar men­ni. El kéne vinni, nézze meg milyen, hogy ábránduljon ki belőle. De nincs pénzem az útra. Különben is, a szom­foglalkozása. A másodikosok egy-egy csoportban már be­mutathatták á nehezebb fel­adatok szakszerű elvégzését is. így például transzfúzió el­végzését, vagy vércsoport­megállapítást, esetleg gyo­mormosást. A nyílt tanítás napról jó volt a szülők véleménye. Vrankó Judit nevelő elmon­dotta. hogy az anyukák elé­gedetten távoztak, jó kezek­ben vannak a gyerekek, nem gondolták, hogy ilyen nehéz elsajátítani ezt a szakmát, ugyanakkor ha megvan a hi­vatástudat; a tantárgyak iránti szeretet, akkor ez sike­rül, mint ahogy a foglalko­zások bizonyították is. Egy szarvasi édesanya mondotta: „Igen érdekes volt látnom kislányom munkáját, a diá­kok ügyesek, érdeklődők. Ha időm lenne, szívesen marad­tam volna akár több napig, hogy minden órán részt ve­hessek.” A kis érdeklődés ellenére is sikeresnek mondható az első ilyen jellegű kezdemé­nyezés, hiszen a diákok 95 százaléka vidéki, s nem min­den szülőnek van lehetősége arra, hogy eljöjjön. Bizonyá­ra a jövőben még többen vesznek részt az iskola nyílt tanítási napjain. K. J. szédok azt írták, elfekvőben van az apja. Ez a mostani uram meg még azt se enge­di, hogy beszéljenek Jóskával a testvérei. Mit tegyek? Józsika igazi, angyalarcú gyerek. Ujjai idegesen, perc­nyi szünet nélkül babrálnak a táska szíján. Beszélgeté­sünk alatt elönti arcát a ve­rejték. Szemét lesüti. Nehe­zen, nagyon nehezen beszél. Emiatt párbeszédünk tőmon­datokra korlátozódik. — Nagyon szeretek iskolá­ba járni. — Miért? — Mert addig sem vagyok otthon. — Szereted a szüleid? — Anyukámat igen. De a mostohaapám sokszor ver. Meg sehova se enged. Az utcára se. Otthon takarítok és vigyázok a szobámra. — Szoktatok beszélgetni ? — Nem. Vele sose. Sokat iszik, későn jön haza. Na­gyon félek tőle. Ezért szök­tem meg. Először egy napig voltam oda. A rendőrök az állomáson fogtak meg. Éhes voltam. — És aztán? — Megint úgy éreztem, nem bírom tovább. Elin­dultam édesapámhoz. — Emlékszel rá? — Nem. Még fényképem sincs róla. — Második szökésed előtt miért loptál? — Hogy pénzem legyen. — Ha három kívánságod teljesíteném, mi lenne az? — Szeretnék egy órát, meg egy magnót. — S a harmadik? — Hogy ne vigyenek inté­zetbe. Annál otthon is jobb. a A három gyerek közül ket­tőnek már külön „kartoték­ja" van a rendőrségen. Ki­siklott életük egyértelműen a családi háborúskodások, a rendezetlen életkörülmények számlájára írható. Csak a pe­dagógus ezt a problémát egyedül képtelen megoldani. Pedig mind a három külön­leges foglalkozást, bánásmó­dot igényelne. De ki, mikor és hol tudna segíteni rajtuk? Rajtuk és több ezer társu­kon? A tanács gyámügyi osztályán sok száz akta. Jó­zsikáról és társairól. De ten­ni ott is csak keveset tud­nak. Pedig ezek- a gyerekek nap mint nap veszélyben él­nek. közöttünk. B. Sajti Emese Fotó: Fazekas László Anna Nincs helye a kertelésnek, a mellébeszélésnek: Mészá­ros Márta, Anna című filmje rossz film. Nagyon rossz film! Mondhatnánk úgy is, hogy „látszatfilm”, hogy olyan, mintha film lenne, de nem az. Pedig sztárparádét is felvonultat, olyan színész játszik benne, mint a kitűnő és gyönyörű, francia Marie- José Nat (a film magyar— francia koprodukció), és újabbkori magyar filmjeink állandó férfisztárja, az el- nyűhetetlen Jan Nowicki Lengyul' írszágból. Igyekez­nek :i "magyarok is, de az igyekezetnél többre egyikő- jüknek sem futja. Mert nincs rá alkalmuk, lehetőségük. Mert ez a film, egyszerűen agyrém. Tudom, hogy ennyi kevés, és azoknak, akik nem látták még az Annát, bizo­nyítanom kellene, mitől agy­rém az egész. Nos,’ elsősorban attól, hogy — feltehetően a forgatókönyvíró társ, Herná­di Gyula hatására — teli van „deus ex machiná”-k soro­zatával, olyan száguldozással a valóság és az irrealitás között, melyre ezúttal so­vány indok az „írói fantá­zia”. A faarccal elmondott blődlik érzelgős sztorikká formálása pedig jobban fáj, mint a foghúzás. Mert itt, ebben a filmszerű időtöltésben minden előfor­dul. És az alkotók tényleg faarccal csinálják, közben nekünk, lent a nézőtéren rö­högnünk kellene például azon, hogy a valuta nélkül Párizsba száguldozó magyar szépasszony luxusszállóban lakik: vagy hogy jelenlegi barátja, János, úgy repül át Rómából Párizsba, mint mi, egyszerű halandók sétálunk át az utca másik oldalára. De ez még mind semmi. A „belénkplántált” történet alapja a következő: az öt­venhatos zűrzavar után nyu­gatra megy Anna és férje, István. Gyerekük születik, egy kislány. .Közben Istvánt baleset éri, meghal. De itt­hon akar nyugodni, erre Anna „hazahozza”. A lányát Bécsben hagyja, mert ott „biztonságosabb”. Mire újra keresné, a lánynak nyoma veszik. Eltelik huszonkét év. újra Budapest, luxusétterem, ebédelő francia család (Kop­rodukció!) Marie-ban, a nagylányban Anna a lányát véli felismerni. Elájul, ma­gához tér. követi a franciá­kat (még egy luxusfürdő ki­zárólag nők számára fenn­tartott részébe is, hogy lás­sanak valami „csemegét” a férfinézők), és egyre» jobban megerősödik bene a hit, hogy Marie az ő elveszettnek hitt gyermeke ... A franciák gya­núsan viselkednek, közben Péter, Anna második szere­tőjétől született fia kis híján belszeret Marie-ba, aki le­het, hogy a féltestvére, és milyen bizarr így az ügy; de az is lehet, hogy nem a fél­testvére, akkor pedig mi le­het az akadály? Csak annyi, hogy Marie súlyos vesebeteg- séget kap, és új vese kell élete megmentéséhez. Mit te­hetne Anna (aki újrá Párizs­ban van, csak úgy), • fel­ajánlja fél veséjét a „lányá­nak”, akiről még mindig nem tudia senki, hogy az_e, de — úgy tűnik — ez már An­nának sem lényeges. A fő az érzés, az anyaság fellángoló érzése, és a filmbeli boldog vég, amikor együtt feksze­nek a kórházban, és sírhat a kedves mozinéző. Ha nem hagyjuk magun­kat becsapni, jót kuncogha­tunk azon, hogy a fagylalt­ból sosem lesz orgonabokor. Hogy a blődlinél maradjunk még egy percre. Sass Ervin — Négyen vagyunk test­vérek. A bátyám klassz srác. Az ő társaságához tartozom. Tessék elhinni, mi nem bal­hézunk annyit, mint a csö­vesek. Különben is, a vezé­rünk egy bölcs gyerek. Gi- mis, és igazán jól tanul. Nyáron a vízpartra ki is költözünk néhány napra, té­len meg egy szanált kertben gyűlünk össze. A szüleim fendesek. Még a szárítót is berendezték nekünk. De a lakók feljelentettek minket. Pedig a lányok már hatkor hazamentek onnan, és nem is ordított nagyon a magnó. Zoli semmi kivetnivalót nem talál életmódjában. A tanárokat nem szereti, vi­szont a horrorfilmeket annál jobban. Már - lefeküdt né­hány csajjal, de nem ismer­te azt a kifejezést, hogy ne­mi élet. Nem érti, miért fél­nek tőle a suliban a kiseb­bek. Mindig van.pénze, Beat­rice-, pardon, most már Bi­kini-rajongó. Télen az ifi­házban kártya és rexasztal mellett unatkozik. S ha nagy lesz, két gyereket szeretne. Meg tartós szerelmet. A fiát 14 éves kortól, a lányát 16- tól mindenhova el fogja en­gedni. És nagyon büszke rá, hogy hamarosan megkapja a személyi igazolványát. II „megszelídült” A 13 éves Klári jó képes­ségű gyerek. Koránál 5 évvel idősebbnek látszik. Ahogy mondani szokták, már sok mindent kipróbált emberke. Részeges mostohaapja sokat verte, érthető hát, ha igye­kezett minél kevesebbet ott­hon lenni, gyakran éjfélig is csavargott. Az utóbbi időben ' „megszelídült”. kedvesebb, fegyelmezettebb lett, s lát­hatóan javul a tanulmányi eredménye is. Bízzunk ben­ne, neki sikerül kikerülni a mélypontról. A lakásban az anya, Klári és 8 éves féltestvére egy ap­rócska szobában lakik. A nagyszoba az apáé. A nagy­lány és az édesanyja a föl­dön alszik. A kicsinek ágy is jut. Fiatal édesanyja, so­vány arca meggyötört. Ta­karítónő. Reggel 4-kor kel, s még hnásodállást is vállalt. A lakásban csupa sérült bú­tor. Tanúi a részeges apa ga­rázdaságának. Mostohalá­nyát, Klárit sokat verte. De jutott az anyának is elég. Egy idő óta, igaz, ugyanab­ban a lakásban, de elváltán élnek. Innen eredhet Klári vékonyka nyugalma. — Hogy megromlott a má­sodik házasságom, annak ki­csit Klári is oka. Mikor megszületett a közös gyerek, a kicsi, Klárit nagyon meg­viselte. Dacos, durva lett. A férjem minél jobban gyűlölte Klárjt, én annál jobban pár­toltam. Tudom, sokat csa­vargott a gyerek. Meg én sem voltam elég szigorú. Já­tékosan, barátnőként nevel­tem. Most már úgy látszik, rendbe jön minden. Én már csak egy kis nyugalomra vá­gyók. — Nagyon szeretem az édesanyám. De a nevelőapá­mat nem — mondja Klári gyűlölettel a szemében. — Sokszor megette előlünk az ételt. Anyám rengeteget dol­gozik, az apám meg lusta. Mikor kisebb voltam, szíjjal vert. Én már úgy megszok­tam a verést, hogy nem is félek tőle. Most jó, mert nem is beszélünk vele, végre csend van. — A srácok? 11 éves ko­romban kezdtem fiúkkal jár­ni. Ugyanúgy vesznek, mint egy másik fiút. Ha rosszul szólok, akár a fülest is leka­varják. ' Szeretek moziba, táncolni járni. Ha nincs pénzem, lejmolok. De én is adok másnak, persze csak ismerősnek. Néha a fiúk erő­szakkal is elveszik a pénzt. Bagózni 7 éves koromban kezdtem. De már leszok­tam. — S a jövőd? — Anyu engedi, hogy to­vábbtanuljak. A pénzt elő­teremti hozzá. Most úgy ér­zem, van is rá erőm. Hz „angyalarcú” „Hatéves volt, mikor elvál­tak a szülei. A nővére kiváló tanuló. Az új házasságból született két féltestvére. Az egyik 3, a másik másfél éves. Eleven gyerek volt, de nem tűnt ki a többi közül. Egy­szer arra lettünk figyelme­sek, nem akar testnevelés­órán levetkőzni. Megnéztük, a teste tele volt ütésnyo-

Next

/
Thumbnails
Contents