Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

/ a 1982. március 13., szombat 1 Lt*Tc1 Új termékek a piacon Erjedőben a sütőipar Kim Megyénk négy sütőipari vállalatánál az elmúlt évben csökkent a kenyértermelés. Lényegesen kevesebbet ér­tékesítettek édesipari termé­kekből, leveles tésztákból. Ugyanakkor megnőtt a ke­reslet néhány pékáru, a bur­gonyás és a félbarna kenyér iránt. Csakhogy az utóbbiak­ból a kínálat nem tart lé­pést az igényekkel. Ezért a közkedvelt alföldi kenyérhez gyakran csak pult alól lehet hozzájutni. Mindezt elis­• merték a szakemberek azon az ankéton, amelyen a taná­csi élelmiszeripart értékel­ték. Hátul a sorban Tény az is: évekkel ezelőtt a 3 kilós kenyér volt a „slá­ger”, ennek megfelelően ala­kították ki a technológiát, a létszámot. Kétségtelen, ez a termelékenyebb és a kényel­mesebb megoldás. Azóta na­gyon sok tészta megkelt a csészékben, a szakajtó kosa­rakban. Ma már a vásárlók jogosan kifogásolják, hogy a kenyerek súlya nem alkal­mazkodik a családok napi fogyasztásához. Nemcsak a nyugdíjasok, az egyedülál­lók, hanem mások is napon­ta vesznek kenyeret. Ezért kellene jóval több egykilós termék. Persze, rengeteg még az akadály. A beruhá­záshoz kevés a szűkös fej­lesztési alap, s az államnak sem feneketlen a pénztárcá­ja. Csomós János, a gyulai vállalat igazgatója elpana­szolta: egyszerűen képtele­nek a választékot bővíteni, annyira elavult a sütőüzem. Az egykilós kenyeret is a • vidéki- kisebb pékségekből szállítják a városba. Valóban, ami a fejlesztéseket illeti, Békés megye sütőipara — az óriási erőfeszítések ellenére — hátul kullog a sorban. Az ország egyik legkisebb me­gyéjében, Komáromban pél­dául kilenc korszerű alagút" kemence működik, míg ná­lunk tavaly adtak át egyet Szarvason. Hogy miért van ez így. ne firtassuk. Minden­esetre a jövőben nagyobb körültekintéssel- szükséges megi'alósítani a beruházáso­kat, okosan felhasználni a rendelkezésre álló pénzt. Azoknak is igazuk van vi­szont, akik azt mondják: a beruházások elhúzódása és az anyagi eszközök hiárjya miatt a berendezéseken pró­bálnak spórolni. így gyakran előfordul, hogy modern épü­letben elavult gépeket kény­telenek üzemeltetni. A ta­nulságokat azonban nem árt levonni. Annál is inkább, mi­vel a VI. ötéves tervben 80 millió forint állami segítsé­get kapott a Janácsi sütő­ipar. Két éven belül felépül a gyulai sütő- és a békéscsa­bai süteményüzem, a terv­időszak utolsó évében pedig hozzákezdenek a szeghalmi építéséhez. Ezenkívül befe­jezik az orosházi rekonstruk­ciót, új pékséget kap Me- zőkovácsháza és Mezőhe­gyes. Nem ég a ház Az ötnapos munkahét be­vezetése még tetézi a sütő­ipar gondjait. Az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják — legalábbis a megyeszékhe­lyen —, hogy az emberek a szombati kenyeret már pén­teken megveszik. Jellemző példa: Békéscsabán a péksü­temények szombati forgalma 50 százalékkal csökkent. Ez azt jelenti: a pékeknek az eddigieknél is feszítettebb • tempóban kell dolgozniuk', és korábban kezdeni a munkát. Kérdés: kik, és meddig bír­ják az állandó éjszakázást?' A fiatalok sorra otthagyják a pékségeket, sokszor keve­sebb pénzért, de jobb raun- kadiő-beosztásért. Nem cso­dálni való, hogy ilyen kö­rülmények között az évi 4 százalékos bérpreferencia nagy. részét túlóra kifizetésé­re használják fel, és a sza­badnapokat sem tudják mind kiadni. A polcokon még mindig sok a 3 kilós cipókenyér Fotó: Fazekas László Ha nem is mindenki, de a többség belátja, hogy nincs értelme " a siránkozásnak. Ugyanis sok még a belső tartalék, az üzem- és munka- szervezésben rejlő lehetőség, a vezetés színvonalán is van mit javítani. Kár kiabálni, nem ég a ház. Az új, a jobb megoldások keresése és meg­valósítása viszont halasztha­tatlan. Demcsák Mihály, a gyomaendrődi vállalat veze­tője a kényelmes munkatem­pó ellen szólt. Mostanság igé­nyesek a vásárlók, és nem szeretik, ha pazarlásra kész­tetik őket. Ehhez csak any- nyit tennék hozzá: a sütő­ipar a népgazdaság talán egyetlen ága, amely eddig nemigen vállalt kockázatot. Most már egyre több jó kez­deményezéssel találkozha­tunk megyénkben is. Az is sokat mond, hogy minőségi kifogás elvétve fordul elő. Számos új termékkel jelent­keznek a piacon a sütőipari vállalatok. Gondoljunk az al­földi, a burgonyapelyhes, a gyümölcskenyérre, a Körösi ropira, a nemsokára megje­lenő kolbászos bordásra és a szeletelt kenyérre. Az új termékek bevezetésénél azon­ban, meg kell vívni a csatát a kereskedelemmel. Lehet, hogy különösen hangzik, de így van. Leginkább az ötna­pos munkahét kapcsán csó­válhatják a fejüket a vevők. Elszáll a pehely? Itt van mindjárt a kukori- capelyhes kenyér esete. A .megyei tanács kereskedelmi osztálya szorgalmazta ennek a gyártását, még a népszerű­sítését is vállalta. A sütő­ipar meg is kezdte a szállí­tást, kevés sikerrel. Gyulán az elmúlt év decemberében 28 mázsa ilyen kenyeret ér­tékesítettek, ez év január­ban már csak 10 mázsát. A kereskedelem egyszerűen nem rendel. Az élelmiszer­kiskereskedelmi vállalat a sütőüzem ajánlólevelére nem válaszolt. Hogy mi az érvük? Nem tudni ponto­san. Talán az, hogy nem kejl a vevőknek, mivel en­nek a terméknek is 72 órás a fogyaszthatósági ideje. Az igazi ok szerintem az lehet: semmiféle érdek nem fűző­dik az árusításához, akkor meg minek reklámozni. Pe­dig a megfelelő technoló­giával készített pelyhes ke­nyér egészséges, lyukacsos szerkezetű, és a kilónkénti ára is olcsóbb a burgonyás, vagy az alföldi kenyérnél. Az új termék elterjedését gátolja a szabadalmi rend­szer is. A szakemberek nem értik, jogtalannak tartják, hogy 3 százalékos találmá­nyi díjat fizessenek egy me­gyén kívüli újító vállalat­nak a kukoricapelyhes ke­nyér gyártásáért. Hiszen már anyáink is sütöttek rozzsal, szójával, burgonyával, sőt. kukoricával is kenyeret. Adott a ll&zt, tudják a ke­verési arányt, mégis követe­lik az újítási díjat. A vitát bizonyára eldöntik egyszer, de félő, hogy későn. A pely­hes kenyér lassan elszáll, ki­múlik, és nem lesz, aki fel­támassza. Azért is szomorú ez, mivel a burgonyapelyhet lengyel importból szerezzük be, s egyelőre bizonytalan a szállítás. Egyébként jó lenne azon is elgondolkozni: a négy sütőipari vállalat miért ne bővíthetné a választékot azzal, hogy a saját területén kívüli városokat, községeket is ellássa . új, keresett ter­mékekkel. A félkilós, fóliá­ba csomagolt, szeletelt Rá- kóczi-kenyeret például szí­vesen látnák a megyeszék­hely vagy Gyula üzleteiben. Legyünk tárgyilagosak. Halad előre, felnő feladatá­hoz . a megye sütőipara. A- teendők nagyobbik része ró­juk vár, a felelősség az ő vállukon nyugszik. A mi dol­gunk, hogy megbecsüljük munkájukat. Úgy is, hogy nem pazaroljuk a kenyeret. Seres Sándor Ideális állapotok az idősek otthonában Szeghalmon Nincs túlzás abban, ha azt mondjuk: sok-sok települé­sünk büszke lenne olyan napközi otthonra, mint ami­lyen a szeghalmi idős ko­rdáknak van. A 11 esztende­je létesített intézmény 1975- ben költözött át a Kossuth u. 18. sz. épületbe, ahol egyébként nyugdíjasok klub­ja is működik. Vezetőjének, Sáfián Györgynének munka­bírásáról, . kitűnő szervező- készségéről már számoá po­zitív véleményt hallottunk, így most őhozzá fordulunk, hogy az otthonba járó em­berek ellátásáról, foglalkoz­tatásáról, a patronálok te­vékenységéről tájékoztasson bennünket. & Elöljáróban még hadd mondjuk el, hogy az ener­gikus, háromgyermekes asz- szony nemcsak munkahelyén, hanem . a közéletben is igyekszik kamatoztatni tu­dását, felhasználni tapaszta­latait. Évek óta ő a nagy­községi pártszervezet gazda­sági vezetője, s részt vesz a népfrontmozgalomban, a Vö­röskereszt és az ÁFÉSZ munkájában. Ugyanakkor 17 évig ő volt az iskolai szülői munkaközösség elnöke. Szor­galmát, kitartását méltá­nyolták felettesei is. 1981- ben a településfejlesztésért kapott kitüntetést... — Milyen az ellátás az ott­honban? — Mielőtt válaszolnék er­re a kérdésre, hadd utaljak a „toborzás” nehézségeire. Kezdetben ugyanis többen húzódoztak a 40 személyes otthon látogatásától. Ma már ott tartunk, hogy a létszám meghaladja az ötvenet, sőt tovább növekszik az érdek­m.,.. Ili í # 312 Sáfián Györgyné, a szeghalmi öregek napközi otthonának vezetője (képünk jobb oldalán áll) nagy hozzáértéssel és lel­kesedéssel irányítja, szervezi az intézmény munkáját lődés intézményünk iránt, összesen 27-en vannak azok, akikről térítésmentesen gon­doskodunk, a többiek pedig 150—330 forintot fizetnek ha­vonta. Az étkezés mellett le­hetőség nyílik itt a fürdés­re, mosásra, s minden la­kónk igénybe veheti az egészségügyi ellátást is. — Hogyan lehet kielé­gíteni az idősek mozgásigé­nyét? — Erre több alkalom is kínálkozik. Minden nap 5— 10 percig egyéni, illetve cso­portos tornagyakorlatokat végzünk, s bőven van hely a sétálásra. Kora tavasztól késő őszig a mintegy 500 négyszgöles kert sokféle el­foglaltságot ad az asszo­nyoknak, míg a férfiak a % ** Délelőtt, a nyugdíjasok klubjában a férfiak is többféle el­foglaltságot találnak maguknak 37 magyar résztvevővel Tavaszi vásár Lipcsében A hagyományos lipcsei ta­vaszi nemzetközi vásár idén március 14-től 20-ig várja a szakembereket és a látoga­tókat. A mostani rendez­vény mottója: „A szabad világkereskedelemért és a műszaki haladásért”. A résztvevők széles köre (több, mint 60 kiállító ország több­száz cége) jelzi a korszerű termékskálát bemutató vásár változatlan népszerűségét. A szakkiállításhoz kapcsolódó könyvvásáron ítélik oda a ;,világ legszebb könyve” dí­jat. (E bemutató . jelszava: „A könyv kenyér, amelyre az embernek szüksége van”.) A l’eggazdagabb választé­kot 1982-ben is az elektroni­ka, a távközlés, a tudomá­nyos műszergyártás, az adat- feldolgozás, az élelmiszgr- feldolgozó-ipar és a textil- gyártás vonultatja fel. Üj- donság a KGST-n belüli me­zőgépipari együttműködés eredményeit bemutató Agro- mas jelentkezése: kétezer négyzetméteren mezőgazda­sági gépeket, feldolgozó rend­szereket állítanak ki. A szer­számgépipar csúcsát az ipa­ri robotok képviselik. A fo­gyasztási cikkek most is nagy számban vonzzák a lá­togatókat. Magyarország — szintén hagyományosan — a legna­gyobb kiállítók egyike. Idén 37 hazai ipari és külkereske­delmi vállalat vesz részt; a Tungsram képcsövei, vagy a METRIMPEX műszerei épp­úgy érdeklődésre tartanak- számot, mint a BUDAVOX, a Videoton és az Elektro- modul termékei. Hazánk 3500 négyzetméteren állít ’ki, s összesen 12 termékkel pá­lyáztuk meg a vásár nagy­díját. Részvételünk sikerét bizonyítják a kiállítás ideje alatt Lipcsében megkötött szerződések, árucsere-megál­lapodások is. Sz. G. A vásár egy részlete (Fotó: KS) nyugdíjasok klubjában • bil- liárdozhatnak, illetve öröm­mel vesznek részt az udvar és az épület környékének karbantartásában. Egyszóval az otthon látogatói kedvük­re kielégíthetik mozgásigé­nyüket. — Igaz, hogy bedolgozást is vállalnak? — Igen, az időtöltésnek ez a hasznos formája különös örömmel tölt el bennünket. Ehhez 1980. tavaszán fogtunk hozzá, amikor a TEJTÖ- VÁLL-nak elvállaltuk a kö­penyek javítását. Mivel meg­bízóink elégedettek voltak munkánkkal, újabb felada­tokat adtak. Azóta már úgy­nevezett gomolya-, sajt- és# kocsiruhák szabásával, illet­ve varrásával is foglalko­zunk. Vannak, akik szálaz- zák és hajtogatják az anya­got. Tavalyi bevételünk el­érte a 12 ezer forintot, amelyből azután a kirándu­lással kapcsolatos kiadásain­kat fedeztük. Előfordul, hogy tevékenységünkért másfajta ellenszolgáltatást kapunk. Például függönyöket varr­tunk, a Sebes György Álta-~ lános Iskola részére, amely cserébe vállalta, hogy négy éven át műsort ad vala­mennyi ünnepségünkön. — Milyen összejöveteleket szoktak tartani? — A születésnapok és név­napok megünneplése mellett minden évben megrendez­zük az „öregek hetét”. Ilyen­kor irodalmi előadások hangzanak el, kézimunka- délelőttöket, vetélkedőket szervezünk, sőt egy-egy al­kalommal a tánccsoport és a népdalkórus tagjai is fel­keresnek, s műsorral ked­veskednek nekünk. A cite- rások szintén közreműköd­nek, amikor táncolunk, da­lolunk ... — Milyen kapcsolatokat létesítettek a település tár­sadalmi szerveivel, gazdasá­gi egységeivel és intézmé­nyeivel? — Példaként megemlíthe­tem a helyi népfrontbizottsá­got, és a járási könyvtárat, amely szívesen tart kihelye­zett ülést, illetve előadást minalunk. Vagy: a TEJTÖ- VÁLL 1973. óta 16 liter te­jet szállít- intézményünknek, térítésmentesen. De sorolhat­nám tovább azokat az óvo­dákat, ifjúsági és felnőtt kö­zösségeket, amelyek valami­lyen módon rendszeresen tá­mogatják az otthon lakóit. A Sárréti Tsz autóbuszával két évvel ezelőtt Debrecen­be utaztunk, s visszafelé jö­vet pedig meglátogattunk egy-két napközi otthont. Ugyancsak jól sikerült ki­ránduláson vettünk részt Egerben, Mezőkövesden, Gyulán és még jó néhány településen. Alkalomadtán Békéscsabára is elutazunk, hogy egy-egy előadást meg­tekintsünk a Jókai Színház­ban. Élményeinkről, tapasz­talatainkról írásban is be­számolunk. — Lesznek-e kiemelt prog­ramok az öregek nemzetközi éve alkalmából? ' — Feltétlenül. Az egyik ilyen jelentősebb esemény­nek számít a kétnaposra ter­vezett budapesti látogatás. A nagyközségi tanács autóbu­szával utazunk a fővárosba, ahol a Szociális Intézmények Központjában kapunk majd szállást. ífí r,v A szinte kifogyhatatlannak tűnő programokról, a társa­dalmi segítségnyújtás meg­annyi formájáról még sokat lehetne beszélni. Mindezek után felesleges lenne bi­zonygatni, hogy az idősekről való szervezett ‘gondoskodást nem kampányszerű feladat­ként kezelik Szeghalmon. Szó sincs arról, hogy másutt nem találkoztunk a fentiek­hez hasonló gyakorlattal, il­letve jó kezdeményezéssel. Az viszont kétségbevonhatat- lanul igaz: ahol humánusan gondolkodó, mások érde­keiért cselekvőén is tenni tu­dó agilis vezetők, munkahe­lyi közösségek vannak, ott mélyebbek, tartalmasabbak, s ezáltal mindennél értéke­sebbek az emberek egymás­közti kapcsolatai is. Kép, szöveg: Bukovinszky István

Next

/
Thumbnails
Contents