Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-12 / 60. szám
1982. március 12„ péntek o Érdemes volt? A trónfosztott belvíz — Látja ezt a földet? Régebben 27 mázsa kukoricát adott egy hektárja, tavaly ennek már több mint kétszerese termett! A felvilágosítást Farkas István, a Békés megyei AG- ROBER osztályvezető-helyettese adja, útban Nagybán- hegyes felé. Elégedett a Lada harmadik utasa, Seres László, a megyei tanács szakfőfelügyelője is. A határszemle színhelye a nagy- bánhegyesi Zalka Tsz kaszaperi szántója, ahol a múlt évben fejezték be a majdnem háromezer hektáron a komplex meliorációt. * * * A hatalmas munka eredményéről Horváth Endre tsz-elnök tájékoztat: — Korábban ennek a földnek kétharmada volt belvizes. A kétéves munka alatt új utakat, táblákat, csatornákat, alagcsőhálózatot alakított ki a Szarvasi Állami Tangazdaság Körös—Marosvidéki Meliorációs Főmérnöksége és a Dél-Békés megyei Vízgazdálkodási Társulat. Hogy jól dolgoztak, azt egyetlen szám is bizonyítja. Az 1600 hektár búzánkból hétszáz a kaszaperi részen érett be, ezzel együtt 6,1 tonnás átlagtermést értünk el, — Tegyük hozzá, a sok hasonló közül ez az egyedüli olyan beruházás, ahol a közbeeső áremelkedések ellenére csak ötezer forinttal lépték túl a tervezett költséget. Ez pedig minimális összeg — jegyzi meg Farkas István. Majd egy sarkalatos dologra, a már kiépített művek karbantartására, fenntartására terelődik a szó.. Seres László javasolja, hogy használjanak mészport, vagy mésziszapot a talajsavanyo- dás kiköszöbölésére, vásároljanak karbantaró gépeket a kötelezően képzett pénzügyi alapból. — Saját jól felfogott érdekünk, hogy mindent megtegyünk a megóvásért — mondja a téeszelnök. — tavaly vettünk egy Kisköre ti- ousú csatornatisztítót. Rézsűkaszát nem kaptunk, de megígérték, hogy az is lesz. A gép most is megy, 6—7 kilométer csatornát már megtisztítottunk. Van főiskolát végzett szakemberünk, aki nagy tapasztalattal irányítja a munkákat. A szövetkezet anyagilag is segíti a Vízgazdálkodási társulatot, amely a nagy elvezető csatornákat építi. Érdekük, hiszen így hamarabb épülnek azok a művek, amelyek majd az ő földjükről viszik el a vizet. Mert van még gond d belvízzel. A nagybánhegyesi határrész két és fél ezer hektárját és magát a községet gyakran látogatja. Annak rendbe hozását jövőre kezdik. Nem csoda, hogy sokat várnak tőle. * * * A községet elhagyva piros traktort látunk, amely lassan, araszolva halad az út széli csatorna mellett. Az MTZ-re szellemes masinát szereltek. Kezelője, Kovács István, szívesen elmagyarázza a működését: — Ez egy Hidrát—1500-as típusú gép, fő része a rotációs fűkasza. Hidraulikával olyan szögbe állítom, ahogy a csatorna lejt. Onnan aztán levágja a füvet, a gazt. Nem a téeszben dolgozom, a dél-békési vízgazdálkodási társulatnál. Reggel hétkor kezdtem. Elég fárasztó munka, mert nagyon kell figyelni. Egyszerre nézem az utat, és hogy a kasza is jó helyen legyen. Csak napi két—három kilométert tehetek meg. a tereptől függően. Ütközően felfigyelünk néhány csatornára. Laikus szemnek is feltűnik, hogy nyomvezetésük nem éppen katonás. Girbegurbán húzták ki őket a dél-békési tár-> sulat munkásai. Mint kísérőim mondják, túl sok bennük a víz is. ez pedig kétessé teszi, hogy jól működjenek. Ráadásul a műtárgyak, az átereszek elhelyezésével is baj van. Vagy magasan építették őket ,a csatornához képest, vagy túlságosan mélyre . kotorták a csatornát. Aljuk sehogy sem esik egybe, ez pedig baj — magyarázza Farkas István. * * * A battonyai Petőfi Tsz is sokat nyert a meliorációval. A régóta veszteséges üzemben 1978-ban fordult nyereségesre a termelés. Az akkori pár százezer forinttal szemben az idén több mint 17 millió forint tiszta jövedelmet értek el. Ez a még korábban ellenkező tagokat is meggyőzte arról, hogy rendbe kellett hozni a földeket. Jócsák István termelési főmérnök elégedett: — Az utóbbi három évben hektáronként átlagosan 8,6 tonna kukoricát takarítottunk be, szemben a korábbi három tonna alatti átlaggal. Egyszerűsíthettük a vetésszerkezetünket. Már nem kell sok növénnyel próbálkozni azzal a jelszóval, hogy „valamelyik majd csak terem”. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a melioráció hatása nem jelentkezett azonnal. Nem csoda, hiszen a vizes részeken szinte minden talajúiét megszűnt. Évek kellenek, míg visszaáll a föld normális állapota. De most már ez is érezhető, és további javulásra számítunk. Jól dolgozott a kivitelező, de mi is megtesszük a magúnkét. Igyekszünk óvni a 37 milliós beruházást. Két éve vettünk egy kotrógépet, és a vízgazdálkodási társulat is folytat nálunk csatornagaz- talanítást. A főmérnök készséggel beleegyezik. hogy karcagi kutatók jöjjenek . a szövetkezetbe. őket, a gazdálkodókat is érdekli, a tudományos elemzések hogyan értékelik a melioráció hasznát. Igaz, már van némi kimutatásuk erről. Azért készítették, hogy az idén megpályázhassák a Kiváló Szövetkezet címet. * *-■* Békéscsaba felé haladva még mindig a meliorációról beszélgetünk. Kísérőim egyetértenek azzal, hogy hatása lényegesen nagyobb a gazdálkodási biztonság megteremtésénél. Intenzív termelésre ad módot, és hogy csak egy példát említsünk: Kaszaper község lakói sem félnek már a házak falát rongáló víztől. Lökösházánál lehangoló látvány fogad bennünket. Nyílt víztükör fedi a földek jelentős részét; ezek nem sok búzát fognak adni. Azt reméljük, hogy előbb-utóbb ide is eljutnak majd a földek „rendbetevői". M. Szabó Zsuzsa Aki nem ismer lehetetlent... Az öreg lakatos. Kollár László, szerényen beszél, nem is túl nagy kedvvel, nem szokta ő magát „reklámozni”. Néhány perce még a zajos, tágas tmk-műhely- ben a satupad mögött állt, holott már a 75. életévébe lépett. De a munkát — amit még 1923-ban Békéscsabán, Dénes Bálint lakatosmesternél mint inas kezdett meg — nem hagyta abba. Formabontó természete sem hagyta soha nyugodni. Első nagy találmánya a gőzzel való ko- pasztás volt. — A háború után Csabán, a vágóhídon dolgoztam — kezdi az emlékezést —, az akkor még félig kész üzemben. Mi csináltunk belőle egészet. Nem volt például egy rénvasunk sem, amire a fél disznókat felakaszthattuk volna. De ennél is keményebb munkának bizonyult a hűtő összeszerelése, aminek csak az alkatrészei voltak meg. Végül is sikerült, megkezdődhetett a termelés. Nehéz dolguk volt akkoriban a henteslegényeknek. Mondták is, hogy Laci bácsi, találjon már ki valamit. . . Immár lelkesen magyaráz: miképp kellett megoldani, hogy a gőz csak a disznó fejét, lábát érje, de ne tegye tönkre a többi részét. Fel7 felkapja az asztalon heverő újságot, ami hol a disznó, hol a kés szerepét hivatott betölteni, míg a hamutartó a gumitömlőt vagy éppen a henteslegényt jelképezi. Aztán a nyúzógép, egy másik alkotás leírása következik. Persze ezeket a szerkentyűket már nem használják, sokkal jobb gépek vették át a szerepüket. Elgondolkodva végigsimítja az asztal lapját. Ekkor veszem észre, hogy bal kezének mutatóujja hiányos. — Semmiség az — legyint —, én voltam a hibás, már itt dolgoztam a hűtőházban, a vágóhíd ugyanis megszűnt a hatvanas évek elején. A babszeletelő gépet tanulmányoztam, hogyan lehetne úgy átalakítani, hogy a fürtöket is szétszedje. Addig-addig nyúlkáltam bele, míg elkapta a kés az ujjamat. Bekötötték az orvosnál, aztán jöttem is vissza dolgozni. Természetesen megszerkesztette a fürtleszedőt, meg a borsócséplőt, a derelyeké- szítő és az ételízesítő adagológépet és számtalan más szerkezetet. — Voltak-e olyan találmányai, amit mások is megvettek? — Akadt néhány, de az már a múlté. Mindig olyan gépeket konstruáltam, ami itt a környezetemben köny- nyíti az emberek munkáját. Nemigen jut el a híre máshová, és lehet, nincs is rá szükség. Mirelit derelyét például az országban csak itt készítenek, így ezt a gépet más nem igényli. Nem olyan nagy világra szóló találmányok ezek — fűzi hozzá. De a termelékenységet, a hatékonyságot a hűtőházban jócskán megnövelik. Most a póréhagyma-szeletelő és a ceruzabab-osztályozó gépeken dolgozik Laci bácsi. Ha elkészülnek, egyszerűbb, gyorsabb lesz a munka. Tele van tervvel, korát meghazudtoló frisseséggel, életerővel. — Nem szegte kedvét, soha semmi? — faggatom. Megbecsülték a munkáját, a pluszt, amit nyújtott? — Ha nem ismerték el, akkor sem izgattam magam nagyon. Úgy gondoltam, majd csinálok valami mást, jobbat. Nincsenek magas iskoláim, négy elemit és két polgárit végeztem. — A családból örökölte valaki az alkotókedvét? — A két fiam lakatos, a harmadik meg villanyszerelő, de érdekes módon éppen a lányom, aki egyébként óvónő, szokott újítani. — Mire a legbüszkébb? Zavartan hajtogatja az újságot, ő nem büszke, mondja.. — Annak örülök, ha elégedettek velem. Amikor azt mondják, no, majd a Laci bácsi- megcsinálja. Majd az öreg kitalál valamit... Szatmári Ilona Fotó: Veress Erzsi Amióta élénkebben bekapcsolódtunk a világkereskedelembe, tehát több mint húsz éve, meg-megújuló téma berendezéseink nehézkessége, súlyossága, indokolatlan erőssége. Az utóbbi években a, két olajválság, és az ezzel együttjáró energiatakarékossági hullám ismét felszínre hozta a kérdést: miért építünk mi mintegy 50 százalékkal több anyagot a szükségesnél egy-egy berendezésbe? A válasz megtalálása ma fontosabb, mint valaha, mert az anyag- és energiaköltség egy-egy berendezés értékének átlagosan 75 százalékát is kiteszik * * * Hankó Pál, a Hajtómű- és Festőberendezések békéscsabai gyárának főmérnöke mondja: — Vállalatunk sok értékes import- és hazai anyagot, tetemes mennyiségű energiát használt fel gyártmányaihoz, Vannak olyan nagy berendezései. amelyek húsz—negyven méter hosszúak, és több tíz tonna súlyúak. Egy-egy ilyen berendezésnél, ha csak néhány százaléknyi anyagot meg tudunk takarítani, már sokat tettünk. A megtakarításhoz azonban ötletek kellenek, és ezeket az ötleteket elsősorban saját dolgozóiktól várják.- A HAFE újítási szabályzata külön is kitér erre a területre. Előírták, hogy ha valaki az újítás révén importanyagot vagy -energiát takarít meg, akkor a kifizetett újítási díj nem lehet kevesebb, mint a megtakarítás nyolc százaléka. Egyéb anyagtakarékosságnál hat százalék az alsó határ. Tulajdonképpen még ezek a számok sem túl magasak, főleg, ha arra gondolunk, hogy a Mercedesnél húsz százalék, a Codacnál pedig 50 százalék a kifizetési arány. De a hazai gyakorlattal összehasonlítva ez is komoly lépésnek tekinthető, nálunk ugyanis általában az újítások díjazására a kimutatott nyereség 2 százalékát fordítják. Az intézkedés hatása máris^ érzékelhető, fellendült az újítómunka a HAFE-ban. De a műszakiak nem várhatják csak az újítóktól a kérdések megoldását, a sikerért a korszerű módszerek felhasználásával nekik is tenniük kell valamit. Az egyik ilyen jól bevált módszer a HAFE-nál az értékelemzés. Az lenne az optimális, ha egy konstrukció minden alkatrésze ugyanannyi ideig lenne használható. Minden más esetben már pazaroltunk, hiszen ha egy gép nagy része már elavul, tönkremegy, de néhány alkatrésze még sokáig használható, akkor az ezekbe fektetett munka tulajdonképpen elvész, hiszen egy régi, lefutott darabot már nem fognak egy újba beépíteni. Az értékelemzés célja tulajdonképen az, hogy tisztázza az egyes alkatrészek funkcióját, feltárja a képességeket, és ezáltal rejtett tartalékokat hozzon a felszínre. A HAFE-ban egy műszakiakból álló csoport alakult az értékelemzésre, elsőként a csigás hajtóműveket vizsgálták meg. A vizsgálatot folytató teámnak a békéscsabai gyárból Valeniényi Attila műszaki osztályvezető és Bócz László diszpécser volt a tagja. — A kívülállók szerint kicsit talán gyerekesek azok a kérdések, amelyeket például a csigatengely funkcivóvizs- gálatánál feltettünk, de ilyen egyszerűen kell kérdeznünk, és erre hasonló egyszerűséggel megfogalmazzuk a választ. Vannak olyan kérdések például, hogy — „mit csinál a szerkezet? — valóban ezt csinálja? — miért kell ezt csinálni? — kell-e még mást is csinálni?” és igy tovább. A válaszok megfogalmazása alapos elemzésre kényszerít bennünket, és közben' kiszűrjük az esetleges átfedéseket. fölösleges funkciókat, vagy, éppen új felhasználási lehetőséget is találunk egy adott alkatrésznek — ismerteti röviden a módszert Valentényi Attila, Természetesen az érték- elemzés még sok más kérdésre keres és talál választ, javaslatókat ad a gyártás egyszerűsítésére, korszerűsítésére. Mindenesetre, már az első, értékelemzés fényesen bizonyította a módszer hatékonyságát. Ennél az egy hajtóműcsalódnál több milliós megtakarításra számíthatnak. ha a gyakorlatban is hasznosítják az értékelemzés megállapításait, Erre pedig még ebben az évben sor keiül. * * * Amikor anyagpazarlásról esik szó, legtöbbször a felgyűlt forgácshegyek képe jelenik meg a szemünk előtt. Nem véletlen, a herdálás iskolapéldája az az eset, amikor egy nagy öntvényből kell egy apró kis alkatrészt kihozni, és közben az anyag' 80—90 százaléka veszendőbe megy ... így van ez a HAFE- ban is? — Nem állíthatom, hogy nálunk nincs forgácsolási veszteség, de azért ez nem mondható túlzottnak. Tíz öntödével állunk kapcsolatban, mi adjuk az öntőmintákat, és igyekszünk olyan nyers darabokat kapni, amelyeket nem kell túlságosan megmunkálni. Nem titok, az öntödéknek most viszonylag kevés a munkájuk, így lehet versenyeztetni őket. Azoknak adjuk a megrendeléseket, akik a legprecízebb munkát nyújtják — jegyzi meg Bjelik Béla igazgató. Persze abban, hogy nálunk sok a felesleges forgácsolás, sok minden közrejátszik. Erőteljesen az is például, hogy az öntödéket tonnára tervezik, az ő céljuk, hogy minél több vasat, acélt adjanak el. A felhasználók is hajlamosak a túlbiztosításra, mert inkább legyen egy kicsit vaskosabb valami, csak nehogy baj történjen. És persze a hazai anyagellátás sem segíti mindig elő a takarékos gyártást. —■ Mi kapunk egy tervet, hogy mondjuk egy vázszerkezetet gyártsunk le egy adott minőségű anyagból. Tegyük fel, hogy a tervező pontosan kiszámol mindent, a határértékekig igénybeveszi az anyagot, tehát egy takarékos konstrukcióra törekszik. De~rnit csináljunk mi, ha nem jutunk hozzá az előírt anyagfajtához? Megépítjük abból, amiből tudjuk. Természetesen túlbiztosítva, mert arra általában nincs idő, hogy a rendelkezésre álló anyaghoz áttervezzék a szerkezetet — kesereg egy kissé a főmérnök. Sajnos, jogosan kesereg, a mi anyagpazarló gyártásunknak ez is az egyik oka a sok közül. Nem is lehet csak a tervezőtől, csak a gyártótól, vagy csak az alapanyagszállítóktól várni, hogy karcsúbbak legyenek a magyar konstrukciók. Gépeink fogyókúrája mindannyiunk ügye, ebből a munkából minden érdekeltnek ki kell vennie a részét. Kép, szöveg: Lónyai László A finommegmunkálást már NC-gépen csinálják a HAFE-ban w* «BSyL\SBfc \ft^w iÁ a «íü%'SPL a, _ W * i CT 'ifKaf* 7 TgjjRfc^lftgp^Sgjr^'WjIMLtflMH&v jr^ " s á i i! jirsrhi sr r?»^ f ^ III kJ j 11 y^s i i j l M t S j < \«1)
