Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-10 / 58. szám
NÉPÚJSÁG 1982, március 10., szerda Ruházatipari szakszervezeti pályázat Kilencven éve, 1892. augusztus 21—22-én alakult meg a Budapesti Szabómunkások Szakegylete, a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének jogelődje. Az évforduló alkalmából a szakszervezet nyilvános pályázatot hirdet. A pályázat célja a ruházati ip^ri dolgozók mozgalmának, a szakszervezet fejlődésének bemutatása, feledésbe merülő emlékek, élmények, események, dokumentumok feltárása. A, pályázat témái: aj a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének vagy a gyári, üzemi alapszervezet története napjainkig; b) a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének vagy a gyári, üzemi alapszervezetnek a kapcsolata, illetve a kapcsolat fejlődése a párt- és a tömegszervezetekkel; c) a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete vagy a gyári, üzemi alapszervezet szociális, kulturális tevékenysége. A pályázat nyilvános, pályaművet benyújthatnak egyének vagy csoportok (brigád, szervezet stb.), a felsorolt témakörökből, két kategóriában: I. összefoglaló tanulmány, II. interjúk, cikkek, riportok, visszaemlékezések, melyek fotókkal, írásos dokumentumokkal kiegészíthe- tők. A pályamunkák terjedelme 5—20 gépelt oldal lehet. A pályázat jeligés, a pályázók zárt borítékban csatolják nevüket és címüket. Beküldési határidő: 1982. június 30. Cím: Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete, Budapest VII., Almássy tér 2. 1077. Pályadíjak, kategóriánként: 1 db I. díj, 5000 forint, 1 db II. díj, 3000 forint, 1 db III. díj, 2000 forint. Eredményhirdetés: 1982. augusztusban, a jubileumi ünnepségsorozat keretében. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást ad a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete a 4^3-702-es telefonszámon. A citerazenéröl (Tudósí tónktól) Budapesten februárban alakult meg a citerások baráti köre. A kör létrehozójával, Pribojszki Mátyással március elsején találkoztunk a mező- berényi művelődési központ citerazenekarának ■ esti pró' báján. Az együttes az április 24—25-én Tótkomlóson és Gyulán megtartandó cifera- zenekarok minősítő versenyére készül. A művész szakmai segítséggel járul hozzá a sikeres felkészüléshez. A próba szünetében a citeraze- néről beszélgettünk: — A citera, mint eszköz továbbítja a népzenét a fiatalokhoz. örvendetes tény, hogy az 1970-es évektől kezdve a citerazene egyre nagyobb tömegeket vonz. Jelentősen megfiatalodtak az együttesek. A kezdők között azonban a generációk egész sora megtalálható. Közülük is legelismerésre méltóbbak azok, akik fizikai munkájuk mellett a munkaidő végeztével vállalják a kemény zenekari próbákat — mondta többek között Pribojszki Mátyás. Barna Mihály fl tárgyalóteremből Lopásért 5 hónap szabadságvesztés A Battonyai Járásbíróság tárgyalta Oravecz Tamás Medgyesegyháza, Bajcsy-Zsi- linszky u. 14. és Csicsely Zoltán Medgyesegyháza, Hősök u. 8. szám alatti lakosok bűnügyét. Mindkettőjük ellen már folyt szabálysértési eljárás. Csicsely Zoltánt vagyon elleni cselekmény miatt 1800 forint pénzbírsággal sújtották. A büntetésekből azonban egyikük sem okult. A közelmúltban ismét bűncselekmény elkövetésére szánták el magukat. Minda a két fiatalember zöldségtermesztéssel foglalkozott. Nagyobb területen fóliasátrakat is felállítottak. Elhatározták, hogy a sátrakat fűteni fogják. Igen ám, csakhogy a fűtési berendezések vásárlása sokba került. Úgy döntöttek, hogy céljukat lopással valósítják meg. Jó előre kiszemelték - a medgyesegyházi Haladás Termelőszövetkezet gépparkját. A gépek között ott állt egy fűtőkazán is. Az elhatározást hamarosan tett követte. Február 17-én, éjszaka átmásztak a géppark drótkerítésén. Különböző szerszámokat is magukkal vittek. A fűtőkazánról leszerelték a kúplemezt, a verr tillátoros légfúvó-berendezést és egyéb, fűtéshez szükséges eszközöket. A termelőszövetkezetnek mintegy 10 ezer forint kárt okoztak. Másnap Oravecz Tamás a légfúvó-berendezést fel is szerelte a saját kazánjára. A járásbíróság társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt Csicsely Zoltánt 5 hónap, Oravecz Tamást pedig 4 hónap Szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésként 5-5 ezer forint pénz- büntetéssel is sújtotta őket. A szabadságvesztés végrehajtását azonban egyévi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős. s. J. Gépkocsiátvételi sorszámok: 1982. MÁRCIUS 8-ÁN Trabant Hycomat Lim. (Budapest) Trabant Lim. (Bp.) Trabant Lim. (Győr) Trabant Lim. (Debrecen) Trabant £im. Special (Budapest) Trabant Lim. Spec. (Győr) Trabant Lim. Spec. (Debr.) Trabant Combi (Bp.) Trabant Combi (Győr) Wartburg Lim. (Bp.) W7artburg Lim. (Győr) Wartburg de Luxe (Bp.) Wartburg de Luxe (Győr) Wartburg de Luxe tolótetős (Bp.) Wartburg Lim. tolótetős (Bp.) Wartburg Tourist (Bp.) Wartburg Tourist (Győr) Skoda 105 (Budapest) Skoda 105 (Győr) Skoda 105 (Debrecen) 4 502 Skoda 120 (Budapest) 7 340 Skoda 120 (Győr) 5 124 12 011 Skoda 120 (Debrecen) 4 109 7 886 Lada 1200 (Budapest) 15 746 6 453 Lada 1200 (Debrecen) 10 057 4 285 Lada 1200 (Győr) ’ 2 089 Lada 1300 (Budapest) 6 498 7 053 Lada 1300 (Debrecen 4 660 6 533 Lada 1300 (Győr) 1 280 3 273 Lada 1500 (Budapest) 7 277 3 637 Lada 1500 (Debrecen 5 483 3 129 Lada 1500 (Győr) 1 874 6 935 Lada Combi (Budapest) 3 891 4 037 Lada Combi (Debrecen 1 552 8 465 Lada 1600 (Budapest) 2 828 4 270 Lada 1600 (Debrecen) 1 380 Moszkvics (Budapest) 11 352 1 370 Polski Fiat 126 (Bp.) 11 487 Polski Fiat 126 (Győr) 4 121 1 Ülj 3 077 Polski Fiát 1500 (Bp.) 2 581 1 612 Dácia (Budapest) 4 865 5 542 Dácia (Debrecen) 4 311 4 447 Zaporozsec (Budapest) 243 Tereiere Fotó: Fazekas László Koszorúzási ünnepség Kilián György lakatos, a KIMSZ titkára, az illegális kommunista mozgalom kiemelkedő személyisége születésének 75. évfordulója alkalmából március 12-én, pénteken 10 órakor koszorúzás ünnepséget rendeznek a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Ez alkalomból 11 órakor megkoszorúzzák a IV., Váci út 77. számú ház falán levő emléktábláját, 16 órakor pedig szülőházán, a XIX., Tálas utca 4. számú háznál levő emléktáblájánál helyezik el a kegyelet virágait. Ferencsik János köszöntése Bensőséges ünnepség színhelye volt.' tegnap az Operaház igazgatói szobája: a külföldi ’ vendégszereplésről hazatért Ferencsik János főzeneigazgatót, kétszeres Kos- suth-díjas kiváló művészt 75. születésnapja alkalmából köszöntötték művészkollégái Az intézmény nevében Mihály András igazgató nyújtotta át az ünnepeltnek az Operaház igazgatóságának ajándékát. Küldöttgyűlés a szeghalmi járási takarékszövetkezetnél (Tudósítónktól) A szeghalmi járási takarékszövetkezet a napokban tartotta küldöttgyűlését Szeghalmon, az ifjúsági házban. Kanó Károly elnök terjesztette a küldöttek elé az igazgatóság beszámolóját. Ebből kitűnt, hogy a szeghalmi járási takarékszövetkezet tavaly eredményesen valósította meg célkitűzéseit. A taglétszám csaknem 34 százalékkal nőtt. Füzesgyarmaton 277, Szeghalmon 237, Vésztőn pedig 166 új tag lépett be a takarékszövetkezetbe. A részjegyalapot ‘137 százalékra, a betétállományt 148,5 százalékra teljesítették, a kölcsönfolyósítás a tervezettnek csak 93,3 százalékát érte el. A takarékszövetkezet 25 ' éves fennállásának tiszteletére az idén szeretné a taglétszámot öt, a részjegyalapot 10, a betétállományt 10 százalékkal, a kölcsönállo- mányt pedig 7 százalékkal növelni. A küldöttgyűlésen többen hozzászóltak, elmondták véleményüket, s a javaslatokkal kiegészítve a küldöttek .egyhangúlag elfogadták az idei tervet. Borbiró Lajos Országos gyommentesítési program A földvédelmi törvény előírásainak megfelelően az idén is szigorúan számon kérik. hogy a földtulajdonosok, -használók, -bérlők eleget, tesznek-e á kötelező gyomta- lanítási előírásoknak. Az országos gyommentesítési programot három évvel ezelőtt hívta életre a MÉM azért, mert bár a mezőgazdasági nagyüzemek és legtöbb esetben a kistermelők vegyszeres és mechanikai védekezéssel általában jól óvják területeiket az „élősködő” növényektől, a nem művelésben levő részeken viszont alaposan elburjánzott a gaz. Országszerte ápolatlanok még ma is sokfelé az országutak partjai. Kifogásolják azt is, hogy az árvíz- védelmi területeken sem eléggé szervezett a gyom- mentesítés, és a művelésben levő területek közé ékelődött úgynevezett műtárgyak környéke sem eléggé „tiszta”. Az itt élősködő gyomok amellett, hogy rontják a táj esztétikai képét, közvetett veszélyt jelentenek a kultúrnövényekre is. A nem művelt részeken burjánzó, különben igen veszélyes és jól szaporodó gyomnövények időről időre „visszafertőzik” a kultúrnövények termőhelyeit, és emiatt az indokoltnál nagyobb összegeket kell fordítani a búza-, kukorica-, az iparinövény- stb. táblák „rendben tartására”. A program keretében az elmúlt évben mechanikai növényvédelemben részesítettek mintegy 250 ezer hektár területet. Vegyszerekkel irtották ki a gyomokat hozzávetőleg 60 ezer hektárról. Az idén ezt a teljesítményt túlszárnyalják: a tervek szerint a tavalyinál 10 százalékkal nagyobb területet tisztítanak meg a növényi fertőzésektől. Még jobb lehetne a teljesítmény. ha a földtulajdonosok, -használók és -bérlők mindenütt eleget tennének a törvényben előírt kötelezettségüknek. Sokfelé ezt elmulasztják, ám tény az is, nem mindig csak kizárólag őket lehet elmarasztalni. Nincs például elegendő kaszálógép amelyekkel az út menti részeket kezelhetnék. Az idén — a program keretében, a főutak mellett — nagyobb gondot fordítanak a másod- és harmadrendű országutak környékének tisztítására^ Ezeken a részeken rendszeresen ellenőrzik majd, időben eltávolították-e a gyomokat. A korábbinál nagyobb gondot fordítanak 'a „beékelődött” műveletlen részek tisztítására is. Elmaradt haszon ulti játékszabályai- I H ban, akárcsak a brid- zsében szunnyad egy magatartásforma, ami a leginkább megfog engem. Az, hogy a játék-célja nem csupán a nyerés, hanem az, hogy bármilyen leosztásból a lehető legjobb eredményt hozzuk ki. Egy ultipartiban előfordulhat, hogy valakinek 2 forintos nyerési lehetősége van, de aztán túlságosan is fél a kockázattól, vagy éppen figyelmetlen, s végül csak egy forintot nyer lapjaival. Nyert, ám az ultisok, ki bicék mégis kórusban szidják ilyen nyerés után: uram, maga egy balek, ebből a lapból sokkal többet lehetett volna kihozni! A nyereséget a kórus veszteséggé degradálja. Holott nem az. Vagy mégis? Egy tanácskozáson hallottam nemrégiben, hogy egyik vállalatunk remek üzletet kötött: késztermékeit egy nyugati cég vásárolta meg, sok milliós haszonnal kecsegtetve. Nagyszerű akció volt, rázták egymás kezét külkereskedők és termelési, műszaki vezetők, annál is inkább, mert fél évvel a szerződéskötés előtt a vállalat majdnem leült. Aztán megkezdték a termékek szállítását. Az első sorozattal nem volt baj, hanem a második után már érkeztek a reklamációk: hibás csomagolás, gyenge szállítóanyag, s egyéb apró, de végül is minőségrontó kifogások szerepeltek a listán. Végül a tervezett árbevétel tíz százalékkal csökkent: jókora összegtől esett el a vállalat. Ez pedig legalább a lehetőségekhez képest — veszteség. A tíz százalékkal csökkentett árbevétel végül is nyereség volt, főként, ha a lel évvel korábbi helyzetet vesszük alapul. Mondani se kell, a vállalat a tényleges bevételt rögzítette, s remek üzletről számolt be a sajtónak. Nincs nap, hogy ne értesülnénk valamilyen jó hírről. Az egyik vállalat százmilliós üzletet kötött, a másik sok hasonló értékű megtakarító technológiát vezetett be, másutt a milliós anyagtakarékosság a.hír magva. Ha ezeket a haszonözönöket összeadná valaki, talán a nemzeti jövedelemnél is nagyobb összeget kapna végeredményül! Az elmaradt haszonról, a megköthető, de meg nem kötött üzletekről, a bevezethető, de be nem vezetett technológiákról, újításokról, az így kidolgozott milliókról azonban nem születnek kimutatások. Az eredménypropaganda, amellyel vállalataink, szövetkezeteink a jó hírüket igyekeznek megalapozni, eltörpíti az elmaradt haszon jelentőségét. Fiatal közgazdászjelöltek már képzésük első felében megtanulják, mi az a ,.G”- mutató. Ezzel mérik a nép- gazdasági munka hatékonyságát az elméleti szakemberek. Az eredményt hasonlítják össze a ráfordításokkal. Pofon egyszerű számításnak látszik: a tört számlálójába kerül az eredmény, a nevezőjébe pedig a ráfordítás. Csakhogy a valóság bonyolultabb, így á képlet is az: a nyereséget nemcsak a tényleges ráfordításhoz hasonlítják, hanem ahhoz az elmaradt haszonhoz is, amely azért maradt el, mert áz erőforrásokat nem ott használták fel, ahol azt a legcélszerűbb lett volna. Mást gyártottak, mint ami nagyobb hasznot hajtott volna. Az elmaradt hasznot nem lehet mérni a gyakorlatban — mondhatná- erre valaki, s igaza van. És ki tehet szemrehányást a meg nem kötött üzletekért, a középszerű munkáért? A minisztérium vagy egy tervszámonkérés semmiképpen. A vállalatnál senki sem tudja jobban, hogy mit lehetne tenni vállalaton belül; kívülről csak sejteni lehet. A szemlélet sem utasítások nyomán váltózik meg. Egyedül a belső kényszer vezethet el az önvizsgálathoz, amikor nemcsak azt nézzük, mit tettünk, hanem azt is, hogy mit tehettünk volna! Az ultis kényszer- helyzetben van. Ha .vállalta a játékot, akkor más választása nincs, mint hogy győzelemre tör, nyerni akar. Lapjaival a legnagyobb nyereséget igyekszik elérni, ez az ulti lényege. így épül fel szabályrendszere, s ennek tudatában ülnek asztalhoz a partnerek. Kell-e érzékeltetni, hogy mi a közös az ulti és a piac törvényében? hazai vállalattörténetben még nemigen akadt arra példa, hogy egy vállalat igazán nagyot bukjon. Nálunk a bukás folyamata a következő: néhány vezetőt leváltanak, a vállalatot szanálják, újrahitelezik az induláshoz szükséges tőkét (nemegyszer még akkor is, ha fenntartásához nem fűződik komoly népgazdasági érdek). A mai gazdasági helyzet, s mostanában a kisvállalkozások szele azonban már sejteti, hogy olyan időszak kezdődik, amelyben lehet nyerni, de bukni is. Ha a vállalat irányítóinak egzisztenciális jövője attól függ, hogy miként dolgoznak, miként préselik ki munkahelyük adta lehetőségeikből a legnagyobb hasznot — és csakis ez az elv érvényesül —, akkor szükségképpen mozgásba lendülnek a belső hajtóerők. A lecke változatlan: eldönteni, hogy a lapleosztásban melyik az a licit, ami még nyerő az asztalon, aztán megjátszani a tétet. Az asztal túlsó oldalán komoly kártyások ülnek, s a kibicektől egyre kevesebbet várhatunk; nem az ő zsebük bánja az elmaradt hasznot. Megyesi Gusztáv Fogvájó. Hiánycikk. Aprócikk. Talán szót sem érdemelne, ha nem okozna a hiánya sok bosszúságot. Mert ugye az ujjunkkal mégsem vájkálhatunk a szánkban. Illetlenség. Pedig az a fránya ételmaradék makacsul beékelődött evés közben fogsorunk részeibe vagy éppen a lyukas fog odvába. Ki kell piszkálni, mert kellemetlen, netalán .fájdalmat okoz, mert egészségtelen, ha ott marad bomlik, táptalaja a baciknak és így tovább sorolhatnám az okokat amiért szükségem van a fogvájóra. Egyszpval: közszükségleti cikk. Mégsincs. A boltokban azt mondják, évek óta nem kapnak, hiába rendelik meg. Pedig emlékszem, volt bőven. Többféle is, fából, műanyagból, magyar és külföldi gyártmány. Hová lett? Hát elfogyott. Utánpótlás nincs. Talán nem gyártanak? Válasz sincs, csak vállvonogatás. Most csak azon búsulok, hogy amikor műanyagot vettem, miért dobtam el. Nem gondolkoztam úgy, mint Mári néni! Egy ismerősöm mesélte a történetet. — Képzeld, Mári néni nemrég vendégségben volt nálunk a közeli faluból. Tudod, az a fajta, aki minden fillért a fogához ver, dehogy vendégelne meg másokat! Én persze már csak azért is, mert ezt tudtam róla, annál gazdagabban vendégeltem meg. Eléje raktam mindenféle jót. Trakta, ami belefér, hogy lássa, én nem vagyok olyan. Még arra is vigyáztam, szépen legyen terítve az asztal. Evett is jó étvággyal, megállíthatatlanul. Bezzeg, amikor mi voltunk nála, elénk tett egy tál pattogatott kukoricát, mondván: Egyetek fiaim, más nincs. Nem is hagytam ki egy kis élcelődést ezzel kapcsolatban. Tűrte szó nélkül. Végül, amikor nagy nehezen befejezte, elétettem a fogvájókat, kétfélét. Megkérdeztem, melyiket kéri, a fát vagy a műanyagot. Ekkor ért a meglepetés. Nem tagadta meg önmagát. — Műanyagot fiam, műanyagot! Azt még el lehet mosogatni!... (Kasnyik)
