Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

1982. március 6., szombat idNiWkfiM­D nőpolitikáról a megyeszékhelyen Interjú Fekete lánosné tanácselnök-helyettessel Bolya Péter: Csokor Nőnapi koszonto Az első emberi lény, akivel találkoztam, nem férfi volt, hanem asszony: a bába, aki megállapította, hogy huszártiszt és a nők kedvence lesz belőlem. (Mindket­tőben tévedett.) Nő volt az a parasztlány is, aki beszél­ni és járni tanított. (Járni még tudok, beszélni már nagyjából elfelejtettem.) Termetes, szép asszony volt a tanítónő, aki elsőként beszélt nekem a nyelv titkairól, és aztán délutánokra bezárt valamelyik szertárba. (Azt mondta: rossz vagyok, mint egy kölyökördög. És meg­csókolt egy-egy bemutató magyaróra után.) Nő volt — szerencsére —, akibe először szerelmes vol­tam, és női módon hüppögött, amikor egy füstös reggel bejelentettem, hogy elutazom, és csak hóesés formájában jövök vissza. (Már voltam hóesés, de Sz. városkában az­óta sem jártam.) Nő volt az a bíró is, aki jó szüleim válását kimondta. Asszony volt, aki — feketén, mint a varjak — iskola- társam sírgödre mellett állt sírva, rogyadozva. (Fia volt az első velemkorú, akit meghalni láttam. A gyertyák ér. tem is égtek.) Nő volt az az ápolónővér, aki a fejemet fogta, mialatt az orrom vére a lavórba csörgött. (Hogy megvan-e még a lavór, vagy sem: nem tudom. Remé­lem, kidobták.) Nő (asszony) volt az az egyetemi oktató is, aki névtelen csomagot küldött a kutyaszagú albérlet­be, ahol egyetemi polgár koromban laktam ... (A házat azóta már lebontották, mert összedülőfélben volt. Lehet, hogy miattam. De a csomagban kapott könyv még most is megvan; a nagysága alkalmassá teszi, hogy otthont adjon egyméteres unokahúgom növénygyűjteményének.) Asszony volt a törzsőrmesternő is, aki úgy lengett be az alakulatunk kapuján, mint egy egyenruhás erdei tün­dér. (Akkor már harmadik hónapja szolgáltam egy vi­lágvégi őrszázadban, és soha nem fogom elfelejteni azo­kat a szőrpihéket, amelyeket az egyenszoknya és az egyencipő között láttam.) Nő, nő, nő, mindig, mindenhol. A villamos vezetőfül­kéjében, ahol úgy tekergetik a kart, mintha a férjük nyaka lenne. A fodrásznál, ahol különös gonddal nyir­bálják a fül körüli hajrészeket, és néha megkérik a vendéget, hogy húzza beljebb a könyökét. Az éttermek­ben, ahol a szégyenlősebb vendégek földre sütik a sze­müket, amíg a pincérnő a palack nyakát fogdossa a dugó kihúzása közben. A szerkesztőségekben, ahol ők örülnek a legkevésbé, ha ki kell oktatni egy ifjú literá- tort, és dohányos hangjukon vigasztaló mondatokat mondanak a kifelé botorkáló szerzőnek. A gépírószobák­ban, ahol két kézzel négykezest gépelnek, és még min­dig marad két kezük a pohár és a telefonkagyló szá­mára ... Kik a kedvenceim közülük? (Most csak azokról a nőkről írok, akik külső kedvenceim: belőlük ritkábban válik ellenség.) Elsősorban a házmesterné, aki éjszakán­ként olyan álmosan nyitja a kaput, hogy mindig újra el kell határoznom: a tyúkokkal fekszem a jövőben. Azon­kívül a szőke rendőrnő, aki úgy pereg-forog az úttest közepén, mint egy jól öltözött, szélfútta jelzőtábla, mely­nek lába az aszfaltba gyökerezett, de a két keze fürgén mutogat az összes világtáj felé. Aztán a szerkesztőségi titkárnő, aki földöntúli kedvességgel mondja a telefon­ba: „fáradjanak be’’ ide és ide; a szakácsnő, aki az ön- kiszolgáló ablaka mögött áll, gömbölyű és szőke, mint egy kalács, és hasát a meleg ételtartályhoz nyomja a merőkanál kezelése közben; a védőnő, aki ősz, mint a korai tél, és ő az egyetlen, akit már nem ugatnak meg a kutyák a faluvégi sorokon; a cipőgyári munkásnő, aki szalagon dolgozik, és a szája elé lógatott zacskóból szívja ki a tejet, üres kéz híján; az orvosnő, aki egy időben úgy vagdalta belém a tűt, mintha egyetlen döféssel meggyó­gyíthatott volna; a falusi asszony, aki még akkor is kí­nál, amikor a vendég már hízott ártányhoz hasonlít a rengeteg evés után; az öreg apáca, aki úgy fogadta a mellrák hírét, hogy a sarokba térdelt, és mosolyogva imádkozni kezdett; a bikinis manöken, aki — kép for­májában — az ágyam felett lóg, és a domborulatai olyan öröknek látszanak, mint mögötte a balatoni hegyek; igen, és még kedvencem az az öngyilkos nő is, akit egy töltésen találtam, éjszaka, amikor már közelebb volt a pusztuláshoz, mint hozzám, és akit úgy tartottam az ölemben, mintha egy furcsa, fordított Pietát játsza­nék ... A mozdulatsor, amellyel befejeztem ezt az írást, le­gyen a nők köszöntése. Szerény, legyőzött fejhajtás; ha­marjában összeszedett tavaszi virágcsokor. Három asszony Kétszer huszonnégy órával a nemzetközi nőnap előtt, az első gondolat a női egyenjo­gúságért vívott hosszú harc, amelynek a világ egyes ré­szein még ma sincs vége. A másik az elért eredménye­ket veszi számba, azokat, amelyek nyomán hazánkban is megváltozott a nők sorsa. S abból is a legfontosabbat, hogy a munka, a hivatás gyakorlása egyetlen nőnek sem elérhetetlen álom. AKI A GYÁRBAN NŐTT FEL A textilszakma egyik fel" légvára megyénkben a Bé­késcsabai Kötöttárugyár, ahol Szőke Ferencné főmű­vezető dolgozik. Tizennégy éves, amikor ipari ta­nuló lesz, majd utána ugyanitt szakmunkásként dolgozik. Közben textiltech- mikumot végez, blokkveze- téssel bízzák meg, s hat éve, hogy háromszáz dolgozó munkáját irányítja. — Az előkészítő, a közpon­ti és a befejező varoda tar­tozik hozzám. Kilenc szocia­lista brigád munkája, gondja; örö­me. Csupa nő: asszonyok, lányok, akik a szabás után a gyártás min­den mozza­natát végzik, egészen az utolsó „ölté­sig”. Szigorú minőségi kö­vetelmények betartásával és határidőre. Háromszoros kiváló dol­gozó, eredményei a többiek jó munkáját is tükrözik. — Nagyon jó kollektíva a mienk. Mindenkor, nehéz helyzetekben is lehet rájuk számítani. Igaz, ez kölcsö­nösségen alapul, s ez így he­lyes. A két műszak mellett — hogy csak egy kedvez­ményt említsek — évek óta van egy műszakos foglalkoz­tatás is, a gyesről visszajött kismamáknak, egészen a gyermekük tizenkét éves ko­Békéscsabán a tanács mun­kájában a társadalompoliti­kai kérdések egyre inkább előtérbe kerülnek. A leg­utóbbi tanácsülésen a nőpo­litikái határozat végrehajtá­sának 10 éves mérlegét von­ták meg. A határozat igen széles körű feladatokat tar­talmaz. Az eredmények, de a gondok is szoros kapcsolat­ban állnak a város egész fej­lődésével. Erről beszélgettünk Fekete Jánosnéval, a me­gyeszékhely tanácselnök-he­lyettesével. Többek között választ kértünk arra, hogy milyen a nők és a férfiak aránya Békéscsabán? A gaz­dasági szerkezet változása miképpen hatott a nők fog­lalkoztatására? — A városra jellemző né­pességnövekedés mellett a nemek aránya 1970. óta lé­nyegében nem változott. A nők 52 százalékos aránya ál­landósult. Foglalkoztatásuk Békéscsabán az országos át­lag felett van. Bár az ipar részaránya a gazdasági szer­kezet változása miatt csök­kenő, a foglalkoztatásban to­vábbra is meghatározó he­lyet foglal el. Itt dolgozik a nők 42 százaléka, 6429-en. Az ipari üzemek — különösen a könnyű- és élelmiszerüzemek fontos végrehajtási területei a nőpolitikái határozatnak. A 70-es évekre jellemző inten­zív fejlődés, a különböző re­konstrukciós korszerűsítési fejlesztések kedvezően befo­lyásolták a munkakörülmé­nyeket, a munkatevékenység minőségének alakulását. A városiasodás nyomán szá­mottevően emelkedett a fog­lalkoztatottság a nem terme­lő ágazatokban, ahol a női munkavállalók több mint a fele dolgozik. — Hallhatnánk-e néhány szót a nők iskolai végzettsé­géről? — Szembetűnőek a válto­zások e téren. Nagyon sokat mond ebből a szempontból az az adat, mely szerint 1970- ben az eltartott munkaképes korú nők 33,7 százaléka volt tanuló. Ez az arány 1980-ra 59,7 százalékra emelkedett. Ez idő alatt két és félszere­sére nőtt a felsőfokú végzett­ségűek száma. A középisko­lát végzettek aránya 50,6 százalékról 55,6 százalékra javult. — Többségük milyen mun­kakörben dolgozik? — Jelentősen változott a fizikai és szellemi, alkalma­zotti munkát végzők aránya, ez utóbbiak számának növe­kedésével. Míg 1970-ben a nők 63,4 százaléka dolgozott fizikai munkakörben, ez az arány 1980-ra 52,2 százalékra csökkent. Jellemzőként ki­emelem azt is, hogy a nők nagyobb arányban dolgoz­nak szellemi-alkalmazotti ráig. Nagy segítség ez a gyár részéről, akárcsak az, hogy minden gyermeket el tudunk helyezni bölcsődébe és óvodába. Vagy ha kéri valaki, cserealapon a lakásá­hoz legközelebb eső gyer­mekintézménybe. Ez a figye­lem, női üzem lévén, a nyu­godt munkavégzést is jelenti. Bármi kerül is szóba, min­dig a munkához kanyaro­dunk vissza. — Nekem tényleg a mun­ka tölti ki az életemet. A gyárban nőttem fel, itt let­tem az, ami és aki vagyok, s hogy jó ideig fizikai munká­ban dolgoztam, nagy hasz­nomra vált. És nem felejtem. HÜSZ ÉVE IGAZGATÓ Nagyon fiatalon kapott bizalmat dr. Hídvégi Imré- né, az Élelmiszer Ellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet igaz­gatója. — Négyesztendős vegyész­mérnöki gyakorlattal nevez­tek ki. Igaz, akkor még tíz alatt volt a létszámunk, ma viszont huszonhét fős appa­rátus látja el a megye élel­miszeriparának ellenőrzését. Jómagam együtt fejlődtem az intézettel, ezt a szakmát menetközben tanultam meg, munkakörben, mint a férfi­ak. — Hogyan alakul a bére­zés? Érvényesül-e az egyen­lő munkáért egyenlő bér el­ve? — Jelentős fejlődés követ­kezett be az alapelv érvé­nyesítésében. A bérek köze­lítését a férfiakéhoz a 10 év alatt 60 százalék feletti emel­kedés biztosította. Emellett azonban továbbra is vannak különbségek, különösen a könnyű- és élelmiszeripar­ban. A nők bére ezekben az ágazatokban a fizikai mun­kások bérének városi átlaga alatt van. Ezek a különbsé­gek csak bizonyos mérték­ben adódnak a szakmai fel- készültség különbségeiből, a nőket érintő gyermekgondo­zási feladatokból. Vélemé­nyem szerint szerepet játszik ebben az a körülmény is, hogy a nők teljes foglalkoz­tatása az utóbbi 10 évben következett be. — Mit tesz a tanács a csa­ládok életkörülményeinek ja­vításáért? — Az elmondottakból kö­vetkezik, hogy városunkra a „kétkereső családtípus” a jel­lemző. A tanács elsősorban az életkörülményeket javító lakásépítéssel, a kereskedel­mi-szolgáltatási, egészségügyi és kulturális hálózat fejlesz­tésével szolgálja közvetlenül a családok, a nők érdekeit. Közülük megemlítem a vá­ros lakásállományának 10 év alatti 25 százalékos növeke­dését, a komfortfokozat ja­vulását, a több szobával ren­delkező lakások szaporodá­sát, amely a családi életmód, s a háztartási tevékenység lé­nyeges változását hozta ma­gával. Országos átlag felett nyújtunk segítséget a csalá­doknak például a bölcsődés korúak elhelyezésében, az is­kolás korúak napközis ellátá­sában is, a gyermekorvosi szolgálat kiterjesztésében. — Közismert, hogy a ház­tartási munkák java részét a nők végzik. Sok könnyítést nyújthat a kereskedelem, de különösen a különböző szol­gáltatások fejlődése. Ezen a téren mi a helyzet? — A foglalkoztatottság kö­vetkezményeként csökkent a családokban az önellátás cél­jára fordítható háztartási munkaidő. Fejlesztési politi­kánk azt szorgalmazza, hogy ezeknek a munkáknak a szol­gáltatások mind nagyobb ré­szét tudják átvállalni. A IV. ötéves tervi fejlesztések nyo­mán megháromszorozódott a szolgáltatás teljesítménye. Az V. ötéves tervben is kiemelt támogatást kapott az ágazat. Ennek révén hálózatfejlesz­tésre, új szolgáltatási formák bevezetésére került sor. Je­lentős eredménynek tartom, hogy a 10 év alatt megkét­mert az első időkben, nem úgy, mint most — eseten­ként —, hanem rendszeresen én is ellenőriztem. Békés megye élelmiszer­ipara nagy és szerteágazó. Munkájukhoz szigorúság szükséges, de a jó kapcsolat is az üzemekkel. Kényes egyensúly. S eközben húsz év vezető poszton, mellette csa­lád. két gyermek fölnevelése. — Nem volt könnyű itt is, ott is eleget tenni, de meg­valósítható. Egy női veze­tő mindig na­gyobb reflek­torfényben van, mint egy férfi. De ha a vezetésben a munka a mér­ce, s szub­jektív ténye­zők nem be­folyásolják az embert, jó viszony alakul ki a munkatársakkal, akik nél­kül nincs eredmény, csak általuk. A család és az ott­hon? Két kislányt neveltünk föl, a nagyobb már húsz­éves. S ha van titka a mun­ka és a magánélet harmó­szereződött a közétkeztetés­ben részt vevők száma, el­érve a 14-15 ezret. 1980-ban pedig már 4200 gyermek ét­keztetése történik így szer­vezetten. — Hogyan hajtották végre a nőpolitikái határozatot a városi tanácsnál, illetve a szakigazgatási szervek köz­vetlen szakmai irányítása alá tartozó intézményeknél, vál­lalatoknál, szövetkezeteknél? — A nőpolitikái határozat állami végrehajtásában részt vesznek a városi tanács szak- igazgatási szervei. A szak- igazgatási szervek közvetlen szakmai irányítása, illetve törvényességi felügyelete alá 77 intézmény, vállalat, szö­vetkezet tartozik 9649 dolgo­zóval. A nők létszáma a 10 év alatt ezeken a területeken is gyarapodott. Jelentősen, mintegy másfélszeresével nőtt szakmai képesítésük. Javult részvételük a vezetésben. — Milyen arányban vesz­nek részt a tanács munkájá­ban? — Fejlődött a nők közvet­len és közvetett részvétele a közéletben. Az 1980-as vá­lasztások során a női tanács­tagok száma 22 százalékról 30 százalékra nőtt. Jó mun­kát végeznek a tanács külön­böző bizottságaiban. A 13 fős végrehajtó bizottság tevé­kenységében két nő vesz részt. — A városi tanács figye­lemmel kíséri a nőpolitikái határozat végrehajtásának folyamatosságát. A jövőben milyen területekre kell na­gyobb figyelmet fordítani? niájának, talán az, hogy a munkahelyen ki kell kap­csolni az olykor előadódó családi problémákat, otthon meg a munkáét. HAT GYERMEKET NEVELT FÖL A kétégyházi Béke Tsz központi raktárában dolgo­zik, s a nőbizottság tagja a mindig mosolygó, jó kedé­lyű Muntyán Györgyné. Ilyen volt akkor is, amikor az élete csupa nehézségekből állt. — Sok bajon átsegített. Nagyon szegényen kerültünk össze a férjemmel, semmink sem volt. Mit is tudtam vol­na a házasságba vinni, én, aki tizenhárom éves kis­lányként markot szedtem, egy évvel később meg csép­lőgépnél dolgoztam. Ez volt a sors a múlt rendszerben. De még a felszabadulás után is nehéz idők jártak, s ahogy jöttek a gyerekek — három fiú, három lány —, akkor sem lett könnyebb. Majd csak amikor a nagyobbak keresni kezdtek. — Már a gyerekek mel­lett, amit tudtam, dolgoz­tam, mert minden fillérre szükség volt, később a bán­— A rendelkezésünkre álló eszközök számba vétele alap­ján a nőpolitikái határozat végrehajtásának továbbvite­lére, valóban a folyamatos­ság biztosítására helyezzük a hangsúlyt. Szándékunkban áll az eredmények gazdagí­tása, a meglevő nehézségek további elhárítása. A tanács által elfogadott ciklusprog­ram elsősorban az élet- és munkakörülmények javításá­ban, a szociálpolitikai, csa­ládpolitikai szolgáltatások­ban, az egészségügyi és kul­turális tennivalókban szor­galmazza a folytonosságot. Továbbra is nagy figyelmet kívánunk fordítani a nők felkészültségének javítására, közéleti tevékenységük foko­zására. — Végezetül engedjen meg egy személyes kérdést. Mi­lyen a közérzete, hogy érzi magát ebben a fontos beosz­tásban? — Alapvetően jó a közér­zetem, bár meg kell hogy je­gyezzem : nagyon keményen kell dolgoznom. No, nem ezért, mert nő vagyok, ha­nem azért, mert a város fej­lődése ezt igényli, nagyon sok még a tennivaló. Igyek­szem becsülettel helyt állni, amelyben segít a jó munka­helyi légkör és az, hogy él­vezem a testületek támoga­tását. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy kiegyensúlyo­zott családi háttér van mö­göttem. Serédi János Fotó: Fazekas László kúti cseme­tekertben, majd, nyolc éve máé itt a tsz-ben, ahol a férjem és két fiam is dolgozik. Há­zat építet­tünk 1975- ben, s aztán eljutottunk odáig, hogy a gyerekeket is segíthessük. A lányoknak bútor kel­lett, az egyik fiúnak há­zat vettünk, a másiknak meg gépkocsit. S mindezt a munkából. A közepes eredményű tsz- ben a keresetek is közepesek, a háztáji gazdaság az, ami komoly mértékben kiegészíti a jövedelmet. — Magunknak, a mi ösz- szetartó nagy családunknak dolgozunk. Akik kirepültek a házból, azok is sűrűn ha­zajárnak száz kilométerek­ről is. S hozzák az unokákat. Nagy ünnepieken pedig mindnyájan együtt vagyunk. Vass Márta Fotó: Veress Erzsi Szőke Ferencné Dr. Hídvégi Imréné Muntyán Györgyné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents