Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

1982. március 6., szombat o EHESS A Kereskedelmi, Pénzügyi cs Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Békés megyei Elnöksége tegnap, pénteken a nőnap alkalmából szervezett ünnepségen köszöntötte tár­sadalmi aktíváit. Az eredményes munka elismeréseként 30- an kaptak tárgyjutalmat Fotó: Fazekas László Az ötnapos munkahét tapasztalatai Az ötnapos munkahét ta­pasztalatait vitatta meg sok szakember részvételével teg­nap, pénteken délelőtt a me­gyei tanács vb-termében az ötnapos munkahétre való át­térést egyeztető ideiglenes bizottság. Első napirendi pontként a szállításban és a közleke­désben bekövetkezett válto­zásokról szólt Medovarszki János, a megyei, tanács ÉKV-osztályának vezetőhe­lyettese. Mint elmondta, a megyében közlekedő 16 gyors- és 228 személyvonat kielégíti a lakossági igénye­ket. A MÁV intézkedései az ötnapos munkahét bevezeté­se kapcsán hozott menet­rend-módosítások ellen nem érkezett panasz. Ugyanez nem mondható el azonban a Volánról. Naponta 40 ezer dolgozó, diák utazik a jára­tokon, és — mint a jelenle­vők hozzászólásaiból kide­rült — ők közel sem elége­dettek. Javíthatna a helyze­ten — elsősorban Békéscsa­bán — a lépcsőzetes mun­kakezdés kialakítása és a vállalati buszok bekapcsolá­sa a forgalomba valamilyen formában. Ez utóbbi igen nagy tartalékokat mozgósít­hatna. Kedvezőek a tapasztalatok a kereskedelem ötnapos munkahetét illetően. Az ala­pos, gondos előkészítő mun­kának is köszönhető, hogy az ellátás mindenütt zavar­talan. Csupán az áruszállí­tás és a hétvégi igény prog­nosztizálása jelent némi gon­dot a kereskedőknél. No, és a szombati pénzfeladás ügye. Mint a téma előadója — Kri- zsán . Miklós, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­nak vezetője — elmondta, ebben feltétlenül számítanak a posta megértő, rugalmas segítőkészségére. Egyébként a posta ötnapos munkaheté­vel kapcsolatban több kifo­gás is felmerült, főként a telefonszolgáltatásra vonat­kozóan. A felvetett problé­mákra dr. Hajász Bertalan, a Szegedi Postaigazgatóság képviselője próbált válaszol­ni. Ezután az egészségügyi intézmények ötnapos mun­kahetének tapasztalatairól szólt dr. Horváth Éva, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője. El­mondta, hogy egyelőre a ré­gi ügyeleti rendszer műkö­dik, és nem is kerül beveze­tésre addig a központi ügye­leti rendszer, míg nem lesz minden feltétele (URH, te­repjárók stb.) adott. Végezetül Csordás Istvánná dr., a megyei tanács műve­lődési osztályának helyettes vezetője az óvodák és isko­lák ötnapos munkarendjé­nek többnyire jó tapasztala­tairól beszélt. Az ülést Aradszki Jánosnak, a me­gyei tanács elnökhelyettesé­nek összefoglaló szavai zár­ták. Sz. I. Én elmentem a vásárba... Országos állat- és kirakodó- vásárok : Csongrád, Kaposvár. Lajosmizse. Medgyesegyháza, Pásztó, Pécs, Sülysáp, Szarvas. Autóvásárok: Balassagyarmat, Cegléd, Deb­recen, Eger, Gyöngyös. Győr. Gyula, Jászberény, Kiskun­félegyháza. Kiskunhalas, Lenti. Miskolc. Nyíregyháza, Orosz­lány, Pápa, Szeged, Szentes, Székesfehérvár, Tiszakécske, Tö- rökszentmiklós. .....osszátok szét!” A zt hiszem, minden nőtársam szomorú felháborodással szemlélte szerdán délután Békéscsabán, az István király téri fodrászüzletben a rögtönzött „nőnapi ünnepséget”. Nem sok­kal müszakváltás után szőke bajuszos fiatalember jelent meg a hölgyekkel zsúfolt helyiségben, és a következő szavak kí­séretében egy csomagot tett az asztalra: — Na, itt van lányok a nőnapi ajándék. Osszátok szét, de össze ne vesszetek rajta. Majd illedelmesen elköszönt, és távozott. Ezek után gon­dolom teljesen érthető, hogy némi keserűséggel tekintettek a fodrászok és. kozmetikusok az őket megillető két zsebkendő­re, és a Nők Évkönyvére, örömről természetesen szó sem le­hetett. Pedig nem került volna nagy fáradságába a megyei szolgáltató és termelő vállalatnak, hogy néhány kedves szót mondjon — ami egyébként sokkal többet ér az ajándéknál — dolgozóinak.7 De ha már ezt nem tudták megtenni, akkor okosabb lett volna egy szót se szólni . . . __szj_ Országos vásárok, március 6-án, szombaton: Országos állatvásár: Abony. Országos áNat- és kirakodóvásá­rok: Békéscsaba, Nyíregyháza. Sze­rencs, Üj szász. Autóvásár: Keszthely. Országos vásárok március 7-én, vasárnap: Országos állatvásárok: Jászapáti, Jászfényszaru. Illést tartott a SZOT elnöksége (Folytatás az 1. oldalról) A továbbiakban az ener­giagazdálkodás korszerűsíté­sével kapcsolatos szakszer­vezeti feladatok végrehajtá­sának menetét vizsgálta meg az elnökség. E fontos prog­ram társadalmi ügy. ezért a szakszervezetek kezdettől tá­mogatják sikeres végrehajtá­sát. A szocialista munkaver­senynek, a szocialista brigá­dok kezdeményezéseinek, az újítómozgalomnak fontos eleme az energiatakarékos­ság, s részük van a már el­ért eredményekben. Jó né­hány vállalatnál komplex brigádokat, értékelemző cso­portokat hoztak létre az energiagazdálkodás javítá­sára. A kiugrói pazarlások ál­talában megszűntek, illetve lényegesen mérséklődtek, a korszerűsítésben rejlő lehe­tőségeket azonban még mesz- sze nem használták ki. Gyakran a megfelelő anyagi érdekeltség hiányzik a gyor­sabb előrehaladáshoz. Az energiagazdálkodás tervsze­rűsége általában javult, a tervek azonban gyakran el­maradnak a reális lehetősé­gektől. s így azokat nem rit­kán többszörösen is túltelje­sítik a vállalatok. A SZOT elnöksége összes­ségében kedvezőnek tartja a kibontakozó folyamatokat, az eredmények azonban lé­nyegesen tovább javíthatók, ezért most ismét felhívta a szakszervezeti szerveket az energiaracionalizálás támo­gatására, egyebek között ar­ra, hogy fokozottan ösztö­nözzék a takarékosságot szolgáló munkamozgalmakat, a kevesebb energiát igénylő termékek és technológiák bevezetését, szervezzenek ta­pasztalatcseréket a jó mód­szerek tömeges elterjesztésé­re. Ezután a X. szakszervezeti világkongresszusról szóló je­lentést hallgatta meg az el­nökség. A kongresszus je­lentőségét a résztvevők nagy száma is kifejezi; 136 ország 356 szervezetének 804 kül­dötte volt jelen 269 millió szervezett dolgozó képvisele­tében. Sokféle álláspont üt­között, hiszen az ott képvi­selt szervezeteknek alig több mint 20 százaléka tagja az SZVSZ-nek, a többi más szakszervezeti világszerve­zethez tartozik. A küldöttek a nyolcvanas évek szakszer­vezeti mozgalmának szinte valamennyi fontos kérdését megvitatták, más és más alapállásból, de a viták az egységtörekvések és nem a konfrontáció jegyében zajlot­tak le. A kongresszus hatá­rozottan bizonyította, hogy a nemzetközi szakszervezeti mozgalom aktívan részt vál­lal a világpolitika alakításá­ból. Az elnökség, a kongresszu­son részt vett küldöttség te­vékenységét jóváhagyólag tudomásul vette. A továbbiakban a SZOT elnöksége határozatot hozott a szakszervezeti napok rend­szeresítéséről. Az elnökség javasolja, hogy a szakszervezeti alap­szervezetek legalább évente szervezzenek szakszervezeti napot, amikor minden for­malitás nélkül találkozik a tagság a szakszervezeti ve­zetőkkel, véleményt cserél­nek, tájékoztatást kapnak az eredményekről, a gondokról, a teendőkről, minden olyan kérdésről, amely a tagságot érdekli. A szakszervezeti na­pok a tagság fórumaként épülnek be a szakszervezetek életébe, és nem érintik, nem zavarhatják a szakszervezeti taggyűlések rendszerét. Vé­gül a SZOT elnöksége jelen­tést vitatott meg a szakszer­vezeti káderutánpótlás, a káderképzés és -továbbkép­zés tervezésének tapasztala­tairól és a további tenniva­lókról. tegnap, a békési Jantyik Mátyás Múzeumban a Szegedi Kis István Gimnázium kamarakórusának színvonalas műsorával kezdődött meg a Corini Margit 42 olajfestményét, bemutató kiállítás ünnepi meg­nyitója. A vendégeket a múzeum igazgatója, Nemes Dénes köszön­tötte, majd Jenei Bálint, Gyomaendrőd tanácselnöke mondott meg­nyitó beszédet, utalva a festőművész életpályájára, s arra az együtt­működésre, amely lehetővé tette, hc*gy a gyomai Corini Margit munkáit bemutató állandó kiállítás darabjai a békési közönség elé kerülhessenek. Az ünnepélyes megnyitó Szabó Gerzson Corini-film- jének vetítésével ért véget, (bse) Fotó: Fazekas László A gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központ izgalmas, érdekes stí­lust képviselő festőművésznek adott önálló bemutatkozási lehetősé­get a leninvárosi alkotó, Papp György Zoltán személyében. A tegnap délután megnyílt kiállításon Kormos Ferenc, az encsi művelődési központ népművelője mondott megnyitó beszédet. A fejlett szín- és formakultúrával jelentkező alkotó munkáiról szólva megállapította: — A célszerű és tiszta formák, az egyszerű törvények vizsgálatára törekszik. Képein a környezetünkben végbemenő átmeneteket pró­bálja megragadni. A tehetséges, újfajta stílust képviselő művész munkáit március köcepéig láthatják az érdeklődők, (bse) Fotó: Fazekas László Próbatétel ishington az előző fi­gyelmeztetések után — a lengyel rendkí­vüli állapot bevezetésére hivatkozva — az elmúlt hó­napokban súlyos lépésekre szánta el magát. Szovjet- és lengyelellenes szankciókat jelentett be: többek között kiviteli tilalom alá vonta azokat az amerikai olaj- és gázfelszereléseket, berende­zéseket, amelyek szüksége­sek a Szibériát Nyugat-Eu- rópával összekötő több ezer kilométeres földgázvezeték­hez. A Szovjetunió ugyanis nyugati cégeket bízott meg a nagy teljesítményű csőfekte­tő gépek és turbinák szállí­tásával. Joggal kérdezhetik: hogy kerül ide, egy gazdasági pub­licisztika élére a külpolitika? Ügy, hogy a külkereskedelmi miniszter parlamenti sajtó- tájékoztatóján hangsúlyozta: a hidegháborús hangulatkel­tés gyengíti egyes tőkés or­szágok üzleti és pénzügyi kö­reinek a gazdasági pangás miatt amúgy is elbizonytala­nodott érdeklődését a szo­cialista államok, köztük ha­zánk iránt. Azzal a nem tit­kolt szándékkal tette ezt, hogy az elmúlt esztendőben a vártnál is lényegesen mos­tohább világpiaci körülmé­nyek ellenére, kedvezően alakult Magyarország külke­reskedelmi forgalma. Az egyes termelő ágazatok javuló teljesítményt nyújtot­tak, jobb lett a gazdaság- szervező és irányító munka, kézzel fogható eredményeket értünk el a takarékosságban, kiszélesedett a vállalati együttműködés. A szocialista országok integrációja kiállta a nehezebb idők próbáját. Nagy szerepe van ebben an­nak, hogy a magyar gazdaság komolyabb megrázkódtatás nélkül viselte el a világgaz­daság és a nemzetközi poli­tika hátrányos fejleményeit. Jól tudom, bárki tamás- kodhat: hogyan lehet ezt bi­zonyítani. Például azzal, hogy a teljes kivitelünk tavaly (határparitáson számolva) fo­lyó árakon 6,8 százalékkal; a behozatal 4,8 százalékkal volt nagyobb az előző évinél. Ör­vendetes, hogy rubelelszá­molású forgalmunkat sike­rült az államközi egyezmé­nyeknek megfelelően teljesí­teni. A kivitel értéke 8,9, a behozatalé 5,3 százalékkal múlta felül az 1980-as szin­tet. Legjelentősebb partne­rünkkel, a Szovjetunióval ér­tük el külkereskedelmi üz­letünk csaknem egyharma- dát. Ugyanakkor a nem ru­belelszámolású árucserénk is kedvező. Külön említést érdemel: a 70-es évtized el­ső éve óta — 1973 kivételé­vel —, ez volt a legkedve­zőbb esztendő a külkereske­delmi mérleg egyensúlya szempontjából. Minek kö­szönhető ez? Elsősorban an­nak, hogy több mint 2 száza­lékkal emelkedtek a nem ru­belelszámolású forgalmunk cserearányai, és a fejlődő or­szágokba irányuló exportunk is számottevően nőtt. Az egyensúly megteremtésében a mezőgazdaság és az élel­miszeripar játszotta a fősze­repet, de minőségi változás következett be a fejlődő or­szágokhoz fűződő kereske­delmünkben is. De maradjunk a szocialis­ta közösségnél. Kétségtelen, a világgazdaság állapota, a már említett nemzetközi politikai helyzet befolyásol­ja a szocialista országok kül­gazdasági kapcsolatát. Még­is, az 1982-re szóló állam- csere-forgalmi jegyzőköny­vet — egy- kivételével — aláírtuk. A KGST-államok nagy erőfeszítéseket tesznek az együttműködés javítására, a nehézségek leküzdésére- Mindezt az elmúlt évi eredmények is mutatják. Az export 8,9 százalékkal volt nagyobb, valamennyi áru- főcsoport kivitele emelke­dett, kivéve a gépeket, amely az 1980-as szinten maradt. Több kohászati és vegyipari anyagot vittünk ki, élénkült a fogyasztási piracikkek és az élelmiszer-gazdasági ter­mékek exportja. Az utóbbi áruk összes kivitelének 28 százalékát rubelért értékesí­tettük. De friss és feldolgo­zott zöldségből, gyümölcsből és borból ez az arány még nagyobb volt. Sajátosan alakult a ru­belért behozott áruskála. A szocialista országokból im­portált termékek értéke 5,3 százalékkal nőtt ugyan, de figyelemmel a jelentős árnö­vekedésre, a termékek meny- nyisége — 1976 óta először — csökkent. A visszafogott hazai beruházások miatt ke­vesebb gépet, beruházási ja­vakat vásároltunk. Az ener­giahordozók behozatala szin­tén csökkent, viszont bővült a cukor, a sör importja. A miniszter kifejtette: szocialis­ta partnereink többsége a gazdasági növekedésnek hoz­zánk hasonló szakaszában van. Ennek jellemzője az in­tenzív fejlesztésre való átté­rés. Aggályoskodhatunk: mi ennek a következménye? Mindenekelőtt az, hogy ex­portalapjaink szinten ma­radnak, helyenként pedig csökkenhetnek. Nekünk ez elsősorban az anyag- és enrgiajellegű termékek be­szerzésében jelent gondot. Ami a nem rubelelszámo­lású exportot illeti: nincs okunk ünnepelni, de kese­regni sem. Kivitelünk a tő­kés és fejlődő országokban tavaly 4,7 százalékkal nőtt, amely hasonló az előző évi­hez, viszont a tervezettől el­maradt. A fontosabb termé­kek közül az élelmiszer-gaz­dasági cikkek exportjának növekedése volt a leggyor­sabb; az anyagok és a fél­késztermékek, alkatrészek kivitele visszaesett. így az export szerkezete is válto­zott. Az előirányzottnál ke­vesebb kohászati és könnyű­ipari terméket tudtunk szál­lítani. Kedvezően alakult a vegyipari és a gépipari cik­kek exportja. Csökkent a kereslet a közlekedési eszkö­zök és egyes tartós fogyasz­tási áruk iránt. Sajnálatos, hogy 1981-ben elmaradt a várakozástól a könnyűipar teljesítménye: kevesebb láb­belit, kötött-szövött árut és konfekció ruhát adtunk el. Érzékenyen érintette gaz­daságunkat az is, hogy visz- szaesett a kohászati cikkek, az alumínium, a gépjármű' futóművek, a mosógépek,' a hűtőszekrények piaca. Ebből adódnak feladataink is. Okkal kérdezhetjük: ho­gyan tovább? Még tegyük hozzá: mi fékezi az előreha­ladást? Veress Péter, a már említett tájékoztatón fejtet­te ki: „Számos exportra ter­melő vállalat, szövetkezet ma sem elég rugalmas ah­hoz, hogy alkalmazkodjon az új kívánalmakhoz. Az egyéb­ként sokat fejlődött piaci­külkereskedelmi szervezet és tevékenység gyakran lépés- hátrányba kerül. A felada­tok megoldása az eddiginél céltudatosabb irányító-szer­vező munkát, fegyelmezett együttműködést kíván a ter­melőktől és a külkereskedők­től." Lám, a tartalékok kiapad- hatatlanok. Csak ezek feltá­rásával oldhatjuk meg gond­jainkat. A legfőbb teendő ugyanis változatlan: az egyenleg további javítása. A kilátások, a külpiaci feltéte­lek nem kedvezőek, noha ez év második felében némi ja­vulás várható a világpiacon. A szocialista országok szere­pe külkereskedelmünkben változatlanul meghatározó.! Kívánatos az import szinten tartása, az exportot viszont 8 százalékai bővítjük. A tő­kés és a fejlődő országoknál főleg az ipari termékek (gépipari és könnyűipari cik­kek) kivitelét szükséges gyor­san bővíteni. célok sikeres teljesíté- tésének nem elhanya­golható feltétele, hogy az áruforgalom lebonyolítá­sánál a külkereskedelmi vál­lalatok közvetítsék a terme­lőknek a külső piaci hatáso­kat, mert csak így járulhat­nak hozzá a korszerű export­szerkezet kialakításához. Seres Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents