Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-05 / 54. szám
I NÉPÚJSÁG 1982. március 5-, péntek Hiúság.. „Hiúság, asszony a neved” — mondják a férfiak, dühösen, vagy elnézően, közömbösen, vagy kíváncsian, holott a szólás eredetileg így hangzik: „Gyarlóság, ,asz- szony a neved”. Annyi persze bizonyos, hogy a hiúság emberi gyengeség, s mint ilyen, nem a legdicséretesebb tulajdonság, de azért túlzás lenne önmagában bűnnek, súlyos erkölcsi hibának tekinteni. Legalábbis az esetek zömében. Maradjunk a hiúságnál, amelyet tehát mindenekelőtt női tulajdonságként emlegetnek. De valóban annyira hiú a női nem? AT* — Két dologra hiúak a nők, a lábbelire és a pulóverre! — mondja gondolkodás nélkül a forgalmas cipőbolt sokat tapasztalt üzletvezetője, aki 32 éve dolgozik a szakmában — biztosan ismeri a sztorit, amelyben a megkérdezett hölgy bevallja: cipőből és pulóverből mindig egy számmal kisebbet kell hordani. — És valóban kisebbet is vesznek? — Nem, de azért megkérdezik, nyúlik-e majd, s aszerint választanak. Azt hiszem, saját kárukon megtanulták, hogy szűk, kényelmetlen lábbelit nem érdemes viselni, úgyhogy ebből nem is csinálnak hiúsági kérdést. Kiderül azért, hogy ha a kicsi cipőhöz nem is, de á magas sarokhoz ragaszkodnak a nők, kiváltképpen az alacsonyabb termetűek. — Manapság már nem vesznek külön ünneplő és hétköznapi viseletre való lábbelit a nők. Igazság szerint pedig munkába járni, napközben jönni-menni az alacsonyabb, szélesebb sarkú lábbeli az egészségesebb. De, figyelje meg, inkább hordják a magas sarkút, merthogy hétköznap is mutatni akarnak, az ptcán, az óvodában, az ABC-ben és a munkahelyen is. Ha meg olyan a munkájuk, például gyárban, szalag mellett, hát ott az öltöző, lecserélik a körömcipőt kismamacipőre. — Mint vevők, milyenek a nők? — A nők általában többször is nézelődnek a boltban, mielőtt döntenek, a férfiak viszont nem nagyon ügyelnek a divatra, bejönnek, választanak és fizetnek. $ — Hiúak a nők? — Ajaj! Nagyon. Szeretnének mindig jól kinézni, azt viszont nem mindig ismerik el, mi az, ami előnyös számukra. Aztán lehet szétszedni a ruhát, más fazont kérnek, mert a próbák során csak kiderül, hogy ami a hibátlan alakú manökeneken jól áll, nem biztos, hogy nekik is illik. És a próbák! Most vegyünk be a bőség- í bői, aztán szűk, aztán a kö- \ vetkező próbán megint bő- 1 nek találják!... A női szabóság szűk sza- j Ionjában, az asztalon rongyosra lapozott divatlapok, a próbafülkében tükör szemből, tükör jobbról, tükör balról. A próbababán jól szabott, szolid ruha vár a gazdájára. A fiatal varrónő még egyszer körbenézi, rendben van-e? Közben beszélgetünk. — Szerintem ott kezdődik a túlzott hiúság — mondja tűnődve —, amikor például tökéletesen áll a kuncsafton a ruha, szakmai szemmel nézve is kifogástalan, mégse tetszik neki. Szóval, ha azt hiszi, az ő alakja tökéletes, és mindig csak másban keresi a hibát, és a véleményünket nem fogadja el. Sokszor olyasmit is kérnek, ami szakmailag megoldhatatlan. Persze, nem ez a jellemző. A szép kozmetikai szalonban most kevés a vendég, hiszen munkaidő van, délelőtt 10 óra. A két kozmetikusnő — nevezzük őket Évának és Katinak, ezúttal nem a név az érdekes — csinos, nyugodt, legalábbis annak látszik. — Szerintem kell is, hogy egy nő hiú legyen, persze nem betegesen hiú, aki semmi mással nem törődik, csak önmagával, akivel másról se lehet beszélni, csak a ruháról, a divatról, a külsőségekről. De annyi hiúság legyen minden nőben, hogy adjon a külsejére, legyen ápolt, hiszen ez manapság nem luxus — fejtegeti a véleményét Kati, miközben a szempillafestéket mossa az egyik vendég szeméről. S hogy jár-e ide férfivendég? Nagyon ritkán, mégpedig Kati és Éva szerint azért, mert szégyellik a dolgot. — Fáradtak a nők, legalábbis mi azt tapasztaljuk — válogat a krémek között Éva —, saját tapasztalatomból tudom, hogy ilyenkor aztán feldobja az embert egy jó frizura, egy kezelés itt nálunk, vagy egy új holmi. Különben, az az igazság, lánykbromban bizony én is hiú voltam, sokat adtam arra, hogy mit veszek fel. Jólesett, ha megfordultak utánam az utcán. Aztán jöttek a gyerekek, a gondok, és mostanában bizony kevesebbet foglalkozok önmagámmal. Később a munkájukra terelődik a szó, és kiderül, arra bizony hiúak — a szó jó értelmében —, hogy a vendégeik elégedettek legyenek, hogy a szakmájukban ne maradjanak le. S közben elkészül egy vendég, szép arcú, magas, barna asszony, aki bölcsen megjegyzi: — Higgyék el, a férfiak legalább olyan hiúak, mint mi nők, legföljebb a külsejükre nem... Tóth Ibolya Háromszázezer biztosítás Sajtótájékoztató az állami Biztosító megyei igazgatóságán A sajtótájékoztató résztvevőinek egy csoportja Fotó: Veress Erzsi Sajtótájékoztatót rendezett) március 4-én, tegnap délelőtt Békéscsabán az Állami Biztosító Békés megyei Igazgatósága, ahol Szabó András igazgató ismertette a pénzintézet múlt évi tevékenységét, majd az idén bevezetett változásokról és a tervekről beszélt. Mint elmondta, jelenleg csaknem 300 ezer, egészen pontosan 291 és fél ezer biztosítási kötvényt kezelnek megyénkben, tehát szinte minden család rendelkezik' valamilyen biztosítással. A lakásoknak 74—75 százaléka, összesen 115 ezer lakás részesül biztosítási védelemben. A megyében nyilvántartott 31 ézer gépjárműnek 60 százalékára kötöttek a tulajdonosok Cascót. Népszerű a csoportos élet- és baleset- biztosítás, vagyis a CSÉB, összesen 133 ezer ilyen kötvényt kezelnek, s ebből 60 ezren CSÉB 80-nal rendelkeznek. Részt vállalnak a biztosítási tevékenységből a megye takarékszövetkezetei, amelyek összesen 34 millió forint értékű állományt kezelnek. A kártérítéssel foglalkozott ezután Szabó András. Elmondta, hogy a megyében tavaly 435 millió forintot fizettek ki összesen kártérítésre, 25 százalékkal , kevesebbet, mint 1980-ban. Az előző évekhez hasonlóan 1981-ben is a mezőgazdaság szenvedte a legnagyobb kárt, amelynek alapján a pénzintézet csaknem 310 millió forintot fizetett ki, ezen belül mintegy 66 millió forintot vízkárra. A társadalmi-gazdasági alapokat, a hatalmi, a termelési és a tulajdonviszonyokat megváltoztató szocialista forradalom olyan történelmi szituációt teremt és állandósít, amelyben megszűnik a reformoknak a tőkés társadalomban tapasztalható kettőssége, a társadalmi haladást szolgáló funkció, és a rendszert konzerváló szerep ellentmondása. Természetesen nem jön létre a forradalom után egy csapásra tökéletes, harmonikus állapot, melynek csak a konzerválása, fenntartása lehetne a cél, s ily módon magukra a reformokra sem lenne többé szükség. Éppen ellenkezőleg. Már Marx rámutatott arra, hogy a szocialista átalakulás nem egyszeri aktus, hanem a mindenkori viszonyok folyamatos kritikája, az állandó megújulás történelmi folyamata. A proletárforradalmak — írja Marx — „állandóan bírálják önmagukat, folyton megszakítják saját menetüket, visszatérnek a látszólag már elvégzetthez, hogy megint újra elkezdjék, kegyetlen alapossággal gúnyolják első kísérleteik felemásságait, gyengéit és gyatrasá- gait”. Lenin is felismerte, hogy a hatalom meghódítása után a következetes és állandó reformpolitika lesz minden előrehaladás alapvető feltétele. Magának a forradalomnak, a szocialista átalakulásnak a sorsa a reformokra való készségen áll vagy bukik. Lenin világosan megkülönbözteti egymástól a kapitalizmus talaján kinövő reformizmust, mint forradalomellenes, opportunista poA lakosságnak kifizetett kártérítés 96 millió forint volt, szintén kevesebb, mint 1980-ban, amikor az árvíz miatt pusztult el több érték. Gépjárműkárt kettő híján 5200 esetben jelentettek az ügyfelek, s a kifizetett térítési összeg 32 millió forint volt. Ezen belül 22 és fél millió forintot tett ki a kötelező gépjármű-biztosítás alapján megtérített összeg. A tavaly történt karambolok nagyobbrészt azért következtek be, mert a járművezetők nem tartották be a követési távolságot, illetve nem adták meg az elsőbbséget. Ami az ügyfélszolgálatot illeti, az megfelelő, hiszen tavaly összesen öt jogos panasz volt, s ugyanakkor több mint 100 ezer üggyel foglalkoztak1 valamilyen formában a pénzintézet dolgozói. A változásokról szólva elmondta az igazgató, hogy 1982. január 1-tői a biztosító is áttért az ötnapos munkarendre, ugyanakkor szombatonként ügyeletet tartanak. Szintén január 1-től, mint köztudomású, felemelték a kötelező gépjárműbiztosítási díjat. Változás történt a mezőgazdasági nagyüzemek biztosításában is, azzal a céllal, hogy megteremtsék a befizetett díjak és a kifizetett kártérítés egyensúlyát, s a módozat önfenntartó legyen. A díjfizetés révén kívánja a gazdaságokat is érdekeltté tenni a pénzintézet; ahol gyakori a kár, ott magasabb a díj, ahol ritka, ott pedig alacsolitikát és ideológiát, és a szocialista viszonyok között folytatandó forradalmi reformpolitikát. A reformisták — állapítja meg — „nem számoltak olyan sarkalatos kérdéssel, mint az osztályharc. a politikai hatalomnak a munkásosztály által való meghódítása, a kizsákmányoló osztály uralmának megdöntése”. Ennek ideológiai és politikai bírálata elengedhetetlen, „mert az államon belüli politikai hatalomért vívott osztályharc nélkül nem lehet megvalósítani a szocializmust”. Miután azonban az osztályharc a proletariátus javára eldőlt, az államhatalom és a termelési eszközök a munkásosztály kezébe kerültek, megváltozik a reformok szerepével kapcsolatos álláspont. E módosulás lényege úgy fogalmazható meg, hogy a reformpolitika a politikailag konszolidálódott szocialista társadalom természetes mozgásformájává válik. Ez olvasható ki Lenin szavaiból: „Ez a gyökeres változás abban áll — írja egyik utolsó írásában —, hogy ezelőtt a súlypontot a politikai harcra, a forradalomra, a hatalom meghódítására stb. helyeztük, s arra is kellett helyezni. Most viszont a súlypont annyira megváltozik, hogy az áttolódik a békés, szervező, ,kulturális’ munkára.” E koncepció legszemléletesebben az „új gazdaságpolitikában”, a NEP-ben konkretizálódott. A fiatal Szov- jet-Oroszország számára a legnagyobb belső problémát Lenin a gazdaság ágazatai közötti áruforgalom hiányányabb. Január 1-től köthető biztosítás üvegházakra, rostkenderre és napraforgó-viharkárra. Összevont vagyonbiztosítás alapján nyújt kártérítést a biztosító a kisvállalkozóknak. A tájékoztató után az igazgató és munkatársai válaszoltak az MTI, a Szövetkezeti Élet és lapunk újságíróinak kérdéseire. Elsőként a gépjárműkár- réndezésnél tervezett csekk- rendszer bevezetéséről érdeklődtünk1. S a válasz: — A csekkrendszert a jövőben kívánjuk bevezetni a kárrendezés gyorsabb, egyszerűbb intézése érdekében. A lényege: a kárszakértő - csekket állít ki a térítési összegről, amelyet ügyfeleink1 bármelyik fióknál beválthatnak majd. — Mekkora a kárforduló? — Változó. Kisebb károk esetében 3—3 és fél nap, műszaki károknál 12—13 nap, Cascónál 14 nap, a kötelező felelősségbiztosításnál 18—19 nap. ban, a paraszti többségű lakosság alacsony kulturáliscivilizációs színvonalában, és a fenti tényezőkkel is szoros összefüggésben álló bürokratikus tendenciákban látta. Abban, hogy „központi apparátusunk bizonyos ártalmas begyepesedés jeleit mutatja”. A megoldást olyan, a helyi kezdeményezésekre támaszkodó, az árutermelést ösztönző. a kísérletezéstől nem visszariadó reformokban látja, amelyek által a forradalmárok — többek kö- , zött — megtanulnak „értelmes és művelt kereskedők lenni”. „Most minden azon fordul meg, hogy azt a forradalmi lendületet, azt a forradalmi lelkesedést, amelynek már tanújelét adtuk ... össze tudjuk kapcsolni (szinte azt mondanám) azzal, hogy tudunk értelmes és művelt kereskedők lenni.. A lenini megállapítások érvényességét, aktualitását hazánk szocialista építésének tapasztalatai is igazolják. Azok a zavarok és torzulások, amelyek végül — az egyéb tényezőkkel együtt — az 1956-os ellenforradalom kirobbanásához vezettek, összefüggnek a szocializmuson belüli következetes reformok elmulasztásával, a realitásokkal számot nem vető voluntarista gazdaság- és társadalomirányítással, a politikai struktúrák megmerevedésével, az állandó alkalmazkodásra és a fokozatos átalakulásokra való képtelenséggel. Az elmúlt negyedszázad eredményeinek, a sikeres, dinamikus társadalmi-gazdasági fejlődésnek meghatározó tényezője az MSZMP által kezdeményezett és folytatott, a marxizmus—len inizmus elvi alapjain nyugvó következetes reformpolitika, amely a szövetségi politika megújításán át elvezetett a gazdaság- és társadalomirányítás jelentős reformjaiig. E politika eredményességét az tette lehetővé, hogy a reformok társadalmi közege — Tavaly a gépjárműkárrendezési fiók együttműködési szerződést kötött több autójavító kisiparossal. Hogyan vált ez be a gyakorlatban? — Jelenleg négy kisiparossal van megállapodásunk. Nehezen tudunk előrelépni, a kisiparosok tapasztalatunk szerint jobban szeretik, ha mi kifizetjük1 készpénzben a kárt az ügyfeleinknek, s utána már maguk a károsultak rendezik a javítást. — Elhangzott, hogy öt panasz volt jogos, összesen mennyi panasz érkezett? — Hetvenöt-hetvenhat. — Történt-e biztosítási csalás? — Tavaly nem történt. Kísérletekről szereztünk ugyan tudomást, de így az még ebben a stádiumban meghiúsult. Végül a vízkárbiztosítással és az üzletkötéssel kapcsolatos kérdésekre adtak részletes választ a biztosító szakemberei. T. I. maga is a reformok tárgyává lett: egész társadalmunk demokratizálódott. Bár a szocializmus felszámolta a kizsákmányolást és az osztályantagonizmusokat, azt is fel kell ismernünk, hogy maga a szocializmus is tagolt, strukturált társadalom, melyben (alapvetően a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyek, pozíciók különbözősége nyomán) eltérőek az egyes emberek és szociális csoportok, rétegek érdekei. Az össztársadalmi érdek valós meghatározása és érvényesítése nemcsak hogy nem zárja ki, de szervesen feltételezi, megköveteli az egyéni és csoportérdekek kinyilvánítását, szabályozptt ütköztetését és egyeztetését. A reformok megvalósítása is a társadalom érdekstruktúrájába ágyazódik: bizonyos érdekek bizonyos konkrét reformokat ösztönöznek, másokat gátolnak. Társadalmunkban a reformpolitika szervesen összefonódik a szocialista demokrácia mind teljesebb kibontakoztatásának ügyével és programjával. Ez teszi lehetővé, hogy a reformok egyszerre szolgálják a kiegyensúlyozottabb társadalmi-gazdasági fejlődést, valamint a mindenkori politikai stabilitást, a társadalmi közmegegyezés, a konszenzus kialakulását és megújulását. Hazánkban a szocialista gazdaság építésének feltételei az elmúlt években keményebbekké váltak. Nem könnyű átállási folyamat közepette kell dolgoznunk, alkalmazkodva az intenzív gazdasági szakasz újszerű követelményeihez és a külgazdasági környezet változásaihoz. Növekedésünk kényszerű lassulását csakis rugalmas reformpolitikával, és a szocialista demokráciában rejlő lehetőségek még teljesebb kiaknázásával csökkenthetjük, illetve ellensúlyozhatjuk. G. Márkus György (Vége) Reformizmus és reformpolitika II. A reformok jelentősége a szocialista társadalomban
