Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-30 / 75. szám

1982. március 30., kedd Környezetvédelmi nap Szabadkígyóson Nehezen ébredtem (bizo­nyára nemcsak én), mert vasárnap már a nyári idő­számítás szerint jártak az órák. Elmúlt már nyolc óra, amikor Szabadkígyósra, a mezőgazdasági és élelmi- szeripari szakmunkásképző intézetbe megérkeztem. Zá­tonyi Pál, az intézet műsza­ki igazgatója már osztotta a szerszámokat, hogy a kon­zervgyárból elsők között ide­ért brigád dolgozhasson. Er­re a napra hirdették meg ugyanis a környezetvédelmi napot, immár harmadik éve. Ezen a napon is sok kollek­tívát mozgatott meg a ren­dezvény, hiszen fél 10-re több mint hatszázan takarí­tották az őszi lombtól a parkot, kapálták a kertészet bemutatókertjét, a diáklá­nyok és szüleik a kollégiumi szobákat rakták' rendbe. Ér­keztek az újkígyósi általános iskolából, a békési Volántól a Viharsarok brigád, a Che­mical tehergépkocsikat küldött, a BM rendőr-főka­pitányságtól két szocialista brigád, a békéscsabai 635-ös számú intézetből, a Vásárhe- lvi Pál és a Sebes György középiskolából egy-egy cso­port érkezett. Az első cso­port már jelentős területet feltakarított, köztük egy 10 év körüli kisfiú, Sajben Zsolti, nagyon ügyesen ge­reblyézett. — Te miért nem alszol még? — Kijöttem anyukámmal, otthon unatkoztam volna — jegyezte meg, s komótosan folytatta a lomb eltakarítá­sát. Raffay József, az intézmény igazgatója közben elmondta, hogy 22 hektár a park, 17 hektár a kertészet, s ez a népes munkáscsapat sem ké­pes arra, hogy minden fel­adatot teljesítsen itt ma. Meg a szerszám is kevés volt hozzá, hiszen a száz gereb­lye már gazdára talált. — Hol lehetne ezt a villát kicserélni — halljuk egy idősebb apuka kérdését. — Nincs több — válaszol az igazgató. — Egy jó paraszt ezt meg­hajlítaná — mondja az apu­ka. — Nem akarsz dolgozni — cukkolják a többiek. — Ezzé] ugyan nem, mert a földbe áll — viccelődik to­vább.-— Keressen akkor egy fémládát, és gyűjtse az ösz- szetakarított leveleket — ajánlja fel az intézmény ve­zetője. Közben megérkezik a pót­kocsis traktor, hogy elszállít­sa az összegyűjtött hulladé­kot, amelyből a kertészetben komposzttrágya lesz, de csak abból, ami tiszta, kavics­mentes. — Szeretném megkérdezni, mikor lesz legközelebb tár­sadalmi munka? — fordult az igazgatóhoz egy hölgy, a Volán 8-as számú Vállala­tától. — Mi húszán vagyunk nők, szívesen vállalnánk hét végén takarítást vagy vala­mi nekünk való munkát. — Szívesen vesszük, mert magunk nem győzzük. A diá­kok között körletekre oszt­juk a parkot, a kertészetet, a sütőüzemet, még néha a takarítást is, s ilyenkor de­rül ki, milyen kevesen is vagyunk a sokféle munká­hoz. Ezért aztán szívesen várjuk magukat — tájékoz­tatja az igazgató. A nap fél 10-kor már me­legen sütött, a kertészetben is egyre többen egyengették a talajt. Közben az egészség- ügyis lányok járták a mun­kahelyeket, mindenkit vízzel kínáltak. Senki sem unatko­zott, a festőtanulók festet­Elfáradtak a fiúk az ásás­ban, megérkezett a frissítő víz tek, mások fát vágtak, köz­tük Aranyos Miklós, aki az ifi asztaliteniszezők megyei versenyén első helyet szer­zett. Fizikai erejét most a favágáskor is bemutatja. — Meddig tart a társadal­mi munka? — Ügy terveztük, hogy 9 óráig mindenki jelentkezhe­tett ebédre, és 13,70-ért itt ebédelhet az intézetben, örültek ennek a lehetőség­nek, s az ebéd után vége is lesz a társadalmi munkának. Az iskola vezetői felké­szültek arra is, ha netán es­ne az eső. Erre azonban nem volt szükség, mert a fák lombjai között is csaknem húszfokos meleg és jó han­gulat volt. Kép, szöveg: Számadó Julianna Pótkocsira rakják az összegyűjtött Tombkupacokat Tanácstagi beszámoló Gyulán Ezekben a napokban Gyu­lán is, mint az ország vala­mennyi településén, a ta­nácstagok beszámolnak mun­kájukról, tájékoztatják a körzetükben élő lakosságot arról, hogyan dolgoztak, mi­ként tevékenykedtek az el­múlt esztendőben. Gyulán majdnem irigylésre méltó helyzetben vannak a tanács­tagok, hiszen olyan eredmé­nyekről adhatnak számot, amelyek miatt nincs piron- kodnivalójuk. Szó van eze­kén a találkozókon többek között arról, hogy a város- fejlesztéshez a nem tanácsi szervek is jelentősen hozzá­járultak az elmúlt évben. Hogy csak néhányat ezek közül: a Budapesti Bútoripa­ri Vállalat gyulai gyára 600 ezer forinttal járult hozzá a Bárdos-csatorna rendezésé­hez, a húskombinát, vala­mint a Szesz- és Likőripari Vállalat 150 ezer forintot adott útépítéshez. A Hajdú megyei Tejipari Vállalat gyu­lai üzeme és a Kner Nyom­da 100 ezer forinttal támo­gatta a gyermekintémény- hálózat fejlesztését. De a ta­nács is jelentős anyagi hoz­zájárulással. segített néhány vállalaton, tervei megvalósí­tásában. Igaz, ez előmozdít­ja a lakosság jobb ellátását. A Békés megyei Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalatnak és a helyi ÁFÉSZ-nek csak­nem egymillió forintot adott, amellyel Szentpálfalván, a Krinolinban és Űj-Gyulán élelmiszerboltok épülnek. A közvilágítás fejlesztésére, korszerűsítésére több mint egymillió forintot adtak a DÉMÁSZ-nak. Különösen jóleső érzés volt hallgatni, amikor a ta­nácstagok a társadalmi mun­káról számoltak be. Nem kis büszkesége a város lakossá­gának, hogy 1977-től kezdő­dően Gyula mindig az élen végzett a megye városai kö­zül, ami a létrehozott társa­dalmi munka értékét illeti. Dicséretes ez a széles körű összefogás, hiszen 109 válla­lat és intézmény, valameny- nyi tanácstagi körzet és 42 alkalmi társulás vállalt kü­lönböző átrsadalmi munkát. Ebben több mint 26 ezer la­kos vett részt, és több mint félmillió társadalmi munka­órát teljesítettek. * Az állami vállalatok közül a Közútépí­tő Vállalat, a Volán gyulai főnöksége, a húskombinát, a Tiszamenti Regionális Víz­mű és Vízgazdálkodási, a Vízgépészeti Vállalat és a BUBIV gyulai gyáregysége tett a legtöbbet. A tanácsi vállalatok közül a kertészeti vállalat és a vízművek ért el jelentős eredményt. A mező- gazdasági üzemek közül a Köröstáj és a Munkácsy Tsz kollektívája emelkedett ki, az ipari szövetkezetek közül pedig a szabó ktsz dolgozói jeleskedtek. A hivatalok és intézmé­nyek közül jelentős a telje­sítménye a megyei kórház­nak és a KÖVIZIG-nek, az iskolák közül pedig az ipari szakmunkásképző intézet és a 3-as számú általános isko­la eredménye kiemelkedő. A tanácsi körzetek közül a leg­többet nyújtotta a 43-as, melynek tanácstagja Szabó Jánosné, lakóbizottsági elnö­ke ifjú Hack Márton. Ez a körzet egyedül több mint egymillió forint értékű tár­sadalmi munkával dicseked­het. A tanács a költségvetésé­ből, fejlesztési alapjából igye­kezett ésszerűen és a legjobb hatásfokkal gazdálkodni. A feilesztések közül az elmúlt évben kiemelkedő volt az új automata telefonközpont fel­szerelése, a Magyar Nemzeti Bank új gyulai székházénak átadása, a nemrég felépült 12 tantermes és tornatermes román tanítási nyelvű iskola és a Várfürdőben elkészült tanuszoda. Az idéi évre is A DÉMASZ-székházban Dér Lajos tanácstag adott számot munkájáról és a tanács elmúlt évi tevékenységéről Kép, szöveg: Béla Ottó jut fejlesztés. Tervezik a pi­actéri rekonstrukció első üte­mének megkezdését, várha­tóan hozzáfognak a Mágo- csy utcai 100 személyes óvo­da építéséhez. Elkészült a gyermekkörzeti orvosi ren­delő felújítási terve, vala­mint a Törökzugi lakótelep közvilágítása. Várhatóan az idén átadnak az autóbusz­pályaudvar mellett 36, a Sza­badság téren 14 lakást. Hoz­zálátnak Észak-Törökzugban 180 lakás építéséhez. Meg­építik a Bárdos hídi belvíz­átemelőt, a Törökzugi lakó­telepen folytatják a parképí­tést. és elkezdődik a temp­lomrom helyreállítása. A la­kosság összefogásával jelen­tősen bővül a gázvezeték-há­lózat. Elkezdődik az ifjúsá­gi-egészségügyi központ 15 milliós beruházása. Üj, kor­szerű könyvtárat alakítanak ki a volt román iskolából. Sokakat érintő és a lakos­ságot legjobban érdeklő el­képzelésről is szó esik eze­ken a tanácstagi beszámoló­kon, mégpedig a város csa­padékvíz-elvezetésének vár­ható alakulásáról. Olyan terv készül, amelynek megvalósí­tása céljából az országban elsőként Gyulán hoznának létre társulást. A kivitelezés mintegy 200 millió forintot igényel, amelyet a tanács egyedül nem tud vállalni, mert évente ilyen célra csak mintegy öt—hat millió fo­rint jutna. Ezért próbálnak széles körben szót érteni a lakossággal, hogy megnyer­jék támogatásukat a társu­láshoz. Persze, ezeken a tanácsta­gi beszámolókon várhatóan azok a gondok is szóba ke­rülnek, amelyeknek megléte további erőfeszítéseket köve­tel. Elhangzottak olyan be­jelentések, hogy van még mit javítani a közvilágítá­son, több gondot kell fordí­tani a város tisztaságára, szorgalmazni kellene egyes forgalmas, de jelenleg is föl­des utak' burkolását, a váro­son keresztülvezető nagy forgalmú főút közlekedésbiz­tonságának javítását, újabb járdák építését, ahol erre szükség van. Egyszóval: vannak még olyan feladatok, amelyek megoldásra várnak. Mindent összegezve azon­ban, a városról kialakult kép kedvező. Mindenki érzi és érti a vezetés erőfeszítését, hogy Gyula még jobban megfeleljen az ide látogatók igényének. Persze, elsősor­ban nem az idegenek, hanem a város lakosságának boldo­gulását, életének szebbé té­telét várják a jövőben is a tanács munkájától. Szakszervezeti bizalmi a Petőfi brigádban Rozsnyai Béla most Bé­késcsabán, az egyik méter­áruboltban a villamos be­rendezést javítja, hogy ne legyen áramütéses baleset vagy tűz. Máskor a brigád­jával együtt belső villany­hálózat-szerelésben, külső kábelezésben, földkábel­fektetésben vesz részt. Nem­rég fejezték be a Hidasháti Állami Gazdasághoz tartozó biharugrai halastavak vil­lamossági berendezésének a korszerűsítését. A Békés megyei Villany- szerelési Vállalat 15 tagú békési részlegének a villany- szerelője, egyúttal szakszerve­zeti bizalmija Rozsnyai Bé­la. A részleg évek óta mint a Petőfi Sándor brigád vesz részt a szocialista munka­versenyben, és már kiérde­melte az aranykoszorús jel­vényt. A vállalat a tavalyi ered­ménye alapján 10 millió fo­rint nyereséget ért el, ami 25 százalékkal több az előző évinél. A dolgozók nemrég kapták meg a nyereségrésze­sedést, s ez átlagosan egy­heti keresetnek megfelelő összeget tett ki. Ráadásul a vállalat tavaly 9 százalékkal tudta emelni a béreket, ami a dolgozók iránti előlegezett bizalom is volt. — Mit tesz a Petőfi bri­gád azért, hogy eredményes legyen a munkája? — kérde­zem Rozsnyai Bélától. — Ismertük a vállalat és természetesen a brigád fel­adatát is. Több mint egy évtizede dolgozunk együtt, elég tapasztalatot szereztünk ahhoz, hogy tudjuk: a meny- nyiség és a minőség között ( szoros az összefüggés. Ha rossz a munka, és újra kell csinálni, az nagy időveszte­ség. Ezért elhatároztuk, hogy amit elrontunk, azt munka­időn kívül hozzuk rendbe. Tehát saját költségen dolgo­zunk, illetve dolgoznánk, ha előfordulna ilyen eset. — Még nem fordult elő? — Egyszer sem, pedig 1970 óta dolgozom a békési rész­legnél. Ennek kettős magya­rázata van: egyrészt a fele­lősségérzet, mások életéért, testi épségéért (mert a vil­lanyáram veszélyes lehet), másrészt felelősségérzet a vállalat gazdasági helyzeté­ért. Az utóbbi nem vá­lasztható el saját anyagi helyzetünktől. — Mindenkinek ez a véle­ménye? — Nálunk igen. Csaknem valamennyien, törzsgárdata- gok, 11 -en még kiváló dolgo­zók is vagyunk. —• Tehát megbecsülik a I brigádot? — Mi nagy elismerésnek tartjuk például, hogy a vál­lalat, illetve Lőrincz Imre, a részlegvezető bármilyen ne­héz munkát ránk mer bízni. Vagy azt, hogy az anyagrak­tár 10 éve mindig nyitva áll. I Nem kell attól tartania, hogy Fotó: Fazekas László egy csavar is eltűnik. Vala­kinek ugyan eleinte más volt az „elképzelése”, és nehezen állt ellen a kísértés­nek, de képes volt alkal­mazkodni a többséghez. Egyébként nagyon megnéz­tük mindig, hogy kit ve­szünk fel magunk közé. — Legutoljára kit vettek fel? — Berták Lajost, aki a brigád 15. tagja. Segédmun­kás, de villanyszerelő akar lenni. Három év múlva majd szakmunkásvizsgát tehet. A szülei igen jóravaló embe­rek, s úgy látjuk, ő a nyom­dokaikon halad. — Vannak, akik tanulnak? — Most Vagyon János, Juhai József és Kuffer La­jos készül szakmunkásvizs­gára. Közöttünk kaptak ked­vet arra, hogy villanyszere­lők legyenek. Magasabb lesz a személyi órabérük, és nem azt mondják nekik, hogy se­géd-, hanem azt, hogy szak­munkások. Egyébként én is segédmunkásként kerültem ide, és 1972-ben lettem szakmunkás. — Érezhető változást je­lentett? — Megtanultam jobban gondolkozni. Törekszem könnyíteni, gyorsítani a munkám, mint ahogy Czucz Viktor és Balogh Gábor is. Sok lehetőség van ésszerűsí­tésre, amit szűkebb környe­zetben közkinccsé teszünk. Üjítani ritkábban szoktunk. — Hogyan valósul meg az elv: az keressen többet, aki eredményesebben dolgozik? — A béremelést, a prémi­um- és jutalomeloszutást megbeszéljük. Nálunk min­denki törekvő, az elbírálás tehát nem könnyű. Idősza­konként azonban tapasztal­ható különbség. A hibákat nyíltan elmondjuk egymás­nak azzal a céllal, hogy még sikeresebb legyen a mun­kánk. Lőrincz Imre közbeszól: — Az én hibáimat sem hallgatják el. Ügy vélem, erre a Petőfi brigád tagjai derekas munkájukkal, embe­ri magatartásukkal jogcí­met szereztek. Pásztor Béla Község- és településfejlesztési tanácskozás Kondoroson (Tudósítónktól) A tanácstörvény értelmé­ben koordinációs értekezle­ten találkoztak Kondoroson a nagyközség tanácsi, gaz­dasági és tömegszervezeti vezetői. Értékelték a múlt évi község- és településfej­lesztési tervek megvalósulá­sának helyzetét és az 1982. évi főbb feladatokat. Megál­lapították, hogy a beruházá­sok a nagyközségi tanács kö­zéptávú fejlesztési tervének megfelelően haladnak. Ta­valy a lakosság társadalmi munkájának értéke megha­ladta a 3,5 millió forintot. Az idei feladatok közül kiemelkedik az új benzinkút megépítése, melynek költsé­ge mintegy ötmillió forint. Jelentős összeget fordítanak a szennyvízelvezetés beruhá­zási munkálatainak előkészí­tésére, valamint az úthálózat bővítésére. Tárgyaltak kör­nyezetvédelmi teendőkről is, eliridították a tisztasági mozgalmat, melyben számí­tanak a tanácsi körzetek és szocialista brigádok kezde­ményezésére is. Fontos fel­adatként jelölték meg a nagyközség munkaerőhelyze­tének felmérését, és javas­latok hangzottak el a foglal­koztatási gondok megoldásá­ra. Ebben az évben is ha­sonló összegű társadalmi munkát várnak a nagyköz­ség lakosságától. Pribela János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents