Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-02 / 51. szám
NÉPÚJSÁG 1SS2. március 2., kedd Hegyesi lános estje a békéscsabai Vénusz kávébázban Hegyesi János és vendéglátói a Vénusz kávéházban Fotó: Veress Erzsi Hegyesi János parasztköltő volt a vendége az elmúlt hét végén a Fiatal Alkotók Körének. Békéscsabán az illusztris, Luther utcai Vénusz kávéházban rendezték meg a találkozót, melyet a tervek szerint havonta újabbak követnek majd. Olyan költőket, írókat, képzőművészeket és más értelmiségié, két szeretnének meghívni, akikkel éppen aktuális és válaszra váró gondolataikat kicserélhetik, tájékozódhatnak mások véleményéről. Az első est házigazdája Miklya Jenő, a szeghalmi helytörténeti gyűjtemény vezetője, helytörténeti kutató volt. Bevezető szavaiban érzékletes képet festett a 83 éves Hegyesi János életút- járól; bemutatva a politikus és a költő önmagával •vívódó, belső konfliktusait, 1944. előtti küzdelmeit, de. azokat is, melyek a felszabadulás utáni évtizedekben vártak rá. Hosszasan szólt a debreceni, ideiglenes nemzet- gyűlésben elmondott nagyhatású beszédéről, melyet az időben a legjobbnak, a legkifejezőbbnek tartottak. A Szeghalmon Sinka István előszavával kiadott első verseskötetének, a Zord idő- ben-nek jelentőségét aláhúzva kiemelte, hogy Hegyesi János már abban, is teljes költői fegyverzetben, tudatos mondanivalóval, a nép melletti elkötelezettséggel lépett be a magyar irodalomba. Az első vers, ami elhangzott, az 1935-ben íródott „Üldözöttek” volt, Komjáti Mártának, a Jókai Színház stúdiósának előadásában. „Nem gyűlöltem soha Mindig is szerettem” — vallja Hegyesi János, és már akkor igazolja, hogy világlátása azok mellett kötelezi el, akik a sokszorosan is oktalan gyűlölettel szemben az emberi összefogás, egymásért való küzdés és jóakarat mellett szállnak síkra. Ahogyan egy későbbi versében fogalmaz: „Ügy neveljük a jogot, hogy mindenkinek jusson." Később — a jelenlevő fiatalok kérdésére válaszolva — felidézte kapcsolatainak kialakulását, a népi írókkal, jelesen Veres Péterrel és Szabó Pállal, akik több alkalommal is megkeresték levélben, és meghívták körükbe Hegyesi Jánost. Ez a kapcsolat az új élet indulásakor bontakozott ki és vitte Hegyesi Jánost is a „nagypolitika” közvetlen közelébe. „Ebben az időszakban kevesebbet írtam, többet politizáltam — említette vendéglátóinak. — Nagy és emlékezetes időszak volt ez számomra, és rengeteg tapasztalatot hozott arra, hogy az embereket hogyan ítéljem meg.” A találkozó csaknem két órájában még jó néhány Hegyesi-vers hangzott el, egy a 83 éves költő előadásában, mely sokrétegűén nyitotta meg hallgatói előtt írójuk elkötelezett, mindig igazságra törekvő belső világát. A békéscsabai Vénusz kávéházban rendezett első találkozó betöltötte hivatását: elindított egy bizonyára érdekesnek ígérkező sorozatot, és közel hozta vendéglátóihoz Hegyesi Jánost. (s—n) II Magyar Nemzeti Bank tájékoztatója HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1982. MÁRCIUS 2-TÖL Devizanem vételi Angol font 6362,88 Ausztrál dollár 3736,20 Belga frank 79,87 Dán korona 436,76 Francia frank 577,74 Holland forint 1331,37 Japán yen (1000) 145,91 Kanadai dollár 2840,90 Kuvaiti dinár 12123,81 Norvég korona 578,88 NSZK márka 1459,17 Olasz líra (1000) 27,36 Osztrák schilling 207,93 Portugál escudo 50,17 Spanyol peseta 33,97 Svájci frank 1827,62 Svéd korona 602,40 Tr. és cl. rubel 2597,40 USA dollár 3458,23 közép eladási árf. 100 egységre forintban 6369,25 6375,62 3739,94 3743,68 79,95 80,03 437,20 437,64 578,32 578,90 1332,70 1334,03 146,06 146,21 2843,74 2846,58 12135,95 12148,09 579,46 580,04 1460,63 1462,09 27,39 27,42 208,14 208,35 50,22 50,27 34,00 34,03 1829,45 1831,28 603,00 603,60 2600,00 2602,60 3461,69 3465,15 Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1981. december 29-1 közlésnek megfelelően vannak érvényben. VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK) ÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1982. MÁRCIUS 2-TÖL Pénznem vásárolható vételi eladási legmagasabb bankjegycímletek árf. 100 egys. forintban Angol font 50 6178,17 6560,33 Ausztrál dollár 50 3627,74 3852,14 Belga frank 5000 77,55 82,35 Dán korona 1000 424,08 450,32 Finn márka 100 746,18 792,34 Francia frank 500 560,97 595,67 Görög drachma 500 54,48 57,86 Holland forint 1000 1292,72 1372,68 Japán yen (1000) 10000 141,68 150,44 Jugoszláv dinár 100 67,86 72,06 Kanadai dollár 100 2758,43 2929,05 Kuvaiti dinár 10 11771,87 12500,03 Norvég korona 1000 562,08 596,84 NSZK márka 1000 1416,81 1504,45 Olasz líra (1000) 50000 26,57 28,21 Osztrák schilling 1000 201,90 214,38 Portugál escudo 5000 48,71 51,73 Spanyol peseta 5000 32,98 35,02 Svájci frank 1000 1774,57 1884,33 Svéd korona 100 584,91 621,09 Török líra 1000 23,20 24,64 USA dollár 100 3357.84 3565,54 Színvonalas megyei úttörő távírászverseny Az úttörő távírászok megyei versenye több mint egy évtizedes múltra tekint visz- sza. Rendezésére kezdetektől fogva a Magyar Honvédelmi Szövetség vállalkozott, karöltve a megyei úttörőelnökséggel. A bajnoki cím ebben az esztendőben ismét eldőlt. De ehhez előbb részt kellett venni a kis távírá- szoknak a vasárnap Békéscsabán megrendezett megyei vetélkedőn, amelyre legtöbben Sarkadról, Füzesgyarmatról és Békéscsabáról érkeztek. A Hanó Pál és Komoróczki János vezette zsűri a Morse- jelek hallásból vételében és adásában a haladó csoportban legjobbnak a füzesgyarmati Kiss Sándort találta. Ö nyerte el ezzel a megyei úttörő rádiótávírász bajnoki címet. A Leninvárosban megrendezendő „Lenin ifjú táv- írásza” országos versenyre a bajnok mellett a második heA békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola adott otthont az elmúlt hét szombatján rendezett megyei Kodály Zoltán népdaléneklési és szolfézsversenynek. A rangos vetélkedőn 6 Békés megyei zeneiskola tanulói versengtek két korcsoportban. Feladatuk nem volt könnyű, hiszen először népdalokat, valamint klasszikus műdalokat kellett énekelniük, majd ezután írásbeli feladatok következtek. A feladatok között szerepelt egy diktált népdal dallamának és szövegének leírása, majd pedig egy kétszólamú dallam leírályezett füzesgyarmati Kovács János jutott tovább. Harmadik Ibrányi Tibor, ugyancsak füzesgyarmati pajtás lett. A kezdő csoportban — amelyben 40 pajtás vetélkedett — két füzesgyarmati ifjú távírász végzett az első helyeken, s jutott tovább ezzel az országds döntőbe. Első lett Gyáni Gyula, második pedig Kondor Zoltán. Harmadik helyen a mezőkovácsházi Óvári Mihály végzett. A verseny magas színvonalát — különösen a haladó csoportban —• az is bizonyítja, hogy a legvégső határt száz ütemben határozták meg, de néhány pajtás ezt is alaposan túlszárnyalta. A verseny egyetlen szépséghibája, hogy a lányokat mindössze egy pajtás képviselte. Az úttörőelnökség vásárlási utalványait az első 6 helyezettnek Hanó Pál adta át. B. S. E. békéscsabai Némedi Anna- Ök ketten jutottak tovább az országos versenyre. Az I-es korcsoportban még második helyen végzett a szarvasi Aradi András, harmadik pedig a békéscsabai Ancsin Sarolta lett. A Il-es korcsoportban a békéscsabai Kaposvári Zsuzsanna végzett az első helyen, a másodikon pedig az orosházi Szilágyi Edit. ök ketten jutottak tovább az országos vetélkedőre. Ebben a korcsoportban a békéscsabai Sutyinszki Beáta lett a harmadik. B. S. E. Kényelmesek WPHennyit és hogyan dol- [ ^ J gozunk? A kérdés el- HÚÜ ső felére könnyebb a válasz. Munkahelyünkön 42 órát hetente és ezen felül — felmérések, becslések szerint — átlagosan vagy két- három órát naponta. Utóbbihoz sokféle tevékenység sorolandó, az adat tehát pontatlan és túlontúl általános. Van, akire négy-öt óra is jút, van akire semmi. Különben is: mérhető-e, és munkával töltött időnek számítjuk-e, ha valaki csak gondolkodik a tennivalóiról? És vajon hogyan dolgozunk? Mindannyian láttunk már lógósokat, tapasztaltunk hanyag munkavégzést, találkoztunk kedvetlenül, tessék- lássék módon dolgozókkal. És ismerünk munkájukba belefeledkezőket, sőt, megszállottakat is. Kinek van igaza, kit becsüljünk többre. Hát persze, hogy a sokat és jól dolgozókat. Ilyen egyszerű volna? Vélhetően nagyon kevesen vallanák be, akárcsak maguknak is, nemhogy nyilvánosan: nem szeretnek dolgozni, utálják a munkát. Azt már valamivel többen, hogy szeretnek ugyan dolgozni, csak éppen azt a munkát nem kedvelik, amiért a fizetésüket kapják. Rosszul választottak pályát, munkahelyet, ám nem változtatnak, mert a változtatáshoz erőfeszítés kellene, és egyelőre ennyiből Is megélnek, Megfosztják magukat attól, amit a munka örömének szoktunk nevezni, no meg mindannyiunkat attól a többlettől, amit más helyen, más körülmények között nyújtanának. Nyilatkozatok, riportok visszatérő fordulata: „szerencsés vagyok, mert a munkám a hobbim is”. Ha jól belegondolunk, egyetlen passziónkra, szenvedélyünkre sem fordíthatunk annyi időt, mint amennyit munkával töltünk. Szabad időnkben ritkán csinálunk olyasmit, amit nem kedvelünk. Sajnáljuk rá azt az egy-két órát is. Jól tudom, persze, hogy a munka elsősorban megélhetésünk forrása. És aki, mondjuk, lakásra gyűjt, aligha engedheti meg magának, hogy a többletjövedelem megszerzését attól tegye függővé, tetszik, vagy nem tetszik a- tisztességes pénzszerzés adott módja. De a választott szakma, a hivatás is csak annyit jelentene, hogy csinálom, mert muszáj, mer.t valamiből meg kell élnem? Aligha. Példák sokasága bizonyítja, hogy dolgozni igenis lehet szenvedéllyel. És ugyancsak példák, sajnos gyarapodó példák figyelmeztetnek rá, hogy e szenvedélyünknek is határt kell szabnunk. Mert a túlzott terhelést nem bírja szervezetünk. Fenyegekonfliktusa tőén sok az infarktus, a korai halál. Okai összetettek, magyarázatuk szakembert, orvost illet. Laikus legfeljebb arra vállalkozhat, hogy az okok egyikén töprengjen. Nevezetesen azon, hogy vajon ki és miért kerül úgynevezett konfliktushelyzetbe, miért él feszültségben? Nézzük csak: X. szereti és kiválóan végzi munkáját. Következésképpen mindig valami újat, a korábbinál hasznosabbat akar. És ütközni kényszerül, amit már-már természetesnek fogadunk el, mondván, az újért meg kell küzdeni, az újat nem értheti meg mindenki azonnal. Ami jól hangzik, csak nem a teljes igazság. Mert az új, a jobb nem mindig bonyolult, nem mindig nehezen követhető. Mindössze a kényelmesektől, avagy a kedvetlenektől kíván többet, azonosulást, a tőlük idegen felfogással. Márpedig a kényelmesség, a kedvetlenség aligha fogadható el természetesnek. Az ütközés, a feszültség is elkerülhető lenne, illetve az volna az ideális, ha a kényelmesek ütköznének, mert őket kényszerítené rá a közfelfogás, ha minden esetben az önös érdekük is magatartásuk megváltoztatását diktálná. Nem valószínű, hogy belerokkanna a változásba az, aki energiájának felét-harmadát emésztette fel korábban. Az effajta „kényszerítés” ma nagyon is „benne van a levegőben”. Feszültséget oldódó hatását is remélhetjük — nem beszélve a várható gazdasági * eredményekről. Ö em állíthatjuk persze, hogy ennek a feszültségnek az oldódása mindenkit megóv a túlhajszoltságtól. Konfliktusok nélkül is lehet „két végén égetni a gyertyát”. Anyagi javakért, sikerekért, hiúságból. Hogy hol az ésszerű határ? Nincs értelme a hajszának, ha „gyümölcsét” — az anyagi javakat, vagy akár az erkölcsi sikert — nem tudjuk élvezni. Ha életünk minősége — hogy a manapság divatos kifejezésnél maradjunk — rosszabb, mint amilyennek a lehetőségét már megteremtettük. Ha nincs módunk feltöltődni, kikapcsolódni. Nem mellékesen e hiány előbb-utóbb munkánkat is gátolja. Mert mennyiségét állandósíthatjuk ugyan, de vajon azonos maradhat-e a minősége, amelynek inkább folytonosan javulnia kéne? Mennyit és hogyan dolgozunk? A személyre szóló válaszhoz kinek-kinek egyes szám első személyben kell feltennie a kérdést: „mennyit és hogyan dolgozom?”, és mindjárt utána: „így helyes, így tisztességes vajon?” Maros Dénes Budapesten a XII. kerületi Tanács folyosótárlat sorozatában az elmúlt héten nyitották meg a hosszú ideig Kunágotán élt Balázs Tibor festő kiállítását. A bemutatkozást a kerület változatos programjairól nevezetes Jókai klubja szervezte Fotó: Orbán Károly Kodály Zoltán népdaléneklési és szollézsverseny sa. Végezetül a verseny igen izgalmas feladattal zárult: egy ismeretlen dallamot kellett kétperces időtartam alatt elolvasniuk, majd utána emlékezetből elénekelniük. A verseny fej fej melletti küzdelmet hozott. Végül a békéscsabai Czéh Agnes végzett az első helyen az I-es korcsoportban, őt követte a Kiváló kirendeltség Füzesgvarmaton (Tudósítónktól) Az elmúlt évben eredményesen dolgozott a füzesgyarmati takarékszövetkezet. Betétállotnányuk az év végén meghaladta a 30 millió forintot. A háztáji gazdaságok munkájának segítésére egymillió 121 ezer forint hitelt biztosítottak, ami az összes hitel csaknem 20 százaléka volt. A fiatalok körében kedvelt ifjúsági takarékbetétet 44-en váltották ki tavaly a nagyközségben. Mindezekért az eredményekért Kiváló Kirendeltség címet kaptak a füzesgyarmatiak, Lenin Szocialista Brigádjuk pedig aranykoszorús jelvény kitüntetésben részesült. Tegnap délelőtt ünnepélyes keretek közt került sor a felső korhatárt elért hadköteleseknek a néphadsereg állományából való búcsúztatására Békéscsabán. Az eseményen részt vett Juhász András alezredes, a Békés megyei hadkiegészítő és területvédelmi parancsnok, valamint a Hazafias Népfront képviselője. Az állománygyűlést a városi úttörők műsora zárta. Képünkön a résztvevők egy csoportja Fotó: Fazekas László
