Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-02 / 51. szám
II népfrontmunka tükrében Őszinte, segítőkész emberek a nagybánhegyesiek Hetven éve született Jánossy Lajos Lapunkban nemrég egész oldalas összeállítás jelent meg a községről. Természetesen a megyénk településeit bemutató sorozatnak nem az a célja, hogy az adott helység politikai, társadalmi, gazdasági életéről; a lakosság kereskedelmi, szociális stb. ellátásának színvonaláról ; a közoktatási és köz- művelődési intézmények munkájáról a lehető legteljesebb képet adja. Ám a pillanatnyi helyzettel kapcsolatos kisebb információk közlése mégis ebben az irányban hat. A körülmények most úgy alakultak, hogy az ott folyó HNF-tevékenységet is górcső alá vegyük. Érdeklődésünket főként az tette aktuálissá, hogy a népfront felhívásának eleget téve a nagybánhegyesiek az átlagon felüli mértékben járultak hozzá a kambodzsai gyermekváros építéséhez. MINDENT A GYERMEKEKÉRT Az MSZMP községi bizottsága székházában folytatott beszélgetésünkön Cza- nik Ferenc párttitkár, Sztan- kó István tanácselnök, Bálint Tibor, a HNF megyei bizottságának munkatársa, Gyimesi András népfronttitkár és Földesi Istvánná, a művelődési ház igazgatója vett részt. A helyi vezetők elmondták, hogy ebben a mintegy 2 ezer lakosú községben 26 tagú HNF-bizott- ság és 9 tagú elnökség működik. A különböző korosztályokat és társadalmi rétegeket tömörítő mozgalom aktívái korábban a pártbizottságon tartották összejö- -veteleiket. Később a KISZ szép új klubot kapott, s azóta az ifjúsági szervezet régi helyiségét vették birtokukba a népfrontosok. Rendezvényeik látogatottsága eléri a 70—75 százalékot. Az elmúlt év programjában három fő témára helyezték a hangsúlyt: a szolidaritási akciók megszervezése, a település fejlesztése, valamint a kereskedelem és szolgáltatás színvonalának javítása. Ez utóbbival összefüggésben került szóba, hogy a gázpalackok cseréjének gondját azóta már sikerült megoldani, viszont a tüzelőolaj-ellátás még ma is akadozik. A szilárd tüzelőanyag vásárlásával nincs probléma, ugyanis mindenki még idejében beszerezte a télirevalót. A népfront példamutató, szervezőkészségéről tett tanúbizonyságot, amikor a sok-sok nehézséget okozó belvíz-elvezetésre mozgósított. Az akcióban a lakosság nagy része maga vásárolta meg az átereszeket, amelyeknek jelentős hányadát már le is fektette. A családok ezer—ezer forintot fizettek be, s 20 óra társadalmi munkát ajánlottak fel a munkálatok befejezésére. A beszélgetés közben vetődött föl a kérdés: mi lesz azokkal az idős emberekkel, akiknek alacsony a jövedelmük? Amint hallottuk, nekik a tanács, a téesz és — minden bizonnyal — a munkahelyi* közösségek, illetve a tanácstagi körzet lakosai fognak segíteni. Egyébként különösen akkor, ha gyerekekről van szó, nagyfokú áldozatvállalás, tenniakarás tapasztalható a szocialista brigádok körében. Így volt ez a gyermekek nemzetközi éve alkalmával is: 1980-ban 40 ezer, tavaly pedig a kambodzsai gyermekváros építésére 65 ezer forintot ajánlottak fel és fizettek be az egyszámlára. A helyi szervek vezetői, valamint a népfrontbizottság tisztségviselői, aktívái hasonló módon járnak el, és működnek közre a fürdő mellett kialakítandó úttörőtábor létesítésekor. Szükségessé vált továbbá az óvoda fejlesztése is, mivel a 75 személyes intézménybe 106 gyermek jár jelenleg. Itt szintén jelentős társadalmi segítségre számíthatnak majd az építkezésben érdekelt szervek. E nagyarányú kollektív támogatás reménye nem alaptalan. Elegendő csak arra hivatkozni, hogy Nagybánhe- gyesen a társadalmi munka értéke tavaly elérte a 820 ezer forintot, s ez az 1980 évinek csaknem háromszorosa. Időközben felmerült egy új bölcsőde megnyitásának gondolata is. Végleges válasz erre még nincs, mert ugyancsak szóba jöhet az öregek napközi otthonának létrehozása. Ez az átalakítandó egészségházban kapna majd helyet. Az új egészségügyi intézmény ugyanis még ebben az évben elkészül. ELŐTÉRBEN: AZ ORSZÁGJÁRÁS A HNF nemcsak a politikai, társadalmi és gazdasági célok valóra váltására mozgósít, hanem részt vesz a kulturálódással, a szabad idős programokkal kapcsolatos teendők ellátásában is. Nem csekély eredménynek számít, hogy az erős vonzóerőt gyakorló művelődési háznak mintegy 500 beiratkozott tagja Van. Legtöbben a nyugdíjasklubba járnak’ míg a gyermek és felnőtt díszítőművészeti szakkör össz- létszáma eléri a kilencvenet. Az országos minőséggel rendelkező közösség rendszeresen megtartja foglalkozásait, amelyeken nem ritkák a különböző témájú TIT-előadá- sok. Földházi Sándorné, az intézmény igazgatója jó szervezőkészséggel igyekszik együttműködni a gazdasági egységekkel. Gondot fordít arra is, hogy a szakkörök, klubok tagjai — ahogy ő fogalmazta — nyitott emberekké váljanak ezekben a közösségekben. Fontosnak tartja, hogy a hivatalos találkozókon túlmenően őszinte és közvetlen emberi kapcsolatokra törekedjenek a jövőben is. Szó sincs elzárkózásról, sőt, ellenkezőleg: a művelődési ház olyan rendezvényeket szervez, amelyekre a klub- és szakköri tagok mellett ott vannak a hozzátartozók, munkatársak, ismerősök, illetve az ő családtagjaik is. Például szép hagyománya van a nyugdíjba vonulók búcsúztatásakor rendezett ünnepségnek, amelyen 250—300 ember vesz részt évente. Nagyszerű közösségformáló erőt jelentenek a téesz autóbuszával tett kirándulások. Dicséretes dolog, hogy a lakosság egyre nagyobb hányada jelentkezik országjárásra, és sokan utaznak külföldre is. A HNF ÉS A NEMZETISÉG A nagybánhegyesiek 15— 20 százaléka vallja magát szlovák anyanyelvűnek. Korábban nagyobb volt ez az arány, amit az is bizonyít, hogy 16 éven keresztül szlovák tannyelvű iskola is működött a községben. Akkoriban évente 4-5 tanuló- folytatta tanulmányait szlovák gimnáziumban. Az óvodában és az általános iskolában ma már fakultatív oktatás keretében tanulják anyanyelvűket a nemzetiségi diákok. Érdekes, hogy a magyar ajkú szülők is szívesen járatják ezekre a szlovák nyelvű órákra gyermekeiket. Az asszimilálódás, így a mind gyakoribbá váló vegyes házasság azonban erősen érezteti hatását. Ennek természetes velejárója a nyelvtudás gyengülése, a két nyelv szavainak, kifejezéseinek sűrű keveredése. A művelődési házban működő szlovák klubnak most 54 tagja van, de alkalomadtán ennél többen vesznek részt egy-egy foglalkozáson. A nagybánhegyesi szlovákok többsége Békéscsabáról és Tótkomlósról települt át, ám akadnak olyanok is, akik az egykori Gömör megyéből érkeztek ide. Így érthető, hogy a szlovákság népi -kultúrájának ápolásában, á hagyományok megőrzésében jelentős szerepet vállalnak a klubtagok. Csehszlovákiából például az elmúlt évben vendégek érkeztek ide, s ha majd lehetőség nyílik rá, a nagybánhegyesiek is viszonozzák ezt a látogatást. Sokkal könnyebb találkozni viszont a környékbeli települések szlovák ajkú lakosaival. A nagybánhegyesiek minden évben ott vannak a HNF-szervezte eleki klubtalálkozón, hogy ezzel is ápolják« és elmélyítsék a más nemzetiségi klubokkal tartott kapcsolataikat. A telek- gerendási és a szarvasi szlováksággal közösen szervezett összejövetelek is bizonyítják a lakosság őszinteségét, segítőkészségét a nemzetiségi politika megvalósításában. Bukovinszky István Róza Vendelné, az Endrőd és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke, mint mindig, most is szerényen beszél eredményeikről. Pedig vezetésével a hét település hét üzletházában szorgoskodó kollektívák 1981-ben ismét derekasan helytálltak. — 1980. december végén 194 millió forintos betétállományt kezeltünk. Működési területünk lakosságának bizalmából 1981-ben 42 millió forinttal tudtuk növelni betétállományunkat. És ez azt eredményezte, hogy a múlt év lezárásakor 236 millió forintos állomány kezeléséről adhattunk számot. Tavaly az endrődi központi üzletház dolgozói értek el legnagyobb — vagyis 14 millió forintos — betétállomány-növekedést. így év végén ez a kollektíva 95 milliós állományt gondozott. Mindennapi munkánk eredményét látom abban is, hogy december végén már 1135 átutalási betétet tarthattunk nyilván. Egyébként az átutalási betétek intézése miatt ma már 43 üzemmel állunk kapcsolatban. Ugyanis 11 vállalat és szövetkezet utalja a dolgozók munkabérét közreműködésünkkel betétszámlára. Előbbre léptünk az ifjúsági betétgyűjtésben is. 1981-ben a muronyi üzletház dolgozói érdemelnek elismerést ebben. akik tavaly 102 fiatalt győztek meg a takarékosság ezen formájának előnyéről. Hogyan alakult a kölcsönfolyósítás? — Második legfontosabb tevékenységünk 1981-ben is a kölcsönfolyósítás volt. TaBövülö szolgáltatás a szeghalmi szervizben (Tudósítónktól) 1979. július 4-én, a Volán 8-as számú Vállalat szeghalmi telephelyének átadásával a megye északi településeinek régi gondja oldódott meg. ugyanis a telephely átadásával egy időben, megnyílt a személygépkocsiszerviz. A szerviz éves kapacitása 15 ezer normaóra. 1981-ben £ ezer 488 személygépkocsi különböző javítási munkáit teljesítették. A szervizben jelenleg csak garancián túli javítást csinálnak. de a szerviz közeli terveiben szerepel a Lada valamennyi típusának és a Trabant- típusú személygépkocsik garanciális javítása is. Garancián túl vállalják a Lada, a Trabant, a Wartburg, Skoda, P. 126 típusú modellek mindennemű javítását. Gond. hogy megfelelő fényezőműhely nincs, ezért egy esetleges teljes felújítás után a gépkocsikat festésre más műhelybe kell elvinni. Az elmúlt évben, de jelenleg is, különböző alkatrészhiányok hátráltatják a folyamatos javítómunkát. Hatósági műszaki vizsga jelenleg nincs a szervizben, bár a lakosság igényelné. A szerviz korszerű műhelycsarnokban működik. A korszerű munkához a feltételek adottak. A műhely- csarnok a legmodernebb motor- diagnosztikai, fényszóró-, ke- rékbeállitó, füstgázelemző műszerrel van felszerelve. Az elkövetkező időkben a szerviz meg akarja teremteni a teljes alváz- és üvegvédelem elvégzésének feltételeit, bővíteni kívánja a karosszérialakatos-kapacitást. valy 36 millió forint összegű kölcsönnel tudtuk segíteni szövetkezetünk tagjait. Ebből 15 millió forintot kifejezetten mezőgazdasági, pontosabban háztáji termelést támogató célokra folyósítottunk. — Ismereteim szerint a különböző üzletágak jelentős fejlődésével párhuzamosan a takarékszövetkezet nagy figyelmet fordított 1981-ben is az üzletházak korszerűsítésére. — Következett ez abból, hogy régen felismertük: a munkakörülmények alapvetően meghatározzák a dolgozók közérzetét, egész tevékenységét. Másrészt az utóbbi időszakban tovább növekedett működési területünk. E kettő együttvéve ösztönzött benünket arra, hogy továbblépjünk a hálózatfejlesztésben. 1980-ban Csárda- szállásra, majd 1981-ben Mu- ronyra is kiterjesztettük tevékenységünket. Az előbbi településen már 1980-ban elkészült az új üzletház, míg Muronyban az idén épül meg. Mezőberényben 1981- ben költözhetett tetszetős és korszerű, új üzletházba ki- rendeltségünk. A már említett muronyi kirendeltség kialakításán túl azonban még ebben az évben tervezzük bővíteni és tovább korszerűsíteni Endrődön a központi üzletházat. Mindezt úgy akarjuk megoldani, hogy elégedett legyen munkánkkal takarékszövetkezetünk 13 ezres tagsága és működési területünk egész lakossága. B. I. Jánossy Lajos, a kiváló magyar fizikus 1912. március 2-án, Budapesten született. Édesapja a Mértékügyi Intézet matematikusa volt, s a Tanácsköztársaság idején tanúsított tevékenysége miatt, 1919. után emigrációba kényszerült, ezért fia Bécsben végezte középiskolai tanulmányait, majd az ottani egyetemre is beiratkozott. Később, Berlinbe került, ahol egyetemi doktorátust szerzett 1936-ban, huszonnégy éves korában, a kozmikus sugárzás tárgyá- ban-írott disszertációja sikeres megvédésével. A később Nobel-díjjal is kitüntetett P. M. S. Blackett meghívta a londoni egyetemre, majd Manchester egyetemén tanított. A fiatal fizikusprofesszor neve ekkor már egész Európában jól csengett. 1947-ben az ír kormány meghívására elvállalta az Institute for Advanced Studies — az ír egyetem — Kozmikus Fizikai Intézetének vezetését. Egyidejűleg megválasztották az ír Tudományos Akadémia tagjául is. A dublini egyetem egyik vezető professzora volt, amikor kézhez vette a magyar kormány meghívását. 1950-ben tért haza Budapestre. Az Akadémia azonnal rendes tagjául választotta. Itthon Jánossy először az akkoriban épülő-szerveződő Szabadság-hegyi MTA Központi Fizikai Kutató Intézete kozmikus-sugárzási laboratóriumát irányította, majd 1956-ban — a legnehezebb pillanatokban — az ország egyik legfontosabb kutatóhelyének az igazgatójának' nevezték ki. Több mint egy évtizeden keresztül állt a KFKI élén; ez az időszak meghatározó fontosságú az intézet történetében is. Jánossy munkásságából a kozmikus sugárzás témakörére vonatkozó dolgozatait a világon mindenütt használják, idézik. Elsősorban az úgynevezett levegőzáporok, mégpedig különösen az áthatoló és kiterjedt záporok elméletével vívta ki az őt világszerte övező szakmai megbecsülést. A nagy koincidencia-berendezésekkel végzett nevezetes kísérletes vizsgálataira — melyek az áthatoló levegőzáporokban előforduló elemi részecskék természetét segítettek feltárni — máig sokan hivatkoznak. Fontos eredményeket tulajdonítanak neki a mezonkeltés és a levegőzáporok problémáinak kvantitatív i tárgyalására vonatkozóan is. Ezekért a dolgozataiért alig egy évvel hazatelepedése után, 1951-ben megkapta a Kossuth-díjat. Jánossy Lajos azok közé a tudósok közé tartozott, akik tudományos alkotómunkájuktól nem választották el az ismeretterjesztést sem. Még a középiskolai fizikaoktatás reformjában is szívesen közreműködött, rendszeresen látogatta a gimnáziumok fizikaóráit. Emlékezetes televíziós ismeretterjesztő előadás-sorozata mellett a lapokban is gyakran felbukkantak színes és érdekes cikkei. A gravitáció és az atomok közötti kapcsolatáról éppoly természetességgel értekezett, mint az oktatás és iskolai túlterhelés kérdéseiről. Köztudott, hogy Jánossy az MSZMP Központi Bizottságának tagjaként, a hazai tudománypolitikai irányítás egyik kulcsszereplője volt. A legkülönbözőbb fórumokon: kongresszusi előadásain, akadémiai bizottsági üléseken, a magyar tudomány eredményességéért, de az ehhez szükséges feltételek megteremtéséért is síkra- szállt. Mindazokon az őrhelyeken szolgált, ahol a magyar fizika és matematika ügyét — akár hazai, akár nemzetközi testületekben — hatékonyan képviselni lehetett. Négy esztendeje, 66 éves korában — szívroham következtében — hunyt el. Szimbolikus, hogy éppen óralátogatásra indult egy középiskolába: az utánpótlás ügye volt talán utolsó gondolata. A békéscsabai új kórházban árudát nyitott az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat. A látogatási napokon a hozzátartozók, egyébként pedig a kórházi dolgozók és a betegek szerezhetik itt be a kívánt élelmiszerféleségeket Fotó: Martin Gábor Szántó György Tibor Morzsák Vakbél. Azonnali műtét. A beteg — már nem éppen huszonéves, de még vonzó külsejű hölgy — napok múltán is szótlan, elutasítja az ételt, csak a plafont nézi vagy alszik. A szobatársak biztatják, ne hagyja el magát, de ő csak legyint, vagy sírdogál egy sort. Már-már komolyan aggódnak az orvosok is, amikor a közeledő vizit előtt „hármaska” végre megszólal: tükröt, fésűt kér, majd vallatóra fogja a főorvost, mekkora is az a vágás? „Ugye, nem látszik majd a bikiniben?” Mire az orvos először is megkönnyebbült sóhajjal nyugtázza, hogy betege a gyógyulás útjára lépett, aztán bizonytalanul ingatja a fejét: „Hát, asszonyom, a mai bikinikből legföljebb egy mandulaműtét helye nem látszik ki!” * * * Két fiatalasszony beszélget: — Tényleg, te mit Szeretnél a nőnapra? — Hát, kinéztem én magamnak egy cuki táskát, igaz, majdnem 800, de tiszta bőr, és a színe pont jó a nyári szandálomhoz. Tudod, ahho^ a mályvaszínhez, amivel a nyáron hagytam magam kiengesztelni. És te? — Jaj, ne is kérdezd! Annyi minden kellene. Először is valami jó tavaszi kosztüm. — Tudod mit? Én szólok a férjednek, hogy véletlenül tudom, mivel lephet meg. Te pedig intézd el Józsival a táskát! * * * Premier. A szünetben találkozik két ismerős házaspár. A kölcsönös „hogy vagytok, mi újság, hát a darabhoz mit szóltok” után megtárgyalják, hogy X-ék megint nem jöttek, és pocsék az idő. Aztán a férfiak a fociról kezdenek vitatkozni, a fiatalabb feleség pedig félrevonja az idősebbet: „Te, a Cili itt van? És miben? Hát Piri?” Mire a másik, megütközve: „De hát itt beszélget a lovagjával, tőlünk öt lépésre!” A fiatalasszony elpirul: „Tudod, szemüveg nélkül...” —ti— Báli Ferenc Látogatóban az Endrőd és Vidéke Takarékszövetkezet elnökénél I
