Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-23 / 69. szám

1982. március 23., kedd

NÉPÚJSÁG

Élénk űjítómozgalom

■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■

az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál

A Békés megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál több évtizedes hagyományai vannak az -újító- mozgalomnak. Erről érdeklődtünk Csűri Lajostól, a' vállalat újítási felelősétől:

— Tulajdonképpen majdnem negyedszázados az újítótevékenység vállalatunknál: 1958-tól napjainkig több mint 1200 javaslatot nyújtottak be dolgozóink. Ebből 321 újítást vezettek be. Az erre a célra kifizetett összeg meghaladta a 170 ezer forintot.

— A legutóbbi országos tanácskozás óta hét esztendő telt el. Milyen eredmények születtek azóta?

— Ez idő alatt vállalatunkhoz 528 újítási javaslat érkezett, amelyből 132-t fogadtak el. és vezettek be vállalatunknál. Ezeknek

mintegy 380 ezer forint gazdasági haszna származott. ,

— Mennyi újítási díjat fizettek ki?

— Az elfogadott újításokért 62 ezer forintot kaptak az újítók.

— Ügy tudom, a vállalat újítói eredményesen szerepeltek a Belkereskedelmi Minisztérium és a KPVDSZ által meghirdetett országos belkereskedelmi újítási versenyben . ..

— Sikeresnek mondható, hiszen 1978-ban országos harmadik, következő évben

elism.erő oklevél, 1980-ban újra országos harmadik helyezést értünk el.

— Ilyen jó eredmények csak úgy születhettek, ha az anyagiakon kívül erkölcsileg is elismerik a vállalatnál tevékenykedő újítókat.

— így van. Sok gondot

fordítunk arra, hogy hangot adjunk tevékenységünknek. A vállalat újítási híradójában népszerűsítjük a legjobbakat, többen kaptak oklevelet, és minden újításért ..tanúsítványt”. Eddig két dolgozó nyerte el a Kiváló Űjító kitüntetés bronz fokozatát, az egyiknek már 3 ezer forint jutalmat is tudott adni a vállalat. Egy dolgozó kiemelkedő munkájáért a Belkereskedelem Kiváló

Dolgozója kitüntetésben x-é- szesült, egy dolgozónkat pedig az oi’szágos és megyei szervek jubileumi emlékplakettel jutalmazták. Több

újításunkat más szervek is átvették.

— Név szerint kik voltak a legeredményesebb újítók az elmúlt évtizedekben?

— Hosszasan lehetne soí’olni, de csak néhányat közülük. Az egyéniek: Strifler György, Dombóvári József,

Ki«s József, Papp István,

Jurth Béla, Kranczler Erzsébet, dr. Baranyó Gézáné, Bagi Árpádné, Somos Zoltán, Schnábel Lajos és Fábián Ferenc. A kollektívák

közül a karbantartók Április 4. Szocialista Brigádja, az árufoi’galmi osztály 50. jubileumi Szocialista Brigádja. Az ötletek benyújtásában a 120-as bolt kollektívája áll az élen.

A közíelmúltban Békéscsabán, a vállalat Mednyánszky utcai tanácstermében újítási tanácskozásiba jöttek össze a vállalat újítói. Ezen Ábrahám György igazgató adott tájékoztatást a vállalat újító. mozgalmáról, amit Jacsek György, a szakszervezeti bizottság titkái'a és Kovák Ernő KISZ-titkár egészített ki. Ezután az újítók hozzászólásai, javaslatai következtek, majd ezek összefoglalója után közös határozatot fogadtak el a vállalati újítási tevékenység további elősegítés éré.

Az ünnepi tanácskozáson a vállalat igazgatója adta át az elismerő oklevelet, újítási tanúsítványokat és pénzjutalmakat. Elismerésben részesült Dombóvári József műszaki előadó, Földvári András, Papp Gyula boltvevezető, Kiss József villany- szerelő, Gregor Mihály árudavezető, Portörő István boltvezető-helyettes, Fekete Ferenc. Strifler György, a karbantartási csoport vezetője megkapta a Kiváló Üjító kitüntetés bronz fokozatát.

Béla Ottó

Ügyfélszolgálati iroda Mezöberényben

A megyei tanács végrehajtó bizottságának néhány- éves intézkedési tei’ve javasolja — a városok mellett — a nagyközségek számára is az ügyfélszolgálati ii-oda létrehozását. A megyei tanács a nagyközségek közül elsőként a mezőberényi Nagyközségi Tanácsot kérte fel az iroda megalakítására 1980- ban. Az ügyfélszolgálat céljáról dr. Baukó Márton, vb- titkár a következőket mondja: . — A lakossági ügyek egyszerűsítését és korszerűsítését, a közszolgálat kulturáltságának és szakszerűségének erősítését, a hatósági munkában még meglevő bürokratikus jelenségek megszüntetését tartottuk elsőrendű feladatunknak — kezdi. Az iroda munkájában harmincketten vesznek i'észt, s egy fogadótérben, a földszinten végzik az ügyintézést, az ügyfelek fogadását. Egyidejűleg tértek át a gépi könyvelésről, az elektronikus adattárolók alkalmazására az adó- és költségvetési csoportnál is.

— A lakosságot az új rendszer bevezetése előtt' tanácstagi beszámolókon tájékoztattuk — sorolja a vb- titkár, majd így folytatja:

— Figyelembe vettük a dolgozók munkaidő-beosztását, kéréseit, az iroda működési rendjének kialakításakor. Tapasztalatcserén voltunk Hevesen és Törökszent- miklóson, s mint érdekességet említem meg: nálunk több az adótételek száma, nyolcezer, mint a Szolnok megyei városban.

— Mik az eddigi tapasztalatok?

— A lakosság megértéssel fogadta az új rendszert, és csaknem kétéves tapasztalat alapján mondhatom, bevált az ügyfélszolgálati iroda. Átlagosan —- a csúcsidőszakokat kivéve — naponta mintegy 70—80 ügyet intéznek alkalmazottaink. Kedden és pénteken egésznapos az ügy- félfogadás, míg szombaton csak ügyeletet tartunk, amikor is a sürgős ügyek intézését végezzük. Alkalmazottaink számára is magasabb szintű feladatot jelent az iroda sokirányú munkájában dolgozni. Mi támogatjuk tanulásukat, jelenleg is hárman tanulnak az államigazgatási főiskolán, ketten pedig műszaki főiskolára járnak, levelező tagozaton. A megyei tanács itt helyben értékelte az eddigi tapasztalatokat, s javasolta más nagyközségeknek is e rendszer bevezetését. Azóta már Csor- vás nagyközségben is működik ügyfélszolgálati ix’oda — fejezte be a vb-titkár.

A mezőbei'ényiek híresek az új befogadásának készségéről. Ez a vállalkozásuk — amelyben mindkét fél a lakosság, a tanács is jól jár — igazolja ezt.

V. L.

Megjelent

Hunya István j könyve

..A történészek feladata a di- I cső proletárdiktatúra szomorú összeomlásának megírása. Mi. katonák, csak azt mondhatjuk el. amit tettünk és éreztünk. A többit a tények mutatják meg.” — mondja Hunya István. Hármas próbatétel című könyvében. | amely a napokban jelent meg a j Kossuth Könyvkiadó gondozásában.

A szerző — aki immár két évtizede a MEDOSZ elnöke — az 1914-ben kirobbant első nagy há- ' borúban állta ki az első próba-" j tételt, az 1917-es oroszországi szocialista forradalomban a másodikat és a Magyar Tanácsköz- " társaság fegyveres védelmében a harmadikat. Dokumentumregényében. az első vonalban harco- 5 ló közkatona szemével mutatja | be. eredeti ízes békési táj nyelven 5 sorjázza az eseményeket az első j világháborút megelőző időszaktól a Magyar Tanácsköztársaság * leveréséig. Jól ismeri a szegény- \ parasztok életét, e könyv egy- I ben a nincstelen szegények sor- 3 sának története is. Alakjai éltek. S vagy még élnek, egyszerű embe- £ rek, hétköznapi, névtelen hősök. í

Elsősegélynyújtás

Legyen kőtelező?

Növekszik a takarék- - szövetkezet forgalma

Pesti Lászlóné, a szeghalmi járási takarékszövetkezet okányi kix-endeltségének vezetője éppen az iskolából érkezett vissza, ahol szülők részvételével — az úgynevezett nyílt tanítási- hét keretében — bemutató órákat tartottak a pedagógusok. Nagy megelégedéssel beszélt a 6. osztályosok matematika óráján szerzett tapasztalatairól. Jövetelünk célját ismertetve arról kérdeztük:

— Mekkora volt a betétes hitelállomány most február végén?

— Január 1-től mintegy 700 ezer forinttal nőtt a takarékban elhelyezett pénz összege. A betétek együttes értéke különben meghaladja a 23 millió 600 ezer forintot.

— Hány gépkocsinyere- mény-betétkönyvet váltottak eddig?

— Pontosan 233-at, míg nyeijeménybetétre csak 37-en helyezték el pénzüket.

— Mennyi a hitelállomány

összege, és mire fordítják a kölcsönt?

— Mintegy 3 millió 300 ezer forint áll ügyfeleink rendelkezésére. A kormány hitelpolitikája arra ösztönzi a takaxékszövetkezeteket, hogy a háztáji és kisegítő * gazdaságokat támogatva állat- és takarmányvásárlásra is adjanak kölcsönöket. Természetesen ezenkívül lehetőség nyílik építéssel, lakások tatarozásával, s áruvásárlással kapcsolatos hitelek nyújtására.

— Mi a legfőbb célkitűzés erre az évre?

— Elsősorban a betétgyűjtés fokozása, továbbá a lakosság hiteligényének maximális kielégítése.

—y—n

Mindennapos eset, hogy ha valahol az utcán baleset történik, az arra járók megállnak, és várják, talán tud valaki segíteni. Az esetek kis részében az emberek viszo- lyognak segíteni, ez alól én magam sem vagyok kivétel, de többnyire azért a tanácstalanság, mert nem tudják, hogyan kell. A hozzá nem értő segítség épp oly káros, mint a későn .érkező. A szakszerű elsősegélynyújtással viszont életet lehet menteni. Milyen jó lenne tudni, mikor hogyan segítsünk. Hány infarktust szenvedett lenne menthető, ha az összeeső járókelőt körülvevők tudnák, hogy ilyenkor nem szabad az illetőt mozdítani, amíg az orvos meg nem érkezik. Más esetben nagy segítség lehet egy egyszerű mesterséges lélegeztetés, ha az szakszerű.

Az elsősegélynyújtás oktatásának már hagyományai vannak hazánkban. Tanulják a gyerekek az általános és középiskolákban, s nem kötelezően ugyan (sajnos!), de szakszerű oktatásban részesülhetnek a felnőttek is. Sőt, a Magyar Vöröskereszt még az óvodásokra is gondolt. Ez a korosztály kifestőkönyveken, játékos módon, szinte észrevétlenül sajátíthatja el

Vésztői rokkantak

Vésztőn igen magas a rokkantak száma: összesen 225. Közöttük találhatók olyanok, akik háztartási, közúti, vagy munkahelyi baleset miatt váltak rokkanttá. Igen sokan szívós érrendszeri megbetegedés vagy csökkent látás miatt lettek munkaképtelenek. vagy csökkent munkaképességűek. Mivel egészségkárosodásuk mértéke és fajtája más-más, különbözőek az ebből adódó nehéz4 ségeik is.

Többségüknél nincs gond az anyagiakkal, hiszen a tanács, a munkahely, a család támogatja őket. Elsősorban a közösség hiányzik számukra. Az ÁFÉSZ és a tanács jó példát mutat azzal, hogy a rehabilitáció után köny- nyebb munkát biztosit a rokkantaknak. A termelőszövetkezet ugyanúgy támogatja őket — elsősorban természetbeni juttatásokkal — mint nyugdíjasait. A

az elsősegélynyújtó alapismereteket.

Fura módon mégsem élünk a lehetőséggel, hogy többet tudjunk a segítségnyújtás módjáról. A gyakorlat: az általános iskolások még szívesen járnak a Vöröskereszt által szervezett tanfolyamokra, a középiskolások már kevésbé, s a felnőttek pedig ...

Hogy hol lehet a hiba? Ennyire közömbösek volnánk?! Vagy talán a szemlélettel van baj? Nemcsak arról van szó, hogy esetleg mások életét menthetjük meg, ha tudjuk a módját, hanem rajtunk is segíthetnek mások, ha szükség lesz rá. A statisztikák szerint a balesetek legtöbbje az országutakon történik. Az elsősegélynyújtás szabályaira tehát elsősorban a volán mellett ülőket kellene felkészíteni. A Magyar Vöröskereszt tett is erre vonatkozóan javaslatot. mégpedig olyan formában, hogy a jogosítvánnyal rendelkezők ne csak KRESZ- és műszaki ismeretekből tegyenek vizsgát, hanem elsősegélynyújtásból is. Az ötlet nagyon időszerű, remélhetően meg is valósul. Sok emberélet múlhat rajta.

Oravecz Éva

MÁV Barátság Szocialista Brigádja több rokkantat is patronál. A munkahelyek általában meghívják őket különböző társadalmi - ünnepségekre, azok azonban, akiknek nem volt munkahelyük, az ilyen élményekből kimaradnak?. Akadnak, akik el tudnak járni az öregek napközi otthonába, vagy kulturális és klubrendezvényekre.- A nagyközségi tanács az elmúlt évben több akciót indított a rokkantak megsegítésére. Ankétet szerveztek a rokkant gyermekek szüleinek, ezen mintegy 140-en vettek részt. Tartottak vakok és csökkentlátók számára tanácskozást is. A tanács és intézményei a dolgozók egynapi keresetének felajánlásával több, mint 20 ezer, a MÁV pedig egy kommunista műszakból befolyó mintegy 11 ezer forinttal járult a rászorulók megsegítéséhez. G. K.

Úticélunk Velence I.

Előzmények: Kíváncsiskodó kérdésünkre tréfásan válaszolt a nőnapot ünneplő párttitkár: „Holnap reggel ötkör búcsúztatok már 200, jutalomútra induló nőt. Ha gondolják, megvárom a nyolc órát, s az önök coop- touristos csoportját is útjára bocsátom.”

Hazai pályán

Március 6-a reggelén az autóbuszok körül izgatottan toporogtunk mind a 160-an. A kísérethez több férj is csatlakozott. A jelszó: „Meg akarunk bizonyosodni, valóban elmentek-e?” A sok ismerős és ismeretlen, főként szövetkezetben dolgozó asz- szony és leány nagy útra készül, olaszhon mesevárosába: Velencébe. A napfény hazájában bíztunk, oda már bizonyosan elért a tavasz. Mert itthon igencsak csípősen fújt a szél, s a mostoha időjárás sokáig kísérte utunkat. Az első ói'ákban egymással ismerkedünk. Ki honnan jött, hol dolgozik, járt-e már Itáliában? Telek- gerendás, Békéssámson, Tótkomlós, Gyula, Békés, Békéscsaba. Szarvas. írni sem győzöm a megyebeli helyiségek nevét, amelynek asz- szonyai itt vannak. A legtöbben csak útikönyvből, képről, filmről ismerjük Velencét. Megpróbáljuk elképzelni. de a világlátottabbak leintenek; kár erőltetnünk a fantáziánkat, a valóság úgy is felülmúlja azt. Beszélgessünk inkább. Mosolygós barna asszony aggodalmaskodik: „A kisfiam nem akart elengedni, mert nemi’ég jöttem haza külföldről a tsz- beliekkel.” A busz túlsó felén három néni azon vidul, hogyan gazdálkodik majd otthon öt napig egyedül a férjuruk? Faggatjuk az idegenvezetőt, mennyi idő alatt tesszük meg a nagy utat, hiszen oda-vissza Velencéig a 2 ezer kilométei’t is mégha-, ladja.

A négy autóbusz ablaküvegére ragasztott embléma messziről tudatja a szembe, s az utánunk jövőkkel, kik vagyunk, merről jövünk. Az első megálló Kecskemét. Sebbel-lobbal intézi mindenki a dolgát, kávét, üdítőt vásárol, páran a játékmúzeumba tartunk. A mindent látás vágya máris feltámadt néhányunkban, látom, jó útitársakkal hozott össze a szerencse. Egyórás szussza- nás után felszállás, indulás Siófokra. Vigasztalan ez a se téli, se tavaszi Balaton, az ónszürke ég, a kihalt utcák. Fázósan bújunk vissza a buszba. Meg se állunk Nagykanizsáig. A Centrál Hotelben töltjük az első éjszakát. s a szomszédos vacsorázóhelyiségben láthatóan mindenki csak ránk vár. A kellemes zene, a majoné- zes palacsinta, a gombás sült szelet, s az előzékeny kiszolgálás jólesik. Az éjszakai pihenő előtt- még kimerészkedünk Kanizsa főterére. Itt is bontanak, építenek, szépítenek, mint mifelénk. Kedves, régi házak húzódnak a modern építészet alkotásainak szomszédságában. Alakuló, fejlődő városkép, keveset látunk belőle. Jobb, ha tartalékoljuk az

erőnket, holnap este már Velence utcáit jái'hatjuk. Jó éjszakát.

Tavasz, hol maradsz?

Letenye. magyar—jugoszláv hatái'átkelő állomás. A hivatalos vizsgálat előtt kapunk néhány jó tanácsot: fékezzük a jókedvünket, de ne nyugtalankodjunk. Váltsuk fel az 500 forintost, ha szükséges, még itthon vásároljunk enni-innivalót. Az útleveleket ellenőrző határőr nem tudja elfojtani a mosolyát, ahogyan együtt látja a rengeteg lányt és asszonyt. „Velence elfoglalására készülnek?’ — kérdi. Minden rendben, indulás a túloldalra. A jugoszlávok is kedvesek, gyorsak, udvariasak. (Hanem azt már hazafelé, a sok határátkelés után megállapítottuk. hogy a mi fiatal, bajuszos határőreink a legjobb képű legények az összes közül.)

Haladunk át Szlovénián, Sezenáig. A délután órák már olasz földön szaladnak felettünk. Időközben hóesés, napsütés, eső váltják egymást, az időjárás szeszélyessége fantasztikus. Olaszország tenger menti sík vidékén most nem sok a látnivaló. Itt sem előzött meg a tavasz, szürke-barna a táj, a föld, az ég, sehol egy ember. Minden talpalatnyi helyen furcsa keresztek tárják karjukat felfelé, magasra nőtt szőlőtpvek ezek. Jó bortermelő vidéken járunk. Emlékszünk a rádióhírekre, milyen viszályok dúlnak a francia s az olasz gazdák között. Borháborúnak mondják a bevételért, a piacért folytatott küzdelmüket.

Gyorsan közeledik Velence, bár autóbuszunkat gyakran

/