Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-21 / 68. szám
1982. március 21., vasárnap N éhány évvel ezelőtt a békéssámsoniak közül kevesen hitték, hogy 1981-re a községben elkészül a törpe vízmű, és 1983 végére a gázt is bevezetik. A 3100 lakosú község fejlődése azonban az utóbbi időben felgyorsult, s ez a lehetőségek körültekintő számbavételének, a társadalmi összefogásnak köszönhető. Tavaly Békéssámson valamennyi utcájába bevezették a vizet, és az idén a helyi Előre Tsz, a HÓDIKÖT üzeme és a tanács gazdasági társaságot hozott létre a gáz bevezetésére. 1981-ben korszerűsítették az egészségházat, szolgálati lakásokat újítottak fel, minden intézménybe bevezették a vizet, a Dózsa György és az Alkotmány utcában járdát építettek. Az idén tovább folytatják a korszerűsítési programot, felújítják a közintézmények egy részét, és ha a tervek elkészülnek. megkezdik egy minden igényt kielégítő tornaterem építését. A község egy régi gondjának megoldását is siettetni szeretnék. A Békéssámsont keresztül síelő Szárazér már régóta a község szégyenfoltja. A víz elvezetését kellene megoldani ahhoz, hogy a Szárazeret társadalmi összefogással sétáló- és játszóparkká alakítsák. A terület egy részét már fel- töltötték földdel. A park kialakításához szükséges pénzt pályázattal szeretnék biztosítani. A Hazafias Népfront községi bizottsága ettől az évtől mozgalmat szervez a virágos, tiszta községért. Nem titkolják, a békéssámsoniak eddig is tapasztalható, példás társadalmi összefogására számítanak, A sámsoniak tavaly 860 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. flz apró sikerek is értékesek A község művelődési háza típusépület. Pontos másait a megye és az ország sok-sok hasonló lélekszámú településén meg lehet találni. Ilyeneket építettek a hatvanas években. A nagyteremben rögzített széksorok, itt a mozi. A két klubterem közül az egyikben a könyvtár. Akkor még megfelelt az igényeknek, ma már mindenütt kicsiny. Zsigmond M. Sándor művelödésiház-igazgató és Illés Éerencné gazdaságvezető és könyvtáros arról beszélt, amitől több és más ez az intézmény, mint az építészetileg hasonlóak. Kicsit bátortalanul sorolják a viszonylag nagy létszámú szakkörök és klubok neveit, pár mondatban munkájukat. Ezek az apró sikerek azonban nagyon értékesek. Talán úgy is fogalmazhatnák: itt, Békéssám- sonban sok mindennél jobban. Talán nem véletlenül az első a felsorolásban a gyermeknéptánc-csoport, amely ezekben a napokban szerepel majd a járási úttörőszemlén. Meg az általános iskolásokból álló citerazenekar, amelynek hajtó motorja hét-nyolc tehetséges iskolás. De mindez megvan „nagyban” is: a két megyei és három országos minősítéssel rendelkező pávakör és a felnőtt citerások. De nemcsak ebben a népművészeti ágban van rneg az utánpótlás. A hatvantagú díszítőművész szakkör mellett is van egy a gyerekeknek, Nos, ezt az igen népszerű és népes csoportot a termelőszövetkezettel közösen tartják fönn. A helyi népfrontbizottság javaslatára alakult egykoron a kertbarátklubbal együtt. Az ügyes kezű hímzőasszonyoknak ' és -lányoknak — akiknek munkáit az ország távoli pontjain is ismerik — nem véletlenül lett a vezetője a helyi népfronttitkárnő. És lehetne folytatni a sort, a kiscsoportok sorát. De essen szó a tervekről is. Ismét gazdagodik a ház a négy évvel ezelőtti rekonstrukció után: ezekben a napokban folyik a községi vízvezeték-hálózatra való rákötése. A HÓDIKÖT új telephelyet épít magának, és így szó van arról: a régit megkapja a közművelődés. Szeretnék, ha odaköltözne a könyvtár. „Negyedszázadra meg- oldnánk a gondját” — mondják a népművelők. Gond akad más területen is. A csoportok szeretnének kirándulni, másokat megismerni, szerepelni. A ház költségvetéséhez mérve azonban a bérelhető autóbusz megfizethetetlenül drága. És a mozi is! A városokban, nagyobb településeken másfél-két évvel ezelőtt vetített filmek kerülnek itt a műsorra. Az elmúlt évben alig többen, mint tizenkétezren váltottak mozijegyet. A községi tanács, a helyi termelőegységek azonban erejükhöz mérten támogatják, segítik a közművelődés sámsoni ügyét. Az „apró sikerekre” akár büszkék is lehetnek! Ebéd utáni séta Útba esik. Nézem a kis t betű ölében az egyforintost. Azonnal eszembe ötlik a szlogen; Útba esik jövet-menet... A többit ugye tudják? A takarékszövetkezetről van szó, amely Békéssámsonban nyílt meg. Aztán 1970-ben új épületbe költöztek, és hét év , múlva egyesültek a tótkom- lósiakkal. Ennyi a történet, de lássuk a folytatást. Erről a kirendeltség vezetője, Bódi Pálné így beszél: „Ami a legfontosabb: 1981-ben az 1215 betétkönyvben 28 millió forintot jegyeztek be. Igen, takarékosak a sámsoniak. Lakásra, gépkocsira gyűjtenek. Az ifjúsági betétünk is gyarapszik, eddig 25- nél tartunk. Tavaly 1980-hoz képest 3 millió forinnal, mintegy 12 százalékkal emelkedett a betétállomány, az idén pedig 3 százalékos a növekedés.” — Van-e lehetőség új szolgáltatásra? — Hogyne. Bevezetjük az átutalási betétszámlát. Már 15 jelentkező van, de megvárjuk, róíg legalább 50-en lesznek. Ma már falun sem érnek rá az emberek otthon várni a villanyszámlást, a kéményseprőt. Április 1-től a nyugdíjat is átutalhatják a takarékszövetkezetnek, nem feltétlenül kell lesni a postást. Az élet rendje, hogy nem csak hoznak, hanem visznek is pénzt a pénzintézetből. Vajon, mennyit? A kirendeltségvezető sűrűn bólogat: „Az elmúlt esztendőben 4,7 millió forint kölcsönt adtunk különböző célokra. A legtöbben áruvásárlásra kértek pénzt, amely 2,2 milliót tett ki. Ebben benne van' az úgynevezett családalapítási kölcsön is. Ezenkívül kifizettünk 1 milliót személyi, 900 ezret termelési, 600 ezret építési kölcsön címén.” — És hogy érzik magukat a pénzkezelők? — Nem panaszkodunk, öten dolgozunk a szövetkezetben. A Petőfi nevét viselő szocialista brigádunk négyszer nyerte el az aranykoszorús jelvényt. Látja azt a sok könyvet? Ha az időnk engedi, terjesztjük a kultúrát. Igaz, a pénz sem boldogít mindenkit . . . Klub a nyugdíjasoknak? A község legnagyobb gazdálkodó egysége, az Előre Termelőszövetkezet, amely tavaly 23 milljó forint nyereséggel zárta az évet. egyre nagyobb figyelmet szentel nyugdíjasainak támogatására. A szövetkezet nyugdíjas tagjainak évente kétszer fizet szociális segélyt, s tavaly elengedték a háztáji földek bemunkálási költségeit. Az anyagi támogatás mellett a közös gazdaság vezetői egyre többet gondolnak a rendszeres kapcsolattartásra. A községi tanácstól — az épület karbantartása fejében — a szövetkezet átvette a II-es számú kultúrházat, amelyben később egy nyugdíjasklub létrehozását tervezik. így az idős embereknek arra a kérdésére, hogy lesz-e klub, ma már kedvező választ adnak. A nyugdíjasok elégedettségét bizonyítja az a néhány felszólalás is. amely, a téesz zárszámadó közgyűlésén hangzott el, és amelyben köszönetét mondtak a szövetkezet segítő .támogatásáért. n három kívánság A HÓDIKÖT békéssámsoni üzemében egymástól eltérő vélemények előzték meg az ötnapos munkahét bevezetését. Ma már az itt dolgozó asszonyok túlnyomó többsége, így vélekedik: Kellemesen csalódtunk! Mindehhez hozzátartozik még, hogy az elmúlt hetekben a szervezési intézkedéseknek köszönhetően, nőtt a termelés, és a keresetek sem estek vissza A községet kettészelő Szárazér, az összegyűlő víznek nincs lefolyása. Aleg kellene oldani elvezetését. A Hazafias Népfront kezdeményezésére ezek után sétáló- és játszóparkot létesítenének, társadalmi összefogással n „vidék” elégedett A békéssámsoniak nem szeretnek panaszkodni, de sárban, esténként kivilágítat- lan utcákon sétálni, és szombaton, vasárnaponként telefonösszeköttetés nélkül maradni sem. Nincsenek nagy kívánságaik, csak annyit szeretnének, hogy az eddiginél több utcában legyen mindkét oldalon járda, hogy a kiégett villanyégőket a DÄV cserélje ■ ki, hogy szombaton, vasárnap telefnálni lehessen a mentőkért, tűzoltókért, ha valami baj van. Ami a járdát illeti, a helyi erőfeszítéseken, a rendelkezésre álló pénzen múlik. hogy végül is mennyit építenek. A tanács évente 50 ezer forintot költ erre a célra, és ha lassan is. de valóra válik a község lakóinak egyik kívánsága. az utcák mindkét oldalán lesz majd járda. De nem ilyen egyszerű a másik két kívánság sorsa. A DÁV ugyanis az utóbbi időben munkaerőhiányra hivatkozva nem cseréli ki a tönkrement villanyégőket, a posta pedig a heti pihenőnapokon nem biztosítja a létfontosságú telefonösszeköttetést. Az elmúlt hétvégeken például hiába próbáltak kapcsolatot teremteni az orosházi központtal. Hová megy a busz? Az egyik sámsoni jegyezte meg: „Hét végén szinte el vagyunk vágva a külvilágtól, legalább is a megyeszékhelytől!” Nos, ha nem is százszázalékosan, de azért több. mint felében igaz a vélemény’. Mint az közismert, január 1-től a Volán munkaszüneti napnak Nyilvánította a szombatot is. Így hát szombaton az első buszjárat hajnali 3 óra 40 perckor, a következő pedig déli 12 óra előtt -10^ perccel indul a sámsoni tanács-* háza mellől Békéscsabára, a megyeszékhelyre. S majd még kora délután kettő. Amiben talán túlzó a, vélemény: például Hódmezővásárhelyre munkaszüneti napokon is kilenc járat indul, annyi, mint munkanaponként. És közvetlenül Szegedre is indul egy. naponta, reggel 9 óra negyvenkor... Hogy ezek a buszok nem Békés megye központja felé indulnak? Ez igaz! Van busz Orosházára. Tótkomlósra is. Bár szabad szombaton délelőtt alig. Pedig jó lenne, ha a kisközséget ezzel is segítenék. Hiszen sokan indulnának bevásárolni, rokont látogatni. Az ÁFÉSZ és a SEKKÖV közös húsboltjában havonta 300 ezer forint a forgalom Karomra veszem a képzeletbeli kosarat, szatyrot teszek a zsebembe, és elindulok bevásárolni. Persze, először körülnézek h főutcán. Nem messze a tsz-központ- tól tápbolt, majd sütőipari pavilon következik. A túloldalon a ruházati és a vasműszaki szaküzlet. Mustrál- gatom a tavaszi kirakatokat, amelyekben női és gyerekruhák, cipők, illetve gáztűzhelyek, mezőgazdasági eszközök kínálják magukat. A tér egyik részén vegyes- és kultúrcíkküzlet, szemben • az étterem. — Nem panaszkodhatunk a „vidékiségre”, hiszen a Tótkomlós és Vidéke ÁFÉSZ, valamint a boltvezetőink mindent megtesznek az áruellátás javításáért — fogad Bielik Jánosné, a szövetkezet szakmai ügyvezetője. — Jelenleg 15 kereskedelmi és vendéglátóiari egység van a községben, az italbolttól az olajkútig. Sőt, fenntartunk eey szikvízüzemet-is. A tavalyi forgalom elérte a 67 millió forintot. Pedig nem csupán itt költötték el forintjaikat a sámsoniak, hanem Tótkomlóson, Hódmezővásárhelyen, Orosházán és Békéscsabán. Viszont élelemért aligha mennek a szomszédba. A közeli önkiszolgáló élelmiszerüzletben szinte minden megtalálható. — A titok nyitja? — kérdezi az ügyvezető. — Menni kell az áru után. Tekintse meg a húsboltunkat! Teli van tőkehússal és töltelékáruval, még a városiak is megirigyelhetnék. A Gyulai Húskombinát és a tótkomló- si SERKÖV jó partnernek bizonyult. Ugyanakkor felújításokra is jut pénz. Az egyesítés óta bővítették a 23. számú élelmiszerboltot, a tüzelő- és építőanyag-telepet, a gázle- rakatot, tápboltot nyitották, a vendéglőnél mosókonyhát építettek. Az étteremben több mint 100 előfizetéses menüt szolgálnak fel naponta.. — Először még bennünket is meglepett a lakosság ösz- szefogása — meséli Bielik Jánosné —, amikor elkezdtük a célrészjegyek gyűjtését tehergépkocsi vásárlásába és ABC-áryház építésére. Ebben az évben 750 ezer forintot jegyeztek a tagok. Képzelje,. volt, aki két öt- venezrest íratott. Néhány év múlva, ha erre járok, nagyobb kosarat kell hozni? BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Békéssámsonban Az oldalt írták: Kepenyes János, Nemesi László, Sercss Sándor. A fotókat készítette: Veress Erzsi.
