Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-20 / 67. szám

Első helyezetlek a mezöberényi tsz véradói----------------------ISUm-feM V arnyú Sándor, a Vöröskereszt elnöke mondott köszönetét a vándorzászlóért, amely véglegesen a mezöberényi Aranyka,- lász Tsz-ben marad a 1982. március 20-, szombat Világítástechnika hétköznapokon Az Egyesült Izzóról, vagy a Tungsram márkanévről természetesen mindenkinek Üjpest jut először eszébe. A budapesti Nagykörút mellett az Eötvös utca már kevésbé. Pedig itt is van egy olyan, nem is kevésbé fontos intéz­mény, amelyhez az Izzónak igencsak „van köze”: itt működik ugyanis a Világítás- technikai Állomás, amelyet még a kriptonlámpa „új ko­rában” hoztak létre, azzal a céllal, hogy propagálja a már akkor korszerű világí­tást, és az ahhoz szükséges termékeket. Ma már ugyanitt működik a Nemzetközi Világítás- technikai Bizottság, a C. I. E. magyar bizottsága is, és a Magyar Tudományos Akadé­mia, valamint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság támogatásával komoly, országos akciók központja az itteni laboratórium. Sőt, amióta „hontalanná” váltak az egyes MTESZ-egyesületek, azóta a Magyar Elektrotech­nikai Egyesület világítástech­nikai rendezvényeit is itt tartják. Az állomás, a laboratóri­um jelenlegi és jövőbeni fel­adatairól Debreczeni Gábor gépészmérnökkel, a már em­lített C. I. E. magyar bizott­sága titkárával beszélget­tünk : — Kiindulásként megemlí­tenék egy szomorú tényt — mondja. — A magyar világí­tástechnika alapvető gondja az, hogy a világítás tervezői olyan villamos tervezők (ne a sínen járó villamosra gon­doljunk — így hívják a vil­lamos berendezések terve­zőit), akik a korszerű világí­tás igényeit és lehetőségeit gyakran nem ismerik. És ezért végső soron még csak nem is hibáztathatok, hi­szen a Budapesti Műszaki Egyetem villamos mérnöki* karán nem is oktatják a vi­lágítástechnikát. Hogy az­után ez hová vezet? Azt né­hány most folyamatban levő országos akciónk is szem­lélteti. Az OMFB segítségével és a II politikai irodalom terjesztői (Tudósítónktól) A Kossuth-könyvterjesztés múlt évi eredményeit, s jelen feladatait tárgyalta meg az Orosházi Üveggyárban az a ta­nácskozás, melyen részt vett Mészáros József, az MSZMP vá­rosi bizottságának osztályveze­tője is. Tarján József, az üzemi párt- bizottság titkára isfnertette a párt végrehajtó bizottság érté­kelését, állásfoglalását. A 37 gyári könyvterjesztő, aki párt- megbizatásként végzi ezt a fon­tos propaganda- és agitációs munkát, jól dolgozott. 1981-ben 195 ezer forint értékű kiad­ványt adtak el. Ez Orosházán is, de országosan is jó ered­ménynek számít. A jövőben a politikai irodalom terjesztésé­nek szinten tartására töreked­nek. A tanácskozás hozzászólói több problémát is felvetettek. Például, egy-egy könyvből igen kevés példányt kapnak, sokkal több elfogyna. Javasolták, hogy a Kossuth Kiadó főleg az olvas­mányosabb politikai irodalom­ból adjon ki többfélét, illetve szélesítse profilját. A gyári há­lózatban terjesztett pártfolyó­iratokat igen későn kapják meg az előfizetők, ezért az utóbbi időben sokan áttértek a postai előfizetésre. Ennek egyik hátrá­nya, hogy a levelesládákban összegyűrődik a folyóirat. Na­gyon közkedvelt a gyárban a Nők Magazinja, az eddigi 170 példánynál többet kell. megren­delni. Nem véletlenül kaptak vásár­lási utalvány ajándékot a leg­jobb könyvterjesztők, hiszen ebben az évben is bizonyították már jó munkájukat, az első két és fél hónapban 75 ezer forint értékű Kossuth-kiadványt jut­tattak el a dolgozókhoz. A ré­gi könyvterjesztők mellett meg­kezdték munkájukat azok is, akik most kaptak pártmegbiza- tást a politikai irodalom gyári terjesztésére. pribék Sándor Magyar Elektrotechnikai Egyesület közreműködésével kezdett munkálatok egyike során például próbaképpen felmértük 258 iskola, okta­tási intézmény világítását. Ez a magyar iskolák 5 szá­zalékát jelenti, véletlenszerű mintavétellel. Mint kiderült: a kívánatos 400 lux erősségű világítást sehol, a minimum­ként megállapított 200 luxot a vizsgált iskolák 7 százalé­kában érte csak el a meg­világítás. És azután persze csodálkozik a szülő, a szem­orvos, hogy milyen sok a lá­táshibás, szemüveges vagy egyéb látásgonddal küzdő gyermek ... 49 iskolában ta­láltunk tantermekben olyan tanulóhelyet, ahol 20 luxnál is kevesebb volt a fény. Márpedig ezt a 20 luxot már 1973-ban, az akkori kollégiu­mokban, gyertyafényben számolva persze, de kívána­tosnak tartották . . . Az Egyesült Izzóban .kidol­goztak egy tantermi világí­tási rendszert jó hatásfokú, gazdaságos lámpatestekkel. Az első próbálkozásra öt megye tanácsi oktatási osz­tályainak ajánlottuk fel. In­gyen. Két helyről kaptunk kedvező választ: Veszprém­ből és Szolnokról — a többi­ben „nem akadt megfelelő tanterem”, és hasonló kifo­gások voltak. Volt olyan is­kola is, ahol kérték volná* a világítótestet — a tanári szoba meg az iroda világítá­sára, és nem a tantermekbe. Másodszorra már máskép­pen próbálkoztunk: 12 me­gyébe a megyei tanácsok el­nökeinek írtuk meg ajánla­tunkat. És lássunk csodát: rögtön volt „megfelelő tan­terem”. A munka persze, koránt­sem ért véget. Szeretnénk, ha a mintavilágítású tanter­mek után minden teremben ilyen korszerű, és a gyer­mek szemét kímélő világítás lenne. De ez nem könnyű; legutóbb például valamennyi tanítóképzőnek javasoltuk, hogy létesítsenek segítsé­günkkel egy-egy mintavilá­gítású tantermet, hadd lássa az a leendő tanár, hogy ho­gyan is kéne ennek kinéz­nie. Öt tanítóképző vála­szolt csak kedvezően, a töb­bi elzárkózik — pedig -a lámpákat ingyen adnánk, csak a felszerelésről kellene gondoskodniuk... Hasonló a helyzet az or­szágban a kórtermek világí­tásánál is. Ott is sokszor a kivitelező haszonérdeke, és nem a betegé szabja meg, hogy milyen világítás legyen. Azután az eredmény: a fek­vő betegnek a mennyezetről világít a szemébe az indoko­latlanul sok fénycső, de már olvasni vagy nem tud, vagy csak úgy, hogy az ágy felet­ti lámpa fénye a szomszédot zavarja, aki éppen aludna. Az orvos meg vaktában ke­resgélheti mondjuk a vénát... Ezért 13 helyen mintavilágí­tású kórtermet létesítünk 1982 márciusáig: Budapesten a János kórház I. belosztá- lyán, az István kórház III. sebészetén és szemészetén. Nyíregyházán a megyei kór­ház II. belosztályán. Marcali­ban a nőgyógyászaton, Mos­dóson a tüdőgyógyintézet új épületében, Karcagon, Bé­késcsabán, Szolnokon, Hat­vanban, Székesfehérvárott, Szekszárdon, és egy újabbat Budapesten, a Péterffy Sán- _ dór utcai kórházban.* Ezekbe a mintakórtermekbe várjuk bemutatókra március—ápri­lisban a 200 magyar egész­ségügyi intézmény illetékes vezetőit, • remélve: meggyőzi őket a példa, hogy a betegek érdekében így is lehet, és így kellene megoldani a kór­termek világítását. De foglalkozunk más té­mákkal is: a mind jobban terjedő „képernyős munka­helyek", azaz a kiértékelő képernyőkkel dolgozók iro­dáinak világításával és sok mással. A tanulók, a betegek ne­vében mi viszont azt remél­jük: talán lesz értelme, fo­ganatja annak, amit Debre­czeni Gábor elmondott. Mert egyik akcióban való részvé­telhez sincs még késő. Szatmári Jenő István (Tudósítónktól) „Aki vért ad, életet ment” — így hangzik a Vöröske­reszt jelszava. Ennek a mon­dásnak Mezőberényben is sok követője van. A helyi Aranykalász Tsz-ben a Vö­röskereszt vezetősége és tag­sága nemcsak nagyközségi, hanem megyei szinten is élen jár. A Vöröskereszt Békés me­gyei Vezetősége és a Vérel­látó Állomás évente indít versenyt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek között. Ebben a mezöberényi Arany­kalász Tsz már három esz­tendőn keresztül első helye­zést ért el. A dolgozók 14 alkalommal összesen 343 li­ter vért adtak. A legutóbbi véradáson, március 16-án több mint 100-an jelentek meg. Az esemény ünnepség­gel zárult, s ezen dr. Rucz László, a megyei vérellátó állomás főorvosa adta át azt a vándorzászlót, amely vég­legesen náluk is marad. A rendezvényen 11 személy többszörös véradásért kitün­tetésben részesült, míg Nagy Új magyar fékbetét-szabályozó Már kapható az AUTOKER üz­leteiben az új magyar fékbetét­szabályozó készülék, a Patro. A külföldről beszerezhetönek ötödébe kerülő berendezést Is­pán Imre technikus szabadal­ma alapján, az Alkotó Ifjúság Egyesülés menedzselésével. az aranyosapáti Üj Élet Termelő- szövetkezet ipari üzeme gyárt­ja. A szabolcsi közös gazdaság szakemberei február elején ké­szítették el a mintadarabot. A magyar fékbetét-szabályozó nagy előnye olcsósága mellett még az, hogy üzemi állapotban is használható, azaz nem igényli a fékrendszer szétszedését. Nagy szakértelem sem kell hozzá, s ily módon is alig egy perc alatt elvégezhető vele a fékbetétek beszabályozása. Előnyös tulaj­donsága továbbá, hogy a szer­kezet 0,1 milliméter pontosság­gal dolgozik, és eltérően a ko­rábbiaktól. nem a fékdobot kell a/ betéthez szabályozni, hanem megfordítva. A Patro alkalmas elhasználódott fékbetétek fel­újítására, és új betétek besza­bályozására is. Sándorné és Hajkó György harmincszoros véradásért kapták meg a kitüntető jel­vényt. Az elismerések mel­lett a termelőszövetkezet ve­zetősége pénzjutalmat is át­nyújtott a többszörös vér­adóknak, majd megvendé­(Tudósítónktól) A napokban tartotta kül­döttgyűlését a Kondorosi ÁFÉSZ. A szövetkezet igaz­gatósága nevében Hajdú Mi­hály, az ÁFÉSZ elnöke tar­totta meg a beszámolót. A múlt évben tovább erő­södött a tagok és a szövet­kezet kapcsolata. Ennek bi­zonyítéka; több mint 300-an egészítették ki részjegyüket 300 forintról 500 forintra. A szövetkezet vezetését tavaly is azok az elvek vezették, hogy a tagság, a lakosság igényeit mind szélesebb kör­ben elégítsék ki. A bolti, ke­reskedelmi ágazat 126 millió forint forgalmat bonyolított le. Nagy gondot és figyelmet fordítottak a szakcsoportok tevékenységére is. A szövet­kezet létszám- és bérgazdál­gelte a Vöröskereszt egész tagságát. A mezöberényi Aranykalász Tsz vezetőségét és vöröskereszt-alapszerveze­tőt bátran állíthatjuk példa­képül a megyei Vöröskereszt alapszervezetei elé. Sziklai Sámuelné kodása kedvezően alakult. A szövetkezet elmúlt évi ered­ménye 5 millió 722 ezer fo­rint volt. A tavalyi eredmé­nyek ismertetése után ke­rült sor az idei év legfonto­sabb feladatainak meghatá­rozására. Főbb célkitűzések: a megfelelő színvonalú áru­ellátás biztosítása, az üdítő italok, hidegkonyhai és cuk­rászipari termékek választé­kának bővítése. A dolgozók élet- és mun­kakörülményeinek javítására is nagy gondot fordítanak. Az ötnapos munkahét beve­zetésével a szövetkezet mun­kaerő-gazdálkodása az eddi­gieknél jobb szervező mun­kát igényel. A küldöttgyű­lés a beszámoló és a hatá­rozat elfogadásával zárult. Urbancsok Judit Az idős szaki megtörli olajos kezét és felém fordul: — A művezető valamikor úr volt kérem, az első ember a műhelyben. Sok minden tőle füg­gött. A felvétel, az elbocsátás, a bér és így to­vább. Tudja, hogy nevezik a mi Gyuri főnökün­ket? Megmondom: kulcsos embernek, mert gyak­ran javítja a gépeket. A szakszervezet közgazdaság, és szociálpoliti­kai osztályán a nehézségekről beszélgetünk: — A gondok nem mai keletűek. Szinte köz­helyszámba megy, hogy csekély a termelésirá­nyítók anyagi és erkölcsi megbecsülése, nincs megfelelő jogkör, érdemben alig szólhat bele'a szervezésbe, a vezetők gyakran helyettük, a tud­tuk nélkül intézkednek, lassú az információ és még sorolhatnánk. Ezért elhatároztuk: a megyei pártbizottság segítségével felmérjük a műveze­tők élet- és munkakörülményeit. Szóban és írás­ban elmondhatják véleményüket, tapasztalatai­kat. A társadalom fejlődésével a követelmények is változnak. Alacsonyabb műszaki színvonal, mos­toha gyártási körülmények között könnyebb a művezető dolga. Napjainkban viszont a nagyrészt korszerű üzemekben fejleit munkamegosztás van, tervek szerint dolgoznak, a teljesítmények elbí­rálásánál a minőség kerül előtérbe. A takarékos anyag- és energiafelhasználás ugyancsak a ter­melésirányítók teendőit szaporítja. A Szakszervezeti Elméleti Kutató Intézet fő­munkatársa így érvel: — Valóban, az utóbbi években emelkedett a műszaki-technikai színvonal, amely nagyobb szakmai tudást feltételez. Mindez kényszerpályá­ra terelte a gazdasági vezetőket, a rendelkezések értelmében is önállóan dönthetnek a művezetők. — De ez még nem általános. — Sajnos, igaz. Annak ellenére is, hogy 1973 után megindult egy egészséges folyamat, amikor részletesen meghatározták a művezetők köteles­ségeit és jogait. Majdhogynem hadseregnyi em­berről van szó. hiszen 300 ezer termelésirányító dolgozik az országban. Ez azt jelenti: 125 ezer a művezető, a többi csoport-, illetve brigádvezető, összetételük az utóbbi 15 évben megváltozott. A derékhadat a 30—35 évesek teszik ki. túlnyomó részük közép- és főiskolát végzett. Meghatározó­ak a termelésben, az üzemi demokrácia rend­szerében. — Többen azt mondták: a műhely, a munka- terület nem nevelőintézet, ott dolaozni kell... — Kutatásaink során mi is találkozunk hason­ló véleménnyel. Szerintem jobban, hatásosabban kellene oktatni, magyarázni a demokrácia gya­korlatát. Ugyanis nagyon fontos tényező az em­beri kapcsolatok erősítése, a személyes példamu­tatás és magatartás. * * * A törékeny, középkorú asszony 13 éve műve­zető. Lemondóan legyint: Művezetők — Mit mondjak? Nálunk a szalag mellől ki­emelik a rátermett lányokat, asszonyokat. Em­lékszem, 1967-ben tízen érettségiztünk a techni­kumban, ma ketten vagyunk a szakmában. Ki­lépnek, átnyergelnek más munkaterületekre. Egyszerűen nincs utánpótlás. . — Miért? — Nem segítik az egyéni kezdeményezést. Ha beleszólok a termelési folyamatba, megkapom: mit akadékoskodok állandóan. Olyan emberek minősítését fogadják el rólam, aki csak a saját érdekeit nézi, és szakmailag sem tudom elfogad­ni partnernak. A fiatal művezető megütközve néz: — Mire megy el az. energiám? Adminisztráció­ra, anyagbeszerzésre. Csapnivaló az előkészítés. A munkaidőm nagy része azzal telik, hogy a műszaki elökészitők baklövéseit helyrehozom. Hogyan lenne időm az emberekkel foglalkozni? Higgye el, három napig sem tudunk folyamato­san termelni, mert nincs anyag. Ha megjön a kocsi, beállók, és rakodok én is. így soha sem lesz jó művezető belőlem. — Ügy tudom, külföldre is szállítanak. — Igen. De milyen az ösztönző rendszerünk? A bértömeg-gazdálkodás azt kívánja: a munkás­létszám 20—30 százaléka gyenge képességű le­gyen, csak így tudom megfizetni a kiválóan dol­gozókat. * * * Az előadó felemeli a hangját: — A művezető összekötő kapocs a vállalati vezetés., és a fizikai munkások között. Két ma­lomkő között súrlódik. Közvetíti az utasításokat, és rajta keresztül jutnak el a felettesekhez a beosztottak kívánságai. Ez naponta feszültsége­ket szül. így a munkakör nem kifejezetten von­zó. A művezetőnek az a feladata, hogy ismerje a munkásokat, jól tudjon játszani az érzékeny húrokon. Akik önkritikusok, vitázók, jobban meg tudják oldani tennivalóikat. A tanácskozás szünetében ötvenes férfit szó­lítok meg: — Ismeri a cintányérelméletet? — Hogyne. A művezető olyan, mint két cin- tányér között a levegő — szív nagyot a ciga­rettájából. — Régi nóta ez. A közeljövőben alig­ha remélhetünk változást. Nézze, én nagyon so­káig gépen dolgoztam, értem és tudom a szakma csínját-bínját. Aztán büntetésből kiemeltek mű­vezetőnek. — Ezt hogy érti? — Egyszerű. Egy jó szakmunkás megkeres 5—6 ezer forintot, míg a termelésirányító 4 ez­ret. A szemlélettel is baj van. A nyáron a fiam bejött a műhelybe. Otthon azzal állt' elő, hogy művezető lesz, mert én csak sétálok a gépek kö­zött. ö még nem tudta: mennyi munka rejlik abban, hogy zökkenők nélkül folyik a termelés. Egyébként a művezetők szakszervezeti bizalmija vagyok. Évekig küzdöttem például az egyenlős- di ellen, míg elfogadták az érveimet. * * * Szép, nyúlánk lány. Alig két éve került ki az egyetemről. — Már középiskolás koromban megismertem az üzemet. Ezért is határoztam úgy, hogy társa­dalmi szerződést fcötök a vállalattal. Amikor megkaptam a diplomát, megkérdezték: hol aka­rok dolgozni. A laborbán, a technológiai osztá­lyon, esetleg lehetek művezető is. Meglepődtek, amikor az utóbbit választottam. — Ami azt illeti, nem ok nélkül... — Azt hiszem, az érvelésem logikus. Arra gondoltam: a művezetösködés jó elöiskola lesz a további előrelépéshez. De anyagilag sem jár­tam rosszul. Már 3 ezer 950 forint a fizetésem, amelyre rájön a műszakpótlék. Igaz, sokat kell dolgozni. Hét végén én is beállók a gép mellé. A legtöbbet a betanított munkásoktól tanulok. Érdekes, hogy az éjszakai és a délutáni műszak­ban én vagyok a főnök, de délelőtt nem szólha­tok bele a technológiába. A kék köpeny zsebében matat, ujjai enyhén remegnek. — Én elégedett vagyok a fizetésemmel — hul­laija le a hangját az ősz mester. — Képtelen va­gyok fegyelmezni. Nincs jogköröm hozzá. Ha a beosztottam egy hétig nem jön dolgozni, papíron figyelmeztethetem. A szemembe nevet, és el­megy minden hátrányos következmény nélkül. Nem tudok mit kezdeni az ittas emberrel sem. Esetleg hazaküldöm aludni. Pár nap múlva folytatja, ahol abbahagyta. * * * Az elméleti kutató elgondolkozik: — Elismerem, olykor a művezetők is hibásak. Arra törekszenek, hogy a feletteseik ismerjék el a munkájukat, semmit sem törődnek a kollektí­va véleményével. Pedig illúzió, hogy az irányí­tás színvonalát eképpen lehetne növelni. A kérdés az: lesz-e változás? Jogos a dilem­ma, hiszen a művezető magatartása, szakmai felkészültsége, emberi tartása hatást gyakorol a dolgozók napi munkájára. Ezért folyamatosan fi­gyelni kell életüket, munkájukat. Ha nem tu­dunk ebben tovább lépni, népgazdasági és tár­sadalmi méretekben is növeljük gondjainkat. Tehát elsődleges a termelés. Ezért fontos, hogy a szakmai, alkalmassági követelmények emelé­sével egyszerre nőjön a művezetők társadalmi rangja, elismerése is. Seres Sándor Küldöttgyűlés a kondorosi DFÉSZ-nél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents