Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-17 / 64. szám

1982. március 17, szerda

Szomszédolás

Urbanizációs betegség az infarktus?

CSONGKiD TJ v n V A n

» MtGril H 1 IC LtJ\MT

Geotermikus hő. Csongrád megye mezőgazdasági termelőszövetkezeteiben az évente felhasznált összes energia 36 százalékát a geotermikus hőenergia teszi ki, szemben az országos négy százalékos részaránnyal. A mezőgazda- sági fűtésre használt héviz- kutak 70 százaléka szintén a megyében található, és az ebből nyert hőenergiából mintegy másfél millió négyzetméter alapterületű létesítményt fűtenek.

Nagymágocsi öregek. A

nagymágocsi öregek napközi otthona 1968 óta tart nyitva, és az eddig eltelt idő alatt elég sok idős ember megfordult falai között. Néhányan még ma is élnek az alapító tagok közül, sokan azonban búcsút vettek az otthontól.

— Szórakozásnak számít, de tulajdonképpen komoly ismeretterjesztő munka az a néhány kirándulás, amelyen a helyi termelőszövetkezet jóvoltából részt vehettünk. Ugyancsak a termelőszövetkezetnek köszönhetjük azt is, hogy minden másnap öt

. liter tejet kapunk ingyen. Az ’ öregek napja a helyi ÁFÉSZ segítségével válhatott minden évben fontos eseménnyé, hiszen az ott dolgozó szocialista brigádok vagy a már említett termelőszövetkezeti szocialista brigádok anyagilag is támogatják az öregeket.

Figyelmesség. Elrohant a virágüzletbe.

— Mi tetszik? — szólt az elárusítónő, amikor a' pulthoz ért.

— Tíz szálat kérek ebből

— mutatott a tulipánokra. Amíg a csokor elkészült, kiválasztott egy hóvirágot.

— Ezt is számolja hozzá. Kifizette a számlát, • megfogta a hóvirágot és odavitte a pulthoz.

— Kezét csókolom, fogadja ezt el nőnapra. Az eláru- sítónő fülig pirult. Ahogy illik — mondaná a francia —, egy pillanatig tétovázott, azután kilépett a pult elé. Adja csak ide azt a virágcsokrot. Kibontotta, gyorsan kivett belőle egy teljesen elfonnyadt szálat.

— Ne haragudjon, vigye ezt a hóvirágot helyette — tette hozzá, és a selyempapírt újra összetekerte, benne a kilenc szál tulipán és a hóvirág.

nule nowÁtjti tcrisoijii

NAPLÓ

a SZÖVÁL szolgálati lakásába, a feleségem ugyanis ott agrármérnök.

Kommentár. Nagy kár, hogy a magyar csapat mérkőzésein kívül csak a vb- döntő második félidejét láthattuk a képernyőn. Pedig jócskán lett volna mit ellesni az itthoni kézilabdázóknak és játékosoknak a férfivilágbajnokság együtteseitől. Mi, magyarok, akárcsak a dániai világbajnokságon, ismét utóvizsgára minősíttettünk. Igaz, egyetlen vereséggel lettünk kilencedikek, de: a négy döntetlen nem volt véletlen. Együttesünk nem felelt meg azoknak a követélményeknek, melyeket a világszínvonal támaszt: Kovács a góllövőlista másodikja, a két kapus és talán Léié nevezhető meghatározó egyéniségnek. A . többiek öreguras, elavult játékot adtak elő — írja Árvay Sándor.

DÉLMASYARORSZÁG

Harmincöt éves a Tiszatáj.

Harmincöt éve, 1947 márciusában, egészen pontosan 8-án jelent meg a Tiszatáj irodalmi, művészeti és társadalmi folyóirat, elsőként a ma is élő hazai irodalmi folyóirataink közül. Ez alkalomból bensőséges hangulatú, házi ünnepséget tartottak Szegeden, a szerkesztőségben, ahová nemes gesztussal — az évforduló szerénységéhez illendő — a legközvetlenebb partnereket hívták meg, a nyomdászokat, valamint a lapkiadó igazgatóját, Kovács Lászlót, a terjesztési csoportot képviselő Farkas Gézát, és természetesen a helyi írócsoport titkárát, Tóth Bélát.

Vetik a tavaszi árpát.

Hosszú volt a tél, és lassan tavaszodik. A mezőgazdaságban dolgozók türelmetlenül várják, hogy kezdhessék a munkát, mert attól tartanak, összetorlódnak majd a tennivalók. Éjszaka ugyan még fagyott, de a nappali kelle-, mes időt kihasználva Forráskút ' határában már elindultak a vetőgépek: vetik a tavaszi árpát.

__SZOLNOK MEGYEI

A MEGYE RAOTB1ZOTTSAG CS * MKYB T>WACS LAPJA

Fiatal agrárszakemberek mondják. Mindössze négy éve került ki az egyetemről Polgári Miklós, a hajdúböszörményi Bocskai Tsz szarvasmarha-ágazatának vezetője.

— Nagy bizalmat kaptam — mondja —, s erre igyekszem munkámmal rászolgálni. A téesz vezetése szakemberként megbecsül, és önállóságot enged. Az ágazat nyolcvanhat dolgozójával mindennap találkozom, ezt a kapcsolattartást fontosnak tartom.

Polgári Miklós fiatal kora ellenére jelentős társadalmi munkát végez. Alapszervezeti KISZ-titkár, párttag, a városi NEB, valamint a TAU- RINA-igazgatóság tagja.

Tatár József a hajdúböszörményi II. kongresszus Tsz-ben most ismerkedik a szövetkezeti munkával, de már felelős beosztást kapott: juhászati ágazatvezető.

— Az egyetemen tudományos diákköri témám a juhászat volt. így kerültem ebbe az ágazatba. Fél éve kezdtem el a munkát, s úgy látom, hogy a réti területet járva, sokkal több. szélesebb ismeretet szerezhetek. Hosz- szabb távon is itt szeretnék dolgozni, sikerült kiköltözni

Nők egyenruhában. Földerül a tekintetünk, szinte megbabonáznak bennünket, bár már tízszer, százszor láttuk őket, önkéntelenül elmosolyodunk a közelükben. A nőnap alkalmából szólunk róluk most, nőkről a laktanyában. Az egyik alföldi alakulatnál öten dolgoznak. Mindannyian fiatalok, csinosak. CsorVási Zsuzsa őrmester két pályát dédelgetett gyerekkorában:

— Színésznő leszek, vagy katona — fontolgatta. Éppen három éve vonult be szabályos, behívóparanccsal. Alig akarta kézbesíteni neki a postás. Elírásnak hitte á címzést. Azóta sem látott „női behívót”. Zsuzsa őrmester most az ügyviteli részleg vezetője. Jókedvűek', derűsek, ha kell szigorúak, de nagyon jól dolgoznak.

— Egy szóval ^nagyszerű lányok — mondja róluk a parancsnok. És az év egy napján valamennyi asszonytársuknál több virággal térnek haza ők, öten a laktanyából.

Erdőmunkások. Az erdőnek mindig sokat köszönhetett az ember. Sajnos, Szolnok megye igen szegény erdőkben. A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Vállalat közel 35 ezer hektáron gazdálkodik. Évente átlagban 140 hektárról termelnek ki fát. Ez az elmúlt években 46 ezer 925 köbmétert jelentett.

Összeállította: Verasztó Lajos

Napjainkban az orvostudomány egyik kiemelt kutatási területe a szív- és keringési betegségek megelőzése és gyógyítása, hiszen a halálozási okok több mint 50 százaléka ilyen eredetű rendellenesség. Még ijesztőbb a kép, ha az efféle halálokok arányát az idő függvényében vizsgáljuk. Hazánkban például 1978-ban 20 ezerrel több férfi halt meg szív- és keringési betegségben, mint 1964-ben, s köztük legalább ötezer volt azoknak a száma, akik elkerülhették volna a halált. Hogy milyen módon? Az Országos Kardiológiai Intézet szervezési és módszertani osztálya évek óta erre a kérdésre keresi a választ. Munkájukról, eredményeikről, és a további tervekről beszélgettünk dr. Gyárfás Iván osztályvezetővel.

— Egy rendkívül kedvező

jelenségre figyelt föl a közelmúltban a világ. Néhány országban, így például Amerikában, Kanadában, Finnországban, Üj-Zélandban, Ausztráliában jelentősen csökkent a szívkoszorúér- betegségben elhunytak Száma. Csak az USA példáját említeném: 1978-ban 200

ezerrel kevesebb volt az ilyen jellegű elhalálozás, mint tíz esztendővel korábban. A kutatókban felmerült a kérdés, vajon mi az oka ennek; az orvostudomány fejlődésének, az új eszközöknek, vagy gyógyszereknek köszönhető-e, avagy az életmód változásának? Kétségtelen, hogy az orvos- tudomány 1968—78 között sokat fejlődött, ma már jól felszerelt intenzív osztályokon kezelik az infarktusos betegeket, jobb gyógyszerek állnak rendelkezésre és sikeres szívműtétek ezreit hajtották már végre. De az infarktusos halálozás csökkenését mindez csak néhány százalékban magyarázza.

— Ezek szerint az életmódban keresendő az alapvető összefüggés?

— Tapasztalataink szerint ez az örvendetes jelenség egyértelműen az életmódváltozásnak az eredménye. Az egészségügyi reklámhadjáratok nyomán Amerikában 15 százalékkal csökkent a dohányosok száma, megváltoztak az étkezési szokások, kerülik az egészségtelen, zsíros ételeket, és az amerikai városi életmód természetes velejárója lett — ezt a játékfilmek is tanúsítják — a rendszeres testmozgás, a kocogás. Az infarktusos megbetegedésekért ugyanis a dohányzás, a vér magas zsír- tartalma és a magas vérnyomás a felelős. Ezek a fő rizikófaktorok, amelyek az ember életét veszélyeztetik. Ha csak egyik rizikófaktor van jelen, akkor száz esetből húszban, ha viszont mindhárom, akkor száz esetből kilencvenben valószínű az infarktusos megbetegedés.

— És mi lenne hazánkban a teendő, hogy lehetne megelőzni a szív- és keringési betegségek terjedését?

— Egyetlen út áll előttünk, amelytől eredményt várhatunk; a lakosság magatartását. szokásait, kellene megváltoztatni. Ennek lehetőségét, a befolyásolás módszereit vizsgáljuk egy hosszú távú program ' keretében. Osztályunkon orvosok és szociológusok azon fáradoznak, hogy azokat a szociális tényezőket is feltárják, amelyek közrejátszanak abban, hogy bizonyos csoportokban gyakoribb az infarktusos megbetegedés. Ami pedig az egészséges életmódra nevelést illeti, meggyőződhetünk, hogy már gyermekkorban kellene elkezdeni. Az egészséges táplálkozási szokásokat, a rendszeres testedzés iránti igényt csakis ebben a korban lehet kialakítani, nem beszélve a dohányzásról, amely az esetek nagy többségében gyermekkorban kezdődik. A hatékony megelőzés feltétele a társadalmi összefogás. Éppen ezért munkánkba bevontuk a körzeti és üzemorvosokat, az üzemi étkezdéket és a gyermekélelmezési szakembereket, s szeretnénk azokat is mozgósítani, akik a tömegsportért tehetnek valamit. Azokban a kerületekben, ahol kísérleteket, kutatásokat végzünk, különböző egészségügyi klubokat szeretnénk létrehozni. Így az infarktusos betegek, a magas vérnyomásban vagy cukorbetegségben szenvedők a klubokban szakemberektől kaphatnának választ kérdéseikre, problémáikra, és tanácsokat, segítséget az életmódváltozáshoz.

— Tudomásom szerint az elmúlt esztendőkben főleg a budapesti kerületekre terjesztették ki kutatásaikat. A megyékben nem terveznek hasonló vizsgálatokat?

— Éppen a közelmúltban kapcsolódott be programunkba a Pécsi Orvostudományi Egyetem Szervezésta- ni Intézete, s tervünk az, hogy felméréseket végzünk Pécsett és Siklós környékén is. A közös munka célja, hogy kiderítsük: befolyásolja-e a vidéki, illetve a városi életmód különbözősége a szív- és keringési betegségek alakulását. Vagyis hazánkra is érvényes-e a megfigyelés, hogy az infarktus-gyakoriság északról délre, nyugatról keletre haladva egyre csökken.

De addig is, amíg e kutatások tartanak, az ország valamennyi üzemében ajánlatos lenne bevezetni a magas vérnyomás rendszeres szűrését és kezelését, az éttermek és üzemi konyhák korszerűbb és egészségesebb étrendet alakíthatnának ki. Ehhez nem kell pénz, anyagi áldozat, csak egy kis jószándék, ügyszeretet.

Végül pedig egy jó tanács, elsősorban középkorú férfiaknak. ne várjanak a sportpályák építésére! Kocogjanak, fussanak, mértékletesen étkezzenek az egészségükért!

Árokszállási Éva

Nagy változások tanúja

Szívós, szikár ember Za- horán György. Téglásdinasztiából származik. Ö maga is kora ifjúságában került a téglagyárba, mégpedig „protekcióval”. A szülei jó munkájának köszönhette, hogy felvették lóhajtónak. Később Keller-kocsisnak osztották be.

A háború alatt őt is behívták katonának. Három év után, 1947-ben került vissza a gyárba, s akkor mindjárt a szakszervezet tagja lett.

S Egy évi műszaki káderképző , tanfolyam elvégzése után.

I 1954-ben művezetővé léptet- j ték elő.

Közben — 1952-ben —mű- j helybizottsági titkárnak vá- [ lasztották meg. Az akkori j időkre így. emlékszik vissza:

— Kevés tapasztalattal f rendelkeztem, tele voltam r gonddal, bajjal. Rosszak voltak a munkakörülmények,

; még nem alakult ki a bére- ! zés formája, rengeteg volt a | panasz. . . Sok estét töltőt - ) tem a gyárban, hogy ren- I dezzem valahogy a dolgokat.

Azért valami szép emlé- • ke is maradt abból az idő- ; bői. Az ő neve is felkerült a dicsőségtáblára. Akkor kapta meg először a Kiváló Dolgozó kitüntető jelvényt.

1962-ben választották meg az üzemi bizottság titkárának. Ebben az időben nagy fejlődés kezdődött a gyárban. Már műszárító volt, és egyre csökkent a nehéz fizikai munka. 1972-ben elkészült az első alagútkemence is. Előbb azonban meg kellett tanulni az új gépek kezelését. Tanfolyamokra jártak a dolgozók és mérnökök, üzemmérnökök, technikusok jöttek.

— Elértük azt a szintet, amit két évtizede még elképzelni sem mertünk volna — állapítja meg Zahorán György. — Persze, más igények is keletkeztek: korszerű fürdő, öltöző, étkezde és konyha. Az új szociális létesítmény építése az idén kezdődik el.

Az anyagi feltételeket is meg kellett teremteni éhhez. A gyár termelése értékben néhány év alatt megsokszorozódott. A kereset elfogadható, és a gyár gazdasági vezetői a szakszervezeti bizalmiakkal egyetértésben törekednek a jó munka elismerésére.

1980-ban lett vezető főbizalmi, most pedig már nyugdíj előtt áll. Ahogy tréfásan mondja:

— Számomra ebben az évben lesz az első „szabad” május 1. Azután mindennap vasárnapra fogok ébredni. A fizikai munkától azonban nem szakadok el, de megszakadni sem fogok bele. Van egy kis kertem, néhány malacom, és jó néhány baromfi is szaladgál az udvarunkon. Néha bejárok majd a gyárba, ha szívesen fogadnak. Segíteni fogok Greksza Jánosnénak, az utódomnak,' hogy helyesen tudjon eligazodni a sokrétű szakszervezeti munkában.

Zahorán György a hosszú évek során' hatszor érdemelte ki a Kiváló Dolgozó kitüntető jelvényt, mint polgárvédelmi szakaszparancsnok a 10 és 15 éves Honvédelmi Érdemérmet. A szak- szervezeti munkáért a SZOT-kitüntetés bronz fokozatát 1970-ben, az aranyfokozatát pedig 1973-ban kapta meg. •

Pásztor Béla Fotó: Veress Erzsi

Vietnam - pártkongresszus előtt

2. Dél: remények és gondok

Budapestről Hanoiba érve a télből a tavaszba léptem. Dél-Vietnam pedig már forró nyárral fogadott: Ho Si Minh-városban február .elején 30—35 fokot mutatott a hőmérő. Az előrelátó légikisasszonyok legyezőket készítettek ki a repülőgép minden ülésére, a Hanoiban már megszokott riksákat itt jókora napernyőkkel szerelik fel, s a szállodai légkondicionálás nélkül bizony nehéz lett volna az alvás.

Saigon

vagy Ho Si Minh város?

A hajdani Saigon a pár hetes vietnami látogatás külön élménye. — Jól nézz körül „odalenn” — tanácsolták indulás előtt a hanoi ismerősök —, hisz a Dél még ma is más világ. Leginkább az a kérdés izgatott: hogy változott meg az egykori Thieu- rendszer fővárosa, mennyiben tükrözi a névcsere a valódi változásokat? (Saigont 1976-ban keresztelték át hivatalosán Ho . Si Minh-vá- rossá.) Hol tart, hogy halad a déli országrész átalakulása?

Nos, az első, felszínes benyomások kissé csalókák. A város forgalma jóval nyüzsgőbb, mint Hanoié, több a motor, s létezik magángépkocsi (bár a benzinellátás itt is korlátozott). Lépten-nyo- mon az utcára kiterjeszkedő kis .étkezdék várják a járókelőket. A lányok színesebben öltözködnek — igaz, mostanság a szoknya helyett ismét a hagyományos, bő szárú, fekete selyemnadrág járja. Rengeteg az utcai árus, nem is beszélve az egész utcasort alkotó műkincsboltokról, régiségkereskedőkről. Porcelánok, csodás

elefántcsont faragványok, mesteri lakk-képek csalogatják a vásárlókat az üzletek mélyébe. A teljes negyedet kitevő szabadpiac pedig külön fogalom: itt — borsos árért, sőt, lehetőleg a második fizetőeszköznek számító dollárért — majdnem minden kapható. A kínálat szinte a nyugat-európaival vetekszik: Hi-Fi-tornyok, szupermagnók, televíziók és kvarcórák, kazetták, zseb- számológépek, selymek, farmerok és edzőcipők — hiheAz egykori saigoni elnöki palota