Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-12 / 36. szám
1982. február 12., péntek A Békési Kosárfonó Háziipari Szövetkezet köröstarcsai részlegében húszán dolgoznak. Az ügyes kezű tárcsái lányok és asszonyok sporthálókat , kötnek Fotó: Szekeres András Holnap Rejtvény a Minimagazinban A Békés megyei Közlekedésbiztonsági Tanács gyermek- és ifjúsági közlekedésbiztonsági szakbizottsága és lapunk közlekedési rejtvénysorozatot indít gyermekeknek. Első rejtvényünk, mely az óvodások számára készült, február 13-án, holnap jelenik meg a Minimagazinban, majd három egymást követő szombaton lesz rejtvény a Miniben, kisdobosok, úttörők és középiskolások számára. A helyes megfejtők között értékes jutalmakat sorsolunk ki. A rejtvénysorozat címe: „Stop! Közlekedj okosan”. Neves vendégek a Moszkva Rádió új műsorában Mint azt 1982. január 5-én már megírtuk, a Moszkva Rádió magyar nyelvű adása év elejétől „A Moszkva Rádió hallgatóinak találkozója” címmel új műsort sugároz minden hónap első péntekjén. Az adóst a napi második magyar nyelvű adás ideje alatt 21 és 22 óra közt a 41, 49-es rövidhullámon és a 256-os középhullámon hallhatják. Az új műsor első vendége január Íjén Filipp Yermás, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke, a Szovjetunió állami filmbizottságának elnöke volt. Február 5-én este pedig Vjacseszlav Tyihonovot hallhattuk, aki A tavasz 17 pillanata című tv-sorozatból jól ismert színművész. Megtudtuk „Stirlitz- ről”, hogy a Szovjetunió állami díjas kiváló művésze, s hogy új tv-film szerepre készül. A Moszkva Rádió adásterve alapján Vlagyimir Sztye- panov adásvezető-szerkesztő legutóbb elmondotta, hogy később a stúdió vendégeként hallhatjuk Georgij Beregol- jov altábornagy űrhajóst, Jelenő Obrazcova és Jevgenyij Nyesztyerenko világhírű énekeseket, Valentyina Fedoto- vát, a „Lányok, asszonyok” főszerkesztőjét, Tyereskova űrhajósnőt, Anatolij Karpov sakkvilágbajnokot, valamint Valentyin Zojim professzort, a Szovjet Össz-szövetségi Rádió és Televízió politikai szemleíróját. Valentyin Zojim május 7-én lesz a stúdió vendége. A nemzetközi politikai kérdésekre fog választ adni a Moszkva Rádió magyar nyelvű adása hallgatóinak. Kérjük a lap olvasóit, hogy kívánságaikat, javaslataikat, kérdéseiket juttassák el a Moszkva Rádió magyar osztályára. Leveleiket, mint eddig is, a Moszkva Rádió ma. gyár osztálya, Moszkva címre kell elküldeni. A borítékra írják rá: ,,Találkozó”. B. J. Táncvizsga Mezőhegyesen (Tudósítónktól) A mezőhegyesi művelődési ház február 14-én, vasárnap 15 órai kezdettel rendezi meg gyermek- és ifjúsági társastánctanfolyamának záróműsorát a Mezőhegyesi Cukorgyár várótermében. A fiatalok rövid, átfogó vizsgaanyag előadásával bizonyítják táncos ismereteiket, melyet Antali Zoltán táncpedagógus, a tanfolyam vezetője állított össze számukra. Ezt követően a versenytáncokból a mezőkovácsházi ifikorosztályú táncosok adnak ízelítőt. (sz. j.) Újabb falfirkálók Megyek a békéscsabai Luther utcán, és közeledve a Jókai utcához, szemügyre vehetem az újabb keletű falfirkálók mázolmányait. Van ott egy kis presszó, annak a falán is — nem tudom másképpen fogalmazni — süket szövegek. Vörösesbarna festékkel. Nyilván, a falfirkáláshoz ecset is kellett, meg festékes doboz. Vagy vödör. Vagy ki tudja. Volt nekik, és nem is titkolták. Űjabb falak, újabb szövegek. Az utca végén imaház. Arra a Jókai utca felől müvészkedték oda otromba betűkkel: „Ámen". Aztán tovább haladtak, a Tanácsköztársaság útja felé. Egy másik házon rockzenei pártállásukat tették közhírré, imigyen: „Beatrice”. Hogy innen kifogyott-e a festékjük, nem tudom. Ha rajtam állna, lekapartatnám velük. És újrafestetném a házak falát. De nem ám társadalmi munkában! Zscbbevágóan. Persze, ki tudja, kik lehettek? Vagy az ilyen falfirkálók mindig büntetlenek marad- nak" I (sass e.) Tanácsülés Csabacsüdön Csabacsüd nagyközségi Tanács a napokban megtartotta első ülését. A tanácsülés Frankó János tanácselnök elnökletével a közös tanács munkatervének megtárgyalása és elfogadása, valamint a végrehajtó bizottság munkatervéről szóló tájékoztatás után napirendre tűzte a költségvetési és fejlesztési alap idei előirányzatainak megvitatását. Legfontosabb feladatnak az alapellátást biztosító intézmények fokozott fejlesztését jelölték meg. A tervben szerepel a kerékpárút megépítése Kardoson, a 44-es főút mellett, valamint az elavult villanyhálózat felújítása örmény kúton, ami azonban csak magasabb tanácsi támogatással és a lakosság hozzájárulásával valósulhat meg. Csabacsüdön az idén bővítik a vízvezetékhálózatot. A tanács az 1982. évi költségvetést 14 fnillió 817 ezer forint bevétellel és ugyanannyi kiadással elfogadta. A fejlesztési alap költségvetését 2 millió 307 ezer forint bevétellel ugyanannyi kiadással határozta meg. Társadalmi munkát 500 ezer forint értékben végeznek. A költségvetés elfogadása után a tanács területén működő 3 termelőszövetkezet elnöke adott tájékoztatást a testületnek. Mindhárom termelőszövetkezet a vártnál jóval magasabb nyereséggel zárta az 1981-es évet. Madács János Facsemeték téeszterüietekre A Békés megyei Erdőgazdálkodási Szövetkezeti Közös Vállalat tegnap, csütörtökön Gyulán tartotta igazgató -tanács ülését. Ezen elsőként Goron József elnök adott tájékoztatást az elmúlt évi tervfeladatok megvalósításáról, valamint megvitatták az idei termelési és pénzügyi tervet. A gazdálkodásról szólva megállapította: a vállalat csemetekertje az elmúlt évben is jó szolgálatot tett a> szaporítóanyag-ellátásért. Tavaly több mint százezer nemes nyár-, akác-, tölgycsemetét állítottak elő, illetve értékesítettek. Ezenkívül 40 ezer csemetét és 20 ezer suhángot vásároltak, döntő többségében a termelőszövetkezeti területek erdősítésére. Nagy mennyiségű, mintegy 20 ezer köbméter faanyagot termeltek ki a termelőszövetkezetekben az elmúlt év folyamán a tag- és szakirányító termelőszövetkezetek 70 hektárt erdősítettek. Csaknem 15 hektáron került sor erdőfelújításra^ Gyomán és PusztafölcTvá- ron majorfásítást végeztek, a KPM részére mintegy 20 kilométernyi útszakaszon ültettek nyárfát. A vállalat tavalyi tervét túlteljesítette, tiszta nyereségük megközelítette a félmillió forintot. A beszámolót követően Fodor Lm jós ismertette az ellenőrző bizottság munkáját, Bobvos János igazgató pedig az ez évi feladatok eredményes megvalósításának feltételeiről adott számot. B. O. nemzetközi CüCIB-kutyakiállítás A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete május 9-én, vasárnap a Kerepesi úti ügetőpályán rendezi meg az év első tavaszi nagyszabású nemzetközi kutyakiállítását, amelyre egyaránt benevezhetnek hazai és külföldi kiállítók. A rendezők — előze>- tes adatok alapján — mintegy kétezer kiállítót várnak Európa csaknem valamennyi országából. A kiállításon láthatóak lesznek olyan kutyafajták is, mint például az alaszkai malamute, a svájci landseer, amelyeket Magyar- országon nem tenyésztenek. A 15—20 országból érkező kiállítók a rangos CACIB- szépségdíj megszerzése mellett szívesen versenyeznek a magyar elsőségért is, hiszen a szerencsés győztes háromszori siker esetén a külföldön is nagy becsben tartott Hungária Champion cím és oklevél birtokosa lesz. A nevezési határidő 1982. március 8-án zárul. Horgász trófea kiállítás Kuriózum — elsősorban horgászok' számára — az a kiállítás, melyet a Magyar Országos Horgászszövetség Békés megyei Intéző Bizottsága kezdeményezésére a Gyulai Dolgozók Horgász Egyesülete rendez a gyulai Jókai Kultúrházban, Kossuth Lajos utca 13. szám alatt február 14-én és 15-én. Harmincöt preparált trófeát mutatnak be az elmúlt évek kimagasló fogásaiból — így látható 16 kg-os harcsa, 9 kilós csuka, 17 kilós rekord busa, 10 kilós süllőfej —, melyeket az egyesület horgászai akasztottak meg. Ezenkívül balin és jászke- szegtrófeák is láthatók vasárnap 9—12 óráig, valamint hétfőn 17—19 óráig. A kiállítást díjmentesen tekinthetik meg az érdeklődők. — plp — Falun is egyre többen használják a korszerű és olcsó gáztűzhelyeket. Bélmcgyeren például 140 rendszeresen gázpalackot cserélnek Fotó: Fazekas László áruvilág és kultúra /. árutermelés a szocializmuson belül, mint ismeretes, elengedhetetlen feltétele a társadalom fejlődésének. Valóban azt látjuk, hogy társadalmunkban az aruk változatossága, bősége, kínálata állandóan növekszik. Ha valaki a mai kapitalizmus valóságos kínálatát figyeli, észreveheti, hogy a fejlett államokban az árubőség még sokkal nagyobb, mint nálunk, a kínálat változatosabb, és így a mi társadalmunknak ezen a területen vitathatatlanul sok a be- hoznivalója. a».Mi azonban a helyzet a kultúrával? A modern kapitalizmusban az a látszat, hogy a kultúra éppen olyan áru, mint amilyen áru lehet egy tányér, egy ékszer, ja. víz, vagy á villanyáram. Sőt, egész spekulációs hálózatok alakultak ki a kultúra körül. A legékesebb példa erre a műkereskedés. Hasonlóképpen árunak tűnik' minden film, és maga a filmkészítés is. A könyvkereskedelem és a könyvkiadás szintén hasonló képet mutat. Minden könyvkiadó igyekszik legalább egy-két művét feljuttatni az úgynevezett bestseller listákra, tehát kapós könyvvé tenni az általa kiadottat. A regény vagy a verseskötet éppen úgy piaci áru, mint ahogyan az a fogkefe vagy a fürdősapka. És fűzzük még hozzá, hogy bizonyos fokig az iskolák is, különösen a magániskolák rendszere segítségével, belekerülnek az áruhalmazba. Mindezek alapján azt lehetne hinni, hogy a kultúrának az áru természete mutatkozik meg abban, ahogyan a kultúra beleilleszkedik a modern kapitalizmus áruvilágába. Valójában a kultúrának ilyen természete nincs. Az igazi kultúrát soha nem termelték áruként. Noha időnként megbízói munkaviszonyban voltak a művészek, például az antik görög demokráciában. Periklész kétségtelen megrendelője volt jó néhány athéni szobornak, műalkotásnak, vagy később a Medi- ciek és a pápák nem egyszer megrendelői voltak Michelangelónak és másoknak, de a megrendelésre készül# munka nem piacra készül, nem szabadon árusítják, és nem is a maga értékén kel el. A kultúra tehát évszázadokon keresztül nem volt áru. Értékét soha nem az határozta meg, hogy mennyi a beléje fektetett társadalmilag szükséges munkaidő, mivel Giotto vagy akár M. S. mester munkaidejét semmiféle alapon nem lehet összehasonlítani sem az előző korok, sem bármely más korszak társadalmilag szükséges munkaidejével. A történelmi tanulságok ezen az alapon azt a véleményt támasztják alá: a művészet egyáltalán nem áru, csupán bizonyos körülmények között változhat áruvá, és használható fel áruként. Valóban, a modern kapitalizmus körülményei között egy sor olyan dolog is áruvá válik, amelynek nem kellene árunak lennie, amelynek természetéből nem következik ez, amelyet nem áruként termeltek, s nem is áruként juttattak a piacra, csak miután oda jutott, vette fel hirtelen az áru jellegzetességeit. A kultúra árujellege részlegesen a szocializmusban is mindig megvolt. Nálunk soha nem osztogatták ingyen sem a színházjegyeket, sem pedig a könyveket, mindig létezett műkereskedelem és természetszerűen mindig voltak a könyvkiadóknak, a színházaknak, a filmgyáraknak gazdasági terveik, gazdasági mutatóik, és mindig létezett gazdasági, tehát árukérdés a kultúrával kapcsolatban. Vagyis — gyakorlatilag annak ellenére, hogy a kultúra, a művészet, a művészi termék önmagában nem áru —, mégis áruként került forgalomba. Ennek oka pedig az, hogy maga a kultúra ugyan nem áru, de előállítása olyan termékek fölhasználásával történik, amelyeknek árujellege tagadhatatlan. Igaz, hogy az énekművészek művészete nem áru, de az operaelőadáshoz készített ruhák, hangszerek, az előadás feltételeinek biztosítása, mindmind áruként termelt anyagokat, eszközöket vesz igénybe. Az is igaz, hogy az írói munka nem áru, viszont a könyvben nemcsak az író, esetleg az illusztrátor munkája van benne, hanem a papír előállításától a nyomdai munkán át a könyvkötésig sok minden más is. Ebből következően, ha helyesen akarunk fogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy bár az árutermelő világban maga a kultúra, a művészet, a tudomány önmagában egyáltalán nem áru, de működésüknek, és terjedésüknek feltételei az áruviszonyok. Ezért is sikerült a kapitalizmusban viszonylag könnyen áruvá változtatni az eredetileg nem árujellegű kulturális termékeket. Persze, mindehhez hozzá kell tenni, hogy bármennyire is uralkodnak az áruviszonyok a kapitalizmusban, még ott sem feltétlenül és minden szempontból válik árujellegűvé a kul- ra. Így jönnek létre a kapitalizmusban azok a kulturális alapítványok, melyek a kultúra általános támogatását szolgálják. Hasonlóképpen az állam is kénytelen komoly mértékben kiemelni a kultúrát az áruviszonyok közül. A legtöbb modern kapitalista országban a magániskolák mellett alapvetően az állami iskolák látják el az oktatás feladatát — állami költségvetésből. Szubvenciót kapnak a színházak és egyéb kultúrintézmények is. Persze, a szubvenciók ellenére még mindig sokkal drágább a kultúra, mint a szocializmusban, de az is bizonyos, hogy a modern kapitalizmus belátta: társadalmi létfeltételei közé tartozik a kultúra speciális támogatása. S ez még inkább vonatkozik a szocializmusra. A szocializmusban a kultúra és a kultúra terjesztése a szocializmussal összefüggő, attól elválaszthatatlan társadalmi cél. Ha nem is valljuk azt, hogy a forradalom csupán eszköz, s a kultúra a cél, kétségtelen, hogy a szocializmus, mint társadalmi rendszer tartalmában az állandó kulturálódás folyamata is benne foglaltatik, hiszen nélküle minden társadalmi tendencia szükségképpen elidegenült formát öltene. Ö szocialzimusban senkinek nem érdeke a kultúrát áruvá változtatni, ami azonban nem jelenti azt, hogy bizonyos kultúrtermékek ne áruként jelenjenek meg a piacon. Így például elképzelhető olyan színi előadás. mely önmagát tartja el, sőt hasznot is hoz, de nem változtathatjuk az állami színházakat kizárólagosan ilyen színielőadások színterévé, összegzésül megállapíthatjuk, hogy a kultúra árujellegéről folytatott viták skolasztikus viták akkor, ha nem a kultúra történeti vizsgálatán, és nem a valóságos társadalmi viszonyok elemzésén alapulnak. Hermann István
