Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-10 / 34. szám
1982, február 10., szerda o Előszállítás, rakodási verseny Kedvezmény a vasúton fuvaroztatóknak A békéscsabai TÜZÉP-tclepre folyamatosan érkezik a szén Fotó: Szekeres András Még javában tartott a múlt év végén a csúcsforgalom, amikor már az idei feladatokra készültek a dél-alföldi vasutasok: megkezdték az 1982. évi előszállítások szervezését. Ismeretes: a MÁV Szegedi Igazgatóság több megyére kiterjedő munkája főként mezőgazdasági területeket érint. Emiatt, különösen az év második felében az itt termelt mezőgazdasági termények — elsősorban a gabonafélék és a cukorrépa — betakarítása, továbbá a vállalatok, üzemek és gazdaságok export- szállításainak egyre fokozódó üteme tovább növeli a vasút amúgy is nagy feladatait. Ilyenkor aztán a vasút valameny- nyi teherkocsija kevésnek bizonyul a felkínált áruk azonnali elszállításához. Ez időszakban gyakran türelmetlenek a fuvaroztatók, sürgetik az üres kocsik átadását, mivel veszélyben érzik a tervteljesítésüket. Természetesen van az évnek olyan időszaka is — az első hónapok —, amikor viszonylag kevesebb az elszállításra váró áru, és a MÁV szabad szállítókapacitással rendelkezik. E két végletet . igyekszik kiegyenlíteni a MÁV előszállítási akciója, amit erre az évre is meghirdettek. Az idén januártól április végéig köthetnek szerződést a vállalatok, üzemek kavics, mindennemű kő, mésztartalmú talajjavító anyag, betonból és vasbetonból készült áruk, homok-, salak-, kohósalak1-, tégla- és bitumenküldemények szállítására. A vállalatok kedvezően fogadták a vasút kezdeményezését, amit bizonyít az is: az elmúlt év végéig 17 fuvaroz- tatóval 803 ezer tonna áru előszállítására írtunk alá megállapodást. Békés megyéből nyolc vállalat mintegy 300 ezer tonna áru fogadását vállalta. Közülük a két legjelentősebb rakodó partnerünk1 az Orosházi Üveggyár, valamint a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat. A vasút az előszállítási megállapodás alapján kedvezményben részesíti a fuva- roztatókat. Azok a szállító felek, akik a szerződésben rögzített küszöbértéken — a megelőző három év azonos időszakában vasúton az átvevő részére fuvarozott áru- mennyiség átlagának 90 százalékán — felül fogadnak árut, a többletsúly után fuvardíj-visszatérítést kapnak. Ennek mértéke a vállalt mennyiség 101—120 százalékos túlteljesítése esetén többlettonnánként januárban és februárban 15 forint, március és április hónapban 10 forint, míg a 120 százalékon felüli mennyiség után tonnánként az év első két hónapjában 25 forint, a következőkben 15 forint. Az elmúlt években ilyen címen több mint 2,3 millió forintot térítettünk vissza. A többletfuvarozás után nyújtott fuvardíj-visszatérítésen túl még a következő rakodásiidő- és kocsiálláspénz-kedvezményt is adja a vasút. Az előszállítási kedvezményre meghirdetett áruknál a kirakodási határidő lejáratát követően korlátlan időtartamra, január elsejétől március 31-ig nem számítunk bírságrésszel felemelt kocsiálláspénzt azoknál az átvevőknél, akikkel megállapodást kötöttünk. E kedvezmény azonban csak a fa- gyottan érkező küldeményekre érvényes. A nyílt vonalon tárolt szállítmányok esetében pedig legfeljebb hat hónapig teljes fekbérmentessé- get adunk. A fagyveszélyes áruk téli szállításának elősegítése érdekében a korábban meghirdetett, fagyott állapotban érkező áruk kirakásánál folyamatosan 12 óra rakodási alaphatáridő érvényese Január 1. és február 28. között bírságmentes díjszabás szerinti alapkocsiál- lás-pénzt számítunk a kirakási határidő lejártát követő 72 órás időtartamra valamennyi átvevőnél. Az előszállítás sikeres megvalósítását szolgálja a MÁV Vezérigazgatóság által meghirdetett vasúti rakodási verseny is. A január 1. és április 30. között folyó versenyben a feladó és az átvevő fuvaroztatók szállításszervező és -irányító dolgozói vesznek részt, akik meghatározott feltételek túlteljesítése esetén jelentős pénzjutalomban részesülnek. A vasút folyamatos munkájában nemcsak az évközi, hanem a hét egyes napjainak szállítási egyenlőtlenségei is zavart okoznak. Különösen érvényes ez most az ötnapos munkahétre való átállást követően. Ezért, a heti egyenletes szállítás biztosítása érdekében 33 fu- varoztatóval kötöttünk mindkét fél számára előnyös megállapodást hétnapos kocsimegrendelésre, illetve rakodásra. A hétvégi rakodások ösztönzésére pedig mind az áruberakásnál, mind a kirakásnál kedvezményt biztosítunk. Hasonló kedvezmény illet meg 42 vállalatot is. Ezek az elmúlt év őszén pontos, késedelemmentes rakodással segítették munkánkat. Részükre az év első negyedévében a késetten kezelt kocsijaik után is csak alapkocsi- állás-pénzt számolunk. A fuvaroztató felek jobb kiszolgálása, a szállítási lehetőségek bővítése érdekében 1981. október 1-től új | szolgáltatást vezetett be a I MÁV. Ennek lényege az, I hogy a teheráruként feladott, I díjszabásban meghirdetett I fuvarozási határidőnél rövi- I debb időn belül eljuttatja az átvevőhöz. Vasútigazgatósá- gunk területén ilyen gyors áruszállításra Szeged, Kecskemét és Nagykőrös, állomásokat jelölték ki. A szolgáltatás igénybevétele esetén vállaljuk, hogy az előre meghatározott délutáni, illetve esti órákig feladott kocsikat másnap reggel 8 óráig Budapest-Józsefváros állomáson átadjuk a címzettnek. Az előzőekben ismertetett kedvezmények azonban csak akkor érik el céljukat, ha a fuvarozásban részt vevő felek egymás munkáját maximálisan segítik, és együtt tevékenykednek a közös szállítási feladatok sikeres megvalósításán. Lovász Lázár vasútigazgató I flz Üvegipar írja Az Üvegipari Művek dolgozóinak üzemi lapja idei első számában vezető helyen számol be a vállalat bizalmi testületének üléséről, amelyen a7 ez évi feladatokat vitatták meg. Ebből kitűnik. hogy a vállalat termelése az idén mintegy 100—120 millió forinttal nő. és eléri a 6.2 milliárd forintot. A többlettermelést alapvetően húzott síküvegből, edzett és ragasztott biztonsági, valamint hőszigetelő és hengerelt üvegből biztosítják. Ez egyben azt is jelenti. hogy döntő feladatok hárulnak az orosházi gyárra, hiszen a felsorolt üvegekből tekintélyes meny- nyiség készül itt. A tervek között szerepel az export gazdaságosságának fokozása, a rubel- elszámolású országokba történő szállítás növelése. Terjedelmes cikk foglalkozik az Orosházi Üveggyár személyzeti munkájával, amelynek egyik része az oktatás szervezése. Az írásból kiderül, hogy nőtt a dolgozók szakmai műveltsége. A szakmunkások aránya 40-ről 45, a középfokú végzettségűek aránya 19-ről 27 százalékra emelkedett. A felsőfokú végzettséfiWCIX tílcui.vd O.l SAdZctlttK.. /-V felnőttoktatás keretében nőtt a I képző, továbbképző tanfolyamok J szerepe. A saját és külső szer- j vezésű tanfolyamokon 1979-ben j 847. tavalyelőtt 1985 dolgozó vett j részt. Tekintélyes összeget for- j dít a gyár az oktatásra. 1980-ban } csaknem 1.7 millió forintot tett f ki az e célokra kiadott pénz. Olvashatunk még egv orosházi témájú cikket a lapban, egv furcsa nevű. de igen okos gépről. a 7 ERI 250-es CNC-vezérlésű esztergagépről. amely a maga kategóriájában a legkorszerűbbek egyike. Termelékenysége háromszorosa a l«)rábbinak, s mivel három műszakban üzemel majd. hat fő lesz a létszám- megtakarítás. Az exporttevékenység a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ-nél korántsem újkeletű. Az első üzletkötés túljutott a két évtizedes jubileumon, a kovácsháziak ugyanis már húsz évvel ezelőtt mintegy kétezer tonna cirkot szállítottak tőkés megrendelésre. A vevőkör ezekben az első években főleg olaszokból, franciákból és kanadaiakból állott. Amikor a gazdaságirányítás reformját követően megalakult a mezőkovácsházi CITÉV, megoszlott a cirokszakma, az ÁFÉSZ pedig egyet tehetett: újabb piacok után nézett, hogy felszabaduló eszközeit a termeltetésnek egy másik ágában, vonalán kamatoztassa. A piackutatás sikerrel járt: 1970- ben már 30 millió forint értékű libafbllat exportáltak Ausztriába és Franciaországba. Cirokkal kezdődött A kezdeti sikerek arra serkentették a vállalkozó szellemű szövetkezetieket, hogy a kínálkozó lehetőséget minden ízében megragadják. A toll értékesítését lehet ugyan csupán a tollfelvásárlásra alapozni, de — úgy gondolták a kovácsháziak — az igazi mégis csak az, ha a keresett terméket maga az ÁFÉSZ termelteti is meg. Jászapátiban és Tiszakécs- kén hamarosan akadtak nagyüzemek is. amelyek készséggel vállalták a te- nyésztojások előállítását, az ÁFÉSZ pedig késlekedés nélkül berendezkedett a keltetésre. Ma már ez a vállalkozás ott tart, hogy a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ mintegy 500 ezer naposlibát ad ki évente a háztájiba, s teszi ezzel is biztonságossá az egész ügyletet, amelynek szí- ve-lelke a most ismét nagyobb fejlesztés előtt álló tollfeldolgozó üzem. No, de ne vágjunk az események elébe! A keltetéssel, a napos- liba-kihelyezéssel, a termelés megszervezésével, a toll felvásárlásával, feldolgozásával és értékesítésével ugyanis nem zárult még be a kör. A körön kívül ott maradt még tudniillik a kiaknázatlanul egy másik érték: maga a tépett liba! Ezt az előbbit persze csak jelképesen érdemes felfogni. Hiszen időközben a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ egyesítette erőit a kunágotai meg a mezőhe- gyesi fogyasztási szövetkezetekkel, és a kunágotai ÁFÉSZ történetesen éppen egy úgynevezett baromfivá- godát hozott ebbe a házasságba. Még a liba nyakát is! Némi fejlesztés során tehát kialakulhatott immár egy nem is olyan kis üzlet teljes vertikuma: a tisztított, válogatott majd bálázott toll mellett 1976-tól távoli tájak felé indult — feldolgozva persze — a hízott liba is Mezőkovácsházáról. Rövid idő alatt kiderült, hogy a libának szinte minden por- cikája kelendő áru, főleg Franciaországban, ahol még a liba nyakbőrét is megvásárolják, és töltve, ínyenc csemegeként fogyasztják. A liba mellett azután a kunágotai baromfifeldolgozó — olasz kérésre — nyúlás galambvágásra is vállalkozott, és egymaga több mint 100 millió forintos exportot teljesített már az elmúlt esztendőben. Ehhez társult a korábban említett hagyományos — de még mindig nem megvetendő eredményt elérő — cirokex- port. A szövetkezet tíz évvel ezelőtt Magyarbánhe- gyesen, majd utóbb Kever- mesen seprűkötő üzemet létesített és a kezdeti 50 ezerrel szemben 1981-ben 250 ezer seprűt adott el külföldön. Az igazi dollárkitermelő — s ezáltal kemény forintokat hozó — üzlet azonban továbbra is a toll maradt, még inkább annak is, minőségi változata, a kiváló paplan-, párnaalapanyagot adó tömött, puha pehely. Történetünk további része is ehhez az áruhoz kötődik. Zsák helyett paplanba A legutóbbi időkig nem került még komolyan szóba Mezőkovácsházán sem, hogy a tisztított, válogatott, bálázott tollal talán mégsem tér még vissza önmagába ez az előbbiekben ismertetett értékesítési vonal. Azzal ugyan mindenki tisztában volt, hogy közgazdasági szempontból magasabb feldolgozottsági fokon mindig többet ér egy termék, mint alapanyagként továbbadva. Működik ugyan évek óta az ÁFÉSZ paplankészítő üzeme, de hogy ez az üzem külföldre is dolgozhatna — nos ez az elképzelés csak napjainkban van beérőben. Tavaly új tollmosó gépet vásárolt a szövetkezet, megrendelt egy osztályozó és portalanító berendezést, egyszóval fölkészült arra, hogy a jelenlegi évi 25 millió forint értékű paplan és párna gyártását megnégyszerezve, a minőségi kívánalmaknak is eleget téve — amit az érdeklődő tőkés partnertől átvehető technológia szavatol — a kovácsházi paplanokkal megjelenjen azokon a piacokon — Svájcban, Francia- országban, az NSZK-ban és Japánban —, ahol eddig csak a tollat vették meg. A Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ 1981-ben egy- milliárd 300 millió forintos árbevételhez jutott úgy, hogy bevételeinek 28 százalékára a dollárelszámolású piacokon tett szert. Ha pedig külkereskedelmünk is úgy akarja, ez a lehetőségek megragadásában igazán követendő példát mutató fogyasztási szövetkezet rövidesen 12—13 millió dollárral lesz képes szaporítani az ország tőkés- deviza-állományát. Nem kis teljesítmény ez, ha tudjuk, hogy 400 ezer dollárral kezdték annak idején ... Kőváry E. Péter
