Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-10 / 34. szám

1982. február 10., szerda Szomszédolás námmoRSZÁB Annyit hangoztatjuk, hogy hazánk szegény ország. Gaz- dagh István nem ért egyet ezzel a megállapítással, és leír egy példát a szegénység ellenkezőjének bizonyítására. Egyik ismerőse felújította lakását. Szépen haladtak a munkák, mindaddig, amíg öt kiló gipszre lett volna szük­sége a kőműveseknek. Na­pokig vártak rá a szakembe­rek. hogy majd szállít a vál­lalat, de mindhiába. Ezért az ismerős maga ment el gip­szet keresni. És kapott is, igaz, hogy a szükséges öt kiló helyett egy ötven kilo­grammos zsákkal. Hiába mondta, hogy ez neki sok, a válasz a következő volt: .,ötven kilogrammnál keve­sebbet mi nem adhatunk ki." S amikor megkérdezte, mi legyen a felesleges 45 kiló­val, azt mondták, hogy dob­ja ki. .. Bölcsesség. Minél többet beszélsz, annál kevésbé fi­gyelnek rád. Minél többet hallgatsz, s elhallgatsz, an­nál jobban észrevesznek. Képernyőn a SZEOL AK. Úgy látszik, hogy a SZEOL AK labdarúgócsapata vég nélkül képes szállítani a problémákat. Bagaméry László — ki tudja hányad­szor — pillanatképet készí­tett a labdarúgók háza tájá­ról. írását így fejezi be: „Tízéves bukdácsolás után most jutottak el a mélypont­ra. S, hogy a csapat végre tartósan összeszedhesse ma­gát, ahhoz az érdekeltek, érintettek komoly. őszinte önvizsgálatára lenne szük­ség. A sportszerető közvéle­mény joggal várhatja el ezt. Egyesek szerint a SZEOL AK labdarúgócsapatának válsága csupán tünete egy összetettebb problémakör­nek. így hát nem feltétlenül a csapat, az egyesület háza táján keresendő a megoldás lehetősége!” Követendő példa. A Szege­di Konzervgyárban csak­nem 480 fiatal dolgozik. A jelenleginél azonban sok­kal többre lenne szükség. Ahhoz, hogy az itt dolgozó harminc éven aluliakat a nehéz munkakörülmények ellenére megtartsák, a gyár gazdasági-politikai vezeté­sén kívül a helyi KISZ-esek is sokat tesznek. Például a pályakezdő fiatalokért a KISZ is felelősséget vállal, öt évig figyelemmel kísérik munkájukat. beilleszkedé­süket, évente megkérdezik, megbeszélik gondjaikat, problémáikat. Fél éves a Csokonai kávé­ház. Fél éve működik Deb­recenben egy régen meg­szűnt vendéglátóipari for­ma, a kávéház. Nagy József, üzletvezető így nyilatkozik Ács László újságírónak az eddigi tapasztalatokról. „Az eltelt hat hónap igazolta vá­rakozásainkat, s ha a továb­bi fejlődés hasonló lesz. ak­kor a mostani havi 200 ezer forintos forgalom jelentős mértékben emelkedni fog. Mi azt szeretnénk elérni, hogy törzsközönségünket — ez jelenleg 30 fős — tovább bővítsük, illetve a nyári turistaszezonban az idegen- forgalomból mi is kivegyük részünket. Tetem. Valószínűleg bal­eset áldozata lett egy sze­gény macska, amely Debre­cenijén a Bajcsy-Zsilinszky utcai fűszerbolt előtt fejezte be pályafutását. Egy telefo­náló először a köztisztasági vállalatot értesítette, hogy vigyék el onnan a döglött macskát. De kinevették. Az­tán hívta az állatfehérje-fel- dolgozót, de ott meg felhá­borodtak. Ezután hívta a lap szerkesztőségét, hogy mit lehet itt csinálni? Kérdése újabb kérdést szült: Vajon egy elütött macska, vagy ku­tya gusztustalan tetemének eltávolítása, tényleg, kinek is a feladata? Jégpálya vagy jégbar­lang? Az ország első lakás­jégpályáját avatták Debre­cenben a Viola utca 2. szám első emeletén. A hónapok óta fűtetlen lakás vezetékei elfagytak, s a rövid ideig tartó enyhülés után már semmi sem tudott gátat veti ni a felszínre törő víznek. A gyors lehűlés következtében műjégpályává alakult a für­dőszoba, majd a konyha. Egyelőre a fürdőszoba pad­lóján képződő 15 centiméte­res jég felolvasztására foly­nak kísérletek, hogy leg­alább az ajtót kicsit ki le­hessen nyitni. teWWI SZOLNOK MEGYEI Néplap ________________A MEGYE PÁRTBIZOTTSÁG £S A VÁGYÉI TAMtCS LAPJA T úri kerámiák négy föld­részen. A mezőtúri Fazeka­sok Népművészeti és Házi­ipari Szövetkezetében elké­szült az a kollekció, ame­lyet a tavaszi frankfurti nemzetközi kerámiakiállí­tásra küldenek. A 150, mű­vészien formált, mázas, író­kával, illetve karcolással dí­szített edényt, tálat, tányért, bögrét, kancsót a korábbinál gazdagabb választékban ké­szítették. Ezt igazolja, hogy az idén először Japánba, az USA-ba és Ausztráliába is eljutnak a mezőtúri agyag­edények. Vállalkozás szabó módra. A megrendelések mennyisé­ge évről évre kimutathatóan csökkent, a Minőségi Sza­bóknál is, tavaly óta pedig az eddig élvezett állami tá­mogatások is megszűntek. A szövetkezetnek saját lábán kell megállnia, úgy. hogy a megrendelő továbbra is érezze: amit kíván, az pa­rancs. Alkalmazkodva a helyzet­hez, a szövetkezet vezetősége kidolgozott egy haditervet, mely alapján a kis létszámú egységeiket felkínálják az ott dolgozóknak. Akár. a már eddig is alkalmazott ge- bines formában, akár szerző­déses üzletként, vagy szak­csoport alakításával. Mogyorószín a legdivato­sabb. Rákóczifalván a Ja- kó-család nutriákat tenyészt. Jakó Tibor gyors fejszámo­lással elvégzi a kalkulációt: „A takarmány, a lucernaföld, a vízdíj, a .szippantás’ — összesen 40—45 ezer forintra jön ki a tavalyi költség. El­adtam 150 prémet, átlag 600 forintért, tehát olyan 50—60 százalékos a nyereség.” Egy szerződés margójára. A mezőtúri Dózsa Tsz egyik újítását 55 gazdaság vette meg eddig az ország­ban. A dolgok „hagyomá­nyos” menete szerint elvileg igen csekély lehetett volna azoknak a tsz-eknek a szá­ma, amelyek hírt kapnak az újdonságról. Ekkor lépett fel a megyei TESZÖV azzal, hogy vevőket szerzett az igen hasznos újításra. tus imuuu lo-ourai ^ kttgyrl Uméét CSOUGÚD vt||)| A n » "ígui lllKLAr Pártmunka az Ikarusz gyárban, ördögh László. a gyári pártvezetőség titkára arra a kérdésre, hogy miben segíthetik a termelést a párttagok, így válaszolt: .,— A gyári pártszervezet szor­galmazza az eredményesebb belső tcooDerációt. a jelenle­ginél önállóbb anyagbeszer­zési és -rendelési rendszert, a termelő beruházások meg­valósításának előbbre hoza­talát. Ehhez a vezetők és dolgozók jobb. fegyelmezet­tebb munkájára van szük­ség. Ezért igyekszik a párt- szervezet részben a szerve­zés. részben az agitáció, a politikai tudatformálás esz­közeivel meggyorsítani. Az összeállítást készítette: Lovász Sándor Mit tud az ELKO-55? Új leltározási módszer az Univerzálnál Vannak dolgok, amelyek • évtizedekre megcsontosod- j nak. Ilyen volt a leltározás | is. Persze, még korántsem beszélhetünk múlt időről, J ugyanis az új módszer még I a kísérleti szakaszában van. j A legtöbb helyen a régi el- I vek, előírások szerint folyik a munka. Az eladók megszá- j molják, felcédulázzák az I árut az üzletben, a raktá­rakban. Ezután ezeket egyenként papírra veti a leltározó. Kézzel odakörmö- I ük az áru megnevezését, I cikkszámát, a mennyiséget I és a minőséget. Utána az el- | lenőr és a boltvezető egy- I mástól függetlenül leül szo- I rozni, míg ki nem jön a I végeredmény. Megkötöttség Természetesen ilyen körül­mények között elhúzódik a leltározás. Napokig, olykor I hetekig le vannak húzva a I redőnyök. A vevők, a járó­kelők csak a táblát szemlé- I lik: mikor nyit a bolt. De I kinek sürgős? Kapkodni nem lehet, hiszen a tévedés I késlelteti a munkát, és vall- I juk be: a kereskedők sem sietnek túlságosan. Ha egy­szer ilyen a követelmény, ám legyen. Szerencsére vannak nyug- I hatatlan, újító kedvű embe- I rek, akik a változásokat sür- I getik. Valamikor azt is elő- I írták, hogy az üzletek év I végén, vagy az esztendő ele­jén leltározhatnak. Mondani sem szükséges, mennyire ér­telmetlen volt ez a megkö- I töttség. Általában a kará- I csonyi csúcsforgalom idején I találkozhattunk bezárt bol- I tokkal. Ma már egy évben I egyszer számoltatják el az I üzletvezetőket, ha nincs ár- I változás, illetve rendkívüli esemény. Tavaly óta a vál- I lalat igazgatója, a szövetke- I zet elnöke dönti el: meg- I mondja-e előre a kollektívá­nak, hogy mikor lesz leltár. Végtére is, ő tudja a leg­A Békés megyei Víz- és I Csatornamű Vállalatnál 1977 I óta működik szakszervezeti I jogsegélyszolgálat. Ennek ve- I zetője a vállalati tájékozta- I tóban rendszeresen felhívja I a figyelmet a legfontosabb I jogszabályokra. Az érdeklő­dés meglehetősen élénk, hi- I szén az utóbbi két évben I 117 ügyet jegyeztek be, és a I dolgozók több mint 10 szá­zaléka fordult a jogsegély- szolgálathoz. Legtöbben fel- I világosítást, tanácsot kér- I nek, vagy iratszerkesztéssel I bízzák meg a szakembere­jobban: melyik boltban van szükség komolyabb felké­szülésre. Szabadabb pálya De hát ezek csak a kezdeti lépések, a lényeg mégiscsak a munka könnyítése, amely­ben kulcsszerepe van a szá­mológépnek. Igaz, ilyeneket már előzőleg is használtak a vállalati, szövetkezeti köz­pontokban. A kézzel írt lel­tárösszesítőket két ember külön-külön beszorozta. Óriási munkával és túlórá­val. A hetvenes évek végén egyre gyakrabban panasz­kodtak a fogyasztók a hosz- szú leltározásra. Ekkor a Belkereskedelmi Miniszté­rium vizsgálatot indított, és új módszereket dolgozott ki. A bökkenő csak az, hogy a kibontakozást a régi leltá­rozási szabályok akadályoz­zák. Ugyanis a szorzó-össze­adógépek csak a számok nyelvén szólnak, nem képe­sek rögzíteni, hogy milyen árut vettek számba. És itt ütközik az újra való törek­vés az elavult előírásokkal. A belkereskedelmi tárca azonban rugalmasan alkal­mazkodott az új helyzethez, engedélyt adott azoknak a vállalatoknak, amelyek kér­ték, hogy ilyen módon gyor­sítsák, egyszerűsítsék a lel­tározást. Közöttük van a Bé­kés megyei Univerzál Kis­kereskedelmi Vállalat is. Kassay Béla igazgató és Galovicz Lajos, az ellenőr­zési osztály vezetője szerint hasznosnak bizonyult az új módszer. Még annak ellené­re is, hogy a vállalat min­dig igyekezett a leltározási időt csökkenteni. A 2,7 na­pos átlagos zárva tartás sok­kal jobb az országosnál. De annyira nem, hogy ne le­hessen rövidíteni. Amikor 1981 márciusában kidolgoz­ták az alapelveket, a fokoza­tosságra, a tapasztalatszer­zésre fordították a hang­súlyt, Mert nagyon fontos, két. Ügyfélfogadást a vál­lalat központjában hetente, a vidéki üzemvezetőségeken havonta tartanak. A bizottság' tagjai legin­kább polgárjogi és családjo­gi ügyeket intéznek. De ki­kérik a véleményt munka­jogi, társadalombiztosítási, államigazgatási és büntető­jogi esetekben is. A jogse­gélyszolgálat munkáját a vállalati szakszervezeti bi­zottság évente értékeli. A tapasztalat az, hogy a jog­segélyszolgálat működése érezteti hatását a munkaügyi hogy hiteles, pontos legyen a leltár, a dolgozókban ne me­rüljenek fel kétségek, hi­szen az anyagi felelősség az ő vállukon nyugszik. Nem kis tétről van szó. Évente 130 leltárt bonyolítanak le a vállalatnál. Óriási jelentősé­ge van itt a munkaszerve­zésnek, a hatékonyság növe­lésének, a fizikai munka könnyítésének. Gép és az ember Ezeken kívül figyelembe vették a gazdaságosságot is. Ehhez tudni kell, hogy léte­zik egy speciális leltározó­gép, az INVENTOMAT, amely mellesleg 100 ezer fo­rint. Csakhogy ez nem köny- nyed és mozgékony. Nagyon is megfelel erre a célra a bolgár gyártmányú, hordoz­ható ELKA—55, 7 ezer fo­rintért. Ezzel indul el az ellenőr és a boltvezető leltá­rozni. A dolguk mindössze annyi, hogy az áruk fogyasz­tói árát és mennyiségét be­ütik, a végösszeget egyezte­tik. Ha ez nem stimmel, a hibát pillanatok alatt meg­találják, mert a terméken le­vő ellenőrző bélyeg megmu­tatja a helyes darabszámot. Ezért is ritkaság ma már a leltározás miatt bezárt Uni- verzál-szaküzlet. A békéscsa­bai Univerzál Áruházat pél­dául fennállása óta egyszer zárták be emiatt. A raktá­rakat nyitva tartási idő alatt leltározzák, csupán a méter­áru, a sport- és a műszaki osztályon szünetel egy napig a forgalom. A leltározási idő 68, a túlórák száma 78 szá­zalékkal csökkent. A leltár miatti átlagos zárva tartás mindössze 2 nap. Végeredményben ezt tudja az egyszerű, ügyes masina: az ELKA—55. Így dolgozik a gép az emberért. Fáradsá­got, időt, pénzt és sok-sok bosszúságot takarít meg — döntőbizottsági ügyekben is. Ugyanis a Szakszerű felvilá­gosítás, eligazítás és a vál­lalati magatartás megválto­zása miatt többen nem for­dulnak a döntőbizottsághoz. A vállalatnál azt tartják, hogy jó lenne a HVDSZ-hez tartozó gazdálkodó szervek jogsegélyszolgálatának az együttműködését létrehozni. A tapasztalatok átadása, a jobb formák kialakítása, a helyettesítések megszervezé­se még hatékonyabbá tenné a munkát. Mindig a mozgalomban Kneifel András a békés­csabai zászlóalj alapító mun­kásőre most is olyan csőn- r des, halk szavú, mint min­dig. Ilyen volt a megtisztel­tetés perceiben is, amikor a Parlamentben megkapta a Vörös Csillag érdemrendet. Beszélgetünk, emlékezünk. Hat testvérből ő a három fiú egyike, s ácsmesterségre adják. Ez a családi hagyo­mány, az apa, sőt, a nagy­apa is az volt. A tanulóéve­ket 1947-ben kisiparosnál kezdi, és az állami vállalat­nál fejezi be. Továbbtanul, technikus, majd építésvezető a Békés megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál, később a Beruházási Vállalat műsza­ki ellenőre. — Milyen előzményei voltak annak, hogy 1957 márciusá­ban munkásőrnek jelentke­zett? — A közvetlen ’56 októ­bere, amikor az ellenforra­dalom első napjaiban a vál­lalati párttitkár összehívott bennünket, s úgy döntöt­tünk, hogy fegyvert kérünk, rritvel már akkor ellenforra­dalminak ítéltük meg az eseményeket, a helyzetet. A távolabbi előzmény pedig az a mozgalmi iskola, amin vé­gigmentem, kezdve a Dísz­ben és folytatva a pártban. Itt is, ott is tisztségben. — Mi az első emléke a munkásőrségből? — Az eskütétel a városi tanács zsúfolásig telt nagy­termében. Amit akkor érez­tem. azt szavakkal visszaad­ni még most sem tudom, csak újból átérzem. Emléke­zetes az is, hogy rögtön, utá­na szolgálatba mentem a pártbizottságra. Aznap még nem volt fegyverünk, más­nap kaptuk meg. Aztán az overált és csak valamivel később az egyenruhát. Ezek még nehéz idők voltak? — Közvetlen veszély reál­akkor — ’57 tavaszán — nem volt, inkább az kellett: lás­sák, hogy vagyunk, s szá­molni kell velünk. Gépko­csin jártuk a várost, a kör­nyéket, sőt, messzebb is el­mentünk. Mezőkovácsházán még járőrszolgálatot is tar­tottunk. A hangulat azon­ban — legalábbis az utcáé — lassan engedett föl, még­is, amikor április 4-én a sza­kasz koszorúzáshoz vonult a Petőfi téri felszabadulási emlékműhöz: a büfé sarkán az emberek megtapsoltak minket. Ezt soha nem lehet elfelejteni. — Huszonhat éves ekkor, technikus a téglagyári épít­kezésen. És az ifjúsági moz­galomban? — A KISZ zászlóbontási ünnepségén ott voltam, utá­na tanfolyamra mentem, s visszajövet vállalati KISZ- titkár lettem. Két évre rá alapszervi párttitkárnak vá­lasztottak. s egészen addig láttam el az ezzel járó párt­munkát, míg a hatvanas évek derekán megalakult önálló vállalati pártbizottság tagjai közé kerültem. Később a beruházási vállalat szak- szervezeti titkára voltam, egészen megbetegedésemig. A súlyos betegség nem múlt el teljesen, s 1975-ben ezért leszázalékolták, de még a mai napig is munkásőr maradt, a mozgalomért dol­gozik. Vass Márta Fotó: Fazekas László (s. s.) Három éve adták át a Szeghal om és Vidéke ÁFÉSZ körösladányi ABC-áruházát A 650 négyzetméter alapterületű, korszerű áruházban nemcsak élelmiszer-féleségeket, hanem könyvet, papírárut, üveg- és porcelánféleségeket is árusítanak Fotó: Martin Gábor nekünk. Seres Sándor Jogsegélyszolgálat a megyei vízműnél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents