Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-06 / 31. szám

1982. február 6., szombat minimagazin KISZ-esek a BEKÖT sarkadi telepén II vőlegény parancsa Sámlisiker A Békéscsabai Kötöttáru- gyár sarkadi telepén több mint kétszázan dolgoznák, zömmel fiatalok. A harminc éven aluliak száma ' megha­ladja a 140-et, de a telep KISZ-alapszervezetének mindössze huszonnyolc tag­ja van, ebből hatan gyesen levő kismamák, így az aktív tagok száma még kevesebb. Annak ellenére, hogy szá­zalékosan kevés fiatal tevé­kenykedik az alapszervezet­ben, mégsem beszélhetünk lagymatag szervezeti életről. Vincze Rozália, az üzemi pártalapszervezet titkára így jellemzi a KISZ-esek munkáját: — A jelenlegi vezetőség három éve irányítja az alap­szervezetet. Előtte a titkárok évente váltották egymást, majd a leköszönt tisztségvi­selők nemegyszer kiléptek az alapszervezetből. Azt hi­szem, nem kell magyarázni, mozgalmi életről nemigen beszélhettünk. Az már ered­ménynek számított, ha tag­gyűlésen heten-nyolcan meg­jelentek. Változást az 1979- es év hozott. Napjainkban el­jutottunk idáig, hogy szin­te minden üzemi rendez­vényt a KISZ-alapszervezet segítségével bonyolítunk le. A tagok aktívak, néhány kezdeményezésük pedig az üzem fejlődését segítette elő. Ahhoz, hogy megértsük az alapszervezet helyzetét, a helyi sajátosságokkal kell megismerkednünk. A BÉKÖT sarkadi telepe tíz-egynéhány éves. Az üzemben mindössze nyolcán vannak érettségizettek, a dolgozók többsége betanított munkás, akik az általános is­kola elvégzése után kerültek ide. A pár évvel ezelőtt át­adott korszerű munkacsar­nokban szalagrendszerű a termelés és a szabás-varrás viszont csak nevében tarto­zik a könnyűiparhoz. Leg­többen kettő, de vannak, akik időszakonként három műszakosak. A dolgozók fele vagy délután, vagy délelőtt van benn, ezért nehéz soka­kat megmozgató programo­kat szervezni. Mivel zömé­ben nőkről van szó, az sem elhanyagolható motívum, hogy az otthoni „műszak” is rájuk vár. E tényezők mel­lett számolni kell az érdek­telenséggel is. — Az ismert nehézségek mellett, hogyan sikerült a közösségi munkába bevon­ni a fiatalok egy részét? — kérdeztük Várdai Ibolya KISZ-titkárt. — A vezetőség tagjaival arra törekedtünk és törek­szünk ma is, hogy az itt dol­gozó fiatalokat érintő prob­lémákkal foglalkozzunk. Pél­da erre a havonta ismétlő­dő politikai oktatások téma- választása is. A legutóbbi cím ez volt: „Rólunk, fiata­lokról általában”. Ezen a pártalapszervezet propagan­distája néhány mondatos vi­taindítót tartott, összefog­lalta a fiatalok munkához való viszonyának tapaszta­latait, viselkedésüket, ezen­kívül beszélt a szórakozási lehetőségekről és a közéleti- ségükről. Természetesen volt hozzászólás bőven, és érde­kes viták alakultak ki az egyes kérdésekről. Biztos vagyok benne, hogy a je­lenlevők! nem bánták meg ezt a „túlórázást”. Mint termelő üzemben működő alapszervezetnek,_a legfontosabb feladatunk a fiatalok minőségi munkájá­nak javítása. Ezt tükrözi_az 1981‘es évi akcióprogra­munk és számos olyan intéz­kedés, ami a munkánk szín­vonalát javította. Kezde­ményezésünkre 1980-ban ti­zenheten vettek részt fel­nőtt szakmunkásképzésen, és most is jó néhányan járnak különböző iskolákba. — Mit kellene jobban csi­nálni a KISZ-eseknek, hogy még többen kedvet kapjanak a mozgalmi munkához? — faggatjuk Germán Juliannát, az alapszervezet agitációs propagandistáját. — Rendezvényeinket kel­lene vonzóbbá tenni, és a helyenként fellángoló lelke­sedést tartósítani — vála­szolja. — Az elmúlt évben jól sikerült a hulladékgyűj­tés, melynek bevételével az alapszervezet gazdálkodik. Eredményes volt a régiség-, a kézimunka-kiállítás és az a rajzpályázat is, amit az ál­talunk pátronált 2-es számú általános iskola nyolcadiko­sainak rajzaiból rendeztünk meg. Idén sportpályát épí­tünk társadalmi munkában — az anyagokat a vállalat biztosítja. Szükség van er-, re, hiszen üzemünkben igénylik a sportot. Szeretnénk klubhelyiség­gé alakítani az udvari faház egy részét, hogy a fiatalok rendszeresen összejöhesse­nek. Erre Sarkadon kevés a lehetőség, tehát kellene egy jól működő üzemi klub. Jó lenne, ha sikerülne a gye­sen levőket, illetve a gyes­ről visszajövőket is bevonni a munkába. Sajnos, ez nem csak rajtunk múlik. De prob­lémát jelent az is, hogy a tizenéveseket más kérdések foglalkoztatják, mint az egy- vagy kétcsaládosokat. Olyan esetben pedig, mint amikor az egyik lány azért lépett ki, mert a vőlegénye ezt parancsolta neki, egysze­rűen tehetetlenek vagyunk. Várdai Ibolya kiegészíti az elmondottakat: — Valóban sok múlik raj­tunk, KISZ-eseken, abban, hogy felkeltsük a fiatalok érdeklődését. Éhhez az üzem, illetve az üzemi pártalap­szervezet vezetősége megad­ja a segítséget. Megkérdezik és meghallgatják vélemé­nyünket, odafigyelnek ránk, és segítenek. Az utóbbi évek kézzel fogható eredményt hoztak. Reméljük, mind több fiatal veszi észre, hogy a közös mozgalmi munka mindannyiunk érdeke. Lovász Sándor Hatodszor rendezte meg az OKISZ az ipari szövetkeze­tek között — öt szakmában — a szakma kiváló tanulója címért folyó versenyt. A bú- torasztalosokét is. A lebo­nyolítás során először me­gyei szinten mérik össze a szövetkezetek által indított harmadévesek a tudásukat, s a két legjobb jut tovább. A Békés megyeiek egyik győz­tese Dávid Imre volt, a Bé­késcsabai Bútoripari Szövet­kezet tanulója, aki a múlt év végén a két csoportban — Tiszántúl—Dunántúl — tar­tott területi versenyen első lett á tiszántúliak közül. Imre hosszúra nőtt, vé­kony fiú. Nyugodt, csöndes, s elgondolkozva beszél, bármi­ről van szó. A versenyről is. — Tíz megye két-két ta­nulója volt együtt három na­pig Szentendrén, s elméleti meg gyakorlati feladatokat kellett végrehajtani. Gyakor­lati munka a zsámoly —vagy más néven sámli — készí­tése volt, mert ez olyan alapműveleteket tartalmaz, amik a szakma alapjai is. A sok izgalom után, mert az volt bőven, nagyon örültem, hogy az első helyre kerül­tem. Azért is, mert szövet­kezeti téren ez a legmaga­sabb verseny, de meg hogy ezzel megszereztem a jogot a minisztériumi szakma kivá­ló tanulója vetélkedő orszá­gos döntőjére, ahol az álla­mi vállalatok tanulóival sze­repelek együtt, majd ápri­lisban. Most tehát: egyik verseny után, a másik előtt áll. S azelőtt még ilyenben nem volt része. Sokat jelentett a biztatás és segítség, amit szakoktatójától, Králik Já­nostól kapott. Igyekezett is az elméleti anyagot jól át­venni, s a gyakorlatot is — gyakorolni. Itt a szövetke­zetben, de még otthon, Gyo- mán is, ahol a nyáron már berendezett egy kis házimű­helyt magának, egy gyalu* paddal és pár kézi szerszám­mal. Hogy amit tud, és kell az édesanyjának, elkészít­hesse. — Két hokkedlit csináltam a konyhába, meg egy pipere­szekrényt. Éppen szükség volt rájuk. Most tényleg ke­resem a munkát, érdemes igyekezni, mert ennek a ver­senynek nagy a tétje, ha si­kerül a követelmények 80 százalékát elérni, a helyezés­től függetlenül, azonnal szak­munkás lettem. Tehát hóna­pokkal előbb, mint egyéb­ként. Ez nagy hajtóerő. Ahogy beszélgetünk, egyre több szó esik magáról a szakmáról, s hogy mennyire szereti. — Pedig tanácstalan vol­tam a pályaválasztás idején, s végül a kárpitosság mellett döntöttem. Szerencsére az osztályfőnököm lebeszélt, és az asztalosmesterséget java­solta, mert a gyakorlati fú­rás-faragás közben ezt nézte ki belőlem. Meg talán azért is, hogy hetediktől a hajó­modellező szakkörbe jártam — most már a klub tagja va­gyok —, s ahhoz is hasonló kézügyesség kell. Mint az intarziához, mert közben azt is elmeséli, hogy az építők kollégiumában — ahol mint vidéki tanuló la­kik — ennek már hagyomá­nya van. Kifejezetten nem tanítják, egymástól tanulják meg. Az első évben ő is a nagyobbakat figyelte, s leste el tőlük a tudományt. Meg­érte. — Gyönyörű munka, és a szakmához tartozik, később még jól tudom hasznosítani. Most csak szórakozás, hobbi. Élvezet csinálni, s örülök, ha egy kép elkészül, vagy egy tálca, esetleg díszdoboz. Meg az is jó érzés, ha néz­zük egymás munkáját, és nem kell szégyenkeznem. Aztán az is, hogy mikor ké­szen lettem eggyel, törhetem a fejemet, mi legyen a követ­kező. Jó időtöltés, s elgondol­koztató ' akár a modellezés, de főleg a szakma, ami — ahogy mondja — először olyan egyszerűnek látszott, s csak később tűnt fel a bo­nyolultsága. És hogy meny­nyi titka van, amit mind szeretné megismerni. Vass Márta Fotó: Veress Erzsi Nem látni a „Látó”-t Egészen elfárad az ember szeme, mire átböngészi a szeghálmi Péter András Gimnázium és Szakközépis­kola KISZ-szervezetének lapját, a Látót. Pedig a de­cemberi—februári szám iga­zán sok izgalmas írást tar­talmaz. Árvíz — 1980: olvasható az első oldalon, ahová Szabó Ferenc szakoktató tanműhely falára elhelyezett emléktáb­láját rajzolták le, alatta a következő megjegyzéssel: „itt nem is olyan régen minden víz alatt állt... A helyreál­lítás során mindent újra kel­lett festeni, meszelni, és sok berendezést kicserélni...” A tanműhely szerencsére immár szebb, mint valaha. Más fontos változás is tör­tént az iskolában: január 6-án megválasztották az új iskolai KISZ-bizottságot, a negyedikesek ugyanis — hi­vatkozva a vészesen közel­gő érettségire — lemondtak tisztségükről. A leköszönök és- az új tisztségviselők sza­vai lehetnének kicsit sze­mélyesebbek is, hisz annál, amit írtak, bizonyára többet jelentett, illetve jelent majd nekik a KISZ-munka. Élményszerűbb a „Tréfás divatbemutató” című tudósí­tás, kár, hogy írója nem fej­ti ki, miért ért „komor vé­get” ez a rendezvény. Jó néhány oldal jutott az iskola nagy eseményének, a novemberi Péter András- napoknak'. Az írások igye­keznek visszaadni a rendez­vény vidám, diákos hangú-- latát. íme, szemelvény a Házirendből, „amely a had­testület és Iskolai Kergebir­kák Bizottsága (IKB) és a Születő Marhaságok Közös­sége (SZMK) álláspontja alapján készült... ”: 1. „Az iskola elé kitett nagyméretű, illatosított «•Behajtani tilos« tábla a következő időpontban és fel­tételek mellett érvényes: — Aki 8 óra előtt szeret­né látogatni az iskola terü­letét, kérjük, vigyázzon, mert a nemes igazgatóság gond­nokait lőfegyver viselésére jogosította fel, s a sós töl­tények csípése a hátsó altáj körül nagyon erős.” Sokat mazsolázhatunk még a vaskos újságban; nem hiá­nyoznak' a diákélet jelentő­sebb, vagy apróbb-cseprőbb eseményei, a humor, de még a rejtvény sem. Figyelem­reméltó az iskolaújság tör­ténetének folytatása, és né­hány körültekintően megírt irodalmi, történelmi vagy földrajzi témájú dolgozat. Nagy kár, hogy az újság külső formátuma nem javul (elsősorban a nyomdatech­nika a ludas ebben), pedig sokkal nagyobb élvezettel és nem utolsósorban kevésbé elfáradó szemmel lapozgat­hatnák olvasói. G. K. Fiatalság A hetvenéves Maurice Chevalier-től a párizsi kór­házban, ahol feküdt, meg­kérdezte egy ápolónő: — Hány éves korukban hagyják abba a férfiak az érdeklődést a fiatal és szép nők iránt? — Ezt valaki olyantól kér­dezze meg, aki nálam idő­sebb — válaszolta Chevalier. (Ford.: Lipcsey Júlia) Vincze Rozália Várdai Ibolya Germán Julianna Fotó: Veress Erzsi Fülöp Béla: Le a kalappal Hetedik rész, amelYben arról lesz szó, hogy megjátszuk magunkat, avagy mi a különbség a szuperfiúk és egy közönséges halandó között Sziporkázó napsütés, an- dalgás a téren. Kis csoport csak úgy lötyög, tölti az időt a pillanatok szülte sem­mittevések sorozatával. Na­pok óta figyelem őket, mond­hatnám, hogy ismerősök, csak a köszönés nem megy sehogysem. Ezen a délutánon én is lementem a térre. Könyvet csaptam a hónom alá, no ez inkább a tervszerű álcázást szolgálta, mert olvasni nem volt egyébként kedvem. Le­telepedtem egy padra az egyik terebélyes hársfa alá, és figyeltem, a szuperfiúk időtöltésének természetraj­zát tanulmányoztam. A lá­tottak képpé rendeződtek az­tán, amelyeket így idézhetek fel: 1. kép (nagytotál). A tér. Nem túlságosan nagy, sem­mi különösebb nem találha­tó rajta, ezért még neve sincs. A szuperfiúk már össze­verődtek, vannak vagy tí­zen, és a tér velem szem­ben levő oldalán „szórakoz­nak” egy léggömbbel, s köz­ben kiabálnak, röhécselnek: — He', he, he... láttad, hogy elkaptam a dudáját? — Kranyó volt... mi? — De nem kamelt a csaj ... — Avelt hazafelé.... s még a léggömböt is vitte volna .. . He, he, he ..., hogy az öcsikéjének vette ... Aztán másba kezdtek. Ügy tűnt, hogy az ötletekből ki­fogyhatatlanok. Egy szemét- gyűjtőt álltak körül. Az áll­ványra szerelt alkalmatos­ságot annak idején úgy ter­vezték, hogy billenthető le­gyen, a könnyebb ürítés mi­att. Ezt kezdték billentget- ni lábbal, jobbra-balra, me­gint jobbra, ismét balra, míg aztán majdnem átfordult, de a szemét egy része a földre hullt. S ha már belekezd- tek valamibe, akkor nem szabad azt csak úgy abba­hagyni, folytatták is ren­dületlenül, amíg ki nem ürült a tartó. S ekkor kö­vetkezett az újabb attrak­ció, amikor már a szemetet lehetett rugdosni, így aztán kellően fel is lehetett díszí­teni a teret. Szűcs József rajza- A szuperfiúk ötlettára újabb dolgokat is tartoga­tott. Minek is ez a játszó­tér, ha nem a szuperembe­reknek. Úgy sem mer szól­ni nekik senki, s ha mer, akkor olyan ajánlatokat tesz­nek, amit csak azért mer­nek kimondani, mert „hor­dában” járnak. Így mene­kült el riadtan kislányával egy fiatal anyuka is, akire megjegyzéseket tettek a „superman”-ek. A játék eredménye aztán: egy szétta­posott homokvár, egy lesza­kított lánchinta ..., s ami­kor ezt is megunták, akkor a sétány kavicsait markol- gatták fel, s a kőcsacsi fü­lét próbálták eltalálni... 2. kép (közeli). A szuper­fiúk csoportja, közelről. Sa­játos hajviselet, a haj tin­csekben összetapadt. Azt már pontosan nem lehet ki­venni, újból . divatba jött-e a hajolaj, vagy csak egysze­rűen koszos. 3. kép (premier plan). Egy szmperfiú közelről. Homloka barázdált, ami a gondok nyoma. Mert gondot jelent kitalálni, hogy hogyan ne csináljon egész nap semmit. A szem sajátos szerepet tölt be. Eredetileg azért lett a szem, hogy mindent észreve- gyen az ember, bizonyos át­alakulások ennél az ember­típusnál azonban végbemen­tek. Megfigyelhető, hogy sű­rűn pislognak. A pislogás oka többféle lehet. Két dol­got azonban mindenképpen áz olvasó figyelmébe aján­lok. Az egyik kiváltó ok, ha rendezettséggel, kulturált­sággal, széppel találkoznak. Ez zavarja a látásukat, s ilyenkor igen „bátrak” lesz­nek. Szerintem ez a fajta cselekvés a szuperfiúk iga­zi eleme. De persze csak ad­dig, amíg nem látja őket senki. A pislogás másik oka, amikor emberükre akadnak, és az megleckézteti őket. De a kép még nem teljes a szuper fiúkról. Hát itt van az orr, amely a szaglás szer­ve (mármint ha megtörlik; hogy szagolni lehessen vele). Mit szagolnak? Ök nem sze­retik ezt a műveletet. Per­sze van, amit megszagolnak, aminek szuperszaga van (lásd: pálinka, sör, techno- kol sib.). És a ragyogó része a fej­nek a szuperfiú szuperszája. Itt jön ki a szuperhülyeség, a szupertrágárság: Mire használják egyébként a szá­jukat? Ügy rendesen evés­re (csámcsogással hangosít- va), aztán szövegelésre (az ritkán értelmes, pedig úgy is tud, de még nem kénysze­rítették eddig kellően az utóbbira). A szuperfiú társa a szu­perlány, szóval ök együtt a szuperlények, és nagyon ha­sonlóak. Ezek után már csak egy kérdés van, mi a könnyebb, modernnek lenni, vagy szu­pernek? De erről majd más­kor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents