Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-06 / 31. szám
1982. február 6., szombat-fflUEElEJ KGST Válaszok - a kor kérdéseire Nem ünnepélyes események a KGST különböző szerveinek tanácskozásai. A szocialista gazdasági integrációs szervezet intézményeinek és bizottságainak üléseire terv szerint kerül sor — általában előre tisztázott a napirend is. Így volt ez a végrehajtó bizottság mostani, 102. ülésén is, ahol a kormányok állandó képviselői, miniszterelnök-helyettesek, miniszterek1 vettek részt. Az ülésszakon Marjai József, hazánk képviselője elnökölt. A legutóbbi munkatánács- kozás után fontos politikai nyilatkozatot is közzétettek. A részvevők elítélték a NA- TO-nak1 a lengyel ügyekbe való beavatkozását, s egyben biztosították Lengyelországot, hogy a szocialista országok folytatják gazdasági támogatásukat. Ennek a döntésnek a jelentősége hatalmas: ma Lengyelország mindennapi élete, iparának működése elképzelhetetlen a KGST-országokból, elsősorban a Szovjetunióból érkező szállítmányok1 nélkül, a lengyel gazdaság számára létfontosságúak ezen országok megrendelései is. Lengyelország ügye valamilyen módon érintette a többi napirendi pontot is. A KGST V. B. ugyanis olyan határozatokat hozott, amelyek a szocialista gazdasági közösség sokoldalú, s egyben független fejlesztését szolgálják. így most ismételten szó volt az elektronikai ipar közös fejlesztéséről, a mikroelektronikái alkatrészgyártás ipari bázisának közös kialakításáról. Köztudott, hogy ez az ágazat az ipar általános fejlődésének a meghatározója. Nem véletlen, hogy a fejlett tőkés országok, az Egyesült Államok éppen ezekre a termékekre, illetve eljárásokra, technológiákra akarnak embargót kimondani. * Az európai KGST-országok többsége közel azonos gazdasági szinten van. A munka termelékenységének növelése, az intenzív fejlesztés égető követelmény. Az, hogy most lépéseket tesznek az ipari robotok k'özös fejlesztésére és gyártására, nemcsak a hagyományos kézi munka arányának csökkentését jelenti. Az NDK-ban nagy erővel folyik a „robotprogram”, hasonló lépésekre készülnek a Szovjetunióban és Csehszlovákiában, s hazánkban is gyártanak már ilyen berendezéseket. A köMarjai József miniszterelnök-helyettes, hazánk képviselője beszél a tanácskozáson zös tevékenység fokozott eredményeket hozhat e téren. Az ülésen számos más gépipari ágazat közös fejlesztéséről volt szó. Előirányozták fémfeldolgozó szerszámgépek, öntödei berendezések, préskovácsgépek távlati konstrukcióinak közös erővel való fejlesztését, hangsúlyozták a korszerű, komplex gépelemek, villamos motorok közös gyártásának és fejlesztésének szükségességét. Ezen az ülésszakon határozatot hoztak azoknak a különleges gépeknek a közös fejlesztésére és gyártására, amelyek a külszíni bányászathoz, illetve a különböző csővezetékekhez szükségesek. Egyrészt az energiatermelés meglevő tartalékainak teljes kihasználása miatt, másrészt a távoli szovjetunióbeli lelőhelyek kincseinek szállításához van erre szükség. (Nem felesleges emlékeztetni arra, hogy Reagan amerikai elnök első „embargóintézkedésével” a korszerű csőfektető gépek szovjetunióbeli exportját tiltotta meg!) A tanácskozáson most is, mint már több más alkalommal, szó volt az élelmiszer-termelés ' problémáiról, közös fejlesztésének lehetőségeiről. Fontos ügy ez, hiszen nem titok: több KGST- ország gondokkal küszködik e téren, s még a fejlett iparral rendelkezők is élelmiszer- importra szorulnak. Több helyen problémát jelent a húsellátás, illetve a takarmány biztosítása. Ezért igen fontos az a döntés, hogy javítják a tapasztalatcserét, a legjobb eredmények szervezett ismertetését és alkalmazásának bevezetését. Az élelmiszeripart kiváló minőségű alapanyaggal kívánják ellátni. A moszkvai ülésszakon elhangzott: ha a tagállamokban például a cukorrépa és a cukornád cukortartalmát egy százalékkal növelik, akkor minden új beruházás nélkül, mintegy másfél millió tonnával több cukrot lehet előállítani. A mezőgazdaság egészét illetően úgy határoztak a kormányok képviselői, hogy javítják1 a gépellátást, a hűtő- és csomagolókapacitást is. A jelenlegi világgazdasági helyzetben a sokoldalú és kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése valamennyi KGST-ország számára igen fontos. Támaszt jelent a tőkés világpiacon végbemenő válsággal, a hátrányos megkülönböztetésekkel szemben. Ugyanakkor nem jelent elzárkózást a világ- gazdaságtól, éppenséggel bővíti a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok lehetőségét a tőkés országokkal, a fejlődő világgal. M. G. Közös létesítmény Kalcináltszóda-gyár Vietnam Harcban az egészségért Bulgáriában Világviszonylatban Bulgária áll az első helyen az egy főre jutó kalcinált szóda gyártásában. Devnában van Európa legnagyobb gyártóüzeme. A szódagyár Bulgária, a Szovjetunió, Magyar- ország és Csehszlovákia együttes munkájának az eredménye. A kalcinált szóda szerény és igénytelen vegyület, de mint segédanyag, többé vagy kevésbé részt vesz majdnem minden vegyi eljárásban: a textilfestéstől egészen az analgin szintézisig. Az üvegipar, a porcelán- és kerámiagyártás a kalcinált szódára épül. A mezőgazdasági kártevők ellen védekező szerek gyártásában is szerepet játszik. A kőolajpárlatokkal, az ásványsavakkal és lúgokkal, valamint a műtrágyákkal egy sorban, a kalcinált szóda alkotja a népgazdaság vegyi gerincét. A kalcináltszóda-gyár mintegy 100 hektárnyi területen fekszik, de a tényleges területe sokkal nagyobb, mert ebbe nem tartozik bele a külszíni fejtésű mészkőbánya és a Provádia melletti sóoldat-előállító. A gyár évi gyártási kapacitása 1 500 000 tonna. A gyár termelésének jelentős részét azok az országok kapják, amelyek részt vettek a létesítmény beruházásában. Ily módon, kölcsönösen előnyös feltételek mellett, ezek az országok hosz- szú távon kielégíthetik kalcinált szódából a szükségletüket, miközben Bulgária megbízható és biztos felvevőpiaccal rendelkezik késztermékének értékesítéséhez. Jelenleg a bolgár vegyipar több mint 50-féle terméket gyárt, amelyek a világ több mint 36 országában ismertek. A kalcinált szó- dán kívül Bulgária exportjegyzékében fontos helyet foglalnak el az ásványi műtrágyák. 1980. végén ezekből összesen 1 millió 100 ezer tonnát (tiszta anyagot) gyártott Bulgária. Szlavomir Kacsamakov (SOFIAPRESS—KS) Ho Si-Minh város I. számú gyermekklinikájának vezetője, az Érdemes Orvos címmel kiüntetett dr. Do Hong Ngoc, a gyógyító munka és a sokrétű közéleti tevékenység mellett — a városi orvostársaság titkára, a városi tanács és a helyi akadémiai bizottság tagja — rendszeresen részt vesz a kutatómunkában is. Ennek eredményeiről már számos jelentős tanulmányt írt. Így például monográfiát állított ösz- sze a Mekong deltájában gyakori trópusi náthalázról, tanulmányban részletezte a fülmegbetegedésekből eredő agyhártyagyulladással foglalkozó vizsgálatának tanulságait. ,,A megelőzés jobb mint a gyógyítás — mondta dr. Ngoc egy interjú során —, de ha meg akarjuk előzni a megbetegedéseket, bele kell oltanunk az alapvető egészségügyi ismereteket az emberekbe. Ez annál inkább szükséges — és főleg itt, az ország déli részén —. mert a babona, a rossz szobások melyen beivódtak az emberek életvitelébe.” Nemzetközi szakszervezeti mozgalom A világkongresszus színhelye MEGOSZTOTTSÁG ÉS KÖZELEDÉS Csaknem két évszázados múltra tekint vissza a szervezett munkások mozgalma. Először Angliában, a XVIII. század végén ismerték fel az ipari munkások, hogy a siker reményében csak akkor ’küzdhetnek az embertelen kizsákmányolás ellen, ha erejüket egyesítik, szervezetbe tömörülnek. A XIX. században azután Európa többi országának munkásai is követték az angol példát. Először a franciák, azután mind többen és többen. A magyar szakszervezeti mozgalom is több mint egy évszázados múlttal rendelkezik. Nem telt el hosszú idő, és •a munkásosztály azt is felismerte, hogy nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi méretekben is szükség van az összefogásra, a szolidaritásra. Ennek a gondolatnak a jegyében a II. Internacioná- lénak 1889-ben Párizsban tartott alakuló kongresszusán határozták el május elsejének a megünneplését. A munkások egyrészt így adtak nyomatékot a nyolcórás munkanap bevezetésére vonatkozó követelésüknek, másrészt az 1886. évi, hay- marketi vérengzés négy mártírjának emlékére, az amerikai dolgozók iránti szolidaritásból választották május elsejét a nemzetközi munkás-összetartozás napjává. Nem szándékunk most a szakszervezeti mozgalom teljes történetének áttekintése, csupán a legújabb kor néhány fontos eseményének a felidézésére vállalkozunk abból az alkalomból, hogy a közeli napokban, február 10- én ül össze Havannában a X. szakszervezeti világkongresszus. Még javában dörögtek a fegyverek a második világháborúban, még tartotta magát a német fasiszta hadsereg, bár a háború kimenetele már eldőlt, amikor Londonban találkoztak a brit és a szovjet szakszervezetek képviselői, akik elhatározták, hogy a háború befejezését követően az egész világ szervezett dolgozóit egyesítő nemzetközi szak- szervezeti központot hoznak létre. Ez az elgondolás valósult meg 1945-ben Párizsban, ahol megtartotta alakuló kongresszusát a Szak- szervezeti Világszövetség. Sokan „a túlélők nagyszerű seregszemléjének” minősítették ezt a tanácskozást. S valóban, az ülésteremben éppen úgy, mint a találkozó szüneteiben, az interjúkban és nyilatkozatokban is tükröződött, hogy történelmi eseményről Van szó: a szervezett munkások mozgalmának történetében először sikerült az egész világot átfogó szövetséget létrehozni. A nehezen, súlyos tanulságok árán létrehozott egység azonban hamar felbomlott a hidegháború következtében. Elmélyült a szakadék Kelet és Nyugat között, 1949-ben ez a folyamat megosztotta a nemzetközi szakszervezeti mozgalmat is. A nyugati- országok szakszervezeteinek többsége amerikai kezdeményezésre és nyomásra kivált a Szakszervezeti Világ- szövetségből, és megalakították a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségét. A szakadást követően gyakorlatilag minden kapcsolat megszakadt a két nemzetközi központ és tagszervezetei között. Hosszú időnek — csaknem negyedszázadnak — kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét felvegyék a párbeszéd fonalát, megnyíljék a közeledés, az együttműködés útja. Áz enyhülés légkörének jótékony hatása érvényesült a szakszervezeti mozgalomban is. Főként Európában születtek kedvező eredmények, ahol a kontinens szakszervezeti vezetői immár rendszeresen, kétévenként találkoznak Genfben, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet keretében, és vitatnak meg közös érdekű kérdéseket. A két központ, az SZVSZ és az SZSZNSZ azonban mindmáig nem vette fel egymással a hivatalos kapcsolatokat, bár a Szakszervezeti Világszövetség a szakadás óta tevékenysége középpontjában tartja az egység szolgálatát. Ennek jegyében rendezik meg négyévenként a „nyitott kapuk” kongresszusát. Erre a fórumra meghívják a világ minden olyan szakszervezetének képviselőit, akik felelősséget éreznek a munkásügy szolgálatáért. VILÁGKONGRESSZUS HAVANNÄBAN Három fontosabb dokumentum és több határozati javaslat tervezete kerül a havannai kongresszus küldöttei elé. A fő dokumentum címe: „A nemzetközi szak- szervezeti mozgalom és a nyolcvanas évek kihívása.” A második: „A társadalombiztosítási charta.” A harmadik az SZVSZ alapszabályának módosítására vonatkozó javaslatokat tartalmazza. A fő dokumentum alapos áttekintést ad napjaink világhelyzetéről, részletesen elemzi a szakszervezeti dolgozók körülményeit a tőkés, a fejlődő és a szocialista országokban.' Nagy teret szentel a kapitalizmus elhúzódó válságának. Rámutat arra, hogy a tőke — nemzeti és nemzetközi méretekben egyaránt — a válság terheit mindinkább a dolgozókra akarja hárítani, ami a legnagyobb kihívást jelenti a szakszervezetek számára. A szocialista országok szakszervezetei már többször kinyilvánították készségüket, hasonlóan a Szakszervezeti Világszövetséghez, hogy a szak- szervezetek nemzetközi tanácskozáson hangolják ösz- sze feladataikat és tevékenységüket a „multik” erőszakos, mind agresszívabb fellépésével szemben. A társadalombiztosítási chartában a betegbiztosítás problémakörétől kezdve, a munkavédelmen át, a fiatalok és a nők, valamint a nyugdíj ások helyzetének elemzése egyaránt helyet kap, benne olyan javaslatok fogalmazódnak meg, amelyek alkalmasak arra, hogy megfelelő jogi védelemben részesítsék az arra rászoruló dolgozót. Különösen fontosnak minősíthetjük az SZVSZ alapszabálya módosítására vonatkozó. javaslatokat. Ez ugyanis nem egyszerű ügyrendi, az adminisztrációra tartozó feladat. A Prágában 1978 áprilisában megtartott IX. szak- szervezeti világkongresszus résztvevői megbízást adtak az iroda és a főtanács tagjainak, . hogy dolgozzák ki a szövetség megújulására, tevékenységének korszerűsítésére vonatkozó javaslataikat. A harmadik dokumentumban ez a törekvés kapott összefoglalást. Amikor megszületett a döntés, hogy a kongresszus helyszíne Havanna lesz, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, aki egyben a Szakszervezeti Világszövetség elnöke is, azt javasolta, hogy a kongresszus kapjon valamiféle latin-amerikai karaktert: a Szakszervezeti Világ- szövetséghez tartozó 206 millió dolgozót tömörítő 89 nemzeti szakszervezeti központ küldöttei nyilvánítsák ki szolidaritásukat a forrongó földrészen harcban álló munkások ügye iránt. Erre a javaslatra válaszul készült az összefoglaló jelentés a latinamerikai szakszervezeti mozgalom helyzetéről, amelyet majd Roberto Veiga, a kubai szakszervezetek vezetője terjeszt a kongresszus elé. Napjainkban, amikor a nemzetközi politikai életben kevés okunk van a derűlátásra, különösen fontos szerep vár a X. szakszervezeti világkongresszus küldötteire. A nemzetközi munkásmozgalom erejének és egységtörekvéseinek demonstrálásával ezúttal is nyomatékosan hitet kell tenniük a nemzetközi béke megóvása, a biztonság megteremtése, a fegyverkezési hajsza megfékezése mellett is. Thurzó Tibor Gáspár Sándor (jobbról a második), az SZVSZ elnöke Prágában nemzetközi sajtóértekezleten ismerteti a világkongresszus feladatait (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS)
