Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-27 / 49. szám
1982. február 27., szombat o BH2HS23 Kiegyensúlyozott az ítélkezési gyakorlat Interjú dr. Szikora Istvánnal, a megyei bírúság elnökével A bírói munkát a közérdeklődés mindig figyelemmel kísérte. Megyénkben 6 járásbíróság, 1 munkaügyi bíróság, és a megyei bíróság fejt ki igazságszolgáltató tevékenységet. A büntetőügyek száma megközelíti évente a 2900-at, a polgári é.s a peren kívüli ügyeké pedig 6000 körül mozog. Az Igazságügyi Minisztérium bírósági főosztálya értékelte és jónak minősítette bíróságaink tevékenységét. A múlt évben a megyei bíróság elnöke számolt be az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága előtt. Ennek során megállapították, hogy a megyénkben működő bíróságok nagy súlyt helyeznek a törvények betartására, a jogpolitikai elvek érvényesítésére. . Felhívták azonban a figyelmet arra, hogy a büntetések kiszabásánál a differenciáltabb ítélkezési tevékenység folytatására kell törekedniük. Szigorúbban kell elbírálni a súlyosabb bűncselekmények elkövetőit, és nevelni a megtévedteket. Hatékonyabban kell érvényesíteni a polgári és munkajogi jogszabályokat. Dr. Szikora Istvánnal, a Gyulai Megyei Bíróság elnökével többek között a párt megyei végrehajtó bizottsága által megjelölt feladatokról, a büntetőügyek alakulásáról, s a polgári perek összetételéről beszélgettünk. — A polgári ügyek összetétele évek óta lényegesen nem változott. Nagyobb részét a családjogi perek jelentik — ezen belül a meghatározó a házasság felbontása iránti ügyek száma —, ezt követik a tulajdonjogi igényekkel kapcsolatos jogviták, majd a szerződésekkel és kártérítéssel összefüggő igények érvényesítése. Nem jelentéktelen a munkaviszonyból, a szövetkezeti tagsági és a társadalombiztosítási jogviszonyból eredő jogviták száma sem. — A kisajátítási ügyekben mi- lyen gyakorlatot alakított ki a bíróság? — Az új kisajátítási törvény megalkotását követően jelentősen csökkent a többletkártalanítás iránt indított perek száma. Ma már a megyénkben vannak olyan területek, ahol kártalanítás iránti igény bíróság előtti érvényesítésére csak elvétve kerül sor. Ez következik abból, hogy a jogalkalmazó szervek — a tanácsok és a bíróságok — törvényes gyakorlatot folytatnak. Megfelelő módon oldják fel az ellentétes érdekek összeütközését, s juttatják kifejezésre a törvényhozó akaratát; amely szerint a tulajdonos az ingatlanért kapja meg a megfelelő kártalanítást, de a kisajátítás ne adjorv- lehetőséget munka nélküli jövedelemszerzésre. — Mit tükröznek a házassági bontóperek? — A családjogi törvényen alapuló perek jelentős hányadát a házasság felbontása iránti ügyek teszik ki. Sajnálatos, hogy számuk évről évre emelkedik, s egyre több olyan házasságot bontanak fel a bíróságok, amely kiskorú gyermeket is érint. Ezért minden házassági bontóperben meg kell kísérelni a házastársak kibékítését, a házastársak egymás és a kiskorú gyermek iránti felelősségének felkeltését. Ha azonban a házasság nem tartható fenn, arra kell törekedni, hogy a válás a felek további viszálymentes kapcsolata és főleg a közös gyermek érdekében minél kisebb megrázkódtatással menjen végbe. Meggyőződésünk, hogy a házasság felbontása iránti kereset elutasítása nem jár együtt az életközösség visszaállításával. Erre csak a felek magatartása alaján kerülhet sor. — Van-e valamilyen alapja annak a szóbeszédnek, miszerint 2u vagyonközösség megosztásában a férfiak érdeke háttérbe szorul? A lakást és a gyermeket az ügyek többségében az édesanyának ítéli a bíróság. — A volt házastársak vagyonjogi vitáiban megyénk bíróságai törvényes és a Legfelsőbb Bíróság irány- mutatásának megfelelő gyakorlatot folytatnak. A vagyonközösség megszüntetésénél nincs jelentősége a nemeknek. A bíróságok annak eldöntésénél, hogy kinél helyezzék el a gyermeket, elsősorban azt vizsgálják, melyik szülő alkalmasabb a gyermek nevelésére, valamint hol biztosított jobban a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődése. Ezeknél a pereknél a bíróságok kizárólag a gyermek érdekét veszik alapul. Vizsgálják azonban mindkét házastárs szerepét a házasság megromlásánál, s a felelőtlen, családellenes magatartást kellően értékelik. A lakás használati jogának szabályozásánál a családvédelmi szempontokat — a kiskorú gyermek érdekét — a bíróságok természetesen figyelembe veszik. E megállapítások azonban nem jelentik azt, hogy eseti hibás döntések ne születnének. — Hogyan oszlanak meg a büntető perek? Milyen ügyekben volt kiugró az emelkedés a múlt évben? — 1981-ben a büntető ügyek száma az előző évhez viszonyítva 10 százalékkal emelkedett. A bűncselekmények összetétele lényegében változatlan. Az ügyek többsége vagyon elleni, és ezen belül a leggyakoribb a lopás. A közlekedési bűncselekmények körében jelentős arányt képvisel az ittas vezetés, no* ha a bíróság kevés kivételtől eltekintve az ittas gépjármű- vezetőt a járművezetéstől eltiltja. Kisebb növekedés tapasztalható az erőszakos jellegű bűncselekmények körében, főleg a súlyos testi sértés vonatkozásában. Ennek oka visszavezethető arra is, hogy az elkövetők többsége a cselekményt szeszes italtól befolyásolt állapotban l^öveti el. Egyébként is a bűncselekmények 44 százalékánál az elkövetés az alkoholfogyasztással függött össze. — A társadalmi és a személyi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekményeknél hogyan térül meg a kár? — A büntető eljárás lehetőséget biztosít arra, hogy az. aki az - elkövetett bűn- cselekmény folytán kárt szenvedett, a vádlottal szemben az okozott kár megtérítése iránt polgári jogi igényt érvényesíthessen. Az ügyész is a vádlottal szemben érvé- nyesíhet polgári jogi igényt. A bíróság az ítéletben az előterjesztett polgári jogi igényt elbírálja, illetőleg, amennyiben ennek elbírálá- .sa az eljárás befejezését késleltetné, úgy az igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. Ez esetben a sértett az okozott kár megtérítése iránti keresetét a polgári bírósághoz nyújthatja be. A személyi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmény esetén — az ügyek többségében — vádlott már a nyomozás során megtéríti a sértettnek a kárát. — Milyen a büntetések visz- szatartö ereje? Elterjedt a közvéleményben, hogy különösen a súlyosabb bűncselekmények elkövetőivel szemben enyhék az ítéletek. — Bíróságaink a büntetés kiszabásánál a jogpolitikai elvekben meghatározott követelmények érvényesülésére törekednek. Ennek megfelelően a törvény szigora és a szigorú büntetés alkalmazására alapjában véve helyesen kerül sor. Meg kell említeni, hogy az emberölés miatt indult ügyekben, valamint más, súlyosabb megítélésű bűncselekmény — például erőszakos nemi közösülés — elkövetőjével szemben bíróságaink a törvény szigorát alkalmazzák. Az ilyen bűncselekmények kiemelkedő társadalmi veszélyességükre tekintettel a jövőben is szigorú megítélést igényelnek. ' — A jogpolitikai elvek hangsúlyozzák a differenciálást. Mit jelent ez a büntetések kiszabásánál? — A Büntető Törvény- könyv lehetőségét biztosít a differenciálásra. Mégpedig, hogy azzal szemben, aki először követ el viszonylag kisebb súlyú bűncselekményt, kifejezetten nevelő jellegű büntetés — például pénz- büntetés — kerüljön kiszabásra, illetőleg kétévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő cselekmény esetén a bíróság a büntetés kiszabását egy évtől három évig terjedhető időre elhalássza, és a vádlottat próbára bocsássa. A megszabott próbaidő eredményes elteltével az elkövetett cselekményért a vádlott már nem vonható felelősségre. A próbára bocsátottat a bíróság pártfogó felügyelet alá helyezheti, és részére magatartási szabályt is előírhat. A megyei bíróságnál működő hivatásos pártfogók figyelemmel kísérik a pártfogolt magatartását, segítséget is nyújtanak, például munka- viszony létesítésében. — Hány esetben történt a múlt évben fellebbezés, illetve törvényességi óvás? Mire utalnak ezek a számok? — Az első fokon hozott határozatok 15—20 százalékát tartják sérelmesnek a felek, s jelentenek be fellebbezést. A megyei bíróság másodfokon hozott határo-. zatainak tanúsága szerint a fellebbezések jelentős része — több mint a fele — alaptalan, s nem jelentéktelen az olyan fellebezési határozatok száma, amelyek csak csekély részben érintik az első fokon hozott érdemi döntést. Ezekből arra lehet következtetni, hogy az ítélkezési gyakorlat mind a büntető, mind a polgári ügyszakban kiegyensúlyozott, megfelel a jogalkalmazás jogpolitikai irányelvében foglaltaknak, s egyben a bíróság tevékenysége időszerű. A bíróságok gyakorlatának törvényességét támasztja alá az a tény, hogy évek óta az alapos törvényességi óvások száma nem emelkedett, megfelel az országos 0,5 százalékos aránynak. — Mi jellemzi a gazdasági ügyeket, s milyen ítélkezési gyakorlatot alakított ki a bíróság ezen a téren? — A megyei bírósághoz érkező gazdasági perek száma évek óta fokozatosan csökken. Nem jelenti ez azt, hogy a gazdálkodó szervezetek között kevesebb lenne a vitás ügyek száma. A csökkenés oka az igény érvényesítésétől való tartózkodás, s ennek következménye az, hogy a szerződések késedelmes és hibás teljesítésemiatti hátrány nem azoknál a gazdálkodó szervezeteknél jelentkezik, amelyek azt előidézték, hanem a szerződésszegésben vétleneknél. * A nem túl jelentős számú ügyben folytatott ítélkezési gyakorlat kiegyensúlyozott. — Hallhatnánk néhány szói a bírák felkészültségéről? Eleget tudnak-e tenni a megnövekedett feladatoknak? Mit jelent a bírói függetlenség? — Hadd kezdjem a választ a bírói függetlenséggel. Az alkotmányunk és a bíróságokról szóló törvény egyértelműen kimondja, hogy a Magyar Népköztársaságban a bírák függetlenek, és csak a törvényeknek, valamint más jogszabályoknak vannak alárendelve. Ez azt jelenti, hogy konkrét ügyben * senki sem adhat utasítást a bírónak, hogy milyen döntést hozzon. A jogszabályok betartása, helyes értelmezése és alkalmazása viszont kötelező. Tevékenysége ennek van alárendelve. A párt megyei végrehajtó bizottsága megállapította, hogy a megyénkben dolgozó bírák felkészültsége jó. A megnövekedett feladatoknak eleget tudnák tenni. Rendszeres a továbbképzés, gondot fordítunk a bírói utánpótlásra. Ennek érdekében fokozott követelményeket támasztunk a bírósági fogalmazók politikai, szakmai és erkölcsi felkészítésére. A bíróságok vezetői figyelemmel kísérik a kezdő bírák tevékenységét. Konzultációkkal is igyekeznek szakmai segítséget nyújtani, s hivatástudatukat elmélyíteni, hogy felkészültségük megfeleljen az egyre fokozódó követelményeknek. Serédi János Fotó: Martin Gábor Neoreneszánsz vaskapu a Jungferek műhelyéből A Jungferek Most, hogy Jtáday Mihály televíziós operatőr tiszteletre méltó szorgoskodásának következtében önálló sorozattá nőtte ki magát az Unokáink sem fogják látni című műsor, az 'érdeklődés mind erőteljesebben fordul a szemeink előtt elpusztuló iparművészeti tárgyak — a szépen csavarintott gázlárn- pafejek, a remekbe kalapált vasajtók, a fémrózsákból szőtt erkélyrácsok, miegyebek — felé. S joggal, mert kevés olyan városa van a világnak, mint Budapest, ahol ezer- és ezerszám látni ilyen előbb-utóbb halálra ítélendő mestermunkát. E pest-budai műhelyek leghíresebbike a Jungfere- ké volt: nem kevesebb, mint 160 éven át szolgálták a~ vasművességet. Hogy ez a németes nevű család honnan származik, nem tudjuk. Az első biztos adatok a XVIII. századból származnak. Egy bizonyos Jungfer András 1785-től Szegeden volt kovácsmes- tér, alig egy esztendővel később pedig már a Pesti Lakatos Céh tagja lett. A klasszicizmus jegyében dolgozott, két nagyszerű munkája, a józsefvárosi és a terézvárosi templom vasrácsai igazolják. Fia, Ferenc 1810-ben született. Öröklött és jó kezekben kiművelt tehetségére mi sem jellemzőbb, mint hogy József nádor vele csináltatta meg a híres alcsuti kastélyának' remekművű vaskapuit. Ferencet az 1841-ben született Jungfer Gyula követte a mesterség továbbvitelében, aki európai mércével mérve is e szakma elsőrangú kiválósága volt. Olyan megbízatásokat kapott, mint a hajdani Vámház — ma közgazdaságtudományi egyetem —, az Opera, a királyi palota, az egykori Weinck- heim-palota — ma a Szabó Ervin Könyvtár főépülete —. valamint az Országház Vasdíszeinek' elkészítése. Az 1800-as évek végén ő is átváltott a szecesszióra. Mégpedig annak úgynevezett magyaros változatát teremtette meg, benne a szépséges . Margit-virággal meg a — napraforgóval. Jungfer Gyula műhelyét 1908-tól fiai vették át. Az ő vezetésük alatt működő üzemben készült £\ a Kos- suth-mauzóleum kapuja is. Ám aztán a vasformálásnak ez a kézi módja mind drágábbnak bizonyult. A Jungfer-műhely tehát válságba jutott. A felszabadulást azonban megérte, sőt, kiinduló alapja lett az 1949-ben alapított, a mívesebb tárgyak készítésével foglalkozó Fémmunkás Vállalatnak. A. L. Szecessziós vaskapu
